Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)
1973-10-04 / 263. szám
6 DUNÁN TŰLt NAPLÓ 1973, oWőber «. Tíz „kirándul Magyarországon temető Tóth Ferenc György 27 éves* Pavlovié Marian 21 éves, Star- csenko Iván 22 éves, Deic lube 22 éves, Farkas Imre 24 éves, Soave Zelindo 30 éves, Hans Schlosser 32 éves . . . Idegenként érkeztetek, s hazátok lett ez a föld. Ez a gondolat lett úrrá rajtam, amikor először iártam itt, s ez kísér most, sokadik utamon is. Katonatemető. Eavenes sorok, egyforma fejfák, azonos troaédiák. Egy magyar, egv bos- nvák, eav szerb, s aztán néhány olasz. Németek néhányon, s megint szerbek. Vagy oroszok talán? A feifák őrzik a neveket, évszámokat, rendfokozatokat — de mindez már teljesen mindegy. Ha különbözők voltak is, egyformák lettek, s ha volt is közöttük idegen, most véaül is a mieink valameny-, nyien ... * Néhány hét óta élettel telik mea minden délután ez a különösen szomorú temetőrész; néhány hét óta ezeknek a halottaknak is van valakijük. Asz- szonvok, férfiak, diákok, idősek és fiatalok dolgoznak itt nap nap után — sarabolják a gyomot, nyesik az elvadult bokrokat, egyenesitgetik a megdőlt feifák sorát. A Városi Tanács kérésére nagyszabású társadalmi munkaakció indult a pécsi köztemető első világháborús katonai temetőjének rendbehozatala céljából. Ha nem temetőről lenne szó, azt mondaná az ember: napról-napra szépül ez a szomorú világ, de hát a temető elé nem illik ez a jelző. Nem tudni, ki volt az első, aki eljött, s kapát, gereblyét, feiszét fogott — de most már százakra rúg azoknak a száma, akik hosszabb-rövidebb ideig dolgoztak itt. A temető fele már újjászületett, illetve olyanná lett, amilyennek lennie kell, pontosabban: olyanná lett, ami méltó hozzánk, amit már nem kell szégyellnünk. Most éppen postások, a Vízmű dolgozói és kedves, fehér könenyes patikuslónyok dolgoznak a sírok között. A postások irodisták, az Igazgatóság ellenőrzési osztályának munkatársai, Ök a Berzsenyibrigád. Tizenketten jöttek, de van, aki Lentiből érkezett, Al- sóbélatelepről, Ralatonszent- györgyről, sőt egyikük segesdi. — Nyolcvan óra társadalmi munkát vállaltunk — mondja Szakái Ferenc, a brigádvezető. — Ezt dolgozzuk le most. Néhányon körülvesznek minket, s mindjárt ki is eaészítik. — Májusban az alsóbélate- leoi nevelőotthonban voltunk, játékokat vittünk a gyerekeknek — most meg itt vaqyunk . . . Csattognak a kapák, porzik a föld. — Mit tudnak ezekről a sírokról, katonákról? Szekál Ferenc kezében megáll a kaDa, és segítséget keresőn körülnéz. — Ti tudtok valamit, fiúk? — Az olasz frontról hozták őket haza — mondja valaki. — És a bosnyákok, szerbek, olaszok? Csend. — Ez a monarchia ideién volt még, a monarchia temetője — mondja a brigádvezetö meglehetősen bizonytalanul. S aztán mind'árt vissza is kérdez: — Tényleg, hogy kerültek ide ezek a szegény emberek? * Szita I.ászló, a Pécsi Levéltár tgazaa‘óia: — Pontosan úgy, ahogy Szakái Ferenc mondta: ez a monarchia temetöie. Pécsett illetve a város közelében semmi- féie hadművelet sem volt, a köze! ké**»zer katonasír tehát a tóvá1' trónnak áldozrUriit takarja. * maasm-nlf éc bosnyákok töht*'r'n° n á os. il'etve F’-’-es gyc!ca,r','ert katonáin volt. Ezeket az ezrediken az akkori Mn- gyarorszáa dé'i te-ü'eteiről töl - tö**ák fel. s többségük nemzeti ség. Ez eqy álapelv volt akkot: magyar városba bosnyák, szerb vagy szlovák katonát — szia váü, bosnvák vagy szerb helyőrségbe feltüzelt magyarokat,,, Hazátok lett ez a föld... Katona— Pécs nagy katonaváros volt — erről tanúskodik ennyi év után ez a temető. Katonai tábor, laktanya, kórház — egyszóval a háború kitörése után a leglogikusabb intézkedés volt a katonai temető megnyitása. A déli és délnyugati front sebesültjeit hozták Pécsre, s bizony ezeknek a - sebesülteknek a túlnyomó többsége nem felkötött karú operett-sebesülf. A szerb és az olasz front talán az egész háború legvéresebb frontszakasza. A temető közelében akkoriban egy barakktábor állt — innen indultak a felvirágozott menetszázadok, s ide, a Surányi új parcelláiba tértek vissza . . . Nem sok dokumentumunk van ezzel kapcsolatban, de az kétségtelen, hogy a lövészárokban nem volt nemzetiségi kérdés, s nem volt a kórházban és a temetőben sem. — Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy miért nem vitték haza a halottakat, csak azt mondhatom: ez már senkinek sem volt fontos, erre már nem volt az államkasszában pénz... * A Vízműtől ma hatan vannak itt. Dr. Kurucz Sándorné, Mikus Lászlóné, Szurcsik Józsefné, Horváth Istvánná, Klekk Miklós- né és Riszt Józsefné. — Fejenként három sír rendbe hozatalát vállaltuk — mondja Kuruczné —, de az is lehet, hogy öt sírt is megcsinálunk . . . Javakorabeli asszonyok, ezernyi gonddal, teendővel. Egyszerűen nem lehet nem megkérdezni: — Hogy jut idejük még erre is? — A vállalatnál mondták, hogy segítsünk, s persze, hogy eljöttünk. Ez a brigád egyébként számlázó és pénzbeszedő brigád — gondolhatja, mennyi a mennivaló. De az ember nem olyan könnyen fárad el . .. — Mit tudnak ezekről a sírokról? Nézzük egymást, tényleg, mit is kellene tudni? — Kisemberek voltak — mondja Horváthné —, direkt figyelem, szinte mind kisember volt. — Sok a nem-magyar. — És nagyon sok az egészen fiatal. A fejfák fölé hajolunk, sorra kibetűzzük az írást. Közvitéz, 22 éves .. . Vadász, 24 éves .., Közvitéz, 37 éves . . . Az asszonyok elhallgatnak, néfzük a kiégett, gazos földet, s egészen biztos, hogy valamennyien ugyanazt érezzük, s ugyanarra gondolunk. * A Városi Tanács képviseletében Tóth Béla szervezi és irá- nyitja a nagyszabású társadalmi munkát. Tőle a vázlatos kimutatás. A Pécsi Postaigazgatóság 14 szocialista brigádja dolgozik, illetve dolgozott a temetőben, de nagy számban jöttek a Víz- és Csatornaművek dolgozói és a Gyógyszertári Központ társadalmi munkásai is. Újabban csatlakoztak a mozgalomhoz a Beruházási Vállalat, a RÖVIKÖT, a III. kerületi tanácshivatal költségvetési (izemének dolgozói. De jönnek a diakok is. A KISZ felhívására bekapcsolódtak a munkába a MüM 500-as és 508-as szakmunkásképző intézeteinek diákjai, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző tanulói, valamint a Gépipari, a Nagy Lajos Gimnázium és , a Széchenyi István Szakközépiskola fiataljai. Szeptember 22-ig 772 sírt tisztítottak meg, minden remény megvan tehát, hogy halottak napjára az egész katonai temető rendben lesz. De a gondot ezzel még nem tettük le véglegesen, annak ellenére sem, hogy a gyomtalaní- tott sírokat vegyszerezik, s így tavasszal talán már nem veri fel olyan gyorsan őket a gaz. Végleges megoldás kellene, de ez már nemcsak o segíteniaka- ráson, önzetlen társadalmi munkán múlik. ét Vörös Károly, a Baranya megyei Temetkezési Vállalat igazgatója sétára invitál. Nézzünk most körül minden különösebb érzelem nélkül, rideg józansággal. A V-parcellában 333 sír van, a W-jelű temetőrészben 803, a VX-ben 332, az U-ban 243, a H/E-ben 176, s további hét helyen még összesen hét sír. Ez azt jelenti tehát, hogy 1885 ösz- szesen az első világháborús katonasírok száma, öt nagy tömbben elhelyezve. Ez terüle- tijeg mintegy 11 ezer négyzetmétert jelent, egy olyan óriási temetőrészt, ami egy kisebb város temetőjének felel meg. Az U-parcellában kökérettel és fejfával ellátott sírok vannak, a keretek azonban gyakorlatilag megsemmisültek, az utakat bozót és gaz borítja. A V-parcellában ugyanez a helyzet, míg a W-ben 100 sírnak van kőkerete, a többinek azonban nincs még sírhantja sem. Egy hatalmas, fejfákkal teletűzdelt pusztaság ez a temetőrész, ahol a fejfák megigazítása, illetve a pázsitszerű kialakítás jelenthetné a tartós megoldást. A WX és a H/E-parcellák helyzete hason- ] ló: itt is helyre kellene állítani a fejfákat, sírkeretekgt, s csak ezután lehetne a pázsit kialakítására gondolni. „Gazdája” mindössze 20 sírnak van, a végleges és egységes megoldáshoz tehát gyakorlatilag senkinek a beleegyezését sem kellene kérni. De hát mi jelenthetné a végleges megoldást? Vörös Károly: — Társadalmi munkában rendbe lehetne hozni egyszer, kétszer, háromszor ezeket a sírokat, de aztán egyszercsak megint azt vesszük majd észre, hogy eluralkodott a gaz . .. Két lehetőség marad tehát a végleges rendezésre. Az egyik: a vó- ! rosi kezelésbe vétel, azaz a bérmunkában való gondoztatás. illetve a temető jelképessé tété le, ami gyakorlotilag art jelentené, hogy a sírok többségét feladnánk. Nos, ami az első megoldást illeti, készítettünk egy kötségvetést. Eszerint az első rendbehozatal hivatásos szervezettel mintegy 240 ezer forintba kerülne, s aztán évente jónéhóny tízezerbe. Ez az út nem hiszem, hogy járható. Észszerűbbnek tűnik a másik alternatíva: csináljunk egy jelképes temetőt, egy méltó emlékművel, * néhány sírral, melyek — Befejeződtek Pécsett, a POTE homfokzatnt díszítő pirogránit dombormű kialakításának munkálatai, A modern művészeti irányzatot követő alkotást Illés Gyula, budapesti szobrászművész tervezte. A dombormű elemeit — melyek o pécsi Zsolnay-gy arhon készüllek — a Baranya megyei Állami 6pi. iőiperi Vállalti! dolgozói helyezték el az egyetem központi épületének homlokzatán. Fete; Erb János tett volna, ami nem kevésbé volt pusztító, mint a külső támadáson . . . 1526 véres szégyenét másfél századdal később Lotharingiat Károly herceg az ellenség 'léiével mosta le (1687-ben), amikor itt a törököket megverte es rövidesen az ország' határain kívülre űzte... Mohács kiterjedt, népes település, melynek elevenségét és belső közlekedését is jórészt a Duna szabályozza. A dunai hajók kikötnek itt és míg ez utasok kiszállnak és az árukat kirakják, ellátják magukat a további útra kőszénnel. Beszéltem már a pécsi bányákról, ezeken kívül van még néhány jtt a közeli dombokon és termékük jó minőségű. A folyó partjai itt nem romantikusak, noha díszítik az egyébként egyhangú vidéket A településsel szemben fekszik egy több mérföld hosszú és helyenként két mérföld széles sziget, melyet a Dunának Bétánál elágazó két karja tart át-* ölelve, csak mint rétet és erdőt használhatják, mert a sok nedvesség és az árvizektől való félelem lehetetlenné teszik a földművelést. Éppen sarjúko- szálás folyt és nagyszámú csónak kelt ót a folyón, hogy az embereket és a sarjút áthozza a vizen. Szörnyűséges, hogy milyen tömeg szénát takarítónak itt be, hacsak nem árasztja el az árvíz a szigetet elisza- posítván a füvet, vagy elmosván a szénát. Ebből sokat szállítanak Pestre is, és ez a kereskedelem nem jelentéktelen jövedelmet biztosít Mohácsnak. Az aratók és munkások jókedvűen és énekelve tértek túlról haza és több kisebb csónak felcicomázott lakosokkal vegyült a nagyobb járművek közé. A parton a nagy, szénával ” tömött bárkákat kirakták és mintegy mellvédet egymás mellé helyérték el. Hogy semmi se hiányozzék az általános örömből, a túlparton a szigeten szorgalmasan lövöldöztek, éppen úgy, mint szüreti időben a szőlőhegyeken. Miért is ne? A mohácsiak számára a széna- és sár júkaszálás felér egy szürettel." Utasunk másnap, szeptember 13-án elhagyta Baranya megye területét és így további beszámolója részünkre már kevésbé érdekes. Érdok»s, 18Á0~ben Lipcsében megjelent mü került a közei- múltban a kezembe, Ungarn durchreiset, beuitheilet und beschrieben. Szerzője I. G. ElsnCi, a maga korában jól "smert köz- gazdasági író, sziléziai lakos, ki j tíz ,,kirándulásban" járta be az 1830-as években úgyszólván Ot egész akkori Magyarországot. 1839 őszén Baranyában is megfordult. (Dr. Páva István) kert Szokolai István felvétele mondjuk —, félkör alakban helyezkednének el az emlékmű körül. Minden nemzet elesett katonái emlékét külön sir őrizhetné... Az U-parcella alkalmas lenne ennek a szimbolikus kd^ tonatemetőnek a befogadására, hisz jelenleg is katonasírok vannak itt zömmel, s ez a parcella a temető területének díszhelyei közé tartozik... * Üjabb brigád érkezik, újabb szerszámokat osztanak. Totyogó nénike jön valahonnan! megáll, s kérdezi: kicsodák maguk, kedvesem? — Boltosok — mondja mosolyogva egy kislány, gazzal teli kosarat cipelve. Ma igazán sokan vannak, s igazán szépen dolgozik mindenki. Hogy jövőre mi lesz, ki tudja, de (hogy idén senkinek se kell majd szégyenkeznie, amikor féflobognak a halottak napi gyertyák, az már bizonyos. És talán az is igaz, amit az egyik postás mondott: biztosan segí- j tenének a művészek, a tervező- mérnökök is, csak szólni kellene nekik is . . . Egy emlékmű, Keleí-Európa népei halottainak sírjaitól övezve, egy emlékmű, mely a háború minden kegyetlenségét és borzalmát kifejezné, egy emlékmű, mely nagyapáink és apóink emlékét őrizné, egy ém- 1 lékmű, mely egyszer s mindenkorra békévé oldaná a harcot, amit elődeink vívtak — kell-e ennél magasztosabb művészi felodat? De hogy ez egyúttal pénz is? — Igaz. Ha az ember papírt és ceruzát fog, s számolni kezd, bizony könnyen megrémül a végösszegtől, de ez esetben talán nemcsak a kiadási oldalt kellene szóéiba vennünk, hanem azt is, hogy kinek, s mivel tartozunk. És okkor már minden sokkal magától értetődőbb s egyszerűbb lesz. Békés Sándor A Dárdáról Eszékre vezető út ” kezdete mintha egy angol lenne. Jobbra-bclra fasorok és csoportok, melyeket egyik oldalról a háttérben zöld tölgyerdő, a másikról a messze távolban kéklő horvát hegyek határolnak, A fasorok között jól megművelt szántók, izmos, egészséges munkában lévő jószág. Az út, mely e szépségek között vezet, épített út, de igen rossz állapotban van. Eszék eleinte állandóan jobbkézröl látszik . . . mígnem Bellyére érve utunk beletorkollik a Dunc- mentén haladó főútvonalba »s az Eszék felé fordul. Egy jó tél mérföld hosszú gát, melyet itt- ott hidak kötnek össze, vezet itt. A Duna és Dráva árterei csak rétként hasznosíthatók, de mivel mélyen feküsznek és nem lehet lecsapolni, teljesen el- mocsarasodtak. Jórészüket nád borítja, óriási hosszúra megnőve vidéki házak fedésére használják fel, vagy eladják. Ebben az árucikkben Magyarország hihetetlenül gazdag és nagy összegeket nyerhetne rajta kereskedelmi forgalomban. Utasunk néhánynapos eszéki tartózkodás után Baranyavár és Udvar érintésével Mohácsra érkezett útban Buda felé. „Mikor megpillantottam Mohács tornyait, különös .érzés vett rajtam erőt, elővettem a térképet, amelyen ezen a síkon megvívott csata, helyesebben csaták voltak feljegyezve. 1526- os évben II. Lajos, Magyarország királya csatát vívott Szolimán szultánnal és olyan teljes vereséget szenvedett, hogy egyedül és kíséret nélkül menekülni kényszerült és szerencsétlenségére Pécs- felé menekülvén egy mocsárba tévedt és nyomorultul elpusztult. Több mint 20 000 ember, két érsek, öt püspök és 500 mágnás, főnemes maradt a csatamezőn, az ország az ellenség lába előtt hevert, szörnyűséges pusztítást szenvedett el és a pártharcok szétmarcangolták. Ha megkérdezzük a történelmet, hogy mi okozta Magyarországnak e szörnyű katasztrófáját, a válasz egyértelmű: belső meg- hasonlás, kölcsönös féltékenység és ostoba nagyravágyós. Ez mintha a jelenre is érvényes tanulsággal szolgálna. Ha nem is támad újebb szultán Magyarországra, a jelenlegi nagy- ravágyásnak a következményei, melyet, ha a jövőben továbbra | is táplálnak és élesztenek, gp- j penolyan szomorú kihatással I járhatnak, mint annakidején, Magyarország talán jelentősebb szerepet játszhatna a je- j len Európában, ha vakmerőség | és irigység az ott lakozó nem- I zetiségeket meg nem osztotta I és belső viszálykodást nem kelTEHERGÉPJARMÜVEK SZERVIZMUNKÁIT VALLAUA SZÖVETKEZETI SZÁLLÍTÁSI VALL. Pécs, Megyeri út S3, szám. Telelőn: 14-543. f t i T
