Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)
1974-01-10 / 9. szám
1974. Január 10. DUNANTOLI NAPLÓ 5 Új igazgató a Cipónagykereskedelmi Vállalatnál „Az lenne 2 szép, hogy nehéz“ Villámgyors költözés Kétmillió forintos beruházással korszerűsítik a pécsi vasútállomást Levonult a jég Megszűnt a készültség a Felső-Tiszán Máshogy 01 az ember egy másik fotelben, új irodában, szokatlan íróasztal mögött Reggelente még idegennek tűnnek a köszöntések: „jó reggelt igazgató elvtárs'’. Új munka, új gondok, ezt is meg kell szokni, hiszen alig tíz napja, hogy a Dunántúli Cipőnagykereskedelmi Vállalat igazgatója Hock Márton. Az út idáig, lótszólaq egyenes. A létra „fokai": 1943-tól 46-iq inaskodott a Klobucsár- féle csemegekereskedésben. Az Inasból seqéd lett, majd első segéd, boltvezetőhelyettes, azután boltvezető. — A pult mögött a vásárlókat ismertem meg. Később hálózati ellenőr lettem — hát ez nem volt valami népszerű foglalkozás, de legalább így a kereskedői szellemről, viselkedésről is tapasztalatot szerezhettem. Az áruforgalmi ügyintézői beosztásban pedig betekinthettem a kereskedelmi mechanizmus egészébe Is, Az embernek mindig, mindenből tanulnia kell. Alkalomban nem volt hiány. íme egy gyors áttekintés: 1945-től párttag, eleinte a MADISZ és a Kommunista Párt között »olt összekötő. 1957; részi vett a párt újjászervezésében. 1958; a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat szakszervezeti bizottságának titkárává választják. — Nehéz egy ennyire szétszórt, sok apró egységből álló vállalatnál eredményes szak- szervezeti munkát végezni. De akkor Is, most h azt vallom, hogy a nehézség ad Igazi szépséqet a munkának. Az eredmények sem maradtak el. Nem vártuk meg, míg valaki szakszervezeti segélyt kér. Aki eoy hónapnál tovább volt táppénzen, annak kérelem nélkül kiutaltuk a segélyt, s az igazgató, az SZB-titkárral együtt vitte el a pénzt a rászoruló munkatársnak. A következő, s talán sorsdöntő dátum: 1965. A Megyei Pártbizottság ipari osztályának munkatársává nevezték ki Hock Mártont, — Az első két év nagyon nehéz volt. Nem láttam azonnal a konkrét eredményt. Nem volt az. amit addig megszoktam, hogy rögtön lássam, mit tettem helyesen és mit helytelenül, A pártbizottságon is a kereskedelem volt a fő területem. csak sokkal átfogóbban, nagyobb léptékben kellett gondolkodni. Csaknem tíz éviq dolgozott a megyei apparátusban. Ha azonnal nem is, de bizonyos idő múltán jelentkeztek az eredmények. Elég, hacsak a déli raktárbázis kialakítását, vagy a Mecsek Áruház megnyitását és szinte páratlan fejlődését emlftjük. És most, az újabb nevezetes dátum: 1974, január 1. Ahogy tíz évvel ezelőtt meg kellett szokni, tanulni a megyei, sőt népgazdasági szintű gondolkodást, most újból meg kell találni a nagyvállalatot jól irányító helyes döntéseket — Bízom a munkatársaimban. Az a célom, hogy a döntés ott szülessen, ahol legjobban ismerik a megoldásra váró kérdést A személyi feltételek adottak. Nagy területen dolgozik a cipő nagykereskedelem, ezenkívül a vásárlók, az ipar és a kiskereskedelem ütközőpontja. Nincs könnyű dolga eqyik dolgozónak sem, ez alól az Igazgató se lehet kivétel. De, mint 6 mondta: „a munkában az a szép, hogy nehéz". K. Gy. Pécsi siker született az NDKbeli Schwedt-ben meghirdetett „A Barátság olajvezeték mentén” elnevezésű ifjúsági képzőművészeti pályázaton. A pályázat legmagasabb diját o fő- dijat már harmadszor Csizmadia Márta, a Pécsi Művészeti Szak- középiskola III. osztályos szőnyegszövő-szakos növendéke nyerte el. Két gobelinnel és egy sárközi szőttessel indult Jutalmul egy hétig vendégül látták > Pánikhangulat a pécsi í vasútállomáson. Villám- f gyors költözés. Szűkszavú 1 telefon az újsághoz: „A pécsi főpályaudvar épületén ma kezdődő építési munkák miatt a főbejárattól nyugatra eső iárdasza- í kaszt lezárják ..." I S tegnap, azaz szerda í reggel a vonattal Pécsre < érkezők a raktársor melletti < tér vasoszlopára függesztett I > asztalnyi táblán, öles betűkkel a következőket olvashatták: „Gyalogos közlekedés csak a 30. 31, 32-es autóbusz járatokhoz." Karvastagságú nyíl jelzi az irányt. Újabb szöveg „Egyéb gyalogos közlekedés" stb. stb. Sok hűhó, semmiérti — gondolhatnánk, pedig 1 nem így van. A lópályaud- ‘ var nyugati szárnyát - ép- í pen a két várótermet — í életveszélyesnek nyilvánítót- ' ták. öregember nem vén ember, — a pécsi állomás esetében ez a közmondás sajnos nem igaz. Mert a mi pályaudvarunk bizony már elégqé agqastyán: 1890-ben építették az 1869-ben épült üszög—barcsi vasútvonal, valamint az 1882-es szentlő- rinc—kelenföldi vonal járulékos beruházásaként Uqyanis hajdanán át — az 1800-as évek közepén — nem ez volt a főpályaudvar Pécsett. Az első vasútvonal végállomása a mai Pécs-Bányarendezői állomás volt. Innen indult kl a DGT által 1854-ben épített üszögöt Moháccsal összekötő sínpálya. A közel egy évszázados mai főpályaudvart 1912-ben bővítették, a jelenlegi keleti szárnynyal, valamint a postai résszel. A nyugati épületrészt az „újkorban” csupán az utasellátó kísérőjével együtt Schwedt-ben és Berlinben. Schwedtben az ifjúsági képzőművészeti pályázatot már hatodik alkalommal hirdették meg. Az ifjúsági, az úttörő és a kisdobos tagozaton évenként több mint 100 ezer munka vesz részt, az előselejtezőket is fi- gyelembevéve. Rendszeresen Indulnak a pályázaton szovjet, lengyel, NDK-beli, csehszlovák, magyar és bolgár fiatalok. nyújtotta meg. így aztán nem csoda, hogy a MÁVTl közelmúltban végzett statikai vizsgálata siralmas helyzetet rögzített; a nyugati épület szárnyfödémének fagerendái elszúva- sodtafc, korhadtak. A födémcsere halaszthatatlan. * Délelőtt az állomás „sziesz- tázik". Néha-néha indul egy- egy vonat A központi csarnoknak csak az egyik oldala forgalmas, vele szemben, a jegypénztárak ablakai mögött a padlótól a mennyezetig deszkapalánk feszül. Az- utasellátóhoz. a csomagmegőrzőhöz vezető folyosót farúd zárja le. A kihalt átjáró egyik ajtaján olvasom: „Idegeneknek bemenni tilos. Podgyász-pénztár." A figyelmeztető jelzés természetesen már elavult, mert a sebhelyes parketten, a tátongó kormos kályhacsövek között nemhogy úticsomagot, de még egy fityinget sem talál az ólálkodó. A gyermekváróterem ablakain csinos télikabátok, sálak, a padlón sportszatyrok, ülőalkalmatosság egy fia sem. A kultúr- váróteremben már naqyobb az élet, bár itt is lehangoló a kép: néhány hórihorgas létra kapaszkodik a mennyezetre. Porcelán mosdókagylók dobozokba rakva a sarokban, malteros vödör, s munkások, akik mindezt bizonyosan elcipelik a teremből. Az emeleti részen serényen bontják a falakat. * — így vagyunk. Ezt az állapotot utas és vasutas egyaránt megsínyli. De kérünk mindenkit, hogy legyen türelmes, mert ezt az intézkedést mindannyíunk érdekében szükséges volt megtenni. - mondja Hornyok István állomásfőnök. — Ml hová kerüht — A pénztárak a szemközti oldalra. Az automata csomag- megőrzők a kijárati folyosóra. A ruhatár és a podgyászmeg- őrző a gyorsáru raktárba. A két váróterem helyett mást nem tudtunk nyújtani, mint a nem éppen kultúrhelynek számító büfét Az emeleti helyiségek Irodái az állomás vendégszobáiba kerültek. — Ml lest a tulajdonképpeni átalakítási — Vasbeton gerendákra cseréti át a MÁV Pályafenntartási Főnöksége és a kishajmási tsz kisipari részlege az elavult faKépzőművészeti fődij Pécsi kislány sikere az NDK-ban Csalás made in USA módra.~ Bűvész a bárban — JŐ estét kívánok, — morajjá az úr tört magyarsággal és a kezét nyújtja. A másik kezével meg egy egész pakli rö- mikórtyát emel ki a zakóm zsebéből. Istenbizony nem volt benne kártya. Más se nagyon. Ilyen alapon megpróbálunk egyezkedni Jerry Rondini úrral, hogy nem lehetne-e ezt a mutatványt százforintosokkal megismételni. Nem lehet. Jerry Rondini úr „csak" bűvész. * Elismert és jól ismert bárlátogatók vallják: ilyen csend és óhítatos figyelem még akkor sem volt a pécsi Olimpia bárban, amikor a szépkeblű Mädlein ropta a táncot zsebkendő- nyi „egyenruhájában”. Pedig... Szóval Rondini úrra oda kell figyelni, mert olyan dolgokat produkál kedves közvetlenséggel, sok ötlettel és humorral, hogy a már kissé fátyolos tekinteteket is vonzza. Először is galambokat varázsol minden lehetséges és lehetetlen helyzetből. aztán konyakot és rumot csinál a vízből — egy rosszmájú vélemény szerint ezt a „re- ceotet" már több gebines próbálta megszerezni — golyókat szed elő onnan, ahol nincsenek golyók és golyókat tüntet el úgy, hogy „majd most rajtakaplak.’.’ tekintetek lesik a kezét és a zakóuflát. Machlnál kendőkkel és kártyákkal, s egy rádió „lelke” galamb képében távozik a pódiumról... Nem tudom a szakmabeliek mire tartják ezeket a mutatványokat, — bár kétségtelen, hogy Rondini mester neve jól cseng a nemzetközi bűvészpiacon — annyi mindenesetre bizonyos: o közönség hulede- zik, hitetlenkedik, nevet és tapsol. Es ha ennyit sikerül elérni egy bárban, késő éjszaka, az már jelent valamit. Egyébként Rondini úr nem bóvlit kinél: egy sereg egészen új számmal készteti lélegzetfojtó figyelemre a közönséget s mindezt úgy adja el, illetve elő, mintha a világ legtrmészetesebb dolga lenne, az ember szinte kedvet érez, hogy utána csinálja. Az ő mutatványára még a sokat látott, sokat próbált ruhatárosok is bejönnek. Ez értékben körülbelül annyi, mint egy felmagasztaló kritika... * Ő aztán igazán elmondhatja, hogy Amerikából jöttem, mesterségem ...” Valóban Amerikából jött Persze, égy kis kerülővel: közben megjárta a világot, mulattatott minden földrészen. Negyvenegy országban járt 1960 óta, — akkor döntött úgy, hogy a hobbykén* űzött ügyeskedésből főfoglalkozás lesz — és az isten tudja merre visz még az útja. Magyarországon egy kicsit hosz- szabban szeretne időzni, ugyanis. itt érte utol a „végzet": az egyik produkciójához egy hölgyvendég közreműködésére volt szükség. Először felkérte a hölqyet, — később megkérte. Azóta tudja mondani kerékbe tört magyarsággal, hogy „jó estét kívánok"... És azóta nős. Legjobb mutatványait gondosan kiművelt. Japánban vásárolt galambok segítségével végzi, — és beszélgetés közben fényképeket mutat: ácsorgó oroszlánok között áll Rondini mester, s vérengző tanítványai engedelmeskednek az alacsony, «vézna idomárnak. De a galambok valahogy jobban illenek hozzá ... — D. Kánya — erendázatot. Aztán minden a elyére kerül, lényeges változtatások nélkül. — Mikort — Március végére. — S mindez mennyibe kerül? — Körülbelül kétmillióba. * Naponta 20 ezer utas fordul meg a megyeszékhely vasútállomásán. Várakoznak, vásárolnak, esznek, isznak. Most persze a jól megszokott és begyakorolt tíz- és húszpercek egy kissé meg vannak bolygatva. Néhány hónap türelem - kéri a MÁV. Igazuk van, mindezt az utasokért teszik. S végül is csak tíz méterrel arrébb kell menni nyugat felé a 32-es, 30-as és a 31-es autóbuszmegállóhoz, s ezt majd csak valahogy kibírjuk. Mécs László Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság jelentése szerint a Tiszakarád térségében szétrombolt jégtorlasz a folyón leúszva, szerda reggel elhagyta Tokajt, s így a Tisza felső szakaszán megszűntették o har- mqdfogú árvízvédelmi készültséget. Ugyanakkor Tokaj és Ti- szalök között elsőfokú készültséget rendeltek el és a gátakon figyelőszolgálatot tartanak. Az úszó jégtáblákat jégtöröhajók kísérik, amelyek a vízen cirkálva tovább aprítják a nagyobb darabokat. Különösen sok veszélyt rejt a tiszanagyfalui kanyar, ahol a zajló jég köny- nyen megállhat és összetorlódhat. Ezért az éles folyókanyarban két jégtörőhajót helyeztek készenlétbe, amelyek szerdán több alkalommal zúzták szét a megakadt jeget. A hajók által felaprított jeget a tiszalöki vízi- lépcsőn a duzzasztótáblák megfelelő mozgatásával folyamato-J san engedik át Néhány nap itthon Világjáró pécsi hegedűs Illetve már nem k pécsi. Már csak szülei kötik ide, őket is csak néhány napra volt most ideje meglátogatni. Cser László, q Magyor Rádió és Televízió fiatal hegedűse budapesti lakásán is sokszor csak átutazó vendég. Olaszország, Bulgária, Ausztria, aztán néhány hete tértek csak haza negyvenkét napos amerikai útjukról, s máris készülnek Angliába, utána valószínűleg Svédország kő- vetkezik. A pécsi konzervatórium elvégzése után, 1962-ben a Zeneakadémiára került az ottani ötesztendős tanulmányai során és azóta elmúlt több mint hat év alatt is mindössze kétszer volt alkalma Pécsett játszani. A város szívesen fogadta mindkét esetben — valamiért mégis megszakadtak a kapcsolatok.., — Ogy tudom az Egyesült Államokban ismét nagy sikerrel koncerteztek a torontói „üres ház"-at leszámítva .., — Sok helyen Jártunk ahol már hallották játszani az MRT szimfonikus zenekarát, Chicagóban például — itt élnek a legszigorúbb kritikusok — két esztendeje mérsékeltebb volt az érdeklődés, most zsúfolásig megtöltötték a koncerttermeket. Előfordult, hogy a Vj9-re hirdetett hangversenyen már 1 .'-8 órakor megtelt a terem, próbálni sem tudtunk. Észak-Carolina fővárosában például az első hangversenyünket 6 ezren, a másodikat 8 ezren hallgatták meg. Torontóban viszont, ahol 40 ezer magyar él, s lelt házra számítottunk talán százan vol- tok ránk kíváncsiak .,. — Háromféle műsorral léptünk fel: az egyikben két Debussy, Bartók III. zongoraversenyét, Szállási András egy művét és Hindemith „Festőjét” játszottuk. A második romantikus műsor volt: Rossinit, We- bert. Liszt zongoraversenyét és C. Frankot játszottuk, míg a harmadikban Bartókot és R. Strausst... — Úgy gondolom, nem bennünk volt a hiba. A menedzserünk sajnálta a pénzt a reklámra, a lepedőnyi újságokban egy gyufásdoboznyi hirdetéssel adták hírül játékunkat... Az Impresszáriónk ezúttal nagyon rosszul szervezte meg utunkat Két és fél héttel később indultunk, mint kellett volna, 24 órás fárasztó repülőút végeztével szinte azonnal játszani kellett... Szinte végigrohantuk Amerikát. Naponta 6—8 órát töltöttünk buszon, nem egyszer 500 mérföldet hagytunk magunk mögött. Megér, keztünk, egy árát pihentünk, rövid próba és máris kezdődött a koncert. Utária pihenni térhettünk volna, aludni azonban nem tudtunk, a játéktól „feldobva" órákig álmatlanul feküdtünk... — így b felejthetetlen voH utazásunk: a torontói látogatásunk közben kimentünk a Niágaróhoz, alaposan megismertük az olajválság miatti amerikai gondokat. Az észokr keleti államokban ugyanis csak 10—15 gallon (1 gallon 3,5 liter) benzint adtak, Kanadában pedig USA rendszámú gépkocsi nem kaphat benzint, így q sofőrök kénytelenek voltak min, den tank-állomásnál gyűjteni oz üzemanyagot... Játszottunk sportcsarnokokban, nagyszerű akusztikájú koncert-termek, ben ... Az amerikai ember no, gyón vágyik a jó zenére, s vk> szonylag ritkán jutnak el a já zenekarok mindenhová... — Egy kicsit régebbi élmém tryeiről i$ szeretnénk hallani. Beszéljen kérem a világhírű karmesterről, Claudio Abbado- tói. Koncerteztek együtt.., — Igen, Regglno nell EmU Rábán. Itt baloldali a város ve. zetése, s munkásokat hívtak meg a zenei előadásra. Clou- dió Abbado vezényelt, de úgy, hogy a nézőtérről bárki kérdez, hetett. Az előadásnak Vs^-kor vége volt, de Abbado még éjjel 2-kor is beszélgetett a mu».; kasokkal. — Hihetetlenül szuggeszthr egyéniség, keveset beszél, de anélkül, hogy a zenészekben gátlásokat okozna megvalósítja saját elképzeléseit Most 40 esztendős, óriási hímeve van, a Milánói Scala zenei főigazgatója, a Bécsi Filharmónia főkarmestere. Nagyon nagy élmény volt az irányítása alatt játszani... — Ml a véleménye a mat magyar hegedűsökről, lehetséges, hogy soha nem lesznek olyan nagy hegedűseink többé, mint Szigeti és Gertiért Lehetséges, hogy ma csak a virtuozitás. a technika a fontos és az érzelem másodrendű.,.? — Az én véleményem szerint megváltoztak az esztétikai értékek... Nagy, hatalmas tér. mekben játszanak a zenekarok, sokkal nagyobbak a zenekarok ... Most naqyobb hangerő kell. Ma már csak olyan színvonalú zenészek képesek produkálni, akiknek játéka támadhatatlan, másrészt a szóló- játékra mór kevés a lehetőség. Aki ma zenekarban játszik — komoly zenekarban — az aligha képes egyéni fellépésekre készülni. Napi 8—10 órás elfoglaltság, állandó utazás mellett ez szinte lehetetlen ... Én például □ Rádió mellett tagja vagyok a Mihály András vezette Budapesti Kamaraegyüttesnek. Modern és klasszikus műveket játszunk, igényes szóló lehetőségeim ís vannak. L 1 i
