Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)

1973-12-06 / 325. szám

1973. december 6. DUN ANTOll NAPLÓ 3 tlgwilelgépesílés az EFESZ-eknél A baranyai AFÉSZ-ek ügyvitel­gépesítésének lehetőségeiről ta­nácskoztak tegnap Pécsett a megye fogyasztási szövetkeze­teinek főkönyvelői és számítás- technikai szakemberei. A Bara­nya megyei MÉSZÖV székházá­ban megrendezett és bemutató­val egybekötött megbeszélésen részt vettek még a Bács-Kiskun, Somogy és Tolna megyei ÁFÉSZ- ek illetékesei is. Dr. Nagyimre Bálint, a Szö­vetkezeti Gazdaságszervezeti és Számítástechnikai Iroda fő­osztályvezetője tájékoztatót adott az ÁFÉSZ-ek irodagép ellátott­ságáról. Elmondta, hogy Bara­nya megyében ezidáig viszony­lag keveset foglalkoztak a kor­szerű számítástechnikai gépek beszerzésének lehetőségeivel, pedig a megnövekedett adat­halmaz és az egyre szaporodó információs kötelezettség miatt ez elkerülhetetlen. Azt tervezik, hogy a jövőben ASCOTA típusú kis és közép teljesítményű köny­velőgépeket szereznek be, ame­lyeket központosítva egy-egy nagyobb ÁFÉSZ körzet vehetne igénybe. Azért szükséges ez a megoldás, mert a gépek ára igen magas, kihasználatlan­ság esetén pedig veszteségesen üzemelnének, nem is szólva a képzett kezelőszemélyzet hiá­nyáról. A tanácskozás résztvevői meg­állapították, a kezdeti lépések után egyre inkább az elektroni­kus számítástechnikai gépeket kell előnyben részesíteni, mind jobban kiküszöbölve a fáradsá­gos, sok embert igénybevevő ké­zi adatfeldolgozást. PALY AZAT! FELHÍVÁS! Szekszárd Város Tanácsa pályázatot hirdet A VÁROSGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT FŐMÉRNÖKI ÁLLASÁNAK 1974. január 1-vel való betöltésére. Kivánalom: Építész- vagy gépészmérnöki végzett­ség, vezetői gyakorlat. Feddhetetlen előélet Részletes, a korábbi mű­ködést is bemutató ön­életrajzzal ellátott pályá­zatokat a Városi Tanács V. B. személyzeti csoport­jánál lehet benyújtani. > itt És itt is marad egy ideig, mert manapság Mikulástól ka­rácsonyig egyfolytában jön a Télapó. Helyenként december 6-án, pontosabban 5-én este teszik a csizmát az ablakba, másutt a fenyőfaünnepélyen je­lenik meg a puttonyos öreg. Ezért aztán némi zavar van Télapó és Mikulás kérdésben, tán már maga sem tudja, me­lyik ez igazi és mikor jön. Ez tulajdonképpen nem is olyan nagy baj, mert a gyerekek min­denképpen jóljárnak: akár a Mikulás, akár a Télapó jön. A Miklós mirai püspök nevé­hez fűződő kerfesztény szokás, miszerint névnapjának éjjelén a szülők titokban megajándé- | kozzák gyermekeiket, egy legen­dából ered. Az ajándékos öreg annak idején három lánynak akik szegénységük miatt erkölcs­telen életet akartak kezdeni - pénzt dobott be az ablakon, így a lányok tisztességesen férj­hez mehettek. Manapság persze ez a módszer nem biztos, hogy erre az eredményre vezetne, mi­velhogy néhány öregúr megpró­bálta a pénzzel, de ettől a lá­nyok még nem mentek férjhez. A Mikulás küldetése kettős: megajándékozza a iákat, s vir­gáccsal bünteti a rosszakat. Vi­szont — mint némely ember is Eszmecsere a felnőttoktatásról (Folytatás az 1. oldalról) ezek a tanulók rendes időben a nyolc osztályt? A leggyako­ribb ok a szülők rendezetlen családi élete, és ebből az is­kolai kudarcok sokasága. Ki­sebb arányban szociális körül­mények, lakásviszonyok, beteg­ség stb. szerepelnek az okok között és irreális lenne a to­vábbi években is ilyen problé­mákkal nem számolni. A tanulás folytatását a fia­taloknál rendelet szabja meg, az idősebbeknél a szakmaszer­zés igénye motiválja. A munka­helyeken (66 üzemben és vál­lalatnál) végzett felmérések ta­núságai szerint általában jó vé­leményeket adtak a továbbta­nulókról. Több üzem viszont nem segíti a továbbtanulást, nem járult hozzá az általános iskola elvégzéséhez. Az oktatás tárgyi feltételeit illetően: a dolgozóknak nincs saját önálló iskolaépületük, ke­vés a szemléltető eszköz, nagy a zsúfoltság. Statisztikai elemzések nyomán sajátosan alakul az alapmű­veltség hiánya és folyamatos pótlása közötti óriási számbeli különbség. Korosztályok szerint ugyanis a százalékos arány az idősebbek felé erősen eltoló­dik. Eszerint az alapműveltség hiánya reális társadalmi prob­léma, de nem katasztrofális je­lenség. (A rendes korúak mint­egy 94 százaléka pedig elvég­zi az általános iskolát.) Megol­dására vonatkozóan a legutób­bi szociológiai vizsgálatok igazí­tanak el. Eredményei alapján a feladat a felnőttnevelést az életmódhoz, a dolgozók iskolá­ját pedig a munkahelyhez kö­zelíteni. Tehát az iskolába kon­centrált képzés helyett mind na­gyobb figyelmet kell fordítani az üzemi kihelyezett tanfolya­mokra, keresve a lehetőségeket a szakképzéssel összekapcsolt általános képzésre. S nagyobb figyelmet szentelve a kötetle­nebb népművelés jellegű okta­tási formákra, melyek a szo­cialista. brigódmozgalmaknak is nagy segítséget nyújthatnak. Dolgozók középiskolái Pécs középiskolái közül hét­ben folyik felnőttoktatás. A dol­gozók önálló esti és levelező gimnáziuma önálló tantestület­tel működik. Hat szakközépisko­lában a nappali oktatásnak megfelelő szakközépiskolai kép­zés folyik. A tárgyi feltételek itt jobbak az általános iskoláké­nál, sok viszont a kifogás a fel­nőtt tanulók munkafegyelmével kapcsolatban. Gimnáziumban kevésbé céltudatosan tanulnak illetve próbálnak pályát válasz­tani a felnőtt tanulók, mint a szakközépiskolákban. A dolgo­zók gimnáziumában zömmel nők tanulnak. A problémák, ne­hézségek ellenére is az elmúlt öt évben növekvő társadalmi igény tapasztalható a középis­kolák iránt. A 3 évvel ezelőtti 3000 fővel szemben az idén több, mint 4200-an tanulnak a pécsi középiskolák esti és leve­lező tagozatain. A konkrét céllal kezdett, eg­zisztenciát jelentő szakközépis­kolákban jobb a tanulmányi fe­gyelem, kevesebb a hiányzás, kisebb a lemorzsolódás. Az emeltszintű szakmunkásképzés után szakközépiskolákba kerülő tanulók is jól megállják a he­lyüket. A felsőoktatás-területén fo­lyó felnőttoktatásban általános tapasztalat, hogy a hallgatók szakmai felkészültsége eltér a nappalin végzettekétől. Ennek sokféle oka van, köztük min­denekelőtt az, hogy a nappali tagozaton végbement korszerű­sítéssel nem tudott lépést tar­tani a felnőttoktatás korszerű­sítése. A továbbfejlesztés fel­adatai között itt első helyen áll. hogy az oktatás színvonalát megközelítően a nappali tago­zatokéhoz kell emelni. Kiemelt fontosságú szempont — és a tegnapi tanácskozás vitájában is állandó téma volt —, hogy bizonyos termelési ágakban sok az olyan munka­folyamat, amely közvetlenül még nem kívánja meg az alap- műveltség és a szakképzettség növelését. S egyre inkább ta­pasztalható olyan nyereség­szemlélet is, amikor a munkál­tató nem vállalja az általános műveltség segítségét, csak a szakmai képzés költségeit biz­tosítja. Meg kell értetni vala­hogyan a gazdasági vezetők­kel azt, hogy a műveltebb em­berek, a kvalifikáltabb szakem­berek a termelékenység növelé­sének nélkülözhetetlen láncsze­mei. Tény az is, hogy az üzemi demokrácia magasabb szintre emelése a dolgozók műveltsé­gének emelése nélkül nem le­hetséges. Megtalálni a tennivalókat Az eredményes felnőttoktatás­hoz feltétlenül szükséges a kü­lönböző népművelési formák (könyvtár, múzeum, állatkert, színház, művelődési házak stb.) felhasználása is. Ezenkívül Pécs város felnőttoktatásának tovább­fejlesztése megköveteli, hogy az oktatás önálló épületet kapjon, megfelelő tárgyi fölszereléssel. Az ismertetést követő*eszme­cserében a fenti követelményre vonatkozóan Csorba Tivadar, Pécs város Tanácsa művelődés- ügyi osztályvezetője elmondta, hogy a dolgozók gimnáziuma számára az István téri Általános Iskola épületét fogják némi mó­dosítással átalakítani. Nagy fi­gyelmet keltett Újvári Jenőnek, a Megyei Pártbizottság munka­társának felszólalása. Ebben föl­vetette: egy budapesti példára olyan oktatási központ kellene a felsőoktatásnak Pécsett is, ahol a politikai és szakmai to­vábbképzéseket egyaránt kon­centrálják. Ehhez természetes módon megfelelő koncepcióra volna szükség a szakmai jellegű felnőttoktatásban is, ennek nél­külözhetetlen nevelési-pszicholó­giai-metodikai vonatkozásainak kidolgozásával együtt. Többen keményen bírálták az egyoldalú, prekticista gazdasági szemléletet, amellyel, a termelő- üzemi vezetők egy része sem a művelődést, sem a felnőttokta­tást nem érzi szövetségesének a termelő munkában. Ebben a szemléletváltozás — társadalmi igény és feladat. Csakúgy, mint az oktatás-nevelés folyamatá­ban kinyitni az iskolákat a nép­művelés felé. Sürgető lenne a politikai képzés, valamint a vi­lágnézeti ismeretek jelenléte is a felnőttoktatásban. Gyakran emlegetjük, hogy megtorpanás következett be a felnőttoktatás sok területén az utóbbi évtized­ben. Ennek a gazdasági-társa- dalmi-politikai okait is érdemes tovább vizsgálni. A felnőttokta­tás meglehetősen „nehéz réte­gekhez” ért el: a segédmunkás, anyagmozgató tömegek, ha kül- denék se szívesen vállalják a tanulást, az általános befejezé­sét, a maguk gazdasági szemlé­lete miatt. Ilyenformán — és summázva az eszmecsere összegezését is — nem közhely az, hoqy „bizony van még mit tennünk”. Most a legfontosabb: tudnunk kell, hogy mit, azaz — ki-ki a maqa posztján — míndegyönk találja meg, hogy mit kellene tennie. W. E. KS/D. NAPLÓ, TELEFOTO Kállai, Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke szerdán fogadta Cső Csüng Gyük-öt, a KNDK Haza Egyesítéséért Küzdő Demokratikus Egységfront Elnöksége tagját, az Egységfront küldöttségének vezetőjét. Naponta egymillióan Konferencia a légáramú anyagszállításról Naponta minden harmadik ember úton van a munkahe­lyén. A magyar gazdaságban egymillióan mozgatnak anya­got! Óriási szám, óriási munka­erőtartalékok, amennyiben a gépek felváltják az embert. Az, hogy mennyien végeznek ne­héz fizikai megerőltetéssel járó szállítást, mennyiben gépesített a rakodás — mutatója az illető ország ipari fejlettségének és műszaki színvonalának. így vi­lágszerte nagy ütemben folyik a szállítás gépesítése. Tartós hideg esetén is elegendő az ország tüzelőanyag-készlete A korán beköszöntött nagy hi­deg erőteljesen megnövelte a tüzelőanyagfelhasználást, s ha a hideg tartós lesz, rekord meny- nyiségű tüzelőanyagra lehet szükség. Vajon az ország kész­letei elegendőek-e az igények kielégítésére? A kérdésre az I teszi — a bírálatot már másra bízza: a büntetést alkalmi társa, a krampusz hajtja végre. Kitettük hát tegnap este a csizmákat az ablakba, s ki-ki várta a magáét. Piszkos csiz­mával nem illik fogadni a Tél­apót, de valószínű, ez nem is okozott nagy gondot. Gyártanak olyan csizmákat, amelyeket bát­ran kitehetünk, ha nem is a ki­rakatba, de az ablakba . . . Ke­rült is a csizmákba egy, s más. Például hozott a Télapó olcsó borokat: karácsonyig tart az ol­csó borok vására, s ez igazán nagyszerű ajándék. Közben per­sze a krampusz sem tétlenke­dett: elintézte, hogy az üzletek­ben jó drágán árusítsák a cso­koládé mütyüröket. A nagyító­val is aliq észlelhető kis csoki­csizmát például 16 forintért ad­ják. A krampusz biztos nem is tudja milyen iót tett: hogy ilyen drága a csokoládé, kevesebb jut az olcsó borokra. Azért, a Télapó mégiscsak a gyerekek ünnepe. Ezért az öreg Centrum-hétfőtől Centrum-szom­batig ott ült az áruház játék­osztályán, és szorgalmasan je- gyezgette az apróságok kíván­ságait. „Mama, ez nem is igazi Télapó — szólalt meq eqv csöpp­ség — kék a szakálla". No per­sze, ha egyszer folyik az az át­kozott qolyóstoll, s a Télapónak az a szokása, hogy időnként végigsimítja hófehér szakállát. Ettől persze még igazi volt, ha a szakáll nem is, de a Télapó igen. A bölcsődékben, óvodákban, iskolákban is megkezdődött a Télapó-ünnepségek sorozata. „Lesz önöknél Télapó?" — kér­dem telefonon az egyik óvodát. „Nem tudom kérem, a sajtónak csak a vezető óvónő nyilatkoz­hat" — hangzott a hallgatóban. Pediq bizisten nem árultam vol- | - na el. Hadd legyen meglepe- gátolnák a száll,tast. tés, ha egyszer annak szánják. Egy másik óvodában arról szól­tak, hogy lesz, hogyne lenne, [ majd csak találnak valakit, aki beöltözik Télapónak. Kapnak a j gyerekek csomagot is. Nem, Országos Anyag- és Árhivatal­ban adtak választ, ahol a ter­mékforgalmazás felügyeletével foglalkoznak. A népgazdasági terv a maxi­mális és egyben reális igények­kel számol, ennek megfelelően gondoskodtak az idén is, s ha­sonlóképpen irányozzák elő a jövő évi tüzelőellátási tervet — hangzik a tájékoztatás. A terv­ben természetesen azt is figye­lembe veszik, hogy a tüzelő­anyag nagyobbik részét, olajból például kétharmadát, október 1-e és március 31-e között hasz­nálja fel az ország. Ezért a terv október 1-ére megfelelő induló készletet írt elő, s ezek a kész­letek — mintegy kétmillió tonna szén, s több százezer tonna olaj — rendelkezésre is áll­tak. Október 1-e óta is terv­szerűen érkeznek a szállítmá­nyok, így abban az esetben i$ megfelelő készletekkel rendel­keznek az úgynevezett nagyfo­gyasztók — a lakosságot ellátó belkereskedelem, a vasút, a ma­gyar villamos művek stb. —• ha például hóakadályok tartósan Hazánkban a tárolóhelyek korlátozott befogadóképessége és a téli időszakban a szállító- eszközök viszonylagos hiánya okozhat bizonyos átmeneti zök­kenőket a tüzelőanyagellátás­ban, ezért a kormány arra ösz­tönzi a lakosságot, hogy lehető­leg már a nyári hónapokban szerezze be a tüzelőanyagnak legalább egy részét. Mint isme­retes, a nyári hónapokban a szenet 30, s az idén elsőízben az olajat 20 százalékos áren­gedménnyel vásárolhatta a la­kosság, s az akciónak sikere volt. 900 000 tonna szenet és 80 000 tonna olajat szereztek be a nyári hónapokban. Tegnap a pécsi Pollack Mi­hály Műszaki Főiskolán o pneumatikus (légáramú) anyag­szállításról konferencia kezaő- dött. Az országos konferenciát a Gépipari Tudományos Egye­sület anyagmozgatási szakosz­tálya és a GTE pécsi szervezete rendezte. A téma fontosságát húzza alá: a légáramú anyag­szállítás az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság' koncepció*-* jóban az egyik legszámottevób*'- ben fejlődő anyagmozgatási módszerként szerepel. A témá­val kapcsolatban egyébként a Műszaki Főiskolán is folynak kutatások. A kétnapos konfe­rencián húsznál is több előadás hangzik el, az előadások után a résztvevő kutatók, tervezők és üzemelők meg is vitatják az el­hangzottakat. Ami a légáramú szállítás elő­történetét illeti — idézünk az egyik előadás anyagából — a múlt század utolsó éveiben ta­lálkozunk először ilyen szállító­berendezésekkel. A nagy ten­geri kikötőkben a gabonáknak a hajóból való kiszívására hasz­nálták. Évtizedekig ez is maradt az alkalmazási területe, s csők jóval később került sor az épí­tőanyagipari (cement), az erő­művi (pernye, salak, szénpor)^ vegyi és élelmiszeripari alkal­mazására. A fejlődés —- az al­kalmazás, a kutatás és a pub­likációk terén is — a második világháború után jelentős, az utóbbi egy-két évtizedben pe­dig ugrásszerűvé vált. A ma már klasszikusnak nevezhető légáramú szállítóberendezések mellett kialakultak a különleges szállítóberendezések és szállítá­si módok is. Disznótor reflektorfényben Szénből a megfelelő ellátást főként a hazai termelés, ezen kívül a folyamatos import is biztosítja. Az olajellátás ugyan­csak biztonságos, mert a Szov­jetunióból folyamatosan és terv­nem a szülők veszik, hanem az I szerűen havonta mintegy félmil­óvoda, hiszen a szülők egyszer már befizették az ebédjegyet, abból futja. Szóval tegnap este ki-ki meg­kapta a magáét. Kinek a Miku­lás, kinek a Télapó, kinek a krampusz jött. Most meg a szer­kesztőnek az újságíró ezzel a kis írással. Ajándék lónak vi­szont ne nézd o fogát. Hátha nincs is neki. ífénies) lió tonna olaj érkezik a Barát­ság vezetékeken, a hazai olaj­ipar is csaknem 200 000 tonna olajat szállít 'havonta, a Közel- Keletről is megérkezett a IV. ne­gyedévre előirányzott olajmeny- nyiség. Jövőre mór valószínűleg több mint kétszer ennyi olajat importálunk a Közel-Keletről, mint az idén, s az első negyed­évi szállítások máris biztosítot­tak. Disznósivitástól volt hangos tegnap reggel Papp József mozsgói lakos portája. A te­szúrt jószágot fateknőben lefor­rázták, szalmával megperzsel­ték — így kap a tepertő kitűnő ízt — majd a böllér szaksze­rűen darabokra bontotta a hí­zott sertést — mindezt iupéer lámpák fényében. Ugyanis a Televízió — közeli szórakoztató műsorában — kép­ernyőn mutatja be a hagyomá­nyos falusi szokást: a disznó­tort. A kamerák végigkísérték az egész „szertartást". Miért Mozsgón forgat a TV? El a faluban egy lelkes nép­művelő hagyománygyűjtő. Len­gyeltóti János, a helyi kultúrház igazgatója, aki megírta az őszi, téli hétköznapok egyik „ünne­pét", Urbán Ernő író, riporter pedig vállalkozott: szalagra ve­szi b disznóvágás rítusát. A tegnapi téli, havas idő kedvezett a felvételnek. Az „ál­dozás" kezdetétől, a hangula­tos befejezésig lencsevégre ke­rült a hurkatöltés, a toroská­poszta főzés, a finom falatok fűszerezése, majd a vacsora, ahol a fiatalok nyársat dugtak, népi rigmusokat mondtak. Fo­kozta a jó kedvet a maszkák — álarcban — megjelenők sere­ge, akik eredeti kanásztánco- kat roptak, majd az asszonyok letépték az arcot takaró furcsa­ságokat, asztalhoz ültették az ijesztőket. Papp József 16 tagú rokonsága a maszkákkal és a tv-slábbal kiegészülve jó ét­vággyal fogyasztotta a gyön­gyöző levest, a főtt húst, a sül­teket, a tésztát, majd bor ke­rült az asztalra és vidám daná- szással fejeződött be a majdan ország-világ étvágyát serkentő mozsgói disznótor —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents