Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)

1973-12-02 / 321. szám

Indulót játszik o vasutasze­nekar, fogadó bizottság lép Le­nin embernagyságú szobra előtt az emelvényre, a peronon mun­káslányok bizonytalankodnak mínusz 11 fokos hidegben, vörös seegfűszálakkal a kocsikból ki­kászálódó asszonyok és lányok elé — Moszkva Kijevi pálya­udvarának nagycsarnokában 9 óra 47-kor 2678 kilométeres út után percnyi pontossággal befu­tott a magyar békevonat, a 32. az idén. az első Pécsről. 81 pra vonaton 317 baranyai munkás, tsz- sog, tisztviselő, orvos és funk­cionárius utazott egyhetes is­merkedésre a szovjet fővárosba november 19-én, Egyhetes ki­rándulás —■ s ebből 81 óra vo­naton. Ne riadjanak vissza I — A 81 óra rosszul hangzik, a valóság szebb. A szovjet hálókocsik mo­dernek, tiszták, világosak, ké­nyelmesek. s ami most a leg­fontosabb, melegek. Ungvártól ugyanis hó borítja o Kárpáto­kat, s hómező kíséri a vonatot a végtelen ukrán rónákon át, Moszkvában pedig 11 fokos hi­degben, metsző, havas szélben toporogtunk másfél óra hosszat több száz német, néger és in­diai turista társaságában véget nem érő sorokban Lenin mau­zóleuma előtt A kabinok tehát kényelmesek és az Intourist idegenvezetői gondoskodnak róla, hogy lehe­tőleg senki se unatkozzék. —; Vonatunk az Ukrán Szov­jet Szocialista Köztársaság egyik legnagyobb városa, Lvov felé közeledik — közli a Barátság vonat rádióia. — Ukrajna terü­lete 601000 négyzetkilométer, 50 millió lakosa van ... Az étkezőkocsiban nagy a forgalom. A készlet ételből, ital­ból szinte kimeríthetetlen, s oz IBUSZ-kísérök most osztják ki a jegy mellé járó 40 rubelt Mása 8 kopejkáért kínálja teáját, forró, most csorog a szamovár­ból. A vonat rádiója a kijevi programnál tart... Szezon végén utazunk, ennek Is megvannak az előnyei. Csa­pon hét tolmács és idegenve­zető csatlakozik a küldöttséghez — minden csoporthoz jut egy —, kárpátukrajnai magyar, fiúk és lányok. A Szovjetunióban je­lenleg 160 000 magyar él. A Kárpátokon-túli terület lakossá­gának 70 százaléka ukrán ugyan, de az ukránok fele is ért . magyarul. Középiskolákban három nyelven tanítanak, s a gyerekek magyarul és oroszul egyformán jól beszélnek. Ide­genvezetőink tájékozottsága, tu­dása megdöbbentően pontos. Az Intourist rendkívül gondosan képezi ki munkatársait: a leg­alacsonyabb beosztáshoz is há­rom hónapos moszkvai intenzív tanfolyamán át vezet az út. A Tretyakovban, a Kincstárban, Moszkva utcáin és a Kreml templomaiban folyékonyan és precízen órákon át mondják a neveket és történeteket, sorol­ják az adatokat és számokat Szédítő számokat! Új stílus Azt mondják, aki három éve járt Kijevben és . Moszkvában, sok utcára és városrészre alig- alig ismer ró. Kiievben 9 autóbusz vitte vá­rosnézésre a baranyaiakat Ko­szorút helyeztünk el Lenin szob- ráná', fe'kerestük a Népgazda­sági Kiállítást és tiszte'eqtünk a város hős védőinek emlékmű­ve előtt. A 28 méteres gránit •beliszk a Vlagyimiri hegyeken Különvonat Pécsről a Szovjetunió fővárosába Á legelőkelőbb étferemben a gellérthegyi felszabadulási emlékművet idézi. Budapest és Kijev között különben is meg­hökkentő a hasonlóság. A Dnyepr jobb partján merede­ken magasba szökkenő hegyek tetején a Lavra kolostor, alatta Podolsz, a mi Krisztina-városunk, Gellért püspök helyén Vlagyi­mir kijevi fejedelem tartja ke­resztjét a Dnyepr fölött. S a túlsó parton egy 250 ezres, alig néhány éves város — Darnica. Szépvonalú, modern, könyvesbolt több utcát foglal el, magyar osztályán Berkesitől Illyés Gyuláig irodalmunk elő­kelő alkotásai oroszul, angolul, németül, magyarul zömmel megtalálhatók. Gazdag a vá­laszték, s a legújabb angol nyelvtörténeti munka is 80 ko­pejka. A végén már csak azért vesz az ember, mert minek hagyja ott, ami csak fillérekbe kerül. A nagy területen történő építkezésnek is megvan a ma­tése 100 rubel és teljes ellátás. A lakbér viszont 13 kopejka négyzetméterenként — s csak a szobákat számítják — gázért és villanyért fejenként 16 ko­pejkát fizet havonta a család, és két rubel a telefondíj, amiért aztán annyit beszél, amennyit bír. A szovjet emberek szolidan élnek, a fényűzés nekünk ju­tott. A Kreml Az Uszpenija templom 8—12 emeletes épületek. A „szoc. reál-stílus” itt is a múlté. Moszkvában is. Moszkvában a Kalinyin sugárúton a 25 emele­tes, félig nyitott könyv alakú üveg. és betoncsodák — nem beszélve o meghökkentően nagy számú hipermodern szállodák­ról, a két Belgrád Hotel, a Rosszija 3181 szobájával, vagy Kijevben a Lebidzs, az Ukrán óruhár — a párizsi Mont Par- nasse-tól félkörben ívelő paloták egyenrangú társai. S gomba­mód nőnek a város minden részében, látszatra ötletszerűen, itt-ott üres területek közepén, hogy aztán — ismerve az utóbbi években diktált szédítő iramot — tíz év múlva ők határozzák meg Moszkva új arculatát, mint ma a 12—15 emeletesek mond­juk a Lenin sugárúton. Üj stílus, szédítő iram. Moszk­vában naponta 350 lakást ad­nak át. Ma 7,5 milliós város, Kijev kétmilliós. 1972-ben autó­pályával vették körül Moszkvát —, 109 kilométer hosszú. Elké­pesztő területen terül el a vá­ros, bőséges lehetőséget kínál a parkosítás. Kijevben például 18—20 négyzetméter park jut minden lakosra. Közel azonos szinten ga hátránya — mondtuk — különösen, ha ahhoz az üzle­tek nagyfokú szakosítása páro­sul. Mert igaz, hogy a legújabb épületek földszintje mindenütt üzlet, — s mekkora elárusító­terek! —- sőt a Kalinyin úton az épületeket is áruházak soca köti össze, mégis kilométereket kell gyalogolni, mire az ember megtalálja azt, amit éppen ke­res. Egyébként is, ne keres­sünk: amit látunk, vegyük meg, nem biztos, hogy holnap még hozzájutunk. Vodkát szerettünk volna venni. Szombaton volt, vettünk. Vasárnap — a hónap utolsó vasárnapján nyitva tar­tanak az üzletek — maradt még néhány rubelünk. Mondom oz eladónak: — Mozsno vodku? — Nyet. zavtra nado rabo- taty. Egyébként Moszkvában min­den kapható a zöldpaprikától a zsúrkenyérig, az ementáli sojttól a legkülönbözőbb húso­kig. Szó sincs áruböségról! De szegénység sincs. Nem isme­rem a munkáskereseteket. a kezdő idegenvezető havi fize­Moszkva legelőkelőbb étter­mében étkeztünk, o vadonatúj, hipermodern Kalinyin út sar­kán épült Arbatban. Az étte­rem csupaüveg palota, fölötte szálló, mellette minisztériumok sora. s 15 percnyire gyalog a Kreml. A lépcsőkön szőnyeg, az asztalok közt szőnyeg. A foga­dóban önkiszolgáló ruhatár — a turistáknak. Ésszerű, mert gyors, és az ezeregynéhányszóz kabát közül sohasem kevertek el egyet sem. Egyébként is há­romszázan voltunk Baranyából, s a hosszú út alatt nem veszett el semmi. Azaz, mégis, az utol­só napon a Lenin múzeumban eltűnt — egy almamellékl pa­rasztbácsi. Csak magyarul tu­dott. Csoportja tűvé tette érte a környéket, szóltak a rendőr­ségnek, értesítették a GUM áruházát. Már indult a vonat, s az öreg sehol. Kijevben várt másnap a távirat, a bácsi meg­került, vonatra ültették, egyna­pi késéssel útban van hazafelé. Az étteremben fekete rakás, fehér inges, csokornyakkendős pincérek egyszerre kétezer em­bert szolgálnak ki — pontosan, s nálunk elképzelhetetlen gyor­sasággal. Az ellátás kitűnő. A turistákat általában o káposz­talevessel riasztgatják — ki­mondottan ízletes, s nincs ket­tő egyforma. A reggeli sajt, virsli, tea. vaj és gyümölcsíz. Az ebéd háromfogásos, sörrel és fagylalttal. A vacsora bőséges, s krémje a műsor. 15 tagú ze­nekar játszik piros zakóban — szép számmal magyar táncze­nét Valószínűtlenül karcsú lánykák cigánytáncot járnak, a bluzki rajtuk — hát hogy is mondjam — inkább bikini, mint gimnasztyorka. A zsonglő­rök öröglen ügyesek, újszerűek és szellemesek a pantomimek. S az énekesek! — Kiváló isko­la, még a táncdalokból is gyöngyszemeket produkál. Csoportunkat az Osztankino szálló-komplexumban helyezték el egy- és kétágyas, fürdőszo­bás szobákban. Osztankino tíz éve még falu volt, ma város az ötszázméteres tv-torony szom­A tág térségeknek azonban árnyoldaluk Is van. Képtárakkal, műkincsekkel hamar eltelik a turista, s az érdeklődés egyre inkább a boltokra összpontosul. Hadd bocsássam előre: a KGST jól funkcionál, az árakat máris sikerült közel azonos szintre hozni. Rádiót, órát nem érdemes venni, ugyanezen az áron itthon Is megkapjuk. A csokoládé és a sresz méregdrá­ga. A ruhaneműek drágábbak, olcsóbbak általában a műszaki cikkek. Nemesprémért ne Moszk­vába menjünk, turista pénztár­cából semmire sem futja. Vi­szont olcsó a bőráru és potom pénzbe kerül a könyv. Angol nyelvű szakkönyvekért a Gorkij utcába taxiztunk. A taxit min­denkinek ajánlom, 10 kopejka kilométerenként, könnyen elér­hető, mindig és mindenütt. A A KaTinyín sugdről szédságában. Reggelenként 11 autóbusz sorakozott fel a szálló előtt, azok vittek városnézésre a Lenin hegyektől az űrhajósok emlékművéig, s szólítottak este baráti találkozóra vendéglá­tóinkhoz, a leningrádi kerület munkásaihoz. Szívélyes közvetlenség Huszonöt emeletes a Gid- roprojekt tavaly elkészült üveg­palotája, ahol moszkvai mun­kások adtak nekünk találkozót. Az előtérben a kerület vezetői, terített büféasztalok, zenekar a dobogón és az ötszáz férőhe­lyes kultúrteremben kétszáz meghívott. A székekre egy-egy borítékot tettek jelvénnyel és moszkvai képeslappal. A gyű­lésen megjelent a pártbizott­ság titkára, a víziérőműveket tervező intézet — az ő mun­kájuk is az a5szuáni gát — igazgatója, a tanács elnöke. Néhány rövid beszéd, ismerke­dés, s végül a moszkvai eszt- rád színház műsora Brahms magyar táncaiból a VIT-díjas pantomim művészek tv-ből már ismert bemutatójáig. Kijevben is hivatalosak voltunk egy nagy­gyűlésre. A Híradástechnikai Technikum diákjai fogadtak magyar cigányzenével magnó­szalagról és adtak aztán ked­ves, frappáns műsort ukrán- táncoktól a szovjet népek egy­ségét magasztaló himnuszig. Azt hiszem, nem alaptalan a gyanúm: nálunk nem egészen így fogadják a szovjet turista csoportokat, pedig nemzeti ér­dekünk, hogy az utazás kínálta lehetőségeket is legalább úgy kihasználjuk saját értékeink propagálására, vendégeink ro- konszenvének és nagyrabecsü­lésének megnyerésére, mint ahogy art most Kijevben és Moszkvában nekünk bemutat­ták. A Szovjetunióban erre nem sajnálják az időt. Kijevben is, Moszkvában is találkozóra hív­ták a küldöttség vezétőit, o Ba­rátság Házába. Kijevben mi­niszterhelyettes, Moszkvában a Szovjet—Magyar Baráti Társa­ság elnökhelyettese, két nagy gyár igazgatója és llirij Tolko- nyuk vezérezredes, a Déli Had­seregcsoport nemrég hazatért vezérkari főnöke fogadott és mesélt pécsi, illetve baranyai élményeiről. Nem konyakos üvegek barikádja mögül, ha­nem szódavizes, lepényes, de kötetlen, közvetlen beszélgeté­sét!. A búcsúbeszéden nemcsak oz Intourist vezetői jelentek meg, nemcsak a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság elnöksége képviseltette magát, újból el­jött a leningrádi kerületi párt­bizottság titkára és felesége. Az éttermeket megtöltötte a Valahol a Volga mentén, a Pécs városi fenyveserdő.... s az egyhetes út tapasztalatai­nak összegezése a pártbizott­ság titkárának szavaival: „Jöj­jenek minél többen Baranyá­ból, indítsanak minél több ba­rátság vonatot. Javaslom az utazási irodák vezetőinek, le­gyenek kissé hosszabbak ezek a találkozók.” Napóleon ágyúi mellett Moszkvában járni és baléi, tot, vagy operát nem látni, pó­tolhatatlan mulasztás. Szeren­csénk volt, az Iván Szuszanyin- ra kaptunk jegyet a Kreml Kongresszusi palotájába. A palota építészeti remek­mű. 29 méter magas, ötszintes — hatezer férőhelyes színház­teremmel. Hét órára az óriási terem megtelt, s a mi három­százfős csoportunk menthetet­lenül elveszett p sokaságban. Az előadást leírni hiábavaló vállalkozás, ezt látni, átélni kell, színes filmre venni, aho­gyan a 300—400 fős statiszté­ria ' — s mindmegannyi más- más öltözékben — a hatalmas színpadon él és mozog, énekel és játszik, táncol és hadakozik. Felejthetetlen és magóval- ragadó élmény az orosz nép fergeteges, szűnni nem akaró tapsviharban kirobbanó nem­zeti büszkesége, amikor az opera fináléjában a Kremlt megjelenítő színpadra lovagol a lengyel hódítók felett diadal­maskodó két győztes hadvezér. A szünetekben a legfelső emeletre özönlik a nép — o bálterembe, ahol o köröskörül elhelyezett asztaloknál percek alatt kiszolgálnak másfél ezer embert. Másfél ezer ember be­szélget, nevetgél, járkál és to­long, s mégis szinte templomi a csend, — mindenütt süppe­dő szőnyegek, tökéletes hang­szigetelés. Az előcsarnok üvegfalo o Kreml udvarára tekint. Napó­leon egykori ágyúja előtt prém- bundás katona sétál a hóval borított néptelen téren. Báling József V. M. \ Béke és barátság Indulót irt'Krilr n vncutacTe- n nRlIérthenvi felszabadulási könyvesbolt több utcát foalal el, tése 100 rubel és teljes ell

Next

/
Thumbnails
Contents