Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)
1974-01-27 / 26. szám
Propagandisták fóruma Békés egymás mellett élés — illúziók nélkül A nemzetközi helyzet alakulá- »6ban az utóbbi években, hónapokban jelentős változásoknak vagyunk tanúi. A szocialista világrendszer országai — élükön a Szovjetunióval — számos sikeres erőfeszítést tettek, melyek eredményeképpen — bizonyos továbbra is meglévő feszültséggócok ellenére — a nemzetközi helyzet világszerte enyhülő tendenciát mutat. Ez a kedvező változás meggyőző bizonyítéka a békés egymás mellett élés lenini politikája erejének és életképességének. A különböző tórsodalmi rendszerű országok egyre inkább elismerik e politika alap- ehreit o kapcsolatok kiépítésének és fenntartásának alapjául. Túl nagy kockázat A nemzetközi helyzet enyhülése illetve a békés egymás mellett élés politikájának sikerei láttán újabban közvéleményünkben általában jogos, he- lyenkint azonban túlzott várakozások b tapasztalhatók. Az esetleges csalódások lilévé hamis illúziók elkerülése érdekében érdemes felidézni néhány már ismert — s a történelem által többszörösen igazolt — a békés egymás mellett élés problematikájával kapcsolatos tételt. Korunkban a nemzetközi viszonyok fejlődésében két, egymással ellentétes tendenciát figyelhetünk meg. Az egyik az imperializmus természetéből fakadó nyílt agresszió. Ez az út azonban napjainkban a szocialista világrendszer s más háborúelle- ■es erők által emelt korlátok miatt járhatatlan, bár tagadho- tation, hogy provokációs és agresszív cselekményekre, Illetve helyi háborúkra az utóbb) években Is volt példa a szabadságukért küzdő népek ellen, de végső soron az ilyen agressziói lépések kudarcra vannak ítélve. Világháború kirobbantása viszont — s ezt egyre inkább kénytelenek akceptálni — az Imperializmus rendszerének teljes és végleges bukását eredményezné, mely már tail nagy kockázatot jelent. A másik lehetőség a békés egymás mellett élés útja, amit e szocialista országok szorgalmaznak, illetve járnak. A szocializmus természetéhez éppen- úgy hozzátartozik a béke, mint az imperializmuséhoz a háboní. A szocialista országok a teljes egyenjogúság alapján kereskedelmi, gazdasági, tudományos és kulturális együttműködésre törekszenek a tőkés társadalmi berendezkedésű áHamokkaL A békés egymás mellett élés szocialista felfogása tehát egyfelől azt jelenti, hogy elvetjük a háborút mint a vitás kérdések megoldásának eszközét, hogy semmilyen formában nem sértjük meg egymás területi integritását, szuverenitását, hogy lemondunk más országok bel- ügyeibe való beavatkozásról az államrend vagy az életforma megváltoztatása érdekében. Gazdasági kapcsolatainkban pedig o kölcsönös előnyökre törekszünk. Ez a politika azonban távolról sem jelenti a status quo elismerését Mi a békés egymás mellett élés irányvonalának megvalósítása közben sem mondunk le végcélunkról, a szocializmus világméretű győzelméről. A békés egymás mellett élés politikája tehát felfogásunkban nemcsak azt jelenti, hogy nem háborúzunk, hanem azt is, hogy erőteljes versenyt folytatunk o kapitalizmussal az emberi szükségletek jobb kielégítése érdekében. Lenin azt tanítja, hogy egy társadalom akkor győzi le végérvényesen a régit, ha a munka termelékenységének magasabb fokát alakítja ki az előző társadaloménál, amit az egy főre jutó termelésen mérhetünk. A mi meggyőződésünk ezzel kapcsolatban a társadalmi fejlődés törvényeinek ismeretén alapszik. Ahogy régebben a kapitalizmus mint haladóbb felváltotta a feudalizmust, ugyanúgy most a kapitalizmust váltja fel a haladóbb társadalmi rendszer, a szocializmus. A legkedvezőbb feltételek között A marxista-leninista békés koegzisztencia tehát nem jelenti o szocialista forradalom elodázását, az osztályharcról való lemondást az imperializmus elleni harc felfüggesztését ellenkezőleg, közelebb hozza és reális talajra helyezi, s a legkedvezőbb feltételeket teremti meg a társadalmi haladásért demokráciáért és a szocializmusért folytatott küzdelemhez az egész világon. Ezzel szemben a nemzetközi burzsoázia hosszú ideig általánosan tagadta a békés egymás mellett élés lehetőségét Az erőviszonyoknak o béke erői javára történt további eltolódásának hatására újabban azonban a nyugati propaganda is békés egymás mellett élésről beszél, sőt nem egy esetben azt tapasztaljuk, hogy a Szovjetunót és a szocialista országokat vádolják azzal, hogy nem akarnak »igazi" békés egymás mellett élést Az „igazin" azt értik, hogy o szocialista országok fogadják el mindazokat a feltételeket amelyeket a monopoltőke a békés egymás mellett élés áraként követet E követelések lényege az, hogy a szocialista országok ne támogassák a nemzett felszabadító mozgalmakat tagadják meg a szolidaritást a tőkés országok dolgozóinak harcával. A fentiekből világoson és egyértelműen kitűnik. hogy a nemzetközi burzsoázia felfogása jelentősen eltér a szocialista országokétól a békés egymás mellett élés kérdését illetően. A nyugati országok a legjobb esetben — átmenetileg — a status quo elismeréséig jutnok et táviatokban azonban nem mondtak ke o szocialista világ restaurálásáról, a nemzetközi forradalmi erők felszámolásáról. A kétféle elképzelés, a kétféle célkitűzés a békés egymás mellett élés kérdésében a szocialista és a kapitalista ideológia különbőzőségében gyökerezik. Az ideológiában az osztályérdekek ellentéte koncentrált forrná bon jelenik meg. A marxizmus—leninizmus a bar- zsoá ideológia tagadása. A gazdasági és politikai területen megvalósítható és egyre inkább kibontakozó együttműködéssel szemben az ideológia terén mind a szocializmus, mind a kapitalizmus számára kizárt a békés egymás mellett élés lehetősége. Az elvek nem békülhet- nek, mert akkor értelmüket és létalapjukat veszítenék el. Egyébként is a gazdasági és politikai életbe való beavatkozás fizikai határai meghúzha- ták, az ideológiában azonban ilyen határok nem léteznek. A hírközlés útján az eszmék mindenhova eljutnak és amennyiben megfelelnek a társadalmi követelményeknek meghódítják az emberek tudatát Nem népek, osztályok harca A nyugati sajtóban elég gyakori az a vélemény, mely szerint az ideológiai harc akadályozza a békés egymás mellett élést. Szerintük a békés egymás mellett élés csak e harcról való lemondás esetén lehetséges. Ez a tézis azonban tarthatatlan. Ugyanis az ídeológioi harc nem a népek között, boA békés egymás mellett élés alapja a Szovjetunió ereje és "együtemű fejlődése. Képünkön AN—12-es óriásrepülőgép berendezéseket szállít a csukotkai atomerőmű építőinek Zeneműtár A közelmúltban nyílt meg Szekszárdon Dunántúl .egyik legnagyobb zeneműtára, a történelmi hangulatot idéző Augusz- házban, amely egyben otthont ad a Liszt emlékkiállításnak is. A csaknem 200 ezer forintos költséggel kialakított új létesítmény a Tolna megyei Könyvtár felügyelete alatt működik. Zenetermét a legkorszerűbb hangosító és stúdió berendezésekkel látták el. Három stereo lemezjátszó és egy ugyancsak térhatású hangleadást lehetővé tevő magnetofon működhet egy időben és ezekről tíz fejhallgatóval egymástól zavarmentesen hallgathatók a különböző zeneművek. Jelenleg mintegy nyolcszáz darab különböző hanglemez van a zeneműtár tulajdonában. Igen nagy előnye, hogy közvetlenül a Zeneiskola mellett helyezkedik el és így a zenei szemléltetés is megoldódott az intézetben. A zeneműtár klasszikus Hanglemez anyagán kívül megtalálhatók még általános jellegű és gyűjteményes zenetudományi munkák, magyar és Európán kívüli népzenei művek, szép- irodalmi felvételek, nyelvleckék. nem o* egymással szembenálló osztályok között folyik mind nemzeti, mind nemzetközi méretekben. Semmilyen tiltó hatá-o- zattal vagy egyezménnyel nem lehet az ideológiai harcot megszüntetni — sem az egyik, sem a másik fél oldalórái — mivel léteznek különböző érdekeket és célokat képviselő osztályok. Mindez azonban — mint ahogy a múltban — o jövőben sem fog megakadályozni bennünket abban, hogv még céltudatosabban és állhatatosab- ban törekedjünk e politikának saját felfogásunk — a szocialista végcélt szolgáló — érvényesítésére, melyben az utóbbi időben kézzel fogható eredményeket értünk eL Bár több területen sikerült az Imperializmust megegyezésre kényszerítenünk — amit roppant nagy jelentőségűnek tartunk; mégsem ringatjuk magunkat Illúziókban természetét és céljait Illetően továbbra sem. A nemzetközi burzsoázia nem adta fel egy pillanatra sem azt a fő törekvését, hogy vissza szorítsa, majd pedig felszámolja a nemzed felszabadítás! mozgalmakat, Illetve a szocialista átalakulásért küzdő forradalmi erőket, ami vonatkozik saját hátországára éppenúgy mint a szocialista világrendszerre. Ez utáb- bft illetően különösen nagy aktivitást fejt ki a fellazítás! taktika alkalmazása révén, ami állandó és fokozott éberségre Int bennünket A békét egymás mellett élés a nemzetközi méretű osztály- harc egyik formája. Természete«, hogy a békés egymás mellett élés története nem egyenes- vonalú olyan értelemben, hogy csak töretlen előrehaladás lehetséges. A békés egymás mellett élés ott és annyiban válásul meg, amennyiben sikerül az Imperializmus külpolitikáját visz- szaszorftanl és lokalizálni, amennyiben sikerül ezt az elvet a szocialista és kapitalista országok viszonyában érvényrejut- totni. Abszurd és hibás a nemzetközi helyzet enyhülését a békés egymás mellett élés mindent elsöprő diadalaként értékelni, mint ahogy fordítva Is helytelen az Ideiglenes és átmeneti feszültségek idején pánikba esni és kétségbevonni e politika érvényességét és létjogosultságát Hosszú, szívós harc A békés egymás mellett élés lenini politikája kiállta máris a történelem próbáját mindazonáltal további hosszú, szívós harcra lesz szükség annak érdekében, hogy a békés egymás mellett élést a nemzetközi helyzet szükségszerűségeként a különböző társadalmi rendszerű államok nemzetközi kapcsolatainak uralkodó elveként egyetemesen érvényrejuttassuk. D*. Kotnonovks Járni IDA A kávéházban, ebben a plüssszagú, álmatag füstölőében, ahol tenyészik az író-féle, ahol jobbra o második bolhásban húszán ülik körül az asztalt önfeledt maga-mutogatók, szelíd tekintetű költő-süvölvények- bölcs huszonéves prózisták; a* asztal márvány lapján három szimpla fekete és temérdek Nó- bei-díjas kézirat lelhető ... Ott az „Irodalmi oszol" baromfiudvaréhoz hasonlítható lármájában, az ide-oda röpködő tekintetek, heves kézmozdulatok között volt egy nyugodt pont Egy mozdulatlan nézés, mindenen áthatoló sugár — ehhez még egy kissé merev tartású, vékony törzs, nyak, fej tartozott meg a soha fésűt nem látott frizura. Időnként megmozdult a száj, és a hűvösen merev Ida beszélt... Senki nem hallgatta, nem is figyelte, de voltaképpen az nem Is szólt senkinek sem. Annak beszélt mindig, akit nézett s azt viszont soha nem lehetett megállapítani, ki oz? Messzire tekintett valahová a kék füstfelhőkön túl, o kávéspult mögé, az időtlenségbe. Verset mondott Szinte hangtalanul hadarta éppen mindig azt ami az eszébe jutott Aztán elhallgatott a mozdulatlanság visszaállt s egy kis csönd után legfeljebb csak ennyit mondott: — Juhász Gyula. Ida statikus lénynek tűnt mindenkinek. Csönd lengte körüt legfeljebb maga csapott valami kevéske lármát azt is ritkán. Fix pont volt archimédeszi kategória — áraszotto magából a nyugalmat ö az egyik legidegesebb ember, akit ismerek. ♦-A végtelenség összhangot zenél, s örök valók csupán mély álmaink ..." ez két kedvenc sora. Juhász Gyula Béke ámű szonettjéből való két sor. — De talán inkább ez... — és mór mondja is a másikat harmadikat Százat Elő verseskönyv, akármelyik pillanatban akárhol felnyitható. Egyre vékonyodó, picike spirál blokkjából verseket ajándékozott Ez volt az, amit adhatott Kézzel írt négy-nyolc és tízsoros, szép és kibogarászhatatlan verseket. Egy levelét őrzöm, jóideje: a megszólítást tudtam elolvasni, majd a következő szót — elkerültelek ... A többivel nem kísérleteztem. Találtam kecskét pofátlant fecsegést közértet végül az utolsó mondatot végig tudtam olvasni, így szólt: „ ... keresni akartam egy krics- nit de messze van.” Hozzánk dobta be ezt a levelet — pontosan harmincegy lépésnyire az Aranykovácstól. Dehát nem vette észre. Álmodik — „örök valók csupán mély álmaink" — őrök valókról álmodik minden pillanatában. A macskákról — acákrái» agg anve^pekne^ zfse* Inneni dolgokat Szomori megjelent egy kis antológiában — azóta egyre a saját kötetre gondol, mindenki meg Is kérdezte tőFe: mi «aal Műm .. .9 mondja ént — azért von értelmük, mert szépek, szerelemről — az azért szép, mert értelme von — és öreg parasztokról... — Nagyon szeretem a vén parasztokat — mondta — nem az asszonyokat, o férfiakat Azok mindent tudnak. Bölcsek. Nem okosak, bölcsek. — A bölcsek alázatosak. — Igen. De ez fordítva Is Igaz... Hiszen az alázat maga bölcsesség. ♦ Akkor Ida a megtestesült bölcsesség. Teremtőm — hányszor kellett helyette és mások helyett pirulni, hányszor történt meg. hogy ugratták, behúzták a csőbe, közben nem vették komolyan egyetlen szavát sem ... 0 pedig halálosan komoly volt elmondta a gondolatait megmutatta a verseit önmagát. Megmosolyogták. Evekkel ezelőtt megjelent egy kis ontológiában — azóta egyre a saját kötetre gondolt mindenki meg Is kérdezte tőle: mi von? Mikor? Es 6 alázattal ostromolta a bevehetetlennek tűnő várat — a kiadót Szerkesztőit jöttek- mentek Pécsett, Ida, ha itt volt, valahogyan előkerült A szatyorból gépelt versek bújtak elő, bevándoroltak egy kabátzsebbe, s aztán minden maradt a régiben. Egyszer az orrom előtt adott ót egy csomót a kávéházban valakinek. Az éppen beszélgetett egy másik költővel — óh, de megrohanják ilyenkor a fővárosi szerkesztőket! — s egy félfordulattal zsebre gyűrte o paksamétát odaszólvo Idának; — Nagyon jók ezek a versek ... nagyon jók. Es Ida mindebből nem vett észre semmit Talán nem akarta. Talán nem mutatta. Mert éppen ő, oki mindent megmutatott magából bárkinek, nagyon zárkózott volt Kínlódva csukta magába mindazt, ami a világból nem o költészet, soha nem volt képes megérteni és magó- m-stvéfípssnsk tekintem a poevolt? Néhányszor bizony. Okkal. Éppen befeléfordultsága miatt erősen váltakoztak hangulatai. Időnként eltűnt kint maradt falun. Hetekig, hónapokig ne« nézett a városnak még a tó jár* sem. — Ez a falusi tanítóskodás valami mórtírium volna? Rám csodálkozik. — Dehogyis. Én falun születtem. Ott is éltem. A városban tulajdonképpen csak azt ai időt töltöttem, amíg a tanárképző főiskolán nem végeztem. Utána Siklóson tanítottam, on- nan kerültem Véméndre. — Mikor? — Tizenöt esztendeje. Azóta Véménden tanít magyár irodalmat És nagyon jól érzi magát Soha nem kért sérv- kit hogy „bejöhessen". Azt vallotta, hogy ez nem az érvényesülés útja. — Ott Is lehet dolgozni — mondta — ott is tudok rajongom másokért, ott is elolvashatom Pilinsrkyt, Kosztolányit el is mondhatom, hiszen ott is emberek élnek. ♦ Ida. Egy mozdulatlan nézést mindeneken átható sugár, egy kissé merev tartású, vékony test borzas frizura. Bármikor felüthető verseskönyv, egylapos gyér- mekirka. Mindig mosoly — hol szomorú, hol vidám, de mosolyt — a gonosz valók meg nem értése, el nem fogadása. Tűnődtem, s rájöttem — az embereknek, nekem is, csak múltunk és jövőnk van — Ida pedig as időtlen jelen. Előrement kabátját a fogason hagyta. Fél pero múlva mentem utána o szobába. A földön Oh, mediem-rotte- rezett — Guriga — jelentette Id boldogan. Az őrdög gondolná, hogy negyvenegy éves. Kampfs Péter Dim 7
