Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)
1974-01-13 / 12. szám
A mikor Clarence Sanders amerikai kereskedő 1917-ben megnyitotta a világ első ön kiszolgáló boltját, bizonyára nem sejtette: a szupermarkét ősét teremtette meg. A fennállásának negyedszázados évfordulóját ünneplő szocialista ke reskedelem kezdeteinél sem gondolta senki, hogy huszonöt év múlva egy közepes ABC áruház akkora forgal mat bonyolít le, mint annak idején egy egész megyei vállalat. Kezdetben volt a vegyesbolt-korszak. A „krájzlerárak” küllemre szinte egyformák voltak, de tartalmukban is hasonlítottak egymásra: a petróle umtól a kenyérig mindent árusítottak. Pontosabban elosztottak, mert ezt a tevékenységet kereskedelemnek nemigen lehet nevelni. A „mindent egy helyen”, lám, nem újkeletű, csupán a módszerek és az eszközök változ tök. Később rájöttünk — meg pénzünk is lett hozzá —, hogy a kenyeret és o petróleumot mégsem jó egy helyen árulni: szakosodtak az üzletek. A vásárló persze rögtön talált eljen- vetést: „egyszer sorbaállok kenyérért, két üzlettel odább mosószerért, a má sik sarkon meg húsért...” Kezdetben volt a Csemege...- Az elelmiszerkereskede'em fejlődése megindult a maga útján: az ötvenes évek elején létrehozták a cseme- gebolt-tipust Azt az üzletet, amelyik az áruválasztékot, a kiszolgálást, a minőséget tekintve már korszerűnek számított. Sőt, ma is az. Olyannyira, hogy némely körökben egyenesen sikk a „nagy csemegében” vásárolni . . . Az igazi ugrást azonban az önki- szolgáló boltok jelentették. Nem kis büszkeséggel mondják a pécsiek, hogy o vidék első önkiszolgáló boltja — 1956 szeptemberében — Pécsett, a Kossuth Lajos utcában nyílt meg. Először csak az élelmiszerüzletekben szolgáltuk ki önmagunkat, s ma mór a csapteleptől a facsavarig sokféle iparcikket alaposabban szem ügyre vehetünk, mielőtt a kosárba tennénk. Az önkiszolgálás — újdonság lé vén — először ellenszenvet szült, ve vők, eladók körében egyaránt. Ar eladók — legalábbis a vevők szerint — mindenkit bolti szarkának néztek, árgus -szemekkel követték az áruk kö zött matató vásárlót. A vevők néme fyrke pedig úgy tartotta, hogy ezúttal o boltosok helyett dolgozik ... Ap róbb, de mégis, bosszantó tényezők csak mérgesítették a viszonyt Mivel az önkiszolgálás merőben más volt az eddigieknél, a kereskedőknek is meg kellett tanulniuk. S amíg tanulták, bizony nem lehetett mindent egykönnyen megtalálni a polcokon. A vevők tétováztak, nehezükre esett a vásárlás, az eladók pedig inkább figyeltek, mint segítettek. Ha egyszer önkiszolgálás ... Aztán belejöttünk. Mi is, a kereskedelem is . .. A kereskedők rájöttek — az új gaz dasági mechanizmus bevezetése óta különösen —, hogy alaDvetö feladatukon, a lakosság áruellátásán kívül létezik egy, számukra legalább olyan fontos szempont — e nyereség. Tanulmányok sora jelent meg magyar szerzők tollából is a vevő lélektanáról. Természetesen azt elemezve, hogy a szokásos reklámfogásokon kívül, miként lehet valami mással is vásárlásra késztetni az üzletbe belépőt. Például a forgalom lebonyolításának egyszerűsítésével, a hatalmas áruválasztékkal, oz áruk elhelyezésének módjával. Olyan fogásokkal, hogy a vevő nem is sejti, miért vásárol olyasmit, omire talán nincs is szüksége . . A hatvanas évek elején gombamódra szaporodtak az önkiszolgáló boltok, egy évtizeddel később pedig az ABC áruházak. Nem volt nehéz rájönni, ez az üzleti forma mindenkinek előnyös. Csakhogy előbb meg kellett teremteni a feltételeket: nagyobb üzleteket építettünk, s az élelmiszeripar is egyre több áruféleséget kezdett gyártani. Olyannyira. hogy ma már bízvást állíthatjuk: o választékkal — az alapanyagokat tekintve — elégedettek lehetünk. Itt van például a kávé. Kávéfajtákban felvesz- szük a versenyt bármelyik országgal. Az élelmiszerek csomagolásáról már kevésbé lehet lelkendezni , .. Még egy fontos körülmény segítette a forgalom növekedését. Nevező tesen az, hogy a nagyobb önkiszol góló boltok, az ABC áruházak több sége az új lakótelepeken épült Ezek az üzletek pedig hatalmas közönséget vonzanak. S az új boltok jobbak a régieknél. Legalábbis ez lenne a szándék . .. em VASÁRNAPI MUUKlfT HD A szupermarket — kissé szabad, de magyaros fordításban — bevásárló központ, a fejlettebb országokban már régen meghonosodott. Amikor nálunk is felépült az első, dicséretes módon magyarul nevezték el. Egy pá lyázat eredményeképpen született a találó ABC elnevezés. Egyszerűen, szellemesen utal az üzlet jellegére: alapvető beszerzési cikkek. A beszerzési cikkek között természetesen o legfontosabbak az élelmiszerek. De széles a választék a háztartásban mindennap használatos vegyiárukból, s az olyan apró. de nélkülözhetetlen iparcikkekből is A rengeteg árut úgy keil tálalni, hooy a vevő kiismerje magát az árucikkek garmadájában. No és, hogy az áru csomagolásával, elhelyezésével felhívja magára a figyelmet egyszóval vásárlásra ösztönözzön. Az ABC áruházak e cél érdekében solygős, udvarias volt, feltéve, ha ezzel nem vont el időt az ,egy főre eső’ forgalom mutatószámának emelésé tői. Ma már a szocialista országok kereskedelmében az utóbbi tulajdon ságok nem megtűrtek, hanem azokat megkövetelik, s ehhez most egy- új kívánság is párosul: az eladó — tud ion eladni is!" A kereskedőtől a szakma is sok jó tulajdonságot követel, de amit a ve vő elsősorban elvár: az udvariasság. „Az udvariasság oly mesterség, mely által külső viseletűnkkel más embereknek megmutatjuk azon belső tiszteletünket, amellyel iránta viseltetünk” — írta egy régi kereskedő, s ez a mondás ma is pontosan így igaz. A z újmecsekaljai ABC 24 felnőtt dolgozóval, néhány tanulóval, s meglehetősen kevés tapasztalattal kezdte. Az üzlet vezetője, Jilly Csaba, —- akinek ma már hivatalosan is áruházigazgató titulus jár — 1949 óta dolgozik a szakmában. A meszesi tanboltot vezette, s amikor megbízták ennek az áruháznak az A fő szempont mégiscsak a minél több és a minél rendezettebb áru. A borokat például tájjelleg szerint helyezik el, így a vásárló könnyen meg találja a keresett árufélét. Az elren dezést, egyáltalán a választékot azért nemcsak efféle logikai szabályok ha tározzák meg. A kereskedő ízlése is, Példának íme egy kereskedővicc: .Mondja, miért nem lehet maguknál mustárt kapni?” — kérdi a vásárló a polcok közt rakosgató boltost. „Mert én nem szeretem.” — hangzott a válasz. A kereskedelmi kultúrához éppúgy hozzátartozik a tisztaság, mint, mondjuk az udvariasság. Nap, mint nap bosszankodnak a vásárlók: piszkosak a bevásárlókosarak. Pedig naponta kétszer is kimossák valamennyit, de négyszeri mosás sem segítene. Leg alábbis ezeken a kosarakon. Folyik a tej, hullik a necces krumpliból a por, s máris valami utánozhatatlan