Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)
1973-12-03 / 322. szám
Szállítási nehézségek a tüzelőolaj- és ® A hazai termelés 2 millió tonna # A fogyasztás 8 millió tonna O 2000 km -es távvezeték- rendszer $ 30 dollár helyett !58..e Ceszé'gefés dr. Vajta Lászlóval, az és Gázipari Tröszt feldolgozási helyettesével izr Uj űt Mohácsi-szigeten Bérei kompokon sícs ít ók o követ Országos Kco'a;- vezérigazgatá Rögös út vezetett a Mohácsiszigeti kompkikötőtől Nagyba- racskóig. Olyannyira, hogy ezen a télen már valószínűtlenné vált az autóbuszközlekedés, hacsuk a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat idén be nem fejezi a kompkikötő és a megyehatár közötti kilenc kilométeres útszakasz építését. A teljes elkészülésig meg néhány hét hátravan, az viszont már bizonyos, hogy az ütme iti községek nem szakadnak el a külvilágtól. A hat méter széles úthoz a padkákat készítik, a burkolat legfelső rétegét még ezután rakják le. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium építteti az utat. Tizenegy kilométer Bács-Kiskun megyében már elkészült. Ez, a most épülő kilenc kilométeres szakasz köti össze Dél-Dunán- túlt a Duna—Tisza-közével. Azazhogy nemcsak az ország vérkeringésében jelent új eret^ hanem a nemzetközi forgalmat is megkönnyíti, Hercegszántón át Jugoszláviába. Ezután az alföldi utak megközelítésért nem kell a baja! híd felé kerülni, dj- mohács, Sárhát, Homorúd és Szabadság-puszta lakóinak élelmiszer- és betegellátása is ugrásszerűen javult, hiszen eddig csak Baján keresztül vezetett hozzájuk az út. Nagyon, sokat jelent az új út a Dunavöf- gye Termelőszövetkezetnek, lényegesen olcsóbb, egyszerűbb lesz a szállítás. Mohács város Tanácsa is segítséget nyújtott, bérelt kompokkal biztosította a nagyhar- sányi kő átszállítását a szigetre. Az így lerövidített útvonal mintegy ötmillió forintos megtakarítást eredményezett. Ellentmondásos hírek, Információk birtokában kerestem fel dr. Vajta Lászlót, az OKGT vezérigazgató-helyettesét, aki hazánkban a szénhidrogén-termékek feldolgozásáért és a nagybani forgalmazásáért felelős. Néhány napja hozták nyilvánosságra Trofimuk akadémikus nyilatkozatát, aki jelentős szerepe. tölt be a Nyugat-Szibéria föld alatti olajtengerének feltárásában. A neves szovjet geológus szerint az itteni termelés rövid idő alatt elérheti a fél milliárd tonnát. Ma az egész szovjet hozam kevesebb ennél. Ezt a területet összekötötték a közép- Volga. vidéki Almatyenszkkel, ahonnan a Barátság olajvezetékek indulnak, amelyeken 1975- ben már évi 50 millió tonna olaj érkezik a szocialista országokba. A legújabb adatok szerint a Barátság II. kőolajvezeték üzembehelyezése óta Magyar- országra mitegy 10 százalékkai több olajat szállítanak, mint korábban. Ugyancsak jó hírek kerülnek napvilágra a magyar kőolaj termeléssel kapcsolatban, s az adriai kikötőkbe is megérkeznek a címünkre küldött közel, keleti olajszállítmányok. Az elmondottakkal merőben ellentétes híreket kapunk a benzinkutak környékéről: az elmúlt héten sok helyütt sem benzint sem háztartási tüzelőolajat nem lehetett kapni. — Ha azt mondjuk, hogy 99.9 százalékiq biztosított az ellátás, tulajdonképpen mindenki nyugodt, — de “ha csak 5 liter benzin hiányzik a Pécsiq szükséges úthoz, Szekszárd közelében megáll az autó... Nekünk tehát az igényeket száz százalékig ki kell elégíteni... 9 Ez azt jelenti, tehát, hogy a mostani ellátási zavarok csak nagyon rövid ideig tartanak, s hogy Önök ezt gyorsan igyekeznek felszámolni? — Igen. • Induljunk tehát ki a hazai termelés és az igények összehasonlításából... — Kétmillió tonna kőolajat termelünk, melynek kétharmadát az alföldi olajkutak adják. A többit a zalai olajmezőkön termeljük. Földgáztermelésünk CENTRUM HÉTFŐ! 1973. DECEMBER 3-AN Női veim télikabátok 1050,-2180,— Ft-íg. MÉG MINDIG 2 0% CENTRUM HÉTFŐ! évi 4,5 milliárd köbméter. Az 1973-as feldolgozás, amely ösz- szeesik a hazai igényekkel, 8 millió tonna kőolaj. Tehát az igények egynegyedét termeljük mi, kétharmadát a Szovje uniótól kapjuk és 10 százalék a Közel-Keletről érkezik. A szükséges mennyiséq mindhárom forrásból rendelkezésünkre áll, egy kisebb százhalombattai üzemzavaron kívül, melyet már elhárítottak, a feldolgozásban sincs fennakadás... $ Miért hát az áruhiány, a sorbanállás? — A szállítóeszközök hiánya miatt A negyedik negyedévben valamennyi fogyasztó sokkal több olajat, benzint használ, mint az év elején. A második negyedévben például 8 ezer tonna volt az átlagos napi tüzelőolaj fogyasztás, most 16 ezer tonna. A MÁV-nál és a közutakon móst zajlik a szállítási csúcs, a mezőgazdasági gépek nemrégiben még az őszi munkákat végezték, az otthonokban megkezdődött a fűtés. Nyáron senki sem raktároz: kényelmetlen és drága is. A kö- zületeket a szezónárrendszerre! próbáltuk arra ösztönözni, hogy korábban biztosítsák készleteiket, sőt a lakossáq számára is szerveztünk akciót — kevés sikerrel. Túlságosan drágák a tároló edények . .. Nos, hát köny- nyű belátni, hogy az igények most olyan magasra szöktek, amelyek rövid ellátási zavarokat okoztak, # Az igények rohamosan nőnek, a tavaszi és nyári vá- vásárlásra ösztönző szezonárak hatásában nem túlságosan lehet bízni. Mi hát a megoldás? — Szállító eszközöket keil beszereznünk és tároló állomásokat kell építenünk. A tankautók számát növelni kell — az idei zavarokat éppen az okozta, hogy csak most kaptuk meg azt a száz tankautót, amelyet már a nyáron üzembe kívántunk helyezni, j Ezenkívül újabb benzin és gáz- j olaj távvezetékeket kell építe- j nünk. Ez a legolcsóbb és legbiztonságosabb szállítási eszköz. A közel-keleti olaj például hajón érkezik az adriai kikötőkbe, majd onnan vonaton Magyarországra. Pontos számításaink vannak, hogy a vezetékeken egyhatodáért lehet szállítani, mint vonaton. Ezért is kezdődik már jövőre az „Adria” távvezeték építése, ezért törekszünk arra, hogy Magyarországon is minél több ÁFOR telepünkre vezetéken érkezzenek azok a termékek, melyek nem fagynak be. • Hány ilyen vezeték működik hazánkban? Terveznek-e újabb tüzelőolaj távvezeték építését, s Pécs szerepel-e a Servek között? S ha már a vezetékekről beszélünk: hány kilométer földgáz- és olajvezeték hálózhatja be az országot? — A városi gázvezetékeken kívül mintegy kétezer kilométer csővezeték van az országban. Tíz esz endeje 300 kilométer volt. Jelenleq üzemel a Százhalomba ta—Csepel, a Százhalombatta—Szajol (Szolnok) vezeték, aztán a most épült Százhalombatta — Ócsa — Cegléd — Sza öli második vezeték, amely tovább megy Füzesabony—Le- ninvóros felé. Réq üzemel a Százhalombatta—Komárom vezeték. Még a negyedik ötéves tervben á'adiák a Százhalombattát és Székesfehérvárt összekötő vezetéket, az ötödik ötéves terv első felében pedig Százhalombat'a—Dombóvár és Pécs között éoül távvezeték. Ezzel együtt Dombóváron bázis- teleoet építünk, a pécsi telepet pedig bővítjük. Ekkor csúcsidőben sem lesznek zavarok az ellátásban. 0 A külföldi hírek és a ki* sebb-nagyobb hazai nehézségek hatására olyan közhangulat teremtődött, hogy szinte várják az emberek az energiaválságnak hatását itthon is... — A KGST egyelőre megóv bennünket ettől. A közel-keleti olaj drágulása persze aggaszt: 1 tonna benzin eddig a rotterdami kikötőben 30 dollár volt, most 150 dollár. A világ gazdasága ma mór oly sok szállal kötődik, hogy a nyugati piac árváltozásai egy idő után begyűrűzhetnek hozzánk is, de ezt a terhet most az állami költségvetés viseli. U 1 A Zso’nayok sem ismerték.. Az eozin titkának f.T rT-rrjT-ifi ■ j aj.-, „n ■■ Jati gj, u -?_> harmadik őrzője Az ötvenes években úgy tűnt, Magyarországon soha többé nem tudunk eozin dísztárgyakat készíteni — elveszett számunkra ez a ritkaságszámba menő, különleges máz, miként a hortobágyi égboltról a délibáb. A hiedelem szerint a Zsolnoy-csa- lád amikor elhagyta az országot, magával vitte az eozin előállításának titkát is..» Bizalmi emberek Á zöldesliláskékesaranyos bagoly nyitott könyvről tekint rám — szeretném tudni, mikor ké szült? Még a Zsolnayak idejé ben, vagy mostanában? A hár fás lányról azonban nincs két ségem: a modern vonalak árul kodnak ifjú koráról. Anya gyér mekével, egy gyertyatartó (ez Kovács István alkotása, miként a ló-figurákkal díszített áttört, színjátszó tál is). Egy piros váza az első „hajnalpír” (eozin) színében pompázik, egy kézi festésű díszváza fekete alapon piros, aranyszínű virágok... néhány porcelánfajansz... — Nem vihették el a Zsolnayak a titkot, mert nem ismerOlajválság, olajválság...! Ha tudnák ezek, mennyivel drágább egy liternyi nagyfröccsben, mint e szuper benzint? Erb János rajzé ték - mondja Kovács István uránvárosi, akár kis Zsolnay díszmű-kiállításnak is beillő lakásán. — Ök csak az egész gyár munkájával törődtek, „részlet- kérdésekkel” nem foglalkoztak. Mindig volt bizalmi emberük, aki a titkot őrizte. Én a harmadik vagyok... Az első volt Zsolnay Vilmos, ő Pompár Gyulára hagyta a titkot, aki viszont engem avatott bizalmába ... — Én mellettem dolgozik most Mosonyi Attila, aki az eozin részleg vezetője ... — Nem kockázatos ez, hogy mindig csak egy ember ismeri a titkot..? — Kockázatos. De így volt biztosítva, hogy a titok titok marad. Az öreg Zsolnay azért is nem szabadalmaztatta, mert félt, hogy a szabadalmi hivatal nem őrzi becsületesen. Nem is volt alaptalan az aggódása ... Egyszer 1956-ban a minisztérium kérte küldjük fel a technológiai leírásokat, alig fél esztendő múltán ismét kérték, mert az előző eltűnt. Kísérletezni szeretne — Akkor mégis őrzik másutt is az eozin titkát? — Igen, de csupán a receptek alapján senki sem képes megcsinálni. Sok minden más is szükséges, amelyet hosszú évtizedek alatt lehet csak megtanulni. Én például 24 esztendős koromban kerültem a Pompár Gyula mellé ... Amikor hat- esztendős szünet után 1954-ben ismét megkezdődött Pécsett az eozin-tárgyak gyártása, az akkori igazgató azzal jött hozzám: mondja Kovács, tudjuk mi ezt csinálni? ő is azt hitte, hogy elvitték a titkát... Kovács István, a Pécsi Porcelángyár Zsolnay gyárrészlegének vezetője negyvenhatodik esztendeje dolgozik a gyárban. 1928- ban porcelánfestő tanoncként került a Zsolnayba, s azóta is a festéssel, mázak, színek előállításával foglalkozik. Iga*, nem annyit, mint szeretne... Jövőre azonban talán sikerül letenni mostani beosztásának felelősségét, az ezernyi adminisztrációs munkát, s csak kedvtelésének élhet, újabb mázak, színek, formák töltik be képzeletét. Kísérletezni szeretne. Miként az öreg Zsolnay ... Amikor a párizsi világkiállításon az aranyéremmel kitüntetett porcelánfajansz és eozin előtt hitetlenkedtek a külföldiek, mérgében földhöz vágott egy porcelánfajansz csészét. Nézzék: ez nem porcelánfesték, ez magas tűzű máz. A világon sehol nem csinálnak ilyet. Ezer fokon elégnek a mázak — ez 1280 fokon is a természet színeiben pompázik ...- Az öreg nem szerette a porcelánt. A kékes-fehér anyag túl hideg, érzéketlen volt neki. Ezért csinálta a melegebb, finom csont színű porcelánfajanszot. Ez volt a múlt, amely az 1880-as esztendőkben világhírűvé tette a gyárat — mondja Kovács István — s ez, meg természetesen az eozin, amely ismét szétviszi hírünket a világban. Sajnos elfelejtettek bennünket. A jelenleginek ötszörösére emeljük például az eozin gyártását ... A világ talán ismét felfigyel ajánlatainkra. Az idén Olaszország vásárolt nagy mennyiségben, 1974-ben Japán és az Egyesült Államok várják kézi festésű eozin dísztárgyainkat. Bécs és Párizs „Michelangelónak” tehát nem kell széklábat faragnia, mint az ötvenes évek elején, amikor Pécsett nem qyártottak dísztárgya;- kát, s amikor elterjedt a híre, hogy többé nem is lesz képes a gyár a színjátszó máz-csodát előállítani. A gyár vezetői tervezik, hogy ismét elviszik a Zsolnay díszműtárgyakat a bécsi és párizsi kiállításokra - az Idei helsinki bemutatón ugyanis iel- jes egészében megvásárolták a pécsi kiállítást. Lombos! Jenő
