Dunántúli Napló, 1973. november (30. évfolyam, 291-319. szám)

1973-11-16 / 305. szám

1973. november 16. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Kevesebb fejfájás? Mérlegen a háremnegyedévi nyereségek Sokszemközt Bányászfiatalok a f&irőről Mögöttünk von az év háromnegyede, rendelkezésre állnak a baranyai vállalatok és szövetkezetek mérlegei. Aogyan alakultak az árbevételek és a költségek, s a kettő különbsége, a nyereség; mit várhatunk év végéig? Az alábbi mérleg a megye 239 gazdál­kodó egységének adataiból készült. Kevesebb nyereség a „nagyoknál 1 Egészen röviden úgy lehetne értékelni a lezárt 9 hónapot, hogy javult a gazdálkodás eredményessége, nőtt a vállá­ratoknál, a szövetkezeteknél képződő nyereség összege. Ha azonban közelebbről vizsgáljuk a képet, itt-ott nem kívánatos tendenciák, túlzott költekezés, a költségek erőteljes emelkedése is tapasztalható. Vizsgáljuk kicsit részleteseb­ben a gazdálkodás helyzetét. A 43 minisztériumi vállalat és gazdaság együttesen 15,358 mil­liárd forint árbevételt ért el ki­lenc hónap alatt, vagyis közel 1 milliárd forinttal többet — omi 6,9 százalékos növekedést jelent — mint egy évvel ko­rábban. Ugyanekkor 12 válla­latnál kisebb-nogyobb arány­ban csökkent az árbevétel. A csökkenéseknek a legkülönbö­zőbb okai vannak. Az élelmiszer- ioari vállalatok körében a csök­kenés az elszámoló ár válto­zásával, a borexport csökkené­sével stb. függ össze. A nettó árbevétel erőteljesen (10—14 százalékkal) mérséklődött a hús­iparban és a bőriparban. Ezzel szemben néhány —■ ugyancsak élelmiszeripari válla­latnál — dinamikus növekedés figyelhető meg. A tejipar több mint 30 százalékos árbevételi többlete egyrészt az éveleji ár- intézkedések, másrészt tényle­ges volumen-felfutás miatt kö­vetkezett be. A minisztériumi vállalatok a már említett 6,9 százalékos árbevételi többletet a ráfordítások 7,1 százalékos —- ezen belül az önköltség 7,2 szá-, zalékos, a fel nem osztott költ­ségek 5,8 százalékos — emel­kedésével érték el. Ez pedig az eredmények 2,9 százalékos — vagy másként meghatározva kö­zel 23 millió forintos csökkené­sét okozta. Igaz, a vállalatok jó részénél nőtt most is a nyereség, de né­hány, a megye gazdaságát dön­tően meghatározó egység ered­ményromlása — sőt néha vesz­tesége — rányomta bélyegét a nyereség olakulásara. A minisz­tériumi vállalatok közel egyhar- mada nem tudta elérni a tava­lyi eredményszintjét sem! Kö­zöttük olyan vállalatok találha­tók, mint például a Mecseki Szénbányák, a Bőrgyár, a Tég­laipari Vállalat, az AFIT XIV. sz. Autójavító Vállalat, a Hús­ipari Vállalat, a Postaigazgató­ság, o Sörgyár és a FŰSZERT — hogy csak a legismertebbe­ket említsük. Az eredményromlás döntően a veszteség növekedés követ­kezménye: 8 minisztériumi egy­ségnél — 2 vállalat és 6 állami gazdaság — eayüttesen 140,5 millió forint veszteség képző­dött. Ez majdnem négyszer több, mint egy évvel korábban. Vagyis, ha ezeknél a vállalatok­nál és gazdaságoknál nem ha­ladják meg a ráfordítások a be­vételeket, igen kedvező kéoet formálhatnánk a megye minisz­tériumi vállalatairól. Itt ott tú zott kö tekézés És mit mutat a, tanácsi vál­lalatok mérlege? Itt kedvezőbb a kéo: az árbevételek növeke­dését nem érte el a ráfordítá­sok emelkedése. így az árbe­vételek nyereségtartalma — és természetesen a nyereség volu­mene is — javult. A tanácsi vállalatok — összesen 39 vál­lalat — 238,6 millió forint nye­reséget realizáltak az év első 9 hónapjában. Azaz közel 30 millióval többet, mint ezelőtt egy évvel. A közelebbi Jjép már itt sem olyan egyértelműen megnyug­tató. Ha népgazdasági ágan­ként, vagy ezen belül tovább részletezve vállalatonként néz­zük, igen eltérő helyzetet kell rögzítenünk. Az iparban — ezen belül is elsősorban az élelmi­szeriparban — és az építőipar­ban nem sikerült javítani az el­múlt évhez képest a mutató­kat. Mindkét területen romlott az árbevétel nyereségtartalma Azaz egyszerűbben fogaim. :va, amíg 1972. évben az ipa.can minden 100 forint árbevétel IC,20 [forint nyereséget tartal­mazott, addig 1973-ban már csak 10,10 forintot. Ugyanez a tanácsi építőiparban 12,80 fo­rintról 11,00 forintra csökkent. Úgy látszik, ezeken a terüle­teken nem tettek meg mindent a vállalatok annak érdekében, hogy eredményes — és tegyük hozzá, a tavalyinál eredménye­sebb! — évet zárjanak. Nem­csak az egyén érdeke, hogy nő­jön a nyereség, illetve annak része, a kifizethető részesedési alap, de a vállalati kollektívá­nak is érdeke, hogy javuljon a jövedelmezőség, hogy már most teremthessük meg a következő évek még ereményesebb gaz­dálkodásának feltételeit! És nem utolsó sorban a nyereség, a jö­vedelem alakulása egyben ala­pot teremt ahhoz, hogy tovább növekedjék területünk gazdasá­gi, jóléti és kulturális színvo­nala. A tanácsi gazdaságban 9 egységnél nem sikerült biztosí­tani a tavalyi nyereségvolument. Ennek a legkülönbözőbb okai vannak. Egyes vállalatoknál a termelési volumen csökkenése, másutt a termelés összetételé­nek kedvezőtlen változása, más egységnél pedig — ami a leg­kedvezőtlenebb I — a költségek túlzott felfutása idézte elő a romlást. Sajnos találhatók olyan tanácsi iparvállalatok is, ahol csökkenő árbevétel mellett nőt­tek — 8—10 százalékkal -— a költségek! Ennek pedig egyenes következménye volt a nyereség I 40—50 százalékos csökkenése. j Az igazsághoz tartozik azonban I az is, hogy a vállalatok jelentős részénél ezzel ellentétes tenden­cia figyelhető meg: 10 százalé­kot meghaladó árbevételi több­letet a ráfordítások 8 százalék­nyi emelkedésével értek el, ami a nyereségben közel 20 száza­lékos. javulást hozott! A legdinamikusabban: a szövetkezetek Ezek után nézzük,, mi is tör­tént a szövetkezeti szektor 157 gondolkodó egységénél az év eddigi időszakában. Itt is fejlő­désről — a legdinamikusabb fejlődésről! — számolhatunk be. A realizált közel 465 millió fo­rintos nyereség igen erőteljes (36,6 százalékos) fejlődést je­lent. S hogy ez milyen jelentős összeg, csak egy szamot érzé keltetésül: a megye összes ered ményének közel egyharmada (32 százaléka) a szövetkezeti szektorban képződött! Nőtt — szinte mindenütt — az árbevétej, mérsékeltebben a ráfordítások, és dinamikusan a nyereség. Az ipari szövetkezetek 32, a mezőgazdasági szövetke­zetek 46, a két fuvarozó szö­vetkezet 51, a fogyasztási szö­vetkezetek 21, a szolgáltató szövetkezetek pedig 11 száza­lékkal növelték eredményüket, egy terület mutat csak problé­mát: az építőipar. A 9 építőipa­ri szövetkezet közül csak kettő (Sásd és Pécs! tudta fokozni eredményé', míg a többiek ki-- sebb-nagyobb mértékű romlást — két esetben pedig vesztesé­get — mutatnak. Az év véoe előtt 1—2 hónap­nál indokolt felvetni azt a kér­dést is, mit vó'hatunk az év vé- qéla? A vállalatok és szövetke­zetek iqen mérsékelt növekedés­sel számolnak. Amíg ezideig 10 százalékkal több nyereséget realizáltak, év vegére csak 3 százaléknyi — igen csekély — javulást várnak. Az év végi vár­ható eredmény az érintettek előrejelzése szerint meg fogja haladni a 2 milliárd forintot. A minisztériumi vállalatoknál együttesen nézve nincs garancia a tavalyi nyereségösszeg bizto­sítására. Mintegy 20—25 millió forintos csökkenéssel kell szá­molni a néhány területen bekö­vetkezett gazdálkodási nehéz­ség, feszültség miatt. A tanácsi vállalatok legalább az előbbi­hez hasonló összegű eredmény növekedéssel számolnak, ami közel 8 százalékos emelkedést biztosít számukra. A szövetkezetek 655 millió fo­rintot meghaladó összegű nye­reséget — 60 milliós növeke­dést —■ várnak. Ez minden te­rületen — az építőipart kivéve — fejlődést jelent. Különösen kedvező, hogy a mezőgazdasági szövetkezeteknél várható a leg­határozottabb fejlődés. Itt 452 millió forint körüli nyereséget várnak, ami mintegy 40 milliós javulást jelent Eredményes évre számíthatunk Ha ezek a számok teljesül­nek, úgy — néhány vállalat ki­vételével — elmondhatjuk, ered­ményes gazdasági évet zárunk. Az év végi várható eredmények tekintetében ugyan a vállalatok általában mértéktartóak voltak. Megítélésünk szerint ennél álta­lában kedvezőbb helyzettel szá­molhatunk. S ha így lesz, akkor csak a vállalatok igen szűk kö­rénél okoz fejfájást az év végi nyereség felosztása.' Molnár Zoltán, PM. Bevételi Főigazgatósag Pécsi Területi Igazgatósága közgazdasági osztályának vezetője Holnap délelőtt a pécsszabol- csi Puskin Művelődési Házban több mint háromezer bányász­fiatal képviseletében 130 küldött tanácskozik a Mecseki Szénbá­nyák KISZ-bizottscga elmúlt két évi munkájáról és soron követ­kező feladatairól. Ebből az alka­lomból három fiatalt szeretnénk bemutatni, három kétkezi mun­kást — hórom embert azok közül, akik a bányászatra tették fel az életüket. Lépcsőről lépcsőre A házgyári elemekből készGIt épületeknél műszaki és esztétikai szempontbál egyaránt gondot jelent a villámhárítók levezetésének rögzítése. Felmerült viszont annak lehetősége, hegy a vasbeton alapzatba beépített vasháló helyettesítheti a villámhárítók földelését, a falakba épitett betonvas pedig alkalmas a levezetésre. E témában Pécsett, a Pollack Mihály Műszaki Fő­iskola villamos hálásotok tanszékén már másfél éve kutatnak. A laborató­riumban és az épületeken végzett mérések egyaránt azt mutatják, hogy a feltevés helyes, és megtakarítható' a költséges földelő kutak elkészítése. Az épületbe beépített vasbeton földelési ellenállását méri Páka Henrik docens ét Simon Gábor technika«. Duthvailer János 28 éves. Szakképzettségét tekintve bá­nyaipari technikus, beosztását nézve vájár. Pécs-Bányaüzem KISZ végrehajtó bizottságának tagja, s tagja a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának is. — Apám is bányász, sőt bá­nyász az egész család — en­gem mégsem akartak bányász­nak adni. Legyek villanyszerelő — ez volt anyám titkos vágya. Be is írattak az 500-asba, jár­tam is néhány napig, aztán szé­pen átiratkoztam az 508-asba, aho| akkor vájárképzés folyt, j Jo néhány hét után derült ki a | dolog — szép kis cécó volt... Nem tudom megmondani, mi ' hajtott. Ide akartam jönni 1st- , ván-aknára — talán azért, mert 1 úgy nőttem fel, hogy mindig er- ' ről az üzemről folyt körülöttem a beszéd. 1963-ban végeztem el a vájár-iskolát. Papp József szocialista brigádjába kerül­tem,' aztán magam is brigád­vezető lettem. Csináltak nekem egy ifjúsági brigádot — ez az igazság. Divat volt, kellett — hát megcsinálták. De igazi bri­gád nem lett belőle, fel is osz­lott a végén. így aztán most egyszerű beosztott vájár va­gyok. — Technikusi oklevéllel... — Igen. Levelező tagozaton végeztem. De elvégeztem a marxista—leninista középiskolát ! is, most meg éppen esti egye­temre járok. Sőt, közben el­küldték öthónapos KlSZ-iskolá- ra, egyszóval: eddig még nem unatkoztam. — Szinte hallom, amint mondják: nem sokáig lesz va- i /ár... — Látja, ez idegesít. Miért ne lehetnék vájár? Nem azt mondom, hogy semmiképpen sem fogadnám el, ha mást ajánlanának, de nem az hajt, hogy ne kelljen fizikai munkát végeznem. Érdekel minden, s szeretek is mindenbe beleszólni. Hót ezért tanulok. — Tavaly tagja lett a SZOT- nak. — Erről még nem sokat mondhatók. Negyedévenként ülésezünk, de én egyelőre csak fülelek, jegyezgetek. A legfia­talabb bányászküldött vagyok, nem könnyű hát szót kérni. — És ha majd szót kér..? — Azt hiszem, a lakáshely­zetről szólnék. Most mór töb­ben jönnek a bányához, mint amennyien elmennek, de gyö­keret csak az ereszt, aki lakás­hoz jut. Csinált a KISZ egy sta­tisztikát. Azt hiszem, elég ezt elmondani. Saját házban lakik 416 fiatal, főbérlete van 534 fiatalnak, szüleivel lakik 1603, J albérletben 294, munkásszállá- | son 119. i — Ön hol lakik? — Nekem üzemi lakásom van, egyszoba-konyhás. És van egy fiam ... — Mit tud üzeme helyzeté­ről? — Nagy bajban voltunk az év közepén, de most már iön a szén. Szerintem meglesz az éves terv. Lépésről lépésre ja­vul a helyzet, s ez nemcsak a műszaki dolgokkal függ össze, hanem azzal is, hogy az embe­rek látják: valami történt, egy kicsit jobban figyelnek ránk. Több a pénz — és egy kicsit mintha nagyobb lenne a szak. ma becsülete is. láték az óyódának Peti János Vasas-bányán 'a- katos. Huszonnégy éves. Az el­múlt hetekben alapszervi KISZ- titkáirá választották — beszél­jünk hát először erről. — Az ifjúsági klub vezetője voltam eddig. Lemezeztünk, volt néhány ki-mit-tud — de vala­hogy nem úgy ment a klub, ahogy szerettük volna. Volt né­hány kellemetlen eset is: ha szól a zene, valahogy mások lesznek az emberek. Sokat gon­dolkodok, milyennek kellene is lennie egy KlSZ-rendezvény- nek, mert az se jó, ha csak ze­ne van, meg az se. ha csak szöveg. Meg az se, ha a zené­vel becsalogatjuk az embere- j két, s aztán szövegelünk . Őszintén, színesen, fiatalosan | kell csinálnunk mindent, ha azt i akarjuk, hogy figyeljenek. — Egy lakatos, egy „iparos" alapszervezet titkára, hogy lát­ja a bányászat jövőjét? — Szerintem az a baj, hogy kicsit kevés a pénz, lassú a fej­lesztés. — Mert a szén kell... — Igen. — Beszélgessünk az utánpót­lás gondjairól. vesen csinálja, s reméljük akad majd valaki, aki időnként azt mondja: ezt a bányász-bácsik­tól kaptuk, gyerekek ... Beszéljünk a lövőről! ÉÜÉ&_.. | •— Az a legnagyobb baj, hogy sokan csak a fizetést né­zik, amikor jelentkeznek. A munkáról semmit se tudnak, így aztán egy hét után már kérik is a munkakönyvét. Szerintem nem messzi vidékekről kell csa­logatni az embereket, hanem azokat kell megtartani, akik már itt vannak, s azokat kell megnyerni, akik itt nőttek fel a környéken, s ismerik a bányá­szatot — Például hogyan? — Például úgy, hogy mór az iskolásokkal is foglalkozunk. A mi KISZ-szervezetünk ezt fel­adatának tekinti. Elmegyünk kö­zéjük, meghívjuk őket, segítünk nekik — s ha ez így megy éve­kig, nem igaz, hogy hatástalan lesz. Most például játékokat készítünk az óvodának. Sokat dolgozunk, tavaszra lesz meg. amit terveztünk. Mindenki szí­Moinár György, 29 éves, bn- qádvezető, a legjobban kereső Kossuth-bányaiak. egyike, egy nagynevű csapat vezetője, ha úgy tetszik tehát: az egyik nagymenő. — Beszélhetünk a pénzről? — Miért ne? — Mekkora volt a legna­gyobb keresete? — Nyoleezerhatszáz. — A legkisebb? — Négyezer alatt még nem­igen kerestem. — Tizennyolcán vannak, az átlagéletkor harminc 'év. Min­denki jól keres. Mégis, mi az, amiről sok szó esik, amiif^ qzt mondhatnánk: a brigád kíván­sága? — Minket az anyaghiány?'' a szervezetlenség bosszant a leg­többet. Például, ha . nincs üie* csille. Ilyenkor állunk, kujtor- gunk a bányában, hogy legyen valami. Ezt pedig nem fizetik. Ha nekünk megmagyaráznak valamit, tudunk hajtani, lelke­sedni. De sokszor úgy érezzük: csak mi lelkesedünk. — Tehát a munkaszervezés a téma. — Az, hogy mindenki és min­dig csinálja meg a dolgát. Most például egy sürgős fejté­si kijáratot hajtunk. Az elő­irányzat napi 5 méter, de ml kilencet is megcsinálunk. Me­gyünk előre, ahogy csak lehet, mert azt akarjuk, hogy leqyen bányánk. A tűz lefektetett ben­nünket, s most tényleq minden­ki sokat ad, dehát ehhez felté­telek kellenek. A múltkor is a főmérnök-helyettesnek kellett közbeavatkoznia csille-ügyben. Ez szerintem baj. *— A jövőről mit mondanak az emberek? — A bánya jövőjéről? — Meg a magukéról is. — A szén kell. ez biztos. Te­hát bánya is kell. Meg bányász is. De csak egészséges bá­nyász. Mi nem attól félünk, hogy utcára tesznek bennünket, hanem attól, hogy mi lesz, ha nem lesz már egészség. Mert elég sok harminc év körüli em­bert látunk vergődni .. — Egy mondatban a tervei­ről ... — Hosszú mondat lesz. Eny- nyi pénzt szeretnénk — de ke­vesebb túlműszakot, kicsit több és korszerűbb gépet, s tényle­ges szervezettséget mindenütt. Egyénileg meg egy kicsit na­gyobb lakást, mert az egyszoba kicsi ahhoz, hogy az embernek két-három gyereke legyen. Békés Sándor NOVÉNYVÉDÖSZER RAKTARBA segédmunkásokat keres AGROKER VALLALAT Jelentkezés az osztályvezetőnél, PÉCS. MEGYERI ÚT 64. SZÁM

Next

/
Thumbnails
Contents