Dunántúli Napló, 1973. november (30. évfolyam, 291-319. szám)

1973-11-13 / 302. szám

1973. november 13. OUNANTOLI NAPLÓ J Á fogyasztás forradalmától a termelés forradalmáig Ma már senki sem vitatja, hogy a cukorfogyasztásban va­lóságos forradalom zajlik le ha­zánkban. A múlt évben ugyanis már 35 kiló cukor jutott az or­szág mindet} lakójára, csaknem három és félszer annyi, mint oz 1934—38-as évek átlagá­ban. Kevés táplálkozási szoká­sunk változott meg olyan gyor­san és alapvetően, mint ez, ma már „édes szájúságban" is kezdjük megközelíteni a fejlett kapitalista országok lakóit. Hibás fe*tevés A fogyasztás forradalma per­sze csak akkor lehet stabil, és megalapozott, ha azt a terme­lés forradalma támasztja alá. Kérdés: volt-e az elmúlt évtize­dek alatt ilyen forradalom ha­zánkban? Ha elmegyünk a fő­városba és meghallgatjuk az illetékeseket, tehát dr. Éliás Gyulát, a Cukoripari Vállalatok Trösztje osztályvezetőjét, Komá­romi Györgyöt, az Állami Gaz­daságok Országos Központja műszaki-gazdasági tanácsadó­ját, vagy elolvassuk azt az elő­adást, amelyet dr. Kasza Béla, a MÉM főosztályvezető-helyet­tese tartott nemrég e témáról, nos, akkor a válasz csak ez lehet: sajnos, hosszú ideig nem. A filozófusok „nyelvén” szólva csupán mennyiségi változások történtek évtizedeken át. Meg­jegyezzük, ez sem csekélység, hiszen amíg 1937-ben csak 122 ezer tonna cukrot termelt az ország, 1960-ban már 440 ezret. Csaknem négyszeresére — 38 ezer hektárról 132 ezer hektárra — nőtt ez idő alatt a cukorrépa , vetésterülete, az egy hektárra^ jutó termésátlag pedig a há­ború előtti 201 mázsáról 250 mázsára emelkedett. Az olvasó valószínű felfigyett arra, hogy 1960-as adatokat ha­sonlítunk össze az 1937-esek- kel, holott már 1973 vége van. Ez nyilván nem véletlen. A cu­kortermelés felfelé ívelő grafi­konja ugyanis egyre inkább megtört, s 1970—71-ben mély­pontra zuhant. 1970-ben már csak 233 ezer tonna cukrot ál­lított elő az ország, a cukor­répa vetésterülete pediq 1971- ben 75 ezer hektárra csökkent. Bár még így is vagy kétszere­sen meghaladtuk a felszabadu­lás előtti mennyiségeket, a ro­hamosan npvekvő fogyasztás miatt fokozódó behozatalra ■ kényszerültünk. Semmi sem javíthatatlan, amíg az ellenkezője ki nem derül A drávafoki vasútállomáson vagonokba kerülnek a cukorrépahegyek Erb János felvétele Értékelemzés, . mélyen alulértékelve A legjobb ötletnek tartják a futószalag óta. Módszer, amely semmit sem fogad el javíthatat­lannak, ameddig az ellenkezője ki nem derül. Mások izzadták ki és mások már meggazda­godtak rajta. Dolgozhatnánk mi is vele, termékenyíthetné a mi gazdaságunkat is. De nem. Konferenciáztak már úgyan ró­A forradalom „menetrendje* Nyilvánvaló, hogy csak ket­tős: gazdasági, továbbá műsza­ki intézkedésekkel lehetett ki- láholnj a válságból. A gazda­sági intézkedések 1971 végén történtek meg, amikor a kor­mány felemelte a cukorrépa felvásárlási árát, lehetővé tette a mezőgazdasági üzemeknek, hogy speciális vetőmagvakhoz ■jussanak a cukorgyáraktól, ked­vezményes áron. A komplex gazdasági intézkedésekhez tar­tozott méq a különleges cukor­répa célgépek és gyomirtó vegyszerek vásárlásának 70 szá­zalékos állami ártámogatása, a cukorrépa szeletre alapozott fe­hérje tartalmú takarmányokat előállító társulások segítése, stb. Ezt követően mór határozot­tan érdemes volt cukorrépát ter­meszteni, de még mindig nem lehetett a régi módszerrel. Ezért kellett hát műszaki, termelési forradalom, melynek szaksze­rűbb elnevezésén (zárt rendsze­rű cukorrépa termesztés, vagy ipari rendszerű cukorrépa ter­mesztés) még vitatkoznak, bár e vita nem változtat a lényegen. A korszerű cukorrépa termelési rendszer mind a 4 jelenleg is­mert változatára jellemző ugyan­is a speciális, egymagvú vető­mag, (hogy ne kelljen egyelni), a különleges gyomirtó vegyszer, (hogy ne kelljen kapálni) alkal­mazása és a betakarítás komp­lex gépesítése. Még inkább az, hogy a termelési folyamatnak tudományosan meghatározott és szigorúan betartott technológia keretében kell végbemennie, va­lamint az, hogy (tekintve a ma­gos termesztési költségekre, a szakmai hozzáértés kiemelkedő­en fontos szerepére) nem az egyes gazdaságok, hanem azok társulásai vállalkoznak valamely termelési rendszer bevezetésére. A már említett 4 korszerű ter­melési rendszer ma 16 állami gazdaságot, 62 tsz-t egyesít, 17 ezer hektár összterületttel. Egy­szerűbb termelési kooperációkat hozott létre 2 állami gazdaság és 62 tsz újabb 8300 hektáron, összesen tehát 25 ezer hektár­ra terjed ki a termelés forra­dalma. Ez a szám jövőre vár­hatóan 36—38 ezer lesz, 1980- ban pedig — g tervek szerint — 120 ezer hektár, tehát az egész vetésterületet átfogja, A cukorrépa termesztés forra­dalma (amely — mint láttuk — robbanásszerűen terjed) látvá­nyos eredményekkel jár. 1972- ben már 363 mázsás átlagter­mést sikerült betakarítani az or­szágban, többet, mint bármikor hazánk történetében. Baranya az éivona>ban Baranya*— az ország 7. leg­nagyobb cukorrépatermesztő me­gyéje — a termelési forradalom élcsoportjába tartozik. Amikor a Cukoripari Tröszt épületében jártunk, éppten olt tartózkodott Röhrig Imre, a Kaposvári Cu­korgyár főosztályvezetője, aki egy kimutatással bizonyította, hogy az ország 19 megyéje kö­zül Baranya vezet a jövő évi cukorrépa termesztési szerződés- kötésekben. A jelenlegi leszer­ződött területeket tekintve, Ba­ranya 5006 hektáron termeszt 1974-ben cukorrépát, ami csak­nem kétszerese az 1969-es ve­tésterületnek. ilyen dinamikus felfutás egyetlen más jegyé­ben sem tapasztalható. Komáromi György, az Állami Gazdaságok Országos Központ­jának műszaki-gazdasági ta­nácsadója egy terjedelmes lis­tát adott az újságíró kezébe, amelyből az derült ki, hogy 1972-ben, az ország 74 cukor­répa termesztő állami gazda­sága közül 1972-ben a Szente- gáti A, G.-ban takarítottak be a legtöbb termést: 510,8 mázsát hektáronként, (összehasonlítá­sul: 384,2 mázsa volt a 74 gaz- dasáq termésátlagai) Dr. Éliás Gyula, a Cukoripari Tröszt osz­tályvezetője különösen a lippói Béke Őre Tsz nevét emlegette gyakran Szentegát mellett, ha Baranyáról esett szó. Hozzá­tette, hogy a szakmai körök or­szágszerte megismerték a tsz fő- agronómusát. Mindent egybevetve, a növek­vő répatermelési kedv, valamint a termelési forradalom azzal kecsegtet, hogy az ország 95 ezer hektáros vetésterülete 1975- re 120 ezer hektárra nő, a múlt évi 363 mázsás termésátlag pe­dig néhány éven belül megkö­la, beszámoltak szórványos al­kalmazásának sikereiről, de úgy látszik, ebben az új módszer bevezetésében is tartja magát a magyar sorrend: konferencia, még egyszer konferencia, aztán központi határozat, majd nagy lárma, s aztán lassan hozzá- kezdegetünk a gyárkapukon be­lül is. Közben megöregszünk. USA kontra /apán Az értékelemzést, amiről szó van, végeredményben a szükség szülte. A második világháború­ban, amikor a nyugati hadvise­lők is szűkében voltak az anya­goknak, sok-sok pótanyagot al­kalmaztak, s ezek a legtöbb esetben jobban megfeleltek a követelményeknek, mint az ere­deti anyagok, és olcsóbbak is voltak. Ez vezetett egy újfajta költségcsökkentési mód felisme­réséhez. Az értékelemzés arra kérdez rá könyörtelenül, hogy kentésére. S végül