Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)
1974-01-22 / 21. szám
WM. Január 22. DUNÁMTÓL I NAPLÓ 3 Értesítjük kedfes vésáriómkoL hogy Háztartási Hőelektromos Készülékek Szaküzlete (Széchenyi tér 6.) Kossuth Lajos u. 8. SZÁM ALATTI VASBOLTBAN ÜZEMEL Negyvenmillió blokk a gyárudvarokon Kisméretű tég q után áhítozik a vevő Ha valamiben,. akkor tégla- , ügyben utolérhetetlenül konzervatívak vagyunk. Az építtetők egyszerűen nem akarják tudomásul venni a korszerűbb téglaipari termékeket. Mindenki a kisméretű téglát keresi. A gyárak bejárata előtt hosszú kocsisorok' álltak, a hagyományos téglát szinte a kemencéből rángatták ki. Nem így a blokkot! A blokk nem kell. Pedig nem úgy indult az 1973-ás esztendő. A Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat 23 üzemének tavaly 213 millió téglát kellett volna előállítani, a felmérések szerint ennyit igényelt a Dél-Dunántúl, Pest, valamint Bács-Kiskun megye építőipara, magánvállalkozói. Az év végere ózonban közel negyvenmillió tégla gyűlt össze a gyárak nyílt tárolóhelyein: a depók szinte roskadoznak a blokk-hegyektől. Megjegyzendő, országosan 300 millió téglát tarolnak a gyárad ban. Sok vagy kevés? Dr. Fenyőházi Ernő, a Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat főkönyvelője: — Az üreges termékek gyártásának növelése tárcaszinten elhatározott program: az arányt évről évre növeljük. Ezek a korszerűbb téglaipari termékek jobb műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a hagyományos kisméretű tégla. Nyugodtan néztünk az 1973-as esztendő elé, mégsem az történt, amit vártunk. A kapaticásunkat az év elején teljes mértékben lekötötték, de jónéhány váratlan akadály jelentkezett. A harmadik negyedévtől kezdődően már éreztük, hogy lanyhul a blokktégla iránti kereslet, aminek természetes következménye, hogy ma közel negyvenmillió téglát kell tárolnunk a gyárudvarokon. A lakosság hajthatatlan, így nem tehetünk mást ez esetben, minthogy idén hét százalékkal kevesebb blokktéglát termelünk: ugyanakkor ennyivel több kisméretű téglát biztosítunk a lakosságnak. Átmenetileg tehát nehéz helyzetbe kerültünk, a gyárakban tárolt tégla mozgatása pluszköltséget jelent, a téli tárolás is növeli a veszteséget de ezt a jelenlegi helyzetben tudomásul kell vennünk. Vállalati szinten 1,8 millió forintra tehető ez a többlet- költség, ami a felesleges * 1 2 anyagmozgatásból fakad: ennek zöme a görcsönyi, valamint a mohácsi gyárat terheli. Sakk matt? Felvethető: miért nem álltak j le a téglagyárak, amíkoj már i amúgyis nagy mennyiségű fala- zóanyog gyűlt össze a depókon, A kérdés nem is olyan egyszerű, hiszen a vállalatot egyrészt a kötelező érvényű tervek szorították a termelésre, másrészt a nyersgyártás október végéig folyt, amit aztán még ki kellett égetni: erre ment el az utolsó két hónap. Az esetleges leállási elképzeléseknek gátat szabtak a létszámgondok is: ha hosszabb időre becsuknák a gyárkapukat, az emberek más kereseti lehetőség után néznének. Ettől függetlenül a vállalat vezetői gondolkodna^ azon, hogy néhány gyár. üzemeltetését szüneteltetik. (Ehhez a minisztérium jóváhagyása szükséges.) A mohácsi kettes számú téglagyárba közel három kilométerről, cu'.óval hozzák a nyersanyagot Korsós-völgyből, valamint Göröghegyről. A billenősek december 30-a ó’a pihennek, egészen január 25-ig. Érthető, hiszen a gyárudvar dugig *an B 30-as blokktéglával. Győzött a józan ész cgvfesu t a soonbereki palorabozsoki tsz Az eladatlan teglahegyek a mohácsi téglagyárban — Hárommillió téglát: tarolunk a telepünkön, amire rég volt példa: úgy emlékszem, nyolc évvel ezelőtt voltunk hasonló helyzetben. A téglánk jó- minőségű; ezt mindenütt elismerik, ennek ellenére nem kell. Ügy becsülöm, hogy a téli tárolásból legalább kétszázötvenezer forint kárunk származik. A legjobb esetben sem indul meg előbj^ a forgalom márciusnál. A baj egyébként a kétszeri anyagmozgatásban is kereshető: a kemencékből kihordtuk az udvarra, tavasszal pedig kocsikra rakhatjuk a téglát. Ezrenként mintegy 250 forint plusz költséggel jár a mozgatás. Sajnos, mire elfogyott az esztendő, efmaradtak a diszpozíciók is — mondja Eckert József üzemvezető-helyettes. A sok zivatart megért görcsönyi gyár 1973-ban sem lábalt ki a gondokból. Arra számítottak, hogy tavály már nyereséggel zárják az 'évet, de a tervezett nyereségből több mint hatmillió forint veszteség lett. A szükségtárolókon roskadozó mintegy két és félmillió blokktégla tovább növeli a ráfordításokat, de azok már az idei esztendőt terhelik. Úgy becsülik, hogy ez legalább kétmillió forintjába kerül az üzemnek. Péter József szállítási vezető: — Május óta rohamosan nőtt a készletünk. Ma a tsz-ek, de még az állami gazdaságok is elkerülnek bennünket. 1972-ben 2300 forintért adtuk az osztályos téglát, ma 1500-ért' kínáljuk. Mégsem kell. Szerintünk másfél hónapot kell átvészelnünk, addigra talán helyreáll az egyensúly! (?) Addig is nem tehetünk mást, csak délelőtt termelünk. Mélyebb elemzés..! Baranyában 1973-ban 2500 lakás épült. Ennek mintegy harminc százaléka paneles technológiával, 1215 pedig magánerőből hagyományos módszerekkel; ezek egy része kisméretű téglából. A falusi ember, de még a városi magánépítők is ezt a fajtát keresik, persze Csak a szerencsésebbek juthatnak hozzá. A Dél-Dunántúli TÜZÉP Vállalat például tavaly 93 millió téglát értékesített, ennek harminc százaléka volt o hagyományos falazóanyag. A flsgfaiparban néhány évvel ezelőtt megkezdett rekonstrukció, a korszerűbb technológiák bevezetése szükségszerű, sőt elengedhetetlen. Erre sarkallta az iparágat az egyre nagyobb mértéket öltő létszámhiány és az, hogy a téglaipari termékek választéka meglehetősen egysíkú volt. A helyzet az új gyárak belépésével szinte egyik évről a másikra megváltozott: példaként említhető a görcsönyi és a mohácsi gyárak esete. Az új termékek megjelenése előtt, s azt követően a TÜZÉP — ha nem is hatásosan — propagálta »a korszerűbb építőanyagot, hasonló lépéseket tett a Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat is: mindezek ellenére úgy tűnik, hogy ez kevés volt a fogyasztói szokások megváltoztatásához. Végül is egy bizonyos: nevezetesen az, hogy az iparágban végrehajtott rekonstrukció — természetszerűen — nem teszi lehetővé a visszalépést. De a negyvenmillió blokktégla figyelmeztetés! Salamon Oyulc isenspgpris — vüáiszir/osoioa Ebben az évben mór többszínű, mintás csempéket is gyártanak ! v Tófejen \ Száz megkérdezett baranyai közül kettő ha tudná, hol talál- haiu Tófej és miről nevezetes. Nos, ez az alig ezer lakost számláló község Zala megye zalaegerszegi járásában fekszik és elsősorban cse m peg ya rtá sá ról híres. A Zalaegerszegi Kerámia- és Cserép- kályhagyár 1971-bör, határozta el, hogy üzemet létesít Tóté. jen. Az első kapavágásra 1972-ben került sor, s a Zala megyei Állami Építő* I ipari. Vállalat re- j kordidő, tizennégy hónap alatt, készítet-1 j te el a kétezer j négyzetméteres j nagycsarnokot és a ! kiszolgáló létesítmé- I nyékét. Az új üzem j létrehozására — a | 21,7 millió forintos I állami támogatással I együtt — 46 millió forintot fordított a vállalat. Az importgépek beszerzése 255 ezer dollárba került. A berendezéseit legnagyobb részét az olasz SACMI cég szállította, s olasz szakemberek irányították a szerelési munkálatokat is. A szivattyúk az NSZK-ból^b malmok és meghajtóművek az NDK-ból érkeztek. ! A népgazdaság | éveken át milliárdo- ! kát fordított csempe-importra, az új tófeji üzem, amely évi 300 ezer négyzetméter falburkoló csempe előállítására alkalmas, jeElötérben az égetésre váró csempék, háttérben a 35 méter hosszú, automata hőfokszabályzóval ellátott égetökemence. Kiss Ferenc felvétele lentősen csökkenti a devizakiadást, A teljesen automata üzemben egyelőre niéq csak fehér és színes csempédet gyártanak 85—90 százalékban első osztályú minőségben, de már készülnek a tervek a többszínű és a mintás csempék gyártására is. A tófeji üzem — amely a szakemberek, és dr. Tiszai István ÉVM főosztályvezető véleménye szerint is —világszínvonalon állítja elő az építőipar e rendkívül keresett burkolóanyagát, nemcsak csempe- elóállitásrg alkalmas. Az üzem anyagelőkészitő és présporelőállítö részlegét úgy alakították ki, hogy az némi bővítéssel alkalmas legyen évi 240 ezer négyzetméter padlóburkoló lap gyártására is. Na, ’végié megtörtént, mondták most sokan, hisz a folyton ,eve. JU.-1 öjó, mégi., mindig meghiúsuló iúz:o hosszú évek ó.a izgalomban tartotta a nelyi kőzvé em'inyt.. Talán ha a kettő közü az egyik nagyon gyenge ieti volna, rnár rég tű! vannak mindenen. De, mint köztudott. Sombérek a megye és az ország egyik legjobb termelőszö- ve,Keze le, 1972-ben elnyerte a Minisztertanács vándorzúszta jót, és a Kiváló Termelőszövetkezeti j Gazdaság címet. 1973-ban újra i Kiváló Termelőszövetkezet lett. ! A poiorabózsoki Egyetértés tá- I vo iá! sem volt ennyire jó, de I meg kell hagyni, kis területéhez, s az elavult felszeieltséghez mérten pénzügyileg igen szilárdan „állt a iábán”, évek óta nem vett fel például bankhitelt, tagjainak éves átlagkeresete pedig — 1972-ben — megközelítette a 29 ezer forintot, s ez magasabb sok országos hírű szövetkezetünk'— hogy csak a baksai Ezüs+kalászt említsük meg — bérszínvonalánál. S mivel ezt még egy igen erős háztáji gazdálkodás is kiegészítette, a sombereki 32 ezer forintos — egészen pontosan 32 400 forint — átlagkereset nem gyakorolt különösebb vonzerőt a bozso- kiakra. Két éve, mikor — megint szóba került az egyesülés, azt üzenték vissza Somberekre, hogy már mi is készülünk, fenjük a bicskánkat! Persze ebből sértődéi lett. Itt is, ott is úgy gondolták, hogy megvannak ők egvmás nélkül. Aztán most rájöttek, hogy mégsem. Mi történhetett? Az történt, hogy tavaly Pulotabo- zsokon új fiatal elnök került a vezetés élére. Gépészember lévén — most ő az egyesített tsz gépész-főmérnöke. Azonnal rájött, hogy legjobb, ha az egész elavult gépparkot kiselejtezi, mert az már csak arra való. Igen ám, de miből, abból a minimális fejlesztési alapból? — még kétmilliót sem lehetett ösz- szekaparni, amortizáció egyenlő a nullával. A tagokhoz fordultak: Ha minden tag néhány évig lemond munkaegységenként — mert ott méq abban számoltak —- 10 forintról, akkor legalább szinten tudják tartani. Fejleszteni, új gépet venni még akkor sem. Legfeljebb további lemondások árán. Erre azonban már a tagok nem voltak hajlandóit. Mert akkor el kellett volna kezdeni az épületek korszerűsítését is. Bozsokon, és ezt az indiszkréciót ne vegyék rossz néven, egy százas tehénistálión kívül, egyetlen valamire való nagyüzemi épület nincs. De még egy fürdő sem, ahol a dolgozók megmosdhatnak. jén megvuiüíZtot'Lük a közös vezetőséget és ezekben a napokban mc; készítik az új alapszabályt. A zárszámadást mindkét tsz még külön .készíti ei 1973- tól, de mar foiyik a leltározás, pontosan le kel. dokumentálni, ki mennyi ingó es ingatlan vagyont, egyéb eszközt hozott az egyesülésbe. Nagyjából persze mái tudják, hogy a palotabozso- ki 32 millióval szemben Somberek 122 millió forintos közös vagyont hozott a fúzióba. Senki nem kívánhatta, hogy a palotabozsoki tsz tagság most saját zsebéből fedezzen ilyen egyszerre rázúduló milliós kiadásokat. De ha történetesen 10 éven át nem hanyagolják el ennyire termelőeszközeik korszerűsítését, akkor! is az 1392 hektáros üzemben olyan kis fejlesztési alap képződne, ami a gyorsabb fejlődéshez semmiképp nem lett volna elegendő. Az elmaradottság fő oka a kis üzemméret és csak másodsorban a rosszul értelmezett takarékosság. Volt idő, nem is olyan rég, amikor még műtrágyára, nemesített vetőmagra is sajnálták a pénzt kiadni, s csodálkoztak, hogy átlagtermésük még a megyei szintet sem érte el. Nem a bozsoki tsz-tagság hibáztatható mindezért, hisz ez -a tagság teljes felelősséggel és érettséggel döntött azonnal, amikor első ízben tartók elé ferdítés nélkül a teljes igazságot. A somberekiek is felülemelkedtek a korábbi sérelmeken, s múlt év decemberében simán megszavazták és január 1-gyel kimondták mindkét faluban az egyesülést Most a múlt hét eleAz egyesült nagyüzem neve: Sombereki Béke Óre Tsz. Területe 4083 hektár - több. mint 7 ezer hold — tehermentesitiszta vagyona 154 millió’ forint. Hitele nincs. A szövetkezet taglétszáma 1180 fő, ebből 800 a dolgozó tag, a többi nyugdíjas és járadékos. A termelőszövetkezet elnöke Nyilas Lajos, a korábbi sombereki elnök lett. Az ó irányítása alatt fejlődött a megye- egyik legjobb „nagyüzemévé’' a 9,5 aranykoronás - tehát meglehetősen gyenge_ közepes — fö,Ideken gazdálkodó Somberek. Nagyobb kontraszt már nem is lehetne két szomszédos nagyüzem között, mint amilyen ellentéte volt minden tekintetben Palotabozsoknak Somberek. Az ottani egy helyben tapogassa! „termelni és kiosztani" elvvel szemben itt Somberekén egy intenzív és nagyón dinamikus fejlesztést valósítottak meg. Befektetéseik hatékonysága nemcsak a megyében, de országosan is a legjobb. Az akkor még kis tsz 1963 óta a következő beruházásokat végezte: szakosított sertéstelep 40 millió forint bekerüléssel, 400-as szakosított tehenészeti telep 8 millióért - részben átalakításból kiszült - MGF-OB lucernaszárító üzem 5 millió forintért, óránként 15 tonna kapacitású bábolnai termésszárító 5 millió forint, magtár 2 millió forint, siló 1 millió forint, üzemi konyha, étterem 3,5 millió forint. E^n- kívül évente 3-3,5 millió forintért vásárolnak gépeket. Tehát öt év alatt 75-80 millió fwjftr tat fektettek be, állami támogatással, hitelt azonban mindösz- sze 4 milliót vettek fel, de már két éve vissza is fizették. Az évi 8500 hízó kibocsátású bábolnai Lohman-sertéstelepük már az első évben is tiszta nyereséget hozott, negyedik éve üzemel, árbevétele évi 20 millió forint. Ezt a fejlesztési tempót kívánják folytatni a? egyesült tsz- ben is. Fejlesztési alapjuk ősz- szege meghaladja a 15 millió forintot, Ebből a burgonyater- mesrtést akarják legépesíteni. Burgonya-kombájnokat — az idén négyet, 1975-ben ismét négyet - hűthető burgonyatárolót, osztályozó, válogató gépsort kívánnak beszerezni, ha az állam támogatja a mohácsi tsz- ekkel létrehozott burgonya társulásukat. A fejlesztés súlypontját azonban 1974-ben Palota- bozsokra helyezik. Az ottani majorban kívánnak felépíteni egy 400-as marhahízlaldát, még ebben az évben. S hogy a szociális ellátottságot a sombereki szintre emeljék, korszerű fürdőt, öltözőt és üzemi étkezdét építenek a palotabozsokiakrrak. Vásárolni akarnak egy autóbuszt is, amivel a munkahelyre viszik és onnan haza a lakásukig szállítják a tagokat. Az egyesüléssel egy csapásra megszűnt a nyomasztó fejlesztési alaphiány Pa Iota bozsokon, s az 1974-re tervezett részesedés is nyilván a magasabb sombereki szinthez igazodik majd. Hitelük, adósságuk nincs, biztonsági tartalékuk nagy, Somberekén 10 millió, Palotabozsokon 2 millió forint. Az egyesült termelőszövetkezet erős alapokkal, jó kilátásokkal kezdheti meg oz 1974-es évet. —Rné — KEDVEZMÉNYES ÜDÜLÉS A KESZTHELYI „HE1LIKON" SZÁLLODÁN 1 974. ÁPRILIS 1-IG. Elhelyezés: kétágyas, fürdőszobás szobákban, félpanzióvaL Kedvezményes ár: személyenként és naponta 125,— Ft (Legalább kétnapos tartózkodás esetén.) Február 3-tól 17-ig vacsoraestek: ételkülönlegességek a 100 éves Margitszigeti Nagyszálló receptjei szerint Szobafoglalás közvetlen a szállodában. Telefon: 11-330 Keszthely. Telez: 32-209. «
