Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)
1973-12-08 / 327. szám
6 DUNANTOll NAPIG 1973. december 8. Mái csak a pipás Orsósék maradtak A sásdi önkéntesek Lerombolták a lakatlan kunyhókat Megszűnt a véméndi cigánytelep Ma adják át a sásdi önkéntes tűzoltóknak azt a csapatzászlót, amit a megye termelőszövetkezeteinek területi szövetségei alapítottak. Baranya megye 142 önkéntes tűzoltó testületé közül ebben az évben a sásdlak érték el a legjobb eredményt a község tanácsa, termelőszövetkezete és egyéb gazdasági létesítményeinek támogatásával. Fehér soha nem volt ez a lepedő, mert cigányasszonyt sem láttam soha fehér batyuval, ez is szürke mint a hamu, s meg szembeötlőbb is, a havas kocsi- úton. (gy születnek a „valami- hez-kapcsolódó-látomások": fáradt cigányasszony, ferde derékkal, a válláról lógó Diszkes bátyú virágmintás csípőjén himbálódzik és megy... a jóég tudja hova... s cipekedik .. . a jóég tudja mit és minek? A Rákóczi út, — amely kivezet Vé- méndről, pontosabban le a völgybe, a „Kirchnergrundra” ■— szilánkokra jegesedett s má- lasztja, tépi az asszony ormótlan — lábbelire már nem is em- í lékeztető — bakancsának maradványait. Lábaszára a mosat- lanságtól lefeketedett, a maró hidegtől lekékült, mert harisnya nincs az istenadtán, s mert azt is mondják, hogy a cigány bírja a hideget és forróságot, es i nedvességet, de azt már nem j mondják, hogy meddig? Med- i dig bírja? Míg meg nem hal. Pedig meghal, előbb és sűrűbben, mint bárki más, ha nem csecsemőkorban — s akkor szerencséje van — később, hajadon korában, vagy gyermekszülés után, a férfiak életük delén, ezt higgyék el kérem, nagyon kevés az öreg cigány, s ha van, akkor kehesek, krákognak, bevizelnek, csontjukra szárad a bőr, talán azért is — a természet gonosz játékaként — hogy valami tartsa, összefogja a szikkadt, üres csontvázat — ... Hát ettől kell megmenekíteni ezeket a férfiakat, asz- szonyokat... — mondja csüggedten Gruber Ferenc, a tanácselnök, s csak nézünk a távolodó asszony után, amíg el nem tűnik az ösvény végén. — Kellett! Nem? Legalábbis nálatok... — Tulajdonképpen így van, mindenki betelepedett a községbe, kivéve egy családot, a Pipásékat, azok még kint laknak a völgyben, a telepen. Egyetlen kunyhó csak... De e’őbb nézzünk be Orsósék- hoz... Vállas, rokonszenves, középkorú férfi Orsós Lajos. Barna kordbársony zakót visel, két-há- rom gyerek az udvaron hajxu- rássza a kutyát, az épület régi, de nemrégen tatarozott 'ó formájú parasztház, elől két ablakkal, oldalt is ablak a pitvar felől. Az udvaron van még egy különálló kis épület, valószínűleg nyárikonyha lehetett. Férfiak beszélgetnek a kisházban. — Ebben ki lakik? — Papa — mondja Lajos. — Szegény, most már egyedül. A mama egy hónapja halt meg. — A telepen még divat volt, hogy ha valaki elhalt, a kunyhót szétverték és újat építettek ... — Igen. — Orsós nevetgél. — Féltünk a szellemektől ... — S most? — Most más. Vettem a házat, a kicsit is, meg a telket. Eszembe sem jut, hogy lebontsam. Most már jól néz ki, amikor megvettem egy öregasz- szonytól a TOVÁLL-nál, ahol dolgozom, mondták, jönnek segíteni, tatarozni. Segítettek is. A Gruber elvtársék meq nekem adták ezeket a használt burkolólapokat, a régi óvodából. Tavasszal lerakom vele a konyhát. — Mit szól ahhoz, hogy Vé- ménden megszűnt a cigánytelep. mindenki rendes családi házba költözött? Rákiáit a gyerekekre, szanaszét futnak. — Mit szólok? Nekünk ez már így megfelel. De a gyerekeim, ha felnőnek, még szebb házban kell, hogy éljenek. Olyanokban, mint bent a kézség közepén . . . És ez ‘gy is lesz. I I © Orsót Lajos a, véméndi cigi. ' onulúsának utolsó- előtti .... ozatára” utal. Mert eléggé távolról érkeztek ide a telepre majd be a községbe-.. Nezdei jyörgyné -— a községi I tanács igazgatási előadója, ko- j rábban vb-titkóra — pontosan tudja, hogy a húszas évek elején még a Feked mentén levő völgyben táboroztak a cigányok, a háború alatt már Vé- ménd felé húzódtak, a Trefort- pusztánál levő „kék-kereszt" alatti völgybe. — Ott is élték ezerkilencszóz- hatvanig, de akkor már tarthatatlan volt a helyzet. Hivatkoztak — igaz, joggal — a nagy távolságra, s azért nem engedték gyerekeiket iskolába. Akkor aztán az erdőbirtokosságtól faanyagot szereztünk. Megépítették a kunyhók favázát, a közét rózsával fonták be és utána sárra! betapasztották. Ez már viszonylag „lakhatóbb" haj'ek volt, mint a Trefort-pusztai földkunyhó. De ne higgye, hogy I szívesen jöttek. — Sokkal nehezebb volt őket becsalni, mint gondoltuk — mondja Gruber Ferenc. — Ahogy a kunyhók elkészültek, úgy hoztuk be a c.aládokat és a dózerről mindjárt eltakarítottuk a telepnek nvomait, nehogy visszaszökjenek. De így is olyan sivalkodás volt, hogy rossz -ó- gondolni. — ... És végül megszűnt ez a telep is ... Rákóczi út, Munkácsy Mihály utca. Dobó Katalin utca, Arany János utca... ezt a környéket hívták régebben „szegény-negyednek", de ennek már nincs különösebb jelentősége, cmióra a község népének életszínvonala lassan kiegyenlítődik. A „szegény-negyed"-beliek bővítették, újjáépítették házaikat, vagy éppen újat építettek a község más pontján, a régit meg elhagyták, mert nem volt ki megvásárolja. Feljegyzek néhány sort egy hivatalos közlönyből: „2/1965/11. 18/ÉM— PM számú együttes rendelet a szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolásáról” ... szólván építési, illetve lakóházvásárlási kölcsönt helyez kilátásba. A kölcsön visszafizetési ideje 30 esztendő! Kamat nélkül. A kölcsön folyósításának négy feltétele van: 1. — legalább 1 éves folyamatos munkaviszony, 2. — havi átlag- kereset legalább 1000 forinton felül, 3. — az igénylő cigánv- telepi lehet csak, 4. — rendelkeznie kell a kölcsön összegének 10 százalékával és a kölcsön felső határa nem lehet több 50 ezer forintnál. A „pénzforrás" —. kézenfekvő: amikor a 168 lelket számláló kis kollektíva végérvényesen elhagyta az erdőt és a község alatti völgybe költözött, a cigánycsaládok zöme egyúttal egy — korábban számukra idegen — társadalmi közösségben találta magát: ahol az emberek dolgoznak, törekszenek, gyarapodnak és tiszteletben tartják azokat a bizonyos együttélési szabályokat. Mun iát adtak a termelőszövetkezetek, gépjavítóüzemek, mohácsi üzemek, a MÁV, a TOVÁLL, a közlekedés és az építőipar. — Általában négy-ötezer forintot kellett összegyűjtemök, hogy meqlegyen a hitel tíz százaléka. Itt a páncélszekrényben őriztem a betétkönyveket — mondja a tanácselnök — -i- mánlcodtak, hogy ha „térden- állva kérnek is”, hónap közben, de egy fillért ne adjak. Már csak két betétkönyv van, bár ezek tulajdonosai is „ház- tulajdonosok" már, csupán az ügylet lebonyolítása várat magára néhány napot. — A község lakói hogyan vélekedtek a cigányok beköltözéséről? — Nem egyformán. Még küldöttség is jött hozzánk, hogy az ő utcájukba egyetlen cigányt se engedjek be. Sőt! Egy egészen olcsó házat — egyébként tízezer forintért — négy szomszéd megvásárolt volna a cigánycsalád elől, azzal, hogy azonmód le is bontják, csak ne legyen a cigányoké. Megmondtam nekik — meséli az elnök — ehhez joguk van, de a folyamatot többé itt megállítani nem lehet. • Azért „lesz”, mert az utolsó család még ott várja a telet a völgyben. Jó kilométernyi járásra van a Rákóczi út végétől. Kit ballagunk áz elnökkel, elmondja közben, hooy az utolsó kunyhóban — a több'nek már nyoma sincs — Orsós József lakik asszonyával, három kisebb gyerekével, egy nagyobb lányával, aztán a kunyhó másik végében a fia, fiatal feleségével és kisgyerekkel .. . dehogy is! Hiszen a nagyobbik lánynak is van gyereke, de férje nincs ... illetve ... Mindegy, pontosan tizen élnek kint. Ha ez egyáltalán életnek nevezhető. Mert amit itt láttam, ahhoz fonhatót egyetlen cigánykunyhóban nem tapasztaltam, pedig néhányat megjártam Baranyában. Hét-nyolc mocskos ábrázatú macska nyal- j dós valami állati bőrdarabot a piszkos vízzel locsolt havon, a kunyhó ajtaián kitódul a csa- 'ád, olyan rettenetesen bűzösek és mosdatlanok, hogy hirtelen düh fog el. — Mi a vénistennek nem mosakszanak? — mondom a hórihorqas, de sovány, nagyszám Orsósnak. De ennek beszélhet az ember, csak üv*Mt, hogy a hangját a hegyek visz- sza verik: — 'ilyen helyen élni...! A patkányok szétráqtak mindent, a kisavereknek a kezét kezd*ék ki. a nagyobbik gyerek meg bőrbajt,'vagy mi a rossebet kapott.. . gyere ide! Nem hallod?! Cigányul ordít egy tizenéves forma — különben szép, báios arcú kis lurkóra — a nadrágja szárát szeretné az apja felrántani, hogy a lábát megmutassa, de a qyerek lefekszik a mocsokba, akkor az apja lábánál fogva emeli magasra mint a nyulat, mielőtt tarkón csapják. — Megvolt maqának Is a pénze házra, mégis elköltötte... — Az erdőgazdaság rossz parvrt adott, elnök úr, az istent ezekbe is! „Rosszat”, vagyis nem igazolták az egyéves folyamatos munkaviszonyt, mert nem is volt. Az asszony rikácsol, hogy ő kitüntetést, „bilétát" érdemelne a mellé'e, amiért ilyen ia- kásban neveli gyerekeit (neveli . . .?), nézzem meg milyen körülmények között kel! élniök, kitárja az ajtót, mondom neki, menjen be a rosseb, de nem én, maid ha megmosakszanak és felgyújtják azt a patkánv- fészket, maid akkor mindenről ■ lehet társalogni... Orsós fia dolgozik. Pénze is van. Ő viszi maid a feleséget, meg a picinvét. Ezek maradnak ma'd heten. Már megvan a ház, csak a papírokat kell még intézni. De a Pipás Orsós most baltával fenyegeti az eget. hogy a patkányok az életére törnek. | Ki tud'a ezt is megédenl, ezt a Pipás Orsóst, aki nem a fa- luiq — mint többi társai — de ; eav darab szappanig nem ju- J tott még el?! Rab Ferenc — ötven liter bort és vacsorát fizettem valamennyi .önkéntes tűzoltónak, amikor felvettek a testületbe. Ennyi volt a belépő. Ha valaki megnősült közülünk, annak is 50 liter borába került a házasság. Később aztán jöttek a gyerekek: ha fiú, újabb ötven, ha lány, akkor harminc liter bort... — emlékezik a régi időkre Fischl Jenő, a Sásd járási Tűzoltó Parancsnokság vezetője, — Több, mint huszonöt évvel ezelőtt ilyen tarifát szabtak az önkénteseknek. Én is akkor kezdtem. Később aztán nem kellett a csalód tagjainak ingyen munkába és fuvarba menni, sőt a férfiakat még a levente foglalkozás alól is felmentették! Díszes öltözetben parádéztunk: a parancsnok rőzsekésé- vel, a rajparancsnok és a su- gárcső-vezető pedig még tűz- kürtjével. Amikor tűzhöz riasztottak bennünket, felkaptunk a lovaskocsira és gyerünk! Ha szerencsénk volt, akkor még időben értünk, ha nem, akkor minden leégett. Még így is hosszú ideig országosan elismert testület volt a miénk. Aztán jött egy időszak, amikor teljesen visszaestünk. — Igen, tizenkét évvel ezelőtt ott tartottunk, hogy a község egyik vezetőjét meg kellett bírságolni, mert olyan helyen és állapotban voltak a tűzrendészet'! felszerelések, hogy még kihozni sem lehetett az eszközöket, nemhogy azokkal tüzet ottani! — veszi át a szót Szilágyi Mihály, Sásd tanácselnöke. Ez volt a mélypont Innét kellett feltornásznunk magunkat. Hosszú ideig nekem is vörös posztót jelentettek az önkéntes tűzoltók. Bosszantott, hogy erről a társadalmi testületről csak rosszat hallottam. Aztán — már nem is tudom, hogy kezdődött — kialakult egy kis csoport amelynek a tagjai aztán igazán elkezdtek dolgozni. — Olyan volt ez, mint egy vérbeli futballmeccs — szó! közbe Dukits Károly, a Baranya megyei Tűzoltó Parancsnokság parancsnok-helyettese. Először bizonyítani kellett az önkénteseknek ahhoz, hogy megjöjjön a biztatás hangja is a komoly „mérkőzéshez”! — No igen, mi voltunk a „közönség" — folytatja az elnök a biztatás pedig az új tűzoltó szertár, ami 1971-re készült el. Ebben az évben pedig — ugyanott — a járási parancsig 0 It* 0 vtfl'on ro*a( Elérkeztünk az év végéhez. Közeledik a zárszámadások időszaka. Jön a termelő szövetkezeteké, a gyáraké és befejeződött már a futballban. Most bölcs megfontolással, amint kedvenc lapom, a Hétfői Hírek írja: „Megtehetjük mi is az ösz- szegezést.” Én ugyan rég megtettem már, amikor a mérkőzésekre való gyaloglás után a tévénézést is megspóroltam és helyette a sokkal izgalmasabb ultit választottam. A Fradi-közönség is valahogy mintha kezdene számolni, mert hideg ide, hideg oda, a Népstadiont megtöltötte 2200 fizető néző. Kedvenc csapatunk, a PMSC dobogós helyre jutott, ami Pécs város történetében még nem fordult elő, és vagy százhúsz percig első volt. Minden megbecsülésem derék fiainké, akik ebből azért ne azt a tanulságot vonják le, hogy a PMSC olyan jó, hanem azt, hogy hogy néznek ki a többiek! Egyébként fiaink valóban minden dicséretet megérdemelnek, ők akik a legrégebben nem kaptak ki és már többször vesztett állásból fordítják meg a mérkőzést, élénk tanúbizonyságául annak, hogy magyar pályán ritka tüneményt produkálnak, a mérkőzés elejétől a végéig küzdenek. Megérezhették ezt a nézők is, mert ellentétben a Népstadionnal, itt 6000 néző fázott kinn. A rosszabb helyzetben levő ZTE-nél is 8000 becsületes zalaegerszegi szurkoló vállalta, hogy vörösre csípje fülét a zúzmara. Nagyon fontos NB' l-es csapatunk, az Egyetértés is összeszedett vagy 600 nézőt. Gondolom, ennek fele tarjáni volt, úgyhogy fele-fele alapon kigyönyörködhették magukat a megérdemelt 0:0-ban. Minden esetre a Hétfői Hírek megvonta a maga mérlegét és mindannyian egyetérthetünk vele, legfeljebb a hangnemével nem, de ő jólnevelt. Az én hangnemem a mérlegelésnél ennél sokkal gorombább. Az elején nagy betűkkel megemlíti, hogy az európai hierarchiában a szürke csapatok sorába kerültünk. Ebben az egyben téved a lap. A hierarchiában már rég nem vagyunk benn. Foglalkozik aztán a húsz év előtti dicsőséges napokkal, amikor is Albiont otthon térdre kényszerítettük. Igaz, azóta már többen térdre kényszerítették őket, de azok nem mi voltunk. Mi legutóbb ott térdepeltünk a Néostadionban az NDK előtt. Azért néhány vitézi dolgot másutt is szemügyre vehet az ember, ha tovább lapoz. Olva- ! som valahol, hogy kedvenc csapatom, a Vasas játékosai milyen fürgék. No nem a pályán, hanem a kocsma-hivatalban, így most már értem a Vasas előkelő helyezését. Azt is olvasom, hogy a válogatott Vidáts Csaba egyszerűen: „Maga nem ért a futballhoz” torkolta le Baráti Lajost. Hát én annak idején eleget bántottam szegény Barátit, de annak csak egy oka volt, mert még nem ismertem másokat. De hogy egy futballista a világszerte elismert edzővel így beszéljen, az már sok! Mészáros mester is, ahogy a lapokból értesültem, egy pohár bor hatására erős fiúvá válik. Úgy rémlik, végigpofozta Dániát és Luxemburgot, meg fél Közép-Európát, de azért betették a válogatottba. Bár, ami azt illeti, nem védte ki az ellenség szemét. örömmel látom, hogy más sportágak művelői is megkapták a vitézi bajvívó szellemet, csak kissé rosszul időzítve Csjeff és Kari, ha kijutottak volna Walesbe, biztosan szétverték volna az egész walesi válogatottat. Csak rosszul volt időzítve a formájuk, így egy pesti kurta kocsmával kísérelték meg a leszámolást. Klampi mes*er is megint hallatott magáról és a válogatott nélküle volt kénytelen felvenni a harcot ellenfelünkkel. Elég jól! De azért maradjunk a futball- nál. Én leginkább azt az egyedülálló teljesítményt becsülöm labdarúqó szakembereinktől, hogy 20 éves, igazán mozgékony fiatalembereket, akiknek egész csontozata, idegrendszere megkívánná a dühödt mozgást, képessé tettek arra, hogy 90 percet álldogáljanak. Az, hogy vasszervezetük van, az látszik abból, hogy nem fáznak fel. De valahogy kiirtották belőlük a rohangászási vágyat. Nem a PMSC-t bántom, minden tiszteletem és megbecsülésem az övék. El is megyek legközelebb a meccsre. De 2000 ember a Népstadionban?! Egy Fradi-meccsenü! Zárszóként nem tudnék más javaslatot, hogy vegyenek be az NB l-be olyan vállalatokat, mint Debrecen, Békéscsaba, ahol 10—20 ezer ember hajlar- dó még pénzt adni a nagy küzdelemre. Mert szép, hogy van Egyetértésünk, 50—60 törzstag- gai, de ez valahogy nem olyan jó bolt. Hogy mégis menjen a verkli, azok zsebéből húzzák ki a pénzt, akik hajlandók azt megfizetni és ne azokéból, akik nem. Vagyis a mienkből. Sokat szidtam a labdarúgóinkat, dicsérni most sincs okom, de javaslatom: ne az ó fejüket üssék le. Eddig úgyis játékosainkat ütöttük, pedig azok szegények olyanok, amilyeneknek csinálják, vagy hagyják őket. Ha nem megy másként, több vezetőből csináljanak amatőrt. ....... _ Szőllosy Kálmán no kságnak is kialakítottunk egy irodát. Egymillió forintba került a két létesítmény. Ez csak töredéke mindannak, ami az elmúlt években Sásdon történt azért, hogy valóban ütőképes tűzoltó egységünk legyen. Nem volt könnyű meggyőzni a gazdasági vezetőket arról, hogy ezek az emberek elsősorban a közva gyónt védik, minden ellenszolgáltatás nélkül. Legalább abban segítsenek, hogy elengedik őket oktatásra, s ha kell —- munkaidőben is — tüzet oltani. A termelőszövetkezet elsőként jelentkezett, s három rajt szervezett. Két férfi és egy női egységet. Ma pedig ott tartunk, hogy a községben levő valamennyi nagyobb létesítményünknek vannak önkéntes tűzoltói. Parancsnokuk Magyar Sándor, a termelőszövetkezet asztalosa. Amikor a kishajmási erdő égett, az önkéntesek mó; eloltották a tüzet, mire az állami egyséqek megérkeztek. Pedig egyenként kellett összeszedni az embereket! — Most mondjam azt, hog ez nem is olyan nagy feladat? — kérdezi az elnököt a testület parancsnoka, Magyar Sándor. Ha úgy vesszük, akkor nálunk a Gárdonyi Géza utca — ahol én is lakom — tulajdonképpen az önkéntes tűzoltó! utcája. Ha éjszaka riasztanak felkapkodom a ruhát, átszólc a Galambosnak, ő is fut tovább s mire megérkezik a kocsi, mc valamennyien ott toporgunk, indulásra készen. A gerényes tűzhöz — a riasztástól számítva — 17 perc alatt értünk ki. Eb ben oz évben is többször ve nultunk tüzet oltani, de ugyan csak fontos feladatunk a fe’ világosító munka, ami a tüzek megelőzése érdekében történik Évenként legalább egyszer vé gigiárjuk a község. Jiázait, min denkinek elmondjuk, hogy mir kell vigyázni, s ha valahol rend ellenességet találunk, ott felhí vóst adunk ki. Ez egyben fel szólítás arra, hogy a tűzrendé szetileg veszélyes kéményt, óla kályhát, vagy bármi mást mer felelően kezeljék. Ha az ille' ezt nem veszi figyelembe, s ne talántán éppen emiatt tűz t ki a házában, akkor a biztosi* sem fizet... Sok helyütt a tű? oltó gyerekeink figyelmeztet a felnőtteket arra, hogy fr csinálnak helytelenül. Az isk? Iánkban ugyanis úttörő tűzol egységeink vannak. Két fiú á egy leány raj. Nagyon sok ve senven szerepeltek már kitűr eredménnyel. — Ha arra gondolok, hoc . számos példa akad olyan tű esetre, ahol a felnőttek cs sápítoztak, s még mozdulni se mertek, akkor talán érthető e: az izgalom — magyarázkod Böröcz Sándor. — Tudom, hor miről mondanak le ezek a gyr rekek a gyakorlatok, oltása miatt. A versenyeken való szereplés és jutalom legalább elismerést és örömet ielent n kik. Ök a kis szakértők. Mo már egyenruhájuk is van. Ti tudjátok, mit segítettek nekür a srácok, amikor égett a Pe malom szárítója, meg a széna kazal.- Amellett, hogy hírvivő ként tulajdonképoen a rád> helyettesítették, vizet hordtak ; szerelni és segítettek. Én a mondom, hogy azok közül qyerekek közül, akik most ú* törő-tűzoltók — azok is, ak nem maradnak Sásdon — ak kor felnőttként is naayon sokr önkéntes tűzoltókká lesznek. F- már most látni lehet, amikc- a naqyokkal együtt gyakorlatoznak és hívás nélkül is velúr' mennek a tüzekhez. * A sásdi önkéntesek ez évbe? összesen nyolc alkalommal vo nultak lánqokat oltani. Ez a adat azopban nem sokat mond Az önkéntes tűzoltó-mozgalom igazi jelentőségét ugyanis nem a konkrét tűzesetek száma fejezi- ki. A lényeqet itt a közösséghez való viszony, az állandó készenlét, a szándék iehemzi — vaqyis mind olyan dolgok, am! statisztikailag képtelenség kimutatni! Lukics Éva
