Dunántúli Napló, 1973. november (30. évfolyam, 291-319. szám)
1973-11-10 / 299. szám
DUN ANTOLI NAPIO 1973. november 10. Nem olyan régen dollárt ért itt minden szoba Ősz Siófokon Siófok, Petőfi -sétány. A korzó, c bámész utca, ahol nem is olyan régen méq külföldi illetőségű autócsodák rugtattak el mellettünk, és felhőtlen arcú nyaralók nyüzsögtek a platánfák alatt... Végiglótni a szálloda-soron. Csendes egykedvűséggel esik az K eső, a viharkabátos utcaseprő S ugyanolyan csendes egykedvűséggel söpri halomba a platánok leveleit. Szemben egy eser„Wüionös" bűnügyek Aki „kalauzol" — és aki „nevel" A csábító aranykarperec ... Szíjjal neveli gyermekét Egy nő segítségért kiáltott Pécsett a színház épülete mögött. Kora délután volt, mégis csők egy-két járókelő ment az utcának ezen a részén. Mire kiderült, hogy mi is történt, — a tettes már messze járt... A segítségért kiáltó nő Éva Markwart NDK állampolgár a következőképpen mondta el a töfténetet: „Aznao érkeztem Pécsre, — az IBUSZ-nál kaptam fizetővendég-szobát. Elindultam az adott címet megkeresni. Találkoztam egy postással, akitől igyekeztem megtudni, hogyan jutok el legközelebb szálláshelyemre. Még csak néhány szót váltottunk, — hozzánk léoett egy nő és felajánlotta: elkísér, útbaigazít. A színház melletti lépcsőkön, mentünk le, amikor o nő megkérdezte — néhány szót túdott németül — mennyi oz idő? Abban a pillanatban, amikor karórámra, pillantottam, a karórához kapott, leszakította és elfutott. Ekkor kiáltottam segítségért. Ha jól láttam, felszaladt a színház melletti lépcsőkön, sajnos utá- nahjtni nem tudtam. Eltűnt”. A rendőrség megkezdte a vizsgálatot. Három nap múlva kézreke- • rült a tettes: Papp Istvánná, takarítónő, aki a Kulich Gy. utcában lakik albérletben. Papp- né beismeri tettét, — „mentségére” meglepő magyarázatot mond: „Azt hittem, hogy a karperecén lévő óra arany.... de tévedtem, mert nem volt az. A zálogban 120 forintot adtak érte . . ." Az óráért és a „különös” idegenvezetésért valószínű még más is jár... A pécsi rendőrség központi ügyeletén megcsörrent a telefon, — a telefonáló felindult hangon kérte a rendőrség segítségét, mert „ütik szegény gyereket”. Az URH-autó perceken belül a megadott címen volt. A lakásban a feleséq és a hatéves kisfiú sírt — a férj pedig „mellét düllesztve” fogadta a rendőröket. A történet: ittasan jött haza a féri. — Milyen nap van ma? — kérdezte a kisfiútól öblös hangon. — Nem tudom .. nem.. — váloszoha c gyerek iiedten. Az apa a kisfiú iskolatáskájának szíját kihúzta, meglóbál- ta a levegőben, — s mielőtt az anva közbeléphetett volna, a szii már le is csapott a kistiú- ra. Aztán lüra és újra . . Dulakodás, kiabálás . .. Nem először történik, hogy a férj ittasan tér haza. Retteg tőle a felsége, kisfia. „Nem tehetek róla, ha iszom elfog az idegesség és azt sem tudom mit csinálok” — mondia „védekezésül” a féri. — Tanítani akarom o gyereket — teszi hozzá. Különös neve'ési módszer. A k;sfiú testét kék, zöld fölA légből kapott mosógép H»t tudnak a röpgóyások? — Szép hím - ötszázért nyős pár andolog — kései nyaralók, (vagy őszülők?) — csöve- I két cipel néhány szerelőruhás fiatalember, ennyi most a sétány forgaima . . . Bezárt az ABC áruház, a presszó mindiq zsúfol* terasza most csak eqy szürke betontér. A Lidó szálló földszintjét? még teljes fénypompájában csilloq az Inturist szuve- nérboítja, szinte kirí ebből az élettelen világból. Talmi csillogás, a gazdaq kirakat előtt a kutya sem áll meg, — de minek is; régen zárva már a bolt, még a dollár előtt is .. . Az egyik élettelen hotel üvegfala mögött az elegáns portáspulthoz biciklit támasztottak, az Európából halványzöld egyenruhás londiner jön ki, — szemetet cipel az épület mögé. Valahogy olyan az egész, mint egy falu, búcsú után. Hétfő reggelre csak szemét marad s a zsivaj, a vidámság tűnő emléke •.. A Hotel Európa tartotta magát legtovább a déli part csak szezonban élő szállodái közül. Október 13-án az osztrákok laktak, itt, — most már csak a takarítónők járnak;kelnek a hallban. Egy pillanatra megtéveszti az embert a kép: a szálló előtti parkolóban áll még néhány kocsi, köztük egy mustár színű Ford-Mustáng, magyar rendszámmal. „Már csak a személyzet van itt” — mondják. fgy ősz tájban Siófokon erősen megjavul a munkaerőhelyzet. Legalábbis elméletben, — hiszen lejárnak az idényre kötött szerződések, felszabadul a nyári szállodák, szórakozóhelyek légiónyj alkalmazottja. A déli parton a Pannónia Vállalat alkalmazásában 4000 ember szolgálta kényelmünket, kikapcsolódásunkat a nyár közepén, — pincérek, portások, felírók, mosónők. kenyereslányok ... Nekik a nyár adott munkát. A Pannónia Vállalat balatoni igazgatóságának vezetője szerűit a 4000 ember 40 százaléka stabil munkaerő, ők már hosz- szabb-rövidebb ideje kétlakiak. A hideq hónapokban a fővárosban dolgoznak, s amikor „nyit a Balaton" itt folytatják tovább a munkát. Az alkalmazottak zöme azonban csak akkor dolgozik, amikor él a Balaton, szezonzárás után vagy újabb munkalehetőséget keresnek, — Siófokon ez egyáltalán nem könnyű, legfeljebb más vendéglátó vállalatok töltik fel ilyenkor soraikat — vagy megelégednek a „fél-munkával” és lesik a tavaszt. Többségükben csszonyok, lányok, akik ha találnak valami jobb elfoglaltságot inkább a biztosat, a vendégjárástól független munka- lehetőséget választják. Az ■idénymunkások serege szinte évről évre cserélődik. Sok köztük a diák, akiknek viszont főnyeremény — mondjuk egy londiner-státus. Míg mások költenek, ők keresnek nyaralás közben... Négyezer ember. Egy fél kisváros. A forró napokban mégis valahogy kevésnek tűnik... Ráhajt az eső, a Hotel Vénusz eresze alá húzódom. Az üvegfal mögött az életnek nyoma sem látszik, mégis néhány perc múlva megjelenik egy fehérköpenyes hölgy és belülről kétszer ráfordítja a kulcsot. Hm. Hát mit lehet tudni, ebben a néptelen városban .., Nem is olyan régen még aranyat, akarom mondani dollárt ért itt minden szoba. Ha éppen volt, mert naayon jó szezont zártak a szállodák. „Lakott itt kérem még kutya is. Külön szobában, külön kajával”. Nyilván kemény valutával fizetett... D. K. J. A falka reggel hétkor „csomagolt”, s néhány perc múlva már kilyukasztották az eget. A nagy magasságban a galamb csapat szétfoszlik az ember sze me előtt, a pontozó bírók még is órákig merev nyakkal kémlel ték a felleget. Órák múlva a madárraj lejjebb ereszkedett akár a sztaniolgalacsinok, csillogtak a napban. Délfelé má a bírák sem bírták — begyulladt a szemük. A budapesti röpgólyásokból álló falka csak este nyolckor ült meg a háztetőn. Szeretjük a galambokat. Persze mindenki másért: a legtöbben azért, hogy ott repdesnek a forgalmas városok főterein, van aki a húsáért, mások a tetszetős tollazatukért, kecses formájukért tartják, a postagalamb és a röpgalamb tenyésztők pedig sportból. A nagy versenyek szezonja az idén már lezajlott. Az öreg galambok versenyét július közepén rendezték meg, a fiatal galambok összecsapását augusztus első vasárnapján, a chAm- pionok derbijét pedig augusztus 20-án tartották. Szeptember végén visszazórták őket a padlásra és áprilisig a madarak csak az ablakból bámulhatják az eget. Budapesti röpgólyás, magyar deres, egri kék, komáromi keringő, szegedi keringő — galambfajták. Az öklömnyi nagyságú madarak egyikére-másiká- ra esküsznek a szakemberek. A legjobb fajtának mégis a 20-as években a Pölt-testvérek kitenyésztette budapesti röpgólyást tartják. Meg is kérik érte az árét: a jó tojók darabja 100— 250 forint, a szép hímért e! kérnek 5Ó0 forintot is. A galamb egyébként is pénzbe kerül, fi közhiedelemmel ellentétben o röpgalambok nem túlzottá kedvelik a tiszta búzát. A nagy gonddal összeállított étrend vörös köles, bükköny, aprósze mű kukorica, kendermag, zöldborsó, de akadt olyan galambász is, aki szárított, reszelt fügével kínálta kedvenc madarait. Persze nemcsak költséges a ga- lambászat, mert szerencsés esetben hoz is a konyhára: az egyik ismert pécsi tenyésztőnek a galambok hozták a hűtőszekrényét, mosógépét — ilyen értékű volt az országos galambverseny első díja. Természetesen, aki nyerni akar, annak edzenie kell, — nemcsak a galambnak, a gazdának is. Munkaidő előtt és utárr^is jónéhány órát kell szentelni a röptetésre, nem is szólva az így elrepülő szombatokról és vasárnapokról. De megéri, legalábbis ezt állítják a galam- bószok. Mert nyerni a versenyen mindenki szeret. Éhhez persze sok mindent kell tudnia a galambnak és a gazdának is. Többek között azt, hogy csak a sa ját tenyésztésű 16—24 fős madárcsapatával vehet részt o versenyen. A gyorsröptű madaraknak, ha győzni akarnak, sokszor 10—12 órát is a levegőbe- kell tölteniük, mégpedig maga san, mert az előírt röpmagas ság 1500—1700 méter, a „tűnő magasság”, ahol elfoszlik a madárcsapat a szem előtt, több mint kétezer méter. A mutatványt egyszerre két bíró pontozza és értékeli, több szem többet lát alapon ... Ebben a versenyben mindenkinek megjár a hazai pólya 'előnye, mert még a nemzetközi versenyeken is saját háztetőn állnak rajthoz a galambok. Mécs László * 1 2 mm Országos bajnokságot nyert budapesti magasszálió galambjaival Varga János pécsi tenyésztő. Augusztus 12-én a fiatal röpgalambok versenyének országos döntőjén, 8.35 óra hosszidő, 4.00 óra tűnöszállás és 0.27 óra röpmagasságot teljesített röpgalamb csapata, mely 2688 pont értékű röpteljesítmény. Eredményével az idei három országos verseny összetett eredménye alapján, „Magyar- ország 1973. évi Abszolút Győztese" cimet is elnyerte. Az országos döntő második helyezettje is pécsi tenyésztő, Bencze József röpcsapata 7.52 óra hosszidö, 1.33 óra röpmagassag és 3.17 óra tűnöszállás teljesítésével 2450 pont értékű eredményt ért el. A képen: balról Varga János, Bencze József és a győztes galambcsapat. Halló, ~ Centrum Áruház? igen — 11-763-as TELEFONSZAMON VEVŐSZOLGÁLATUNK FELVESZI MEGRENDELÉSÉT Kfimo’vtálán rovat Assisi Ferenc, az állatok ba- | rátja mondta ezt, de nem tette j hozzá, hogy mostoha testvéreink, akik akkor ússz.ák meg leg- ! jobban a velünk való kapcso- { latot, ha bécsi szeletet,, vogy I hagymás rostélyost készítünk j belőlük. Akkor egyszerű az ügy, j mi vagyunk az erősebb és megettük a gyengét. Ezzel nem fog- l lalkozunk tovább, ez egyszerű I képlet. A baj akkor kezdődik, ha az ! állat megszeret bennünket. Ak- I kor húzza ki igazán a lutrit. | Hogy miért vaqyok ilyen elkeseredett állat ügyben? Mert meahalt a Marci kutsa, j Sokat tájékoztattam már ol- I vasóimat a Marci kutya hogy- | létéről, gondjairól, bajairól, de ezzel be is fejeztem. Kisebb testvéreink az állatok non bo! VJ JZ .j ■ ül qYÓqyuló : eNincs több Marci történet! 'ao^'-tta !< rroi. A b>uNem volt otthon senki, még i e’len e'iárás inai!. utoljára, — pedig napok óta- rl - í . ‘"'szül a :r~y. már nemigen járt, — elcsúszott Káté .‘ónos, Pécs, ; az aitó:q, hoqv nazdóasszonvát 37. sz. r’,ci'*ti lakos . . . üdvözöl le. Legalább is azt hi. - e|:* • s van ma? — szem, mert állattudósok azt , í-.-i mondják, hogy egyedül akart be1*«''. á> tális nr-; K'--- r íőV'-ivv: kr_ ; ■ ■" - 'rí -ó* tudom, talán ... - mondja bizonytala(y) meghalni, mint minden állat. Én az előbbit hiszem. | Most, hogy így meggondolom, | — pedig én szeretem az állatot, - még én is ráfizetéses vállalkozás voltam számukra. Számbaveszem őket: Találtunk egyszer egy varjút. Játszogattunk vele, törött szárnya volt, nem tudott repülni és nagyokat csípett rajtunk. Megszeretett bennünket. Aztán kerestük egyszer és a varjú eltűnt. Hosszú ideig tanakodtunk, hova lett? Végül megtaláltuk holtan, mert valamelyikünk bezárta egy tyúkólba és elfeledkeztünk róla. Arról mór beszéltem, hegy volt egyszer egy vadászkutyánk. Sajnáltuk a kövek közé behozni és ott hagytuk az új tulajdonosnál. Amikor hét év múlva arra jártam, megismert, zoiro- gott, a földhöz verte magát. Jó dolga volt, de szeretett bennünket. Itt Pécsett, a hegyen jártunk eay^zer és teljesen szabályeMe- nesén ballagott le a hegv'ől egy teknősbéka. Persze örökbefogadtuk. A gyerekek még kicsik voltak, számukra volt az udvaron egy rakás homok. Kis kert is volt. Teknősbéka barátunk itt élte nem túlzottan komplikált életét. Csináltunk számára egy lábasból medencét, követ raktunk bele, hogy kijöhessen. Aztán teletöltötHik vízzel és etetgettük. Ősszel viselkedett eredetien. Október közepén bevonult a homokbuckába, május elején meg e'ő- jött. így élt nehány évet, akkor elköltöztünk. Nem találtuk akkor teknős barátunkat és az utód meg nyilván rövid úton megszabadult tőle. A Zsuzsa macska esete még tanulságosabb. ő megjárta velünk egész költözködésünket. Valamikor a Mátyás király utcában kaptuk. Öklömnyi, szüfke gombolyag volt. Innen átjött velünk a Miklós utcába, Zsuzsa jött velünk. Marci meg ö óriási barátságot kötöttek.t Ha a kutyát valaki bántotta, a félénk macska képes volt kirohonni a kutya sírására az utca közepére Is és rárontani az ellenségre. így élt meg tizenhét évet, amikor újból költöztünk. Kedves volt, szelíd, de a panelba nem vihettük. Odaadtuk. Megkértük egy kedves ismerősünket, akik megszoktatták és végül már egészen jól érezte magát a neki megfelelő környezetben, így élt három hónapig, aztán eltűnt. Azt hittük, elment meghalni valahová. Néhány nap múlva derült ki, hbgy visszament a Kossuth Lajos utcába, ott látták többször egymás után. Amikor ezt megtudtuk, érte mentünk, de már többé nem került elő. Most meg a Marci kutya! Ezzel befejeztük állatseregletünket, Ezekutón csak egyfajta állatot tartunk, akváriumban halat, abból is egy-egy fajtából legkevesebb kettőt. Ha havonta ^ egyszer megszámolom őket, amelyikből hiányzik, veszünk. Kész, Azért kísérteties eset történt velem minap. Megyek le a hivatal lépcsőjén, a kazánház ajtajához dó- rázzal oda volt kötve egy szépséges fehér puli. Mondom neki : — Öregem, hát Veled mi van? Átöleli a lábam és mérhetetlen panaszkodásba kezd. Magyarázza, hogy itt hagyták, hogy ő most egyedül maradt és kért, segítsek rajta. Nézek körbe, gazdója sehol. Beszélgetünk vagy negyedórát, végül a következő meggyőződés terjedt el bennem. Két eset lehetséges: 1. az isten küldte Marciért kárpótlásként, 2. valaki elhatározta, hogy kutyaellenes fogadalmamat ro- pityára töri. Már azon voltam, hogy föladva minden érvemet, — nincs gazdája a szegénynek, — hazaviszem addig, amíg érte jönnek. Mire megérlelődött bennem, megjelent a gazdaasszonya. Elváltunk egymástól és visz- szatértem eredeti fogadalmaidhoz. Ezután már valóban csak h a- j a t tartok. / Szőllösy Kálmán
