Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)
1974-01-08 / 7. szám
W7Í. Január 8. DUNÁNTŰLI NAPLÓ Pécsett ezer munkást foglalkoztató konfekcióüzem Gyermekruha — 400 millióért Bemutatjuk a Kaposvári Ruhagyárat A ruhát minden második gyermeknek Kaposváron varrják. Egyre több anyagból — ki tudja hány színben — évente ötszáznál több modellt készítenek a Kaposvári Ruhagyárban. A szövetet is ezer mé.erekben számítják, az elkészített gyermekruhák értéke pedig mégha-„ ladja az évi 400 millió forintot. Két műszakban dolgoznak a varrógépek. A szalagokon 2400- nál több asszony és lány tevékenykedik azért, hogy a' hat ruhatervező rajzolt álma megvalósuljon. Ha a gyermekek öltöztetéséről esik szó, nem lehet számításon kívül hagyni a Kaposvári Ruhagyárat: választékban is, mennyiségben is itt készül a legtöbb viselni való, a 2—12 éves korú fiúk és lányok részére. A gyermek közügy. Ezt itt a gyárban azon is le lehet mérni, hogy mind több és szebb ruhát kérnek a részükre. Ha valahol, hát a gyermekek öltöztetésénél nem közömbös az ár: ezért született kormányintézkedés a múlt évben arról, hogy a gyermeknadrágok egy részét rögzített áron hozzák forgalomba. Ä Kaposvári Ruhagyár 60 ezer darabot adott át a kereskedelemnek. Az idén nyolcvanezer elkészítését ter/ezik. Ha kevés lesz. a tervezettnél többet is gyártanak o rögzített áras termékekből. Kitüntetett modellek Ho o termelésről esik szó, az ember számok tömegével találja magát szembe. Azt hiszem, különösen sokat mond az, hogy a szalagokon ötszáznál több gyermekruha modell készül évente. Igaz, sokszor csupán egy tűzés különbözteti meg egyiket a másiktól, de a törekvés, hogy mindig ízléseset, szépet adjanak, dicsérendő. S a dicséret a múlt év végén hivatalosan is megérkezett: az Iparművészeti Tanács által rendezett kiállításon első díjat nyert az a fiú öltöny, ome- lyet Szarka Lászlóné tervezett. Nagy Józsefné baby-ruhája ugyancsak első dijat kapott, az egyik fiú-öltönyét pedig külör»- díjjal jutalmazták. A díjazott ruhát az ősszel kerülnek a boltokba. A Kaposvári Ruhagyár hat tervezője mindig egy évvel előzi meg a naptárt. Amit ma pauszra rajzolnak, azt a jövő télen kínálják a kereskedők. S hogy mi történik addig? Vizsgázik az új ruha o szakemberek előtt, s a gyári bölcsődéből és a szomszédos óvodából „kölcsön kért”-alkalmi manekenek segítségével mutatkozik be a kereskedőknek. Müller László igazgatónak mondom: a ruhát vásárló anyukák nem találják az ötszáz modellt a boltokban. A felelet rá. hogy gyakran tíz-tizenöt darab jut egy üzletbe belőle, s mire elfogy, a kereskedelem már nem tud utána rendelni, mert amiről egyszer leállt a gyár, azt nem készítik újra. A Kaposvári Ruhagyár termékeit ma Eürópa-szerte ismerik, s nem rég szállítási szerződést kötöttek a Közel-Keletre is. Az egykori kóceraj helyén felépült korszerű gyár termékeit ismerik külföldön is. A gyár történetében sok olyan pont van, amelyre ma könnyen azt mondja az ember: 'hihetetlen. Huszonhárom évvel ezelőtt egy szűk szobában néhány varrógéppel, s egy széknek használt ládával tíz ember kezdte a munkát. Akkor alig hitt valaki abban, hogy ebből gyár lesz Kaposváron, öt éével később már négyszáz embernek adott munkát oz üzem, s mert volt munkaerő és az árunak piac is, 1958-ban építkezni kezdtek. Amikor elmentek a kőművesek, 1300 asszony üti a szalagok mellé. A gazdaságirányítás 1968-ban bekövetkezett reformja új lehetőségeket hozott: a megyei tanács anyagi és erkölcsi támogatósával új fejlesztési programot valósított meg. A veszteséges' textilipari vállalatot Jobb előkészítést A Technika Házában hétfőn mintegy 60 műszaki tervezőintézet, kutatóintézet és felügyeleti szerveinek képviselői ágazati tanácskozást tartottak a beruházások előkészítésének fejlesztéséről. Dr. Dalányi László, az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium műszaki tervezési főosztályának vezetője nyitotta meg a tanácskozást, s hangsúlyozta, hogy a műszaki tervezőknek mind fontosabb szerepet kell betölteni a beruházások előkészítésének idősza- I kában. Be kell kapcsolódniuk a döntések előkészítésébe, mégpedig olycn módon, hogy a ke óbbnál jóval megalapozottabb és több lehetőséget, beruházási változatot magában fen'elő javaslatokot terjesztenek elő. is magába olvasztotta az évről évre nagyobb feladatokra vállalkozó ruhagyár, s Kadarkúton és. Nagybajomban háromszáz embert foglalkoztató korszerű telepeket épített. Az új épületekben, korszerű technológiával készültek a mutatós gyermekruhák. A gyár évekig belül fejlődött: a műszaki fejlesztési tevékenysége révén évről évre több terméket tudott készíteni, ötszörösére növelte az exportját, s szinte minden évben új piacot hódított meg. Ma termékeinek 40 százalékát külföldön adjak el. S mert gazdaságosan termel (egy dollár például 43—44 forintba „kerül") egyre több pénz jut a fejlesztésre is. Az év eleje óta pécsi telepe is van a Kaposvári Ruhagyárnak. A pécsi városi tanáccsal kötött szerződés alapján a Vegyesipari Vállalat konfekció részlegét vette át: 330 munkás és 35 millió forint értékű berendezés került a Kaposvári Ruhagyárhoz. Az új telepről kérdeztem a galambősz igazgatót, Müller Lászlót: — Több ajánlat közül választott a pécsi városi tanács. A döntést a Kaposvári Ruhagyár megtisztelő bizalomnak tekinti. Szerződésében azt vállalta, hogy a dinamikus fejlesztésbe bevonja a pécsi telepet is, a munkásgárda felkészültsége biztosíték arra, hogy a piac által támasztott egyre magasabb követelményeknek megfelelnek a termékek. A tervünk az, hogy a kővetkező ötéves tervben a jelenlegi telepet ezer munkást foglalkoztató konfekció üzemmé fejlesszük. Ezt — a megállapodás alapján — a tanács anyagilag is támogatja. A gyár kaposvári központjában 25 millió forint értékű beruházás kezdődött el: üzemi konyhát, étkezdét, tanműhelyeket építenek ebből a pénzből. Modernizálják a vidéki telepeket is. 70 millió forint nyereség A fejlesztési célkitűzések megvalósításához jelentős bankhitelt is kért a gyár. Felhasználósával azt kívánják elérni, hogy a következő tervidőszak végére újabb 60 millió forinttal emeljék az évente gyártott termékek mennyiségét. . Korszerűt és olcsót gyártom gyermekruhában sem könnyű. A nemzetközi piacon gyorsan emelkednek az alaponyag árak. A gyapjúszövet például 2—3- szorosába kerül a néhány évvel ezelőttinek. A gyárnak megvan a lehetősége az importra, de a magas árak miatt elsősorban hazai szállítókat keres. így történt meg, hogy a ballon-kabátok alapanyagát eddig Japánból és Ausztriából vásárolták, az idén viszont már a magyar selyemipar jó minőségű termékéből vettek 100 ezer métert. A kormány sokat fondít arra, hogy a külföldi áremelkedés hatását itthon ne lehessen érezni: ennek ellenére előfordul, hogy az alapanyagok órának emelkedése eljut a gyárba. A terméke^ árát viszont évek óta nem emelték: termelékenység növeléssel, ésszerűsítésekkel ellensúlyozzák az alapanyag áremelkedést S hogy sikerrel, annak bizonyítására álljon itt egy adat; 1973-as tevékenységük alapján 70 millió forint értékű nyereséget ért el a Kaposvári Ruhagyár. Kerero Imre A Pécsi Hőerőmű kazánjai évente több mint 600 ezer tonna pernyét termelnek. A hatalmas mennyiségű mellékterméket a zagytavakba „röpítik". Az elmúlt évek folyamán ez a pernye egyre halmozódott, s a 90 hektárnyi területen ma már 12 millió tonna vár hasznosításra. Egyre sürgetőbbé válik tehát olyan eljárás kidolgozása, melynek segítségével hasznosítani Iphet ezt az anyagot. A Bere- mendi Cementművek elkészülte valamit javított a helyzeten, a gyár ugyanis évente százezer tonna pernyét dolgoz be g cementbe. Emellett azonban egyre nő a zagytavakba ülepített pernye mennyiségeA fejlett ipari országokban — így a Szovjetunióban is — jó néhány évvel ezelőtt kísérleteket kezdtek a bányák meddőhányójának és a hőerőművek mellék- termékének, a pernyének hasznosítására. A kísérletek eredményeként ma már számos országban felhasználják ezeket az anyagokat. Az építőiparban például ha a pernyét megfelelő eljárás segítségével bányameddővel keverik, jó minőségű betonadalékanyaghoz jutnak. Mint ismeretes, a betongyártásban alapanyagként ma a folyami kavicsot használják. A szállítási távolság azonban jelentősen befolyásolja a kavics árát. Ezért különösen olyan helyeken volna célszerű az ipari melléktermékek hasznosítása; ahol drága a kavics. A külföldi példák hatására hazánkban a pernye hasznosítására az első kísérletek mintegy másfél évtizeddel ezelőtt kezdődtek az Építéstudományi Intézetben. A pécsi salakhónyó ilyenirányú felhasználását kormányrendelet tette az Építési- és Városfejlesztési Minisztérium feladatává. Ismét megindultak a kutatások. Felvetődött egy hazai agloporit üzem létrehozásának gondolata, a megvalósítás azonban gazdasági okok miatt elmaradt 1973 novemberében új szakaszba léptek o pernyehasznosítási kísérletek. A Pollack Mihály Műszaki Főiskola épület- szerkezet tanszékén Orbán József adjunktus irányításával kutatni kezdték a helyi bányamed- dá és a pernye hasznosítási lehetőségeit Közben kapcsolatba léptek az ETI-vel is. Szerződést kötöttek a kísérletek közös folytatására. A kutatási alaphoz a főiskola is hozzájárul. Az együttműködés máris kiderítette, hogy a pernyéből és a bányameddőből készült betonadalékanyag elsősorban kis súlya, jó hőszigetelése és kedvező ára miatt felveheti a versenyt a jelenleg alkalmazott egyéb adalékanyagokkal, Pécsett jelenleg agyag alapanyagú keramzitot készítenek hasonló céllal. A keramzit önköltsége 300—400 forint között mozog köbméterenként, eladási ára pedig félezer forint. A pernyéből készült adalékanyag, az agláporit ezzel szemben 135—200 forintos költséggel állítható elő. Az üzemszerű gyártás mellett szól az is, hogy kis súlya ellenére jók a szilárdsági mutatói, így nagy fesztávolságú betonelemek készítésére alkalmas. Az ÉTI és a Pollack Mihály Műszaki Főiskola kísérleti eredményeinek megvalósítására vállalkozott a Komárom megyei Ipari Melléktermék Feldolgozó és Építőanyagipari Vállalat A tervek szerint az agloporitból jövő év augusztusától napi 10 köbmétert gyártanak. Sajnálatos, hogy a kísérleti gyártást egyetlen baranyai cég sem vállalta. Az, hogy az agloporit beválik-e az építőiparban, az év végén dől el: ugyanis 1974 decemberére készül el a végső értékelés, amelyet a PMMF kutatócsoportja, valamint pz ÉTI szakembergárdája készít R. É, SB 98 30 Köszönet névtelenül Önnek kívánjuk „kedves" X, hogy legközelebb — saját hibájából — ilyen helyzetbe kerüljön. Tudjuk! Jól ismeri a KRESZ által előírt szabályokat. Azt pedig legfőképpen, hogy mielőtt o közútra hajt erőgépével, annak kerekeit a sártól, latyaktól irteg kell tisztítani. Ha az út sáros lesz, azt is meg kell tisztítani tőle. Nem állítom, hogy máskor elhanyagolta volna ezt a szigorú előírást; lehet, hogy lelkiismeret- furdalás gyötri . . . De kivételesen megnyugodhat.,.? S ezt szerkesztőségünk fotó- riporterének — aki mellesleq ügyeskezű vezető — köszönheti. Tudatjuk önnel: azonkívül nem történt semmi különösebb, hogy Pécs helyett (miután a kocsi korcsolyázva megfordult) Újpetre irányába tekingettünk az árokból. Hozzáfűzendő, hogy néhány perce éppen orról társalogtunk, hogyan lehetne megakadályozni azt, hogy a traktorok felhordják a közutakra a sarat. Szerencsére a kilométeróra mutatója nem lépte túl az ötvenest és. hogy nem történt végzete» Miként lehetne hasznosítani a hányameddői és a pernyét? Kutatás a Műszaki Főiskolán, együttműködés az ETI-vel Tímár Mátyás: Gazdaság po! ti ka Magyarországon 1967—1973 A gazdaságirányítás egyik vezető posztja betöltőjének, ** a Minisztertanács elnökhelyettesének vállalkozása e kötettel nem kevesebb, mint annak összegezése, hogy mi tette szükségessé a gazdasági reformot, s milyen eredménnyel, következménnyel ment, megy végbe az. A könyv ilyen módon egyszerre elméleti és gyakorlati gazdaságtani munka, kritikai számbavétele tényeknek, irányzatoknak, már éléit, s még előttünk álló céloknak. Témájánál fogva nem lezárt könyv, mert mint maga írja, irányítási „rendszerűnket nem tekintjük befejezettnek; egyrészt a tapasztalatok birtokában újra és újra kiigazításokra szorul, másrészt együtt Is fejlődik a