Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)

1974-02-13 / 43. szám

S DUNANTÜll NAPLÖ 1974. február 13. Minden házért vér folyt... Egy te!efonbeszéigetás Nálam már esek régi amiébe faagy egy kétperces telefon-beszélgetés 1 Fi-be kerül. A múltkor négy magán­lakást szerettem volna felhívni, há- 1 rommal sikerült is beszélneíts, de a Posta berendezései jóvoltából a > há­rom forint helyett körülbelül 11—12 Ft-ot fogok fizetni. Tárcsáztam. A csengetés kiment, felveszik. Magánlakás, de nem a hí­vott szám. Még egy hívás. Ugyanaz a magánlakás, A hölgy kissé inge­rült, szerinte meüényúltcm a tárcsá­zásnál. Ezt a feltevést nem fogadha­tom el, mire azt javasolja, hogy tér csárzak lassabban. Lassabban tár­csázok, a Mértékhitelesítő Intézet jelenik szik. Neayedszeri oróbálkoics végre sikerült A többi telefon nagyjából ugyanígy zajlott le, a hívott szám ikerállomá­sa. ki* cnböző magánlakások és a DÉDAfZ vetfe fe! a kagylót. Kezdett bosszantóvá vá'ni ar ügy. • r-?z. haay hozzászoktam már, hoo? ké* ;*=>f-•frná’ás ke!! eav beszélgetés he?. de ez rrlnd^n eddigit fe’ülmá't. I';* .öriösk, kedves volt számomra, hony m'n^eóv ötször lelentkezett az isme * «!«-.- •«.mA*,ődő doUam, amelv azt ;e’e*■'•*• .rc—i tárcsázás'’ v"~- : '■,,an szám”. V-'-----’"5*r non ar ösrte« «~ v>Jr b--ừrríh-'t k”n­cTá ‘■rá**»'' sz’n‘*n í^v Vez- *’->»» < —1 .—*♦ nr*«' k>*'■'■’•ni r* z,-:~á"t. mer* várt. gm>. '•h-r»v íHij- l-^r HlÄ «■»**« :«»♦ Arfd?c ^ l'HrÜlbeVi’ ötvenszer ugrott a telefonhoz. —V—J— Az olvasó véleménye Mit vetítsünk s pedagógiai filmklubban? A mozi és az iskola eddigiek- j néí siorosabb együttműködésé­nek jelentőségére, a gyakorlat- I ban is megvalósult szép pél- 1 dákra hívja fel' a figyelmei j Marcíkó László, a Dunántúli Napló február 2-i számáben. ; Ezen belül említést tesz egy sa- látosan baranyai kezdeménye­zésről, a pedagógiai fHmk<u- ho/rróL mint a pedagógusok és szülők továbbképzésének fóru­mairól. Az idéz.ett cikk nem tért ki rá, de talán nem érdektelen megnézni, milyen filmeket vetí­tenek a pedagógusok számára rendezett filmelőadásokon A^proqram a .kővetkező.:. Kés (onaol film), Hahó, a tenger ÍPa'ásthy György filmje), vala­mint A ..lord” és bandája \ lengyel, A miniszter c. svéd és j a Melody c. angol film. A leg- ! frissebbet is fél éve, némelyiket I 2f ive szabadni? lel Eudarest 1945. február 13-én, 29 éve szabadította fel a Szovjet Had­sereg fővárosunkat. Elkeseredett küzdelemben, minden utcáért, házért folyt a harc. Budapest lokói hosszú heteket töltöttek el éhezve, fázva a pincékben, ret­tegve, alig reménykedve. A rettenet órái után, az első napsugarak. A romok között fel­támadó életről, a harcok utolsó pillanatairól a nemrég elhunyt kiváló író, Darvas József írásá­val emlékezünk: „Közel három hét óta most vagyok kint először az utcán. Előttem, az úttesten óriási kráter. Mellette egy másik, har­madik. A szemközti ötemeletes házat mintha megnyúzták vol­na : nem maradt rajta vakolat, az üzletek' nehéz vasredányei ronggyá tépve-gyűrve hevernek az utcán, a magasba meredő falakon tátongó lyukak, rajtuk bútorcsonkok lógnak ki a járda fölé Rajta túl, az a másik épület áz első emeletig lerombolva, a harmadik földszintes, a negye­dik csúnyán felszakított gyo­morként mutogatja a beszakadt pincéjét, nyilván egy sereg holt­testtel a romok alatt. . . nincsen itt ház, amelyik nem romhal­maz. Gyufaszálként széttört ge- 'endák, szilánkokká szaggatott nehéz kapuk, kiégett lakások, omló falak .. . Mintha hó esett volna, néhol bokáig gázolok a tollpihében. Rengeteg változattal aratott Itt a halál, s olyan közeli az iszonyat, hogy alig mer még örülni, aki él Buda felől német ágyúk dör­dülnek meg, a lövedékek lila gömbökként szállnak a romok fölött a sűrűsödő alkonvatban Ott még harc van, robban a bomba, omlik a ház. s a pincé­ben ugyanúgy szoronganak az emberek, mint pár nappal előbb még mi is. Pár napja? Mintha végtelenül messze lenne az az idő, s mintha a budai harctér fs éléi heteden messzeségben lenne ide. Nézem a romokat, a ledőlt házakat, a felszaggatott 'út­testet, a tönkrement üzleteket: a nogy változás jeleit ennek a Sókat szenvedett városnak az arcán. S már nemcsak a pusz­tulást látom bennük és nem­csak az elkerülhetetlen ítélet beteljesedését, hanem egy új és szabad emberi közösség ígér­tét is. Valami elmúlt és valami el­kezdődött’' Olasz vacsoraest... Későn délután kaptuk az ér­tesítést, vegyünk részt ez olasz vccsoraesten, piros cérnával fel is varrtam leregő gombomat kék kardegánomra, mert én mindjárt tudtam, itt nern lehet akárho.- gyan megjelenni, aztán gyorsan le is szaladtunk a Nádorba. Át­vágtunk az éttermen, fotóripor­ter kollégám csörtetett mögöt­tem „hóbelevancával", a kony­ha folyosóján egy fehérköpe- riyes asszony azt mondta: „Meg­törtek a szerelők...!”, mir. föl barátom azonnal elkezdett fény­képezni, én pedig a vendég- mesterszakácsot (Hotel Buda­pest) Lukács Istvárt faggattam: „A nemzetközi gasztronómiai hetek révén —, nehéz disznó­húsokon nevelkedett derék né­pünk figyelme .felkelthető-e er könnyebb ételek iránt?” Azt fe­lelte, igen, csak nem könnyen. Már eleve száműznünk kellene hazai konyháinkról a zsírt, zsí­ros húsokat, és több vajat, ola­jat, zöldségfélét, gyümölcsöt kel­lene körítésként használnunk, és persze a kitűnő, hagyomá­nyos — és egészséges — fűsze­reket, mint a kakukkfű, a tár­kony, az áfonya, a bazsalikom, a borsikaíű, vagy a szerecsen­dió és a capri-bogyó —, ame­lyek mind-mind kaphatók a gyógynövény boltokban. — Első bemutatkozása Pé­csett? \ — ötödik, vagyis amióta a Nádor Szálló nagyon okos ötlet­ként immár ötödször rendezi meg a nemzetközi vacsóraeste- ket. ételeket meri az — ön az olasz mutatja be. Honnét olasz konyhát? — Mint minden más szakmá­nál, úgy a miénknél is: aki sze­reti, az mindig többet igyekszik megtanulni, mint amennyit eset­leg elvárnak tőle. Nagyszerű mesterem, Miklós Bálint tanít­ványa vagyok. Sokat dolgoztam külföldön, Rotterdamban pél­dául francia és olasz szakácsok­kal, aztán dolgoztam és tanul­tam Londonban a Hilton-szálló- ban, Nyugat-Németorszáaban, utána Rómában, Milánóban ... — Elégedett-e a Nádor-kony­ha dolgozóinak közreműködésé­vel? — A legmesszebbmenőkig. Szabó Dezső mesterszakács pe­dig — régi jó barátom — ki­tűnő partner. — A különböző nemzetiségű konyhák közű! melyiket tartja legjobbnak? — A magyart. — Személy szerint melyik ételt szereti? — Rántottcsirkét uborkával. Feleségem kitűnően tudja elkészíteni ... Kitelepszünk az étterem „bal egyes” asztalához, ezen is — hajdani kisvendéglőkre emlékez­tető — kék és piros kockás terítő van, kék, lila, piros, sárga, zöld színű kis lámpatestek függenek az