Dunántúli Napló, 1973. november (30. évfolyam, 291-319. szám)
1973-11-11 / 300. szám
Szexuális felvilágosítás? Baranyai orvosnapon 125 éves a mohácsi kórház A mohácsi kórház felépítésének gondolata 1831-ben kitört nagy kolerajárvány kapcsán vetődött fel. A kolera olyan erővel dühöngött, hogy például a református anyakönyv szerint 7—8, sőt tizenegy halottat temettek el naponta, az evangélikusok között pedig* kilencvenötén haltak meg — írja Fölkér József 1899 októberében írt várostörténetében. 125 éve Teljes pontossággal a kórház alapítási idejét nem lehet meghatározni. Annyi bizonyos, hogy 1841 és 1847 közötti időben létesült oz első kórház. A ..mohácsi kórház alapítására kiküldött tervező választmánynak" 1841. szeptember 18-i jelentéséből kiderül, hogy a pénzbeli alap akkor már 1686 forint 30 krajcár volt. Az ola- pitós tehát ezen idő után történhetett mégpedig, — mintegy 1858. évből való német nyelvű fölterjesztésből olvashatjuk — „aus Antrieb men- schen-lreundlicher Gesinnungen noch im Jahre 18... (az évszóm hiányzik) Dank dem herzhaften Streben und Wirken des damals hierorts sta- tionirt gewesenen Herrn Co- mitats-Physicus Dr. Uray"... Fölkér József a továbbiokban így bizonyítja a kórház meglétét: „1847-ben már föltétlenül megvolt a kórház, ami kiderül dr. Hermann (Uray) János, megyei rendszerinti főorvos 1847. évi április 30-áról kelt átiratában, melyben kérdést tesz, minő feltételek között fogadna be a város helybéli kórházába , a megyebeli adózókat is. Nemkülönben bizonyltja ezt oz akkor Pécsvára- don székelő járási főbírónak 1847. évi szeptember 1-ről kelt 1134 szám alatti iktatott felhívása is, melyben a várost felszólítja, hogy helyi kórházát kerületi kórházzá alakítsa át." Tehát éppen 125 évvel ezelőtt. A kórház eleinte csak helyi jellegű volt. A kórházi épület o mai Hölzl-féle ház helyén állott a Kossuth Lajos utcában. Amikor azonban az 1856. március 6-án Mohácson dühöngő nagy tűzvésznek a kórház is martalékául esett, nyilvános jellegűvé alakult ót és az ó- vórosházban helyezték el ideiglenesen. Mohács város 1876-ban megvásárolja Brand János hálát és a kórházat az ó-városhózóból ide helyezi át. Ebben a házban maradt a városi orvos vezetése alatt mindaddig, míg föl nem épült Mohácson, 1896 végén a vármegyei közkórház. Vármegyei közkórház Ennek rövid történetét ismét Fölkér krónikájából olvashatjuk: „1893. évi március 3-án olvastatik Szily László vármegyei alispánnak 2298/893. számú leirata, melyben értesíti a várost, hogy a vármegye tervébe vette egy megyei közkórház létesítését, ennek helyéül első sorban legalkalmasabbnak véli Mohács városát, mint amely vármegyénk legnépesebb helysége, jó vidék központja és előnyös közlekedési eszközökkel rendelkezik. Kérdést intéz tehát, hajlandó e a város alkalmatos helyet ingyen átengedni és ezen felül esetleg még minő anyagi áldozatot szándékozik a kérdéses intézmény javára fölajánlani. Mohács város képviselő testületé örömmel vette tudomásul a tervet, fölajánlotta a Kereszt-vendéglő mögötti 3636 négyszögöl nagyságú területet ingyen és 10 000 forintot készpénzben az építés céljára, amely adományért azon előnyt élvezik a mohácsi illetőségű ápoltak, hogy az ápolási dijaknak kétharmadát kötelesek csupán fizetni. A vármegyei közkórház csakhamar megépült és a legmodernebb fölszereléssel ellátva 1896. évi deczember 10-ik napján nagy ünnepélyességek közepette, a vármegyei alispán és a központi tisztikar személyes jelenlétében megnyílt." Ez időtől fogva a városi kórház, mint ilyen, teljesen megszűnt és helyette létesült a városi szegényhez. 1899-ben megépült a városi járványkórház, a rómbi katolikus temetővel szemben. A vármegyei közkórházon a legnagyobb bővítést 1938-ban végezték, amikor a tüdőpavilont megépítették. U| pavilon A II. világháború olatt 0 várossal együtt a kórházat is kiürítették a német megszállók. A felszabadulás után orosz és bolgár sebesült katonákat ápoltak a kórház épületének nagyobbik részében és a tüdőpavilonban is. A jelentősebb rekonstrukciót csupán 1964-ben végezték, azonban így sem növekedett az ágyak száma, mert az intézetben helyezkedett el a véradó- állomás, a rendelőintézet egy része, a járóbetegrendelés, valamint a mentőállomás. 1967-ben épült a véradóállomás és így jelentős hely szabadult fel a kórházban. A korszerű intézmény évente 1200 liter vért gyűjt. 1952-től a kórház a rendelő- intézettel egységben működött, nemcsak szervezetileg, hanem helyileg is. 1970-ben átadlak a város új rendelőintézetét, amelynek napi forgalma több mint 700 beteg. Az utóbbi tíz év folyamán felújították a kórház villamos- berendézéseit, aszfaltozták a szállító útvonalakat, megtörtént a műtő és a röntgen rekonstrukciója, és beindult az orr-füll-gé- ge osztályon az audiológiai rész. 1972-ben a mentőállomás is kiköltözött a kórház épületéből és ma különálló egységként működik egy korszerű, főútvonal melletti épületben. 394 ágy A napokban készül el a 84 személyes ideg-elme pavilon. Az új pavilon elkészülte után a mohácsi kórház 394 ágyas lesz és mint Baranya megye legnagyobb kórháza végzi majd gyógyító feladatát. Jelenleg a Mohácsi Kórházban 60 ágyas belgyógyászat, ugyancsak 60 ágyas sebészet, 40 ágyas szülészet-nőgyógyászat, 35 ágyas gyermek belosztóly, 28 ágyas gyermek fertőző, 40 ágyas tüdőpavilon, 15 ágyas fül-orr-gége. osztály, tízágyas szemészet és 22 ágyas felnőtt fertőző működik. Negyven orvos és 436 kiszolgáló személyzet végzi a gyógyító munkát. A kórház laboratóriumában nemzetközileg is számontartott hormonológiai kísérletek folynak, évente számos tudományos előadást tartanak és tudományos dolgozatokat jelentetnek meg. A Mohácsi Kórház a város csaknem húszezer és a járás több mint ötvenezer lakosának fekvőbeteg ellátását oldja meg A jövőben a műszerellátottságot kell javítani és újabb szárnyépületeket építeni. FOim János — Javaslom, nézze át dr. Károlyi István könyvét — mondta az orvos, egyik beszélgető partnerem. — A címe: Nemi élet, nemi erkölcs, nemi betegségek. Sok hasznos tapasztalat, sok érdekes vizsgálat von benne ... A könyvet sehol nem lehetett megkapni. Volt, mondták mindenütt, de elfogyott. Talán ez önmagában is jelez valamit. * Az Országos Bőr- és Nemi- beteggondozó intézet tervet készített, amely a felvilágosítás kiterjesztését tűzte ki célul. Ennek jegyében történt Pécsett és Baranyában is néhány kezdeményezés. Főleg előadások, amelyeket a fiataloknak, elsősorban középiskolásoknak tartottak. Vagy: készülnek tartani. Vagy: „szívesen tartanánk, ha hívnának, de néhány helyen valósággal elutasítóan viselkednek, mintha mi akarnánk rájuk erőszakolni magunkat...” A nemi betegségek orvosa így nyilatkozik: — Mindenki tudja, hogy az utóbbi években rohamosan szaporodnak a nemi betegségek. Ezúttal mellőzzük a többi okot. csak a felvilágosítás hiányát hadd említsem. A tbc vagy a rák elleni küzdelemben nagyon szép eredményt mutathatunk fel, s nem utolsósorban a propaganda terén. Ehhez képest amit a nemi betegségek vonatkozásában tettünk, úgyszólván a nullával egyenlő. Amit mostanában csinálunk, néhány előadás itt-ott, egy csepp a tengerben. Az iskolai előadásokat egyébként még szülői tiltakozások is követték néhány helyen .. . Nehéz megtörni a jeget ... A „sex-őrület", ahogy mondani szokták, kissé persze túlzó fogalmazásban, Nyugatról felénk is terjed. Szélesebb társadalmi alapon kellene ezt megközelíteni, hiszen ez a minden háttér nélküli egy-egy előadás semmit sem old meg. Külön kérdés, hogy a szexuális felvilágosítást vajon éppen a nemi betegségek oldaláról kell-e megkezdeni. A megré- misztés, az abnormális oldaláról? Többek szerint ez egy rendkívül elavult és téves szemléletet tükröz. Igaz, más országokban vannak ilyen profilú kutetó intézetek, nálunk azonban ennek a kérdésnek nincs gazdája. * Két idézet a fentemlített könyvből: „Milyen problémák vetődnek fel, mint a szexuális akceleráció következményei? Amennyire bizonyos, hogy korunkban a testi és a szexuális érzés meggyorsult, annyira kérdéses, hogy vo- jon a jellembeli és érzelmi érettség, a társadalomba való beilleszkedés, valamint a személyiségfejlődés szintén akcele- rálódott-e?" „ . . . a felnőttek, a szülők, nevelők, orvosok, pszichológusok és pszichiáterek nézetei távolról sem egységesek. Jelentékeny szerepe van ebben annak, hogy a „normális" nemi életről viszonylag kevés objektív tudományos vizsgálattal rendelkezünk annak ellenére, hogy kevés témáról írtak onnyit, mint a szerelemről.” * A pszichiáter is a „negatív oldalról" közelít: — A nemi betegségek, a korai terhességek és hasonló súlyos következmények mellett nagyon súlyos és sajnos nagyon gyakori következménye a felvi- lágosulatlanságnak, tudatlanságnak az a sok neurotikus betegség, aminek eredete a szexuális életben kereshető. Persze a beteg ezt rendszerint nem tudja ... Egyértelműen súlyos gondnak tartja — ő is —, hogy nálunk a nemi felvilágosítás szinte még gyermekcipőkben sem jár. — Külön kellene választani o felvilágosítást a neveléstől. A felvilágosítás az, ami viszonylag könnyebben megoldható. Meg kell persze teremteni a kereteit, az apparátust. Valamilyen lépések ez irányban már történtek is. A nevelés — az más. Azt egészen korán, tulajdonképpen már az óvodáskorban meg kell kezdeni. Véleményem szerint ez elsősorban a család feladata. Nem lehet áthárítani az iskolára, hiszen « teljes személyiség kinevelése is elsősorban a családon belül történik. Persze, nekünk nincs szexuális kultúránk. Bajok vannak még a család-kultúránkkal is. Rengeteget lehetne beszélni arról is, hogy a mai, korábban érő fiatalság nemi élete menynyiben függ az előző generáció szexuális értékrendszerétől, vagy a társadalom általános norma- rendszerétől. Mert — mondanom sem kell — egyiktől sem független. Meggyőződésem egyébként, hogy az értelmes, új