Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)
1974-01-11 / 10. szám
1974. január 11. DUNÁMTÓL! NAPLÓ CPS Kétezer szakember A CPS kukoricatermelő ! közös vállalat központjában csütörtökön kapták meg az j j igazolványokat az idén átkép- j zett első gépkezelők; enél- I kül ugyanis senki sem ve- ; zethet CPS-gépeket. j Mint ismeretes, a Bábolnán kidolgozott iparszerű • termelési rendszerrel a tava- I lyi 125 Ö00 hektárral szem- . ben az idén 225 000 hekíá- J ron dolgoznak, így elsősor- ■ ban az új gépekhez képe- I zik ki a kezelőket, szerelőket, a nagyüzemek CPS- : munkáját irányító techniku- : sokat, mérnököket. Egy gépsorral (egy traktor, egy ve- I tőgép, a munkagépek és egy kombájn) 790 hektárt művelnek. A traktorok és a kombájnok monitorral vannak ellátva, így éjjel is zavartalanul dolgozhatnak, i Ennek megfelelően keíl min- den gépre váltószemélyzetet biztosítani. A nagy értékű, nagy szakértelmet kívánó berendezésekkel viszont csak megfelelően képzett szakemberek dolgozhatnak, hiszen a legkisebb kiesés is nagy kárt okoz o gazdaságoknak. Szarvasmarha-export Legfőbb piacunk Olaszország A Terimpéx Külkereske- j aelmi Vállaldt az idén a ! tervek szerint tovább növeli j j a mezőgazdasági termékek I ! exportját, elsősorban a vá- ) gómarha, marhahús kivitelét. Tavaly 7,5 százalékkal több vágómarhát szállítottak külföldre, mint 1972-ben. Az ,,A” és az ennél jobb minőség aránya elérte az 50 százalékot, az élő vágómarha exportja mellett emelkedett az elmúlt évben o marhahús kivitele (mintegy 7 ezer tonnával). A magyar szarvasmarhaexport legjelentősebb piaca Olaszország, az NSZK és Hollandia. A magyar vágómarha-kivitel több mint 80 százaléka az olasz piaca kerül. Ennek oka elsősorban az, hogy 'a minőségi magyar-tarka marháért a leg- iobb árat az olasz piacon érte el a Terimpex. Gazdasági egy írta: dr. Csizmadia Ernő, az HSZMP KB ") gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője A X. partkongresszus határozatai alapján kedvező feltételek nyíltak a gazdasági kooperáció fejlődéséhez. A közös vállalatokról az Elnöki Tanács új törvényerejű rendeletet adott ki és megfelelő súlyt kapott a kérdés más jogszabályokban, például a szövetkezeti törvényben is. Kölcsönös támogatás Az együttműködés szorosabbá válása tapasztalható az állami vállalatok között is, a fejlődés azonban itt lassúbb ütemű. A kooperációk az utóbbi években főleg a szövetkezeti szektorban értek el figyelemre méltó eredményeket. Ez részben összefügg azzal is, hogy a szövetkezetekben általában kisebb üzemi méretek alakultak ki, fejlesztési lehetőségeik szűkösek. Ha viszont összeadják fejlesztési forrásaikat, társulva olyan feladatot is előnyösen megoldhatnak, amelyre külön-külön egyiküknek sem lenne elég erejük. A gazdasági összefogásra irányuló törekvés következik a szövetkezés általános alapelvéből is, tehát abból, hogy a szövetkezetek az állampolgárok által önkéntesen létrehozott, a tagok személyes és vagyoni közreműködésével vállalati gazdálkodást és társadalmi tevékenységet folytató, egymást kölcsönösen támogató közösségek. A szövetkezeti iparban 714 ipari szövetkezet részvételével jelenleg 40 társulás működik. Ezek közül 17 társulás a szövetkezetek anyagbeszerzését, 9 társulás a szövetkezetek export- tevékenységét, a többi pedig szolgáltatásaival a szövetkezetek egyéb tevékenységét segíti. Erősödik az ipari szövetkezetek együttműködése a fogyasztási és- a mezőgazdasági szövetkezetekkel is. A fogyasztási szövetkezetek 400 résztvevővel 85 egyszerű társulást, 15 megyei beszerző vállalatot hoztak létre, s ezenkívül 5 országos közös vállalatot működtetnek. Mintegy 80 ÁFÉSZ vesz részt tsz-ekkel közösen alakított egyszerű gazdasági együttműködésben, továbbá 459 ÁFÉSZ működik együtt a termelőszövetkezetekkel a zöldség-gyümölcs értékesítésében, az újjászervezett MÉK-ek- ben. A fogyasztási szövetkezetek egyszerű társulásai általában a közös beszerzés és részben az értékesítés, továbbá a több szövetkezet érdekeit szolgáló beruházás, karbantartás, szolgáltatás ellátására, illetve helyi nyersanyagok feldolgozására és értékesítésére alakultak. Jelentős mértékben hozzájárulnak az egyes körzetek ellátási színvonalának javításához. A mezőgazdaságban 1973. év elején 477 társulás működött. Egy-egy társulásban átlagosan 13—14 résztvevő található, túlnyomó többségük termelőszövetkezet. Több száz tsz nem egy, hanem több társulásnak is tagja. A társulásokban részt vesznek az állami gazdaságok is és néhány élelmiszeripari állami vállalat is. A mezőgazdasági társulások termelése az utóbbi három évben megkétszereződött, 1972- ben 8 milliárd Ft-ra rúgott. Jelentős szerepet töltenek be a termelés korszerűsítésében, az ipari termelési rendszerek elterjesztésében, a mezőgazdasági építkezésekben, gépjavításban és szolgáltatásokban. Nő a szerepük a lakosság élelmiszer- ellátásában is. 1972-ben több mint 100 ezer hl. tejjel, 1537 tonna hús és szalonna készítménnyel, 2700 tonna vágottba- romfival, 11 500 tonna tartósított zöldség és gyümölcskészítménnyel járultak hozzá ‘a lakosság jobb ellátásához. A feilesztés iránya ® a gazdálkodó egységek gazdasági tevékenységét segítő szolgáltatások előmozdítására; (?) a dolgozókat közvetlenül érintő lakossági szolgáltatások fejlesztése érdekében. A tapasztalatok jól mutatják, hogy a termelés növelésének, koncentrálásának és hatékonysága fokozásának bevált útja hazánkban is az együttműködés erősítése, a gazdálkodó egységek közötti kapcsolatok szorosabbra fonása. Ezt a folyamatot a társadalmi és műszaki fejlődés eayaránt ösztönzi. Eredménveként javul a termelőeszközök kihasználása, a dolgozók foglalkoztatása és gyorsul a gazdasági fejlődés. Kényelmes január A kooperáció nem öncél, hanem a több és hatékonyabb termelés eszköze. A társulások alapításában és fejlesztésében következetesen érvényesíteni kell az önkéntesség elvét, továbbá azt is, hogy a társulások j mindazokat az előnyöket és jogokat élvezzék, amelyekben | bármely szövetkezet és vállalat részesülhet. Vagyis, a társulok ne legyenek hátrányosabb helyzetben amiatt, mert valamilyen célt közösen valósítanak | meg. Azt a helyes elvet, hogy az állam szükség esetén az egyes tevékenységeket — nem pedig az egyes üzemi formákat — részesíti előnyben, a jövőben célszerű lesz kiegészíteni a szövetkezetekből és állami vállalótokból álló vegyes jellegű tár- , sulások, továbbá a vertikális j irányú kooperációk fokozottabb i támogatásával. Az eddigi eredményekre alapozva a jövőben főleg a következő irányban célszerű fejlesz- ! teni a gazdasági együttműkö- \ dést; © a műszaki fejlődés, a kor- ! szerű technika, technológia, \ ügyvitel és termelésszervezés el- ; terjesztésére, ezen belül a me- j zőgazdaságban az iparszerű j termelési rendszerek fokozatos térhódításának elősegítésére; © a vertikális irányú együttműködés bővítésére; a szövet- J kezetek egymás közötti kapcsolatainak fejlesztésével egyidő- ben a szövetkezetek és állami vállalatok kooperációjának erősítésére ; Csökkenő feszültségek További fontos tapasztalat, hogy a kooperáció erősödése kedvezően hat nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi viszonyokra is. Mennyiben szolgálja az állami vállalatok és a szövetkezetek, illetve az ipari és a mezőgazdasági nagyüzemek együttműködése a szocialista társadalmi-gazdasági viszonyok továbbfejlődését? Annyiban, amennyiben a kooperáció kedvezőbbé teszi a feltételeit annak, hogy az egyes üzemeket és település-körzeteket tekintve csökkenienek a termelés koncentrációjában, szakosodásában, a cserében, az elosztásban a termelőerők alacsonyabb fej- lettséai fokán kialakult különösének és az ebből származó fe- szültsének. A kooperáció nem törli el automatikusan a szocialista tulajdon két formájának különb'éneit, de egyenqeti közeledésük útját, előmozdítia a gazdálkodás, azonos, szocialista vonásainak erősödését. Kedvező feltételeket teremt ma még meglevő társadalmi különbségek csökkentéséhez minden olyan esetben, amikor a kooperáció révén a termelőerők és a termelékenység valóban lényeges mértékben növekszik. Annak eredményeként ugyanis. ha iparosodik a falu, erősödik az urbanizáció, gyorsul a falusi társadalom és a parasztság átalakulása. A gazdasági együttműködés erősödése tehát közvetve kihat a falu és város közötti eltérések, a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság közötti különbségek csökkenésére is. Mindez jól mutatja, hogy a gazdasági kooperáció ösztön- ‘ zése és fejlesztése nemcsak j szűk termelési érdek, hanem I fontos társadalmi és politikai i érdek is. 1 Ezekben a napokban, hetekben íródik a ' termelékenység fekete krónikája, a rohammunka születési anyakönyve. Magunk mögött hagytuk az óévet, a hajtás decembert minden idegfeszültségével, és most kényelmes napok, tessék-lássék munka vár ránk az irodákban, a műhelyekben. Decemberben még minden sürgős volt, minden óra és perc drága, mert az akkor megkeresett forintok még nagyon is kellettek az évi árbevételbe és nyereségbe, attól tovább hízott a tavasszal esedékes 13. havi boríték. Most viszont, a statisztikusok, munkaügyisek és az energetikusok a megmondhatói; sok munkahelyen a lazítás perceit élik. Fáradtak és kényelmesek vagyunk. Semmi sem sürgős. Az embernek természetesen szüksége van ünnep- és pihenőnapokra, gazdasági szempontból azonban nagyon szerencsétlen elosztásban jönnek össze az év végi piros betűs napok. Karácsony és újév között megtorpan a gazdaság. A két ünnep közötti napok a szilveszterre való készülődés jegyében telnek el, nem is szólva az István, János, Éva névnapozásokról és az eiőszilveszte- rezésekről a munkahelyeken. Mindezeket betetőzve jön a vidám, szertelen szilveszter és az új év első napja. Az embert elcsigázzák az ünnepnapok, mert hiszen nemcsak a pihenést jelentik, de kötelezettségekkel is járnak. Rohangálás a bevásárlókosarakkal, sütés-főzés, eszem- iszom és falatozások, vendégeskedések és éjszakázások. Mindez kellemes oldala mellett, nagyon megterheli' az embert, akire talán inkább, ráférne o pihenés, és mégis, sokan olyan várakozással tekintenek az év vége elé, olyan mámoros érzések töltik el, mintha az a néhány igazán kellemes és szép ünnepnap jelentené egész évi boldogságukat. Ki is használják. Elvégre az ember nem köttetheti ki magát Odüsszeus módjára, mondjuk a karosszékbe. Az új esztendő fáradtan indul. Érdekesek az ezzel kapcsolatos vélekedések. Valaki azt mondta, az év végi ünnepnapokat szívesen kivenné egyben, és hozzácsapná nyári szabadságához. Mások felsóhajtanak, a szilveszter és az újév után jó lenne még egy nap szabadság, hogy kipihenhessék az ünnepi fáradalmakat. Ám csak kevesen vesznek ki szabadságot, hiszen pihenni a munkahelyen is lehet. A kényelmes- • séq érzete soxszor intézményesül is a munkahelyeken. Ahol jól zárták a múlt esztendőt, ott a megelégedettség tesz kényelmessé. Ahol viszont a vártnál rosszabbul sikerült, ott a le- vertséq bágyaszt. Mondanunk sem kell, év eleji kényelmességeinknek később kamatostul megfizetjük az árát. Az első hetek veszteségeit egész évben görgetjük magunk előtt, hogy azt többnyire év végén valahogyan pótoljuk, kiegyenlítsük. Hiszen ezeknek az első műszakoknak p termelése is benne van az éves árbevételi tervben. Hány és hány ezer, tízezer túlóra az ára az év eleji kényelmességnek? Hány és hány helyen kell később kapkodni emiatt? Egyenletes munkatempót egész évben! Irodákban és műhelyekben ne hagyjuk elhatalmasodni magunkon a kényelmet és a megelégedettséget, hogy aztán később nyakunkba kelljen venni mostani mulasztásaink egyre nehezebb terheit. Az első hetek feszessége a munkapadoknál kinek-ki- nek igyekezete mellett elsősorban a szervezésen múlik. A jó gazdasági vezető, bárhogy is sikerült az elmúlt esztendő, az új év első napjaiban nem tétlenkedik, lankadatlan energiája és munkakedve szinte kisugárzik. Beosztottjai számára megteremti a munka feltételeit és a kedvet a munkához. Sőt, a tempót illetően még valamiféle fokozatosságot is tart, a szükséges könnyebbjével kezdi, ha van ilyen, s fokozatosan adagolja a nehezebb feladatokat munkatársainak Mindezt múlt időben kellett volna írnunk, hiszen az évkezdés lazaságaira már jóval az ünnepek előtt szükséges gondolni, s akkor megteremteni elkerülésének feltételeit. A két - ünnep között résztvevője voltam egy brigádértekezletnek, ahol eqy pohárka konyak mellett elhangzottak a kölcsönös jókívánságok, és abban az ünnepi hangulatban az üzemvezető nem' félt az ünneprontástól, ha ezt egyáltalán annak lehet tekinteni, amikor fennhangon így szólt: Ugye gyerekek, másodikán mindnyájan bejöttök? Nem lesz bumli? Valahogyan így kell kezdeni, még jóval-jóva! dz új esztendő előtt. Az év első napja kényelmesen telt el. Megérdemelten pihentünk. A következő napok már a szorgos, lelkiismeretes munkáé. Vajon mindnyájan így álltunk neki? Miklösvári Zoltán Huszonöt év a gépállomáson A nyugdíj Dé'ben hívatták az irodára, közölték vele; hagyja abba a munkát, mert négy.órával túl- llolgozta magát. Felharsant a sziréna, s mint mindig, ebédre szólította Márton Józsefet és társait. De a dudaszó hangja most valahogy másképpen töltötte be az udvart, a műhelyt — az utolsó sziréna, aminek engedelmeskednie kell . .. Márton József lakatos a MEZŐGÉP Villányi Gyáregységében 25 esztendőt töltött el, s ez a jubileum egybeesik a nyuqdíjbavonulásával is. December 8-ón ment utoljára műszakra. — Art mondta a művezetőm, hogy mától már hűségszabadságon vagyok egészen december 31-ig. Nem is vettem mr> kezembe a szerszámokat. Heten dolgoztunk a TMK-ban évek óta. Én azokat az embereket nagyon tisztelem. Búcsúzóul megleptek egy lakktáskával. Csak néztem az ajándékot, és az jutott eszembe, minek egy lakatosnak lakktáska. Mondtam is nekik, inkább pléhtáskát adtak volna ajándékba tele szerszámmal, nem pedig ilyen pucc- parádésat, ami tele van pálinkával. Mert az volt benne. .Márton József tréfával akarta elütni a dolgot, de akkor valahogy nem sikerült: mindig vtg- kedélyű ember volt, de a búcsúzáskor mégis .. . A főmérnöki irodában találkoztam vele először félévvel ezelőtt. Mielőtt maga alá húzta volna a széket, arra papírlapot tett, hamutartónak pedig a gyufásdobozát használta. — 1948. november 24-én a'a- pítottuk meg az első gépállo mást Sáripusztán, öten voltunk, a Horváth István és Tásko István mór meghall, Grézló Sándor még most is itt dolgozik a gyáregységben., gépkocsivezető. Az első 10 gépet —- 5 MAVAG és ugyanannyi Hoffher-traktort — a nagyharsónyi vasútállomásról hoztuk be Sáripusztára. Csak néztek a népek, amikor b'álltunk velük a volt istállóba. Egy hét múlva, vasárnap első hete volt a gépavatás. A parasztoknak tetszett is, meg nem is; többen azt mondogatták, hogy csak a lóval lehet jól szántani. Egy alkalommal lencsét csépeltem a kisharsányi pásztorház- nál. Kicseréltem a rostákat, olyan tisztán jött a lencse, mintha a galambok válogatták volna. De a gazdák csak oda tették a lapátot, hogy kopog-e! Márton József egy évig volt traktoros. Illocska, lippó, Sárok, Beremend és Kásád volt a körzete. Később szerelő lett, de a munkája nem csökkent: a trak- toros a teljesítmény után kapta a pénzt, a szerelőnek mindig a közelben kellett lenni. Egy al- , kólómmal elromlott a traktor világítása, lobb lehetőség nem kínálkozott, így kerékpárjának dinamóját szerelte rá a traktor kerekére. Persze, hamar tönkrement. Rég volt, a gyáregységben is sokminden megváltozott az 50- es é”ek óta. Eltűnt a gépszín. műhelyeket építettek. Sáripuszta helyett Villány a gépállomás központja. A negyedszázad alatt 15 igazgatója volt. Soknak mór a nevét sem tudja, de egyre jól emlékezik. — A faluban laktunk akkortájt. Egy értekezleten azt mondja nekem a Ludvig igazgafo: „Itt a kulcs, maguknak ide kell költözniük, közei a javítóhoz!” Gondoltam; ha így akarják! Azóta itt lakunk a gyár mellett, időközben megvettük s már ki is fizettük a házat. Amíg dolgozott, kevés idő ju- tott az otthoni bütykölésre. Most azt tervezi, hogy tavaszra kis műhelyt tákol össze, oda bevezeti a villanyt is. A kerítést is meg kell csinálni: az. oszlopokat már beállította, ha vége lesz a lucs-pocs időnek, arra is jut idő. Meg aztán a motorokra. Három is van belőlük. Az egyik, szerinte még az első világháborúból való. valami munkagépet akar belőle eszkábálni, de javításra vár o Balkán is. A Pannóniát hamarosan vizsgára viszi. Jó szakembernek tartották munkatársai. A gyáregység mindenese volt: javított autót, erőgépet, targoncát, ha kellett lakatot is. Csak a rajzzal volt bajban. — A pécsi Horváth Jánosnál szabadultam 1937-ben. Nem tanultunk mi akkor műszaki rajzot. Persze, hogy tovább nézegettem, mint a többiek. Mire megfordult a fejemben, hogy tanulok, már késő volt. Addigra öt gyermekem lett. Reggelente ugyanúgy kel. mint azelőtt. Félrehúzza a függönyt s nézi: emberek mennek a gyárba, autók, vontatók dübörögnek el az ablaka előtt, viszik a kész gépeket, hozzák a javítandó szerkezeteket. Már nem szólítja a dudaszó reggel, sem délben, sem délután. De titokban várja, hogy egyszer eljönnek érte: „Segíteni kellene.” Akkor újra felteszi elnyűtt, kék svójcisapkáját és indul... Búcsúzóul még megjegyzi; „A főmérnök megígérte, hogy megkapom a satupadomat, meg a szerszámaimat, amikkel 25 éven át dolgoztam ...” Salamon Gyu?a
