Dunántúli Napló, 1973. november (30. évfolyam, 291-319. szám)

1973-11-18 / 307. szám

4r KS/O. NAPip. TELEFOTO A képen: Losonezi Pót Acheampong ezredessel, a Ghánái Köztár­saság elnökével. A görög kormány ostromálla­potót léptetett életbe Athénben és Szalonikiben, majd nem sok­kal később egész Görögország­ban azt követően, hogy pénte­ken éjjel a rohamrendőrség és a hadsereg alakulatai — pán­célosok támogatásával — össjze,. csaptak többezer görög diák­kal és őz őket támogató mun­kásokkal. A fiatalok — mint be­számoltunk róla — a kormány lemondását és a demokrácia helyreállítását követelték. Míg az athéni műszaki egye­tem épületéből — véres küzde­lem árán — kiverték a diáko­kat, Szalonikiben a diákok to­vábbra is megszállva tartják az egyetemet, bár megfélemlíté­sükre a hatóságok itt is tan­kokat vonultattak fel. Vjacseszlav Szafronov, a TASZSZ athéni tudósítója hely­színi beszámolója egyebek kö­zött ezt írja: Athén központjának utcái fölött könnygáz-felhők lebeg­nek. A rendőrség a szó szoros értelmében elárasztotta a vá­rosrészt könnygáz-gránátokkal, hogy szétoszlassa a munkás­tömeget, amely a tüntető diá­kok támogatására vonult pénte­ken éjjel a főváros utcáira. A városban páncélozott katonai járművek teljesítenek járőrszol­gálatot, Éjfél után a központban katonai alakulatok jelentek meg, az útkereszteződésekben tankok állnak. A műszaki egye­tem épületét, amely három na­pon át adott otthont többezer tiltakozó diáknak, teljesen meg­szállták a fegyveres erők. Pest, Buda és Óbuda egyesí­tésének 100. évfordulója’ alkal­mából ünnepi ülést tartott szom­baton a Vígszínházban Buda­pest főváros Tanácsa. A székso­rokban ezúttal nem csupán a testület tagjai foglaltak helyet — meghívókat kaptak a cente­náriumi ülésre mindazok, akik munkájukkal, alkotó tevékeny­ségükkel kiemelkedően járultak hozzá a főváros gazdagodásá­hoz, gyarapodásához. Ott volt az MSZMP Központi Bizottsá­gának, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának és a Mi­nisztertanácsának számos tagja, eljöttek Budapest országgyűlési képviselői, a megyei pártbizott­ságok és tanácsok vezetői, a főváros párt, társadalmi és ál­lami szerveinek, vállalatainak, szövetkezeteinek és intézményei­nek küldöttei. A centenáriumi ünnepi ta­nácsülés elnökségében foglalt helyet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock JenS, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP Bu­dapesti Bizottságának első tit­kára, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai. Felcsendült a Himnusz, majd , Keres Emil, Kossuth-díjas szín­művész mondta el Mesterházi Lajos „A Duna két partján" című esszéjének részletét s el­szavalta József Attila, „A Du- ; nánál" című versét. Kelemen Lajos, á Fővárosi Tanács elnökének általános he­lyettese — az ünnepi tanács­ülés elnöke — köszöntötte ez­után a megjelenteket, majd Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. Nagy taps fogadta az elnöki bejelentést: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára kíván szólni az ün­nepi tanácsülés résztvevőihez. * Szépvölgyi Zoltán a Fővárosi Tanács elnöke az ünnepi ta­nácsülést követően - Pest, Bu­da és Óbuda egyesítésének sentenáriuma alkalmából dísz- nbédet adott a városházán. Mémeth Károly, az MSZMP Bu­dapesti Bizottságának első tit­kára, a Politikai Bizottság tagja (öszöntötte a vendégeket, akik (özött ott volt a politikai, a gaz­dasági, a társadalmi és a kul- :urólis élet számos vezetője, cépviselője, sok kitüntetett fő­városi dolgozó. A díszebéden ”ock Jenő, a Minisztertanács elnöke, a Politikai Bizottság tagja mondott pohárköszöntőt. A hadsereg egységei páncé­losokkal támadást intéztek az egyetem ellen, lerombolták an­nak kerítését és többszáz ka­tona és rohamrendőr rohamoz­ta meg az egyetemi helyisége­ket, Az egyetem rádiója a kora reggeli órákig sugározta adását, amelyben a diákok tájékoztat­ták a főváros lakosságát az események alakulásáról. A fia­talok felhívással fordultak a göröq néphez, hogy támogassa az ország demokratikus átalakí­tásáért- vívott harcukat. Az at­héniak ezrei siettek az egyetem épületéhez és este nyolc órára mintegy 40—-50 ezres tömeg gyűlt össze a környéken. Sokan feliratokat és jelszavakat vittek, az utcákat ellepték a kézzel és géppel írt röplapok, amelyek a katonai junta hatalmának meg­döntésére, a fasizmus elleni harcra, a diákok támogatására szólítottak fel. Egy órával ké­sőbb páncélozott rendőrségi jár­művek tűntek fel a környező utcákon és megkezdték a tün­tetők szétoszlatását, könnygáz- gránátokat használva. Többszáz rohamrendőr hatolt be a Fővá­ros munkásnegyedeibe is. Az utcákon barikádok emelkedtek, a sarkokon tábortüzek égtek. Éjfél után megérkeztek a had­sereg alakulatai és a páncélo­sok is. A diákok rádióadója a nemzetközi vöröskereszthez és a város egészségügyi dolgozói­hoz fordult, hogy a sebesültek azonnali segítséget kaphassa­nak. Az utolsó ródióüzenet így hangzott: „Körül vagyunk véve tankokkal! Lőnek ránk!” Ezután a diákrádió adása meg­szakadt KS/D. NAPLŐ, TELEFOTO Kádár János, az MSZMP KB efső titkára felszólal a Budapest centenáriumára rendezett ünnepié« gén, Budapest neve összeforrt a nemzeti előrehaladás minden töre Kádár János felszólalása a budapesti centenáriumi ünnepségen Tisztelt Tanácsülés! Kedves Elvtársok és Elvtársnők! Nagy megtiszteltetés szá­momra, hogy részt vehetek és szólhatok a Fővárosi Tanács mai ünnepi ülésén, amelyet a három ősi város, Óbuda, Buda és Pest közigazgatási egyesíté­se, az egységes magyar fővá­ros,; Budapest megteremtése századik évfordulójának szen­teltek. Átadom önöknek, a Fő­városi Tanács tagjainak, az ünnepi ülés minden résztvevő­jének, s az önök személyében Budapest lakosságának a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának és kormányának szív­ből jövő üdvözletét és jókíván­ságait. Harmincötmillió forintos beruházással épült fel a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat űj komplex telepe. A korszerű létesítmény szo­ros tartozéka a háromszáz dolgozó ré szére készült szociális létesítmény. Szokolai felvétele Kedves Elvtársak!; ■ Fővárosunk, Budapest az el­múlt száz év alatt területileg, lélekszámban hatalmas mérték­ben gyarapodott, minden tekin­tetben épült és szépült, lüktető életritmusú kétmilliós világvá­rossá növekedett, amelyet nem mi, a lakosai, hanem a messzi­ről jött elfogulatlan külföldi vendégei a nagy európai fo­lyam, a Duna ékességének ne­veznek. Budapest fejlődésének nagy­szerű mutatói, a számvetés, amelyet a Fővárosi Tanács a jubileumi év alkalmából készí­tett és felmutathatott, büszke­séggel tölthet el és tölt is el minden budapestit. De van olyasmi is, amit a számok nem fejeznek ki. Nemzedékek hosz- szú sora élt, dolgozott itt úgy, hogy miközben az emberek építették, szebbé, jobbá és na­gyobbá formálták Budapestet, ugyanakkor a város őket ma­gukat is formálta, jobbá tette, és felemelte saját magához. Ma is százezrével élnek még és dolgoznak a fővárosban olyan emberek, — és hálás vagyok a sorsnak, hogy én is közéjük tartozónak vallhatom magam —>• akik egykor ide felkerülve itt láttak életükben először többemeletes házat, villamost, gépkocsit, repülőgépet; itt is-- merték meg a városi életet, a jövő hórdözáját a munkásosz­tályt, a munkásmozgalmat. Fővárosunk fejlődése rendkí­vül gyors volt, ma is az; s la­kosainak élete sohasem volt gondoktól mentes és ma sem az. A ma( ünnepi napon azon­ban mindenekelőtt arra gon­dolunk, hogy g város minden nehézséget leküzdött és ét; a második világháborút követően a romokból Főnixként újjászü­letett és azóta szebb lett, mint valaha is volt. A párt, a kor­mány ugyanúgy, mint o fővá­ros egész lakossága, hálás mindazoknak, akik becsülettel dolgoztak és harcoltak a múlt­ban azért, hogy Budapest sza­bad és boldog legyen, s azok­nak, akik ma is becsülettel és fáradhatatlanul dolgoznak azért, hogy a város a jövőben még fejlettebb és szebb, s mTHdenkor a fejlődő szocialista haza, a Magyar Népköztársa­ság méltó fővárosa legyen. Kedves Elvtársak! Az egységes Budapest törté­netének száz éve társadalmilag gyökeresen különböző két rész­re, a kapitalista múltra és az immár több mint negyedszáza­dos szocialista jelenre oszlik. A felszabadulás előtt élt nem­zedékek két Budapestet ismerj tek: az urak, az elnyomók fel­színen hivalkodóan csillogó vá­rosát és a proletárok, oz el­nyomottak, a szűkölködők sze­gényes, szürke Budapestjét. Az urak Budapestje idegen volt és joggal váltott ki mindig ellen­szenvet a dolgozókból, a prole­tárok Budapestje viszont mél­tán tartotta ébren a reménysé­get és szította, erősítette a harc tüzét a munkásokban, a kom­munistákban, a haladó gondol­kodású emberekben., Budapest a múltban az urak számára a kényelem, a luxus a dőzsölés helye volt, a dolgo­zók számára a szűkebb szülő­föld, a bizonytalan kenyérkere­set alkalmi helye. Mégis An­gyalföld és Csepel, Újpest és Kőbánya s a többi munkáslak­ta kerület, a várost szegélyező sivár nyomortelepek lakói vol­tak azok, akik valóban magu- 1 kénak tekintették Budapestét, (Folytatás a 2. oldalon.) Világ proletárjai, egyesüljetekf Dunántúli napio XXX. évfolyam, 307, szám 1973. november 18., vasárnap Ara: 1 forint Az IV5SZIVTP Baranya megye Bizottságénak lapja ünnepi centenáriumi ülést tartott a Fővárosi A IA R SAlOMlÖt Pécs kereskedelme és vendéglátósa Beszélgetés Szurdi Istvár. belkereskedelmi minisz­terrel Hatszáx akás éoü' a téien 4 számítógép devonul az aliamigazgatóstr Mérnök e-vtárs mérnök úr=„ Iskolai eszközök házilag A komló-dávídföidi isko­lában nem várnak „cso­dára*5. t OsfrosálEapol Giriprszáilan

Next

/
Thumbnails
Contents