Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)

1974-01-05 / 4. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli ngpio XXXI. évfolyam, 4. szám 1974. Január 5., szómba! Ara; 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Árhullám a határokon A tőkés világ egyik-másik gazdasági jelenségét il­letően mi sem ülünk „pá­holyban”. ahonnan kívülállóként szemlélődhetünk. Érvényes ez a megállapítás a valuta-válságok­ra, s még inkább a tőkés gaz­daságokban végbemenő és a tőkés világpiacon tükröződő inf­lációra. A főbb tőkés országok­ban mind az ipari termelői árak, mind pedig a kiskereske­delmi árak az utóbbi 5—6 esz­tendőben folyamatosan és nö­vekvő mértékben emelkedtek; az alapvető fontosságú nyers­anyagok világpiaci áralakulását kifejező, úgynevezett „Reuter"- index pedig 1968 átlagához képest az idei év közepéig csaknem 200-ra emelkedett, ezeknek a nyersanyagoknak az árszintje — nem egészen hat esztendő alatt — megkétszere­ződött. A tőkés infláció gyorsuló ira­ma szükségszerűen veti fel a kérdést, mennyiben befolyásolja ez a jelenség a belföldi árszín­vonalat, s ha befolyásolja — ez már válasz a kérdés első ré­szére —, milyen pénzügyi-gaz­dasági eszközeink vannak arra, hogy a tőkés világpiaci árak „begyűrűzését” a hazai árakba mérsékeljük, jelképesen szólva az áremelő hatást a határon megállítsuk, vagy legalább is tompítsuk. Magyarország árucsereforgal­mának több mint kétharmadát a szocialista, mindenekelőtt a KGST-arszágokkal bonyolítja le, s ennek következtében a kül­kereskedelem által közvetített inflációs nyomással szemben védettebbek vagyunk — termé­szetesen szocialista partnereink is — mint más országok. A KGST-piacon az árak viszony­lagos stabilitása érvényesül, ám öt évenként — általában egy- egy új középtávú tervidőszak­ra —< felülvizsgáljuk és kiigazít­juk az árakat, mégpedig a vi­lágpiaci árhelyzet figyelembe vételével. Mivel a világpiaci árak az infláció következtében felfelé haladnak, ez a hatásuk késleltetve és szakaszosan qi KGST-piae óraiban, árszintjé­ben Is kifejezésre jut Az mór részletkérdés — és a tenden­cián mit sem változtat —, hogy a konjunkturális árhatásokat Igyekezünk semlegesíteni. A je­lenlegi KGST-árak 1975 véqéig érvényesek és rögzítettek, 1976- ban azonban már a módosított és kölcsönös megegyezéssel ki­alakítandó árak lépnek érvény­be. Más a helyzet a nem szocia­lista orszóqokkal folytatott ke­reskedelemben, ahol általában a mindenkori piaci árakon köt­jük az import- és export-üzle­teket. Ezek a piaci árak az inf­láció következtében gyorsan emelkednek, s ha korlátlanul érvényesítenénk a külső és bel­ső piaci árak szoros kapcsolatá­nak az elvét, akkor az import- termékek — anyagok, fogyasz­tási iparcikkek, gépi beruházási javak — hazai árai ugyanazon az úton haladnának, mint a tőkésországokban, azaz szünte­lenül és gyorsuló ütemben emelkednének. Árrendszerünk megalkotásakor azonban nem­csak a világpiaci és a belföldi árak szorosabb kapcsolatának megteremtését tűztük ki célul, hanem eayszersmind a belföldi termelői és fogyasztói árak vi- szonylaaos stabilitását is. Épp ez utóbbival kapcsolatban — a koniunkturólis ármozqások ki­szűrésére — létrehoztuk az im­port árkülönbözeti tartalékala­pokat, egyebek között a déli­gyümölcs, a kávé, a gyapjú és a különböző műanyagok belföl­di árszln‘iének stabilizálására. A tartalékalapok elvben a kö­vetkezőképpen működnek: ami­tör az említett termékek világ­piaci órai csökkennek, az ebből származó árnyereséget a tarta­lékalapba, a kasszába kell he­lyezni, konjunkturális áremelke­dés esetében viszont az alapból kell fedezni a tényleges