gazdasággal”. Világos elrendezésben két fő részre tagolódik az áttekintés és elemzés. Az egyik; a gazdaságirányítási reform előzményei és a reform megvalósítása. A másik: társadalmi-gazdasági fejlődésünk céljai. Timár Mátyás rendkívül bőséges forrásanyag felhasználásával ad szinte teljeskörű magyarázatot és indoklást a reform szükségességére, nem kerüli el az előkészítés idején fölmerült kétségeket, vitás kérdéseket sem, s éppen ezzel válik meggyőzővé okfejtése. így egyebek között kitér arra a kérdéscsoportra, amely talán a legélesebben ütköztette a különböző véleményeket, s ez a növekedési ütem és a gazdasági egyensúly viszonya. Ma már, a gyakorlati tapasztalatok ismeretében, egyszerűnek látszik a megállapítás: „Hosszabb I távon nem'is vethető fel úgy a kérdés, hogy a gazdasági növekedés ütemét vagy az egyensúly követelményét hélyezzük-e | előtéré. A növekedés ütemét végső soron a dinamikus egyen- ! súly feltételei határozzák meg”. A szerző — az álláspontok | végső kialakulását érzékeltetve — nem hallgatja el, sem ; e kérdésben, sem más egyebekben az ellenvetéseket, az eggá- j lyokat. Sőt, részletesen foglalkozik azokkal, mintegy beavatva | az olvasót a döntéshozatalt megelőző időszak polémiáiba. emélhetően az eddig leírtakból érzékelhető, hogy a könyv távol áll a száraz, a tudományosságot az el- | vontságban fölfedezni vélő szerzők módszereitől, stílusától. 1 Gyakorló gazdaságpolitikus szólal meg a lapokon, aki ug/an- i olyan fontosnak tartja a folyamatokat, mint azok végső ered- ; ményét. Tartózkodik tehát a kinyilatkoztatásszerű megállapításoktól, okok és okozatok kusza szálait bogozva teremt ki- i ismerhető rendet a politikai, társadalmi, gazdasági kölcsönhatások sűrű szövevényében. Ezt teszi nem csupán az általános problémák vizsgálatakor, hanem a részterületek szemügyre vételekor ugyancsak. így az ipar legutóbbi öt esztendejének mérlegelésekor, a beruházások, a munkaerő-helyzet, az életszínvonal, a külkereskedelem alakulásának elemzésekor. A kötet második részének, jövőbeni fejlődésünk fölrajzo- lásónak az a gondolati útmutatója, hogy — Timár Mátyás summázó szavaival — „a gazdaságpolitika legfőbb törekvése az emberek növekvő szükségleteinek mind magasabb színvonalú kielégítése. Ilyen összefüggésben a növekedési ütem, vagy a gazdasági egyensúly elsőrendű célok ugyan, de a fő célnak mégis eszközei csupán”. Ezeknek az eszközöknek a tökéletesítése, hatékonyabb alkalmazása természetesen nagyon alapos megfontolásokat követel, mert a rögtönzések, a kényszerű, áthidaló megoldások haszna erősen kétséges. A miniszterelnök-helyettesi tisztség nem nehezíti el a szerzői tollat; olyasmit is hegyére vesz, amiről még viták folynak, amiben nincsenek — nem lehetnek — végleges álláspontok. Ezt elsősorban a gazdasági szabályozók továbbfejlesztésével foglalkozó fejezetben tapasztalhattuk — természetesen úgy, hogy Timár Mátyás jelzi, még formálódó elképzelésekről van szó —, de hasonló okok miatt érdekesek, továbbgondolásra Ösztönzők a szelektív fejlesztésről, a jövedelempolitikáról, a fogyasrtás várható alakulásáról elmondottak is. Több tekintetben a könyvet az 1968-ban megjelent „Gaz• dasági fejlődés és irányítási módszerek Magyarországon" című munka folytatásának tekinthetjük. A művet, amelyet Nyers Rezső lektorált, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó bocsátotta közre. R M. a sebb dolog ejnrrak köszönhető, hagy az utánunk haladó Zsiguli sem jött gyorsabban: közöttünk legalább ötven méternyi távolság volt. Néhány perc múlva ár Öj- petre felől köreledő teherautó vezetője is alig tudta megtartani a volánt integetésünkre; ez esetben sem a sebesség volt a hiba. Szolgálatkészen, „névtelenül” mentettek ki bennünket a «*» rasztofó árokból. A teherautó az újpetrei AFESZ-é volt, rendszáma; SB 98—30. Köszönet o rakodóknak és a gépkocsi vezetőnek egyaránt. Történt mindez 1974. jonuá' 7-én tizenhárom óra tizenöl perckor az egerógi elágazás tál kétszáz méterre. A sártenger hossza legalább ugyan annyi. És a lelkiismereté? Le/egyezfe; S. Go>
