Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)
1973-10-31 / 290. szám
6 DUNANTOL! NAPtO 1973. október 31. * Jogi tanácsadó Al óimul! napokban többen érdeklődtök « út- ét köimúfejleutéti hozzájárulással kapcsolatban. Ezért az alábbiakban igrektziink az idevonatkozó legfontosabb tudnivalókat ismertetni. A 8/1970. (IV. 16.) ÉVM—PM. együttes rendelete szabályozza az út- és közműfejlesztési hozzájárulást. E szerint az állami beruházásban végzett közművesítés, továbbá út- és járdaépítés költségeinek a jogszabályban meghatározott részét a közvetlenül érintett építési telkek tulajdonosaira kell áthárítani. A rendelet szerint az 1970. január 1. napja után létesített villany-, gáz-, vízvezeték, szennyvízcsatorna, közút és járda által közvetlenül érintett építési telkek tulajdonosai EGYSZERI út- és közműfejlesztési hozzájárulást kötelesek fizetni. A jogszabályi előírás szerint a hozzájárulás legmagasabb mértéke a következő: A létesítmény megnevezése; A hozzájárulás forintban lakótelek esetén üdülőtelek esetén a) villanyvezeték 1500,— a létesítési költség b) vízvezeték 3500,— a létesítési költség c) szilárd burkolatú járda 1500,— a létesítési költség 60%-a d) pormentes közút 3000,— 3000,— e) szennyvízcsatorna 6000,— 6000,— f) gázvezeték 2000,— 2000,— Exportból visszamaradt... örömmel olvastam az újsághírt, ami szerint új készítmé- \ nyekkel bővítik a mirelit áruk ! választékát, de az már kevésbé j tetszett, hogy például a kimagozott meggyet csak exportra készítik. Tavaly egyik ismerősöm bejárta érte a várost, míq vég- j re talált egy üveggel az új- I mecsekaljai csemegeboltok va- | lamelyikében. Persze csak azért bukkant rá, mert exportból visszamaradt áruról volt szó. Elszomorító, hogy mi, — már mint a belföldiek — csak ilyen esetben juthatunk hozzá, s csak akkor, ha valamilyen ok miatt nem veszik át a "külföldiek. Rajtam kívül bizonyára sok háziasszonyt érdekelne, ha a számunkra is „gyártanának” illetve juttatnának ebből a rétesbe való finom gyümölcsből. Sok háziasszony nevében: ' Trászer Antalné | Pécs, Béla utca 6. A hozzájárulás kivethető összege valamennyi létesítmény után — a megvalósítás időpontjától függetlenül — együttesen a) lakótelkenkénti megállapításnál legfeljebb 10 000,— Ft b) lakásonkénti megállapításnál legfeljebb 7 500,— Ft c) társasháznak minősülő lakóépülettel beépített úszótelek esetén lakásonként (öröklakásonként) LEGFELJEBB 5 000,— Ft lehet. A 8/1970 (IV. 16.) ÉVM—PM, sz. rendelet szerint nem kell hozzájárulást fizetni a) az olyan létesítmény után, amelyet — az érintett építési telek tulajdonosai maguk vagy — esetleg más érdekeltekkel közösen — társulás útján létesítettek vagy létesítenek;1 — az érintett építési telek tulajdonosai által az erre vonatkozó külön jogszabály szerint ÖNKENT vállalt hozzájáru- ból, illetőleg HELYI ERŐBŐL létesítettek vagy létesítenek; — állami telekértékesítés esetében az építési telek eladási árának megállapításakor az adásvételi szerződésben figyelembe vettek; b) a meglevő létesítmény korszerűsítése (felújítása, bővítése, cseréje esetében; c) a vízvezeték, illetőleg a szennyvízcsatorna után, ha az építési telek vízellátása, illetve szennyvíz kezelése rendeltetésszerű használatra alkalmas közműpótló berendezés (fúrt kút, vízkivételi mű, házi szennyvíztisztító és derítő) útv «*t.x.-ján biztosított; d) a vegyes (részben állami, részben nem állami) tulajdon- ban álló olyan építési telek, illetőleg társasházi lakás — öröklakás — esetében, amely 50 százalékát meghaladó mértékben állami tulajdonban van. A hozzájárulás összegét d kivetéstől — a határozat jogerőre emelkedésétől — számított HAT hónapon belül kell befizetni. Abban az esetben, ha a tulajdonos a hozzájárulást nem tudja hat hónapon belül befizetni, akkor KÉRELMÉRE a tanács pénzügyi szakigazgatási szerve — vagyoni és szociális körülményeinek, továbbá a megfizetendő összeg nagyságának figyelembevételével — megengedheti a hozzájárulás összegének LEGFELJEBB 2 év, beépített lakótelek esetében pedig legfeljebb 5 év alatt kamatmentes, vagy évi 6 százalék kamatterhes részletekben történő megfizetését Mint vászontarisznyán - a. lakat... A pécsi Kolozsvár u. 7. sz. alatti emeletes bérháznak kb. 2, éve éjjel, nappal tárva-nyitva áll az utcai ajtaja. Oka a kapuzár elromlása, amit | azóta sem csináltatott meg a kerü- j létünk házkezelösége. Ennek követ- ! kezményeiről csak annyit, hogy az alapsorban, de már a padlásunkon is alkalmi szállást találtak maguknak éjszakára a hívatlan vendégek. Tavaly nyáron a mi épületünkre is felszerelték a kaputelefont, joggal hihettük hát, hogy ezzel eayidöben a kapu is zárható lesz. Tévedtünk, mert nemcsak á kapuzár maradt olyan, amilyen, hanem a kaputelefon sem működik. Na persze nevetségesebb lenne, ha működne, mert mi szükség volna rá egy állandóan tárva-nyitva álló kapu közvetlen szomszédságában. Ügy véljük, mindez elég árulkodó jei arról, hogy a PIK megfeledkezett a jobb sorsra érdemes házról és lakéiról. Dr. V. Gy. Szerkesztő üzemetek ... M /.-né, Pécs: Levele alapján később is maradhat gyermekével a lakásban, mint jogutód. Alföldi József: A szekér című versét még nem tudjuk közölni. Olvasson sokat, hogy tovább fejlődhessen. W. Á.-né, Harkány: Levele alapján jogosult lesz a gyermekgondozási segélyre. P. M.rné, Szalánta: A tanács továbbra is segítséget nyújt az alsó falurészen létesítendő autóbuszmegállóhoz. A felajánlott társadalmi munkát megszervezi és a szükséges anyagokat is a rendelkezésre bocsátja. Váró megépítése nem szükséI gesAz illetékesek oálasjz&biak A kegyelet védelmében A Dunántúli Napló egyik korábbi számában „Temetői szarkák” címmel Ler.dvai Ferenc pécsi lakos felháborodását fejezte ki a Pécsi Köztemetőbén észlelt 'lopásokról. A Temetkezési Vállalat részéröl teljes mér- tókben£3egyetértünk felháborodásával. A temető sírjainak meglopása valóban súlyos kegyeletsértő cselekmény, ameiyet minden jósxándékú, hozzátartozóinak emlékét tisztelő ember mélységesen elitéi. Itt jegyezzük meg, hogy véleményünk szerint nem lenne helyes megszüntetni „a maszek” sir- gondozást, mert az sok személynek megélhetési és szociális segítséget jelent. Hogy a felháborító lopások megszűnjenek, ehhez a vállalat intézkedései önmagukban nem vezetnek eredményre. Való igaz, hogy kérés a temetőőrünk, de ha volna is ilyen hálózat, akkor sem várhatnánk ej tőlük azt, hogy a temető 68 holdn*. es csaknem 50 parcellából álló területén tettenérjék a rhinden bizonynyal nagyon óvatos tolvajokat. Ezért csaknem kizárólag a közössé© összefogását tartjuk hatásos módszernek, mert gyakori temetőié- toaatásaik, következésképp megfigyeléseik alapján ők tudják megítélni, hogy a sírok között ki az hmeretlcn, vagyis il’etéktelen látogató, eredményes lehetne elriasztásukra ez is, hogy egy-egy lelen'ezett tolvajt mert erre is volt példa — szigorúan megbüntetné a szabálysértési hatóság. Végül annyit mén, hogy vállalatunk felkérte a területünkön /működő sir* gondozókat is a temetőben Őayelqő gyanús elemek szem előtt tartósára. Vörös Károly •« «. Temetkezési Voll, igazgatói« Á kövesdűlőiek figyelmébe Az augusztus 1-i szómban közöltünk egy fényképet, amely híven ábrázolta, hogy a nagy esőzések után a víz hogyan zúdul végig Kovácstelepen, az ürögi-fasoran és ha túl is jut a vasút alatti átereszen, de kb. 20 méterre a sorompót követően megreked. Itt ugyanis a 25 centi átmérőjű cső rendszerint eldugul és így o nagymennyiségű esővíz a kövesdülői kerttulajdonosok veteményeit iszappal feltölti és kipusztítja a drágán telepített kultúrnövényeket. Erre a panaszra a III. kerületi Tanács- hivatal műszaki osztályának vezetője, Németh Péter az alábbi „Viszonzatlan j A Dunántúli Napló október 3-i számában fenti címmel megjelent panaszt kivizsgáltuk, és a következőket állapítottuk meg. Sem a MÉH Vállalat, sem annak pécsi telepe nem rendezett nyári vasgyüjtő heteket. Ez évben az iskolák részére, — országos szinten, — csak papír- és textil-hulladék gyűjtő hetet rendeztünk április 6-tól május 31-ig. Vasgyűjtést éppen a piaci kereslet hiányában, szándéko- | san nem rendeztünk. Egyébként j sok éves tapasztalataink szerint, 1 eddig sem a községek főterén. választ küldte szerkesztőségünknek: „Kovácstelep vízlevezetésének megoldására megrendeljük a III. kér. Tanácshivatal Költség- vetési özeménél az alábbi munkák elvégését: 1. Az Orögi fasor végén a sorompótól délre (kb. 30 m-re), a földúton levő csőáteresz kicserélését. 2. Az árok kitisztítását és rendezését. az áteresztől délre és északra a sorompóig. 3. *A vasúton túl északra, a Hajnalka utcáig kiépített nyílt árok tisztítását.” lelkesedés11 hanem az iskolák udvarán gyűjtötték össze a hulladékot, tehát, az a vád sem érhet bennünket, hogy ilyen kéréssel fordultunk volna az iskolákhoz. Jelen esetben az történt, hogy az iskola Igazgatója nem engedte meg az összegyűjtött hulladék tárolását az iskola udvarán. Befejezésül annyit még. hogy az összegyűjtött anyagot, — a fentiek ellenére is, — soronkí- vül elszállittatjuk. Gór György, a Dél-dunántúli MÉH V. áruforgalmi vezetői« A „zebrától" alig 20 méternyire... A kép a Kórház téri autóbuszmegállónál készült. Azt a naponta sokszor megismétlődő pillanatot örökítette meg, amikor a busz utasai közvetlenül a leszállás után átvágnak az úttesten. A kép jól szemlélteti, hogy a még álló autóbusz mellett egy személygépkocsi halad el „lépésben”, vagyis eltakarja a kilátást a szembejövő forgalom elől. Es mindez a „zebrától” alig 20 méternyire történik, s az átkelőket még a helyszíntől nem messze szolgálatot teljes tö rendőr jelenléte sem zavarja. Miért is, hiszen amíg a helyszínre érne, addigra rég elvegyülhetnek a szemkpzti járda emberforgatagában. Pedig de szívesen megörökítenénk egy ilyen „tettenérést”. Félreértés ne essék, — nem koján- ságból, hanem éppen a könnyelmű, a saját testi épségükkel nem törődő gyalogos átkelők érdekében. t Leveleink nyomában Különös „nevelési módszer Egy példa nélkül álló felháborító esetre szeretnénk felhívni az illetékesek figyelmét. Községünkben, a felsőszentmártoní óvodában olyan „fegyelmezési” módszernek voltunk tanúi, amelyet nem hagyhatunk szó nélkül. Az történt, hogy az utcai sétára induló apróságok száját az óvónők ragtapasszal leragasztották, a kezüket pedig spárgával kötözték össze. Csak hárman irtuk alá e levelünket, de ha szükségesnek tartják további tanúk meghallgatását is, kérjük, látogassanak el községünkbe, mert szeretnénk, ha ez a felháborító eset dz újságbon is napvilágot látna. Kovácsevics Alfréd Bérei Pál Hetényi István // Ami az esetet illeti, magunk is olyannyira elképesztőnek, példa nélkül állónak találtuk — hogy őszintén szólva —, még a három aláírás ellenére is némi kételkedéssel olvastuk. Ném minden ok nélkül, mert sajnos volt már példa arra, hogy aláírásokkal „szentesített”, vészharangkongató levelek nyomón, csak „néma haranglábat” találtunk a helyszínen. Magyarán mondva félrevezettek bennünket Ezúttal mégse vágjunk a dolgok elébe, vegyük sorra őket. Kezdjük a telefonnal. Pontosabban a telefonon szerzett tájékoztatással, amelyet a Felső- szentmártoni Közös Községi Tanács egyik dolgozójától kaptunk. — „Van valami a dologban — mondotta —, de a részleteket nem ismerem .— Taián ha kijönnének . ..” E nem éppen biztató’tájékoztatásban, a „van valami” volt az egyetlen támpontunk ahhoz, hogy a részleteket is megismerjük. Elsőként a felsőszentmár- toni általános iskolába látogattunk el, ahol Markovics Józseíné igazgatónő, mindenekelőtt a panaszos levélre volt kíváncsi, s amint kiderült, okkol. „ — Az aláírókat jól ismerem, hiszen nem is olyon régen még a , diákjaink voltak — mondotta. — Legjobb tudomásom szerint jelenleg szakmunkástanulók az egyik pécsi tanintézetben. Tehát semmiképpen sem lehettek szemtanúi az általuk oly szenvedélyes hangon leírt esetnek, amelyet egyébként alaposan el is túloztak. A történteket így foglalta ösz- sze: — Miután nevelési, módszertani vonatkozásban az iskola vezetőségéhez, gazdasági, hatósági szinten pedig a községi tanácshoz tartozik az óvoda felügyelete, ezért a vizsgálatot is együtt végeztük. De mint mondotta, nem is volt szükség különösebb vizsgálatra, mert az óvónők minden kertelés nélkül elismerték vétségüket. Elmondották, hogy amc I hétfői napon olyan csintalanok, [ engedetlenek voltak a gyerekek, hogy a csítításukra nem használt sem a szigorú, sem a szép szó. Nos, ezek után történt az, hogy celux szalaggal leragasztották hét gyereknek a száját. — Természetesen nem marad el a fegyelmi büntetés — mondotta. — Prémium elvonásban és szigorú figyelmeztetésben részesültek, s nemcsak az elkövetők, hanem az óvoda egesz személyzete, tehát azok is, akik csak szemtanúi voltak a cselekménynek. Abból viszont egy szó sem igaz, hogy spárgával megkötözték a gyerekek kezét, továbbá az sem, hogy leragasztott szájjal kísérték őket az.utcán. Ezt egyébként az érdekelt szülők is elmondhatják. Erről az egyik szülő, Kustra Márk, eképpen vélekedett. — Igen, az én kislányom is a hét között volt — mondotta —, de arról a spárga históriárói egy árva szót sem szólt, pedig az ilyesmivel a gyerekek általában eldicsekednek, már csak a szenzáció miatt is. Persze nem akarom ezzel pártfogásba venni az óvónőket, de hát amit fettek, azért meg is kapták a büntetésüket... Gvőri Pálné, a községi tanács elnöke, már nem is annyira ez esetről, hanem annak okairól, előzményeiről beszélt. — Sajnos, nemcsak arról van szó, hogy az új, a mindössze egy éve működő óvodánkban az óvó-nevető személyzet is egészen fiatal és taaasztalat- lan még, hanem arról is, hooy ! képesítési nélküliek. Van ügyön képesített óvónőnk is, Zsidáko- vics Sándorné, de ő jelenleg a szülési szabadságát tölti, jtehát | igen hosszú ideig nem számíthatunk rá. Nagy problémánk ez — mondotta —, hiszen 61 gyerekről van szó, de seqíteni aligha tudunk gondjainkon. Nem úgy van itt, mint a városban, hogy ideiglenesen beállítunk valakit, mert egy év múlva még az is gond lesz, hogy kivel pótoljuk majd Tihanyi Marikát, az egyik képesítés nélküli óvónőnket. 0 ugyanis csak amolyan „átutazó” nálunk, mert jövőre a Tanárképző Főiskolán szeretné folytatni tanulmányait Egyébként Tihanyi Marika is ludas volt a „szájragasztásban", amelyről szemmel látható bűntudattal, csak a vele hason'ó- korú kolléganője, Brezovics Éva jelenlétében volt hajlandó beszélni.- Az úgy történt, hogy a gyerekek nagyon rosszak voltak, és mi nem tudtunk mit kezdeni velük. A celufix meg ott volt az asztalon, mert éppen dobozokat ragasztottunk. Ha nincs kéznél, biztosan nem is jutott volna eszünkbe az a ... — De sajnos ott volt és megkísértett bennünket ... — Ha tudjuk, hogy ezt nertt szabad, dehogy is tettük volna .. Ha tudták volna, hogy nem szabad?! — Ugyan milyen következtetéseket vonhatnánk le ebből, az inkább megmosolyogtató, mint felháborodást kehő naív mentegetőzésből. Jobb híján csak annyit, hogy „gyerekekre bízták a gyerekeket”. Egyet kell hát értenünk oz elnökasszony ama aggodalmával, hogy az óvoda jelenlegi helyzetén aligha tudnak segíteni. Mégis volna egy javaslatunk, ha ez nem is vezet a teljes megoldáshoz. Az óvoda közvetlen szomsiéd- ságában lévő iskola tanáraira gondolunk. Természetesen nem arra, hbgy félállásban vállalják el az óvoda vezetését, mert jól tudjuk, hogy a maguk feladata is megfeszített munkát, gondot igényel. De ha többre nem is. arra talán futná az ideiükbcl, hogy alkalmanként ellenőrizzék a nagyon fiatal, és nagyon tapasztalatlan „óvónők” munkáját, s eközben átplántálnák, \ átadnák nekik az óvodai neve- léshez, gondozáshoz szükséges legelemibb módszereket, tapasztalatokat. Persze tudiuk, hogy az általános iskolákban bevált és meghonosodott módszerek bajosan alkalmazhatók egy óvodában, de ha arra gondolunk, hogy az iskola tanárai elsősöket is tanítanak, akkor talár* mégis át tudnák hidalni az ilyen vállalkozással járó nehézségeket. Ehhez Ismételten horzátesz- szük, hogy csak alkalmanként, s csak addig, amíg a fiatalokra nyugodtabb szívvel rábízhatiák a kicsinyek foqlalkoztatósct. Mert 61 olvon óvodásról von szó, akik . néhány év múlva átkerülnek a szomszédos iskola padiaiba. Tehát nem lehet mindegy a pedagógusok számára sem, hogy milyen talajból kerülnek majd át az újba a kis emberpalánták. r. Gr I