az emberi gondolkodás tehetetlenségi nyo- matéka: a megszokás. Idegen­kedünk az újtól. Eljutottunk tehát oda, hogy nem juthatunk el oda. És még­is: beszélnünk kell és sulykol­nunk az értékelemzést, ébreszt- getnünk a vállalatok lelkiisme­retét. Dr. Keszthelyi József, mi­után hallott róla, másfél év alatt rágta át magát az érték- elemzésen és készített belőle si­keres értekezést. De nemcsak elméletébe ásott bele, hanem a Sopiana Gépgyárban választott egy terméket — a borsótöltő gépsort — és ezt értékelemezte. Itt bronz helyett műanyagot ja­vasolt, amott kooperációt nyil­vánított feleslegesnek, és így tovább, lényeg az, hogy a borsótőltőnél — bár vizsgáló­Nőpolitilíusok vitája Erdei Lászláné Pécsett Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke tegnap Pécsre érkezett. Reggel 9 órakor fogadta őt dr. Nagy József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára. A beszélgetésen jelen voltak a Megyei Pártbizottság titkárai, és végrehajtó bizottságának nőfelelőse is. Az MSZMP Baranya megyei Oktatási Igazgatóságán Erdei Lászlóné délelőtt 10 órakor tartott előadást a nőpolitikái tan­folyam résztvevőinek. Az előadó beszámolt a KB-határozat óta végzett munkáról, ismertette óz Országos Nőkonferencián java­soltak továbbvitelét, tájékoztatott a jelen munkájáról, valamint a nemzetközi nőmozgalom és a Magyar Nők Országos Tanácsa kapcsolatáról. Délután konzultációt tartottak — a népesedéspolitikával és a nők közéleti szereplésével kapcsolatos kérdések körül ala­kult ki vita. A konzultáció után az előadó találkozott az Orszá­gos Nőtanács hat Baranya megyei tagjával. r Uj energiatermelő beruházások indulnak Nevelési tanácsadó alapítását határozta el a pécsi Városi Tanács végrehajtó bizottsága egy termék előállítási költsége dósai nem is lehettek teljes kö- t arányban áll-e a funkcióval, amit a termék teljesít, és keresi Hogyan változik Pécs ener­giaigénye a következő 15 év­ben, s mi módon lehet kielégí­teni? — erre a kérdésre adott választ' a város közműves ener­giaellátásának fejlesztéséről szóló jelentés, amelyet Pécs megyei város Tanácsának vég­rehajtó bizottsága tegnapi ülé­sén elfogadott. Többszörösére növekszik a villamosenergia-fo- gyasztás, több mint kétszeresé­re emelkedik a távhőigény j 990-ig, s 1975—80 között 16 millió köbméterrel emelkedik a fogyasztott gáz mennyisége. Az energiatermelés fokozására már rok, szökőkutak és játszóterek védelméről szóló tanácsrende­let tervezetet, majd elhatározta a városi nevelőotthon kereté­ben működő nevelési tanács­adó létesítését. A tanácsadó célja a családban nevelkedő 3 —18 éves korú gyermekek és fiatalok egészséges személyi­ségfejlődésének, a nevelesi problémák megoldásának segí­tése, esetleges veszélyeztetett­ségük megelőzése. Az új intéz­ményben pedagógus, pszicholó­gus, gyógypedagógus és orvos is dolgozik majd. A nevelési ta­nácsadó 1974. január 1-én kez­di meg munkáját. A továbbiak­ban százezer forint hitelt szá­most meg kell kezdeni az eiő- . vazott meg a végrehajtó bi­készületeket, hogy a város fej lésztésének emiatt ne legyen akadálya. A villamosenergia-szükséglet kielégítésére az ötödik ötéves tervidőszakban meg kell kez­deni a helyi 120 kilovoltos há­lózat és a transzformátor-állo­mások bővítését, majd a hato­dik ötéves tervidőszakban új távvezetéki összeköttetéseket kell létesíteni az országos há­lózattal, hogy a Pécsi Hőerőmű teljesítőképességén felül jelent­kező fogyasztói igényeket ki le­hessen elégíteni. A gázenergia- | ellátásban jelentkező hiány pótlására vagy újabb benzin­zottság az úttörővasút felújítá­sára, majd megvitatta azEg/e- sített Egészségügyi Intézmények szervezeti és működési szabály­zatát. A vita alapján született döntés: a szabályzat javaslatát nem fogadták el, s átdolgozás­ra, kiegészítésre visszaadták az előterjesztő egészségügyi osz­tálynak. a műszakilag és gazdaságilag legjobbat, miközben úgy szem- [ léli saját termékét, mintha ma­ga volna a vevő. Az alkotó két­kedés rendszeres alkalmazása már sok sikert hozott Például, miután a japánok elárasztották tranzisztoros rádiókkal az USA-t, a General Electric nagyító alá vette és a legapróbb elemeire bontotta készülékét, minden fe­lesleges funkciót, s ezzel min­den felesleges költséget kiszűrt, és sikerült annyira lenyomni árait, hogy most már ő kezdte el bombázni a japán piacot Vajon az értékelemzés miért" nem tudott nálunk gyorsan gyö­keret verni? Minő véletlen, a pécsi Sopiana Gépgyár üzem- gazdasági osztályvezetője épp az értékelemzés témájában nyújtotta be doktori érteke­zését a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetemre, Te­hát: miért nem? Dr, Keszthelyi Józseffel egyetemben mindket­tőnknek megvan erről a véle­ményünk, megnyilatkozás nélkül is érezzük, a két vélemény ösz- szecseng. Az NDK-ban például törvény írja elő az értékelem­zést minden új terméknél, de mi azt szeretnénk, ha mind­ezt belső kényszerből csinálnák vállalataink. Az első lépéseket ugyan már megtettük: ismert és tisztázott az elmélet idehaza is; megjelent az értékelemzés egyik megalkotójának, az amerikai Miies-nek a könyve, s ugyanez­zé! a címmel (Értékelemzés) magyar szerzőktől is megjelent egy munka. Hát akkor? A gyors térhódítás miért várat magára? Nekünk semmi sem drága Az okok tulajdonképpen una­lomig ismertek, hiszen ilyen vagy olyan nézőpontból gyakran ci­táljuk őket. A vállalatok inkább árat Emelnek, mintsem a költsé­geket faragnák le, hiszen ez könnyebb: nálunk az árba min­den költség belefér. Aztán “a monopolhelyzet. Ha nincs ver­seny, nincs mi ösztökélje a vál­lalatokat, hogy a fogukhoz ver­jenek minden garast. Sőt, egye­nesen félnek kiugrani a nyere­séggel, hiszen ha túl nagyra si­keredik, biztos megadóztatják. Nincs meg tehát a megfelelő érdekeltség a költségek csök­rűek — 16—18 százalékos költ­ségmegtakarítást ért el. A mód­szert, mondanunk sem kell, be­építették a Sopiana Gépgyár szervezésfejlesztési tervébe; a sors iróniája dr. Keszthelyinek, hogy időközben a Sopiana Gépgyárat beolvasztották az Egyesült Izzóba, Pécsnek később vákuumtechnikai gépekkel kell foglalkoznia. Üljön asztalhoz a team Mibe kerül oz alkotó kételke­dés rendszeres alkalmazása? Jóformán semmibe. Kell persze, hogy valaki elsajátítsa az érték- elemzés elméletét, majd kiok­tassa és asztalhoz ültesse a team-et. A csoportban (team) közép szintű vezetők foglalnak helyet, akiknek hatáskörük von, hajlandók egy célért együttmű­ködni, azzal a szilárd eltökélt­séggel, hogy semmit sem fa- gadnak el ‘javíthatatlannak* amíg az ellenkezője ki nem de­rül. És most buzoghatnak az öt­letek, jöhet a megoldások hal­maza, s ezek közül is a legjobb. Először egy terméket célszerű kiemelni, mégpedig ott, ahol tömegtermelés folyik és a kicsi is sokat jelenthet, vagy a másik végponton, az egyedi, nagy ter­mékeknél. Nagyon lényeges: az értékelemzők ne előírásra, ha­nem anyagilag érdekelve gyöt­rődjenek, az elért megtakarí­tásból részesedjenek. Legfel­sőbb szinten? Ott csak akar­niuk kell az értékeiemzest. Semmi egyéb. Mibe kerül? Jóformán sem­mibe. És a másik oldalon? A tapasztalatok szerint a termé­kekre kiadott költségek húsz százaléka felesleges. Jó esetben húsz százalék megtakarítás. És nemcsak termékekről van szó, hanem munkafolyamatokról, ad- minisztrációs munkáról, beruhá­zási tervekről, szolgáltatásokról, sőt, szervezeti felépítésről. Az értékelemzés minden olyannál alkalmazható, aminek funkciója van, amire pénzt költenek. Kezdjünk hozzá a tisztogatás­hoz, hogy beseperhessük azokat a forintokat, amelyek most egy fillért sem érnek, ahol megia- pulnak. Miklósvári Zoltán zelíti a 400 mázsát, s 1980-ig i bontókat kell építeni, vagy gon­megszilárdul ez a termelési | doskodni kell időben a földgáz színvonal. bevezetéséről. A távfűtés to­j vábbi kiterjesztésének érdeké­I ben a hatodik ötéves tervidő­I szakban újabb erőművi hőköz­pontot' kell létrehozni, s meg kell teremteni, az új tömbfűtő- művek telepítésének lehetősé­geit. A villamos- és gázenergia Ismét export! A KIOSZ megyei választmányi ülése a Mindez annyit jelentene, hogy hazánk, amely 1968—69-iq még cukorexportőr volt és csak né- iiány éve importál, 1975-ben j termelésének kapacitásfejlesz már újból megtermelné a saját szükségletét, azt követően pe­dig ismét megjelenhetne a-világ­piacon. Amint a külkereskedelmi szakemberek megállapították, a cukor iránti kereslet olyan tar j tése vállalati beruházásban, a távfűtés fejlesztése tanácsi be- | ruházásban valósul meg. Az | energiáellátási beruházások költségeinek csökkentése érde­kében megvizsgálják annak le­-------------------------------- „ | Kcuen mttyviziyuijuR uiiiiupl ic­tó snak, egyenletesen növekvő- , hetőségét, hogy oz új városré­nek ígérkezik, hogy még a leg körmönfontabb spekulációk sem tudták és tudják ezt a folyama­tot megállítani. Magyar László székben a csak konyhai célra tervezett gázellátást elhagyják, s villannyal pótolják. Megvitatta a végrehajtó bi­zottság a zöldterületek, szob­Baranya kisközségeiben mind kevesebb a magániparos női, férfi szabó, s számos helyen nincs szakember, aki rádió, te­levízió, olajkályha és egyéb ja­vításokat vállalna. Aggasztó a kisiparosok utánpótlása is. A megye 3828 kisiparosa mindösz- sze 377 ipari tanulót foglalkoz­tat jelenleg, pedig a lakossági igény ennél sokkal nagyobb. E problémákról szólt beszámolójá­ban Lőrincz Károly megyei tit­kár — tegnap délelőtt, a Kis­iparosok Országos Szervezeté­nek Baranya megyei választmá­nyi ülésén. Az értekezleten — melyen a KIOSZ Országos Köz­pontjának képviseletében Gál József, az országos vezetőség tagja is részt vett — a megye városai, falvai iparos csoport­jainak képviselői találkoztak. ^ Lőrincz Károly az elmúlt hóna­pok munkájáról szólva elmond- . ta, hogy 73-ban emelkedett a lakossági szolgáltatások száma. A megnövekedett feladatokat azonban az eddigieknél keve­sebb iparosnak kellett elvégez­nie. Ugyanis ez évben — főleg a beszerzési hiányosságokra hivatkozva — sokan szüntették meg iparukat, s a munkák, gyors, pontos elvégzését az is megnehezíti, hogy a megye kis­iparosainak 68 százaléka dolgo­zik csak főfoglalkozásként szak­májában, míg a többiek nyug­díj, vagy vállalati munka mel­lett vállalnak javítást — A beszerzéseknél valóban voltak nehézségek, különösen bőráruknál és egyes vasáruk­nál. Az előbbieknél a megoldás útja az lenne, ha az AFÉSZ-ek közvetlenül a bőrgyáraktól vá­sárolhatnának alapanyagot. Eh­hez ígért segítséget a jövőben a Könnyűipari Minisztérium — mondotta Lőrincz Károly. Szólt még a szakmai tovább­képzés fontosságáról, és arról, hogy az elmúlt fél évben 68-an tettek mestervizsgát. Az idei té­len meginduló továbbképző tan­folyamok segítségével ez a szám nő, a vizsgázni szándékozókat pedig ingyenes tankönyvekkel segítik a tanulásban, A. f. i L I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents