Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)

1974-01-31 / 30. szám

DüMÄNTOL« NAPIÖ 197t. Januar 31. Este a „Kétlépcsősben n Ä nnuskaval - a tizenhá­rom esztendős (!) elvált asszonnyal — fönnálló isme­retségem meglehetősen régike- letű, hogy illő komolysággal fe jezzem ki magomat: „uszkve” leqolább másfél hónapos. Tör tént pedig a doloq — úgy de­cember második felében — a Nagykozárí út mentén lévő ci- gányteleaen lezailott látoaatá- sem ideién, amikor is o Naqy- haias Kovács mélvséaes fáida- lommal közölte velem, hoqy amint kitette a lábát egy dél­előtt (rádiót vásárolt a város­ban), lánya, Annuska „férihez- ment”, de ez semmi, az újonc férj három hét mú'va már sza­kított is vele... De maid így, meq úqy, maid agyonüti, csak jöiiön haro . . „ Nos, ez ar Anna -asszony most itt hörpölgeti szokásos naoi jaífáiát az aszfalnál, iá m“lven hátracsúszva a masszív, csővázas széken, lábait lógatva, amelyek nem érnek le a köve­zetre. — Aoád mondta, agyonüt.., — Nem ütött agyon, láthas­sa .. . — feleli flegmán, aztán leereszkedik a székről és me­gyen kifele, törékenyen, tizenhá­romesztendősen, illedelmesen búcsúzkodva: — Kezitcsóklom. .! A helyiség neve — itt a Fel- szabadulás útja 45. alatt — „Kokszmű Italbolt”, ám a kun­csaftok sokkal reálisabban íté­lik meg a helyzetet, így hát „Hétlépcsősnek” emlegetik a különben tiszta, és mértéktar­tóan berendezett gyárvárosi kiskocsmát. Sav- és tűzálló — poliészter felületű — asztalok, masszív, csővázas székek, köny- nyedén elviselve minden törési, rombolási szándékot. A söntés előtti asztalt férfiak gyűrűié ve­szi körül, ki'bicelnek a két el­mélyült sakkozónak, így a túlsó fal mentén telepszünk le tár­saimmal. „Idegeneknek” számí­tunk, néhány — látszólag eqy- kedvű — pillantást vetnek ránk,, de ezért a csendes morgásból, mozgolódásból kiszűrődik fi- g^lmeztetőn egy szó — „Fabuion” !. „• : Később aztán kérdem egyik húsz év körüli cígányfiútól. — A „Hétlépcsősben'' ho­gyan értlemezik a Fabulont? Zavartan nevet: — Nem tudja mit Jelent? — Dehogynem. Bőrápolóiéi 49 Fabulon, — Maga rendőr, nem? — Nem. — Hát azért nem tudja. „Fa­bulon, a bőre őre.” Vagyis . .. <o rendőr. De nem tőlem hal­lotta ...! Két jóvágású — nagyszerűen öltözött — ciqányférfi lép hoz­zánk, kérdezik, poharukat !e- tehehk-e az asztalunkra, persze, tessék csak, be is mutatkoznak, eavikük Óvári József — 6 az Idősebb, s mellesleq szólva hi­hetetlen, hogy februárban lesz ötven esztendős, harminckörüli­nek véltem — aztán az öccse, Óvári János. Mindkettő gépko­csivezető, mindketten családo­sok ... Nem... nem! Nem a telenen laknak, hanem a szom­széd utcában, tisztes lakásban, ahol van minden, ami époen kell ma egy családnak. A tisz­teletet — amely az Óvári-fivé­reket övezi a környék cigány- lakossáqónak körében — jog­gal könyvelhetik el, mert az Óváriak azon kevesek közé tar­toznak, akik „biztos egziszten­ciával” rendelkeznek, s ezt sem kaoták, hanem megszerezték magúknak —, munkával. Kcoott felöttős, szikár öreg­ember szedi össze az üres Do­harakat és beadta a söntésbe eztán a hamutartókat üríti, ál- lomgnvon kívüli „.m’ndene'ként” segédkezik itten. A sakkozók föiállanak, átadják a helyet a következő partinak, egyikök odaszói az öregnek — Fiad? — Kőhidán . . — Mennyiért? — Három és fél évet kapott, meg „utánvétellel" még nyolc hónapot.., — Az a nagyobbik? • — Dehogy! A nagyobbik csak egy évet kapott, most már majd jön haza ,,„ E futtában lezajlott társalgás­hoz senki nem fűz kommentárt, még csak el sem tűnődnek a dolgokon, hogy valaki „ül a sit­ten”, hát istenem, ez van! De az Óvári-testvérek jelentőségtel­jesen bólogatnak az öreg felé és legyintenek: — ... Sokak szerint ez is élet — jegyzik meg, — Hogy érti ezt? — kérdem Jóskától. — Úgy, hogy akit gyerekko­rában nem fognak meg a szü­lők, az menthetetlenül elzüllik. — Bejárnak ide a telepiek? — Be, persze. Ez a törzshely. — Miből isznak? Széttárja a kezét: — Amelyik dolgozik, annak van pénze. Csak ilyen a tele­pen kevés van, ez az igazság. — Azokról van szó, akik nem dolgoznak . 1, — Értem én! idefigyeljen rám! Még senki nem halt éhen a telepen. Nagyon sokan alkal­mi, napi munkát vállalnak, le­hordják a szenet, fát, tavaszon fölásnak egy-egy kertet, az asz- 5ionyok meg guberálnak a ku- kás-bödönökben és g mocsok­ból kiválogatott kenyérrel hizlal­ják a disznókat. Érti most már? Valami mindig van, valami pénz jön nekik a házhoz, csak hát. . . ez nem élet! Jói néznénk ki, ha mi is így tettünk volna, igaz bátyám?! — fordul Jancsi a na­gyobbik Óvárihoz. — . . .Pedig nekem is volt bajom elég — folytatja az idő­sebbik. — Az első fiam - • . sze­gény... Mía katona voltam és mert az első feleségemtől elvál­tam, szóval a nagymama ügyelt a kicsire; hét éves volt és bele­bukott a kútba . . . Most már szép, naqv gyerek lenne. Aztán . . . ' itt volt később a kisuno- kám ... — elakad a szava, csak hajtogatja a fejét jobbra balra. — Mi történt vele? — Fehérvérűségben halt meg, pedig . . . szaladtam fűhöz-fához, megtudtuk, Svájcban talán meg­gyógyítják, de harmincnyolcezer forint... Ó magasságos isten, honnét? Aztán összeadtuk, ro­konok, barátok és a munkahe­lyemen olyan melós társaim. akik nem Is cigányok . .. szóval össze is jött volna a pénz, de... Hiába, túl későn volt már. , Kicsit elcsendesül a helyiség, itt mindenki érti, hallja és érzi a másik sorsát-baját. Aztán ez a pillanatnyi feszültség ismét feloldódik, poharak csörömpöl­nek, a kisebbik Óváriért jön a fia, szép szemű, göndör kis gye­rek .. . „Mondtad,, hogy a tévé- imeMta filmre hazajössz ...” — s ka- fol qyermekes ragaszkodással ' ' az ap:ába. Az idősebbik Óvári még előhúz a zsebéből egy pakli kártyát, kidob három la­pot, zöld, makk és piros ászt, csak ezzel a hárommal Játszik: — Itt a piros, ott a piros, hol a piros? Színükkel lefelé fordítva dob­ja az asztalra a laookat. Rábö­kök az eayikre: „Ez azT”’E| is találtam, ő meg színlelt bosszú­sággal fintorog, mögötte valaki meg is jegyzi: „Először mindig lassan csinália, hadd örüljön a 'dinnye,...!’* Ami igaz, az igaz, a következőkben már a vénis­tennek sem találom e| a piros ászt, olyan üqyesen keverj, és csapig ki a kártyát. Az egész kocsma minket fi- qvei, hanqos ovációval könyve­lik e! Jóska sikerét, aki viszont vigasztalásképpen váltamat ve­regeti, azt mondja, nem baj, ezt js meq kell tanulni, egyszer­re nem megyen minden, — Tudja mindent, oz elején kell kezdeni ... — mondta ismét és ha sokan n^m is. de vele együtt itt néhányon már tudtak, hogy ez már nem a kártyajáték­ra vonatkozik.. „ Rab Ferenc A meyerliigi tragédia, avagy Ferenc Józseí-i „boldog" idők 85 évvel ezelőtt, 1889. ícnuár 30-án egy kétcsövő vadászpus­ka egy 17 éves leányasszony és egy 50 milliós ország 33 éves trónörökösének életét oltotta ki. Tragédia. A fiú és trónörökös tragédiája: a véreskező apa és császár bűnének bűnhődése. „Dominikánus-ház" A Színház tér története Tovább tart a gomo1yatűió'’vá$ár 30 százalékos árengedmSmye! ~R!SS GOMOIYATÚRÓ aphaíó az A3C áruházakban s az élelmiszerüzletekben 1 kg 38,— Ft helyett 28,— Ft 10 dkg-os csomagban 4,40 Ft helyett 3,40 Ft PÉCSI TEJÜZEM Gyakran látni idegeneket, akik érdeklődve nézik a színház melletti épületet, azon a fel­írást: „Dominikánus-ház" és az utca felőli homlokzaton egy Zsolnay pirogránit épületképet Ez utóbbi pontos mása a tér hajdani képének. Ott, ahol most a színház épü­lete és tere van, állt a domini­kánus kolostor, és a jelenleg meglevő „Dominikánus-ház” fel­iratú bérház ennek a kolostor­nak a temploma volt. A dominikánus (Domonkos­rendi) szerzetesek már a XIII. században megjelentek Pécsett és valószínűleg magasabb fokú iskolájuk is volt itt. A középkori Pécs művelődéstörténetében je­lentős szerepet vittek, és való­színűleg az 1367-es egyetem- alapítás indoka, miszerint Pécs a tudományok magvainak ter­jesztésére különösen alkalmas, arra is céloz, hogy itt már ma­gasabb iskola a XIII. században is működött. A törökök kiűzése után Pé­csett azonnal megjelennek a jezsuitákon kívül a ferences „barátok” (akik valószínűleg a török időben is működtek itt), és — különös tekintettel a na­gyon elterjedt „törökösökre”, unitáriusokra —, a . prédikátor­rend, a domonkosok szerzetesei. Már a török utáni első években' hivatkoznak ősi pécsi jogaikra, így például arra, nogy a Mind­szentek templom mellett levő kolostorrom (Zidina) az ő szer­zeteseik- kolostora volt, és így arra, mint építőanyagra igényt is jelentenek be. Emellett jelen­tős szerepet visznek Pécsett és közvetlen környékén a lelkipász­torkodásban. Hosszú huzavona — és gyak­ran vitatkozás — eredménye­képpen végül a domonkosok le- ! telepednek azon a területen, amely a mai Kazinczy utca és Boltív köz között terül el. itt — J a mai Kazinczy étterem helyén , levő volt török templomot hasz­nálják egyelőre egy mellette I levő ugyancsak török templom- I ma! együtt, majd 1724. április ' 23-ón elhelyezik új templomuk l alapkövét. Emellé a templom mellé építik aztán 1726-tól kezd­ve a kolostort is éppen úgy, ahogy a Dominikánus-ház hom­lokzatán levő kép mutatja. A templomban kriptát Is építettek, meliette pedig egy magánt*. metőt. A. kripta, illetve magán temető bevételi forrásaként sze­repelt a rendnek. II. József idejében felosztat­ják a szerzetes rendeket. Ennek a feloszlatásnak- végrehajtása évekig tart. (Ekkor, 1789-ben szűnik meg Pécsett az Ágoston- rendi szerzetes kolostor is, és abból alakul, meg a budai-kül­városi plébánia, a mai Ágoston téren.) A dominikánusok belső­ségeit a város felosztja házhe­lyekre. Ekkor jön létre a mai Bpltív köz, Perczei utca és Ka­zinczy utca. Magát a kolostor épületét 1820-ban katonai ne­velőintézetté, majd börtönné, kórházzá alakítják át, illetve használják fel. 1834-ben az államkincstártól Plichta Ferenc megveszi a temp­lom épületét azzal a tervvel, hogy azt színházzá alakítsa át. A városi tanács azonban meg­tiltotta, hogy egy volt templom- ' bál színházat, korcsmát, vagy valami más mulatóhelyet alakít­sanak ki. Plichtátó! a házat megvette Az új Habsburg-császár, ami­kor 1848. december 2-án i. Fe­renc József néven trónralépett, 18 éves volt. Még fél év sem telt bele, s az ifjú uralkodó el­vesztette a magyar trónt, s el­vesztette a magyarokkal szem­ben a háborút. A császár ekkor az ország visszaszerzésére, a magyarok leverésére az orosz cártól kért seqítséget. i. Miklós már csak azért is, hogy egy újabb felkeléstől elrettentse a lengyeleket, hatalmas sereget küldött Magyarországra, s így Görgey Paskievics herceg előtt le is tette a fegyvert: az oro­szok megnyerték az osztrákok számára a háborút. I. Ferenc József ezután Havnau által ke­gyetlen bosszút állt a magyaro­kon, akiknek csupán egyetlen „bűnük” volt: az élethez, a sza­badsághoz vftíó jogukat akar­ták. * 1889. jan. 30-án kemény téli napra ébredt az ország. A Du­na Pozsonytól Mohácsig befa­gyott, a földeket vastaq hó bo­rította. A borús délelőtti órák­ban egy váratlan hír rezgeti ke­resztül a városok, falvak utcá­in: szívszélhüdésben meghalt a trónörökös. A következő nap már azt közölték az újságok, hoav Rudolf pillanatnyi elmeza- varábcn önkezével vetett véqet esetben lemondatás, hadbíró­ság . .. A kihallgatás után Rudolf egyenesen Mayerlingbe kocsi­zott, ahol már Vecsera Mária várt rá, s a trónörökösnek bol­dogan súgta a fülébe: nemso­kára gyerekük lesz. Rudolf tet­teinek következményeit ekkor világosan látta maga előtt, uqyanakkor, úgy látszik,' a ká­bítószerek mértéktelen élvezeté­től legyengült idegrendszere is összeroppant. Ezután kétszer dördült el a fegyver. E sorok írója azonban úgy véli, a túlsá­gosan fiatal, életvidám és'naav- ratörő leányanya nem vállalko­zott önként arra, hogy Rudolfot útitársként elkíséri© az ismerét­len nagy útra. Vecsera Mária közönséges gyilkosság ájdozato lett. életének. A harmadik nap már azt is megírták a lapok, hogy Rudolffal együtt halt meg a szépséges Vecsera Mária bá­rónő is. Az igazság elkendőzését szándékozó hivatalos, kapkodó hírközlések a legkülönbözőbb legendákat kerekítették Rudolf köré. Ma már azonban oonto- san ismerjük az igazságot. Rudolf rendkívül érzékeny al­kat volt, hirtelen felindulásai néha valóságos tajtékzó kitöré­sekben jelentkeztek, ha pedig ezeket elfojtotta, melankóliába süllyedt. Jó írói készséggel ren­delkezett, s ezért szívesen ba­rátkozott Bécs irodalmáraival, újságíróival, kedvelte a sza- badszájúak, szabadszelleműek társaságát. Titokban írogatott, s hírekkel látta el a bécsi lapo­kat. Felesége, a belga király lánya sohasem tudta lekötni a trónörököst, különösen, amikor kiderült, hagy leányuk születése után . több gyermeket nem vár­hat tőle. A cseh Vecsera báró­nő mindezt jó! tudta, s messze­menő számítgatá’sokka! úgy tá­lalta RudolFnak az egyébként igen >zép leányát, hogy az vé­gül is beleszeretett, Rudolf több magyar politikus­sal terveket is szövögetett, hogy nem várja meg apja halálát, s magyar királlyá koronáztatja magát. Az udvari kopók azonban ki­tűnően működtek, s a császár meqsokallva a dolgot, fiát ki­hallgatásra citálta. A parancs rövid volt: 1. szakítás a „rebel­lisekkel”, 2. szakítás „ama per- szánával”, 3. egy esztendei vi­lágkörüli utazás, — ellenkező Gayer János ügyvéd, aki aztán azt lakóházzá alakíttatta át oly- formán, hogy öz utca felőli templomkapu volt a főbejárat, a hajót ‘lebontatta és belőle udvart képezett ki, a nyugati főfal mellé pedig még egy falat húzatott és ott voltak a laká­sok. A szentély részből lettek a gazdasági épületek. A tempiorn alatti kripta csontjait az udvar közepén kö­zös sírba helyezték el. A ház aztán 1890. január 31-én, illet­ve február 1-én aláírt szerződés alapján dr. Jöhan Béla) akkori megyei tiszti főorvos és neje: Jankovics Mária tulajdonába ment át. A templom melletti kolostor­épület ekkor már igen rossz ál­lapotban katonai kórház volt. Ezt az épületet 1893-ban bon­tották le, és az így kialakult té­ren épült fe! 1893—1895-ben a pécsi „Magyar Nemzeti Szín­ház". így alakult ki Pécs belvárosá­nak ez a jellegzetes tere. Dr. Rajczi Péter I. Ferenc József ezután méq 27 évig uralkodott: mintha csak azért élt volna oly hosszú ideig, hogy minél - pontosabban betel­jesülhessen raita azoknak a bi­zonyos malmoknak lassú őrlési törvénye . I. Ferenc József égbekiáltó bűnt követett ei. — Íme az em­ber bűnhődései: — testvéröccsét, Miksa mexi­kói császárt Quertaroban. Jua- iez 1867-ben lövette agyon, — unokatestvére Vilmos fő­herceg Baden-Badenben úgy esett le a lováról, hogy nyakát törte, — fia, a trónörökös a rr.ayer- linai vadászkastélyban (először gyilkos, majd) öngyilkos lett, — feleségét, Erzsébet király­nét 1898-ban Genfben Lucche- ni olasz anarchista szúrta ha-. | Iáira, j — unokaöccsét, az új trón­| örököst, Ferenc Ferdinándot és ! feleségét 1914. jún. 28-án Sza- j raievoban Príncip Gavril szcb diák golyóia ölte meg. ! S a császár bűnhődései: — 1859: a magnntnl és sol- ferinoi vereség után béke III. | Napóleonnal: Lombardia el- ; vesztése, s a Rrrh-korszak kényszerű megszüntetése, — 1866: a porosz háború és Velence elvesztése, — 1867: megalázkodó ki­egyezés a maavarokkal, j — 1914: családi tragédiába í miatt néaét egv világméretű há- í borúba hajszolja, amivel bekö- i vetkezett a vég: a monarchia I pusztulása. í * I I. Ferenc Józsefnek 86. évó- | ben életét a csapások felőröl- : íék, s vele együtt múlt el az is, \ amiért élt: a trón és a zsarnok- I ságnal egybetartott monarchia. I Örök törvény: akit a hatalom jbűnássé, gonosszá tesz, az bűn- j hődését sem mint a hatatam I megtestes'tőie, <em mint ember I nem kerülheti el. ; i Harcos Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents