Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)
1973-10-06 / 265. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1973. október «. 1848-as relikviák a Pécsi Levéltárban Damjanich tábornok özvegyének levele Pécs polgármesteréhez Miről tőrgvalt lellosics horvát bán lehasits bécsi főbíróval? Nem azért, mert igy szökés az évfordulókon. Nem azért, hogy újra meg újra elsirassuk őket. Azért beszéljünk most ismét róluk, mert nevüket soha nem feledhetjük. Azért, mert oly keveset, olv lassan változik az emberiség. Mindig gyilkol, bosszút áll o győztes önkény. 1849 október 6 Arad erődítményének udvorán megfeszül a kötél, eldördülnek a puskák. Tizenhárom hős vére volt a pecsét I. Ferenc József császár győzelmi nyilatkozatára. Ö, és fő hóhéra, Haynau, a „bresciai hiéna" dörzsölhette a kezét. Sokezer sírhant a pécsi köztemetőben. A legtöbb közülük valakit emlékeztet valakire, oki eltávozott, de emléke ott él o továbbélők között, öt azonban biztos, hogy mindannyiunké, öt negyvennyolcas honvédé. Tál- lián Károly honvéd őrnagy, Jellasics Károly honvéd orvos, Mesterffi Márton kapitány, Hartl Ferenc hadnagy és Feszti Nándor. Van ott egy hatodik sír is. Gróf Schmiddegg Károly honvéd százados volt. Rá nemigen vonatkozhat a kegyes emlékezet. A szabadságharc kezdetén kiváló katonaként tartották számon. Batthyány isázmér kormánybiztosnak, az ország déli részét védő parancsnoknak egyik kedves tisztje volt. Amikor azonban Batthyányi külügyminiszterré nevezték ki, az Eszéket feladó, pártütő tisztekkel együtt ő is átállt a császá- riakhpz. A szabadságharc pécsi emlékeihez furcsa módon kapcsolódik a Jellasics név. A szabad- saghorc leverése után Jellasics József horvát bán (a pókozdi csatavesztő, s Windischgraetz későbbi hadtestparancsnoka) kétszázezer forint hadisarcot vetett ki Pécs városára. Biztosítékul a város tekintélyes polgárai közül túszokat is szedett. Az akkori főbíró, Jellasits János deputációba ment a hadtest- parancsnokhoz. Hogy miről esett szó a négyszemközti tárgyaláson, arról nem szól a krónika. Az eredmény viszont figyelemreméltó: egy fillér hadisarcot sem fizettek a pécsi polgárok, s a túszok is békében hazatérhettek. A zágrábi levéltár kutatói szerint a két Jellasics valamilyen atyafiságban volt. A harmadik — ha volk k is ilyen rokoni kapcsolatai - a fájától messze esett alma. Jellasics Károly a szabadságharc honvéd-orvosa volt, hamvai itt nyugszanak a pécsi temetőben. „Kedves uram! Dicső szabadságharcunk egyik vértanújának vagyok özvegye, s a Magyarok Istene meg engedte érnem, hogy a jelen nemzedék az aradi vesztőhelyet, a magyor Golgothát a nemzet közkirtcsévé fogja megváltani, s a Tizenhárom vérével áztatott szentföldön méltó monumentumot áflit... Honleányi üdvözlettel DAMJANICH JANOS özvegye, a vesztöhelymegváltási bizottság diszelnöke.” A fenti levélrészlet a Baranya megyei Levéltárban található. Ezekkel és még megró zóbb szavakkal fordult az özvegy a pécsi polgármesterhez, hogy adakozzék a város egy hősi emlékműi felállítására, (Arról nincs okirat, hogy milyen meghallgatásra talált e szenvedélyes kérés.) ^ A levéltárban nagyon sok írásos emlék idézi a szabadságharcot és az azt követő időket. Bécsben körözéseket adtak ki, a „rebellisek” után kutatva. Nagy fejvesztettség lehetett a Nendtvich Sándor honvéd-főhadnagy bécsi udvarban, mert Bem tábornokot Bem Károl'/ként keresték. Nem lehettek biztosak Petőfi halálhírében sem, mert az ő neve is szerepel a 68 elfogandó között. Az adatokba azonban itt is hiba csúszott: azt írják, hogy harmincéves és erdélyi származású. A személyleírás inkább ráillik. „A szokásostól eltérően nem hord nyakkendőt, kigombolt ingnyakkal j iár. Fekete szeme, barna arca, j boltozatos hom'oka van, és ki- [ álló szemfoqai.” Schweldel József generái'st szintén körözték, sainos ered- i ménnyel. Ö is egyik áldozata \ volt az aradi vérengzésnek. | Uovanr-sok a pécsi levéltárban j őrzik S'hweidel levelét, melyet i még 1848-ban küldött Pécs város Tanácsának, s ebben felesége számira kér oltóimat, aki az akkori Pitsek-házban lakott. Nendtvich Tamás 1806-ban vette meq az Arany Sas páti- | kát, itt telepedett mea Pécsett, j és nyolc gyermeket nevelt. A j család élete sok szóHal kötődött attól kezd"e a város törtév netéhez. Adtok tudóst az országnak: az eayik fiú, Károly, tartotta az első magyar nyelvű előadást! a Műegyetemen, az unoka, Nendtviob Andor her- | minőkét évig volt Pécs polgár- | mestere. Két Nendtvich-fiú harcolt 1843-49-ben a szabadságért. Eoyikük keresztnevét máig sem sikerült kideríteni, a másik Sándor volt. a város főmérnöke, a j szabadságharc főhadnaaya. I Hamvai a pécsi köztemetőben a családi sírboltban nyugszanak. Mindketten megjárták a harcokat, sőt az aradi börtönöket is. Néhány kiragadott példát j idéz csak a tisztelgő emlékezet. Sok még a fehér folt, a | szabadságharc ‘Baranya megye j hőseinek történetében. A levél- j tárban most készül az a könyv, amely végre nálunk is méltó ; emléket állít nekik. Kurucz Gyula Kossuth Lajos ibolyacsokra Őskort bányászat ★ Prónay portréja ★ Sárits Ignác ipummn I9I9-1Ö1 A Marx úti kis lakásban csupán az oklevelekkel, emléklapokkal tapétázott falak sejtetik Szita Imre rokkant bányász tízegynéhány évvel ezelőtt válaszon új „szakmáját" ilyenformán: „A Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulattól a magyar numizmatika érdekében kifejtett eredményes tevékenységéért’', A kaposvári, az orosházi és a monoki múzeumtól is hasonló oklevelet kapott „helytörténeti gyűjteményanyaguk gyarapításáért”. Ugyancsak nagy becsben tartja a Hadtörténeti Múzeum és az Országos Levéltár vezetőinek elismerő sorait, amelyeket az „általa felkutatott igen értékes hadtörténeti dokumentumokért”, illetve a „Centenáriumhoz kapcsolódó korabeli okmányokért” kapott. De akár elsőként is említhette volna a pécsi Helytörténeti Múzeumban őrzött a pécsi bá- nyászsáq életét, hagyományait, sok évtizedes politikai mozgalmát dokumentáló gyűjteményét. Benne a DGT 1901-ben kibocsátott méq gát betűkkel írt, német nyelvű, „Szolgálati és büntető szabályzatát”, továbbá az országos viszonylatban szinte egyedülálló filléres és pengős címletekben kiadott „szükség- pénz” gyűjteményét, amelyet a 30-as évek elején a bányászság nagyon találóan „kolduspénznek” nevezett el. Altolában trafikokban „árusították” és a szamaritánus lelkű „vevők” valóban a kéregetők között osztogatták szét, míg a kapzsibbak, a piactéri ácsorgókat, de még szívesebben a sokgyerekes, „szanált napos” bányászokat fogták be munkára e koldusfillérek ellenében. Folytathatnánk a sort a mecseki bányá-k őskorából származó kéziszerszámokkal, rése- lőickel, amelyekre bizony hosszú hónapokiq tartó szívós munka órán bukkant ró régi bányászlakások padlószugaiban és a pécsi MÉH-telepek „rozsda- temetőiben”. Különösen ez utóbbiakat kedvelte, noha egy - eqy ilyen munka végeztével ő maga is „terepszínt” öltött. — De megérte, mert valóságos kincsekre leltem. De talált olyan régi iratokat, tárgyakat js, amelyek talán nem is annyira az értékük, hanem az érdekességük, a különlegességük miatt váltak becsessé. — Egyik ilyen érdekesség volt az a fémplokett — amelyen a fehérterror darutollas Prónayónak portréja díszelgett. Mondanom sem kell. hogy a hozzáértők két kézzel kaptok utána ... Hasonlóan kapósnak bizonyult az a két 1919-es keltezésű fényképes gépkocsivezetői igazolvány, amelyek egykori tulajdonosuk Sárits Ignác, pécsi lakos kivoltára derítettek fényt több mint félévszázad utón. Az igazolványok egyike ugyanis még arról tanúskodott, hogy tulajdonosa a Tanácsköztársa- sáq vezérkaránál teljesített szolgálatot, amíg a másikon az olvashatatlan aláírás alatt már a horthysta hatalomátvétel első napjának pecsétes dátuma állt Aligha férhet kétség ahhoz, hogy beépített spicli volt a jóember, mert a fehér urbk bajosan fogadták volna csak úgy egyik napról a másikra bizalmukba. Mint ahogy Szita Imrét sem fogadta valami nagy szívélyességgel az a „valahol Pécsett” élő idősebb hölgy, amikor megtudta a látogatás célját. — Sajnos nem árulhatom el sem a nevét, sem a lakás címét, erre eskümet vette, pedig olyan ritkasáqot őriz, amelynek a Nemzeti Múzeumban lehetne csak igazán méltó helye. Egy korabeli olajfestményt Kossuth- ról, üveggel védett alsó sarkában egy mór mumifikált igojt ibolyacsokorral. A képet annakidején maga Kossuth ajándékozta a család egyik közéleti személyiségének és a magyar delegáció kis csoportjának, akik a kiegyezést követő évben tisztelgő látogatást tettek az akkor mór Turinban élő, de még igen aktív politikai tevékenységet folytató Kossuth Lajosnál, A turini ház kertjében maga Kossuth szedte az ibolyát és nyújtotta át kis csokorban „kedves híveinek". — Hót eddig a történet, mert amikor azt javasoltam, hogy a képet adia ót a múreumnak, egyszeriben zárkózott lett. Nekem meg szavamat kellett adnom a titoktartásra. Remélem, hogy idővel jobb belátásra b:- rom, mert ha már annyira ragaszkodik hozzá, ami érthető, legalább kérje a festmény védettségét. Hát ami a zárkózottságot illeti, Szita Imre sem bizonyult túl közlékenynek, amikor legújabb szerzeményeit őrző „hét- lakatú” hajóládájára tereltük a szót. — Csak annyit — mondotta —, hogy legalább félmázsára való bányatörténeti és munkás- mozgalmi dokumentumot tartogatok benne, de egyelőre cselt ömlesztve. Bizonyára kevésbé értékes is akad majd közöttük, de hát a válogatás már a muzeológusok dolga .., Egyébként ezt. a qyűjtemériyt is a MEH-telepek papírhegyei közül böngészte ki, és egyáltalán nem féltékeny arra, hogy példája nyomán esetleg mások is felcsápnak kincskeresőnek. f. Gy. A szigetvári park * A keleti falon kívül már leszűkül az út. A fák alá beá'lt cseh, német, lengyel és természetesen magyar rendszámú kocsik jelzik, hogy így hétköznapokon is vonzó varázzsal bír Zrínyi vára. Szigetvárott, az Almás-patak túlsó oldalán való- színűtlenül világoszöld , pázsit takarja a sportpályát, maid utána a melegvizű strand következik, amelynek végleges megépítése néhány év múlva megkezdődik. A jövőt idéző makett — a Városi Tanács vb- termébon látható — szép, több medencés, téliesithető fürdő- kombinátot idéz. A strand értékes tartozéka lesz a vár környékének, amely az északi falnál nagy térséggé terebélyesedik ki, s amelyet valószínű, még ebben az esztendőben természetvédelmi területté nyilvánítanak. Ez többek kö’ört art jelenti — mint egy javaslatban olvasom —1 hogy ..... a zöldövezet fenntartása, a természeti értékek megóvása Szigetvár város lakóinak és a természetet kedvelő hazai és külföldi turistáknak érdekeit szolgálja . . .” A vár mögötti parkot — csónakázótavat, sétányokat, kis fahidakat — már-már a 400. évforduló esztendejére, 1966-rc megépítették. Ez? a parkot merészen mély ívben öleli körül az úgynevezett „zöldövezet", erdősáv, amelynek változatos flórája, különleges egyedi fái, növényzete hallatlanul szép. Van itt egy mélyebb árok, amelynek két partján az idén dús termést hozó szilvafák sorakoznak, a füztelep asszonyai most szedik a gyümölcsöt, rakják rekeszekbe a konzen/gyár részére. Középkorú férfi áll a mázsánál: — Hallott a Városi Tanács javaslatáról? — Igen. Jó elgondolásnak tartom, hogy az egész várkörnyéket védetté akarják nyilvánítani. Nemcsak az én 'véleményem ez. A szigetváriak ragasz- leodrfak ehhez a parkhoz meg a kiserdőhöz, már csak azért is, mert a városban tulajdonképpen még a levegő is megszorul ilyen forró nyári napokon. Hétvéqén srinte tódul ki a nép ide. Sok érdekes fa megtalálható itt, egészen ritka példányok, de még több volt azelőtt . . . — Hogy hogy volt? — Néhány csak úgy elpusztult, talán valamiféle betegség miatt, de sokat ki is vágtak . .. — Kik? — Nem hatósági Engedéllyel, az biztos. Eszetlen fatolvajok derékmagasságban vágták el a fát, aztán eltüzelték. Gondolom, ha védett terület lesz, akkor a kiserdőt rendbehozatják. Szerintem a értéktelen aljnövényzettől meg kell szabadítani a különleges, szép fákat. Fenyők, platánok, szomorúfüzek, tölgyek, nyírfák különleges fajtái teszik változatossá a kiserdőt — Van itt cédrus-féle is .. . Ha elmennek az északi kapuig és a park irányába fordulnak, akkor az ösvény pontosan odavezet ... A grófnők orra szoktak kilovagolni . .. — Milyen grófnők? — Andrássy Mihály gróf lakott utoljára a várban. Három lánya volt és egy fia. Én ismertem őket. Lányai itt sétálgattak, vagy lovagoltak a parkban, meg az erdőben, volt is egy kis mesterséges tó valahol ott hátul, de már betemették. Az erdősáv és a környéken lévő füzes az Erdőgazdasági Fűz- és Kosárfonó Vállalaté. Termelőüzem. elsősorban a fűztermesztés a feladatuk, az erdőgondozásra nemigen jutott idejük. — Még nyolc-tíz évvel ezelőtt, amikor 100—150 ember dolgozott itt a szigetvári telepen, néha jutott munkaerő a fák gondozására, de ma már kevesen vagyunk. A vár közvetlen környéke, vagyis maga a park, eddig I* műemléki terület volt. Most motoros fűnyíróval dolgozik a pázsiton egy fiatal fiú, a nyugati oldalon idős kaszás emberek, ott a talaj eléggé egyenetlen, a gép elakadna. — Kevés ilyen szép hely van a megyében, mint ez — mondja egyikök. — Most már az erdőben is padok állanak. Aki pihenni akar, ' nyugalomban, csendben, itt megteheti. — Hogy vannak a kirándulókkal? — Csak ne szemetelnének! — mondják szinte egyszerre valamennyien. Megnézem a csónakázótavat, sajnos a vízfelületet sü'ű növényzet fedi, tisztítani kellene. A büfé-pavilon környéke valóban szemetes, mindenütt papírhulladék, rozsdás konzer- vesdobozok, néhány törött üveg. Hibáztatni ezért nem a pavilont üzemeltető AFÉS7-t kell — végül is elhelyeztek itt szeméttartót, — hanem a kedves „kuncsaftokat". A kirándulók egyikét-másikót rendre szoktatni —, bizony ez már nehezebb ügy. A vár északi és keleti bástyájának találkozásánál például egy jól látható KRESZ-táblo figyelmeztet, miszerint behajtani a parkba, erdőbe, semmiféle járművel nem szabad. És mégis a büfénél egy férfi ül a motorján, társalog a barátaival, majd elindul, felveri a csendet, felszáll nyomában a kékes-fekete füst. ami megszorul a fák között és néhány percig kaparja az ember torkát. Az úton látható keréknyomokról következtetve, nem ö az egyedüli, aki behajt a tábla ellenére. Bár nem is a tábla a lényeq. Ha a Városi Tanács védettségi javaslatát a megyei szervek elfogadják az ősz folyamán, súlyos ezreket fordítanak majd ennek a mintegy 90 holdnyi területnek rendezésére, karbantartására. „A védettség — olvasom a tanácsi előterjesztésben — szigorú korlátozást von maga után —, például beépítésre, vízrendezésre, művelésiág változásra, fák kivágására, madarak háborításóra vonatkozóan ... I” De a park és oz erdősáv védelmet vár az emberektől is ... Rab Feten« / I V
