Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)

1973-10-23 / 282. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek l Dunántúlt ngpio XXX. évfolyam, 282. sióm t9?3. október 23., kedd Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Könyörtelen dimenzió Kevés az időnk — mind siető­sebben élünk. A kor, amelyben léteznünk, tevékenykednünk megadatott, egyre szűkmarkúb­ban bánik az idővel: többet és többet próbálunk préselni a na­pok tágithatatlan huszonnégy órában rögzített kereteibe. Ho­vatovább reménytelen rendet— arányt tartanunk napi elinté- zendőink s a rendelkezésre álló idő ellentmondásában, és mind­ezek kifejezéseként: ijesztően emelkedik az időzavarból, ko­runk e sajátos társadalmi oxi­génhiányából származó civilizá­ciós betegségek grafikongörbé­je.... Lám, hétköznapjainkban is mindegyre jobban érzékeljük a jelenséget, amit az ezredfor­dulóhoz közelítő világ filozofi­kus ábrázolásában az idő gyor­sulásaként jellemeznek. Erőteljesebben érzékelhető ez a gyorsulás országok, nemzetek versenypályáján. A növekedés esztendőkben számított üteme, a gyarapodás időegységekben meghatározott mértéke és a fel­adatok halmaza között bizony nem könnyű összhangot terem­teni. S itt már témánk lényegé­hez közelítünk, ahhoz a sajáto­san ellentmondásos viszonyhoz, amely bepnünket, hazai állapo­tainkat az időhöz, ehhez a kö­nyörtelen dimenzióhoz fűz. Egyfelől kétségtelen, hogy a világban először a szocialista országok láttak hozzá az idő tervszerű hasznosításához, hi­szen az ötéves tervek rendszere nem egyéb, mint céltudatos tö­rekvés az idő és a feladatok bi­zonyos összhangjának, úgy is mondhatnánk: összebékítésé­nek megteremtésére. Másfelől: aligha tagadható, hogy az időt, mint a gazdasági-társadalmi fejlődés mellőzhetetlen ténye­zőjét csak mostanában kezdjük teljes jelentőségében tisztelni, értékelni. Szemléltetésül hadd utaljunk a gazdasági nézőpontból oly­annyira fontos időtényező talán leglátványosabb jelentkezési módjára: a gyártmányok újdon­ságértékéből vagy avultságából származó haszonra, veszteség­re. Köztudomású, hogy korunk gazdálkodásában nemcsak az hozhat hasznot, ha valamilyen jól értékesíthető termék előállí­tására képeseknek bizonyulunk, de rendkívül nagy mértékben az is, ha elsőként vagy az elsők között bocsátjuk ki az újdonsá­got. Nem árt néhány tény tükré­ben is. megismernünk, mekkora értékekről, milyen arányú nem­zeti haszonról vagy veszteségről van itt szó. A tavaly rendezett ipargazdasági tudományos kon­ferencián ismertettek egy figye­lemre méltó vizsqálatot, amely ezt az önmagában is sokat­mondó címet viselte: Az időté­nyező szerepe a beruházások gazdaságosságában. Nos, . az elemzés számokat közölt az épí­téssel összefüggő, kivitelezés alatt álló beruházások várható megvalósulási idejéről, s ezek­ből kitűnt, hogy — például — a 100—200 millió forint közötti összeggel kivitelezett beruházá­sok átlagos ideje 1969-ben 49 esztendő volt, 1971-ben pedig 5,9; ugyanez az időérték a 200 -500 milliós beruházásoknál az 1969-beli 4,5 évről 1971-ben 6,3 évre; az 500 millió feletti beru­házásoknál pedig 6,9 évről 3,4 évre emelkedett Elegendő ezekre a számokra pillantanunk, hogy elképzeljük, mit jelent a jól hasznosított vagy az elfecsérelt idő, mekko­ra értéktől fosztja meg a nép­gazdaságunkat átlagadótokban szereplő sok-sok többlet-eszten­dő. Ám a gazdálkodás köznapi folyamatában jobbára nem is ennyire látványos formában, ilyen mérhető módon Van jelen az idő. Gondoljunk arra, hogy például a munka- és üzemszer­vezés esetében, noha ez önma­gában is fontos, vajon mennyi­re lényeges az is: mikorra ér­nék be egy-egy vállalatnál a szervezési intézkedések, «mennyi idő alatt jönnek létre a haté­konyabb termelés feltételei. Is­meretes az is, hogy központi határozatok, társadalmi erőfe­szítések célpontja a gyártmány­szerkezet korszerűsítése, az új, a haladást képviselő termékek meghonosítása és a régiek, az elavultak kiszorítása. A gopd jobbára az utóbbi cél megvaló­sítása körül sűrűsödik. Túl las­san, a kelleténél több időt fel­használva szűnik meg a régeb­bi gyártmányok előállítása; fő­leg a gépiparban jelzik a sta­tisztikák a termékcserélődés fi­gyelmeztetően vontatott ütemet. Márpedig minden nap, hét, ameddiq az elavult, a gazda­ságtalan termék életét meg­hosszabbítjuk, nemzeti javain­kat csökkenti, vagy legalábbis gyarapodásának lehetséges ütemét korlátozza. Az idő — amely a személyes lét és a népgazdasági fejlődés egyetemes kerete- —, gyorsulá­sával voltaképpen életvitelünk alapvető átrendezését feltétele­zi. Arra gondolunk, hogy vala­hol a folyamatok mélyében nem választható ketté a magánelet és a köztevékenység szokás- rendszere, valahol találkozik a vállalati-népgazdasági méretű időpazarlás, életrendünk olykor régies időfecsérlő módszereivel. Valóban, mintha még nem ta­nultuk volna meg eléggé — mm- dennnapos életmódunkban — milyen nagy bűn az időt, és mindig mások idejét pazarolni. Mintha jelképes jelentőségű lenne a szűkre méretezett lift, amely csak két utassal indulhat — mert sehol senki nem számí­totta ki, mekkora tékozlás ez a látszat-takarékosság, mennyi el­folyó perc következik ügye'nk intézésekor a liftajtó előtti tö­meges ácsorgásokból. Folytat­hatnék a sort a hivatali előszo­bák várakozóival, a pult előtt sorakozókkal, a sok-sok elveszí­tett perccel, amely nemzeti mé­retekben hatalmas értéket kép­viselő időmennyiséggé összege- ződik. Igaz, azt'mondhatnák: ugyan milyen jogon számoljuk orszá­gos keretekben az elparazolt magánidőket, a nullára redu­kált ácsorgás-órákat? Nos, azon a jogon, hogy az időnek, mint pótolhatatlan nemzeti értéknek egyetemesen kell elismerést nyernie vállalati kalkulációban és szemléletben, beruházási számításban és életvitelben. Ha emitt — történetesen a liftajtó előtt — nincs jelentőségük a perceknek, ha tágítva immár a lift-jelképet: az egész életrend­szerünkben nem válik megbo­csáthatatlan könnyelműséggé az idő tékozlása, akkor ez szük­ségképp hat a gyárkapun belü­li időértelmezésre is! Tábori Andiét A Biztonsági Tanács határozata nyomán Tíízszünet a közel-keleti frontokon Azonnal tárgyalásokat kell kezdeni az 1967-es BT-határozat végrehajtására A fÁRTALOMBÓL Gazdaságunk kulcskérdése a szervezés (3. oldal) Magyar „széngyár" Törökországban (3. oldal) Megnyílt az Újságíró Stúdió (5. oldal) Rejtélyes rádiójelek a világűrbőt (5. oldal) Helesfai t>wcejárás (ó. oldal) KS/D. NAPLÓ, TEIEFOTO Kairó utcáin tízezrek köszöntötték a tűzszünet hírét. Kairóból és Tel Avivból szár- imazó egybehangzó jelen­tések szerint a Szuezi-csator- na központi szakaszán közép­európai idő szerint 18.12 óra­kor (helyi idő 19.12) életbe lépett a tűzszünet. A Biztonsági Tanács vasárnap éjszoKa szoviet—amerikai kezde­ményezésre rendkívüli sürgős­séggel összehívott ülése három­órás tanácskozás után, magyar idő szerint hétfőn reggel 5.50 órakor 14 szavazattal, ellensza­vazat és tartózkodás nélkül, el­fogadta a Szovjetunió és az USA 3 pontos közös határozati javaslatát a közel-keleti béke- rendezésről. Kína képviselője nem vett részt a szavazásban. A Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok a következő határozati ja­vaslatot terjesztette be vasárnap este az ENSZ Biztonsági Taná­csa elé: a Biztonsági Tanács 1. Felszólítja a mostani harci cselekményekben résztvevő összes feleket, hogy haladék­talanul, nem később, mint a jelenlegi határozat elfogadá­sának pillanatától számított 12 órán belül szüntessék be a tüzet és az összes harci cse­lekményeket, a csapatok pe­dig maradjanak a jelenleg el­foglalt pozíciókon; 2. Felszólítja az érdekelt fe­leket, hogy a tűzszünet életbe­lépése után haladéktalanul kezdjék meg a Biztonsági Ta­nács 1967-es 242. számú ha- , tározata gyakorlati végrehaj­tását, annak minden részé­ben; 3. Elrendeli, hogy az érdekelt felek a tűzszünettel egyidőben megfelelő égisz alatt hala­déktalanul kezdjék meg az igazságos és tartós közel-ke­leti béke megteremtésére irá­nyuló tárgyalásokat Az Egyiptomi Xrab Köztársa­ság bejelentette, hogy kész tel­jesíteni az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának a tűz beszüntetésére vonatkozó felhívását. Anvar Szó­dat elnök, az EAK fegyveres erői főparancsnokaként kiadta a pa­rancsot a harcnak a BT-határo­zat által megjelölt időpontban való beszüntetésére, azzal a fel-, tétellel, hogy az ellenség is tel­jesíti a tüzszüneti felhívást Az izraeli kormány a Tel Aviv- ban hétfőn tartott rendkívüli minisztertanácson bizonyos kikö­tésekkel fogadta el az ENSZ Biztonsági Tanácsának vasárnap éjszaka hozott határozatát. E kikötések szerint Izrael az új BT-határozat 2. pontját az 1970. augusztus 4-én az ENSZ- ben előterjesztett amerikai tűz- szüneti javaslatban és Golda Meirnek ugyanaznap a parla­mentben elhangzott beszédében szereplő definíció szerint értel­mezi, továbbá ragaszkodik a teljes fogolycserékhez. Az izraeli kormány parancsot adott a sínai fronton tartózkodó fegyveres erőinek, hogy hétfőn közép-európai idő szerint 17.50 órakor szüntessenek meg min­den ellenségeskedést. Jordánia is bejelentette, hogy elfogadja a Biztonsági Tanács tűzszüneti felhívását és határo­zatát Nixon amerikdi elnök felkéré­sére Henry Kissinger külügymi­niszter útban Moszkvából Wa­shington felé rövid látogatást tett Izraelben, hogy a közel-ke­leti ellenségeskedések beszünte­tésére irányuló erőfeszítések ke­retében hozzájáruljon a Bizton­sági Tanács által hétfőn reggel elfogadott szovjet—amerikai ha­tározati javaslat végrehajtásá­hoz. Kissinger hétfőn este (közép­európai idő szerint 16.50-kor) elutazott Izraelből. Az amerikai külügyminiszter távozását titok­ban tartották, s a sajtóval is csak a külügyminiszter qépének felszállása után közölték. Kádár János fogadta a Belga Szocialista Pár! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának meghívására 1973. október 15— 22. között hazánkban tartózko­dott a Belga Szocialista Párt küldöttsége, Jós van Eynde-nek, a párt elnökének vezetésével. A küldöttséget fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára. A két párt képviselői meg­vitatták a pártközi kapcsolatok helyzetét és fejlesztésének lehe­tőségeit. A Belga Szocialista Párt küldöttsége belgiumi láto­gatásra hívta meg az MSZMP Központi Bizottságának delegá- dóját. Magyar—vietnami kulturális egyezmény Hétfőn dr.' Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézeté­nek elnöke és Nguyen Manh Cam, a VDK nagykövete ° KKI-ban aláírta a Magyar Nép- köztársaság és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság 1973— 1974-r© szóló kulturális együtt­működési és kölcsönös segítség- nyújtási tervét. A magyar—VDK kulturális együttműködési munkaterv alá­írásánál jelen volt társadalmi, politikai és kulturális életünk számos kiválósága. Megjelent Nguyen Phu Soai, a Dél-vietna­mi Köztársaság budapesti rend­kívüli és meghatalmazott nagy­követe is. Megkezdődött a magyar—szovjet együttműködési bizottság ülésszaka Hétfőn délután a Parlament delegációs termében megkezdő­dött a magyar—szovjet gazda­sági és műszaki tudományos együttműködési kormányközi bi­zottság 13. ülésszaka. A két de­legációt Lázár György, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke és Mihail Leszecsko, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhe­lyettese vezeti. Lázár György, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és a Miniszter- tanács nevében üdvözölte a szovjet küldöttséget Hangsú­lyozta, hogy országunk gazdasá­gi fejlődésében kiemelkedő a magyar—szovjet kapcsolatok je­lentősége, ezért a magyar párt és kormány az együttműködési bizottság munkáját is megkülön­böztetett figyelemmel kíséri. Mihail Leszegsko válaszbeszé­dében ugyancsak hangsúlyozta a két ország együttműködésének fontosságát. Elmondotta, hogy a magyar—szovjet áruforgalom az idén már eléri a kétmilliárd ru­belt, s a következő években to­vábbi fejlődés várható. Számolni lehet azzal, hogy 1975-re a két ország árucsereforgalma eléri a 2,4—2,5 milliárd rubelt. Külkeres­kedelmünk nagyságrendjét ér­zékeltetve emlékeztetett arra, hogy a második világháború előtti években a Szovjetunió tel­jes külkereskedelmi forgalma egymilliárd rubel körül mozgott. 1980-ra pedig a magyar—szovjet külkereskedelmi forgalom elér­heti, vagy legalábbis megköze­lítheti a négymilliárd rubelt. Rámutatott, hogy e gyors előre­haladás feltétlenül megkívánja a kooperációs, a szakosítás, az ágazatok közötti együttműködés fokozását. Mihail Leszecsko beszéde után megkezdték a napirendi pontok tárgyalását. Áttekintik az előző ülésszakon hozott ha­tározatok teljesítésének mene­tét; a két ország tervező szer­vei beszámolnak a» 1976-80. évi népgazdasági tervek koor­dinációs munkáiról, majd a mű­szeripari, a vegyi és kőolajipa- ri-gépgyártósi, a vegyipari és c petrolkémiai munkacsoport szá­mol be az együttműködés 1976 —30 közötti bővítését célzó mun­kákról. Megvitatják a műszer­ipari szakosítási egyezmény végrehajtásáról, a gumi- és mű- onyagfeldolgozó berendezések gyártásszakosításóról és gyártá- •sának kooperációjáról, az ole­fin-egyezmény végrehajtásáról szóló jelentést, a lakk- és fes­tékipari berendezések gyártás- szakosítási és kooperációs meg­állapodás tervezetét, a műszaki gumiáruk g^ártásszakosítási egyezményének előkészületeit Áz állandó munkacsoportok és a műszaki-tudományos együttműködési állandó albi­zottság beszámolnak arról, ho­gyan halad a műszaki tudo­mányos együttműködés a szí­nesfém-kohászatban, a vasko­hászatban, a könnyűiparban, a műszergyártásban, az automa­tikai eszközök és irányítási rendszerek területén, s meg­vizsgálják az együttműködés to­vábbi tökéletesítésének, fejlesz­tésének lehetőségeit is. Külön napirendi pontként tárgyalják a két ország külkereskedelmi mi­nisztériumának beszámolóját az 1973. évi órucsereforgalmí jegyzőkön',nrben foglaltak telje­sítésének menetétől. i «

Next

/
Thumbnails
Contents