Dunántúli Napló, 1973. november (30. évfolyam, 291-319. szám)
1973-11-04 / 294. szám
Koalíció? Hadsereg? Fordulat Törökországban A világűr felé fordított fülek... Az Atlanti Blokk délkeleti szárnyának bástyája, Törökország, váratlan politikai fordulatot élt át az elmúlt napokban, A katonai kormány hosz- szú, rendkívüli állapot után végül is megrendezte az országos választásokat — s ezek olyan eredményt hoztak, amely nemcsak a nemzetközi élet politikai jósait, hanem magát a hadsereget is méltán meglepte. Általában mindenki őzt várta. hogy Demirel volt miniszterelnök pártja, az Igazság Párt arat majd győzelmet a választásokon. A két megelőző választáson, 1965. és 1969-ben a tőrök nemzetgyűlés 450 mandátumából ez a párt szerezte meg az abszolút többséget. A győzelem társadalmi magyarázata az volt, hogy az Igazság Pártot támogatták azok a földesúri és vallási erők, amelyek Törökország vidéki körzeteiben az elnyomoritott és tudatlanságban tartott paraszti tömegeket szinte kedvük szerint terelték a szavazóurnákhoz. A városokban ez a párt viszonylag gyengébb volt ugyan, de itt is rendkívüli erőforrást jelentett számára a legfontosabb bank- és ipari tőkés csoportok támogatása. Igaz, 1971 márciusában a hadsereg lemondásra kénysze- ritette a két évvel korábbi választási győzelem utón létrehozott Demirel-kormányt. Ez a hadsereg puccs szinte kísértetiesen hasonlított ahhoz a katonai hatalomátvételhez, amely 1960-ban az Igazság Párt „szellemi elődjének” tartott Demokrata Pártot söpörte le a hatalomról. A hadsereg mindkét esetben azt hangoztatta, hogy a modern török állam megalapítója, Kemál Atatürk politikai örökségét valósítja meg. Ennek a szellemében reformprogramot követelt Az 1960-as hatalomátvételt követő esztendők tapasztalata azonban 1971 után is megismétlődött. A hadsereg vezetői által meghirdetett program nyomán az országban magasra csapott a politikai aktivitás. A társadalmi átalakulás lehetőségének felvillanása fokozta o török társadalom leghaladóbb rétegeinek aktivitását. 1971- ben — mint csaknem tíz esztendővel korábban — o katonáknak ismét választaniok kellett a társadalmi mozgás megbénítása és egy olyan reform- mozgalom kibontakozása között, amelyet esetleg már nem tudnak megfelelően ellenőrzésük alatt tartani. Mindkét esetben az első változat mellett döntöttek. 1971 után Is 'gy követte a reformok jelszavával meghirdetett hatalomátvételt a rendkívüli állapot, valamiét a tőrök társadalom politikailag leghaladóbb rétegeire nehezedő súlyos terror. A törők társodalom szerkezete eközben változatlan maradt, s ezért volt általános a vélemény, hogy, ha az országban választásokat tartanak, a paraszti szavazatok óriási többségével Ismét Demirel és az Igazság Pórt jut hatalomra. Igazi, oz ország második nagy történelmi pártjának soraiban közben érdekes és *i- gyelemre méltó változás zajiott le. A Köztársasági Néppárt elmozdult korábbi, meglehetősen ködös republikánus-naeionabs-. ta vonalától és új, fiatal vezetőjének, Eoevit-nek az irányítása alatt olyan programot dolgozott ki, amely a nyugateurópai szocláldemokrcta pártok reformterveihez volt hasonlítható. És bár egészen mostanáig nein tulajdonítottak jelentőséget ennek a változásnak, meglepetésre a Köztársasági Néppárt megszerezte a parlamenti mandátumok viszonylagos többségét és az ország legnogyobb pártja lett! A modem Törökország történelmében még nem volt példa arra, hogy ilyen típusú párt többséget szerezzen á parlamentben. A törők választásokon bekövetkezett fordulatnak mélyreható politikai és társadalmi jelentősége van. A választás bebizonyította, hógy a jobboldali pártok hosszú unóima. Napóleon ötlete a megvalósulás útján láncost er K^dsCheriton smburf Serig at te Párizs 3.40 / í 30 /• 'Toulouse^ Marseille r 300 km "tePort Boú^r A yéroskízpenfok közötti utazási kMT vasúton ss repülőgépen (éra.perch: Oszakai rónátok,amelyek versenyképesek a kúlőnrepOlégépelr A közeljövőben ad végleges választ a brit kormány a „Csatorna.alagút” tervére, amely Nagy-Britanniát a kontinens szárazföldi közlekedési hálózatába kapcsolja be. Az elképzelések szerint a parlamenti jóváhagyás után — 1975-ben — megindul a Cheritón-Sangatte közötti 52 km hosszú alagút építése. A három egymással párhuzamosan húzódó (2 vasúti és 1 szerviz) alagút megvalósítása kb. 366 millió font sterlingbe kerül, 1980-ra készül el. Az i)j csatorna alatti összeköttetéssel a London—Párizs távolság vasúton fele időre csökken. A vasúti közlekedés rohamos fejlődése következtében (Nagy' teherbírású vasúti pólyák, biztosító berendezések, 150 km'óra utazási sebesség) 600—1200 km közötti városkőzi forgalomban új szolgáltatásokkal (hálókocsi, gépkocsiszállítás, menetdíjkedvezmény) a légi közlekedéssel versenyképes. Az alagutat kb. 4,3-5,5 millió utas gépkocsi nélkül, 3.3- 5,9 millió turista pedig gépkocsival együtt venné igénybe és 1,2-$,1 millió gépkocsit szóllí- tanánok a kontinens és o. szigetország közötti alagútban e villanyvonatok. Ecevit, a Köztársasági Néppárt vezetője óvatos. Törökországból nem lesz második Chile — jelentette ki egy nagygyűlésen. majd a hadsereg elvetélt két puccsa ellenére- óriási mértekben megnőtt a török társadalom legszélesebb rétegeiben a politikai változás utáni vágy és óz átgondolt, haladó reformpolitikára való törekvés Különösen a nagy városi központok, Isztambul, Ankara, Iz Mir és Adanó mutatták ezt a változást. Ezekben a városokban olyan nagy volt a Körtársasági Néppárt fölénye, hogy őrt a konzervatív vidéki körzetek szavazatai sem tudták ellensúlyozni. Mégis: hangsúlyoznunk kell, hogy a forduiat egy társadalmi átalakulási folyamatnak csak első jelentős eredménye, s az ország közvetlen jövője rendkívül bizonytalan. Ennek elsősorban az a magyarázata, hogy a Köztársasági Néppárt nem tudott abszolút többséget szerezni, s a politikai színkép jobbszélén feltűnt két új pórt. E két párt közül az egyik, az Erbakan vezetése alatt álló „Nemzeti Jólét Pártja” a vallási fanatizmus programját o „mohamedán szocializmus" olyan ködös eszméivel ötvözte, amelyek nem állnak túlságosan távol a líbiai elnök, Kadhafi elgondolásaitól. A másik jobboldali alakulat, a „Demokrata Pórt” az 1960-as katonai puccsal megbuktatott hasonló nevű kormányzópárt „igazi jogutódjának” tekinti magát. Mindkét párt az utóbbi években szakadt le oz Igazság Pártról. Előretörésük kétségkívül gyengítette Demirel pártját és igy elősegítette a meglepő fordulatot. Ugyanokkor azonban ezek o pártok olyan messze állhök a Köztársasági Néppárttól, hogy eredményes koalícióra aligha léphetnek vele. Ily módon — akármilyen nagyszabású Is volt a politikai fordulat a választásokon — a helyzet kulcsa továbbra is a hadsereg kezében van! Törökország közvetlen jövője lényegében azon múlik, hogy a hadsereg és a vezérkar megadja-e o Köztársasági Néppártnak azt a politikai támogatást, amelyre egy valameny- nyire is szilárd kormány létrehozásához feltétlenül szüksége van. A mesterséges égitestek gyakran csúsznak ki a szárazföldi megfigyelő állomások hatósugarából, mert Földünk felszínét nagyobbrészt tenger borítja. Megszakad a kapcsolat az űrpilótákkal, holott esetleg éppen akkor kéne fontos adatokat váltani velük, vagy helyesbíteni az égi pályát, amelyen a bolygóközi állomás halad. Csak oz óceánokon közlekedő megfigyelő hajók kiterjedt hálózata láthatja el ezt a feladatot. A Szovjetunió épített egy ilyen flottát. Ami jó volt a Kure$atovnak A hajók hánykolódósa régi probléma. amelyre sokféle megoldást találtak. Az egyik hagyományos kutatóhojó, 02 Igor Kurcsatov stablllzó torol például olyan jól működnek, hogy a kabinból senki sem tudná megállapítani, vihar van-e odakint. De ami jó volt a Kurcsatovnak, nem jó az antennáknak. Ezért, döntöttek úgy a tervezők, hogy — mivel az o fontos, hogy az antenna legyen mozdulatlan, nem a hajó — csak az antenna rögzítésével törődnek, bárhogy inogjon alatta a fedélzet. A pörgettyűknek azt o tulajdonságát használták fel, hogy megőrzik a pörgésük síkját (mint az iránytű az észak-déli irányt). Pörgettyűs-száMítógé- pes szabályozó rendszert hoztak létre, aMelyben o pörgéty- tyú jelzi a számítógépnek, hogy a hajó (pl. oldalra) kicsit megbillent és azt is, hogy mennyire. Az első Az első űrkutató hajó, a Vlagyimir Komarov, 157 méter hosszú, 23 méter széles, ét 17 500 tonna vízkiszorítási). Ami azonnal feltűnik rajta; a hatalmas, ég felé forduló műanyag „fülkagylók", amelyek az ontennákat rejtik magukban. Egy alkalommal ember vezette űrhajót röpítettek tel Baj- kon űrből. A Komarov az óceánról figyelte az eseményeset; a szárazföldi állomások „kéz- röl-kézre adták” egymásnak a* űrhajót Végűi az űrhajó a* utolsó távol-keleti rádióállomás hatósugarából is kilépett A Komarov parancsot kapott; „Keresni a jelet I”. A kapcsolat szinte pillanatok alatt létrejött „A vétel jó” - üzentek vissza a kazahsztáni központba. Mindentől meg lehet ijedni Legutóbb két új örfigyéfé hajó készüK el, ó Jurij óago* riií és o Szergej Koroljev: ezek nagyobbak a Komaróvnál, De a békés flotta első hájéja a Komarov volt és vele történt « következő eset: Amikor Cszok-Amerika portjainál haladt el, oz USA légierő helikopterei fürtökben lebegtek fölötte, némelyikük karnyújtásnyi távolságban; tengeralattjárók cirkáltak körülötte és minden elképzelhető kisebb fajta hajó tetejéről állandóan fényképezték. Az »gyík amerikai napilapban pedig 24 óra múlva a következő vezérellek jelent meg; „Itt az új orosz titkos fegyver!”... Fő vonzóerő a gazdag természeti Sötét foltok Afrika térképén Portugál gyarmatok Afrikában „Velők hatalmasak vágyunk, nélkülük senkik” — mondta egy alkalommal Salazar, Portugália egykori fasiszta diktáto-a. Nyilván tudta, mit jelentenek országa szóteára az afrikai gyarmatok. Portugália, amely Európa legelmaradottabb ól- lateai közé tartozik, jelenleg területének mintegy huszonkét; szeresét tartja Afrikában gyarmati ellenőrzés alatt Napjainkban ez oz állam a világ legnagyobb gyarmattartó hatalma. Egy évtizeddel ezelőtt, amikor a fekete kontinens népei szinte robbanásszerűen visszanyerték állami függetlenségüket, a portugál gyarmatok ho táránál ez a folyamot meg ÓIK. A Salazar-Féle fasiszta rezsim minden eszközt megragadott, hogy a kolóniáktól lá- voltartsa az önállóság és a szabadság eszméjét. Ellentétben más gyarmattartó államok gyakorlatával, Portugália semmilyen előkészületeket nem tett, hogy „tengerentúli tartománygl”-nak nevezett gyarmatait előkészítse a függetlensegre. Ebben ez Is közrejátszott, hogy a közelmúlt ban afrikai területein rendkívül értékes természeti kincseket fedeztek fél. Angolában például jelentős (kb. 600 millió tonnás) olajie- lóhelyeket tártok fel, amelyeknek kiaknázását amerikai és dél-afrikai érdekeltségek mór meg is kezdték. Nyugatnéteet cégek aknázzák ki a 170 Millió tonna vasércet rejtő bányatelepeket, angol és dél-afrikai vállalatok profitját növelik a gyémántbányók, ömelyek évente több mint egymillió karót kitermelésével (a kapitalista Világtermelés 4%-ával) a tőkés országok között a negyedik helyet biztosítják Angola számára. Mindezek mellett az elmúlt években számottevő arany-, kén-, foszfát-, nikkel-, mangán- és rézlelőhelyeket is találtak. Ezek kitermelését még meg sem kezdték. Az ú] gazdasági térképek Mozambikban is hasonló gazdagságra mutatnak. Már az egyszerű felsorolás is elegendő ahhoz, hogy érthetővé váljék az ország megkülönböztetett jelentősége Portugália politikájában. Minden elfojtási kísérlet és terror ellenére immár 13 éve fegyveres felszabadító harc folyik Portugália afrikai gyarmatain. A függetlenségi harcok Angola területén kezdődtek el, az Angola Felszabadításának Népi Mozgalma (MPLA) elnevezésű szervezet irányításával. Mozambikban 1964-tŐI a Mozambiki Felszcbadítósi Front (FRELIMO) állt a harcok élére, míg Portugál Guineában és a Zőldfokl-szigetéken Amil- ear Cabral Afrikai Függetlenségi Pártja, o PAIGC vezeti sikerre a törekvéseket. A három szervezet összesen 65 000 jól felfegyverzett és kiképzett harcossal rendelkezik, akik mintegy 150-160 000 portugál katonát tortanok sakkbon az anyaországtól távoleső gyarmatokon. Ez az állapot jelentős mértékben hozzájárult ohhoz, hogy Portugália évi költségvetésének mintegy 45 százalékát költi a gyarmati háború céljaira. A népi függetlenségi mozgalmak kibontakozásával párhuzamosan Lisszabon «évelte a terrort és a kegyetlenkedéseket gyarmatain. Minden eszközt alkalmasnak talált arra, hogy afrikai területeit megtartsa. A portugál katonaság ellenőrzése alatt álló ún. stratégiai falvakba kényszerítették a lakosság egyrészét, ahol pedig ellenállásba ütköztek, ott gyilkoltak, és gyújtogattak. Ilyen akciónak estek áldozatul a mozambiki WiriyoMu és az angolai Kisbashi falvacskák lakói is. A politikai gyilkosságoktól sem riadtak vissza. Portugál bérgyilkosok ölték meg például ez év januárjában Amilcar Cabrolt, a zőldíoki származású, radikális forradal- márt Is, az afrikai felszabadi- tási mozgalom egyik kiemelkedő képviselőjét. Mindez azonban nem törte meg az afrikai hazafiak lendületét. Portugália helyzete egyre súlyosabbá és tarthatatlanabbá válik óz afrikai kontinensen. A Mozambiki Felszabadítás! Front (FREUMO) egyik harci egysége i I