beszer­zési és a belföldi ár közötti kü­lönbséget. Konjunkturális áremelkedé­sekkel és ármozgásokkal ugyan számoltunk, nagy mértékű tőkés inflációval viszont nem. Emiatt a tartalékalapok sem bizonyul­tak elégséges eszköznek: ugyan­is a konjunktúra lanyhulásának időszakában is a korábbinál — a konjunktúra előttinél — ma­gasabb a világpiaci árszínvo­nal, tehát az eredeti elképzelé­sekkel ellentétben ebben a sza­kaszban is támogatni kell a belföldi árat, amire a tartalék- alapban rendszerint nincs fede­zet Mivel a belföldi termelői és fogyasztói árszint viszonyla­gos stabilitását fontosabbnak tartjuk, mint a világpiaci és a belföldi árak közelítését, a költ­ségvetés 1968 óta csaknem 15 milliárd forinttal dotálta az im­portot, az árkülönbözeti tartalék- alapokat llymódon biztosította az árak stabilitását egyebek kö­zött a cukornál, a cementnél, a kőolajnál és még számos ter­méknél. (Nemcsak a Szovjet­unióból importálunk kőolajat.) Miközben a „Reuter”-index megduplázódott, nálunk csak néhány hatósági áras termék­nél — kohókoksz, színesfémek, alumínium, műanyagok, fenyő­fűrészáru, tégla, cserép, beton­áru — került sor áremelésre, amely általában 10—15 százalé­kos volt A tőkés piacokról im­portált termékek — elsősorban a legfontosabb alapanyagok és energiahordozók — árkülönbö­zeti alapokból és a költségve­tésből való támogatása, áraink­nak változatlan szinten való tar­tása nagy mértékben hozzájá­rult ahhoz, hogy Magyarorszá­gon az ipari termelői árak szín­vonala 1969—1972 között vi­szonylag kis mértékben, négy év alatt 6 százalékkal emelke­dett. (Franciaországban ez év tavaszán 12, az NSZK-ban 6,2 százalékkal volt magasabb az ipari árak szintje az egy évvel korábbinál.) E lmondható tehát, hogy rö­vid távon hatásosan vé­dekezünk a tőkés infláció árfelhajtó hatásával szemben, az „árhul!ám”-ot a határokon feltartjuk s a hazai árakba be­gyűrűző hatását az eddigiek során erőteljesen mérsékeltük. Mindennek azonban „ára" van, a viszonylagos árstabilitás elő­nyéért a hátrányokat is vállal­nunk kell. A külpiaci árváltozá­sok semlegesítése következtében az árak nem informálnak pon­tosan a valóságos költségekről, a központi támogatással fenn­tartott alacsony ár többletim­portra ösztönöz, mert a feldol­gozott termékek exportjánál a vállalatok a többlet árnyereség­hez juthatnak. Ehhez a problé­makörhöz tartozik, hogy azok­nak a termékeknek az árai is emelkedtek — például a vágó­marháé, a vágósertésé, a hen­gerelt acéloké, az alumíniumé —, amelyekben exportőrök va­gyunk. Általánosságban jellem­zi a helyzetet, hogy a világpiaci árak változásának számunkra előnyös hatásait a vállalatok szó nélkül tudomásul veszik, negatív hatások kivédését pedig egyoldalúan a költségvetésre hárítják. Mindez arra utal, hogy a tőkés inflációval, áremelke­déssel kapcsolatos gazdasági, pénzügyi és árszabályozási gya­korlatunk jócskán tartalmaz el­lentmondásokat, amelyeknek ki­küszöbölése azt igényli, hogy a viszonylaqos árstabilitás terhei­ből a vállalatok is többet vál­laljanak, ©arawrtrolgy! Ssteé® Új Sakásügyi jogszabályok — Újabb kedvezmények a többgyermekes családoknak Ülést tartott a Minisztertanács A TARTALOMBÓL Chilében dühöng o fasizmus * Összevonták a baranyai állami gazdaságokat * Rendelet a házirendről * Elfogadta a tanácsülés Pécs idei tervét * Reflektorfényben fehér kártyaasztal mellett A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: a Minisztertanács pénteken ülést tartott Az Országos Tér-hivatal elnö­ke, a pénzügyminiszter, és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság javaslatot terjesztett a kormány elé a központi fejlerz- tési programok előkészítésére, végrehajtásuk szervezésére és ellenőrzésére. Az előterjesztés szerint a korábban megállapí­tott irányelvek helyesnek bizo­nyultak, de a gyakorlati tapasz­talatok alapján célszerű azokat kiegészíteni. Az előterjesztők iá­vá,slatot tettek arra, hogy rész­letesebben meg kell határozni a központi fejlesztési program­má nyilvánítás feltételeit, sza­bályozni kell e programok elő­készítésének rendjét, javítani kell végrehajtásuk irányítását és összehangolását. A kormány az előterjesztést elfogadta. Az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság javaslatot terjesz­tett a kormány elé a minőség- szabályozás rendszerének fej­lesztésére, a rendszer hatékony- ságának-vrövelésére. Az előter­jesztés megállapítja, hogy az el­telt években korszerűbb termé­kek kerültek forgalomba, ked­vezőbb lett a gyártmányok mi­nőség szerinti összetétele, az ipari termékek közül több elér­te a vezető nemzetközi márkák színvonalát. Ugyanakkor nem mindig ki­elégítő a minőség egyenletes­sége, egyes árucsoportokban az előírt követelmények teljesítése és a minőségellenőrzés. Sok a kifogás a lakosság részére vég­zett szolgáltatósok, különösen a javítás-karbantartás minősége ellen. Ezért a termelés színvona­lának emelése, a lakosság szük­ségleteinek jobb kielégítése és a nemzetközi versenyképesség biztosítása érdekében szükséges a minőségszabályozó rendszer hatékonyságának növelése és részbeni továbbfejlesztése. A kormány az előterjesztést elfo­gadta és határozatot hozott a termékek minőségének biztosí­tását és fejlesztését szolgáló ágazati irányítás javításáról, a szabványosítás szerepének növe­léséről, a termékek megkülön­böztető minősítéséről, a termé­kek minősége iránti fokozott fe­lelősségről és a fogyasztók ér­dekeinek védelmében szükséges intézkedésekről. Az építésügyi és városfejlesz­tési miniszter javaslatot terjesz­tett a kormány elé a lakásügyi jogszabályok közötti összhang fokozott biztosításáról. Az új la­kásügyi jogszabályok végrehaj­tását az illetékes szervek több alkalommal is vizsgálták és ta­pasztalatait értékelték. Ezek alapján elsősorban azon rendel­kezések módosítása indokolt, amelyek az egységes államigaz­gatási eljárás biztosításához, to­vábbá a lakásügyi jogviták egy­séges elbírálásához, a tanács­rendeletek felülvizsgálatához szükségesek. A Minisztertanács rendeletéi a lakások elosztásá­ról és a lakásbérletről, továbbá —, a népesedéspolitikai felada­tokról szóló intézkedések figye- embevételével — a lakáshasz- nálatba-vételi díjról, valaminta lakásépítő szövetkezetekről szó­ló rendelkezéseket tartalmaz­zák. A jövőben például nem ki­elégítő tanácsi bérlakással ren­delkező három- vagy több gyer­mekes családok a lakáskiutaiósi névjegyzékbe történő felvétel nélkül is részesülhetnek kiuta­lásban. Á Sekósbaszzsélaíbc-wó­teli díjat jelenleg a félkomfortos és komfort nélküli lakásoknál el lehet engedni. Az új rendelke­zés szerint a több gyermekes családok komfortos és összkom­fortos lakás esetében is mente­sülhetnek a lakáshasználatba­vételi díj kiszabása alól. Az építésügyi és városfejlesz­tési miniszter, valamint a Mi­nisztertanács Tanácsi Hivatalá­nak elnöke jelentést tett a kor­mánynak a főváros városrész- központjai kialakításának vizs­gálatáról. A jelentés megálla­pítja, hogy a Fővárosi Tanács a lakáshiány megszüntetése érde­kében tett erőfeszítések mellett az általános rendezési tervben előirányzott városközpontok mér­téktartó kiépítésére törekszik. A városrészközpontok kiépítésénél — a kormány korábbi határoza­tának megfelelően — túlzottan költséges és dekoratív céloxat szolgáló építkezéseket nem en­gedélyeznek, az ilyen kezdemé­nyezéseket megakadályozzák. A Minisztertanács a jelentést jó­váhagyólag tudomásul vette. A közlekedés- és postaügyi miniszter előterjesztése alapján a kormány rendeletet hozott a hajók lajstromozásának szabá­lyozásáról, amely meghatározza a lajstromozási kötelezettség alá eső hajók és egyéb úszó­létesítmények körét, rendelkezik — egyebek között — a hajó- lajstrom vezetéséről, a tulajdon­jog változása esetén követendő eljárásról. A Minisztertanács titkársága vezetőjének előterjesztése alap­ján a kormány felhívta a minisz­terek és az országos hatáskörű szervek vezetőinek figyelmét, hogy vizsgálják meg az ország- gyűlés decemberi ülésszakán el­hangzott képviselői észrevételek és javaslatok megvalósításának lehetőségeit és tájékoztassák azokról az országgyűlés elnökét, valamint az indítványozó képvi­selőket. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt Az Elnöki Tanács elnöke fogadta a diplomáciai képviseletek vezetőit A Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői pénteken az új év alkalmából jókívánságaikat fejezték ki Lo- sonczi Pálnak, az Elnöki Ta­nács elnökének. Az Elnöki Tanács fogadásán résztvett Gáspár Sándor és Kis­házi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnökei, Cseterki La­jos, az Elnöki Tanács titkára, valamint Nagy Lajos, a Kül­ügyminisztérium protokoll osz­tályának vezetője. A fogadás szívélyes légkörben zajlott le. Óvatos derűlátás Genfben A csapatszétválasztásról folyó egyiptomi—izraeli tanácskozás negyedik fordulója után to­vábbra is óvatos derűlátás ural­kodik Genfben. A pénteki, több mint kétórás ülés után kiadott rövid közlemény szerint a felek „a esapatszétválasrtás techni­kai módozatait tekintették át”. A következő ülést január 7-re, hétfőre tűzték ki. Egy izraeli hivatalos szemé­lyiség újságíróknak kijelentette: Taha El-Magdub egyiptomi dandártábornok és Mordechai Gur izraeli vezérőrnagy, a tár­gyalásokon résztvevő küldött­ségek vezetői, elvileg máris át­fogó megállapodásra jutottak abban a kérdésben, hogyan válasszák szét a szuezi fronton egymással szemben álló erő­ket. E megállapodás végső formába öntése attól függ, si­kerül-e betartani a tűzszünetet, s milyen politikai döntések szü­letnek arra vonatkozólag, hogy egymástól mekkora távolságra vonják vissza a két hadsereg katonáit, Izraeli forrásból egyebek közt azt is közölték, hogy Gut tábornok a tárgyalások végső szakasza előtt újabb instrukció­kat vár Mose Dajan hadügy­minisztertől, aki Washingtonban Kissinger amerikai külügymi­niszterrel tekinti ót a probléma egészét A washingtoni külügy­minisztériumban az izraeli had­ügyminiszter megérkezése előtt úgy nyilatkoztak, hoqy a csa- patszétvólasztás kérdésének vég­leges rendezése már e hónap végére várható. Kairói ENSZ-körökben még derűlátóbban ítélik meg a tár­gyalások kilátásait, s nem tart­ják kizártnak, hogy akár 10 na­pon belül megállapodás jöjjön létre a két fél képviselői kö­zött —, jelentik diplomáciai for­rásokból. Ugyancsak e körök­ből származó értesülések sze­rint Fahmi egyiptomi külügymi­niszter január közepére terve- zett moszkvai látogatása után felkeresi néhány nyugat-euró­pai ország fővárosát, köztük Párizst Népszerű és keresett termék a Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi üzemében gyártott Apollo garnitúra, ami két fotelből és egy heverőbői áll. Az üzem 1973-ban 9 ezer garnitúrát gyártott. Az idén kereken 50 ezer fotel, illetve heverő hagyja el a gyár kapuját Valamennyit belföldön ér« v tékesítik. Erb János felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents