Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)
1974-01-25 / 24. szám
1974. január 25. DUNANTOU NAPLÖ 3 A Sopiana után Cserkút! remények Építőipari útitok és (eltalálok tanácskozása A pécsi Sopiono Gépgyár homlokzatán mór olt von or új. srép reményekre feljogosító cégtábla: Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. vákuumtechnikái gyara. Az EIV Rt. jonuár elsejével átvette or EBGV három gyárat, köztük a Sopiana Gépgyárát, az élelmiszeripari gépgyártás pedig átkerült a mezö- gozdasagi és élelmezésügyi tárcához, a MEZŐGÉP Tröszt vállalatai veszik át fokozatosan. A múlt évben már megfordultunk a Sopicinában, és Budapesten is, az új gazdánál, felvázoltuk hosszú távú elképzeléseiket. Magától adódott akkor egy másik kérdés is: a mi C.serkúti MEZŐGÉP Vállalatunk mit vesz át a Sopiana Gépgyártól? Hit bírnak ©I? Tulajdonképpen egy érdekes kombinációs helyzet adódott: Cserkút nem vesz át semmit a Sopicmátóf, közvetve azonban mégis hatással van rá a nagy múltú pécsi gyár profilváltozása. A Sopiana élelmiszeripari . gépgyártását ugyanis 1976-ig fokozatosan a budapesti ELGÉP veszi át. Az ÉLGTP-től viszont az acélból készülő tárolóedé- , nyék gyártási profilját szeretné megszerezni Cserkút. Ezzel — és a Cserkút által gyártott és e' országban jól ismert aluminium tárolókkal — együtt az élelmiszeripari tá'o'óedények szinte teljes választékát itt, a Mecsek- alján gyártanák. A budapestiektől átveendő profilból különösen értékesek a korróziónak el. lenálló tartályok. Termelésüknek szinte nem lenne határa, keresik idehaza és külföldön egyaránt. Mielőtt mindezt elhatározták voina, számot vetettek, mi az az évi határ, amit Cserkút elbír. Arra a következtetésre jutottak, ilyen vegyes profil és ennyi gyáregység mellett évi 300—400 millió forint értéknél nemiqen tudnának többet termelni. Ezért nem tülekedtek és kapkodtak, megfelelő mérlegelés után született meg a döntés: csak vigyék a tröszti vállalatok az élelmiszeripari gépgyártást, nekik az ÉLGEP acéltartályai kellenek, ez éppen profilba vág. Ehhez is kell egy 10—15 milliós fejlesztés. Új gyártó- csarnok és néhány millióért új gépek. Ezzel viszont orra is lehetőség nyílik, hogy a ma csak hetven százalékban leterhelt alapgépeiket—további műszak beállításával — teljesebben kihasználják. Nagy és meghatározó profil A tároloedenyek mellett természetesen megmaradna o többi profil is, sőt, újabb gyárt- mónyfejlesztési témáik vannak. Emellett továbbra is végeznek vasszerkezeti munkákat, nagy a kereslet, szép nyereséget hoz, különösen most, hogy fellendült és arányában gyorsan növekvő az export, s hogy ötéves szerződések fűzik szovjet, keletnémet és csehszlovák cégekhez. De a nagy, meghatározó profil az élelmiszeripari tárolóedény-gyártás lesz. Amilyen ütemben a Sopiana Gépgyár átadja profilját az ÉLGÉP-nek, olyan ütemben készül fel Cserkút az acéltartályok fogadására. Persze, létezik egy végső átadási határidő is: 1976. január-4. A MEZŐGÉP Vállalatnál úqy számolnak, ha minden elképzeléseik szerint megy. o cserkúti központi üzem termelési értéke a jelenlegi évi 50 millióról 1976-ra 100—150 millióra, létszáma pedig négyszázról hatszázra növekszik. A cserkúti profilbővülés ha szerény is, de végeredményben lépés Baranya kedvezőtlen iparszerkezetének megváltoztatásában M. Z. Az épitöipan újítók és feltalálók javaslatainak megvalósítása — a mozgalom kezdetétől számítva — csaknem 4 milliárd forint értékű megtakarítást eredményezett a népgazdaságnak. Az eddigi tapasztalatokat és a fejlesztés lehetőségeit csütörtökön az Építők Szakszervezete Dózsa György úti székhazában országos tanácskozáson tárgyalták meg az ágazat újítói, feltalálói. Dr. Szabó János, építésügyi és városfejlesztési minisztériumi államtitkár értékelte az eddigi eredményeket és a vállalati újítási tanácskozásokon az előző hetekben felvetett fejlesztési javaslatokat. Bejelentette, hogy a minisztérium oz építők szakszervezetével közösen a mozgalom fejlesztése érdekében versenyre szólítja a tanácsi és az ÉVM építő- és épitőanyagipari vállalatokat, s oz 1973—74. évi eredmények alapján megjutalmazza a legjobbakat. Korszerűsítésre szorul a traktorpark A Mezőgazdasági Gépkísérle- ti Intézet szakemberei megvizsgálták, hogy milyen műszaki állapotban van és meyinyire felel meg o. nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek a nagyüzemek. — főként az állami gazdaságok — erőgép-parkja. A felmérést összegezve megállapították: a traktorállomány fejlesztését meg kelt gyorsítani, mert még a legeredményesebben dolgozó gazdaságok erőgépei sem felelnek meq azoknak a technológiai előírásoknak, amelyek o különféle növénytermesztési ágazatokban érvényben vannak. A felmérés során arra az eredményre jutottak, hogy ezer traktorból- átlagosan 400-at azonnal ki kellene selejtezni, de több gazdaságban még ennél is rosszabb a helyzet. A gépek műszaki állapotát tekintve sem jobb o helyzet; a traktorok diagnosztikai vizsgálata megerősítette o kutatóknak azt a korábbi feltevését, hogy a gépek fenntartására, és karbantartására nagyobb gondot kellene fordítani. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a traktorok motorját rosszul állítják be és emiatt a gépek cmúgyis alacsony ,,üzemkészsége" tovább csökken, és ráadásul a fenntartási költségek emelkednek. A szeged—algyői szénhidrogén medencében elkészült a második srabadgáz-üzem. Ennek oz o rendeltetése, hogy a felszínre kerülő nyers földgázt megtisztítsa és felhasználósra alkalmassá tegye. Az új létesítmény — az üzempróbák befejezése után — naponta négymillió köbméter földgázt juttat majd az országos távvezeték hálózatba. A határ határai A határok elválasztanak bennünket, de a gazdaság nem ismer országhatárokat. Ha a túlsó és az innenső oldalon van egy-egy község, az egyiknek sütödéje, o másiknak tejüzeme, egyszerű ügylet kínálja magát: én szállítok tejet, cserében minden nap friss kenyeret kapok túlról. Kölcsönösen nyugtázzuk a szállításokat, s ezzel minden elintéződött. Ez lenne o határmenti árucsere klasszikus formájo A magyar—jugoszláv határ mentén lényegében ez történik, ám az árucsere bonyolítása sokkal nehézkesebb. Tegyük fel, megtalálták egypiást a partnerek, tetszik itt is, ott is az áru, túl vannak a gyötrő áralkun, áll az üzlet. De akkor hol van még az „i" betűről a pont? Jóllehet, az árucsere kötött és évenként megújítandó cikklista alapján folyik, az engedélyezésnek ugyanolyan utat kell bejárnia, mint minden más külkereskedelmi ügyletnek. Árucsere — sok-sok bábával. Ennek ellenére a pécsi és az eszéki üzletemberek nagy kedvvel kezdtek hozzá a hatórmenti ügyletekhez, a határmenti kereskedelem gyorsan felvirágzott. A kapcsolatok kiterebélyesedtek, a jugoszlóvok rendre eljöttek és kiállítottak a pécsi ipari vásárokon. A határmenti árucserében érdekelt külkereskedelmi vállalatok Is érdeklődést mutattak, a KONSUMEX egyenesen kirendeltséget hozott létre Pécsett A Magyar Kereskedelmi Kamara dél-dunántúli összekötő bizottsága pedig a határmenti kereskedelem fellendítésének ügyét tűzte zászlajára." . Az utóbbi években köztudottan lehanyatlott az árucsere, legfeljebb reményeink voltak, nem lesz ez így mindig. Most ismét eltelt egy év. Bár 1972-höz képest volt némi javulás, a KONSUMEX pécsi kirendeltsége tavaly 4,5 millió forint árucserét bonyolított, ennyi volt a két oldal együttes forgalma. Vittünk ki dióbelet és gyümölcsvelőt, hoztunk be harisnyanadrágot. Mindössze ennyi. Hol van ez a legszebb évhez, 1971-hez, amikor a KONSUMEX bonyolításában 630 ezer dollárnyi, ’ehát több tízmillió forint értékű áru cserélt gazdát?! Valahogy nem értjük az egészet, és most már türelmetlenek vagyunk egy kissé. A határmenti árucserét úgyszólván minden fórumon akarják. Hivatkozhatunk sok-sok megnyilatkozásra. Ezt Hallottuk Fock Jenő miniszterelnöktől a tavalyi Pécsi Ipari Vásáron, még előbb az érintett minisztériumok képviselőitől, akik az országgyűlés kereskedelmi bizottsága siklósi ülésén szorgalmaitok a határmenti árucserét És mégsem jönnek az eredmények. Tisztában vagyunk azzal, nem olyan egyszerű mind a két felet messzemenően kielégítő, jól működő határmenti árucsere formulát kidolgozni, és azzal is, hogy sokszor nehéz a dolguk maguknak az üzletek után talpaló kereskedőknek, és ezért nem jönnek az eredmények. Art azonban mégsem szabadna hagynunk, hogy a mar kiépült kapcsolatok elenyésszenek. Tudomásunk szerint folynak a tárgyalások egy hatórmenti árucsere-egyezményről. Semmiféle beleszólási szándékunk nincs a szakemberek munkájába, szeretnénk azonban reményeinknek hangot adni. A múlt év tavaszán az országgyűlés kereskedelmi bizottsága elé került tájékoztatóban a fejlesztés lehetőségeit a két érintett miniszterhelyettes többek között a következőkben látta: A Külkereskedelmi Minisztérium és a Belkereskedelmi Minisztérium közti megállapodásnak megfelelően létrehozandó bizottság mielőbb alakítsa ki a határmenti árucsere szabályozására készülő jegyzőkönyvhöz a forgalom fejlesztését elősegítő magyar álláspontot. Reményeink tehát: megfejelő keretek és színes árulista, nagyobb önállóság a bonyolításban o határmentieknek és mindenkor gyors ügyintézés odafönt. A többi a hatá' mentén élő kereskedők dolga. Miklósvórí Zoltán KÜLSZOLGÁLATOSOK Baranyában, mintegy öt száz lőre tehető azoknak a száma, akik lakóhelyüktől távol dolgoznak és csak a hét- , végeken térnek vissza Pécs- \ re, vagy o baranyai lalvak i valamelyikébe. A legtöbb | I külszolgálatost a Posta, a • j M£V Kutató Mélyfúró Öze• j ! me, oz Országos Kutató Fúró Vállalat foglalkoztatja, de ! eljár jónéhány ember a ' MÁV-tál és az Aknamélyitő ; Vállalattól is. 1. linder György a szerencsésebbek közül való, Három hónapja ismét Komióhoz közei dolgozhat. Az Országos Földia ni Kutató és Fúró Vállalat egyik munkahelye a kövestetői domb- oldalban bújik meg. — Azelőtt Uzsabányán, fa polca mellett dolgoztam, Más fél év után jöttem haza. hogy mennyi időre, ki tudja? örül tem, mert így nem kell hetente utazgatni. Ott csütörtöktől csütörtökig ledolgoztunk két hetet, napi tizenkét órával: utána hat napot itthon lehettünk (ma' is ebben a munkarendben dolgozik). Ezt a rendszert három éve vezette be a vállalat. Mást nem tehetett. Ha nem nyúltak volna ehhez a megoldáshoz, ma már fcilón egy fúrásunk sem lenne. — A fiatal Itt nem marad meg: egy-mósfél évnél tovább nem húzza ki. En mór megszoktam, a család is beletörődött. Huszonnégy éve csinálom, egy évem von vissza a nyugdíjig. Most változtassak? — A pénz? — A havi négyezer megvan, de valamikor a fúrás többet keresett, mint a vájár. Én nem panaszkodhatott!, de o külszolgó- latosok általában nincsenek megfizetve. És az életmód! Volt. olyan, hogy egy hétre elszakad tunk o külvilágtól. Például néhány éve Mártái kilenc kilométerre ar erdőben dolgoztunk, s csak szombaton, amikor az állomásra mentünk, tudtuk meg a híreket. Ma minden toronynak újság jár és van rádió is. Ha lejárt a műszak, begyalogoltunk a faluba, megvettük ar. ennivalót és főztünk: minden fúrás tói főz, de cspk oz egyszerűbb ételekhez van türelme. Én a paprikáskrumplit tudom jól elkészítem. De ha spórol az em bér, akkor is elmegy hetente háromszáz forint Linder György megjárta Telkibányát. Rest, Rudabónyát, Gyöngyösoroszit, kétszer dolgozott Libanonban, egyszer az NDK-ban. Táppénzen egyszer sem volt, szerinte azért, mert egészséges dolog c fúrás-élet. Azt mondta, ha tehetne valamit társaiért, akkor lakókocsikat vásárolna a tornyok mellé. így több idő jutna o pihenésre, megszabadulhatnának o több1 kilométeres gyaloglástól . 2. — Tizenkettőhúsz ar órabérem, arra jön naponta húsz forint ellátási pénz: o fizetés ezzel együtt felmegy háromezerre. Havonta egyszer Kapunk vasúti szobadjegyet, o retúrra is jár valamennyi kedvezmény. Étke zésre havonta ezer forintot költők, pedig hetente horok otthonról, a tarisznyában hideget — mondja ifj. Mikáczó György, o Posta hálózatépítő üzemének segédmunkása. A Diósi úti munkásszállón la kik. Harmadik éve. hogy otthagyta a szilvásszentmártom téeszt — megunta a zsákolást. Azóta minden pénteken délután vonatra ül, majd Kaposváron buszra száll , . . Vasárnap este indul vissza Pécsre. — Már megfordult a fejem ben, hogy hazamegyek, de még maradok. Egy hónap múlva, ha sikerül a vizsga, híradástechnikai hálózatszerelő leszek. A szálláson van konyha, hűtőszekrény, rádió, tévé, a színházba is eljutok. Mégis, nehéz itt megszokni. Fázni sem tudok, pedig anyám sokszor elmagyarázta, hogyan és miként kel! csinálni. Inkább elmegyek a bisztróba vagy hazait eszek . . Ha megnősülök, oz nem megy, hogy én itt, a feleségem meg ott legyen, Kaposszerdahelyen. Attól kezdve nem fogok itt hejtelni! Maga elé mered .. Nem fir- totom tovább a dolgokat. Indul vissza az emeletre: két nap alatt be kell fejezni o huzalozást itt, a MECHLABOR pécsi gyárába ív 3 Idézet egy levélből: „Kerem o tisztelt üzemvezetőséget, hogy felmondásomat december tizenegyedikével fogadja el. Tetszik tudni, nálunk az asszony hordja o kalapot.” Aláírás: T. B. D. L. egy nagyüzem személy zeti vezetője: — T B. törzsgár- datagunk, régi fúrás. Behívat tűk. megbeszéltük a dolgokat, maradt. De mondhatok egy má sik példát is. O. I. szintén régi munkásunk. Eddig egyetlen bumlija sem volt, az ünnepek óta tíznél többet szedett össze. Vele is beszéltünk: kiderült, hogy összeveszett az asszony nyal, mert az csak a saját rokonságával törődött, elherdálta a pénzt. Azóta elvitte a gyerekeket Zalába a szüleihez. Most ismét dolgozik. És sajnos, ezek nem egyedi esetek. Az anyák itthon marodnak, rájuk srakad a gyereknevelés. Hiába, ők nem pótolhatják az apákat! Csinálják, mert muszáj, elkeseredett emberek ők. — Hányon dolgoznak vidéken? — Néhány évvel ezelőtt több mint száz fúrásunk, geodétánk és segédmunkásunk volt külszolgálatban. Mo alig több mint ötven. Többségük törzsgárda- tag, negyven év körüliek. Ök szakmaszeretetből, megszokásból, a fiatalok meg a lakásért vállalják ezt a munkát. Ma nagyon nehéz embert kapni. Húsz évvel ezelőtt ez nem volt. Akkor csak a mérnököt, meg a technikust adtuk, a munkások helybeliek voltak. De ma akkora a munkáshiány, hogy másképpen képtelenek vagyunk teljesíteni kötelezettségeinket. — Beszéljünk a kedvezményekről. — Elősrör is: mindenki megkapja a rendeletekben előírta kát tizenkilenc forint napidíj, ehhez jön naponta tíz forint külterületi pótlék. A hazautazást kéthetenként térítjük. Ha mindezekkel szembeállítom azt, hogy a szállodákban húsz forintba Terűi egy reggeli, akkor látszik, hogy milyen kevés is ez az ösz- szeg. így hát a legtöbb külszol- gólatosunk önellátó... — Néhány éwel erelőtt az emberek megkapták az albérleti' pénzt, ők kerestek maguk* nak szállást. De nem egy esetben előfordult, hogy istállóban aludtak, hogy ezzel is takarékoskodjanak. Azóta sokminden változott. Most az IBUSZ-szat vagyunk szerződésben, egy főért havonta ezer forintot fizetünk. Csak így sikerült jobb körülményeket biztosítanunk fúrásainknak. Ez volt tehát az első lépés. Azóta a soproni, a kunbajai, a recski, valamint az észok-ma- györországi körzetvezetöségein- ket kulturáltabbá tettük, klub- helyiségeket alakítottunk ki, tévével, rádióval, társasjátékokkal, továbbá különböző sport- felszereléseket biztosítottunk a külsrolqálatban dolgozóknak Fqy-egy ilyen helyiségre legalább ötvenezer forintot költöttünk. Valahogy pótolni kellett az itthoni környezetét, barátságosabbá tenni ideiglenes lakhelyüket. • A legtöbb külszoigálctos a nagyberuházásokon, az energiahordozók kutatásán dolgozik. Baranyában nem több mint ötszáz emberről van szó, országosan ezrekről, tízezrekről. Az idősebbek még csinálják néhány évig: mást nem tehetnek, más szakmát már nem tanulhatnak. De az utánpótlás hiánya egyre inkább fojtogatja az érintett vállalatokat. Valamit tenni kellene! Tenni addig, amíg el nem fogy az utolsó szakember is .. . Salamon Gyula k
