Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)

1974-01-24 / 23. szám

/

DUNÄNTOU NAPlö

ft

1974. január 24.

J

anuar 24-én íesr HEÚietésének brlencvanadik, január 21-én Haíáfánab huszonegyedül évfordulója. Gábor Andor életműve hat ma is, Érdekes egyéniség, aki a leqfsolgóribb műfajoktól: a* operett s kuolé dalszövegektől és a kabarétréfáktól jutott el a legharcosabb, következetesen marzis- ta hírlapi publicisztikáig. Eredeti stílusát, rendkívüli írói tehetségét mellesleg az is bizonyítja, hogy : mind kupié- és dalszövegei, mind j napi aktualitásé vezércikkei, ! alosszáí — legalábbis túlnyomó j többségükben — maradandó értékűek, ma is élvezettel hallgat- t hatók és olvashatók.

A bundas-cilinderes úr idegesen járkált fel és alá az utca sarkán. Ezt láttam már messziről. Mikor én is odaértem, hirtelen mellém lépett, és megszólított:

— Uram, a legkisebb könyör- odománvt is .. .

Csodálkozva néztem rá, ámbár az az alapelvem, hogy aki kér, annak adni kell. Ö megértette csodálkozásomat, és így folytatta:

— Háztulajdonos vagyok, pesti háztulajdonos . . .

A szívem összefdcsarodott, megszorítottam a kezét. Könny szökött a szemembe, mikor tovább mondta:

— Tizenkét házam van. Mind négyemeletes ...

— Rémes! — mondtam én.

— Tizenkét házban háromszázhatvan lakó! Csupa nagy lakás, csupa nagy lakás!

— Iszonyú! És nem fizetnek, ugye, egy krajcárt se fizetnek.

—- Úgy van, Ketten egy krajcárt sé fizetnek. De egy sárgaréz krajcárt se!

De egy sárgaréz krajcárt se!

— Ketten?

— Igen. Ketten.

Nagyon meg voltam törve. Megcsókoltam a háztulajdonos jobb arcát.

— Köszönöm — mondta ő köszönöm, a részvét szép. Azonfelül három lakásom üresen áll.

Gábor Andor:

Szegényke- üresen? Óriási!

És megcsókoltam a háztulajdonos bal arcát.

— Köszönöm - mondta ő —, köszönöm, a részvét balról is szép. Azonfelül az egyik házmesterem fizetését is fel kellett emelnem .. .

— Sokkal, ugyebár?

— Nagyon sokkal. Havonként három forinttal. Mert azt mondja, hogy most az emberek otthon ülnek éjszaka, nincs kapupénz-jövedelem. Nekem kellett pótolnom.

— Havonként három forinttal?

— Annyival — mondta ö, és .belemeredt az éjszakába.

— Mi lesz velem? Mi lesz velem? — sóhajtotta.

— És a családjával, nemde?

— Nem. Családom nincs. Agglegény vagyok. Ha családom volna, régen ki kellett volna irtanom. A legszűkösebb megélhetésre sem futja. Hiába minden. Nem futja.

Lesújtoítan álltam előtte. Vannak bánatok, amikre nincs se balzsam, se ír, se vigasz. Vörösmarty megírhatta a Kis qyer- mek halálára című elégiáját, én éreztem, hogy hiába írnék akármit, a földretaposottat nem tud- •nám fölemelni . ,.

— Jóember... mondottam —, jóember . . . hát mégis mi a szándéka?

— Nem tudom - válaszolta tompán. - Talán eladom a járadékaimat . .

— Ne! Azt ne! - kiáltottam ijedten. - Hiszen most aligha kapna értük valamit.

— Aligha! - dadogta az árva. — Ha négymillió koronát adnak érte, akkor sok. De lehet, hogy még azt se kapom meg.

— Egyebe nincs?

— Nincs. Egy birtokom, ami van Zala megyében . . . egy cukorgyáram Pozsonyban . . . egy gőzfűrészem Szlavóniában ,. egy aabonatáram Bánátban . . . úgy állok, mint az ujjam, mint a meztelen ujjam!

És mutatta az ujját. Csakugyan: a nagy gyémántgyűrűkön semmi ruha nem volt. Felvittem macámhoz az élet e kivert kutváját. leültettem az aszta! mellé, kenyeret adtam neki, friss és jóízű sárga kenyeret.

Mohón evett, nagy falatokat nyelt.

Szerettem volna a nyakába Borulni tönkrement embertár somnak.

— Istenem - sóhajtott ő evés közben. — Hat hónapja nem ettem kenyeret!

A sírás most már az én torkomon szorongott:

— Hát mit evett, szegény, szegény barátom?

— Csak zsemlét! - mondta, és hangja elcsuklott a zokogástól,

(1918)

Űttörővezető

! A szerkesztői tollat ezúttal a Baranya megyei úttörővezetök kapták meg az „Űttörővezető"

című folyóirat ezévi első, januári számának .. előkészítésénél. Megyénk úttörőéletével 25 cikk ; foglalkozik az. Uttörővezetőben 30 oldalon át.

Az első oldalon arról olvashatunk, hogy az elsöosztaiyosck tanulását hányféleképpen lehet segíteni. A pécsszabolcsi, iskolaotthonos (egésznapos) kisdobos-, illetve úttörőrajok munká- I jónak tapasztalatait foglalja j össze a következő cikk. Egy írós- j bál megtudjuk azt, hogy Pécs- Meszesen 1964 óta miért tudtok minden évben versenyzőt küldeni valamelyik szaktárgy országos döntőjébe. Tudósítást olvashatunk a Török István Úttörőcsapat életéről, a hasznos időtöltés, az önálló munkára és ötletességre nevelés sajátos módszereiről. A nyolcadik oldalon megismerkedhetünk a pécsszabolcsi ifjúvezetői KIS7.-alap- szervezettél. ,,Törvényünk tettekben" című írás a környezetvédelem aktuális problémáival foglalkozik. Ezzel kapcsolatban értékel: a Baranya megyei Úttörőelnökség és a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság Vásárhelyi Pál szocialista brigádiá- nak közös felhívását. Láthatjuk az T974 szeptemberére elkészülő szentlőrinci úttörőotthont és ifjúsági házat, bemulatják a baranyai úttörő fúvószenekarokat. „A könyv igaz barát" cimű cikk írója a Pécs-fehérhegvi Általános Iskolában mükörfő könyvbarát szakkör vezetőjével és tagjaival beszélgetett. A Tanárképző Főiskola tanulói beszámolnak arról, miért választották llku Pált úttörő-kabinetjük névadójául. Egy tanulmány azt elemzi, hogy a cigánygyerekek miként tevékenykednek a .baranyai úttörőcsapatokban.

írnak a szerzők a különféle téli játékokról, az expediciás feladatokról, az úgynevezett „Vezetői fegyvertárról", megyénk természeti szépségeivel foglalkozó könyvekről, a jellemet formáló játékosság hasznáKutatás a Duna fenekén

Hol van

az acélkoporsó?

Acélkoporsó a Dunában,

T—34-es a vízben — adták hírül lapunk hasábjain már több ízben is. Azóta töb országos napilapunk is közölte az 1944 decemberében Mohácsnál vízbezuhant és -mindmáig ott nyugvó harckocsi történetét, tragédiáját.

A Mohács városi Pártbizottság megbízásából Kiss Béla, a város ismert helytörténésze vezeti a további kutatásokat. Öt kértük meg, tájékoztassa olvasóinkat az eddigi eredményekről :

— 1971 februárjában adtuk hírül az eltűnt harckocsi történetét. Ezt követően 1972 októberében a Beloiannisz Híradás- technikai Gyár könnyűbúvár szakosztálya ellátogatott hozzánk és a rendelkezésünkre álló adatok nyomán végigszondázta 1 a folyó jelzett részét. Eredmény- ; telenül, Azaz nem egészen, j mert találtak ugyan valami domborulatot a fenéken, de nem a szemtanúk által megmutatott szigeti, hanem a városi oldalon. Mindenki úqy hitte, hogy a T—34-es valószínűleg ennyit futhatott még a víz alatt. Figyelmesebb vizsgálódások j után azonban megállapították, : hogy a domborulatot kövek alkotják',

A? 1972-es kutatás után még j sokáiq tartotta magát az a vé- j femény, hogy egy kővel 'megrakott dereglye süllyedhetett el valamikor és ezt mutatta a szonda. Kiss Bélának már ekkor más volt a véleménye:

— Nem hittem a dereglye históriának, Ugyanis 1958 nyarán eqy érdekes eset történt a Dunán. Egy német motoros vontató közeledett a MAHART kikötőhöz, orrúkor hirtelen iszonyú hangon felbúgott a motorja. Mint később megtudtuk valami oknál fogva lecsavarodott

a propeller. A hajó kapitánya nyomban nehézbúvárokat hozatott, hogy keressék meg az értékes hajócsavart, amely nélkül a továbbhaladás lehetetlen. A búvárok azonban többszöri merülés után is eredménytelenül jöttek a felszínre és azt közölték — lehet, hogy kissé eltúlozva — lent a mélyben hatalmas falak húzódnak. Akad közöttük olyan is, amelynek tetején egy lovaskocsi is végigmehetne. Tulajdonképpen ennyiben is maradt a dolog, mert a hajócsavart nem találták meg.

Néhány héttel ezelőtt g Magyar Néphadsereg eayik búvár alakulata és a Televízió közösen határozta el, hogy megkísérlik az eltűnt harckocsi felkutatását, kiemelését, valamint a munkálatokat egyúttal filmre is rögzítik.

— A Néphadsereg legnevesebb búvárai szálltak a mélybe. Négy napos megfeszített munka után azonban ők is gredmény nélkül távoztak. De kísérletképpen ők is megnézték a városi oldalon lévő kiemelkedést. Bebizonyosodott korábbi feltevésem, mert ők is falakat véltek felismerni. Ez pedig nem más mint Mohács törökkori várának maradványa, amelyet a Duna már részben elmosott.

Igaznak'látszik a feltevés, annál is inkább, mert ismeretes Ottendorf Henrik császári diplomatának az a térképe, amelyet Nándorfehérvárra utazta, ban készített Mohács váráról 1663-ban. De erről tanúskodik egy 1687-ben készült rajz is. amelyet valószínűleg eay olasz hadmérnök hagyott ránk. ö — már huszonnéqy éwe| később — úqy ábrázolta a várat, hogy belső építményeinek keleti bástyáit a Duna elmosta. Ennek alapján igazán feltételezhető,

hogy - négyszázötven, évvel később, teljesen víz alá került.

— Ez már csak azért is így lehet, mert ismerünk eqy'olyan földrajzi törvényszerűséget, hogy az. észak déli irányban folyó vizek a jobb partjukat mossák erősebben és a jobb partjuk felé írják |€ a nagyobb kanyart. Feltevésemet a továbbiakban az is igazolta, hogy a;

j város csatornázása révén előkerült a vár kapuja, a bevezető híd - maradványa és a falak nyomvonalai is.

— Hol van végül is a T—34- es?

— A leghitelesebb szemtanú szerint ar eredeti megjelölés szerinti bal part közelében, a kompkikötőtől nem messze, alig ötven—hatvan méternyire a parttól. De mint azt már más alkalommal is elmondtam, valószínűleg a partvédelmi munkák során több száz tonna követ dobáltak rá, nem is szólva a folyó hordalékáról, amely harminc év alatt ugyancsak tekintélyes lehet.

A kérdés tehát méq mindig nyitott: Hol van a harckocsi pontos helye és egyáltalán ki- emelhetó-e? Erre mikor kapunk választ?

— Őszintén remélem, hogy ; még az idén. Ugyanis a búváj rok megígérték, hoqy a nyáron

ismét lejönnek és kedvező vízállás esetében újra megkísérlik a kutatást. Ekkor minden eddiginél érzékenyebb műszert is hoznak majd magukká!.

— Tudomásunk szerint az eddigi kutatások alkalmával is használtak már különböző készülékeket.

— Többfélét. Azonban a fémkereső műszer teljesítménye olyan kicsi volt, hogy csupán a meder felszínén heverő fémtárgyakat mutatta ki. Kísérleteztek ultrahangos medermérö berendezéssel, amelyeket a Bolgár Néphadsereg fekete-tengeri flottája használ eredményesen, azonban a Duna szennyeződése hatására ez is teljesen összezavarodott.

Kevesen emlékeznek még a mohácsiak közül is, hogy 1945 januárjában a mai strand és a sokac-rév között egy jéghíd is készült a befagyott folyóra fektetett deszkákból. Néhányon azonban az ott szolgálatot teljesítő városiak közül elmondták, hogy január végén a meggyen-, gült jégről három, utánpótlást szállító teherautó is a Dunába csúszott. A visszaemlékezések szerint a szovjet hadseregnek kettőt sikerült kimentenie.

— Ez is így igaz. Magam is több helyről hallottam az esetről, Ez az újabb história, ami foglalkoztat. Ezért kérem mindazoknak a segítségét, akik az előbb említett két baleset egyikének tanúi voltak, keressenek föl, hogy mind eredményesebben kezdhessük meg a nyári kutatást.

^tízes János

Az oktatásügy története Baranyában (4.)

P

écs és Baranya 1686-ban szabadult tel a török uralom alól. A terület gazdasági. kulturális és politikai központja Pécs, amely egyelőre ka- j marai igazgatás alatt marad, majd püspöki város (civitas ! epíscopalis) lett. Ezzel a tény- ! nyel együtt járt az, is, hogy a j régi kultúrája —.ha nem is tel- I jes fényében — hamarosan i visszaállt. Az oktatás és nevelés központja Pécsett, a jezsuiták iskolája iett. Ez a mai Nagy i lajos Gimnázium, amely történetével az elmúlt év során a 1 lap hasábjain sorozatban fog- | lalköztam. A gimnázium mellett S természetesen a szorosabb értelemben vett népoktatás is megindult. Hisz mar a török alatt is jelentős számban éltek Pécsett „diákok", licentiatusok, akik részben kisebb papi hivatalt viseltek, részben pedig oktattak. Mivel pedig Pécs a török után hamarosan háromnyelvű várossá vált, az oktatásnak is legalább három nyelven kellett történnie. (A gimnáziumban az oktatás nyelve a magyar mellett a latin volt.)

A szorosabb népoktatás területéről Klimó püspök 1774-ben kelt, és a Helytartótanácshoz intézett jelentése tájékoztat minket. Eszerint Pécsett akkor két „triviális” iskola — ez felel meg a ..népiskola fogalmának — működött. Tömösváry Domonkos 60 gyereket tanított a -magyar—horvát iskolában,

Djltsch József pedig télen 30, nyáron 70 tanulóval foglalkozott a német iskolában. Érdekességképp megemlítem, hogy ugyanakkor a gimnáziumban 306 tanuló volt hat osztályban. Ez is mutatja,' hogy a gimnázium felvevőterülete igen széles volt, és ennek megfelelően sugározta a szellemi fényt is az ország déli részéré.

Egységes oktatási elve csak a jezsuitáknak volt a Studium ■ generale alapján. Érdekes meg- i említeni, hogy a Studium generale a nemzeti nyelven kívül a hangsúlyt a latinra helyezte, és elhanyagolta a görögöt. Ezzel j szemben a kialakuló protestáns I iskolák igen nagy gondot fordítottak a görögre, sőt a hé- I bérré is! Gimnáziumi szinten oktatási elve még a piaristáknak volt. Ez egyes szempontokból természetesen hasonli- I tott a Studium generalére, j egyes vonatkozásokban el (is ! tért tőle. (Téves ebből a szempontból a Századok c. folyóirat 1973. évi 1. számában Földesi Béla megállapítása!)

A jezsuita gimnáziumban (így iskolánkban is) egyik didaktikai főeszköz az „aemula- tio”, a vetélkedés volt. Osztályaiknak táborokra való felosztása (római—pun), a tisztviselők címeinek adományozása, kitüntető jelvények és érdemjegyek adományozása minden iskolában dívott, és ezt átvették I nagyon sok helyen a falusi is- J kólák is. A cikk írója a szek- ! szórói népiskolában még ke- ! mény harcot vivott szellemi té- i ren az osztályban, ahol a ma- I gyarok és törökök tábora har- j colt egymás ellen. „Belső használatra” megmaradtak és működtek egyes kolostori iskolák is, így a ferencesek — akik a török után újra benépesítik pécsi rendházukat — iskoláskorú gyerekeket is tanítottak, főleg a szerzetesi utánpótlás céljára, de nem lett mindenki szerzetessé. így például Pécsett a ferenceseknél tanult és lakott az a Grassalkovich Antal is, aki koldusdiákból lett gróffá, és Magyarország leggazdagabb főurává. Kastélyai stílusa (pl. a gödöllői kastély) mint „Grassal- kovich-stílus", mintája lett a magyar barokk építészetnek.

A megye népoktatására teljesen hiteles, jó forrásanyaggal rendelkezünk a kor kánoni visi- tatioi jegyzőkönyveiből. A tridenti zsinat határozata alapján ugyanis a püspök tízévenként, de megbízott személyei gyak- i rabban is végigjárták az egyházmegyét, felülvizsgálták a templomot, iskolát. Vizsgáztatták a papot, tanítót. Meghallgatták a falu lakosságát is. Minderről „egyházlátogatási jegyzőkönyvet” készítettek. A török kiűzése utáni évszázadban hat egyházlátogatási jegyzőkönyv van a püspöki levéltárban, amelyek a helytörténet kutatásával kapcsolatban nélkü- törhetetlen forrásként szolgálnak. Ezeket a jegyzőkönyveket mindenki által hozzáférhető módon foglalta egybe Petrovich Ede dr. megyénk művelődés- történetének kiváló pécsi ismerője, a Pécsi Állami Levéltár kiadványában

A megye iskolahálózatának kiépítése összefügg a plébániák szerzésével, illetve annak függvénye. Kötelező népoktatás még nincs, így az egyedül a plébános lelkiismeretes munkájától függ. A török után székhelyükre visszatérő püspökök elsősorban a „szakadárság” és az „eretnekség" elleni küzdelmet tűzik ki célul.

Baranya megye legtöbb népiskolája az 1720-as évek után keletkezett, és a tanító javadalmát is az ezt követő években állapították meg. A javadalmazás általában természetben történt. Egyes helyeken mezőgazdasági ingatlan használata is a járandósághoz tartozott. A tangói állások legnagyobb része összefüggött a kántor állással, és a javadalma is együtt volt megállapítva, (Ebből probléma majd az iskolák államosítása során lesz, amikor az évszázadok olatt összeforrott javadalmakat szét kellett választani.)

A tanítói hivatal nem volt képesítéshez kötve. A jegyzőkönyvek tanulmányozása alapján azonban megállapíthatjuk, hogy gyakori volt a — legalábbis mai értelemben vett középiskolai szintű — magasabb képzettség is. Csak így magyarázhatjuk az olyan kivételt, amely szerint például a magyarszéki tanitó 1729-ben „latinul nem tud, ezért tanulatlan”. A latint a legtöbb helyen elemi fokon tanították (rqárcsak egyházi szükséglet miatt is, hisz a ministráns gyerekeknek szükségük van rá). Tény az, hogy ezeket a falusi iskolákat sem tekintették öncélúaknak, hanem olyannak, amelyből a gyerek esetleg bekerülhet a gimnáziumba is. A pécsi gimnázium tanulóinak nagy száma is bizonyítja ezt, hisz a rendszeresen 500—600 fős tanulósereg legnagyobb része a megye falvaibái került ki, és egyszerű származású volt.

Az iskolákban használt tankönyveket nemigen ismerjük. Kezdetben valószínűleg tankönyv nélkül folyt az írás-olvasás tanítása, és tankönyv csak a magasabb iskolában került elő, többnyire klasszikus auktorok formájában. Az írás-olvasás tanításának módszere évszázadon át az ún. hangoztató módszer volt. A gyerekek a leírt betűket kiejtették, egyben azt a t kezükkel mutatták is. Minden betűnek külön kézjele volt Nehézséget ezzel a módszerrel a különböző hangok egybeéjtése, vagyis szótagok, szavak kiejtése jelent.

9773-tól kezdve igen elter■ jedt volt Losonczy István nagykőrösi rektor könyve, a Hármas Kis Tükör, amely a falusi iskolákban 1850-ig használatban volt.. Ez verses formában dolgozta fel az elemi oktatás minden ismeretanyagát. Bél Mátyás a történelem tanítását kapcsolja egybe a földraizéval. Elterjedt volt Maróthy György debreceni tanár könyve: Arith- metika, vagy a számvetésnek mestersége (1743) c. didaktikai könyv is. De a gyermeknevelés, az iskoláztatás problémája magasabb szinten is napirendre kerül. Nagyban hozzájárul ehhez a felvilágosodás hatása is, (gy több röpiratrói tudunk, amelyben Rousseau hatása alapján tárgyalják a problémát a szakemberek,

A tanítók között jelentős számban vannak több nyelvet beszélő, világotjárt emberek is. így a korabeli iratokban feltűnő ludimagister, rector scholae, lu- director, magister scholae gyakran olyan férfit rejt, akinek munkásságára büszkén tekinthet vissza a ma „néptanítója” is. Ezzel a sokak által lejártnak hirdetett névvel illetem azokat, akik valóban élethivatásuknak tekintik a „nép” nevelését, tanítását úgy, mint a XVIII. század legnehezebb éveikben őseik.1777-ben jelenik meg a világ legelső áliami népoktatási rendeleté: a Ratio Educations, és ezzel megyénk népoktatásában is új fejezet kezdődik.

Dr. Rajéi? Péter