Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)
1973-12-09 / 328. szám
T973. december 9, DUNANTOlf NAPI© Komplex 54000 hektáron Megszűntek a belvizek, javulnak a terméshozamok a Baranya-csatorna is a Fekete-víz menten Lassú, de alapos, minden rész. létre kiterjedő tájátalakító munka folyik megyénk két igen mostoha mezőgazdasági adottságú vidékén, a Baranya csatorna és e Feketevíz vízgyűjtőjében. Baranya megye összes mezőgazdasági területének 38 százaléka dombos, erodált terület, s mintegy 10 százaléka mélyfekvésű. E mély területet korábban ismételt belvízkárok sújtották, ezért a terület nagyobb része mészhiánya —• 12 ezer hektár —- erősen savanyú, 76 ezer hektár mérsékelten savanyú kémhatású rentábilis mezőgazdasági termelésre nem, vagy csak részben alkalmas. Ezért az itt gazdálkodó termelőszövetkezetek — és állami gazdaságok — termelése nem volt biztonságos. Esősebb években a belvizek pusztították ki a termést, a termelési költségek meghaladták a hozamok értékét. A megye nagyüzemeinek több, mint 20 százaléka gazdálkodik e két'mostoha természeti adottságú területen, Korábbi bizonytalan veszteséges gazdálkodásuk megszüntetése külső beavatkozást kívánt A komples; talajvédelmi munka a harmadik ötéves tervet megelőző időben — 1964-ben —• indult meg jelentős állami támogatással és előreláthatólag az ötödik ötéves tervben fejeződik be, A komples;- . talajvédelembe vont területet térképvázlaton szemléltetjük..* - A beavatkozás először a sásdi járás erodált területein "a Baranya csatorna vízgyűjtőjében kezdődött 1964- ben. A jobbátétel itt 29 ezer 345 hektárra terjed ki, amelyen a munka beindításakor 12 termelőszövetkezet gazdálkodott. Az azóta történt egyesülések folytán az üzemek száma hétre csökkent. Közülük három tsz, Gödre, Tormás és Felsőmind- szent 7515 hektáros területén —* ezt a térkép is jelzi — kiemelten 100 százalékos állami téma- gatást élvez. Míg a másik négy termelőszövetkezet: Kaposszek- cső, Sásd, Gerényes és Egyhá- zaskozár 13120 hektáron 70 százalékos támogatást kap a munka elvégzéséhez az államtól. A fennmaradó 30 százalékot az-üzemek saját erőből biztosítják, A három kiemelt tsz- ben a munkák közvetlenül befejezés előtt állnak, míg a másik négy szövetkezetben nagy ütemben folynak. A Feketevíz vízgyűjtőjébe« közel 30 ezer hektáron kell megteremteni a biztonságos és rentábilis termelés feltételeit A komplex melioráció ebben a vízgyűjtőben 1968-ban kezdődött meg. Hat termelőszövetkezetben 17 840 hektár területen az állam 100 százalékban magára vállalta a munkálatok költségeit. Ezek a kiemelt községek Magyartelek, Okorág, Hóból, Kétújfalu. Királyegyháza, 5ellye és részben a rózsafai tsz. A többi termelőszövetkezet. Szigetvár, Nemeske, és Drávasza- bolcs 70 százalékos állami támogatást kap, a munkálatok a drávaszöbolcsi tsz kivételével — ezt a tsz-t időközben szanálták s így itt a talajvédelmi munka is megállt — mindenütt nagy ütemben folynak s két helyen, Okorágon és Hobolban ez év végéig bé is fejeződnek. A vízgyűjtőben qazdálkodó Szente. gáti Állami Gazdaság 4600 hektáros mintegy 8 ezer holdas területén á komplex meliorációt elsőként' fejezte be, rekordidő négy év leforgása alatt 1968 és 1971 között, A két ■ vízgyűjtőben folyó komple« .melioráció munkálataira o -'harmadik ötéves tervben 127 millió forintot fordítottak s ebből 110 millió forint volt az óüami.-támogatás. Csak a cscKarsztvíz kerül a vezetékbe Nyitódról viszik Fonyódra Tobb mini Jélmíl'iárd forintos beruházás o százezer köbméterért (Tudósítónktól.) A vízért évek óta roppant méretű küzdelem folyik a Balaton mindkét partján. Az ismétlődő gondokat — a növekvő igények kielégítését — éveken át új telepek építésével igyekeztek megoldani; gyorsan szaporodtak az egymástól elszigetelten működő vízművek, rohamosan nőtt a vezeték hossza. 1957-ben a két part negyven településéből csak tizenegyben volt vízvezeték. Az idén pedig már 34 községet és várost láttak el a kiépítést 796 kilométer hosszú vezetékről. A vízmütelepek napi 70 ezer köbméteres kapacitása azonban időszakonként még mindig kevés volt. Á vendégek után „küldik" — Az egyik nagy gond — mondta Illés György, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese, hogy a vizet csak ott lehetett felhasználni, ahol „termelték”. A Balaton-part vendégeit pedig éppen az jellemzi, hogy nem telepednek meg egy helyen, S attól függően, hogy hol tartózkodnak többen az egyes települések vízigénye szinte egyik óráról a másikra hirtelen megemelkedik vagy tornahálózat kialakítására 76 millió forint jutott. A csatornázási munka során — s ez jól érzékeltet) a feladat nagyságát, 2.3 millió köbméter földet termeltek ki. Ezenkívül több mint 9 ezer hektáron végezték el a kémiai talajjavítást és 15 250 hektáron a mélylazítást. A most folyó negyedik ötéves tervben 220 millió forint értékű munkát végeznek el a két vízgyűjtőben s ebből az állam 170 millió forinttal járul hozzá a kedvezőtlen termőhelyi és termelési viszonyok megszüntetéséhez. Ebben az évben 31 millió forint állami támogatást kapott e célra a megye, s 1974-ben az állam újabb 34 millió forinttal segíti Baranyának ezt a nagy meliorációs programját, amely előreláthatólaq az ötödik ötéves terv első éveiben fejeződik be. Mivel teljes komplexitásról van szó, amibe tíerhesdk a vízrendezés, hanem a talajok megjavítása, az üzemi úthálózat kialakítása és a termelésszerkezet megváltoztatása is beletartozik, a komplex melioráció hatékonyságáról még korai szólni. Biztató kezdeti eredményekről azonban máris beszélhetünk. Ahol a vízrendezés kiviteli munkái elkészültek — a programot a pécsi AGROBER bonyolítja, a kivitelező a Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat, valamint a Sellyéi Víztársulat — Szentegát, Hóból, Okorág, ott a belvízkárok elmaradtak, s a növényi terméshozamok megnőttek. A hoboli Zrínyi Termelő- szövetkezetben a rendezést meg. előző 1967-es évben holdanként 5,2 mázsás búzatermést takarítottak be, 1971-ben — közben megkezdték a vízrendezést — már 16.3 mázsfit, 1972-ben 24,1 mázsát. Kukoricából a 16.6 mázsás hozamukat 41,7 mázsára növelték. Az okorági Ókor Gyöngye Tsz hozamai hasonló emelkedést mutatnak. A vízrendezés előtti 1967-es évben búzából 6.4 mázsás termésük volt, 1971ben már 16,5 mázsa, 1972-ben 24,5 mázsa búzájuk termett holdanként, kukoricából 7,5 mázsás, — 1967-ben ennyit takarítottak be — átlagot 1971-re 21,1 mázsára, 1972-ben pedig 40 mázsára, s ezt a szintet az 1973-as esztendőben is megtartották. \ Ezek a kezdeti eredmények egyértelműen jók és a jövőre nézve is igen biztatók. Ennek ellenére ma még néhányon vitatják, hogy a mintegy 400 millió forintos ráfordítás arányban áll-e a területről várható eredménnyel, vagyis, ‘ hogy milyen Hatékonysággal térül meg a nagy beruházás? Ez a terület nyilván — hisz ha a munka befejeződik azt folyamatosan fenn is kell tartani, ami költséggel jár — sohasem veszi fel a versenyt az eredetileq is jó földek eredményeivel. De bekapcsolódnak az árutermelésbe, s az itt lévő üzemek biztonságosan önálló gazdálkodásra rendezkedhetnek be. Működésük jórészt függetlenné válik az időjárás szeszélyeitől, nem kell gyengébb években a csődtől, a szanálástól félnünk. A jobbátett területek külső segítséq nélkül el tudják tartani az ott élő emberéket.- Rné — Dolgozz hibátlanul! 4 minisztériumi és szakszervezeti vezetők értékelése a könnyűipar tervteljesitésér81 és feladatairól A Könnyűipari Minisztérium vezetői és az ágazathoz tartozó iparágak szakszervezeteinek főtitkárai a közelmúltban együttesen vizsgálták meg, hogyan teljesíti az ágazat a negyedik ötéves terv célkitűzéseit, s milyen fejlődés várható a tervidőszak végéig. 1974-ben az ágazat termelésének 9—10 százalékos növelését tervezik. Ez összességében biztosítja a jelzett belkereskedelmi igények kielégítését, figyelembe véve a ruházati kiskereskedelmi forgalom tervezett 6—7 százalékos, a bútorkereskedelem várható 11—14 százalékos forgalomnövekedését Kiemelt feladatnak tekintik a csecsemő- és gyermekruha-ellátás javítását. Az ágazat exportja a jövő évben is dinamikusan nő; a szocialista kivitel 5—6, a tőkés export 19—20 százalékos növekedésével számolnak. Mivel folytatódik a tőkés importból származó nyersanyagok világpiaci árának jelentős mérvű emelkedése, nagyobb gondot kell fordítani a hatékony anyaggazdálkodásra, anyagtakarékosságra. A rekonstrukciók a korábban megjelölt ütemben folytatódnak, több lesz az egyedi nagyberuházás. Megkezdődik Kiskunhalason egy új kötöttárugyár építése, folytatódik a dunaújvárosi hullámpapírgyártó vertikum beruházása és a bőrgyártás fejlesztése. A megbeszélés részvevői egyértelműen állást foglaltak amellett, hogy a legfőbb gazdaság- politikai cél a termelés hatékonyságának növelése, és ezt kell segítenie a munkaverseny- mozgalmaknak. A tevékenység középpontjában a munka- és üzemszervezés fejlesztése, a gazdaságosabb termékszerkezet kialakítása, a termelő kapacitások, különösen a rekonstrukció során üzembe helyezett nagyértékű [lerendezések jobb kihasználása és az eredményesebb piacszervező munka áll. A miniszter kérte a szakszervezetek segítségét a legeredményesebb üzem- és munkaszervezési módszerek elterjesztéséhez, és a dolgozz hibátlanul munkarendszer meghonosításához. a gyártmányok minőségének további javításához, általában a termelés tartalékainak feltárásához, Keserű Jánosné tájékoztatta a szakszervezetek főtitkárait az ötödik ötéves terv ágazatai koncepcióinak kidolgozásáról is. A szakszervezetek vezetői felhívták a figyelmet több olyan tényezőre, amelyeket részben a negyedik ötéves terv hátralévő időszakában, részben az ötödik ötéves terv kidolgozásánál számításba kell venni a dolgozók helyzetének, szociális, munkavédelmi körülményeinek és kereseti arányainak javítása érdekében. csökken. A változó igényeket csak akkor lehet kielégíteni, ha megvan a lehetőség arra, hogy a vendégek után „küldjük" a vizet, bárhol is tartózkodnak. Ezt pedig csak regionális — mind a két partot átfogó — vízellátási rendszerrel lehet megoldani. A másik nagy gond, hogy a Balaton mentén kevés a jó minőségű víz: a növekvő igények kielégítésére — a helyi készlet felhasználásán túl — távolról kell szállítani a vizet. Ez pedig méginkább indokolja a regionális rendszer kiépítését A nagy területeket kiszolgáló vízműhálózatok építésére a negyedik ötéves tervben 1,8 milliárd forintot irányzott elő az Országos Víziügyi Hivatal. Ebből 550 milliót költenek a balatoni regionális rendszer építésére. A terveknek megfelelően elkészült, s a nyáron üzembe helyezték a Siófok térségét ellátó vízmüvet. A Balatonból naponta 25 ezer köbméter vizet emel ki, s megfelelő tisztítás után Szárszótól egészen Kenéséig juttatja el. A rendszer másik ága, amely Badacsony és Keszthely környékét látja el, még ebben a hónapban elkészül. Később Keszthelytől Fonyódon át Balatonöszödig szállítják e rendszer vezetékeivel a vizet. A vezetéket — a balatonberényi nyomásfokozóval együtt — a jövő év májusára építik meg. Elkészülte után ez a terület a nyírádi bauxitbányák jó minőségű karsztvizét kapja. A Nehézipari Minisztériummal létrejött megállapodás alapján naponta 22 ezer köbméter víz jut a bányákból e területek lakóházaiba, üdülőibe. Még ebben a tervidőszakban elkészül a Tihany és Almádi térségét ellátó vezeték is. 450 ezer üdülőre számították A balatoni regionális vízellátási rendszer a két part valamennyi települését bekapcsolja az ellátásba. Elkészülte után a napi víztermelés az 1960 évinek hat és félszeresére növekszik. A balatoni központi fejlesztési program 450 ezer üdülő jó minőségű vízzel való egyenletes ellátását irányozta elő. A jelenlegi kutak hozama, s a regionális rendszer által biztosított többlettermelés megoldja ezt a feladatot. Akkor ugyanis százezer köbméter ivóvize lesz naponta Balatonnak. Az ország legnagyobb Idegenforgalmi központjában épülő közműveket mindig a csúcsidő- szakra— a nyárra — kell tervezni. A nagy értékű rendszerek kihasználása télen viszont nem megfelelő: ha elmennek az üdülők a Balaton-partról jelentősen csökken az igény is. Ezért a tervezés abba az irányba folyik tovább, hogy miként lehetne e rendszerbe bekapcsolni Kaposvárt is. A megoldási módokat o következő években dolgozzák ki, s esetleg már az ötödik ötéves tervben sor kerülhet a vezeték megépítésére. Köbméterek és forintok A víz sokba kerül. Rózsavölgyi Imre, a Dunántúli Régiónál!* Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat igazgatója — ha pazarlást tapasztal — mindig számokkal érvel: ahhoz, hogy a kapacitást egy köbméterrel növelni lehessen, húszezer forintos beruházásra van szükség, összehasonlításként: 1960-ban még 6— 7 ezer forintból lehetett egy köbméterrel növelni a termelő- kapacitást. A költségemelkedésben — sok egyéb mellett — döntő tételként szerepel, hogy egyre nehezebb nagy mennyiségben jó ivóvizet találni. S mert egyre kevesebb a megfelelő minőségű víz, a településekre mind messzebbről kell szállítani: a csővezetékek fenntartása, az állandó ellenőrzés, szállítás közben a minőség védelme ugyancsak tetemes költséggel jár. E költségemelkedésre megint csak két számadat felel a legjobban: 1960-ban még 1 forint 40 fillérért tudtak a kutakból egy köbméter vizet eljuttatni a fogyasztókhoz. Ma ennek körülbelül négy forint az önköltsége. A vízóra alapján természetesen ennél kevesebbet fizet érte a fogyasztó. A különbséget pedig az állam teszi hozzá. Évente körülbelül 5—600 millió forintot. Az új beruházásokhoz ezt nem lehet hozzáadni, de a beruházásra is, a „dotációra” is érdemes gondolni, amikor csöpög a csap. A vízműtelep együttes kapacitása 100 ezer köbméter lesz naponta, hg elkészül a regionális rendszer, s bár a vendég utón tudják majd „küldeni” a vizet, de csak azt a százezer köbmétert, amelyet termelnek a kutak. Kercza Imre Májusra Pécsig lehet látni ötven éven őt köhögtette, csípte az emberek szemét a paladomb füstje, ha arra fordult a szél. A bányákból érkező pala az évtizedek alatt hetvenméte- res heggyé nőtt, s a több millió tonnás tömeg öngyulladása ugyanennyi ideig ontotta a maró, kénes füstöt. 1968 tavaszán Joszípovics István, a Pécsi Hőerőmű szállítási üzemének vezetője javasolta, hogy innen hordjanak tüzelőanyagot az erőműbe. „Ahol tűz von, ott szénnek is kell lennie”. Ez volt az alapgondolat. Az első kísérletek sikerrel kecsegtettek, megkezdődött a szén, azaz a hányóhulladék kitermelése. Az első évben 104 ezer tonna tüzelőanyagot kapott innen az erőmű. Nekibátorodtak. 1971- ben 119 ezer tonnát, idén december elsejéig 204 ezer ton- pát termeltek. Az év végéig ezt még negyvenezerrel meg is növelik. Az erőmű teljes tüzelőanyag igényének csaknem 15 százalékát innen, az enyészettől megmentett paladombbó! biztosítják. A fűtőérték 1600 és 2200 kilókalória/kg között változik. Villanyáram lesz a paladombb Felkapaszkodunk a dombtetőre. Kitaposott úton viszik a teherautók a szenet, hordják szakadatlan. Négy dózer tolja félre a salakot, az értékes anyagot öt markoló rakja a billenőkocsik platójára, öt év alatt tizenöt métert fogyott a domb. Olyan az egész, mint egy jól kiépített külszíni fejtés. — Mi volt itt a hőskorban! Ahhoz képest ez gyerekjáték — mondja az üzemvezető. Utat kellett vágni az égő, füstölgő domb oldalába. Az emberek sokszor csak gázálarcban dolgozhattak. A szállítási üzem szocialista brigádjainak áldozatkészsége nélkül nem sokra mentünk volna. Igaz, jól kerestek, de ezt a munkát nem lehet megfizetni. — Nem félt, hogy túl merésznek bizonyul ez az elképzelés? Hogy esetleg belebukik? — Néha igen, hiszen bőven akadt ok az izgalomra. De az igazsághoz tartozik, hogy Kovács Béla igazgató mellettünk volt, velünk együtt vállalta a munka kockázatát. Ha azt számítjuk, hogv óvatos becslések szerint mintegy hatmillió tonna tüzelőanyagot rejt a paladomb, s a kiaknázása sem komoly gond többé —* megérte a kockázatot. A villamosenergia iparben úgy nevezik Joszipovics Istvánt, hogy „a szénkirály”. Leszámítva belőle a szokásos túlzást, egy állandóan töprengő, mindig jobb megoldásokra törő embert találunk. Mert hogy például a paladomb felhasználósa jó, azt senki sem tagadhatja. Az üzemgazdasági osztály „gazdasági kalkulációja” szerint 1972-ben a hányóhulladék kitermelés* és felhasználás* négymillió forint megtakarítást eredményezett. Azt a hasznot pedig, amit ezenkívül jelent, talán még kalkulálni sem lehetne. Ha a bányák nem tudnának elegendő mennyiségű hulladékszenet adni, kénytelenek lennének a magasabb kalóriaértékű, de sokkal drágább tüzelőanyagot elégetni. A másik, hogy a Volán 12-es Vállalatnak is jól jön a téli holtszezonban a kocsipark jól kifizetődő fogloi- koztatása is. Azután ott a környezetvédelem. A domb többó nem ontja a füstöt, kénes gázokat a városra, vagy a környező dombokra. A kozári szőlődomb félkaréjban elterülő házaiból ha kinéztek a város felé, csak a paia- domb sötét, kietlen tömegét látták. Ma már Pellérdig ellátnak. Gajda Lórántné az ABC- üzletben dolgozik, ért mondja: — Állandóan figyeljük, hogy kopik a domb. Talán nemsokára eltűnik innen ez a csúfság. özvegy Illés Jánosné régi tokája a kozári dombnak — sűrűn bólogat az előbb mondottakra. Az üzemvezető csak eny- nyif szól: — Májusra már beláthatnak Pécsre. Kuruc* Gyűl« /
