Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)
1974-02-13 / 43. szám
S DUNANTÜll NAPLÖ 1974. február 13. Minden házért vér folyt... Egy te!efonbeszéigetás Nálam már esek régi amiébe faagy egy kétperces telefon-beszélgetés 1 Fi-be kerül. A múltkor négy magánlakást szerettem volna felhívni, há- 1 rommal sikerült is beszélneíts, de a Posta berendezései jóvoltából a > három forint helyett körülbelül 11—12 Ft-ot fogok fizetni. Tárcsáztam. A csengetés kiment, felveszik. Magánlakás, de nem a hívott szám. Még egy hívás. Ugyanaz a magánlakás, A hölgy kissé ingerült, szerinte meüényúltcm a tárcsázásnál. Ezt a feltevést nem fogadhatom el, mire azt javasolja, hogy tér csárzak lassabban. Lassabban tárcsázok, a Mértékhitelesítő Intézet jelenik szik. Neayedszeri oróbálkoics végre sikerült A többi telefon nagyjából ugyanígy zajlott le, a hívott szám ikerállomása. ki* cnböző magánlakások és a DÉDAfZ vetfe fe! a kagylót. Kezdett bosszantóvá vá'ni ar ügy. • r-?z. haay hozzászoktam már, hoo? ké* ;*=>f-•frná’ás ke!! eav beszélgetés he?. de ez rrlnd^n eddigit fe’ülmá't. I';* .öriösk, kedves volt számomra, hony m'n^eóv ötször lelentkezett az isme * «!«-.- •«.mA*,ődő doUam, amelv azt ;e’e*■'•*• .rc—i tárcsázás'’ v"~- : '■,,an szám”. V-'-----’"5*r non ar ösrte« «~ v>Jr b--ừrríh-'t k”ncTá ‘■rá**»'' sz’n‘*n í^v Vez- *’->»» < —1 .—*♦ nr*«' k>*'■'■’•ni r* z,-:~á"t. mer* várt. gm>. '•h-r»v íHij- l-^r HlÄ «■»**« :«»♦ Arfd?c ^ l'HrÜlbeVi’ ötvenszer ugrott a telefonhoz. —V—J— Az olvasó véleménye Mit vetítsünk s pedagógiai filmklubban? A mozi és az iskola eddigiek- j néí siorosabb együttműködésének jelentőségére, a gyakorlat- I ban is megvalósult szép pél- 1 dákra hívja fel' a figyelmei j Marcíkó László, a Dunántúli Napló február 2-i számáben. ; Ezen belül említést tesz egy sa- látosan baranyai kezdeményezésről, a pedagógiai fHmk<u- ho/rróL mint a pedagógusok és szülők továbbképzésének fórumairól. Az idéz.ett cikk nem tért ki rá, de talán nem érdektelen megnézni, milyen filmeket vetítenek a pedagógusok számára rendezett filmelőadásokon A^proqram a .kővetkező.:. Kés (onaol film), Hahó, a tenger ÍPa'ásthy György filmje), valamint A ..lord” és bandája \ lengyel, A miniszter c. svéd és j a Melody c. angol film. A leg- ! frissebbet is fél éve, némelyiket I 2f ive szabadni? lel Eudarest 1945. február 13-én, 29 éve szabadította fel a Szovjet Hadsereg fővárosunkat. Elkeseredett küzdelemben, minden utcáért, házért folyt a harc. Budapest lokói hosszú heteket töltöttek el éhezve, fázva a pincékben, rettegve, alig reménykedve. A rettenet órái után, az első napsugarak. A romok között feltámadó életről, a harcok utolsó pillanatairól a nemrég elhunyt kiváló író, Darvas József írásával emlékezünk: „Közel három hét óta most vagyok kint először az utcán. Előttem, az úttesten óriási kráter. Mellette egy másik, harmadik. A szemközti ötemeletes házat mintha megnyúzták volna : nem maradt rajta vakolat, az üzletek' nehéz vasredányei ronggyá tépve-gyűrve hevernek az utcán, a magasba meredő falakon tátongó lyukak, rajtuk bútorcsonkok lógnak ki a járda fölé Rajta túl, az a másik épület áz első emeletig lerombolva, a harmadik földszintes, a negyedik csúnyán felszakított gyomorként mutogatja a beszakadt pincéjét, nyilván egy sereg holttesttel a romok alatt. . . nincsen itt ház, amelyik nem romhalmaz. Gyufaszálként széttört ge- 'endák, szilánkokká szaggatott nehéz kapuk, kiégett lakások, omló falak .. . Mintha hó esett volna, néhol bokáig gázolok a tollpihében. Rengeteg változattal aratott Itt a halál, s olyan közeli az iszonyat, hogy alig mer még örülni, aki él Buda felől német ágyúk dördülnek meg, a lövedékek lila gömbökként szállnak a romok fölött a sűrűsödő alkonvatban Ott még harc van, robban a bomba, omlik a ház. s a pincében ugyanúgy szoronganak az emberek, mint pár nappal előbb még mi is. Pár napja? Mintha végtelenül messze lenne az az idő, s mintha a budai harctér fs éléi heteden messzeségben lenne ide. Nézem a romokat, a ledőlt házakat, a felszaggatott 'úttestet, a tönkrement üzleteket: a nogy változás jeleit ennek a Sókat szenvedett városnak az arcán. S már nemcsak a pusztulást látom bennük és nemcsak az elkerülhetetlen ítélet beteljesedését, hanem egy új és szabad emberi közösség ígértét is. Valami elmúlt és valami elkezdődött’' Olasz vacsoraest... Későn délután kaptuk az értesítést, vegyünk részt ez olasz vccsoraesten, piros cérnával fel is varrtam leregő gombomat kék kardegánomra, mert én mindjárt tudtam, itt nern lehet akárho.- gyan megjelenni, aztán gyorsan le is szaladtunk a Nádorba. Átvágtunk az éttermen, fotóriporter kollégám csörtetett mögöttem „hóbelevancával", a konyha folyosóján egy fehérköpe- riyes asszony azt mondta: „Megtörtek a szerelők...!”, mir. föl barátom azonnal elkezdett fényképezni, én pedig a vendég- mesterszakácsot (Hotel Budapest) Lukács Istvárt faggattam: „A nemzetközi gasztronómiai hetek révén —, nehéz disznóhúsokon nevelkedett derék népünk figyelme .felkelthető-e er könnyebb ételek iránt?” Azt felelte, igen, csak nem könnyen. Már eleve száműznünk kellene hazai konyháinkról a zsírt, zsíros húsokat, és több vajat, olajat, zöldségfélét, gyümölcsöt kellene körítésként használnunk, és persze a kitűnő, hagyományos — és egészséges — fűszereket, mint a kakukkfű, a tárkony, az áfonya, a bazsalikom, a borsikaíű, vagy a szerecsendió és a capri-bogyó —, amelyek mind-mind kaphatók a gyógynövény boltokban. — Első bemutatkozása Pécsett? \ — ötödik, vagyis amióta a Nádor Szálló nagyon okos ötletként immár ötödször rendezi meg a nemzetközi vacsóraeste- ket. ételeket meri az — ön az olasz mutatja be. Honnét olasz konyhát? — Mint minden más szakmánál, úgy a miénknél is: aki szereti, az mindig többet igyekszik megtanulni, mint amennyit esetleg elvárnak tőle. Nagyszerű mesterem, Miklós Bálint tanítványa vagyok. Sokat dolgoztam külföldön, Rotterdamban például francia és olasz szakácsokkal, aztán dolgoztam és tanultam Londonban a Hilton-szálló- ban, Nyugat-Németorszáaban, utána Rómában, Milánóban ... — Elégedett-e a Nádor-konyha dolgozóinak közreműködésével? — A legmesszebbmenőkig. Szabó Dezső mesterszakács pedig — régi jó barátom — kitűnő partner. — A különböző nemzetiségű konyhák közű! melyiket tartja legjobbnak? — A magyart. — Személy szerint melyik ételt szereti? — Rántottcsirkét uborkával. Feleségem kitűnően tudja elkészíteni ... Kitelepszünk az étterem „bal egyes” asztalához, ezen is — hajdani kisvendéglőkre emlékeztető — kék és piros kockás terítő van, kék, lila, piros, sárga, zöld színű kis lámpatestek függenek az asztalok fölött, bizisten hangulatos környezetbe csöppentünk. Ajaj... egy kis szépséghiba ... a szemközti faion ferdén fog az az óriási fénykép . . . Szólunk is a „fizetőnek”, meg kéne igazítani, mégis ugye . . . mit szólnak a külföldiek ... *—• Uram, az a pisai ferdetorony! Oh .. . tejóisten, egyik baklövés a másik után, a barátomra pillantok dühösen: — Tudj ám viselkedni! Ne üvegből idd a sört __ Ez zel sem lehet megjelenni egy rendesebb helyen. — Veled sem! Már a hatodik kisfröccsöt iszod, akár egy topogóban ... Mindenki minket néz . .. Tényleg, no nézd, megtelt az étterem. Viszont nincs az a fene nagy rongyrázás, mint ami a múlt heti francia-esten volt. Kis- estélyi meg minden... ajaj! Még most is fölhabzik bennem a fröccs, ha rágondolok, amint egyik hölgy — „kesztyűben,, kö- nyékigérőben” — rápillantva az étlapra (Saláta Gentry Club módra) imigyen szólt a zöldkö- tényes pincérnek: * — Adag geniri salátát kérek és ... aperitifként fé! römöt... Nö ... nö asszonyom! A rum az rum, de hagyjuk, szóval ez j a „francia-héten” volt, sok-sok j cicomával, kalapokkal, szmokín- j gokkal, itt-ott kis kozmopolita I slingeléssei... De ma nem, de nem ám, itt Igazi olaszos hangulat van, egyszerű fehér ingekkel, nyakkendőkkel, garbókkal, színes női holmikkal, akár csak két hete, az orosz vacsoraesten, vagy tessék csak jövő héten be- | nézni, majd meglátják, hogy a kovászos j délszláv esteken a tamburaze- né-e hogy kólózik o jónép. És most válasszunk — úristen, ezek az olaszok tudják ám mi a jó! — a ma esti étlapról, amelyet — mint már említettem — a mesterszakács és Oscar- díjas Lukács István állított ösz- sze (a díjat 1968-ban Frankfurt am Main-ban rendezett világ- versenyen kapta): ilyenek vannak, hogy „Trevisi madárka” (csülökhús gombával,, xöldsé! gekke!, barna mártássá!), aztán „Ravioli” (hússal töltött dere- lye), Teknősbéka leves (teknősbékával természetesen) és „.Kagyló coctail”, (tartáros kagyló, konyakkal, fehér borral, tejszínnel, citrommal) ... Barátom ijedten néz fel: — Mi az hogy „Töltött Can- nebani”? Fölényesen legyintek: — Kannibál töltve. Olaszosan „Cannebani"... Gyanakszik: —.. . És ha szabad kérdeznem szerinted mivel töltötték meg o kanibált, az emberevőt... — Remélhetően darált főkönyvelőkkel .,. Ebben ugyan már nem voltam teljesen biztos, de másnap utána érdeklődtem a főkönyvelőnknél, aki okos kérdésemre nem válaszolt, csak nemlétező bajusza kezdett idegesen rángatózni, úgy féloidalvást, mint Michál úrnak, a lengyel kislovagnak a tévében ... No mindegy, nagyszerűen éreztük magunkat, mert — érdekes módon — o kagylókra és teknősbékákra is kitűnően pá- szol a Siklósi Olaszriziing s vidámságunk csak akkor hágott a tetőre fenemód, amikor Mecseki Jenő a trombitán elkezdte játszani — helyzethez illően — azt az olasz dalt, hogyaszongya: „Arridiverci Róma...!” Többféle rizlingek után mindig szeretem az ilyen lágy dalocskákat, amit persze nem csak az olaszok tudnak, mert kéremszépen a múltkor éppen a Vadásztanyán — ahol is magyar vacsoraest volt — a helyzethez illően viszont ezt játszotta az együttes: „Gyere be a nesze ......... cs árdába...!” Na rendben van, igaza van szerkesztő úr, ezt a „nesze” szócskát ki kell húzni, esetleg félreérti valaki, tényleg, nem szabad tegezni az olvasót... Rab Ferenc Foto: Erb János már két éve játszották filmszínházaink, e filmek többségét a tanulók csoportos mozilátogatás keretében megtekintették Mi újat tud adni tartalmában ez a sorozat a pedagógiai filmklub nagy jelentőségű fórumán? Nevelési szempontból nem túl sokat, hiszen a lefutott filmek a fiatalok körében, már aligha eleveníthetők fel. Milyen filmekkel kellene akkor a pedagógiai filmklubok számára megnyerni a nevelők táborát? Elsősorban olyan alkotások vetítésével, melyek a gyerekcsoportok megfigyelése révén az emberi kapcsolatok a kiscsoportok problémáit, az emberi együttélés normáinak születését tudják művészi módon megragadni, s melyek szinte hozzáférhetetlenek a mozilátogatók számára. Magyar filmrendezőnő, Vas Judit, mutatta, meg, hogy a szociálpszichológiának a film a kitüntetett szemléltetési módja, a csoport- dinamika jelenségvilágát legjobban filmen lehet bemutatni. A bizonyíték filmjeinek sora : Ki a baráiod?; Kapcsolatok —filmek a közösség rejtett hálózatáról, a szociometriáról; Mert fél tőle — film a gyermeki szorongásról, agresszióról, és folytatása, a Befejezetlenül c. dokumentumfilm; az Aréna, mely fél órás pszichológiai sci-fifilm; végül a talán legjelentősebb Vakfegyelem, szabadosság, önfegyelem, a Módszerek címen ismert kisfilm 900 méteres felső- oktatási változata. Tartalmi gazdagság, műfaji változatosság, művészi kísérletezés a gyermeklélektan témaköréből. Hangsúlyozni szeretném: szándékunk csupán annyi volt, hogy az igen fontos kezdeményezés buktatóira, széles perspektíváira, igazi lehetőségeire felhívjuk a figyelmet. S. A, Helfe a aécsháisyai kóiház? Janu&r 17-én Kampis Péter „Elsősegélyre szorul” című cik- | ké^e úgy érzem muszáj reagál- | nőm, azok nevében is, akik nem ! tognak tollat. A pécsbányatelepi I Városi Kórház létjogosultságán | vitatkoznak. Nem tudom, hogy j akik vitatkoznak, feküdtek-e mint í betegek a pécsbányatelepi kórházban? Mert akkor minden vita nélkül dönthetne*, nogy igenis minden támogatást, fejlesztést meg kell adni! Én az elmúlt évben feküdtem Pécsbányán. Súlyos műtétem volt és nagyon sokat köszönhetek dr. Gogev sebész főorvos úrnak és a többi orvos-munkatársainak. Volt alkalmam tapasztalni azt az emberséget, jóindulatot, amit nem minden kórházról lehet elmondani. Aki egyszer élvezte a pécsbányai kórház minden áldását, az foggal- körömmel küzd érte, hogy megmaradjon az a légkör és orvoskollektíva, ami ott van. És most elmondok egy esetet ami velem történt, de szeretnék névtelen maradni. A körzeti orvosi rendelőből elvitt a mentő, szívinfarktus gyanúval. Már alig volt pulzusom. A Garai utcai kórházban rögtön csináltok EKG-t, majd úgy ahogy voltam levetkőzve kitoltak a folyosóra. Ez volt fél tizenkettőkor, persze ebédidő volt, mindenki eltűnt. Délután 2-kor jött egy orvos, aki igen erélyes hangon szólt, hogy .szálljon le”. Én alig tudtam megálini a gyengeségtől, de az orvos rendre utasított és kijelentette, hogy elmehetek haza. Délután 4-ig ótt ültem az ambulancia várójában, mire éreztem, hogy fel tudok szállni a buszra. Mindezeket csak azért soroltam fel, hogy ilyen a pécsbányai kórházban nincs. T. A, Diszpécsert a tanácsokra! Számtalan cikk, riport foglalkozott már azzal a huzavonával, amely a szolgáltató vállalatok részéről nyilvánul- meg a közérdekű bejelentésekkel szemben. A Dunántúli Napló december 23-i számában két helyen is találkoztunk a fenti témával. A Magyar Lajos utcai csőtörés, a komolytalan rovat vízvezeték-szerelői legendája is bizonyítják, hogy ezen a területen nincs minden rendben. Sok közérdekű bejelentés nem jutott el a címzetthez, csak azért, mert a problémákat észlelő nem rendelkezett annyi türelemmel, mint a Dunántúli Napló szerkesztősége és nem volt hajlandó egy csőförésnél (útbeszakadásnál) megkeresni az illetékeseket. A város növekedésével, a szolgáltatások bővülésével ezek a problémák mind gyakoribbakká válnak, és előbb-utóbb rákényszerítik a város, a megye vezetőit egy olyan szerv létrehozására amely ezeket a bejelentéseket összegyűjti, az illetékesek felé továbbítja, a hibák megszüntetésében résztvevő Vállalatok együttműködését összehangolja és a hiba megszüntetését szemmel tartja. Ezt a feladatot csak egy —a nagyvállalatoknál olyan jól bevált — diszpécser-szolgálat tudná biztosítani. A létrehozáshoz szükséges anyagárak is csak részben tér- helnék a tanács költségvetését, az érdekelt válialacok (PIK, Vízmű, DÉDÁS2, Köztisztasági Vállalat hóügyelete stb.) ugyanis jelenleg is tartanak fent hasonló ügyeleti szolgálatot, közvetítést azonban nem vállalnak, és amelynek megszüntetése, egy kézben való összpontosítása nekik is érdekük. Trai Ferenc Pécs Tolbuhin út 57. Parkolóórát? - Parkolóhelyei! Parkolóórákkal aligha lehet új parkolóhelyet nyerni Pécsett. Pia jói értjük, azért került szóba a HDN-ben a parkolóóra, hogy segítsen a forgalmas terek parkolási gondján. Erre azonban igen súlyos ezreket költeni, idétlen szerkezeteket telepíteni például a Széchenyi térre. Külföldön bevált az a fajta parkolóóra, amelyet kartonból készítettek, s a gépkocsiban tartanak. Ez a tanácsnok sem, az autótulajdonosnak sem kerül pénzbe, mert a Shell, AGIP, stb. (ÁFOR?!) reklámjával ingyen lehet megkapni (s ha éppen nem lenne kéznél, egy alkalmi papírdarab is megteszi). S a városi tanács (például Olaszországban) úgy segít a turistáknak, bevásárlásra hivatali intéznivalókra érkezőknek, hogy a „keresett” parkolóhelyeken — a parkolást jelző táblán kiegészítő utasítással — kötelezően előírja a parkolóóra használatát. S ugyanez a tábla jelöli, hogy mennyi időtartamra engedélyezett a tartózkodás. Például délelőtt három óra, délután egy óra hosszat éjszaka korlátozás nélkül. A parkolást kezdő autós a szélvédőüveg mögött elhelyezi „parkolóóráját”, bejelölve rajta a várakozás kezdésének idejét — s aztán rendőr ellenőrzi, s ha szükséges, bírságolja a megengedett időn túl ott parkoló gépkocsi vezetőjét. Méq egy észrevétel: teljesen példa nélkül álló az a gyakorlat, omit a kertvárosi lakótelepen érvényesítenek; ritka kivételtől eltekintve ugyanis nem épülnek garázsok. Sem olcsó sorgarázs módján, sem az alag- sorok ésszerű felhasználáséval. Tízemeletesek sarc egyetlen garázs nélkül! Építenek szabadtéri parkolókat a legexponáltabb helyen — ott, ahol látványnak legkevésbé tetszetős, viszont az autókat a leghosszabban íűA majd a nyári nap. Mennyivel hasznosabb lenne eav félig fedett parkolásért kiképezni — egyszerű betonelemekkel — az északi széltől, nyári napsütéstől, esőtől védettet! Varge Gyula