Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)

1973-10-28 / 287. szám

* Hot» iegyietűnk Vidéken nehéz... N | agyon nem szeretném, ha a provincializmus vádja érne, de nem lehet mást ten­nem, mint a vidéki lehetőségek láttán kissé búslakodnom. Egy régi témát kell felmelegí­teni: a vidékiek válogatottsá­gát. Nem a labdarúgásról van szó, hanem mindenről. A nagy nemzetközi sporteseményeken talán fel sem igen tűnik, hogy külön hősi jelző illeti meg azt az eredményes sportolót, aki vi­déki létére kiemelkedő ered­ményt tud felmutatni. A vb- győztes vízilabdacsapat egyik nagy egyénisége a szegedi Csa­pó kiemelkedő teljesítményét méltatva számtalanszor megem­lítették: vidéki létére (!) a siker egyik fő kovácsa volt. De má­sutt is így van. A vidéki válo­gatott, az csoda. Azt érdemes megbámulni, mint valami kü­lönlegességet. És persze leg­többször nem is lehet sokáig csodálkozni a vidékiségén, mert általában a vidéki válogatottak fővárosi válogatottakká válnak. Érdekes jelenség ez, és nem k túl régi keletű. Tizenöt—húsz éve még semmi csoda nem volt abban, hogy vidéki sportoló szinte állandó tagja volt a sportága válogatottjának. Pécsi atléták, kaposvári ökölvívók, szolnoki vízilabdázók, egri úszók nélkül elképzelhetetlen volt egy-egy válogatott csapot. Es ne feledkezzünk meg arról sem, hogy évtizedekig például a pécsi tornászoknak is „bérle­tük" volt a válogatott csapat­ban. Azután észrevétlenül, de még­is gyorsan hirtelen fordulat állt be. A vidék minőségi sportja vagy megrekedt a középszerű­ség felső határán, vagy elfeled­keztek a vidékiekről ott, ahol a válogatott kereteket összeállí­tották. Persze nem rosszindulatról van szó. Hanem egy sor olyan változásról, ami a vidékiek szá­mára mindenképpen hátrányos helyzetet teremtett. Mindenekelőtt a túlzsúfolt vá­logatott-keret edzések szinte eleve kizárták a vidékieket a válogatott csapatokból. Egy idő óta valamennyi váloqatott ke­ret rendszeresen együtt dolgo­zik a fővárosban. A fővárosiak­nak ez leqfeljebb néhány autó- busz-megállónyi utazást jelent, a vidékieknek néhány száz ki­lométeres utazást, minden hé­ten. Csütörtöki lapunkban adtunk hírt örömmel arról, hogy a kom­lói Tóth Lívia tagja lett a tor­nász válogatott keretnek. Lesz-e belőle válogatott? Gondoljuk csak meg: a hetedik általános iskolás komlói kislánynak min­den héten csütörtökön Buda­pesten kell részt vSnnie a válo­gatott keret edzésein. Nem tu­dom mivel utazhat a 13 éves kislány, de nyilvánvaló, hogy a heti négyszáz kilométeres uta­zás eleve hátrányt jelent a szá­mára. Nem titok, hogy a vidéki lab­darúgó szakosztályok — talán maguk a játékerők sem — nem rajonganak a válogatott keret­tagságért. Hiszen az szintén jó néhány hajnali felkelést, és éj­szakai hazatérést jelent, ami a legedzettebb ember erőállapo­tát is megviseli. fit tehetnek a vidékiek? Ha nagyon akarnak vá­logatottak lenni, fővárosi egye­sületbe mennek. Esetleg vál­lalják az évekig tartó kínlódást a keretedzésekre való utazga­tásokkal. Rosszabb esetben be­letörődnek abba, hogy vidéken nem megy... Mindemellett az sem elhanyagolható körül­mény, hogy vidéken a technikai lehetőségek sem rózsásak sok sportágban. (Tartánpálya a fu­tóknak, méregdrága szerek a tornászoknak és így tovább.) Szóval vidéken nehéz. De na­gyon érdemes lenne megfontol­ni, hogyan lehetne a vidéki te­hetségek helyzetét könnyebbé tenni. Eddig egyetlen halvány megjegyzés látott napvilágot a labdarúgó válogatott felkészí­tése kapcsán, amelyik megkér­dőjelezte a jelenlegi szoros ke­retedzések hatékonyságát. De- hát ez csak az egyik gond vi­déken. Ezen kívül akad még né­hány más is. Nem lehetne eze­ket, ha nem is egyszerre, de fo­kozatosan megszüntetni? És le­hetővé tenni, hogy ne csak vi­dékről induló, hanem vidéken élő sportolók számára is nyitva álljon a nagy lehetőség: a vá­logatottság. M Kedvezően alakul a testnevelési felmentések száma „Sportolt velünk!" Beszélgetés dr. Szalai István megyei sport főorvossal Az 1973/74-es tanévben a Művelődésügyi Minisztérium ren­delkezése alapján minden iskolában felemelték a testnevelési órák számát heti háromra. A rendelkezés a tanulók, szülők és pedagógusok nagy részénél kedvező fogadtatásra talált. Nap­jainkban világjelenség a sport felé fordulás. Hazánkban egyre több híve akad a kocogó-napoknak, a „Sportolj velünk" mozgalomnak. Szérvesen illeszkedik ebbe a képbe az iskolai testnevelés óraszá­mának emelése. Keserű tapasztalat azonban, hogy — ha kis számmal is — de akadnak szülők és diákok, akik könnyű szivvel fordulnak el a testneveléstől. Dr. Szalai István megyei sportfőor­vossal beszélgettünk arról, hogy Pécsett és Baranyában hogyan alakul a testnevelési felmentések száma. —• Előre kell bocsátanom — kezdte a beszélgetést dr. Szalai István —, hogy nem új igény a testnevelési órák számának emelése. Már évekkel ezelőtt felvetették a sportorvosok. Most, hogy bevezették, el kell mon­dani, hogy a megfelelő feltéte­lek még mindig nincsenek ál­talánosan biztosítva. Több iskola tornaterme a heti két órával is telítve volt. Különböző áthidaló megoldásokat keresnek a peda­gógusok. A Széchenyi Gimná­ziumban például erőfejlesztő gépeket vásároltak és a folyosón gyakorolnak. Ahhoz, hogy ne csupán formálisan legyen meg­tartva a többlet-testnevelési óra, létesítményekben is követni kel­lene az igényeket — A többletárával növeke­dett-e a felmentések száma? — Jelenleg a felmentési ké­relmek elbírálása folyamatban van. Remélem nem lesz rosz- szabb a statisztika, mint a ta­valyi évben. Baranya és Pécs országos viszonylatban mindig a legjobbak között volt. Pécsett a közép- és általános iskolákban a felmentést kérők száma az ez­ret sem haladja meg. A gyakor­lat szerint a kérelmek mintegy 10 százaléka elutasításra kerül, mivel testnevelésre alkalmasak. Elgondolkoztató, hogy miért kér­nek felmentést. Mintegy 20 szá­zalékra tehető azok száma, akik kíméW testnevelést folytatnak, tehát tulajdonképpen részt vesz­nek az órán, de külön gyakor­latokat végeznek. A folyamodók 40—50 százalékát gyógytestne- velésre utaljuk. Ezekkel intézmé­nyes keretek közt szaktanárok foglalkoznak. Meg kell jegyezni azonban, hogy a megyében csak Pécsett és Komlón van gyógytestnevelés, holott a járási székhelyek is igénylik, és Pécs ^s nagyobb létszámmal működ­hetne. Végül 20 százalék körül mozog a teljesen felmentettek száma. Pécsett ez 200—300 főt érint. Ez a szám meglehetősen kedvező az országos viszonyo­kat figyelembevéve. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a testnevelési órák számának növelése nem eredményezi a felmentések gya­rapodását. — Minek köszönhető ennek a kedvező aránynak a kialakulá­sa? — Tapasztalataim alapján a tanulók és szülők hozzáállása sokat használ. A testnevelő ta­nárok zöme már régóta nem mereven, hanem bizonyos em­beri szempontokat is — a gye­rek szorgalmát, erőfeszítéseit — figyelembevéve osztályozta a testnevelést. Most pedig, hogy az átlagosztályzatot eltörölték, véleményem szerint még keve­sebb lesz a kérelem. Döntőnek tartom azt is, hogy a kérelmek­kel foglalkozó iskolaorvosok és a sportorvosi intézet szigorú, az egészséges és szükséges moz­gást szem előtt tartó gyakorla­tot alakítottak ki a felmenté­sek elbirálására. Mindezeknek együttvéve köszönhető, hogy ná­lunk már régóta ez nem olyan probléma, mint másutt. Úgy gondolom, ennél kedvezőbb sta­tisztikai adatokat nem is kíván­hatunk. Bércesi Ferenc „Frissítési” elképzelések Komlón A Ccnz-MÁVAG lesz a Bányász ellenfele Amikor az 1965. évi labdarúgó NB l-ből kiesett a Komlói Bá­nyász, az NB I. B-ben először találkozott a Ganz-MAVAG- ggl. Nem kis meglepetésre a bányavárosban és a fővárosi visszavágón a vasgyáriak nyer­tek, először 2:1-re, majd Buda­pesten 1:0-ra. Az 1968. évi mérleg már si­keresebb volt, a bányászok 3 pontot gyűjtöttek, de csak egy gólt lőttek. A június 16-i össze­csapáson a tudósítás kiemeli: „A Komló szinte egykapura ját­szott, mégis nehezen tudott győzni." | Nos, most is nagy küzdelem, j szoros eredmény várható. A kék­fehér gárda a hétközi edzőmér- | kőzésen javuló teljesítménnyel | győzött (2:1) a bajnoki fordu- ! lóban 0:0-a játszó Szekszárdi Dózsa ellen. Lantos Mihály edző frissítési elképzelését mutatja, hogy több cserét alkalmazott. A sérüléséből felépült Orosz mellett a katonaságtól leszerelt és most igazolt Steib i's helyet kapott a csapatban, összeállí­tást illetően döntés még nincs, 14-es keret várja a ma délutáni mérkőzést Mai sportműsor Labdarúgás. NB I. mérkőzés; VM Egyetértés—Pécsi MSC, Szőnyi út, 13.30. NB I. tartalékbajnokság: VM Egyetértés—PMSC, Csömöri út, 10.00. NB I. B mérkőzés: Komlói Bányász— Ganz-MAVAG. Komló, 13.30. NB II. mérkőzések: PVSK—Kaposvári Rákó­czi, PVSK-pálya, 13.30, Táncsics SE—Máza-Szászvárl Bányász, Ka­posvár, 13.30. — NB. Ili, mér­kőzések: Barcs—PEAC, Barcs, 13.30; Pécsi BTC—Kaposvári Vasas, Bőr­gyár-pálya, 10.30, Paks—Porcelán- gyár, Paks, 13.30, Mohács—Báta- szék, Mohács, 13.30. Véménd—Volán 12-es, Véménd, 13.30. Megyebajnok­ság: *Bóly—Sellye, Bóíy, 13.30, Sátor­hely-Siklós, Sátorhely, 13.30, Sziget­vári Kinizsi—Pécsi Postás, Szigetvár, 13.30. Vajszló—Kesztyűgyár, Vajszló, 13.30. Beremend—Pécsi Gázmű, Be- remend, 13.30. Szentegát—Pécsi Kini­zsi, Szentegát, 13.30, Sásd—Mágocs, Sásd, 13.30, István-akna—Vasas 11. Bányász, Pécsszabolcs, 13.30. Kézilabda. Magyar Népköztársasági Kupa, női elődöntő mérkőzései: Pé­csi Bányász—Csorna, Budapest, 14.00. Kosárlabda. NB I. nők: Kecskemét —Pécsi VSK, Kecskemét, 10.00. NB II. nők; Komlói Bánvász—Szolgáltató jSpaftacus, Komló, 10.00, Zalaegerszeg —Pécsi Tanárképző, Zalaegerszeg, 10.30. „ Röplabda. NB II. nők: PEAC— Utasellátó, Eayetemi tornacsarnok, 13.00, NB II. férfiak: PEAC—Gödöllő, Egyetemi tornacsarnok, 12.00, Sokk. OB I. mérkőzés: PMSC— PEAC. 39-es dandár út 19. (MÉV Központ), 8.00. Tájékozódási hitás. November 7. emlékverseny. Rajt: Remeterét, 10.00. Atlétika. A megyei ügyességi CSB második napja, Tüzér utcai pálya, 10.00. Londonban megkezdődött a női tornász EB, melynek legnagyobb esélyese a szovjet Ludmilla Turiscseva (képünkön). villanyfényben Ferencváros—Ü. Dózsa 2d Megyeri út, 10 000 néző. Ve­zette: Petri. Góllövők: Bfaniko- vics (2), illetve Fazekas. A labdarúgó NB l-ben szom­baton egy mérkőzésre került sor. Az első percekben a lila-fehérek irányítottak. A Ferencváros néha teljes csapattal védekezett, s mégis gólt ért el. A 25. percben Szőke 25 méterről lőtt bombája Szentmihályiról kipattant és Bra- nikovics 8 lépésről talált a háló­ba (1 :0). A gól után is a baj­nokcsapat maradt támadásban, Bene, Horváth, majd Zámbó előtt adódott lehetőség, de mindhárman hibáztak. A szünetben cserélt az 0. Dó­zsa: Noskó helvére Dunai II. állt be. Fordulás után rögtön egyen­lítettek a lila-fehérek; a 46. percben 16 méterről Fazekas szabadrúgásból lőtt gólt, — úgy, hogy a labda a felső lécről ke­rült a vonalon túlra (1:1). Az egyenlítés után is a Dózsb tá­madott, de akárcsak az első félidőben, a Ferencváros lőtt gólt. Az 55. percben Branikovics kiugrott, kicselezte Szentmihályit és kissé kisodródva a vonalon álló védők fölött a hálóba emelt (2:1). A 60. percben Szentmihá­lyit Szigeti váltotta fel. A 66. percben a zöld-fehérek is cse­réltek, Magyar helyére Ebedli állt be. Máté hagyott ki hely­zetet, s aztán ismét a lila-fehé­rek következtek, de az egyenlí­tés nem sikerült. Sokkal töb’bet volt a 90 perc alatt a labda a lila-fehéreknél, mégis vereséget szenvedtek, mert körülményesek voltak, fá­radtnak látszottak a bajnokcsa­pat tagjai. Néhány játékosuk súlyosan vétett a taktikai fegye­lem ellen is. A zöld-fehérek lel­kesen, jól, néha szerencsésen védekeztek és gyors csatáraik nagyobb veszélyt jelentettek ka­pura, mint a bajnokcsapat tá­madói. A Ferencváros győzelme nagy meglepetés. Jók: Dómján, Bálint, Braniko- vics, Megyesi, • illetve Horváth, Nagy L. Ölszázadik mérkőzés 1916-ban? Belgrádban a magyar labaa- rúgó válogatott 475. mérkőzését játszotta, s a „kisjubileum” után közeledik az 500. találkozó. Mz \eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a csapat évente általában 6—7 mérkőaést játszik, úgyhogy 1976-ban minden bizonnyal el­érkezik a „nagy nap”, amely rit­Akire mindig lehetett számítani Húsz évvel ezelőtt megkeres­te Szabó Lászlót, a PVSK ifjú­sági labdarúgó-csapatának ed­zőjét és így szólt hozzá: — Laci bácsi, focista szeret­nék lenni! — És' milyen poszton akarsz játszani? — Kapus. így lett Bogyai Zoltán, a Vas­út ifi kapusa. Később a tarta­lékban védett, majd szóhoz ju­tott Hámori László mellett időn­ként az első csapatban is. Ez év nyarán a Pécsi Bányász utolsó bajnoki mérkőzésén egy félidőt mellette ültem a kispa- don. Akkor már csak tartalék volt és ki tudja hányadszor hív­ták vissza, mert szüksége volt rá a csapatnak., — Ez az utqjsó mérkőzése a csapatnak, aztán nem lesz töb­bet Bányász. Megértem, az erő­ket össze kell vonni, mert úgy lehet eredményt elérni. Nézz ki a nézőtérre, alig vannak szá­zan, ránk nemigen kíváncsiak. Ha ezt a meccset lefújja a bíró, akkor az a hármas sípszó az én pályafutásom végét is jelzi. Akkor nem akartam elhinni Bogyai Zoltánnak, hogy való­ban visszavonul. Aki ennyi sé­rülés után visszatér a kapuba, arról szinte el se lehet képzelni, hogy egyszer abbahagyja. 1967- ben a csípőjéből ültettek él Potyagólt kaptam, de „megbeszéltet" soha csontot a vállba, hogy továbbra is sportolhasson. Ráadásul a fájdalomcsillapítókra érzékeny, így egy az egyben „élvezte" vé- *gig a műtétet. 1971 tavaszán egy rúgás után nyolc helyen tört el az arccsontja. Amikor meggyógyult, ismét ott állt a kapuban. A júniusi pécsújhegyi mérkő­zés óta eltelt néhány hónap “és valóban úgy lett, ahogy mond­ta. Megszűnt a csapat, ő is visszavonult. Most már készít­hetünk számvetést a pályafutá­sáról. A PVSK-nak 1962 januárjáig, bevonulásáig volt tagja. 1962 tavaszán a Táncsics SE elődjé­ben, a Kaposvári Honvédbán védett a megyebajnoksógban. Egy mérkőzés kivételével vala­mennyit megnyerték, ősszel mór az NB lll-ban szerepelt a Hon­véd. 1963 nyarán felemelték az NB II. létszámát, másfél év alatt két osztályt ugrottak felfelé. 1963 nyarán ugyanis négy csa­pat jutott az NB lll-as csopor­tokból a magosabb osztályba. Még azon a nyáron « katona­válogatott tagjaként eljutott Vietnamba is. 1964 tavaszán visszatért Pécsre és a Bányász kapusa lett. Két évvel később súlyosan megsérült a válla. Vál­lalta a műtétet. Naponta hat órát tornászott és súlyzózott, hogy ismét a pályára léphessen. Egyéves kemény munká után 1968 tavaszán Lukács megsérült és Bogyóinak kellett kapuba állnia. A gyógytorna miatt nem tartott kapusedzést, remegve várta az Eger elleni találkozót. A bemutatkozás sikerült, és 1971 tavaszáig csaknem meg­szakítás nélkül védett az NB I. B-s Pécsi Bányászban. Akkor tőrt el nyolc helyen az arccsont­ja. Ilyen sérülés után sokan a pálya felé se néznének, ő azon­ban visszatért a kapuba, mert a csapatnak szüksége volt rá. Az utolsó évben már csak olyan készenléti ember volt, többnyire a tartalék szerepét vállalta el, de ha kellett, akkor lehetett rá számítani. Beszélgetésünkkor megkér­deztem, melyik mérkőzésre em­lékszik legszívesebben vissza. Nehéz volt a választás, kérte hagyjuk el ezt a kérdést. „Ara viszont büszke vagyok — mond­ta — hogy ugyan kaptam nagy potyagólt is, de megbeszéltet soha”. Lehet, há nagyon hiányzik majd a pálya, elmegy kapus­edzőnek, Sokat tanulhatnak tő­le akkor a fiatalok. Lázár Lajos kaságnak számíthat az egész vi­lág labdarúgásában is. Érdemes visszapillantani arra, hogy az osrtrákok ellen 1902. október 12-én Bécsben lejátszott első találkozó óta (az osztrákok nyer­tek 5:0-ra) kik voltak eddig a ju­bileumi ellenfelek? íme a piros betűkkel jegyzett mérkőzések: 25. 1910. május 1. Bées, Ausztria ellen 1:2, 50. 1914. jú­nius 19. Stockholm, Svédország ellen 5:1, 75. 1920. október 24. Berlin, Németország ellen 0:1, 100. 1923. június 4. Le Havre, Franciaország ellen 1:0, 150. 1931. szeptember 20. Budapest Csehszlovákia ellen 1:0, 200. 1937. május 23. Budapest, Auszt­ria ellen 2:2, 250. 1947. június 29. Belgrad, Jugoszlávia ellen 3:2, 300. 1954. április 11. Bécs, Ausztria ellen 1:0, 350. 1958. szeptember 28. Moszkva, Szov­jetunió ellen 1:3, 400. 1963. november 3. Budapest, NDK el­len 3:3, 450. 1971. áprüis 24. Bu­dapest, Franciaország 'ellen 1:1, 475. 1973. szeptember 26. Belg­rad, Jugoszlávia ellen 1:1, 500.? Érdekes képet mutat a 475 mérkőzés mérlege is. A magyar válogatott ebből 261 győzelmet aratott, 98 találkozó végződött döntetlenül és 116 vereséggel zárult. Százalékban ez 65,2. A gólarány 1252:761. Az ellenfelek között 42 váloga­tott csapat szerepelt, s az első helVen Ausztria áll: 116 alkalom­mal volt találkozó a magyar és osztrák együttes között. A sorban Csehszlovákia és Svájc követke­zik (31—31), majd Svédország (29), Olaszország és Jugoszlávia (26—26). Hat csapat ellen mind­össze egyszer játszott a magyar válogatott, ezek: Argentína, Dél- Korea, Görögország. Holland- India, Irán és Mexikó váloga» tottja. Nem tudott győzni négy együttes, Argentína, Chile, Por­tugália és Spanyolország ellen, míg 15 válogatottól sohasem í szenvedett vereséget. í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents