Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)
1973-12-07 / 326. szám
1973. december 7. DUNANTOtl NAPLÓ 3 3fuffrrort>fiufií&í Swmftm&piit} Sunffir^iirr Jcifunfl. fötóHíd!«:, Mii ) i, 4t!?ä! !>!-. WöífccRcrftKítfaiPír fk egfmliéi- iU-.midu M Hí .mxmttnimm iíanfémmciaktm fen mat tmtfxWMtn mt»m iint. A*«** <&**»$» Ntf&Sprntert ihm«« i«n , imw mtjjctfíc xmHKiet $mn\m mxto p cfntni ?MMi:Mu?cn t'ftwanMís. twim »áj »tos up «ti fiter ;t?P«», l.n>f>nt wP tthisfettt ÚM t«.n sgmtfmh' u»Ure>nK Jg*: *'4’*". %-»» «•'» MÍM&mm wrtoífMmss i£aw*f. f*<iTMffnf«t Píuttíír« ipfttí .ii hirn>» iiMM «» »<» «pipn t>«$ jti-rVr ibu* seiifnímu: Ui!ifmtí>íii«iá piptnff!t. Unfit« .fjuf,ncít fwMm imwrKsps tms ufm h% mf&m ter at. tf!«iPitipatc! iHHi> ut Utteti 'líMvit raíli. . .-$**'m »* P *'»««» feis*tte utP 4r<titf«»(itc4etii>«n Xuftrút. u^itftnipc siuitur pítfib mit t>er meMtar SfűíumüíaarM tn riaesa Munatn ívdoffí u«b «fi iwp ^t ummtafropfiKt! Äsupf^itt-M» ®mM &m mxmún* toréitcn utóm Artp*'pmfter« tm ivímt Äeitcit (a»mn,Zit főttem mtn mit mn fim*: wöffen. o« m fK »$884 tortái*. í a- ilrwtto tntftd &tm<i foíf m eöfcn Eiebftabí &en fin Sto* Itewr <m «»cu »rrítmupen feeauugen hatat m, míftuntai ff»L cJw M« t*«» $$»«■*$ Stoöttfttt« jut upHica 3?ta<maltjarto ufcttgmt» fmftmmbrntän mn H mmtM miien. Zk Slmtu ta.toitat umjíatfídít <ätefa<i«t*tt he***«! Waffom# unit Paasmp. Ä pécsi scajfé jubíkumai A pécsi — vagy helyesebben — a baranyai sajtó megszületése nem kerek évfordulóhoz kapcsolódik. Száznegyvenegy évvel ezelőtt 1832-ben jelent meg az első szerény hetilapocska az akkor tíz egynéhány ezer lakosú Pécsett. Azt sem tudjuk, milyen volt. Lapjai közül nem maradt fenn egy sem. Előfizetési felhívásából tudjuk csak, hogy 1832. május 1-én indult Knezevich István könyvnyomtotó kiadásában, a budai helytartó- tanács engedélyével és a Fünl- kirchner Intelligenz Wochen- Blatt címet viselte. Politikával nem foglalkozott, a napi eseményeket közölte, a piaci árakról, a budai sorsjáték húzásairól, halálesetekről tudósított és hirdetményeknek adott helyet a hasábjain. Néhány tétova kísérlet után a nyomdatulajdonos kiadó megszüntette a megjelentetését. A következő lapalapítással csak 1848-ban a márciusi nagy napok idején találkozhatunk, amikor a sajtószabadság kivívása egyszeriben felpezsdítette az addig gúzsba kötött gondo- . latokat, tömegigénnyé vált a politikai események és nézetek megismerése, és szükségessé a kivívott eredményeknek a toll 'egyverével, a forradalmi gondolátok terjesztésével való megvédése is. Ekkor született meg az első pécsi politikai lap. Német nyelvű, magyar szellemű újság került ki 1848. április 5-én a pécsi utcákra. Pressfreie Flugblätter címen jelent meg, felfogását pedig jól tükrözte a lep jelmondata: „Für Freiheit, Volk und Vaterland!" (A szabadságért, a népért és a hazáért!). Hamarosan Fünlkirchner Zeitung néven jelent meg a lap, később Pécsi Tárogató címmel magyar nyelvű melléklettel. Bátor, haladó szellemű, éppen ezért népszerű újság volt a F. Z. Eleinte hetenként kétszer, később háromszor jelent meg. Akkor szűnt meg, amikor Jeila- sich csapatai bevonultak Pécsre és a szerkesztőnek, Neuwirth Ernő Adolfnak menekülnie kellett. Az abszolutizmus esztendei alatt nem jelent meg Pécsett újság. Csak 1860-ban került ki ismét a legelső magyar nyelvű lap a nyomdából, a Pécsi Lapok. Politikai lappá csak 1861- ben lépett elő, de a következő évben már meg is szűnt. Több kísérlet után 1870. május 1-én indult meg a 37 évfolyamot megért Fünlkirchner Zeitung nevében feltámasztva az 1843-ban alapított újságot. Ez a lap 1906-ban beolvadt a Pécsi Naplóba, miután tényleges igény nem volt már önálló német nyelvű lapra. Száz évvel ezelőtt 1873 augusztusában új magyar hetilap látott napvilágot Pécsi Figyelő néven. A lap Simonícy János ügyvéd szerkesztésében szombatonként jelent meg. 1890-bsn egyesült a Taizs József pécsi nyomdász kiadásában megjelent Pécsi Hírlappal, ami után kettős címmel Pécsi Figyelő (Pécsi Hírlap), hetenként kétszer jeient meg, majd napilappá vált, és 1902-ben szűnt meg. Nyolcvan évvel ezelőtt 1893 novemberében indult men a Pécsi Újság. Lényegében a Pécs című hetilap, jogutódjaként naponta jelent meg Érdekes, tartalmas, de politikai elkötelezettség nélküli újság volt, amelynek hasábjain Mikszáth, Jókai és Hegedűs Sándor is gyakran publikálták írásaikat. 1904-ben a közben egyre jobban előretörő Pécsi Napló ezt a lapot is magába olvasztotta. Ugyancsak nyolcvan éve indult a katolikus klérus égisze alatt a Pécsi Közlöny. Ez a lap 1902- ben alakult napilappá, majd a Függetlenségi és 48-as pórt közlönyévé vált, de a pártbeli széthúzások folytán csakhamar megszűnt. Még egy évfordulóról feltétlenül meg kell emlékeznünk. Hatvan éwe| ezelőtt, 1913 decemberében Albert István tanító szerkesztésében jelent meg először a Sásd és vidéke ci nű hetilap. A Tanácsköztársaság idején, mint a Baranya megyei Direktórium hivatalos lapja működött, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a marxizmus eszméinek terjesztésében, fontos eszmei fegyvere volt a Tanács- köztársaságnak itt lenn a délnyugati határ mentén. Az ellenforradalmi Horthy- rendszer alatt Baranya sajtóidban a liberális polgári Pécsi Napló és az egyházi körök szócsöveként a Dunántúl című napilapok jutottak vezető pozícióba. Mellettük több tiszavirág- életű lap — elsősorban szélső- jobboldali próbálkozás — igyekezett gyökeret ereszteni, de a két ,,rtagy" mellett meddő maradt minden próbálkozás. A felszabadulás után hamarosan egészséges pezsgés indult meg a pécsi sajtó életében. A kezdetben a koalíciós pártok lapjai láttak egymás után napvilágot. 1948. áprüis 25-én pedig megjelent a két munkáspárt lapjának a fúziója nyomán a Dunántúli Napló. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülési kongresszusa után a Dunántúli Napló az MDP, majd az MSZMP megyei Bizottságának lapjaként a magyar vidéki lapkiadás történetében egve- dülálló pályafutással dicsekedhet. huszonöt év alatt példányszámát csaknem megnégyszerezte. Ma vasárnaponként nyolcvanezer, hétköznap 78 900 példányban jut el az olvasókhoz, és ez még úgy érezzük nem a csúcsot jelenti, hiszen szinte hónapról hónapra nő az előfizetők és vásárlók tábora. A Dunántúli Napló huszonötödik évfordulóján új színfolttal is gazdagodott a megye sajtója. Hétfői kiadásunk a népszerű HON megindulásával, egy élénk, jól informált riportlap olvasásával kezdhetik a hetet a baranyai újságolvasók. Nem mulaszthatjuk el a Pécsi Rádió évfordulójáról való megemlékezést sem. Rádiós kollégáink január 12-én ünnepelték a pécsi stúdió fennállását. A pécsi rádió naponta két és félórás műsorral jelentkezik minden nap. Magyar, német és szerb-horvát nyelvű adásai nemcsak a Dél-Dunántúlon, hanem határainkon tú| is népszerűek, amiről a hallgatók levelei is tanúskodnak. Ma, a magyar sajtó napján a Vörös Újságra, a kommunista sajtó mártírjaira, dicső hagyományaikra emlékezünk. De a magunk örökségének érezzük elődeink valamennyi erőfeszítését, amit az írott szó elterjesztéséért tettek. Nem felejthetjük, hogy az elődök tevékenységükkel a mai sikerek kovácsai is voltak. Rájuk emlékezünk a magyar sajtó napján szerkesztőségünk tanácstermében megrendezett kis kamarakiállításunkxal is. A magyar sajtó napján Lenin — akinek a párttagsági könyvében ....... ez a bejegyzés áll: újságíró — a p árt és a tömegek közötti kapcsolat ecjyik alapvető eszközének tekintette a kommunista sajtó- orgánumokat. A magyar sajtó napját a Vörös Újság megjelenésének évfordulóján ünnepeljük. Külön nyomatékkai kell erre ma hivatkozni, hiszen éppen ötvenöt éve, hogy 1918. december 7-én megjelent az első magyarországi kommunista lap, a Vörös Újság első száma. A Vörös Újság a magyar munkásosztály forradalmi eszmpit hirdette, a magyar nép milliós tömegeinek akaratát juttatta kifejezésre. Hagyománya vezérelte az illegalitás súlyos éveiben a kommunista újságírást, elsősorban az illegális Szabad Népet, amelynek példája szintén azt bizonyítja, hogy minden zsarnokságon győzedelmeskedő hatása és ereje van az igazság szavának, a kommunista újságírásnak! Kegyelettel emlékezünk e napon a kommunista sajtó nagy mártírjára, Rózsa Ferenc elvtársra, akinek hősiességét Ady Endre szavaival fejezhetjük ki leghívebben: „Csak akkor születtek nagy dolgok, / Ha bátrak voltak, akik mertek /■ S ha százszor tudtak bátrak lenni, / Százszor bátrak és viharvertek”. A kommunista sajtóval együtt számon tartjuk a magyar sajtó minden haladó hagyományát Tisztelettel szólunk a Pesti Hírlapról, amely 1841 januárjában jelent meg először, s amelynek csaknem minden jelentősebb cikke Kossuthtól származik; Táncsics Mihály lapjáról, amely Munkások újságja címen az akkori forradalmi korszak legjellegzetesebb sajtóterméke volt. Megbecsüléssel forgatjuk, olvassuk, idézzük Ady Endre, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Bródy Sándor, Bálint György publicisztikáit, riportjait, jegyzeteit. A mai magyar sajtó nemcsak ápolja nemes hagyományait, hanem azok nyomdokain haladva végzi mindennapi dolgát, elődei tetteihez méri eredményeit, tennivalóit. Példa nélkül álló a magyar sajtó történetében, hogy ma már tizenkilenc megyei és két városi pártlapunk jelenik meg mintegy kilencszázezer példányban. Megyei újságjaink legfőbb erénye, hogy gyorsan reagálnak mindarra, ami a helyi közvéleményt, az adott terület irányító szerveit foglalkoztatja, ugyanakkor osztozik az országos gondokban, örömökben is. Az MSZMP Központi Bizottságának 1972. novemberi ülése óta eltelt esztendő a politikai élet rendkívül aktív termékeny időszaka volt. Megyei úiságiaink jól tükrözik a gazdasági, politikai és ideológiai életünkben végbemenő pozitív folyamatokat. mindinkább felszínre hozzák a tömegek alkotó gondolatait, kezdeményező készségét Tudatosítják közvéleményünkben, hogy szocialista fejlődésünk további menetét mindenekelőtt a munkásosztály tevékenysége, vezető szerepének érvényesülése, felelősségérzete, hangulata és tettrekészséae határozza meg. Abban, hogy mindenütt — az ország legtávo- iabbi szögletében is — helyesen értelmezzék, jól hajtsák végre pártunk politikáját, továbbra is kiemelkedő jelentőségű a helyi, a megyei és a városi újságok tevékenysége. Társadalmunk ideálja a tudatosan tevékenykedő ember, aki megérti és megvalósítja a nagy változásokat, aki nem fél szemtől szembe mondani 1 kellemetlen igazságokat, aki nyíltan ostorozza a maradiságot, a könnyelműséget, a tunyaságot. A sajtó, védelmébe veszi az ilyen elégedetlenkedő embereket, mert az ő szavuk jó értelemben vett elégedetlenség, fejlődésünk egyik hajtóereje. Megyei lapjaink ma már sokkal érdekesebbek és olvasmányosabbak, mint az elmúlt esztendőkben voltak. Hangjuk őszinte és egyértelmű. Vonzerejüket és érdekességüket az is növeli, hogy egy részük a legmodernebb nyomdatechnikai eljárással készül. Természetesen a tetszetősebb kivitel csak akkor éri el a kívánt hatást, ha a mondanivaló is maavas, tartalmas. A mondanivalót elsősorban a téma teheti gazdaggá. Erről külön hangsúllyal szólt Kádár János elvtárs a kommunista újságírók két évvel ezelőtt tartott aktívaülésén. „Általában az a ió témameghatározás — mondotta a Központi Bizottság első titkára —, amikor összetalálkozik az, ami a központi irányító szerveket és az adott terület irányító szerveit foglalkoztatja, valamint amit a tömegek is igényelnek. Mindennek valamiképpen szinkronba kell kerülnie. Ha nincs szinkron, baj van és elő kell segíteni, hogy ez a szinkron létrejöjjön. Tehát ha a tömegek nem eleget foglalkoznak azzal, amivel a vezetés, akkor ezen segíteni kell: propagálni a vezetés által naprendre tűzött térftákat. Ha viszont a vezetés nem törődik eleget azzal, ami a tömegeket foglalkoztatja, akkor a vezetést kell segíteni és arra szorítani, hogy megbirkózzék ezekkel a kérdésekkel ,..” Nem könnyű feladat megteremteni az _______________________ újság hasábjain e zt a szinkront. De a forradalmi magyar sajtó legjobb hagyományai megannyi példával mutatták a követendő módszereket Ma, a magyar sajtó napján közvéleményünk azt kívánja a saitó, a rádió, a televízió dolgozóitól, hogy továbbra is hatásosan tevékenykedjenek közös céljaink, a szocializmus építése, az ország gyarapodása érdekében. Kőszegi Frigyes A Baranya megyei Direktórium harcos szócsöve Hatvan év előtt indult a „Sásd és Vidéke” Sásdon hatvan évvel ezelőtt, 1913. december 25-én „SASD és VIDÉKE" címmel indult politikai hetilap. Felelős szerkesztője és laptulajdonosa: Albert István, a kitűnő pedagógus volt, aki egyben a „Dunántúl" c. pécsi lapnak is dolgozott. Az újság minden vasárnap jelent meg és előfizetési ára — 1919-ben — egész évre 40, fé| évre pedig 20 Korona volt. A lapot Sásdon, Bállá és Krautvig könyvnyomdájában állították elő. Terjedelme 4 oldal, mérete 2 rétnagyság, 1919, július 6-tól pedig 4 rétnagyság volt. A háborús események miatt a „Sásd és Vidéke” 1916-tól 1918 novemberéig nem jelent meg. 1919, június 16-tól 1919. július 5-ig pedig az igen súlyos papírhiány miatt szünetelt. Egyébként a lap, a Tanácsköztársaság idején a Baranya megyei Di- rektórum bátor hangú szócsöve volt, szerkesztője pedig a marxizmus egyik legkiválóbb propagandistájának bizonyult. A „Sásd és Vidéke" legértékesebb példányai kétségtelenül az 1919-ben megjelent számok. Nemcsak a tartolom, hanem a harcos, bátor szókimondás miatt is. Szembeszóllt azokkal, akik az ellenforradalom újbóli hatalom- rajutásóra spekuláltak, a munkáshatalom megdöntésében reménykedtek. A lap 1919. július 6-i számában: „A mi utunk“' című vezércikkében például többek között a következőket írta: „Az ellenforradalmat, amelynek szálai elnyúlnak a demarkációs vonalon túlnan, egész Pécsig, leverte a proletáriátus vasökle; de nem szűnt meg lapunk sem, hanem totytatja megkezdett harcát a becsületes dolgozó nép érdekében. Hogy a vidéken is vannak titkos hívei a-r ellenforrada'om- nak, tudjuk. Sőt számon is tartjuk őket. De tudjuk azt is, hogy vannak egyögyü ettévefyedettek Is, akiket még mindig járszala- gon vezetnek gonosz ösztönökre spekuláló népnyúzók. És végül tudunk arról is, hogy járásunk dolgozó népének túlnyomó része komoly, öntudatos híve a szociális eszméknek s nem fog beugrani semmiféle bűnös uszításnak s kímélet nélkül fog lesújtani azokra, akik fegyverrel, programagitációval, vesztegetéssel, ámítással ellenforradalmat kísérelnek meg. Mi a szocializmus igazságait hirdetjük s nyíl egyenesen haladunk megkezdett utunkon, amely bár lassan, de boldog nép honába fog vezetni". Amikor Pécsről rémhírek érkeztek Sásdra a Tanácsköztársaság megdöntésének előkészületeiről, a „Sásd és Vidéke" 1919. július 13-i számában a „Hírek" rovatban „Vigyázat” címmel éberségre intette a lakosságot, nem engedte, hogy kishitűség üsse fel fejét a Tanácsköztársaság maradandósá- gával kapcsolatban. „Pécsről eredő különféle, ellenőrizhetetlen hirek, pletykák keringenek a vármegye meg nem szállott területén, amik nyugtalanságot keltenek a lakosok körében, sőt határozottan azzal a célzattal, hogy propagandát csináljanak a Pécsett szervezkedő ellenforradalmi akciónak. Felkérjük a községi munkástanácsokat, hogy ily hamis és gonosz szándékú hirhor- dókat jelentsék fel a sásdi forradalmi törvényszéknek, a de- markácionális vonalon levő derék vörös katonáinkat pedig arra, hogy a vonalon átjövőket nagyobb figyelemre méltassák, mert erős a gyanúnk, hogy lázitó. hamis híreket tartalmazó leveleket csempésznek át a vonalon" — írta a lap. A lap elméleti cikkeket közölt a kommunizmusról; beszámolt a sásdi szocialista párt értekezletéről, ismertette Baranya vármegye Direktóriumának rendeletéit. Beszámolt a Baranya megyei *orradalmi törvényszék ítéleteiről. Például arról, hogy Lerich Jánosnét eqy récének a hetipiacon 200 Koronáért történt eladásáért a maximális ár túllépése miatt 3 havi elzárásra ítélték, vogy Kovács József kaposszekcsől lakost a munkás-tanáccsal szembeni tiszteletien viselkedéséért 1 havi fogházzal és 100 Korona pénzbüntetéssel sújtották. A lap beszámolt a sásdi szocialista párt műkedvelő előadásairól és kéréssel fordult a sásdi nőkhöz, hogy otthon használatlan heverő játékszereiket ajánlják fel a sásdi óvodás gyermekek részére. Miután a lap szerkesztője maga is pedagógus volt, természetesen bőven foglalkozott a pedagógusok szociális helyzetével is. Ami az újság beosztását illeti, a vezércikk mellett, elméleti cikkek jelentek meg, volt külön gazdag hírrovata, de nem maradtak el a szerkesztői üzenetek sem. A „Sásd és Vidéke" 1919. július 31-én szűnt meg. Oka: a Tanácsköztársaság alatt a Sásdon székelő Baranya megyei Direktórium lapjaként működött és ezért megtorlásul a hatalomra jutott ellenforradalmi rendszer a lap további megjelenését betiltotta. A lap rövid pályafutása alatt azonban mégis betöltötte hivatását: a proletár- diktatúra eszméinek bátor szócsöve volt. A lapból ma már csak néhány megkopott számot őriznek Budaoesten az Orszáqos Széchenyi Könyvtárban és Pécsett a Baranva megyei Levéltár polcain. Magántulajdonban bizo- nvára méq számos példány található belőle Baranya megyében. Ha ezeket átadnák a Le- véltárnak, a jelenleainél bőségesebb ismertetés születhetne ° meavei Direktórium harcos szócsövéről, a „Sásd és Vidéke" című politikai hetilapról. Pusztai József