generáció kialakítja a maga értékrendjét, ami sok tekintetben fejlettebb lesz az előzőnél. Ám ez senkit sem ment fel a felelősség alól, hogy legalább azt az álszent, képtelen nézetet számoljuk fel, hogy „ha valamiről nem beszélünk, akkor az nem is létezik”... * Egy középiskola igazgatónője: — A pécsi pedagógusok igazán élenjártak ebben a kérdésben, hiszen még 1964-ben, amikor tényleg „a köldöknél végződött" az ember tanítása, országos tanácskozást kezdeményeztünk erről a problémáról. Azóta elkészült a bővítés a gimnáziumi biológia könyvhöz. Viszont szerintem — ahogy valójában egyetlen szaktárgy sem steril — úgy különösen a nemiség tanítása nem lehet mentes a szexuáletikai kérdések felvetésétől, s ez az, amit minden pedagógustól el is kell várni ... Mi az önnevelésre, az öntudatos, értelmes életre akarjuk nevelni a fiatalokat. A lányainkat pedig öntudatos, becsületes családanyákká szeretnénk nevelni. akik fölnevelik majd a maguk egészséges gyermekeit! Ffangsúlyozom az egészségest! Ha megrekedünk ott, hogy felvilágosítjuk a gyerekeket a veszélyekről és egyáltalán, a nemiség mibenlétéről, még nem értünk el semmit. Nem tiltani, ijesztgetni akarunk, de azt szeretnénk, ha a lányok — leginkább róluk beszélek, de ez talán érthető — nem potyáznák el magukat... Ügy veszem észre, hogy a társadalom kissé bedobta a gyeplőt... Ez egy nagyon tehetséges, okos, őszinte és sokrahivatott generáció! De ha nem tanítjuk meg, hogy meg is becsülje magát, ha nem adunk az ismeretek mellé tartást is... * — Doktor úr, ön szerint kinek kellene a felvilágosítást végeznie? — A pedagógusok is vállalhatnák, bár igaz, hogy az ismeretanyagot tisztázni kellene, néhány orvosi kérdésben jobban el kellene őket igazítani... — Tanár úr, ön szerint kinek kellene a felvilágosítást végez- nie? — Orvosoknak, feltétlenül. * — Mi amolyan partizán módon .kezdtük el néhány évvel ezelőtt az általános iskolában — mondja a főorvos. — Most már van bizonyos tapasztalatunk, valamiféle „tanterv" is... A hetedikben kezdtük, de most már úgy tűnik, a hatodikban kell kezdeni,, vagy talán még előbb. A középiskolában mindenképpen késő. A szaporodás biológiáját akkor kell megismertetni a gyerekekkel, amikor erotikus képzeteik még nem tapadnak a témához. A tapasztalatok szerint a normál biológiával egyszinten lehet a kérdésről tárgyalni, s a szexuális életről, igen óvatosan és okosan persze, lehet és kell már beszélni a hetedik-nyolcadik-, ban. Egyet kijelenthetek: a struccpolitikának semmi ' értelme. Egy angol vizsgálat példájára kisméretű vizsgálatot folytatott általános iskolások körében. Az eredeti teszt néhány mutatója Így fest; A fiatalok és öregek „mások-e", erre a kérdésre a kérdezetlek háromnegyed része igennel felelt. A „többet tanulok-e a társaimtól, mint a felnőttektől" kérdésre a mqgyar gyerekek közül kevesebben feleltek igennel, mintáz angliaiak. Ugyanilyen különbség van ennél a kérdésnél: a fiatalok akkor lehetnek-e igazán szabadok, ha nem az otthonukban élnek. A mi gyerekeink 94 százaléka erre nemmel válaszolt. Száz százalék irt határozott némát erre a kérdésre: „nincs szüfctég o szexuális élet iskolai tanítására, mert az ember úgyis rájön magától". ... És azoknak, akiknek túl rossz véleményük van a moi ifjakról, álljon itt még egy száz százalékban egyforma vélemény: elmehetnek-e a tinédzserek este hazulról úgy, hogy nem közlik szüleiekkel, hová mentek? Nemi — mondta valamennyi névtelen kérdezett. Mint látható, a fenti teszt megpróbálja közelíteni a problémát, megvizsgálni a hátteret is. Ha ezt a vizsgálatot például tíz, húsz vagy száz iskolában meg lehetne csinálni (és nem kell hozzá más, mint egy darab papír és egy kis jóindulat), — már kevésbé tapogatóznának sötétben azok, akik ezt a hatalmas gondot becsületesen, telve aggodalommal és szakmai felelősséggel szeretnék végre megoldani. — Sokan csinálják mór itt- ott a felvilágosítást — mondja a főorvos. — De széthullik oz egész, csak elszigetelt erőfeszítés marad. Számos országban van már nagyon komoly kutatómunka e téren. A tények felmerése alapvető lenne. * Néhány hónappal ezelőtt a kérdést egyetlen, a legilletékesebbnek vélt Egészségügyi Felvilágosítási Központban készítendő interjúval szerettük volna tisztázni. Az interjú nem készült el, mert — mint kiderült — a probléma megoldásának útjairól nagyon sokféle, eltérő vélemény van, szerepe, helye, megoldása nem egységesen tisztázott. Talán jellemző adalék, hogy bár — például Prágában! — már nemzetközi sexológiai kongresszusokat is tartanak, a mi lexikonjaink, értelmező szótárunk stb. ezt a szót nem tartalmazzák. Találtunk viszont az 1925-ben megjelent Révai Nagy Lexikonban egy érdekes szöveget a „Szexuális pedagógia" címszónál: „Annak tanítását célozza, miként lehet különböző korú egyéneket a nemi életről korúknak megfelelő ismeretekkel fölruházni és azokat olymódon megmagyarázni, hogy belőlük egészséges, tiszta és erkölcsös nemi élet fejlődjék. A Sz. szükséget ma már minden szociológus és pedagógus elismeri, csak az időpont és a módozatok vitásak még." „Csak az időpont és a mó dók nincsenek még tisztázva" — mondták nekünk 1973-ban. * „A szexualitás törvényeit távolról sem ismerjük olyan egzaktsággal, mint teszem azt, a gravitációét" — írja dr. Károlyi István könyve előszavában. — Fel kellene mérni a tényeket, amire egész jövőbeni munkánkat, terveinket építeni lehet — mondta a főorvos. — Csak úgy alkothat teljes képet — mondta egy „illetékes" — ha megkérdezi a szociológusokat, pedagógusokat, orvosokat, a szülészeket és a nemi betegségekkel foglalkozókat, a pszichológusokat és pszichiátereket .. Talán semmi más nem derül ki e sokféle véleményből, csak annyi, hogy fél évszázad alatt etekintetben nem léptünk előre, vagy csak egészen keveset De ha országos szinten még csak a tapogatózásnál, részlet- kérdések kidolgozásánál tartanak is, miért ne lehetne attól itt helyben gyorsabban előbbre jutni? Csupán néhány, nagyon laikus ötlet: végezzék el q fenti vizsgálatot és egyéb — mások által kipróbált — felméréseket itt is. Nézzék meg a helyi illetékesek, nem lehetne-e a különféle profilú orvosokból valami olyan társaságot létrehozni, amely szervezetten, a tapasztalatok közkinccsé tételével, eddigi eredményeik kritikájával es felhasználásával megkezdhetné a kérdés alaposabb, tudományosabb és rendszeresebb feldolgozását! Nincs-e erre lehetőség akár Akadémiai Bizottságunk keretei közt, vagy máshogyan? Sűrű ködben már az is nagy dolog, ha valamivel tisztábban látunk. H. E. VA S A R N A ?I MIUIKIET c. é