ragad- vány képződik a kosarakban. Természetesen ezen is lehet segíteni. Megoldás: kosár — dróthálóból. arra törekednek, hogy közel hozzák egymáshoz az árut és a vevőt. Ezért az üzlet árukészletének nagyobb részét nem a raktárban, hanem az eladótérben tárolják. így az áru nem a helyet foglalja, hanem a vevő teljes választékot látja, A választási lehetőség viszont a vevőé, aki ily módon nem érzi azt, hogy rátúkmáltak valamit . . . N éhány hét különbséggel két ABC is- nyílt 1967-ben Pécsett Előbb a Budai vámnál, majd a nyár közepén a Szigeti vám nál. Az új mecsekaljait havi egymillió forintos forgalomra tervezték a közgazdászok, s álmodni sem mértek arról, hogy hat esztendő alatt több, mint ötszörösét érik el. Az üzlet mé- rétéi viszont nem változtak. Szűk lett a bolt. Bár az eredetileg tervezett forgalom sem indokolta, hogy a város legkisebb bejárati ajtajával bosz- szantsák a vásárlókat. Ezen viszont némi átalakítással még mindig lehetne segíteni... Az újmecsekaljai ABC ma a megye legnagyobb forgalmú élelmiszerüzlete. Évi 10—17 százalékos volt a növekedés, s 1973-at 54 millióval zárták. Ez az eredmény csúcsteljesítménynek számít, különösen ha azt tekintjük, hogy a környék lakossága nem nőtt ilyen arányban. Igaz, ma jobban élünk, mint tegnap. Az áruház berendezése, ar áruk elhelyezése nemcsak a vásárlás köny- nyítését szolgálja, A logikai rendben szakosított árueih.elyezés impulzust is ad a vásárláshoz. így aztán, mikor csők kenyérért .megyünk, százas alatt nem ússzuk meg. »Mór aki nem tud ellenállni. Sokan nem tudunk, ezt viszont tudja a kereskedő. Ezért is akasztott egy táblát a bejárathoz: „Kedves Vásárlónk! A parkolóhelyhez kivitt kosarakat kérjük visszahoz ni!” Meg kellett engedni, hogy a bevásárlókosárban kivigyük az árut a kocsihoz. Hogy ne jöjjön zavarba a vevő, ha többet vásárol. És hogy többet vásároljon. A kosarat viszont vo lóban illő visszavinni. Évente 40—50 kosár fogy a boltból. 150 forint darabja . , , Milyen a jó eladó? Az önkiszolgáló boltban a vevő önálló, de nem magára hogyatottf?), úgyhogy az eladóknak nem kell munkanélküliségtől tartaniok. Csak éppen a feladatuk változott meg. Az árut csomagolni, előkészíteni, kihelyezni, elrendezni, a csemegepultr.á! kiszolgálni, a pénztárban számolni, szóval van munka itt is bőven. Milyen is a iá eladó? így fogalmaz Bihari Ferenc „Az eladás művészete” című könyvében: „Az áruhiány idején, azokban az években, amikor elsősorban elosztási és nem kereskedelmi feladatokat kellett megoldani, elegendő volt, ha az eladó szorgalmas, becsületes, jó! számol. Nem vették rossz néven tőle, ha kedves, moirányításávai, magával hozta a jó! összeszokott kollektívát így lett az újmecsekaljai is tanbolt. S hogy jó tanbolt, bizonyítják a vásárlók is, akik szemmel láthatóan elégedettek a mosolygós, udvarias, szakmájukat értő tanulólányokkal. Ez utóbbi megállapítás igazságát példázzák a kereskedelmi tanulók országos versenyei: o pécsiek évek óta első és második helyezésekkel térnek haza. Az itt folyó munka elismeréseképp tavaly az országos versenyt az újmecsekaljai ABC rendezte. Kereskedelmi kultúra — ma Az üzlet forgalmának számottevő emelkedése az itt dolgozók hozzáértését is bizonyítja. Divatos szóval élve: -jó a koncepció. Hogy olyan áruválasztékot igyekeznek biztosítani, amit az ipar egyáltalán lehetségessé tesz. Hogy lehetőleg egyetlen filléres fűszerféle se hiányozzék, hogy a vevő húszféle kívánságából tizenkilencet megtaláljon. Az üzleti elgondoláshoz tartozik a kulturált körülmények megteremtése is. Az újmecsekaljai ABC-ben ez a törekvés némi akadályba ütközik: az épület kinőtte önmagát. Ezért az áruház a zsúfoltság érzetét kelti, ami talán ebben az esetben jó is. Alapelv ugyanis, hogy minél több áru legyen a boltban. A nyitást követő évben ki is cserélték a berendezést, magasabb gondolákat állítottak be. Idejétmúlt már az a szemlélet, hogy a gondolák legyenek csak minél alacsonyabbak, így könnyen szemmel tartható a vevő. ,. Persze, hogy előfordulnak bolti lopások. Vannak emberek, akik . . .. Na, szóval, a minap is elcsíptek egy hölgyet, akinek végülis a tanács sza bólysértési eljárása után 1800 forintjába került egy Fabulon ., . Pezsgő 4-QO-ért Annak érdekében, hogy egyszerűbb legyen a vásárlás, hogy szívesen jöjjenek az emberek, egy sor újítást vezettek be az újmecsekaljai ABC- ben. Itt nyílt meg a város első önkiszolgáló zöldség-gyümölcs részlege. Az előrecsomagolt, tisztított ebédnek valót hamarosan megkedvelte a közönség. Egy idő óta a kenyér- és a péksütemény pultnál is megszűnt a tumultus. Az előrecsomagolt pékáru higiénikusabb is. Nem beszélve arról, hogy ezekről a kenyerekről nem hűl HL le mór a behajtóban a papír. Mindezt persze a csomagolástechnika fejlődése tette lehetővé. A korszerű csomagológépek nagyon sokba kerülnek, az áruház egyelőre „nem engedheti meg magának”; de az újítások áthidalják ezt az időt. Ma már szinte mindent előre kell csomagolni, a lencsétől a narancsig: így tetszetős, így lehet eladni. Ebben az áruházban évente 150 ezer kis tálcát használnak fel erre a célra. Ugyancsak drága doiog, de ma már megkívántatik, hogy minél több hűtőpult legyen az üzletben. Félmilliós beruházással 15 négyzetméteres mélyhűtő szoba épült az üzlethez, s néhány új hűtőpultot is beállítottak. A továbblépést is tervezik már: előrecsomagolt húsok — önkiszolgáló rendszerben. Az viszont nem elég, ha a kereskedő megteszi a magáét. Az áruellá tásról elsősorban a gyártó vállalatok nak kell gondoskodniuk. Van persze kivétel, már-már túlzás is: ma Magyarországon 1CL—15 féle cég hoz forgalomba palackozott borokat. Honnan,, mit rendel a bőség zavarában, az már a kereskedő tehetségén múlik. Hiánycikkek — különféle rejtélyes okokból — v.oltak és lesznek. Egy időben gyufát nem lehetett kapni, most mazsolát. Léteznek aztán olyan árucikkek is, amelyek nem hiányoznak. Állítólag senkinek sem. Mint a 480 forintos francia pezsgő. A közgazdász ilyesmit biztosan nem tartana. Csak foglalja a helyet, sokáig, vagy egy általán nem lehet eladni. A kereskedő másképp érvel: ó kuriózumokkal is szolgál. A hat üveg francia pezs gőből eddig mindössze egyre akadt vevő, de az is kapja meg a magáét. , , Viszont a különleges, persze nem túl drága italokra, meglepően nagy a kereslet. Névnapra, születésnapra ma már sokan visznek skót whiskyt, francia konyakot, aminek tulajdonképp örülnünk kell. Fzek szerint egyre többen engedhetik meg maguk nak. A vevők többsége elégedetten ta vozik az üzletből. Százból száznak nem lehet ugyan kedvére tenni, de nyolcvannak igen. Az újmecsekaljai ABC vásárlóközön ségének nagy többsége törzsközönség. Járnak ide rendszeresen Meszes röl. Bálicsból, a belvárosból is. Mert jól vásárolták, másnap is visszajön nek. S ez a kereskedő legnagyobb öröme Tulajdonképp a miénk is , , Panics György Huszonöt éve leien! meg o Dunántúl 25 évvel ezelőtt 1949 ! januárjában jelent meg Pé i esett a „DUNÁNTÚL” című ; folyóirat első száma. A lap ! o Batsányi . János Társaság j irodalmi, társadalomtudo- : mányi és művészeti folyó- , irata volt. Felelős sz^rkesz- : tője: Katkó István. A szer- j kesztő bizottság tagjai pedig: Angyal Endre, Csorba \ Győző, Hunyady József, Kő Kálmán és Vasváry László. A szerkesztőség az egykori Apáca, a mai Geisler Eta ' utca 8 szám alatt, a ; Városi Könyvtár egyik eme- ; ieti szobájában működött. Itt kristályosodott ki az a vélemény, hogy Pécsett olyan új irodalmi folyóiratra von- szükség, amely fenntartás nélkül a népi demokrácia kultúrpolitikáját szolgálja, közelebb kerül a munkásosztályhoz, a mindennapi munkásélethez, a realitáshoz, Erre vállalkozott: a munkás származású: Katkó Ist- \ón, az „Uj Dunántúl" című napilap kultúrrovatónak vezetője. A „Dunántúl” az irodalmi népfront-politika mapján jött létre. De máris hatalmas előrelépést jelentett a felszabadulás utáni „Sorsunk” programjával szemben. Az első évfolyam első száméban o fo- | lyóirat felelős szerkesztője: Katkó István, többek között a következőket írta: „Az új folyóirat átveszi a Sorsunktól azokat az ere I- i menyeket, amelyek felhasználhatók a jó irodalmi és művészeti munka érdekében. Szakítunk azonban a „mértéktartó szerkesztői elvvel és fenntartás nélkül a népi demokrácia kultúrpolitikai szolgálatába kínunk szegődni. Természetesen teljesen úi úton kell járnunk." \ A folyóirat mindezt a felszabadulás utáni években írta, olyankor, amikor az irodalmi élet régi és új képviselői nemcsak o főváros- j ban, hanem az ország ősz- ; szes vidéki városaiban is elvesztették a politikai és kulturális iránytűt. A „Dunántúl” nem lokól- Datriotizmusra, vagy vidékiességre törekedett, hanem szem előtt tartotta az egész ország problémáit. „Országos jellegűek kívánunk lenni azért is — Itta Katkó István — mert problémáink az egész magyar művészeti életet érintik. Úgy érezzük, hogy itteni munkánkkal gazdagítani tudjuk országunk és népünk kultúráját." Kik írtak az új szellemű folyóiratba, amelynek célja a dolgozók kulturális színvonalának emelése volt? Bárdos/ Németh János, Csorba Győző, Takáts Gyula, Képes Géza, Benjámin László, Horváth Béla, Koppányi György, Gals'al Pongrác, Hunyadi lózsef, Rajnai László, Babies András, Mor- vay Gyula, Angyal Endre, Ruzsits Endre, Katkó István, Vasváry László, Bajcsa András, Kotta János, Jakács Jenő. Miről irt a folyóirat? Makarenko titkáról, a munkások és a néphagyomány kapcsolatáról, a Pécs környéki sokacokról, a munkásmozgalom elhunyt Harcosáról: Dimitrovról, a Pécs környéki bányákban élő munkások életéről, a százéves Petőfi-titokról, Puskin költészetéről, a Zsolnay-gyárról. Mindezek olyan témák, amelyek a folyóirat elődjében, a „Sorsunk”-ban azelőtt soha sem szerepeltek. ; A Katkó-féle „Dunántúl”- ! bő! mindössze három szám l letent meg. De ez rakta le az. alapját az 1952-ben Szántó Tibor által szerkesz- j tett „Dunántúl” című folyó- j iratnak, sőt a mai Jelenkor” pécsi irodalmi és művészeti folyóiratnak is. Hogy ez így folytatódott, az elsősorban a pécsi irodalmi élet egyik lelkes kezdeményezőjének; Katkó Istvánnak köszönhető. Pusztai József
