Dunántúli Napló, 1973. november (30. évfolyam, 291-319. szám)

1973-11-22 / 311. szám

6 1973. november 22. OUNÄNTOll NAPlö — Mivel készül a legjobb ogyag? — Emberzsírral, izzadtság­gal ... Horváth János, az utolsó mo­hácsi korsós mondta ezt évek­kel ezelőtt, amikor először meg látogattam. — A múzeumban egy Hor­váth nevű főcéhmester aláírása már egy 1867-ben kiadott fa­zekas mesterlevélen ott olvas­ható. Én meg talán az uto'só mohácsi korsós vagyok. Elfogy­tunk. Kipusztulunk . . . Az agyag a legősibb anyag, amiből az ember tá.ravakat, eszközöket formált. Mégse mpndjuk, hoay valaha is 'ett volna agyagkor. Mint ahogy volt kőkor, rézkor, bronzkor, vaskor... Mart élelem meg- szer-’ísére s’o'náló termelőesz­közt. fegyvert s-'r-m lehetett be­lőle csinálni. Már pedig a tör­ténelmi korszakok arról kap ák nevüket, hogy a legfontosabb, termelőeszközöket milyen anvanbó! készítették. Az an aq békés anvág. Abból cs^k edényt, téglát, csereoet csinól- tnk. Az edényben élelmet tar­tottak, A téglából ház épült S oz agyag ezt a célt évezrede­ken át szolgálta. Nem tudta se a kő,' se a réz, se a bronz, se a vas kiszorítani. Szinte egészen •tegnapig megőrizte „mindenes" szerepét. A Duna mentén az egyik fegnéoesebb korsós- és faze­kascéh Mohácson működőit. A Korsós utca, ahol haidan min­den házban agyagművesek él­tek, nevében ma is őrzi a múl­tat. 1780-ban hét fazekasról és negyven korsósról beszélnek oz írások. 1891-ben százhuszonhó- rom agyagiparost jegyeztek föl. Áruikkal messze földre elju­tottak. A dunai hajók a mohá­csi agyagedényt még a Bal­kánra is elvitték. Néha egy-egy mester is fölkerekedett. A mohácsi korsósok különle­ges készítménye volt a mázat- Iqn, fekete „török korsó”. A korsó szája csak merítésre szol­gált, inni a korsó fülén levő kis kerek nyíláson lehetett. A faze­kasok nem foglalkoztak a feke­te korsó készítésével. Ők főként mázas agyogedényeket készítet­tek. Hajdan a népi fazekasság használati tárgyakat állított elő és fő ösztönzője a hagyo- már”ol'hoz való igazodás vall A népi közösség, a falu* szoká­sai, később a céhek gyakorlata szab*a meg a használt formá­kat és díszítőelemeket. Bár a piacnak, a keresletnek is volt befoh'ásoló szerepe, a fazekas­ra döntő erővel a saját közös- séae bírt. Akik ma e fazekaskorong mellé ülnek, ha az egyik leg­ősibb emberi szerszámon, a lábbal hajtott korongon dolgoz­nak is, mint a Homéros kora­beli görögök, mór nem haszná - lati eszközt, hanem főként dísz­tál gvakat készítenek. A népi iparművész nem céhes közös­ségben, hanem egyénileg gya­korolja mesterségét. A vevővel nincs közvetlen kapcsolatban. Mea-endelésre dolgozik, mun­káját a városi közönség ízlése, oz üzlet, a piac, a kereslet tör­vényei irányítják. Művészetének színvonalát pályázatokon, szak­mai zsűri bírálja el. Szervezeti- .leg országos intézményekhez tartozik. Valaha a hagyomány volt szinte az egyetlen erő, amely a fazekas munkáját meghatároz­ta. A dísztárgyakat készítő, jófor­mán minden kötöttségtől ment, egyéni fazekasnak viszont ma azért van szüksége a hagyomá­nyokra, hogy munkáját népi iparművészetnek lehessen ne­vezni. A folyamatot, az átalakulást., ahogy a népi fazekasság népi iparművészetté vált, egyetlen ember, Horváth János élete és sorsa is példázza. Hajdan 'vá­sárokra dolgozott, haszná oti táovakat, a paraszti életben szükséges ed énveket, korsókot készített. Később mór csak — főként városi lakásokban e'he- lyezett — dísztárgyak kerü'íek le a korongjáról. Most újra itt állok a moriá- csi Kálvin utcában, Horváth Já­nos házának udvarán. A haj­dani deszkakaput vasrácsasra cserélték. A házat újravakoltuk. Az ablakokra esslirigeni reoő- nyök kerültek. — Megvan-e még az utols.ó mohácsi korsós? — Nincs itthon a ,papa — mondja a fia. — Nem dolgo­zik, nyugdíjba ment már’. Nem­rég kiszámította, éppen hatvan évig volt „agyagos”. Nyolc esz­tendős korábarf kezdte... De itt vagyok én — mondja Horváth László. — Hat éve szabadultam föl, és folytatom apám mester­ségét. A műhelyben beszélgetünk. — Apám az országos népi iparművészeti szövetkezetek ala­pító tagja volt. 1954-ben kapta a népművészet mestere címet. Legutóbb 1970-ben, a negyedik országos fazekaspályázaton' el­nyerte a Gerencsér Sebestyén díjat, melyet a híres siklósi fa­zekasról neveztek el. Ugyan­ezen a pályázaton már én is részt vettem. Második díjat kap­tam. — Itt sző szerint gyúrni kell az ipart... — mondom. — Körülbelül nyolc kilomé­terre innét, a Korsós gödörből hozzuk az agyagot. Mindent kézzel csinálunk. A megdolgo­zást, a locsolást, az átdobálást, a faragást, a gragyvázást, a gázolást, a gyúrást, a földara­bolást. . . Csak a pihent agyag jó, különben kikásásodik. A műhelyben körben, a falak mellett hórom korongozó széket látok. — Az egyiket már villanyra szereltük. — Mi a különbség a villany­nyal hajtott, meg a lábbal haj­tott korong között? — Az, hogy a lábbal hajtott korongon mindent meg lehet csinálni. Azt is, amit a villany- korongon nem. Horváth László a lábbal haj­tott korongozó mellé telepszik. A félső tányérra ráteszi a meg­dolgozott agyagot, jobb lábá­val gyors mozgásra lendíti a korongot. Beszélik, hogy... a bor újra szalonképes Horváth János munka közben­A házi kiállítói Keze‘alatt gyorsan formá'ó- dik az anyag. Maro’-.ra fogja,- átöleli, simogatja. Aztán az anyag fölveszi az edény alak­ját. Hasa hízik, nyaka nő, szája öblörödik. Egy-egy szerszám­mal hozzáér a mester.-r- Itt nem sok szerszámra van szükség. Inkább a fürge­ségre, gyors mozgásra. Aki ólommadár, itt nem él meg. Ez a háromszögű vonalzóra emlé­keztető, csak annál kisebb esz­köz a fakés. Eqy rossz konyha­kés pengéiéből van a brenda. Kukának hívjuk 'ezt az L alakú botot, amivel a korsó belsejé­be lehet nyúlni. A siló a fül lyukasztásához kell. A díszítéjre a fésűt meg a vaskereket hasz­náljuk. Persze mindegyik szer­számból alakra, nagyságra többféle változat is szükséges. Ujjara. rátapad a nedves agyag. Kezét néha egy tálban vízbe mártja. — Nem eszi ki a bőrt a sok nedvesség? — Ellenkezőleg! Az agyag­nak gyógyító hatása van. Hd valahol egy lónak eltörik a lá­ba, az'állatorvos ma is ideküldi az embereket. „Kérjenek ó Hor- váthtól agyagot”, mondja. Az­tán viszik, és ráteszik a törés helyére . . . Apám meséli, hogy kiskorunkban nekünk is száraz agyagporral hintették be a fe­nekünket, ha kimarta a pisi . . Ma is, ha véletlenül elvágom az ujjamat, ideülök ,a korong mellé, dolgozni kezdek, és a seb hamarabb begyógyul, rmnt- ha chlorociddal kenegetném . Különféle jótékony vegyületek vannak az aqyagbani Ami a cipőre ragadva, a lakásba hordva szemét, nekünk a leg­tisztább, a legfinomabb, a leg­egészségesebb anyag. A félig földbe ásott kemen- -eét az udvaron találom. Alig valamivel nagyobb, mint egy jókora szappanfőző üst. Alulról fűtik, fával. Háromhavonta 'négyszer-ötször égetnek benne. A kemencét telerakják a ko­rongról lekerült, kiszárított, víz­zel átdörzsölt tárgyakkal, aztán meggyú'tják a tüzet. Amikor az ag\agedéjyek nyolc-kilencszóz fokra fiymelegszenek, átizza- nak, á kemencét lefödik, leia­pasztják. Aztán újból fát tesz­nek a tűzre, s a visszafojtott füst színezi feketére az edénye­ket. öt-hét óráig tart egy ége­tés. A hóz tornácán a legszebb darabokból apró kiállítás lát­ható. Korsók, bendisek, áttört szélű tányérok,, fali virágtartók, poharak, agyagmaiac pörsö- iyök, gyertyatartók, hamuzók, vázák, cigarettatartók .. . Mind koromfekete, csillogó felül* Lű. Leggyakrabban a geometrikus díszítés tér vissza rajtuk: a fé­sűvel húzott, hajlított, párhuza­mos vonalak, a háromszög, a farkasfog, itt-ott egy-egy virág­levél. Fölemelem az egyik korsót és megrázom. Kavics zörög benne. — Nem kavics az! Agyaggo­lyó, a korongozás közben tesz- szük bele. A korsóval együtt ég ki. Valami rejtelmes, kultikus célt sejtek mögött». — Praktikus oka van. Víztisz­tító golyónak mondjuk, bedör­zsöli a vízkövet a korsó faláról, így könriyebb tisztán tartani az edényt. Alul, a korsó fenekén hosszan elnyúló téglalapban a készítő monoqrammia és a készítés he­lye olvasható: H. j. MOHÁCS. — Védjegy? — Annak is lehetne nevezni. De mi csak azt mondjuk: kéz­jegy. — Tudom, hogy minden mes­ter büszke arra, amit kiad a ke­zéből. A szakmának titkai Is le­hetnek. Bizonyára a mohácsi Horváthoknak is megvan a ma­guk titka ... — Nézze, én azt mondom, minden embernek van egy tit­ka. A mi titkunk az égetés technikájával van kapcsolat­ban. De nem is titok ez. Bár­kinek elmondom. Úgyse tudia utána csinálni. Amit egy másik ember készít, az már nem olyan lesz, mint a mi holmink. Apám műhelyében nőttem fel, mégis egészen más .az, amit én csi­nálok. Folytatom a hagyományt, úiat is adok hozzá magam­ból .. . A mohácsi korsó változáson megy keresztül. Nem az alakja, nem az anyaga, nem á színe vó'tozott meq, hanem a rendel­tetése. A lyénművész^tből ipar­művészet született. Nem ara'.ó- fnunkások isznak már belőle, hanem a városi lakásban a vit­rin tetejére teszik. Csak készítője hajói ma is ugyanazzal a mozdulattal a fa- zekaskoronct fölé, mint ősei ez­redéveken át. Tüskés Tibor í Nem merném letenni a főes­küt, hogy tényleg suskus van a dologban, de valaminek mégis lennie kell, mert imostanában mintha valamelyest enyhült vol­na az alkoholizmus elleni had­járat hevessége. Igaz, nem min­den frontszakaszon, hiszen a rö­vid italodról, az égetett szeszek­ről változatlanul azt hallani, hogy azokat az ördög találta ki, a sör pedig muiyává teszi a rabjait. Hanem a borral a je­lek szerint tűzszünetet köthe­tett az alkoholizmus elleni harc vezérkara. Erről végképp akkor győződtem meg, amikor a tele­vízió fogyókúrás klubjának or­vosa a „Megmérettünk és ne­héznek találtattunk” műsor leg­utóbbi adásában nyilatkozatra bírta az egyik soványodó kövért, aki kijelentette, miszerint fogyá­sának titkai italozási szokásának magváltoztatásában is keresen­dő. Eddiq ugyanis sört ivott, eqy idő óta azonban bort, s bár ebből is nagyjából ugyan­annyit vesz magához naponta, testsúlya mégis egészségesen csökken. A kijelentést egyetértő bólogatás kísérte. A bor oly sok üldöztetés után a jelek szerint megint szalonképes lesz. Mi lehet az oka a bor meg­térésének? Az a gyanúm, hogy mindenek előtt a szorgalom. Az iáén a bor nemcsak abban kü­lönbözött mondjuk a krumplitól, hogy felfelé ment benne a gyöngy, hanem abban is, hogy szorgosan termett. Már a nyár véqén hallani lehetett,' hogy a szőlőtőkék csak ügy roskadoz­nak a fürtöktől, a szüretelők aligha fogják győzni vele a munkát. Jelzem, én már akkor gyanút fogtam és mondogattam is közvetlen környezetemnek, hogy báf a gyümölcs nagyon egészséqes, de az összes szőlőt országunk népe (aligha bogyó formájában fogja elfogyasztani. Mégcsak nem is must formájá­ban, ami szintén egészséges­nek ítéltetik, hanem... Annyira azért nem voltam bátor, hogy be Ts "fejezzem a moridatot; egyelőre nem meftem megjó­solni. hoqy a több szőlő révén miből lesz több a boltokban és más kereskedelmi egységekben. Amit azonban én nem mer­tem kimondani, azt később ki­mondták nálam illetékesebbek. A szüret végéhez közeledve hi­vatalosan bejelentették, hoav az idei szőlőtermés minden eddigit felülmúlt, nem kevesebbel, mint húsz százalékkal haladta meg a tavalyit. Ezt követően óvatos célzások láttak napviláaot ar­ról. hoav a szőlő cukorfoka két fokkal manasnbb az elmúlt évi­nél, következésképpen a must cukortartalma is kedvezőbb. Góayisabb egyedek már erről is seitheték. hoav mire akarnak ki­lyukadni hivatalos körök ezzel a táiékoztatással és nem is té- védtek. Mert a kellő előkészí­tés után arról értesítették a köz­véleményt. hoav az örvendete­sen jó szőlőtermés és a már említett jó minőség eredménye­képpen több és jobb lesz a bor is az idén. Előkerestem az erről szőlő, akarom mondani szóló híradást és abban szó szerint az áll, hogy a szüret befejezté­vel jó minőségű, egészséges bo­rokra lehet számítani. (Kiemelés tőlem. A szerző.) A loqika vastörvériyei alapján már el sem maradhatott a kö­vetkező lépés. Megtudtuk, hogy több, mint hatmillió hektoliter új borunk van, s mivel ez rá­adásul egészséges. teljesen rendjénvaló. hogy fogyasztásá. nak érdekében propagandát kell indítani a lakosság köré­ben. Amúgyis réges régen meg­cáfolták azt az elavult igazsá­got, hogy jó bornak nem kell cégér, tehát kellő hírveréssel nagyarányú borvásárt rendez­nek az év hátralévő időszaká­ban. S hogy ez a borvásár ered­ményes is legyep, leszállították a borok árát. Az év végégi har­minc fajta asztali és minőségi palackozott bort, ezenkívül tizen­öt fajta tájjellegű hordósbort a* eddigivel azonos minőségben, de csökkentett áron hoznak for­galomba. így győzedelmeske­dett az önzetlenség a durva kai. tnárszellem fölött. A Borgazda­sági Vállalatok Trösztjének ve­zérigazgatója ezt így fogalmaz­ta a sajtónak tartott tájékoz­tatójában: „Most, hoqy az idén tényleg kitűnő termés került e hordókba, a pincegazdaságok arra törekedtek, hogy ezt a l°- kossáq is megfelelőképpen ta­pasztalhassa, a vásárlók minde­nütt hozzájuthassanak olcsóbb borokhoz is". Ez csakugyan vi­lágos beszéd, engem js azonnal meggyőzött, rögtön rohantam a kocsmába, ahol tényleg olcsób. ban adták a fröccsöt. Ettől oly­annyira vérszemet kaptam, hogy egy füst alatt vásároltam két üveg szemelt rizlinget Is ottho­ni fogyasztásra, hat forinttal ol­csóbban, mintha az árleszállítás előtt vettem volna. ® Csak az-fájt, hogy a kocsma, ban, ahol egyébként láthatólag fellendült a borfogyasztás, min­denfélét beszélnek az emberek. Olyasmiket mondtak, hogy sze­retik a hajnalt, tulajdonképpen azért szállították le a bor árát, mert eqyelőre nem tudták hová tenni a nagy termést. Ezért pró. hálják most az emberekben el­helyezni a felesleget, mert az ő különleqes tárolóterük másnap, harmadnap mégint alkalmas úiabb bormennyiséq befogadá­sára. Sajnos, a végén már nem tudtam követni ezt az okfeitést, mert a szóvivők közül többen egyre érthetetlenebből beszél­tek. Igv aztán neré csoda, ha a tizedik nagyfröccs után már tökéletesen megfeledkeztek ar­ról, hoqv a borok árleszállítása a várható forqalom alapián a lakosság számára körülbelül huszonötmillió forint megtakarí­tást jelent. Árkus József Megszűnik a kényszerű esti tagozat Oktatás szükségtantermek helyett korszerű intézményben Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola Pécsett Csaknem 1800 rendes, nappali taqozatos tanulója ,van jelenleg a Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakmunkásképző Intézetnek. Képzésük — szük­ségmegoldásként — három he­lyen történik kényszerű esti ta­gozatos formában. A tdnulók hetedik órája 19 óra 35 perc­kor ér véget. Ennek káros kö­vetkezményei: a vidékiek éjsza­ka érnek^ haza, vqgy kénytele­nek távol maradni az utolsó órákról. Az intézet tanfolya­main a szakmunkástanulók mellett további 800_-an vesznek részt. Elhelyezésük szükségtan­termekben történik. A szakmun­kásképző 25 tanára is ingajá­ratot folytat a Köztársaság téri, a Petőfi utcai általános iskola és a Zrínyi Miklós Kereskedel­mi Szakközépiskola között. Ezek után már nem kell indo­kolni, miért égetően fontos, hogy ez a valamennyiünket érintő szakma mielőbb otthont kapion, a kereskedelmi és ven­déglátóipari szakmunkástanu­lók és tanáraik korszerű körül­mények között készülhessenek fel a minőségileg Is egyre emelkedő fogyasztói, vásárlói igények kielégítésére. Ennek ér­dekében fontos döntés született a közelmúltban a Baranya megyei Tanács ülésén. Az összességében 18 millió forintot igénylő beruházás kivi­telezése jövő év nyarán meg­kezdődik a Közgazdasági Szak- középiskola és a Köztársaság téri Általános Iskola Rét utcai épületszárnyai által határolt foghíj-terüleíen. A költségekhez a Belkereskedelmi Minisztérium 12,3 millió forinttal járul hoz­zá. Most már csak az a cél, hogy az iskola mielőbb fel­épüljön. A kivitelezési munká­latokkal a Megyei Tanács vég­rehajtó bizottsága a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállala­tot bízta meq. Az átadás véq- ső határidejét 1976 első fél­évére tűzték ki. Ennek módosí­tását semmi sem indokolhatja hiszen a szükséges összegek és technikai feltételek adottak. A képzés az új intézetben 1976- ban kezdődik meg. A határidő betartása ezért is fontos. Az új Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Szakmunkásképző iskola azon túl, hogy megszünteti a jelenlegi szétszórtságot, kény. szerű esti tagozatos oktatást reméljük — áttételesen —- emelni fogja majd a kereske­delmi és vendéglátóipari szol­gáltatások színvonalát is. —b— Volt rá pénze 17 204 font sterlingért keltek el egy londoni árverésen azok a műtárgyak, régi pénzérmék és egyéb holmik, amelyeket né­hány évvel erelőtt hoztak fel­színre a XVII. és XVIII. század­ban az Észak-tengerben eisűly- lyedt négy hajó roncsai közül. A legmagasabb áron a Cu­racao nevű elsüllyedt holland hadihajáról származó két bronz­ágyú keit el. Vevőjük 4500 fon­tot fizetett értük. t

Next

/
Thumbnails
Contents