Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)

1973-10-25 / 284. szám

/ 1973. október 25. DUNANTOLI NAPLÓ Feladatok a munkásifjúság nevelésében Az MSZMP Központi Bizottsága 1970 februárjában a párt ifjúságpolitikájának néhány kérdésében hozott állásfoglalása hosszú időre megszabta e fontos társadalompolitikai kérdésekben követendő irányvonalat. A különböző szintű párt-, állami- és társadalmi szervek és szervezetek az állásfoglalás alapján kidolgozták a területükre bon­tott konkrét tennivalókat, intézkedéseket. Hegkülönbözietett figyelemmel Mindezek közül a legfonto­sabbak azok, amelyek országo­san vagy egy-egy minisztériumi szerv hatáskörébe tartozó te­rületen szolgálják a párt ifjú­ságpolitikájának eredményes megvalósítását, mint az Or­szággyűlés által 1970 szeptem­berében megalkotott ifjúsági törvény és a végrehajtást szol­gáló végrehajtási utasítások. A párt, a társadalom ily módon is megkülönböztetett figyelmet fordít az ifjúság ne­velésére, szocialista társada­lomépítő tevékenységére való felkészítésre. Szocialista rendünk jelenlegi viszonyai között és fejlődésünk későbbi időszakában is fontos politikai alapelv a társadalmi feladatok, köztük az ifjúság­nevelés osztályalapon történő megvalósítása. Társadalmunk vezető ereje a munkásosztály, mely alkotó, nemzeti értéket teremtő munkával saját és szövetségesei érdekeinek meg­felelően előrelendíti a szocia­lista építést, a szocialista célok megvalósítását, miközben meg­különböztetett figyelmet fordít saját utánpótlása, a munkás­ifjúság nevelésére is. A párt osztályjellegéből, ve­zető szerepéből következik, hogy társadalomirányító mun­kájában, egész ifjúságpolitiká­jában a mudkásifjúság közötti nevelőmunka fokozása kiemelt politikai feladatot jelent Ez tükröződik a Baranya me­gyei Pártbizottság és az általa irányított pártszervezetek mun­kájában is. Rendszeresen vizs­gálják, napirendre tűzik az if­júságot, a munkásifjúságot érintő kérdéseket: Legutóbb a megyei PB ifjúságpolitikai munkabizottsága is megvizs­gálta és napirendre tűzte a megye munkásifjúságának hely­zetét Jellemző: a helytállás Általános tapasztalat, s ez tényekben is realizálódik, hogy a munkásfiatalok képességeik­hez és lehetőségeikhez mérten becsülettel helytállnak a ter­melőmunkában. Eredményes munkájukra, ifjúi lelkesedé­sükre és tettrekészségükre biz­ton számíthatnak a termelő­üzemek vezetői, a munkahelyi kollektívák vezetői és dolgo­zói. A termelési tervek kónkrét teljesítésétől, a szocialista brigádmozgalom és munka­verseny vállalásain át a sajá­tos ifjúsági mozgalmakig — mint a Szakma Ifjú Mestere, a Kiváló Ifjúmunkás, a Kiváló Ifjú Szakmunkás mozgalom, védnökségvállalások stb. — megannyi lehetőség és konkrét forma a munkásifjúságnak a szocialista építőmunkában el­ért eredményeinek mérésére. Mint minden más kérdésben, úgy ebben is természetes a mennyiségi és minőségi külön­bözőség. Vannak és talán hosszú ideig lesznek is fiata­lok, akik nem egyformán vál­lalnak részt a munkából, akik­nek munkaerkölcsük, munka- fegyelmük terén kívánnivaló akad. Mindez azonban nem kizárólagosan csak magától a munkásfiataltól függ, hanem befolyásolja az őket befogadó felnőtt munkahelyi kollektíva, az üzem termelési struktúrája, technikai felszereltsége, veze­tési színvonala, szociális kul­turális ellátottsága is. Különö­sen maradandó a pályakezdő szakmunkások, betanított mun­kások, segédmunkások munka­helyi fogadásának, az első benyomásoknak a fiatalokra gyakorolt hatása. Azoknál az Üzemeknél és munkahelyeknél, ahol szervezett, ellenőrzött és folyamatos a termelés, átirá­nyítás, ahol a dolgozók egyéni és közösségi érdekeivel együtt a fiatalok munkakörülményei­nek javítása, a dolgozók mun­kahelyi ' körülményeinek és problémáinak humánus inté­zése folyik, ahol a dolgo­toknak és fiataloknak a fel­adatokról való tájékoztatása, véleményük megismerése és figyelembe vétele megvalósuló irányítási gyakorlat, ott ked­vező a munkásfiatalok közér­zete, a munka vállalásában és végzésében való eredményes részvétele. Ez azonban csak ott és akkor válik valósággá, ahol és amikor ,a felnőtt kol­lektívák minden tekintetben pozitív példát mutatnak. Tanulni és továbbtanulni Szocialista társadalmat épí­teni, korszerűen élni, dolgozni, ma már állandó képzés, to­vábbképzés nélkül elképzelhe­tetlen. Különösen fontos ez a munkásifjúság körében, hisz a technikai fejlődés felgyorsult üteme a termelés minden szfé­rájában új ismereteket, techni­kát és technológiát teremt. Az új elsajátítására, gyakorlati alkalmazására csak az a fia­tal válik képessé, aki az álta­lános és szakműveltség alap­jait kellően magáévá tette. EljentmondAs tapasztalható e téren is. Amíg évről évre ör­vendetesen nő a középiskolát, szakközépiskolát végző fiata­lok száma, amíg a múlthoz vi­szonyítva kielégíthetetlenné szélesedett a fiatalság tanulás­vágya, addig az élet minden területén már nélkülözhetetlen követelménynek számító álta­lános iskolai alapismereteket a fiatalok egy része nem sajátít­ja el. Ezek pótlása így a munka­helyekre hárul. Két fŐ feladat adódik e hely­zetből. Egyrészt, hogy áz okta­tási intézmények és a szülők együttes erőfeszítéseivel bizto­sítani kell, hogy lehetőleg minden általános iskolai tanuló az államilag előírt szorgalmi idő alatt — 16 éves korig — elvégezze az általános iskolát. Ebben, ha szükséges az érvény­ben lévő törvényes adminisztra­tív eszközök következetesebb alkalmazása is segítséget je­lenthet. Másrészt szükséges, hogy az üzemek, vállalatok, termelőegységek vezetői hatá­rozottabban és tudatosabban törekedjenek biztosítani min­den lehetőséget és feltételt a munka melletti tanuláshoz, oz általános és szakmai képzés­hez. A párt oktatáspolitikai ha­tározata, a kormány intézke­dései nyomán egyre érzékel­hetőbb e téren is a kezdemé­nyezés, a pozitív változás. He­lyenként azonban arra is akad példa, hogy a közép- vagy felsőfokú képzésre jelentkező fiatal szakmunkásokat, fizikai dolgozókat nem támogatják továbbtanulásukban, különösen akkor nem, ha adott szakterü­leten a szakember-ellátottság biztosított A munkásfiatalok közéleti ak­tivitása az utóbbi esztendők­ben örvendetesen jbvult, ami több okra is visszavezethető. Az első és legdöntőbb ok, hogy a munkásfiatalok egyre na­gyobb hányada belső indíté­koktól vezérelve szükségét érzi a társadalmi-közéleti tevékeny­ségben való aktív részvételnek. Részese, alkotója akar lenni a társadalomnak úgy is, hogy kezdeményez, szervez, mozgó­sít, politizál az üzemen, mun* kahelyen kívül is. E törekvéstől vezérelve keresi és találja he­lyét a társadalomban. Szervezetten! Másik oka a munkásfiatalok közéleti aktivitása növekedé­sének az, hogy a felnőtt tár­sadalom a «korábbinál jobban támaszkodik a munkásifjúság erejére, lelkesedésére, tudásá­ra, A két ok együtthatásának eredménye, hogy a korábbiak­nál nagyobb arányban kerültek munkásfiatalok a különböző szintű párt-, állami, társadalmi szervek választott testületéibe. A közéleti politikai iskolázás sajátos formáiban is eredmé­nyes a fiatalok helytállása. Ebben jelentős szerepük van a KISZ-szervezeteknek, amelyek politikai nevelőmunkóval, szer­vezetbe való mozgósítással, képzéssel stb. kedvező hatást gyakorolnak a munkásifjúságra. A tapasztalatok mégis arra in­tenek, hogy helyenként a vál­lalati, üzemi kollektívák, a mun­kásifjúság nevelésének felada­tait kizárólagosan a KlSZ-szer- vezetekre hárítják, s ügyet sem vetnek arra, hogy vajon saját Üzemük, vállalatuk területén a KISZ szervezettsége milyen fo­kú a munkásfiatalok körében. Ezért fordulhat elő, hogy je­lentős ipari üzemekben is el­fogadhatatlanul alacsony a munkásfiatalok KlSZ-szervezett- sége. Az ifjúság nevelésének leg­fontosabb bázisai a KISZ- szervezetek, A munkásifjúság politikai nevelése ezért el­képzelhetetlen a munkásfiata­loknak e szervezetekbe való tömörülése, szervezése nélkül. Ez azonban nemcsak a KISZ feladata, hanem a pártszerve­zetek, a társadalmi és tömeg­szervezetek, a munkahelyi kol­lektívák és vezetők felelősség- teljes kötelessége is. Rózsahegyi István Kulturális tájékoztató szocialista brigádoknak "Az üzemi közművelődést kívánja segíteni a Pécs megyei Város Tanácsa művelődési osztálya és a Pécs-baranyai Népművelési Tanácsadó „Kulturális tájékoz­tató a szocialista brigádok ré­szére" című közös kiadványa. Egyik cikk a továbbtanulással foglalkozik— például a könyv­tárak miként segíthetik a to­vábbtanuló munkásokat. Rész­letesen írnak a továbbtanulás feltételeiről és lehetőségeiről. Egy másik cikk pedig az isme­retterjesztő előadások megszer- vezéséhaz, lebonyolításához nyújt segítséget, ad tanácsokat. Több írás szól a szabadidő hasznos eltöltéséről, az üzemi közművelődés teendőiről, vala­mint a termelőszövetkezeti pa­rasztság művelődésének lehető­ségeiről is. — Utc' a tudományos tech­nikai forradalomban. A TIT Ba­ranya megyei Szervezete ren­dezésében Heinz Seickert, az NDK Tudományos Akadémia Tudományelméleti és Szerve­zési Intézete Prognosztikai és Kutatópotenciál részlegének vezetője „Utak a tudományos technikai forradalomban" cím­mel előadást tart holnap, pén­teken 15 órakor Pécsett, a Technika Háza földszinti klub­termében. Baranya a rekorder A villámvédelem világprobléma Hazánk megyéi közül Bara­nyát éri a legtöbb villámcsapás évente. A statisztikai adatok szerint minden ezredik elektro­mos kisülés a föld felé törté­nik és ekkor éri csapás a ma­gasabb épületeket, villanyveze­tékeket, valamint más építmé­nyeket. Az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium ezért bízta meg a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola Villamosháló­zatok tanszékének kollektíváját, hogy végezzenek kísérleteket o hazai és külföldi tapasztalatok alapján a házgyári elemekből kéyült épületek villámvédelmi berendezéseivel kapcsolatban, A kísérleteket Pécsett, a Rókus Utcai tíz emeletes házakon kezd­ték meg. Megállapították, hogy a panel-tömbök belsejében lévő vasanyagok felhasználása, mint földelő, jóval kedvezőbb» ered­ményt mutat, mint a hagyo­mányos, falon kívül vezetett berendezéseknél. A cél az volt, hogy az eddigi költséges 'mun­kaigényes villámvédőket eszté- tikusabb és korszerűbb konstruk­ciókkal pótolják. Az új meg­oldás szerint az épületek belse­jében vezetik ej a becsdpódó villámóromokat, a vasbeton ele­meken keresztül. Ezzel elérik, hogy az eddigi földelőhuzalok szerelése szükségtelenné válik és nem rontják az épületek vá­rosképi szépségét a vaskos, esetenként rozsdásodó külső ve­zetékek, A kísérletek során kimutatták, hogy egyes villámcsapások so­rán nem ritka az 50 000 Amper áramerősség. Ennek kapcsán mérésekkel igazolták, hogy ezen alkalmakkor keletkező hő a fémrészeket csak egészen cse­kély mértékben melegíti fel és egyáltalán nem veszélyes a ma. gas épületek statikai biztonsá­ga szempontjából. A kísérletek tovább folytatód­nak, mert a szakemberekre még több, érintésbiztonsági és élet* védelmi kérdés megoldása vár a kísérletek befejezéséig, illet­ve azok gyakorlati felhaszná­lásáig. A világon a magas építkezé­sek kapcsán mindenütt kísérle­teznek a korszerűbb villámvé­delmi berendezések szerkeszté­sével. Nemrégiben az NDK-ban találkoztak a szakemberek, hogy megvitassák a jelenlegi helyze­tet. A közelmúltban pediq Ju­goszláviából tért haza a Mű­szaki Főiskola két szakembere, akik egv nemzetközi villámvé­delmi ankéton vettek részt. A tudományos tanácskozás ta­pasztalatainak eredményeit a következő kísérletekben haszno­sítják majd. Hírlapterjesztők Az első kocsi öt óra huszon­ötkor gördült ki — sorban kö­vették a többiek. Hatkor már nem volt benn senkii Degeszre tömött, erős impregnált vászon­táska, v-alakban meghajlított rúd, két masszív gumikerék bil­legett az úttesten keresztül, emez jobbra indult, hárman a Tüzér utca felé mentek. Csak néhány másodpercig lehet lát­ni őket, mert vagy elkanyarod­nak, vagy pedig beleolvadnak a hajnali sötétségbe. Van húsz ember ott az űjme- csekaljai postán, valamennyien asszonyok. Hírlapterjesztők. Hi­vatalosan reggel fél hatkor kez­denek, de ötkor már ott van­nak. így aztán az előfizetők ko­rábban kapják meg az újságot, átfuthatják reggeli közben, vagy zsebre gyűrhetik, hogy majd a buszon belepillantsanak. Meg aztán ők is hamarabb végez­nek. Egyetlen brigád. Körösi Cso­rna Sándorról nevezték el kol­lektívájukat — valószínűleg azért, mert abban az utcában van a bejárat. De biztoson közreját­szott az is, hogy híres utazónk­tól nagyon sokat lehet tanulni állhatatosságból, kitartásból és szorgalomból. Tóth Lászlóné a brigád veze­tője. Fiotal asszony. Másodál­lásban kézbesít, az Ingatlanke­zelő Vállalatnál dolgozik. Azt kérdezte, vajon mi érdekeset találok az ő munkájukban? — Tudja - mondtam eltűnőd­ve — öt órakor érkeztem meg ide, a? előtérbe, keresztülvere­kedtem magam az úisághalmo- kon és kerestem a brigádveze­tőt. Azt mondták, hogy nemso­kára jön. Félreálltam és figyel­tem, hogy mit csinálnak. Negy­ven kéz röpködött előttem, bá­mulatos gyorsasággal kapkod­ták százával fel az újságokat, számolták végig és tüntették el a kerekes tarisznyában. Nem szóltak azok egymáshoz se na­gyon, csak a legszükségeseb­bet. Mindenki tudta, hogy mit csinál, minden mozdulatnak megvolt az értelme. És az tet­szett a legjobban, hogy vala­hányszor érkezett valaki, mind­járt nekilátott, szó, kommentár nélkül, azonnal bele tudott kap­csolódni az egész munkájába- Laikusnak egy óriási rendetlen­ség volt ez a munkavégzés, csak a kitartó figyelem fedez­hette fel a rendet. A brigád vezetője furcsán né­zett rám. Később értettem meg, miért. Hiszen ez természetesj hogy így van! Mindenki tudja, mi a dolga, hát lásson neki szaporán. Ez már így van ná­luk. Hat előtt néhány perccel bil­lent a lépcsőn az utolsó kocsi kereke. Tóthné a Hajnóezi ut­cába viszi reggelenként az új­ságot, vele megyek hát, meg­nézem, hogyan is megy ez? Egyszerűnek tűnik, az ember be­dobja a postaszekrénybe, aztán kész. Egész Üjmecsekalja, Patacs, Rácváros, más külterületek, ez húsz ember körzete. Szétrajza- nak a kiskocsik, a kapuk előtt megállnak, a kézbesítő egy-két percre eltűnik a kapualjban, aztán a kocsi megbillen, gye­rünk a következő kapuhoz. Né­zem, hogyan csinálja? Sorba rakja a karján az újságokat. Napló, Nők Lapja, megint Nap­ló, két Nők Lapja, Népszabad­ság, négy Magyar Nemzet, Nők Lapja, Népszava ... Előre tudja, hogy melyik pos­taládába mit kell bedobni, és már a kapu előtt úgy rakja fel. Odabent, csak dobálja befelé, válaszol a kérdéseimre, de már megy is .,, Oly fürgén, hogy igencsqk kapaszkodnom kell Utána. Itt-ott kisablak nyílik. Kezek nyúlnak ki a földszinti lakások­ból. Már várják az újságot. Egy­két kedves szó, aztán tovább. Akik a lépcsőn jönnek lefelé, köszöntik. Ismerik. — Számlázáskor találkozunk — mondja. És akkor alkalom nyílik egy kicsit bővebb ismer­kedésre is. „Nincs most pén­zem”, panaszkodnak valahol „tudja, a férjem még nem hoz­ta haza a fizetést... elcsavar- gott valahová.” „Tegnap min­den vagyonomat elköltöttem a kislányomra” mondják másutt „várjon néhány napot... — Nálam keyés baj van — mondja Tóthne, — engem vár­nak minden hónap tizenötödi­kén. De másutt gyakori, hogy többször vissza kell menni. Eme­leteket mászni. És tudja, sok­szor annak áll feljebb, aki miatt négyszer-ötször vissza kell menni a pénzért. — Fárasztó az emeletet jár­ni?-T Ne is mondja. Csak gon­dolja végig. Háromszor annyi időbe kerül és ... Van köztünk, akinek hetven lépcsőháza van! Másfél év alatt kikészül. A vasárnapi újságomra gon­dolok. Magam is előfizető va­gyok, soha nem hozzák fel. De nem szólok - most se! - mert nem kerül sokba leballagni ér­te. No, az igazi az lenne, ha egy pár tormás virslivel együtt behoznák az ágyikómba a friss Újságot, de a Posta még nem tart itt... — Mikor szabadok? — Hétfőn. Az a szabadna­punk. — Mondja meg őszjjitén: ne­héz ez a munka? ír Vannak napok, amikor sok van. Csütörtök, péntek. Akkor sok a színes. Kíváncsi, hogy mi­lyen újságokat hordunk? T- Persze. Hétfőn nincs semmi... Egyelőre. Reméljük, hogy lesz. Kedden a hét napilap. Füles, Ludas, Pajtás. Szerdán Elet és Tudomány, Ország-Világ, Lobo­gó. Csütörtökön Képes Újság, Rádióújság, pénteken Nők Lap­ja, Magyar Ifjúság, Magyaror­szág. Szombaton Film, Színház, Muzsika, Élet és Irodalom, Nép­hadsereg ... Vasárnap a Tükör és a Fáklya. A napilapokat ter­mészetesen minden nap visszük. Arra kért, hogy említsem meg, mennyi segítséget kapnak a fő­nökeiktől. Arra már nem kért, hogy azt említsem meg, hogy mindnyájan asszonyok, gyere­kekkel, van köztük négygyerme­kes, egyedülálló anya. aki Me­szesről jár ide hajnali ötre, té- len-nyáron, és délután ötig dol­gozik másutt főállásban, Arra sem kért, hogy at* említsem meg, hogy bizony, nehéz ez a munka, fáradtak, mert sietni kell, nem bírja sokáig a láb. Arra sem kért, hogy gondolat­ban összevessem napjaink fel­színén levő nőpolitikái intézke­déseivel az ő munkájukat Hogy nincs egyetlen szabad vasár­napjuk sem! Vállalták, tehát mennek. Minden nap, reggel négykor, hogy ötre kiérjenek, szótlanul pakolhassanak, majd elindulhassanak kétkerekű ta­risznyájukkal a szélrózsa min­den irányába. Degeszre tömött, zöld színű vászonzsák, becsuk- hatatlanul, v alakban hajlított rúd, aminél fogva húzzák, masz- szív kerekek. És mennek -r hár­man jobbfelé, egyőjük át a pá­zsiton, toronyiránt, erre, arra- Néhány másodperces látvány — beleolvadnak a sötétbe. Ma­radnak a gondolatok, a törek­vések — hogy minél jobban vé­gezzék a munkát. Szeretnék el­nyerni a szocialista brigádok aranykoszorús jelvényét. Zöld­koszorús jelvényük már van. Sze­retik őket mindenütt, az „újsá­gos néniket", de legjobban ta­lán az a három állami gondo­zott kisgyerek, akikkel törőd­nek . .. Biztosan meglesz az az arany- jelvény. Kampfs Péter

Next

/
Thumbnails
Contents