Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)
1974-01-27 / 26. szám
Elet a kozmoszban? Á törpe csillagoktól az ismeretlen nagybolygókig A Kohoutek üstökös feltűnése Ismételten a csillagok világára fordítja a tekintetünket. Egy amerikai csillagász Harlow Shapley érdekes cikket közölt e törpe csillagokról, s azt a kérdést teszi fel, milyen esélye van a szerves életnek ezeken és más égitesteken? Száz milliárd csillag... lete megnő; ha pedig bizonyos középérték fölé melegszik, kitágul és hőmérséklete automatikusan csökken. Ez a szoláris hőszabályozási rendszer, termosztát, már több mint agy- milliárd éve kifogástalanul működik. Ha az emberiség az értelem törvényei szerint fog élni, akkor az ember, a növény, az állat még sok milliárd éven át létezhet, mint ahogy o Nap energia- készletei óriásiak és energiafogokról gondolkodunk; lehet-e rajtuk élet? Ha Gulliver utazásaiból vesszük ét a neveket a csillagvilághoz, akkor azokat a feltételezett nagyméretű, ön- maguktól felmelegedő jupitere- ket óriás bolygóknak neveznénk el. Ilyen égitestek kétségtelenül léteznek, mégpedig nem csupán a csillagokhoz kapcsolódó bolygó rendszerekben, hanem a csillagoktól távoli, egyedül álló testekként h. Ma úgy véljük, hogy a világegyetemben legA „kísérlet sikerült": ZOROASTRO meghalt Száz milliárd csillag ... Ha Tejútrendszerünk határain túl behatolunk a kozmoszba, más galaktikára találunk, amelyeket a gravitációs erő tart össze és hoz mozgásba. Például oz óriási, sokszor lefényképezett Androméda köd több, mint 100 milliárd csillagot tartalmazó galaktika. A Magellán felhő ugyancsak egy csillaghalmazba tartozik és kb. 160 ezer fényév távolságra van tőlünk, és csupán a déli félteke leghatalmasabb távcsövei segítségével vizsgálható behatóan — valamint az űrlaboratóriumok távcsöveivel... Az észlelések szerint gigászi és a törpe galatikák mii- Üárdjait látjuk, amelyek párrá, csoporttá és halmazzá egyesültek; milliárdnyi óriás és törpe csillag van párokban, csoportokban és halmazokban ... A világegyetemben a legtöbb csillag nem a szabad szemmel láthatók közé tartozik, hanem inkább a kis fényerejű törpe és szupertörpe csillagok közé. Régóta tudjuk, hogy a kozmoszt sűrűn benépesítik körülöttünk a vörös és fehér törpe csillagok. Korábban azonban nem szenteltek figyelmet annak a logikus következtetésnek, amely szerint bármilyen is a csillag eredete, o fényerő és a méret csökkenésével az égitestek száma mind nagyobb és nagyobb lesz. Néhány ismert vörös törpe fényereje a Nap fényességének mind- ösze milliomod része. Ezeket csupán nagy távcsövekkel lehet fényképezni és anyagi összetételüket színképelemzésnek alávetni — ezek általában nem is szerepelnek a csillagkatalógusokban. A fényerő és a méret csökkenésével a törpe csillagok nagyjából a bolygónkkol azonos méretűvé válnak és többé nem bocsátanak ki látható fényt Ezek azok a liliputi csillagok, amelyekből valószínűleg igen sok van körülöttünk. Kis tömegük és gyenge sugárzásuk folytán egyáltalán nem, vagy ólig gyakorolnak észrevehető gravitációs hatást bolygóinkra, a csillagok mozgására vagy a Galaktika forgására. A termosztát elve alapján... Eszrevennénk-e egy ilyen törpe csiHagot ha bolygórendszerünkhöz közeledne? Kezdetben nem. Ha azonban megmagyarázhatatlan zavarokat fedeznénk fel bolygónk pályamenti mozgásában, akkor e zavarokat már a közelben lévő törpe csillag gravitációs hatásának tulajdoníthatnánk. S, természetesen a törpe csillag szorosabb közeledése a naprendszerhez végül is azt eredményezné, hogy a visszavert napfényben láthatóvá válna. Fényessége a Naptól és a földi megfigyelőtől való távolság függvénye lenne. Napunk átmérője körülbelül tízszer akkora, mint a Jupiter átmérője, térfogata éppenséggel százszor akkora. A Nap tömege olyan hatalmas, hogy belsejében a hőmérséklet meghaladja a 10 millió C fokot Olyan nagy, hogy mélyen a Nap felszíne alatt a hidrogén, amely a Nap alapanyaga, kiég és hélium-„hamut" hagy visz- szo. A Nap e forró központi részei által kibocsátott sugárzás rendkívül erős és rendkívül rövid hullámhosszú. A-sugárzás hullámhossza annak mértékében növekszik, ahogyan a sugárzás „átszivárog" a felszínre; hozzánk és a környező kozmikus térbe is eljut a közönséges, jótékony napfény alakjában, amelynek létezésünket köszönhettük. A Nap a maga energiafogyasztását kiválóan szabályozza. Amikor hűlni kezd, összezsugorodik és ekkor hőmérsékgyasztását kiválóan szabályozza. A Jupiter, a Saturnus, a Föld és a naprendszer más bolygóinak középső részei a gravitációs zsugorodás folytán ugyancsak felmelegszenek, de ezek egyikén sem emelkedik a hőmérséklet olyan magasra, hogy a hidrogén héliummá szintetizálása megkezdődhetnék. Földünk belső melegének három forrása van: a közönséges zsugorodás, a bomló rádium, uránium és kálium által kibocsátott gamma-sugárzás és a napsugárzás. Ez utóbbi a leghatékonyabb. A Jupiter légköri hőmérsékletének méréseiből orra következtethetünk, hogy ott is a napfény az alapvető hőforrás. A Nap azonban igen messze van a Jupitertől, ötször távolabb, mint a Földtől, felszínén a hőmérséklet ennek megfelelően —100 C fok alatti! Nincs hát rajta élet, mert ahhoz cseppfolyós vízre lenne szükség — jég és gőz helyett, mely felsőbb légköreiben található. Ám képzeljük el, hogy a Jupiter tömege tízszer nagyobb lenne. Akkor belső részei sokkal melegebbek lennének; ha pedig tömege ötvenszeresére nőne, akkor jeges felszíne teljesen eltűnne. És ha a Jupiteren megjelenne a folyós víz, az élő szervezetek előfutárainak, az óriásmolekuláknak fejlődéséhez kedvező viszonyok jelennének meg. Von-e, lehet-e élet? De, miért beszélünk a Nap, a Föld, a Jupiter hőháztartásá- ról, ha egyszer a törpe csilloalább 100 ezer trillió csillag van; ugyanennyi lehet a hozzájuk kapcsolódó bolygók száma is, a különálló égitestek száma pedig valószínűleg még ennél is nagyobb. A világegyetem óriási és az élet létezésének lehetőségei jelentősen bővülnek, ha elfogadjuk azt a feltételezést, amely szerint először is a nagy bolygók önma- guktól jelentős mértékben felmelegedhetnek, másodszor oe- dig, hogy a törpe csillagok any- nyira törpékké és hideggé válhatnak, hogy szilárd kérgük keletkezik, és megjelenik rajtuk a víz, majd kifejlődik az élet Számos vörös, törpe csillagot »felvillanó” csillagnak nevezünk, minthogy időről-időre kitör, mint egy hatalmas gejzír. Vajon nem egyszerű természeti jelenség-e ez, amely a hűlést és a kéreg képződését kíséri? És a tudományos következtetések? Sorolhatunk őket de mindenesetre említsünk néhány gondolatot közülük. Először is azt hogy a legjobb eszköz, amely segítségünkre lehet abban, hogy ezeket a csillagokat és bolygóméretű égitesteket felfedezzük, valószínűleg a rádió- teleszkóp, amely 2,5 em-estő! 9 m-ig terjedő rádióhullámokon működik. Máris sok száz rádiósugarat kibocsátó forrást fedeztek fel és vezettek be a katalógusokba. A liliputi csillagok sugárzósának jelentős mértékben éppen az elektromágneses spektrum e rádióhullámsávjába kell esnie. A megfigyelések számára itt nagy lehetőség nyílik... Sz. t LEONARDO DA VINCI ALMA MÉG MINDIG KÍSÉRT — ÖTVENEZER FONT, ANNAK AKI MEGOLDJA AZ IZOMEROS REPÜLÉS PROBLÉMÁJÁT Amióta gondolkodó ember 41 a földön, a repülés, a földtől való elszakadás gondolata is él. Miért repülhet a madár és miért nem az ember?... A múlt homályából Daidalosz és Ikarosz története idéződik fel, a szórnyokkal magasratörő ember első (?) sikertelen próbálkozásáról szóL Vajon nem egy tőről fakad ez a sok-évszázados angyalábrázolóssal. Érdekes, hogy a madár módjára való repülés évezredekig mozgatta az ember fantáziáját, s Leonardo da Vinci is így képzelte el a földtől való elszakadás módját Igaz, ő már egy nagy lépéssel közelebb került a XI)C századi utódokhoz. Az általa konstruált szárny mór sok hasonlóságot mutat az első siklórepüiőkkel. Leonardo már nem a madár tollas szárnyát vette mintának, bár a szárnyak mozgatásának technikáját a madarak repülésének tüzetes tanulmányozása alapján dolAmerikaí kutatók olyan bűvárgömbőf kÓMilettek, amely minden irányban teljes kilátást biztosit a benne helyet foglalók számára. Eddig csupán a lémből készült búvárgömb falába épített, kb. 15 cm átmérájű, kis látószög!! plexiablakon át figyelhették a tenger élővilágát, ami nem volt kielégítő. A 6,3 cm vastag akrilüvegből készült áf fajta gömb átmérője 1,7 méter. A „csupaüveg” búvárgőmb esetén nincs szükség tápvezeték-összeköttetésre a felszín nel, mert a levegőellátást — kb. 8 óra tartamára — a gömb alatti tömbbe épített berendezés biztosítja. Szükség esetén a levegőtartolék 24 órára is elegendő. Az újfajta búvárgőmb segítségére! 185 méter mélységig merülhetnek le a kutatók górta ki, mondjuk meg: nem teljes sikerrel. Az ő repülőszerkezetének mintájául a denevér hártyával bontott szárnya szol-. gólt A Leonardo da Vlnd életéről szóló filmsorozat érdekes epizódját láttuk a héten a televízióban; o 'mester mechanikusa, Zoroastro magára csatolta a 7 méteres fesztávú, két részből álló szárnyakat, amelyek fából, fémmerevítőkből és vászonból készültek, súlyuk pedig 50 kg volt A felvételekről 1971-ben képes riportot közölt az Oggi c. magazin. Az egyik kép azt a jelenetet ábrázolja,.amikor a „repülő ember" Carlo Rambal- di díszlettervező segítségével magára csatolja a szárnyakat. Az első kísérlet, amelynek során Zoroastro elrugaszkodik a szakadék szélén, csaknem tragikusan végződött. A színész lezuhant, kisebb sérüléseket szenvedett, s csak két héttel utóbb folytathatták a felvételt, ezúttal egy 54 méter magas hídról kellett leugrania Zoroastronak. Ez a kísérlet „sikerült”, Zoroastro meghalt... Természetesen a szerkezettel repülni — akárcsak 1505-ben — most sem sikerült, jóllehet Rambaldi aprólékos pontossággal ragaszkodott Leonardo leírásainak megvalósításához. A riporter, Ezio Saini meg is kérdezte tőle: miben látja a kudarc okát? — Nem én vagyok az, akinek védekeznie kell — hangzott Rambaldi válasza —, de ha valakinek egyáltalán védekeznie kell, hát az Leonardo. A? ő elképzelése elméletileg szinte tökéletes volt Csupán egyetlen lényeges részletre nem figyelt fel. Miért sikerül a madaraknak legyőzni a nehézségi erőt, még ha súlyt hordanak is a csőrükben? Leonardo arról az egyszerű dologról feledkezett meg, ami számunkra ■ természetes, hogy ti. a madaraknak megvan az a képességük, hogy nagy gyorsasággal csapkodjanak szárnyaikkal, az ember izomereje viszont érre nem elegendőd A mi századunkban megadatott, hogy az ember repüljön, a Földhöz közel és a Földtől távol... és az embert mégis izgatja, még mindig izgatja a gondolat: nem lehetne-e madár módjára, a saját izmai ere-' jével repülni? A kísérletek min-' dig kudarccal végződnek. Néhány méteres lebegés, aztán vége... A legújabb kísérlet, amiről hírt kaptunk; ismét feléleszti a reményt A 77 éves Maurice Hurel francia repülőgéptervező Aviette nevű kísérleti modellje Jean-Pierre Thie- rard kerékpáros-pilótával a Le Bourget repülőtéren már fel- emelkedett. A szerkezet 65 kg súlyú, 40 méteres szárny-fesztávú, s ha képes lesz arra, hogy egy 800 méteres nyolcast repüljön, a tervező megkaphatja az 50 ezer fontsterlinges Kremer- díjat, amit az izomerős repülésért mindeddig nem fizethettek ki. H. L nriB / flvielle lej: emelkedett
