Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)
1973-12-19 / 338. szám
1973. december 19. DUNANTOll NAPIO Világméretű gond Hol kevés és hol elegendő az óvodai férőhely? Csak a városokban van hiány — Az építkezés mellett a nevelési eredményekre is figyelni kell — Döntő tényező az elvándorlás Korszerűbb nevelést, oktatást Több elismerést a pedagógus újítóknak Világprobléma; a kisgyerekeket jól elő kell készíteni az iskolára. Ez pedig csak óvodában lehetséges, ahol — a pedagógiailag többnyire képzetlen szülőkkel szemben — képzett nevelő foglalkozik a gyerekekkel és te^ szí simává az átmenetet a kisgyermekkor és a már komoly állami kötelezettséget jelentő iskoláskor között. Az óvoda tehát közérdek. Nyugaton is, nőjünk is. Érdekes információ jelent meg erről a Köznevelés egyik legutóbbi számában „Az amerikai Bloom, az angol Blackstone és mások kutatásai révén nyilvánvalóvá lett, hogy az iskoláskor, előtti életszakasz meghatározó jelentőségű az egyén egész további fejlődése szempontjából”. — Majd érdekes adatokat közöl több ország óvodagondjairól; míg Franciaországban az ötéveseknek csaknem 90 százaléka jár óvodába, az NSZK-ban és Angliában most van napirenden az óvodahálózat fejlesztése. Holott e két államban a tankötelezettség tulajdonképpen már ötéves korban, az iskolaelőkészítő osztállyal kezdődik. Aztán az NSZK-ban az óvónők csupán 50 százaléka szakképzett. Norvégiában és Hollandiában magas az övodók térítési díja, Svédországban pedig „kiterjedt állami óvodahálózatról egyszerűen nem lehet beszélni", ott magánóvodák egymastóf-eltérő -rendszerében próbálják előkészíteni a gyerekeket az iskolára. Igaz, a norvég és svéd óvodákban a férőhelyek száma fényűzően nagy. Mindezek az adatok arról tudósítják a magyar szülőket, hogy az óvodagond nemcsak Magyarországon gond, s nem valamiféle eltúlzott gyermekkultusz és nem óvodai válság okozza azt, hogy ezekről a gyermek- intézményekről mostanában oly sokat beszélünk. Egyszerűen fejlődik a pedagógia és a lélektan tudomártya és ma már minden műveltebb szülő tudja, hogy az óvoda nem kisgyermekmegőrző, hanem fontos nevelőintézmény. Másfelől pedig sokat beszélünk a pécsi óvodai férőhelyek kis számáról, nem ok nélkül persze. így aztán kialakult egy olyan közhiedelem, hogy nálunk — mármint Magyarországon, és ezen belül Baranyában — általában kevés az óvoda. Mindezek után fontos felmérni, vajon tényleg általános-e az óvodagond minálunk? A válasz: csak a városokban az. Az államigazgatási szervek felmérései szerint ugyanis csak a kisebb és nagyobb városokban, így Pécsett; Komlón, Szigetváron, Mohácson, aztán néhány nagyobb, lassan már iparosodó községben — mint például Siklós — kevés a hely. De lássuk a számokat, mégpedig éppen Baranya megyéét, Pécs város nélkül, hogy a baranyai összlakosság nagyobb részét kitevő megye hogyan gondoskodik a kisgyermekekről. Tehát; 1970 decemberében 11 600 óvodáskorú kisgyermek élt a megyében. Ezek számára 1972-ig 5218 férőhely állt rendelkezésre. De azóta is létesítettek 450 helyet, sőt, további három csoporttal bővítették a községi tanácsok — Bolyban, Véménden és Szederkényben, saját pénzből — a már meglévő óvodákat. így tehát eddig összesen 5740 baranyai kisgyerek iárhat ebbe a gyermeknevelő intézménybe. A számok oersze így nem túl sok iát mondanak. Hiszen még mindig a gyerekek csupán felének van helye. Csakhogy Baranya közismerten tele van kislé- lekszámú községgel. Olyanokkal, amelyekben alig van kisgyerek, és óvodát sem lehet létesíteni, annyira kevesen vannak. Éppen ezért a Megyei Tanács kénytelen volt 800 főben megszabni azt a lélekszámot-, amely felett egy faluban még lehetséges óvodát létesíteni, de alatta már nem, mivel egyszerűen nem lehet kihasználni. így aztán a megye háromszáz különböző nagyságú faluja között mindössze hét olyan akadt, amelyben az említett, lélekszám — 800 fő — megvan ugyan, de óvoda még nincsen. Megintcsak másfelől; a háromszáz helységet számláló Baranyában összesen tizenegy helyen kellett jelentkezőket elutasítani a felvétel idején. Ezeknek a helyeknek a nevei világosan igazolják azt a tételt, hogy az óvodai gond nem általános, hanem egyoldalú, a városiasodás, az iparosodás következtében inkább a nagyobb lélekszámú helyekre jellemző. Tehát: Mohács, Komló, Szigetvár, Siklós, Szentlőrinc, Sásd, Hidas, Ócsárd, Homorúd, Szabadszentkirály és Gödre több-kevesebb kisgyerekét voltak kénytelenek elutasítani. Igaz persze; a fiatal anyák munkábaállása egyre jellemzőbb. Egyre általánosabb az is, hogy a termelőszövetkezetek nemcsak a klasszikus mezőgazdasági élethez illően, tehát nemcsak tavasztól őszig, hanem egész évben folyamatosan biztosítanak munkát az asszonyoknak is. Mindezek kissé falun is növelik majd az óvodák iránti igényt. De olyan kis falvakban, ahol kevés a gyerek — a tapasztalatok szerint egyébként az óvodáskorúak az összlakosság 4 és fél százalékát jelentik — nép- gazdaságilag nem megengedhető fényűzés az óvodaépítkezés. Ezekben a falvakban majd az idő oldja meg a gondot: néhány évtized, amely alatt a lakosságuk beköltözik a városokba, nagyobb falvakba. Az óvodagond tehát világméretű gond, és Magyarországon sem általános. Ezért amellett, hogy ahol valóban szorít a cipő, ott nagyon határozottan szervezzük ezeket a gyermeknevelőintézményeket — az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelnünk a nevelésnek. Nehogy a közvélemény mindig az építkezésre gondoljon, a felépült, szép óvodákban pedig ne szorgalmazzuk a minél korszerűbb pedagógiai munkát. F. D. Többezer baranyai fiatal vehet részt az 1973/74-es évadban az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács kedvezményes bérleteivel, jegyutalványaival a különböző színházi bemutatókon, a Filharmónia hangversenyein és az Országos Rendező Iroda előadásain. A művelődésügyi szervek, a kulturális intézmények és vállalatok eddig is támogatták az ifjúság művelődését, kultúráló- dását különféle kedvezmények biztosításával. A Minisztertanácsnak az ifjúság kulturális ellátottságának helyzetéről szóló — az elmúlt év nyarán hozott — határozata intézkedik arról, hogy a központi ifjúság- politikai alap felhasználásával Közel kétszáz pedagógus mintegy 350 korszerűsítési javaslatát fogadták e| a megyei pedagógus újítómozgalom kezdete, 1951. szeptember 1-e óta Baranyában. Az újítók zöme általános iskolai tanár, utánuk következnek az alsótagozalos ; pedagógusok, majd a középiskolai tanárok, végül az óvónők. A napokban megtartott peda- góaus újítók megyei ankétián többek között a mozgalom «ét évtizedes történetével foglalkoztak. Megállapították, hogy a legtöbb elfogadott ötlet, javaslat a fizika és a biológia tantárggyal kapcsolatban született. Ezzel szemben az alsótagozatos tananyagokra és az úgvnevezett humán tárgyakra; például magyar, történelem, nyelvek, már kevésbé irányul az újat kutató oktatók, nevelők figyelme. Érdekes, hogy. legtöbb (270) az eszközjellegű újítás. Sajnos a módszertani korszerűsítési ötlet nagyon kevés. valamennyi ifjúsági réteg számára rendszeresen biztosítsanak kedvezményt olyan művelődési formákhoz, amelyek különösen hozzásegítenek az ifjúság szocialista szellemű kulturális neveléséhez, ahhoz, hogy a fiatalok mind szélesebb rétegei támasszanak igényt az önművelésre, a kulturális értékek megismerésére. Az Országos Ifjúságpolitikai és . Oktatási Tanács olyan ifjúsági bérleteket és pénzhelyettesítő utalványokat bocsátott ki — és osztott szét a megyei tanácsok művelődésügyi osztálya, az ifjúsági szervezetek és klubok útján —, amelyek általában ötvenszázalékos kedvezményt nyújtanak a színházi előadások és hangversenyek belépőjegyének megváltásához. Ilyen módon a baranyai fiatalokhoz kétezer — ötven százalék kedvezményt biztosító — ifjúsági színházbérlet, hatezer színházjegy-utalvány (ugyanilyen árkedvezménnyel), négyszáz hangversenybérlet féláron való megvásárlásához jogosító igazolvány és háromezer 10,— Ft értékű jegyszelvény jutott el, amelyeket az Országos Filharmónia hangversenyein és az Országos Rendező Iroda ■ kiemelt rendezvényein — mint amilyen legutóbb Maria Kod- rianu szovjet énekművésznő estje volt a Pécsi Nemzeti Színházban — lehet felhasználni. A hangversenybérletek jó helyre kerültek — valamennyit felhasználták —, és a 10,— Ft-os hangversenyjegy-utalvá- nyok felhasználása is tervszerű, azoknák az ifjúsági rétegeknek a művelődését segíti, amelyek korábban talán kissé háttérbe szorultak." a jövő szakmunkásai, városunk ipari tanuMindezek ellenére megyénkben sok kísérlet kezdődött és sikerét bizonyítja, hogy országosan is elterjedt, kezd beválni, így például az iskolára előkészítő foglalkozás, a szocialista munkaiskola, a szaktantermi és a programozott oktatás, a korrekciós osztályok, az automatikus és az osztályozás nélküli előrehaladás, az egésznapos iskola ... A tanácskozás résztvevői hangsúlyozták az erkölcsi és az anyagi megbecsülés, bátorítás fontosságát. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy volt időszak, amikor egy ötletért csupán 50—100 forint volt a hono- «árium, aztán az átlag 200 forintra emelkedett. Ma már az egy újító személyre jutó összeg eléri a 800 forintot. Szólották még arról is, hogy az elfogadott újítást ismertetni, népszerűsíteni kell. Ezért kiállítások, ankéntok, tapasztalatcserék rendezését és újabb pályázatok meghirdetését tervezik. Egy összefoglaló kiadvány szükséges, amelyben megtalálhotó az összes orszáqos és megyei újítás. A szakfelügyelet elvi irányítása, hogy kutatási témákra, területekre hívja fe| a figyelmet, nélkülözhetetlen. Itt vetődött fel az a gondolat, hogy más megyékhez hasonlóan a Megyei Pedagógus Továbbképző Intézet szervezhetné, irányíthatná a mozgalmat. Gondot jelent sok pedagógusnak például a tárgy- jellegű ötlet műszak: leírása. Rengeteg gondolat vész el így, pontosabban nem ismerik meg mások. A beadott újítások műszaki kivitelezésében „Az egy üzem — egy iskola” elnevezésű mozqalom keretén belül sokat segíthetnének a szocialista brigádok. Sürgették a pedagógus újítók klubiának a megszervezését, emlékplakettek, díszoklevelek kiadását, valamint azt is, hogy pedagógusnapon a kivá'ó újítókat is jutalmazzák, személyi lapjukba, minősítésükbe pedig kerüljön be minden újítással kapcsolatos elismerés. v lói több százan e kedvezményes akcióban vettek részt a világhírű hegedűművész, Ruha István december 10-i hangversenyén. Azonban a hatezer színházjegy-utalványból alig néhány száz került eddig a Pécsi Nemzeti Színházhoz. (Vagy talán a fővárosi színházakban, esetleg más vidéki városban váltották be?) Még megdöbbentőbb az a tény, hogy a kétezer színházbérleti utalványnak alig több mint egyötödét — mindössze 478-at — váltottak be! Talán későn bocsátották ki azokat, vagy az elosztás nem volt megfelelő, vagy talán a színház ragaszkodott túl mereven a bérletezés gyors lezárásához? Nem tudjuk. Jó lenne, ha az OIOT az így „megtakarított” pénzösszeg más irányú — ugyancsak kulturális célú — felhasználására adna lehetőséget! — ghj — Tanácsi iparvállalat BELSŐELLENŐRI MUNKAKÖRBE férfi munkaerőt alkalmaz Gyakorlattal rendelkezők jelentkezését „REVIZOR” jeligére kérjük a $állai u. hirdetőbe leadni. Elsőkötetes írók szerzői estje Hétfőn este a Doktor Sándor Művelődési Központban rendez- te meq a Magyar írók Szövetsége Dél-dunántúli Csoportjel és a Jelenkor szerkesztőbizottsága három elsőkötetes író, illetve költő, Berták László, Pál Rita és Pécsi Gabriella szerzői estjét. Bárdosi Németh János mondott bevezetőt, Paláncz Tamás és Varga Márta adtak zenei műsort, a • Pécsi Nemzeti Színház művészei, Miklósy Judit, Vajda Márta és ifj. Kőmíves Sándor tolmácsolták a szerzők műveit. Természetesen mindhárom fiatal író maga is felolvasott saját műveiből, s mint ahogy általában, ezúttal is,, ez jelentette az est legérdekesebb perceit. Az éppen jubiláló — tizenöt esztendeje élő, dolgozó — Jelenkor jó hagyományt, szép szos kást folytatott ezzel az esttel. Az évről évre egyre erőteljesebben felsorakozó fiatal írók, akik elsősorban a folyóirat hasábjain jutnak publikációs lehetőséghez, immár kötetekkel is jelentkeztek, s ezek a kötetek ma már szinte ugyanolyan rendben követik egymást, ahogyan a folyóirat számai hónapról hónapra, Felhívni rájuk a figyelmet, kivinni a nyilvánosság elé fiatal szerzőiket, s egyben ilyet* ünnepi esttel meg is ünnepelni ezeket a — nemcsak a könyvek szerzői számára, de az egész pécsi irodalmi élet számára is fontos — eseményeket, szép gesztus és emlékezetes élmény marad. A péasi irodalmi éiet egyik legidősebb alkotójának, Bárdosi Németh Jánosnak bevezetőméltató szavai is erről a gondoskodásról. szeretetről és őszin, te örömről tanúskodtak. „Fiatalok — mondta a három íróról, költőről — a mai kor gyermekei. Azonos a táj is, amely küldte őket, Baranya, Somogy, Tolna tájairól jöttek. Pécs azonban mindenképpen a felnevelő dajka. Első' írásaik lelőhelye- a Jelenkor, amely — elődeihez,'Ó- Sorsunkhoz és a Dunántúlhoz hűen, ma is tehetségek kiröpítő fészke.” Az est sorrendben ejsó szereplője Pécsi Gabriella volt, akinek Kj népei vagytok? címmel jelent meg verseskötete. Bárdosi Németh János bevezetőjében méltatta a fiatal költőnó lírájának magávalragadó gazdagságát, da Ham-tiszta só gát, szuverén női hangját, őszintesé. gét. Majd ezekkel a meleg szavakkal ajánlotta őt a• költéssé, tét szeretők figyelmébe; „Pécsi Gabriella Pákolitz István .leánya. Pákolitz több versének ismert motívuma öröklődik a poé- talány lírájában. Nem utánzatként, más, árnyalt áttétellel, de döntően ennek a hagyomány- őrzésnek értékes, szép vonásával”. Az est prőzaírőja Pál Rite volt, akinek első noveiiasköteter Krumplitánc címmel jelent meg ebben áz évben. A kötet tizenegy novellát tartalmaz,' de. —> mint többen találóan, jellemezték — ezek a novellák mintha egy regény lazán összefűződő fejezetei lennének. Bárdosi Németh János szavaival: „Mai figurák (főleg nők) élete pereg, fut az életorsön. összefüggővé teszi az is, hogy az írásokban benne van eav kicsit az író élete, sorsa és bíráló szava. A novellák Annája, Mirája, több író. sónak (köztük a Krumplitánc tanárnője) az ő arcát tükrözi, A valós modelleken túl problémákat vet föl: felelősségre von és kíméletlenül leleplez minden visszahúzó erőt”. Berták Lászlónak csaknem egyszerre két „első" kötete is megjelent: nemrégiben látott napvilágot első önálló verseskötete, s néhány héttel ezelőtt jelent meg így élt Csokonai Vitéz Mihály című monográfiája, Csokonai alakjához, életéhez nemcsak úgy közeledett Bertók László, mint a hajdani magyar költők mai utódia, hanem úgy is mint a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium volt tanulója. Bárdosi Németh János elsősorban ezt hangsúlyozta méltatásában: hoqyan halad Bertók László, a költő azon az úton, amit nemcsak a somogyi paraszt ősök, hanem g magyar költő-elődök kijelöltek számára is. ! •’ ' ft, «IPtOQABÉPTECHftlIKA VÁLLALAT a megrendelő kívánságára még ebben az évben vállalja HUNOR 157—158-as elektronikus asztali számológépek, ETR 220-as elektronikus asztali számológépek, CELLATRON R 44-es elektromos automata számológépek SZÁLLÍTÁSÁT Budapest, V., Bécsi utca 8—10. Telefon: 182-980. Telex: 22-4381. Levélcím: 1369 Budapest Pf. 314 Közös játék az új hirdi óvodában Erb Janos felvetele Cs. L Hová kerültek a bérletek? Művelődés féláron
