Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)
1973-10-27 / 286. szám
I DUNANTOLI NAPLÖ Nép! építészet Kincsek pusztulóban Az MLSZ főtitkára bízik HaFlgatom minap reggel a rádióban (Petőfi, Kossuth, nem tudom melyikben) az MLSZ főtitkára nyilatkozatát, hogy ő végeredményben bízik, • Én nem! Én csak egyben bíznék, a sportújságírókban. Ök a legkisebb sikert is örömujjongva üd- vözlik. Nem érheti olyan csalódás őket, hogy a következő mérkőzés előtt, vágy utána, hogy ne öntené e| őket a hit- remény—szeretet. Tollózzunk talán az újságokban : „A MEGLEPETÉSEK FORDULÓJA!” - írják. Nézzük csak, mi volt a meglepetés. „ZALAEGERSZEGI TE-FE- RENCVAROS 1 :0”. „HALADÁS V5E—DOROG 1:0”. Ha csak az nem meglepetés, hogy egy gólt tudtak rúgni. A többi olyan kevés meglepetést keltett bennem, hogy ezt a földrengést jelző készülékek nem Is jeleznék. Egy meglepetést tudnék. Ha mór minden áron izgalmat kel! szállítani, az így szólna: „Hazai pályán 11-est ítélt s Bíró a Ferencváros ellen!” „RAPE* NEM A KISPADON OLT, HANEM VÉDETT A VÁLOGATOTTBAN I” Egy másik lap: „A 475. TALÁLKOZÓ” „Hoffer József, az MTI tudósítója jelenti Belgrádból.” A kezdet számomra is meglepetés. Hoffer József, — aki szintén a magyar labdarúgás nagy szakértője, — hisz volt ő is szövetségi kapitány, — felhívta figyelmünket erre a csodálatos számra! SZÁMMISZTIKA! Az eredményről ne beszéljünk! Pedig előzőleg a két nagy edző, Boskov és lllovszky úgy nyilatkozott, hogy bizakodnak. Ezen nem lepődtem meg, mert ez a két szegény ember már annyit bizakodott, hogy egészen belejöhettek. . Egv másik lapban olvasom: „DÖNTETLENDOMPING!” Az ember azt hihetné, hogy itt valami jó éri. Pedig, dki ismerős hazai hagyományainkkal, az tudja, hogy a magyar döntetlenből egy Is sok, hát més- a DÓM PING A másik lapban olvasom: „KUPANVÁGÁS UTÁN!" Ez volt az a bizonyos „KU- PÁN-SZERDA”, amikor Európa- szerte elsírtunk. Többnyine tf- zedrangú csapatok ellen. Tiszteletre méltó újságírói teljesítmény. Én lelki szemeimmel elképzeltem, hogy valóban kupán vágták őket Sajnos nem! Ugyanebben a számban a következő vérfagyasztó cikk jelent meg: „BOSKOVNAK ÖSSZEÁLLÍTÁSI GONDJAI VANNAK, 6-an HIÁNYOZNAK A RÉGI CSAPATBÓL.” Miért voltak Boskovnak gondjai? Mert csak hat hiányzott! Szerintem a magyar szövetségi kapitánynak állandó összeálíi- tási gondjai vannak, mert mind megvan. Ugyanitt szövetségi kapitányunk nyiiatkozott, hogy szebbnek, mozgalmasabbnak képzelte el az idei őszt. Hát, ami azt illeti, lehet, hogy szebbnek képzelte el, de am! a mozgalmasságot illeti, arra nem panaszkodhat. A Hétfői Hírek újságíróját őszintén sajnáltam, ezt volt kénytelen írni: „KAPUS SORSOK ITT ÉS OTT!” „KORAI VOLT AZ ÖRÖM” „MEGLEPETÉS" Mekkora nyomorban lehetett az újságíró, hogy a lap elején őszintén bevallja, hogy miről is van szó: „ÖTBŐL NÉGY 1 :T Bécsületesebb lett volna, ha azt írta volna: „SZURKOLÖ SORS”! Végre egy meglepő magyar labdarúgó 'cikket olvastam: „BRAVÓ LENGYELEK”! A végére a cikkíró a következő tanulságos pár sort fűzte: „Nekünk sajnos nem marad más, mint a tanulságok ismételt levonása." Ez lesz a 265-ik nagy levonás és a 462-ik kicsi. Ezért bízik az MLSZ főtitkára, és ezért nem bízom én. Ha egv üzlet nem megy, ne» a bútort kell kicserélni! Szöüösy Kálmán A kamara kiállítás megdöbbentő gondolatokat ébreszt. Ennyi szépséges értékünk van Baranyában? Aztán ismét átgondolva, közben meghallgatva dr. Szász János fotóművész kalauzolását átformálódik a kérdés: már csak ennyi maradt a Baranyát formáló népi építészet szépséges alkotásaiból? Másodszor látom a képanyagot — a holt táblákon, természetes környezetüktől rá- vol is árulkodnak az épületek értékéről. Évszázadok alatt letisztult tapasztalatok, érett esztétikum maradt — kihullott a csúnya, a célszerűtlen, S most mégis az ormánsági bácsika restelkedve engedi csak fényképezni házát: neki nem futotta még szempernovás, sátortetősre, miért s'zégyenítik meg ... Baranya népi építészeti alkotásaiból * először a Kórház téri dzsámiban rendeztek kiállítást. Többnyire idősebbek voltak a megnyitón. Itt a Pécsi Tervező Vállalat ifjúsági klubjában csak fiatalok. Műemlék mint makerosláda ■ A képek. A nemeskei templom festett mellvédje — sajnos a valóságban már nem létezik, betonra cserélték fel. Az egyedülállóan értékes fa kazettákban az átépítés alatt maltert tartottak a kőművesek. Kovácshidán hasonlóan szép a növényi motívumokkal díszített fa festés — szerencsére itt teljes épségében óvják is. A pap az egyik szobájában kis tájmúzeumot rendezett be. A templom egy megszólalásig hasonmása Erdélyben ált. Általában valamennyi festett baranyai templom a táj létező vagy fantáziaszóié vegetációját használja díszítésül — kivétel a drávaiványi templom. !tt egyetlen sellő-szerű figura felfedezhető. Néprajzi rejtvény, hogy miért — remélhetően szebb sors vár a sel- iőre, mint malterosládák díszítése. Nagydobszai ház — megvásárolva, sorsa biztos kezekben. Gyűrűfűt Hoz — várja az enyészetet. Hasonlóan értékes osz- loptornácos, úgynevezett magyar népi klasszicista épületünk alig egy tucat létezik még. A házakat évente kétszer hófehérre meszelték, a többszöri mészréteg az éles formákat legömbölyítette, kedves utánozhatatlan formát alakított ki a házon. A talpasházak. Tölgyfarőnkökre ácsolták, árvíz idején hat ökröt A Szabolcs-Szatmár megyei MÉK Vállalatnál javában tart a Nyírség „aranyának” — a téli almának — a felvásárlása és raktározása. A vállalat nyíregyházi 2000 vagon befogadású hűtő- tárolójában már eddig 1500 vagon almát vettek át. Képűnkön: Almatenger a hűtőtárolé előtt Kézi festésű mellvéd a kovácshidai református templomban. Foto: Dr. Szász János eléfogtak, s veszélytelen helyre vontatták. Szétvert értékes présházak, gazdasági épületek. Csak fényképen és múzeumban látni ma már cséphadarót, a vályogvetö cigányok, tollfosztó nénik szerszámait, apró mészégető kemencéket ... Soha nem látjuk már eredeti szépségében a me- cseknádasdi kálváriát, kivágták a kapujában álló három nyárfát, megbomlott a táj harmóniája. Félő, hogy egyszer a fotók és grafikák által immár az egész világon ismertté vált villánykövesdi pincesoron is eszébe jut az egyik gazdának, hogy korszerűsíteni kellene a pincéjét A merénylet ellen semmit sem lehetne tenni. Nem nosztalgia Olyan gyors ma már a falu átalakulása, hogy könnyen lehetséges: évtized múltán a valóságban nyoma sem marad Baranyában — félő, hogy másutt sem — azoknak az építményeknek, amelyeket a környéken található építőanyagok és a szerkezet tudatos megformálásával, közösségi munkával olyan csodálatos harmóniában építettek fel, mint azt például egy Adorjásról készült fényképen látom. A kiállítás Fészek Klub-beli bemutatójáról készült kritikában olvastam, hogy az alkotók ma már megengedhetetlen nosztalgiával, s ennek az érzésnek a képekben való tük- röztetésévei nem tesznek jó szolgálatot a korszerűsödésre, kényelmes, egészséges otthonra vágyó falusiaknak. Azt hiszem nem kell túlságosan sokat mentegetőznie, védekeznie annak aki szót emel, vagy tesz valamit a néni építészet legértékesebb kincseinek megóvásáért Dehogy is a városias életforma lehetőségeit, a hármasablakot, a fürdőszobát, a vezetékes vizet akaria bárki is megtagadni a falutól. A falusi életformában legjobban funkcionáló régi parasztházak megújított, a falu, a táj, a hagyományok képét legjobban megőrző, de azért kényelmes otthont nyújtó házakat szeretnénk a falvakban látni. Az éghajlat, a táj, a népszokások testet öltöttek a népi építészet legszebb alkotásaiban, a díszítő elemek pedig már-már a népművészet elemeit is md- gukba hordozzák. Az új, a korszerű, a kétségtelenül változó életforma mellett is emlékeznünk kell, hogy éltek ősapáink. Csak néhány házat, csak a falu vázlatos képét őrizzük legalább meg. Az elmúlt esztendőben a megyei műemléki albizottság felkérésére dr. Füzes Endre, a Művelődésügyi Minisztérium munkatársa és Szigetvári János építészmérnök, a bizottság titkára nyakukba vették Baranyát, felmérték megmaradt értékeinket és javaslatot dolgoztak ki ezek megvédésére. Százhárom községben jártak: 205 feltételezett (régebben nyilvántartásba vett) népi építészeti műemlék közül 151-gyei találkoztak. Lakóházak, gabonás raktárak, pincék, műhelyek, templomok, kálváriák, útszéü. szobrok, sírok pusztultak néhány esztendő alatt el. A meggyőzés kevés A felmérés közben egyértelműen bebizonyosodott, hogy agitációval, könyörgéssel, meggyőzéssel nem lehet az értékeket megmenteni. Pénz kell! Legalább községenként egy, vagy két házat kellene természetes környezetében megtartani. Legalább a legértékesebb népi építészeti emlékeinket kellene megvásárolni, védetté nyilvánítani, a tulajdonossal megegyezve fenntartásáról gondoskodni. A menthetetlen épületekről, építményekről pedig érdemes lenne a „baranyai festett templomok” című kiadványhoz hasonló könyvecskét készíteni — legalább képekben gyönyörködhessünk mi, és egykoron majd utódaink elpusztult kincseinkben. lombos! Jenő ## Betegek" szép gesztenyéseink... , ______________________________ 1973. október 27. Jő embermagassógú husánggal ácsorog az öreg gesztenyefák alatt Rózsa Gyula bátyánk, eléggé gyanakvóan, mert ahogy közelítjük, egyre csak hátrál — már tapasztalatból sem enged magához közel idegent. Megnyugtatom, hogy Pécsbányara nem gesztenyét lopni érkeztem barátommal, csupán elcsevegni, e vén fák jóízű gyümölcséről, a gesztenyeőr tisztes, de nem veszélytelen hivatásáról, meg egyáltalán ... — Hát azt lehet. Mert egyébként sok bizalmam nincs az ismeretlenek iránt. Az emberek sokfélék . . Tavaly is, sötétedés után már indultam haza, mert sötétben úgy sem jönnek a gesztenyetolvajok, legalábbis azt hittem, — szóval jön két' ember, lámpákkal felszerelve, meg zsákkal. Nem akarom megmondani kik voltak, csak annyit, hogy „fejesek" ... — Milyen fejesek? — ...Gondoljon amit akar. Képesek lettek volna megdézsmálni a fákat... Ma délelőtt is jön egy férfi és csak szedi a földről, be a nylon-zsákba. Mondom neki menjen el innét, mert megcsapdosom. Elém áll, azt mondja, csak próbáljam meg I Hát ilyenek ... Itt a Gesztenyés utca végért van vagy ötven fa, az erdőgazdaság tulajdona. Terepjáróval jön Kovács József, az Árpádtetői erdészet műszaki vezetője. Azért jött, hogy megnézze, mi maradt a fákon gesztenyeszü'et utón, mindjárt mondja is Rózsa bácsinak, ma befejezheti az őrzést, azért a néhány kilónyi apró gyümölcsért már nem érdemes strázsálni, — Rossz volt az idei termés, alig jött le öt—hat mázsa, a tavalyi tizennyolccal szemben ... Száraz volt az idő, hiába. Pedig egyébként ez a savanyú talaj kedvez a fáknak. Csak már öregek is, nézze meg, a cineérek keresztbe-kasba fúrták ennek is a törzsét... Nem tudja a gazdaság, mihez kezdien. Ez a terület ifjúsági sporttábor lész — legalábbis úgy hírlik — okkor bizony az öreg, korhadt fákat ki kell vágni. Ha marad a gazdaság tulajdonában, csemetéket ültetnek, felújítják. Pécsbányán mindig is nagy kultusza van a gesztenye-ter- mesztéshek. Különösen a Hub! család értette a módját, volt olyan esztendő, 25-30 mázsát is begyűjtötték, de a fákat is megnézhették, gondozták, óvták, gaztól magas fűtől megszabadították. — Valahogy az Idén nagyon apró a termés — mondja csüggedten Kovács József. Más is mondja. Sokan találgatnak, mi az oka, hogy a hajdani szép fák ilven hirtelen „lerobbantak”. Görbics János nyugdíjas bányász szerint: — Talán az is baj, hogy miután a XI. telep éppen itt a gesztenyés meg a focipá'ya alatt húzódik, a szénnel járó salétrom tönkreteszi a fák mé'y gyökérzetét. De azt is haliot- tam, hogy az idén valami betegség támadta meg a gesztenyét, nemcsak itt, hanem másutt is, ezért ilyen csőköttek a szemek. Benézünk a körletdknász Mózes Gyulához: — Fönt a házunk sarkánál, ahol az utcai vízcsap túlfolyója van, és ott áll az erdészet egyik hatalmas fája, a gyökérzet egész nyáron szépen kapta a vizet. Meg is lehet nézni, szép nagy szemű termést hozott. Tehát ennek is víz kell ... Gondolom, a találgatásokban sok igazság rejlik, legfőképpen az, hogy gesztenyefáink betegek. Megnézem a mezőgazdasági lexikont, amely azt írja, hogy a növénytan kilenc jelentősebb geJztenyefajtát tart számon, ezek közül négy-neqy Észak-Amerikában, illetve Ázsió, ban található, egy pedig Európában. Hazánkban gesztenye — nagyobb mennyiségben Kőszeg, Sopron, Pécs, Naqymaros környékén, és persze Zala megyében fordul elő. Általában a szélvédett domboldalakat szereti és — minden közhiedelemmel ellentétben — erősen fagyálló a gesztenyefa, mínusz 25-- 30 fokot is károsodás nélkül elvisel. S mégis valami támadja, emészti gesztenyefáinkat. Kár lenne, ha lassú — de sajnos biztos — pusztulásukat nem tudnák megállítani szakembereink ... Rab Ferenc KÖZÖLJÜK TISZTELT ÜGYFELEINKKEL, HOGY pécsi telepünkön Gomba u. A. szám OKTOBER 31—NOVEMBER 5-IG szigetvári telepünkön OKTÓBER 29—NOVEMBER 2-IG LELTÁROZUNK A fenti időpontban e két telepünkön az áruátvétel és az árueladás szünetel. (A&IEHj
