Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)

1973-12-23 / 342. szám

6 DUN ANTOLI NAPLÓ 1973. december 23. Pécsi mwM a cári iitiVdiuifi. 1953. december 23. Húszéves a tiszatöki duzzasztémü I Pécs mindig is zene-váios I voit. Faicii közül olyan mu- I zsikusok kerültek ki, akik nemcsak szőkébb pairiájuk- • ban, hanem az ország hatá­rúin túl is hírnevet szereztek. Ezek közé tartozott Gungl János. Hétéves korában enekes fiú lett a pécsi Székesegyház énekkarában. Mestere, Lick György, olyan muzsikus volt, aki Bécsben J. Haydn-tó! ta- . pult zenét. Gungl Jánost, a Pécsvára- I dón született neves művészt, a pesti Német Színház ze- • nekarának hangverseny- I mestere tanította hegedülni. I Néhány évig a Német Szín- ■ ház zenekarában is játszott, ■ majd a grazi 4. tüzérezred zenekarához ment unoka- bátyja, Gungi József mellé, ] I aki ott karmester volt. Graz- j í ben azután a 23. gyaiogez- i I red zenekarába került mint j ; másod-karmester. Zeneelmé- ! leti tudását itt tökéletesítet- i te. Berlinben saját zenekara j f.voft. Abban az időben a muzsikusok — éppen úgy, mint ma —, szerettek vilá­got járni. Gungl János is megfordult nemcsak Német­országban, hanem Francia- országban is. Útja során elkerült Szent­pétervárra, ahol a cári ud­var zenekari karmestere lelt. A nyughatatlan vérű mu­zsikus megunta a cári udvar I pompáját, európai körútra indult. De a dániai, angliai, j skóciai, hollandiai, valarmnt [ belgiumi hangverseny-kőrút- [ ja után a szíve mégis visszo- j húzta Pétervárra. Ez nem volt i véletlen, mert a muzsikusnak j dalból volt a lelke, és ekkor I már szerelmi szálak is fűzték ; egy cári hercegnőhöz. Hogy i a botrányt elkerülje, 1860- \ ban Pécsre menekült. De az orosz hercegnő ide is utána jött. Egy ideig itt, Pécsett éltek együtt, egy gyermekük is született. Gungl János 1860- tól a pécsi Városi Zeneisko­la tanára lett. Ugyanakkor j a székesegyházi zenekarban is működött, és a tanítókép­zőben is tanított. Egy cári parancs azonban hazarendelte a hercegnőt. Ez Gungl Jánost lelkileg any- nyira megrázta, hogy önma­ga árnyéka lett. Egészségi állapota napról napra rom­lott. És a cári udvar Pécsett élt egykori muzsikusa, aki | nemcsak karmester volt — j hanem főleg népszerű tánc- j zenét is komponált, keringő- I két, Európa-szerte ismert mu­zsikát — 90 évvel ezelőtt, 1883. november 23-án nagy szegénységben halt meg. Pusztai József Húsz évvel ezelőtt, 1953. de­cember 23-án engedték át elő­ször a Tisza vizét a tiszalöki duzzasztómű zsilipjein. Ezzel befejeződött a tiszalöki öntöző­rendszer legfontosabb részének kiépítése: a rázonv-usztai 3,2 kilométeres kanyar átvágásával teljesen új mederben felépült a duzzasztómű. A következő év tavaszára elkészült a Keleti fő­csatorna első 65 kilométeres szakasza, 45 kilométeren telies, 20 kilométeren fél szélesség­ben. M!'l árdos létesítmény A létesítmény ünnepélyes avatására 1954. május 9-én ke­rült son Az ezt követő két-év­ben é'ü't meg a Keleti főcsa­torna tr''"s ho'szí sápában Pa- konszecíq, ahol a Kék Kálién keresztül te ' olsk a Berettyóba. Tíz évvel később készült el a 42,8 kilométer hosszú Nyugati főcsatorna Tiszcvasváritól Új- szentmargi óig. Eközben egyen­ként üzembe helyezték a vízi­erőmű turbináit. Az első ötéves terv egyik ki­emelt beruházásának méretei­re jellemző, hogy az építkezé­seknél több mint 5 millió köb­méter földet mozgattak meg, 87 000 köbméter vasbetont épí­tettek be, a vassre-kezeíek sú­lya 3200 tonna. Az építés költ­sége a csatornákkal eayürt 1147 millió forint volt. (Ez nem tartalmazza a meíiékcsatornák és az öntözőberendezések költ­ségeit.) A vízi létesítmény három fő részből: a duzzasztóból, a vízi­erőműből és a hajózsilioből áll. Ehhez kapcsplódik a Keleti és a Nyugati Főcsatorna. A Keleti főcsatorna a duzzasztó felett 700 méterre ágazik ki a Tiszá­ból, s másodpercenként 64 köb­méter vizet szállít. A duzzasztó­mű szélessége 135 métér, há­rom nyílású. A duzzasztás az egyenként 37 méter széles, 155 tonna súlyú mozgatható tábla szabályozósával történik. Az; erőmű három turbinával műkö­dik. A turbinák a felduzzasztott vízből másodpercenként együt­tesen 300 köbmétert hasznosí­tanak. Az átlagos évi energia- termelés 54 millió kilowattóra körüli. A hajózsilip 17 méter széles, 85 méter hosszú, 1200 tonnás uszályok átzsilipelésére alkalmas, s ezzel a Tisza ha­józhatóságát — a vízszint ál­landósításával Dombrádig hosz- szabbították meg. Évszázados álmok A Tisza I. vízlépcső felépítése fontos állomás a hazai vízhasz­nosítás történetében. Ezzel év­százados álmok váltak valóra. A Tisza vizének hasznosítása régóta foglalkoztatta hazánk legjobbjait. Az 1863-as nagy alföldi aszály után terv is ké­szült 150 000 hektárnyi föld ön­tözésére. Ez a program azonban még nem gondoskodott a Tisza ál­landó vízszintjéről, majd pénz­ügyi akadályok miatt feledesbe ment. A vízlépcső az elmúlt két év­tizedben szinte minden vonat­kozásban eleget tett azoknak a funkcióknak, amelyeket a tervezők szántak a létesítmény­nek, Az építkezés költségei töboszörösen megtérültek a sokoldalú hasznosítás révén. A Tiszalöki Vízierőmű az átadás óta 850 millió kilowattóra villo- mosenergiát termelt. Ennyi vil­lamosenergia előállításához 2300 kalóriás értékű szénből 113 000 vagonra lett volna szükség. Ha a vagonokat egy sorba állítanák, a sor valami­vel többször, mint kétszer érne végig hazánkon. A Tisza vize Debrecenben A Keleti főcsatorná és a Nyu­gati főcsatorna hazánk leg­aszályosabb vidékére, a Horto- bágyra és környékére viszi el az éltető vizet. Ugyanakkor esős évszakokban összegyűjti e térségből a káros belvizeket, részben gravitációsan, részben nagyteljesítményű szivattyúkkal a főcsatornákba emelve. Az el­ső években a vizet a méiyfek- vésű, szikes földeken hasznosí­tották. Az addig terméketlen területeken megkezdték a rizs termesztését, másodlagos hasz­nosításként pedig a haltenyész­tést. Kisebb mértékben öntöz­ték a kertészeti növényeket is. A Hortobágyon, Püspökladány és Tiszavasvári határában, többezer holdas rizstelepek ala­kultak ki. Az 1960-as évek ele­jétől kezdve az öntözést mind­jobban kiterjesztették a maga­sabb fekvésű, jobb minőségű talajokra is. Jelenleg a Keleti és Nyugati főcsatorna mentén 45 600 hek­tár öntözésre van lehetőség. Az idén a berendezéseket csaknem száz százalékban kihasználták. Ebből a legnagyobb öntözhető terület, 41 000 hektár Hajdú megyére, a többi a szomszédos ( Szabolcs megyei tiszalöki és j tiszavasvári térségére, Békés és j Szolnok megyékre jut. Az elkö- vetkező években tovább növek- 1 szik az öntözhető terület Épül \ és részben már üzemel a haj- j dúszováti 1350 hektáros esőzte- ; tő mintaöntözőfürt és még a j negyedik ötéves tervben elké­szül a hajdúnánási 2500 hektó- j ros öntözőfürt. Távlatokban, körülbelül 1985- ig, további 20 000 hektár öntö­zését. tervezik és a Kéíetí fő­csatornából való kivétellel a közeli években a Tisza vizét használják fel Debrecen város vízellátásának javítására is. A csatornák párt án A vízhasznosítás másik mód­ja a haltenyésztés. 6500 hek­tárt kitevő halastavat alakítot­tak ki olyan területeken, ame­lyek még rétként vagy legelő­ként sem hasznosíthatók. A ha­lastavakban igen eredményes halgazdálkodóst folytatnak. A csatornáknak, öntözőrend- i szereknek igen nagy szerepük j van a térség mikroklímájának alakításában. A csatornák part- j jain ültetett erdősávok, ligetek, j gazdagítják, szépítik a környe- j zetet. A Keleti főcsatorna tor- j kolatában hétvégi víkendtelep, 1 a csatorna mentén több hor- gásztanya épült . I Húsz éve, 1953. december 23-án adták ót rendeltetésének a Ti­szalöki Duzzasztógátat. Komolytalan rojjaí Vízvezetékszerelői legenda Tetszenek tudni, hogy mi az a csaptelep? Amikor látogató­ba mentem a még át nem vett lakásba, már meggyűlt vele a bajom. Megnyitottam o vízcsa­pot és a kézizuhanyozó fülig lefröcskölt. Ferdére volt állítva. Egyik nap aztán a konyhai bedobta a törölközőt. Hosszú ideig gyanúsan viselkedett, az­tán a csapnak a csavarja nem állt meg, hanem pörgött, a víz meq lelkesen folyt. Ez a hideg vízé volt. Zseniá­lis család vagyunk, rájöttünk, hogy . két megoldás van: vagy hagyjuk loíyni, vagy alul a konyha szel; tényben .lecsóváru nk egy ihr es kúpalakú miskulan- ciú és o t al :f elzárjuk. Minek a liidep víz, lehel azt hozni a fürdőszobából is! Több i'-en apró hibát össze­gyűjt. :'bnk és akkor megjaví­tottunk minden. Egyet nem, a konyhai me* légvir-csapot! Az jó volt! Mellesleg alamuszi disznó volt, mert ennek a tekerője is egy nap váratlanul viselkedett. Vasárnap délután, természete­sen. A melegvíz ömlött becsü­letesen, elzárni nem lehetett Rutinos szakemberek lévén, benyúltunk a konyhaszekrénybe, levettük a kupalakú bigyulát és neki mentünk azzal a harci fel­kiáltással: minek a melegvíz, van az a fürdőszobában is! A bigyula alatti elzárandó izé azonban jellemtelenül vi­selkedett, meglepő elvi szilárd­ságról tett tanúbizonyságot és nem mozdult, — Majd adunk mi neked! — mondtuk. Adtunk is neki! Én különösen ügyes vagyok és a bal markomon a vérálá- futás is valamelyik makacs, alattomos szerszám fogdosása miatt keletkezett Alul tehát nem lehetett el­zárni, felülről meg pörgött a nyavalya és folyt a víz. Ravasz cselekbe bonyolódtunk, próbál­gattuk elállítani, beállítani, hátha valahogy elérjük, hogy kevésbé folyik.. Valamelyest, ryieg is fogtuk, csak nem volt szabad hango­san köhögni, dobogni, mert ok­kor újra megindult. Hidegvíz­ről sem lehetett szó, annak megcsavarása extázisba hozta a melegvízét is. Másnap elmentem olyan be­levalót venni, amin rajta van a tömítés is és az egész kicse­rélése által a melegvíz' is visz- szatérhetett volna régi, szabá­lyozható medrébe. Mondanom sem kell, hogy csak olyat kaptam, amelyiken a bakelit is rajta volt és ezért drágább is volt. Pofára sem egészen úgy nézett ki, mint a régi, de megnyugtattak, hogy ugyanaz. Ez sajnos rögtön nem derült ki. Az a forgó micsoda, ame­lyik nem zárta el e vizet, meg­kapta a konyhaszekrényben le­vő elzáró csaptól a betegséget, beragadt. Pörgött, de kifelé nem mozdult. Most kezdtem szerelő után szaladgálni! Maszekkal kísérle­teztem. Hogy mennyi rossz víz­csap lehet ebben a városban. Azt a szót senkisém ismeri, hoqy azonnal, most Közben a feleségem élelmes találmányt eszelt ki. Bonyolult madzagrendszer segítségével si­került elérnie azt, hogy csak egész gyéren csordogált a víz. Aztán elmentünk hazulról Amikor délután visszatértem, a víz ismét zubogva ömlött. A ravasz madzaq hasznavehetet­lennek bizonyult — Na, én rendet teremtek! — mondtam dühödt magá­nyomba és nekirontottam a te­lefonnak. — Ha víz, akkor Víz­mű I A Vízművek jelentkeztek és Búvárok keresték Mohácson a T 34-est Hullámsírban... Dermesztőén hideg a Duna vize, görcsbe rándulnak az iz­mok még a jól szigeteit búvár­ruha alatt is. Mohácsnál, a fo­lyó balparti kompkikötőjétől nem messze ereszkedtek a vízbe a kutatók. Azt a T—34-es szovjet tankot keresik, amely 1944 de­cemberében zuhant a ponton- hídról a hullámokba, magával víve négy főnyi legénységét is. A Magyar Néphadsereg egyik búvár alakulata és a Magyar Televízió forgatócsoportja vállal­kozott, hogy felkutatják, illetve a kiemelést megörökítik, amire ez idáig még nem kerülhetett sor. * A búvárok csak az esti órák­ban merülhettek le, mert attól tartottak, hogy a közlekedő komp eltépi a légcsövet. A min­den pillanatban jéggé dermed­hető hullámokba hangtalanul gördült a csörlőről a „köldök- zsinór”. A hajóról kíváncsi sze­mek kutatták a mélységet. Itt csaknem tizenkét méter a ka­vargó víztömeg. A pontos helyet ma már szinte lehetetlen meg­állapítani, csupán sejthető. Megérkezik az első jelzés lentről. Nemsokára felbukkan a búvár is... Lekerült a sisak:- Szinte reménytelen ... — ezek az első szavak — a hatal­mas teljesítményű búvárlámpa is csak centiméterekre világítja meg o környezetet. A víz szeny- nyezettsége és a felkavart horr daiék tökéletesen takar. Kezdődik minden előlrőll. Ez­úttal hosszú, kereső kötelekkel pásztázzák végig a jelzett száz­ötven-kétszáz méteres körzetet. Hirtelen elakad a kötél. Hát­ha .. . Sajnos, csak egy rozsda- marta horgony és kövek, minde­nütt kövek. Hajnal felé abbahagyták a keresést. Talán tévednek a szemtanúk, nem jegyezték meg pontosan a helyet. Váratlanul fordulat következik be. Kiss Béla, a mohácsi honis­mereti szakkör vezetője a lelkes ségítőivéí • együtt" újabb, eddig még nem jelentkezett szemtanút talál Bubreg János mohácsi lei- kos személyében, talán ő lehet­ne a „koronatanú". Alig negyed óra múltán, már az új helymeghatározás szerint kutatnak a búvárok. Bubreg Ja­nos pedig emlékezik: — Egészen bizonyos, hogy ..itt történt — mutat az örvénylő vízr re — tálán csak méterekkel lehet arrébb, biztos, hogy nem téve­dek. Szemben álltam o híddal. Határozottan emlékszem, hogy amint a harckocsi ráhajtott a hídra, csodálkoztam is, hogy mi­ért megy annyira a szélén. Alig haladhatott pár métert, amikor a pontonhíd egyik tagja meg­billent. Valószínű, ekkor téphet­te le a horgonykötelet, majd á harckocsi féloldalason a vízbe zuhant. Ekkor vettem észre, hogy a teteje nyitva van. Arra már sajnos nem emlékszem, hogy a nyílásból emberfejek látszottak-e ki, avagy a két gépfegyver. Iszo­nyú bugyborékolással süllyedt el. Uiabb merülések, várakozás.« eredménytelenül. A készenlétben álló operatőr kamerájával sóvá­rogva mered a mélységbe. Az utolsó merülés után is széttárt karok jelzik, h.ogy tanácstalanok. A műszaki szakemberek azt is elmondták, hogy jelenleg nem ■ rendelkeznék olyan érzéken^ műszerekkel, amellyel megálla­pítható a harckocsi elhelyezke­dése. Az acélkolosszus pedig ott rej­tőzik valahol. A Duna azonban féltve őrzi titkát. A búvár, és a rendelkezésre álló technika te­hetetlen. * Hiába volt minden erőfeszítés, a T—34-es harckocsit nem talál* ták meg. A magyarázatot a vé­letlen adta meg: a mohács'qk jól emlékeznek rá, hogy évekkel ezelőtt part- és árvízvédelmi okokból több uszálynyi termés-, követ öntöttek a folyónak ebbe a szakaszába. így valószínűtlen, hogy a sokszáz tonna kő alól ki­emelhető lenne.a Jrarckpcsi. , Füzes János Fejér Lipél .. a Hagy Lajosban Eddig tizennégyszer rendezte meg a Fejér Lipót metematiko- versenyt a pécsi Nagy Lajos Gimnázium. A versenyen Bara­nya megye középiskolás tanulói vettek részt. A közelmúltban fe­jeződött be az idei matematika- verseny eredményeinek értéke­lése. Csapatversenyben a középis­kolák közül legjobbnak bizo­nyult a Széchenyi István Gim­názium és Szakközépiskola. Má­sodik helyre a Zipernovszky Ká­roly Gépipiari Szakközépiskola, harmadik helyre a Nagy Lajos Gimnázium csapata került. Egyéni versenyben a harma­dik osztályosok közül első Niad­megnyugtattak, hogy ő hozzá­juk csak az tartozik, ami házon kívül van. — Mindent fizetek! Jöjjön valaki, mert folyik az állam drága melegvize! — Még közvetíteni sem köz­vetíthetnek — mondták és fi­gyelmeztettek arra, hogy ez igy nem is lenne jogos, — Tehát a jogos az, hogy folyik? — Forduljon kérem a PIK- HEZ! Fordultam. Nagyon melegszí­vű beszélgetést folytattunk egy hölggyel, asszonytárssal, kar- társnővel, nem tudom pontosan az állapotát. Ö arra a megál­lapításra jutott, hogy a vizet el kell zárni. — Asszonyom, mi is erre a megállapításra jutottunk. Nincs köztünk véleménykülönbség. A baj ott van, hogy nem lehet! — Ha szombat lenne, vagy vasárnap, akkor ki tudna kül­deni valakit, de így nem! A hétköznapok ellenszenve­sek voltak számára, a PIK szá­mára is, ügyeletet csak ezeken a napokon tartanak munkaidő utón, más napokon nem, ting Gyula, a Komarov Gimná­zium, második Mérei Emil, a. komlói Kun Béla Gimnázium, harmadik Szurcsik Zoltán, a Nagy Lajos Gimnázium tanulója lett. A negyedik osztályosok egyé­ni versenyét Orosz Árpád, a Széchenyi Gimnázium tanulója nyerte meg. A második, harma­dik és a negyedik helyezést sorrendben Glöckner György, a Széchenyi Gimnázium. Bóna Pé­ter, a komlói Kun Béla Gimná­zium és Kalmár Sándor, a Zi­pernovszky Károly Gépipari Szaközépiskola tanulója érte el. Ott álltunk ketten, a piszok melegvíz-csap, amint Niagarát játszott, meq én. Hogy mégis segítettem ma­gamon? Kérem nem mondom el őszintén, eléq annyi, hogy a barátom barátjának a barátja tudott valakit, valahol, valami­kor, most és munkaidőn túl, maszekba, de megcsinálja. Hosszú telefonálások után egy óra múlva megjelent. Tö­rölközőt kért a születendő Kis- Balaton számára, de nem csi­nált. Elővett különféle herken­tyűket és ami bele való volt, azt beletette. Most minden szép és minden nagyon jó. Amikor megkérdeztem, hogy mit fizetek, azt tökéletesen ram- fa izta. Nem rossz trükk! A címét három helyre felír­tam és megegyeztünk, hogy hí­vásra házhoz jön. 'gérem, hogy nem hívom a Vízügyi Igazgató­ságot, a Haditengerészetet, a Csatornázó Vállalatot, a PIKET, hanem megőrzőm ezt az egy cí­met, mint valami kincset. Kérem ne tessék kérdezni a címet, kedves Olvasóim, úgysem árulom el, mert okkor Ö sem lesz odahozo többet! Szőllösy Kálmán 00320102010231

Next

/
Thumbnails
Contents