asztalok fölött, bizisten han­gulatos környezetbe csöppen­tünk. Ajaj... egy kis szépség­hiba ... a szemközti faion fer­dén fog az az óriási fénykép . . . Szólunk is a „fizetőnek”, meg kéne igazítani, mégis ugye . . . mit szólnak a külföldiek ... *—• Uram, az a pisai ferdeto­rony! Oh .. . tejóisten, egyik baklö­vés a másik után, a barátomra pillantok dühösen: — Tudj ám viselkedni! Ne üvegből idd a sört __ Ez zel sem lehet megjelenni egy rendesebb helyen. — Veled sem! Már a hatodik kisfröccsöt iszod, akár egy topo­góban ... Mindenki minket néz . .. Tényleg, no nézd, megtelt az étterem. Viszont nincs az a fene nagy rongyrázás, mint ami a múlt heti francia-esten volt. Kis- estélyi meg minden... ajaj! Még most is fölhabzik bennem a fröccs, ha rágondolok, amint egyik hölgy — „kesztyűben,, kö- nyékigérőben” — rápillantva az étlapra (Saláta Gentry Club módra) imigyen szólt a zöldkö- tényes pincérnek: * — Adag geniri salátát kérek és ... aperitifként fé! römöt... Nö ... nö asszonyom! A rum az rum, de hagyjuk, szóval ez j a „francia-héten” volt, sok-sok j cicomával, kalapokkal, szmokín- j gokkal, itt-ott kis kozmopolita I slingeléssei... De ma nem, de nem ám, itt Igazi olaszos han­gulat van, egyszerű fehér ingek­kel, nyakkendőkkel, garbókkal, színes női holmikkal, akár csak két hete, az orosz vacsoraesten, vagy tessék csak jövő héten be- | nézni, majd meglátják, hogy a kovászos j délszláv esteken a tamburaze- né-e hogy kólózik o jónép. És most válasszunk — úristen, ezek az olaszok tudják ám mi a jó! — a ma esti étlapról, amelyet — mint már említettem — a mesterszakács és Oscar- díjas Lukács István állított ösz- sze (a díjat 1968-ban Frankfurt am Main-ban rendezett világ- versenyen kapta): ilyenek van­nak, hogy „Trevisi madárka” (csülökhús gombával,, xöldsé­! gekke!, barna mártássá!), aztán „Ravioli” (hússal töltött dere- lye), Teknősbéka leves (teknős­békával természetesen) és „.Kagyló coctail”, (tartáros kagy­ló, konyakkal, fehér borral, tej­színnel, citrommal) ... Barátom ijedten néz fel: — Mi az hogy „Töltött Can- nebani”? Fölényesen legyintek: — Kannibál töltve. Olaszosan „Cannebani"... Gyanakszik: —.. . És ha szabad kérdez­nem szerinted mivel töltötték meg o kanibált, az emberevőt... — Remélhetően darált fő­könyvelőkkel .,. Ebben ugyan már nem voltam teljesen biztos, de másnap utá­na érdeklődtem a főkönyvelőnk­nél, aki okos kérdésemre nem válaszolt, csak nemlétező baju­sza kezdett idegesen rángatóz­ni, úgy féloidalvást, mint Michál úrnak, a lengyel kislovagnak a tévében ... No mindegy, nagyszerűen éreztük magunkat, mert — ér­dekes módon — o kagylókra és teknősbékákra is kitűnően pá- szol a Siklósi Olaszriziing s vi­dámságunk csak akkor hágott a tetőre fenemód, amikor Me­cseki Jenő a trombitán elkezdte játszani — helyzethez illően — azt az olasz dalt, hogyaszongya: „Arridiverci Róma...!” Több­féle rizlingek után mindig szere­tem az ilyen lágy dalocskákat, amit persze nem csak az ola­szok tudnak, mert kéremszépen a múltkor éppen a Vadászta­nyán — ahol is magyar vacsora­est volt — a helyzethez illően viszont ezt játszotta az együt­tes: „Gyere be a nesze ......... cs árdába...!” Na rendben van, igaza van szerkesztő úr, ezt a „nesze” szócskát ki kell húzni, esetleg félreérti valaki, tényleg, nem szabad tegezni az olva­sót... Rab Ferenc Foto: Erb János már két éve játszották filmszín­házaink, e filmek többségét a tanulók csoportos mozilátoga­tás keretében megtekintették Mi újat tud adni tartalmában ez a sorozat a pedagógiai film­klub nagy jelentőségű fóru­mán? Nevelési szempontból nem túl sokat, hiszen a lefutott fil­mek a fiatalok körében, már aligha eleveníthetők fel. Milyen filmekkel kellene ak­kor a pedagógiai filmklubok számára megnyerni a nevelők táborát? Elsősorban olyan al­kotások vetítésével, melyek a gyerekcsoportok megfigyelé­se révén az emberi kapcsolatok a kiscsoportok problémáit, az emberi együttélés normáinak születését tudják művészi mó­don megragadni, s melyek szin­te hozzáférhetetlenek a mozilá­togatók számára. Magyar film­rendezőnő, Vas Judit, mutatta, meg, hogy a szociálpszicholó­giának a film a kitüntetett szemléltetési módja, a csoport- dinamika jelenségvilágát leg­jobban filmen lehet bemutatni. A bizonyíték filmjeinek sora : Ki a baráiod?; Kapcsolatok —fil­mek a közösség rejtett hálóza­táról, a szociometriáról; Mert fél tőle — film a gyermeki szo­rongásról, agresszióról, és foly­tatása, a Befejezetlenül c. do­kumentumfilm; az Aréna, mely fél órás pszichológiai sci-fifilm; végül a talán legjelentősebb Vakfegyelem, szabadosság, ön­fegyelem, a Módszerek címen ismert kisfilm 900 méteres felső- oktatási változata. Tartalmi gaz­dagság, műfaji változatosság, művészi kísérletezés a gyermek­lélektan témaköréből. Hangsúlyozni szeretném: szándékunk csupán annyi volt, hogy az igen fontos kezdemé­nyezés buktatóira, széles pers­pektíváira, igazi lehetőségeire felhívjuk a figyelmet. S. A, Helfe a aécsháisyai kóiház? Janu&r 17-én Kampis Péter „Elsősegélyre szorul” című cik- | ké^e úgy érzem muszáj reagál- | nőm, azok nevében is, akik nem ! tognak tollat. A pécsbányatelepi I Városi Kórház létjogosultságán | vitatkoznak. Nem tudom, hogy j akik vitatkoznak, feküdtek-e mint í betegek a pécsbányatelepi kór­házban? Mert akkor minden vita nélkül dönthetne*, nogy igenis minden támogatást, fej­lesztést meg kell adni! Én az elmúlt évben feküdtem Pécsbányán. Súlyos műtétem volt és nagyon sokat köszönhe­tek dr. Gogev sebész főorvos úrnak és a többi orvos-munka­társainak. Volt alkalmam ta­pasztalni azt az emberséget, jó­indulatot, amit nem minden kór­házról lehet elmondani. Aki egy­szer élvezte a pécsbányai kór­ház minden áldását, az foggal- körömmel küzd érte, hogy meg­maradjon az a légkör és orvos­kollektíva, ami ott van. És most elmondok egy esetet ami velem történt, de szeretnék névtelen maradni. A körzeti or­vosi rendelőből elvitt a mentő, szívinfarktus gyanúval. Már alig volt pulzusom. A Garai utcai kórházban rögtön csináltok EKG-t, majd úgy ahogy voltam levetkőzve kitoltak a folyosóra. Ez volt fél tizenkettőkor, persze ebédidő volt, mindenki eltűnt. Délután 2-kor jött egy orvos, aki igen erélyes hangon szólt, hogy .szálljon le”. Én alig tudtam megálini a gyengeségtől, de az orvos rendre utasított és kijelen­tette, hogy elmehetek haza. Délután 4-ig ótt ültem az am­bulancia várójában, mire érez­tem, hogy fel tudok szállni a buszra. Mindezeket csak azért soroltam fel, hogy ilyen a pécs­bányai kórházban nincs. T. A, Diszpécsert a tanácsokra! Számtalan cikk, riport fog­lalkozott már azzal a huzavoná­val, amely a szolgáltató válla­latok részéről nyilvánul- meg a közérdekű bejelentésekkel szemben. A Dunántúli Napló december 23-i számában két helyen is ta­lálkoztunk a fenti témával. A Magyar Lajos utcai csőtö­rés, a komolytalan rovat vízve­zeték-szerelői legendája is bi­zonyítják, hogy ezen a területen nincs minden rendben. Sok köz­érdekű bejelentés nem jutott el a címzetthez, csak azért, mert a problémákat észlelő nem rendelkezett annyi türelemmel, mint a Dunántúli Napló szer­kesztősége és nem volt hajlan­dó egy csőförésnél (útbeszaka­dásnál) megkeresni az illetéke­seket. A város növekedésével, a szolgáltatások bővülésével ezek a problémák mind gyakorib­bakká válnak, és előbb-utóbb rákényszerítik a város, a me­gye vezetőit egy olyan szerv lét­rehozására amely ezeket a be­jelentéseket összegyűjti, az il­letékesek felé továbbítja, a hi­bák megszüntetésében résztve­vő Vállalatok együttműködését összehangolja és a hiba meg­szüntetését szemmel tartja. Ezt a feladatot csak egy —a nagyvállalatoknál olyan jól be­vált — diszpécser-szolgálat tudná biztosítani. A létrehozáshoz szükséges anyagárak is csak részben tér- helnék a tanács költségvetését, az érdekelt válialacok (PIK, Víz­mű, DÉDÁS2, Köztisztasági Vállalat hóügyelete stb.) ugyanis jelenleg is tartanak fent hasonló ügyeleti szolgála­tot, közvetítést azonban nem vállalnak, és amelynek meg­szüntetése, egy kézben való összpontosítása nekik is érde­kük. Trai Ferenc Pécs Tolbuhin út 57. Parkolóórát? - Parkolóhelyei! Parkolóórákkal aligha lehet új parkolóhelyet nyerni Pécsett. Pia jói értjük, azért került szó­ba a HDN-ben a parkolóóra, hogy segítsen a forgalmas terek parkolási gondján. Erre azon­ban igen súlyos ezreket költeni, idétlen szerkezeteket telepíteni például a Széchenyi térre. Külföldön bevált az a fajta parkolóóra, amelyet kartonból készítettek, s a gépkocsiban tartanak. Ez a tanácsnok sem, az autótulajdonosnak sem ke­rül pénzbe, mert a Shell, AGIP, stb. (ÁFOR?!) reklámjával in­gyen lehet megkapni (s ha ép­pen nem lenne kéznél, egy al­kalmi papírdarab is megteszi). S a városi tanács (például Olaszországban) úgy segít a turistáknak, bevásárlásra hiva­tali intéznivalókra érkezőknek, hogy a „keresett” parkolóhelye­ken — a parkolást jelző táb­lán kiegészítő utasítással — kötelezően előírja a parkolóóra használatát. S ugyanez a tábla jelöli, hogy mennyi időtartam­ra engedélyezett a tartózkodás. Például délelőtt három óra, dél­után egy óra hosszat éjszaka korlátozás nélkül. A parkolást kezdő autós a szélvédőüveg mögött elhelyezi „parkolóórá­ját”, bejelölve rajta a várako­zás kezdésének idejét — s aztán rendőr ellenőrzi, s ha szükséges, bírságolja a megen­gedett időn túl ott parkoló gép­kocsi vezetőjét. Méq egy észrevétel: teljesen példa nélkül álló az a gyakor­lat, omit a kertvárosi lakótele­pen érvényesítenek; ritka kivé­teltől eltekintve ugyanis nem épülnek garázsok. Sem olcsó sorgarázs módján, sem az alag- sorok ésszerű felhasználáséval. Tízemeletesek sarc egyetlen ga­rázs nélkül! Építenek szabadtéri parkoló­kat a legexponáltabb helyen — ott, ahol látványnak leg­kevésbé tetszetős, viszont az autókat a leghosszabban íűA majd a nyári nap. Mennyivel hasznosabb lenne eav félig fe­dett parkolásért kiképezni — egyszerű betonelemekkel — az északi széltől, nyári napsütés­től, esőtől védettet! Varge Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents