Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)

1973-10-21 / 280. szám

W!. »Héber *1. DUNANTOLI NAPlö 3 Szorosabb kapcsolatokra törekszünk a mezőgazdasági kutatásban és termelésben Interjú Ivó Kustrak jugoszláv össz-szövetségi mezőgazdasági miniszterrel Bővül a gyermektipegő választék Bővíti a nívódíjas gyermek­tipegő, a „Híröske” választékát a Kecskeméti Cipész KTSZ. fi pille-könnyű kiscipők újabb hat modellje kerül az üzletekbe. 1974-ben ezzel együtt már ti­zenöt féle minta alapján ké­szülnek a kicsinyek első lépé­seihez a cipőcskék. Az egyik új változat a bokaszalagos ti­pegő. Készítésükhöz továbbra is a legfinomabb marhabox- bőrt — hét színben —, s tal­pához Indonéziából importált nyersgumit használnak. A szin­te elnyűhetetlen kiscipp iránt nagy az érdeklődés. A hazai és a külföldi kereskedelem már lekötötte a szövetkezet jpvő évi egész terme'ését: 200 000 tipe­gőt Pénteken Bőlybon folytatódott e két miniszter határmenti ta- iáfkozója. Az állami gazdaság székhazában délelőtt 10 órakor Kisjakab Lajos, a gazdaság Igazgatója fogadta Ivó Kustra- kot, Jugoszlávia össz-szövetségi mezőgazdasági miniszterét, és dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert. A megbeszélésen részt vettek még jugoszláv részről Drago Jurko, a Horvát Köztársaság mezőgaz­dasági miniszterhelyettese és Vujo Dívjak, az Eszéki Mező- gazdasági Kamara elnöke. Me­gyénket Czégény József, a Me­gyei Pártbizottság titkára és | Horváth Lajos, a Megy« Tanács elnöke képviselte. Az állami gazdaság vezetői tájékoztatták a minisztereket a gazdaság tevékenységéről, ter­melési eredményeiről és a kü­lönféle jugoszláv cégekkel ki­épített kapcsolatairól. Ivó Kust­rak elismeréssel szólt a hektá­ronkénti 50 mázsás búza és 60 mázsás kukorica terméshoza­mokról. Különös érdeklődést árult el az eszéki hibridek ered­ményei iránt A bólyi gazdaság az Eszéki és a Mortonvásári Ku­tatóintézettel kialakított együtt­működés keretében számos ju­goszláv hibridkukorica fajtát ter­mel, köztük az OSSK-366-os hibrid az idén hektáronként 80 mázsás kimagasló termést adott. Egyébként a kukorica vetésterü­letének 30 százalékán jugoszláv, főként eszéki kukoricafajtákat termelnek a baranyai üzemek. — A Bólyi Állami Gazdaság nemcsak vesz, de értékesít is a határon túl, öt év óta exportál naposbaromfit, előnevelt jércét, főként szlavóniai cégeknek. A jugoszláv vendégek tegnap megtekintették a gazdaság 52 ezres - ennyi a tojóállományuk — baromfitelepét, a modern ve­tőmagüzemet és a modem sza­kosított sertéstelepet és szárító­üzemet. A látottakat megbeszé­lésen értékelték. A tanácskozás szünetében rövid interjút kértünk Ivó Kustraktól, aki készséggel válaszolt a feltett kérdésekre. — E háromnapos határmenti találkozó során, amikor egy sor szlavóniai és baranyai üzemet látogattak meg Dimény elvtárs­sal, nyilván a két ország mező- gazdaságának általános kap­csolatai is gyakran szóba kerül­tek. ön hogy ítéli meg e kap­csolatok alakulását és miben látja azok továbbfejlesztésének lehetőségeit? — Valóban, ahol eddig jártunk Szlavóniában, illetve itt Bara­nyában, egyetlen olyan meglá­togatott üzem sem akadt, amelynek ne lett volna magyar, illetve jugoszláv kapcsolata. Az üzemek tehát önmaguk kezde­ményezik a kapcsolatfelvételt és igénylik annak elmélyítését. S ez megalapozott igény. Meg­beszéléseink egyik fő tárgya volt országos szintre emelni, kiszéle­síteni e kapcsolatokat. — Elégedetten állapíthatom meg, hogy Dimény elvtárssal sok kérdésben megegyezik a vé­leményünk és itt főként a mező- gazdasági fejlesztési kérdésekre gondolok. Egyetértünk abban, hogy fejleszteni a legmodernebb technológiával kell és érdemes, s e téren a világszínvonal le­gyen a mérce. E kérdésben, mindkét részről tovább kell fej­leszteni a tapasztalatok cseréjét, szorosabb kapcsolatokat kell ki­építeni a kutatásban és a ter­melésben egyaránt. Nálunk ezen a téren nagy az érdeklődés az együttműködés iránt. Ennek gya­korlati megnyilvánulásaival ta­lálkoztunk szinte lépten-nyomon a három nap során.- Milyen főbb tendenciák ér­vényesülnek ma a jugoszláv mezőgazdaságban? A szlavóniai agrokombinátok kiváló eredmé­nyei nálunk is ismertek, azon­ban úgy tudjuk, önöknél sok még a kisüzem. Milyen! módon zajlik le a mezőgazdaság ipa­rosítása, mint ön is említette, az ipari mezőgazdaság - mint cél — megteremtése, s hogy ér­vényesül ennek hatása? — A legfőbb tendencia való- ! ban a mezőgazdaság iparszerű termelésnek a megteremtése, a munkaproduktumok javítása. Vannak mór 50-60 ezer, sőt 80 ezer hektáros agrokombinótja- ink. A legjobb kombinátunkban az idén 6 ezer hektár átlagá­ban 55,2 mázsás búzatermest és 5300 hektár átlagában 80 mázsás kukoricatermést és hek­táronként 5 vagon cukorrépa- termést értek el. Ezek itt stabil eredmények, hisz a 10 éves át­laguk is 50 mázsa búza és 74 mázsa kukorica hektáronként. Ebben az üzemben már a mun­kaproduktumok is magasak. 100 kiló búzát 18 perc, 100 kiló ku­koricát 21 perc és 100 kiló cu­korrépát 36 perc élőmunka-rá­fordítással állítanak elő. Azonban ezt a társadalmi szektor produkálja és ez a szek­tor az ország mezőgazdaságán belül területileg csak 15 száza­lékos részarányt képvisel. Hoz­zá kell tenni, hogy a termelés­ben ez a szektor már 25 szá­zalékos aránnyal részesedik, a piaci mezőgazdasági árunak pedig az 50 százalékát adja. Harminc ilyen agrokombinátunk van. A terület 85 százalékán a kisüzemi magántermelők gazdál­kodnak. Nagy problémánk, hogy ebben a szektorban az átlagos birtoknagyság 3 hektár, ez igen kicsi a modern techni­ka befogadására, noha a tár­sadalmi szektor eredményei fel­tétlenül hatnak a kisüzemi ter­melésre is. Mégis ebből a gond­ból adódik másik fő törekvé­sünk; növelni a társadalmi szektor összterületét, s ilymó- don megvalósítani az iparszerű termeléshez feltétlen szükséges területi koncentrációt — Milyen szerepük lehet a földkoncentráció növelésében a szövetkezeteknek ? — Kevés. Ma Jugoszláviában 4,2 millió aktív mezőgazdasági dolgozó él és dolgozik 8,5 mil­lió hektár földön. Ha szövetke­zeteket hoznánk létre, sok em­ber utcára kerülne. Még a tár­sadalmi szektorban is túl kevés, mindössze 10 hektár föld meg­művelése jut egy emberre. Ez­zel nem lehetünk elégedettek. A területi, koncentráció tehát lassú folyamat Fontos felada­tunknak tartjuk (^magángazda­ságoknál is a hozamok növelé­sét, a korszerűsítést és a koo­perációs kapcsolatok szélesíté­sét. Húsz vagon sajt a raktárakban Tejporgyár épül Pécsett? A Baranya megyei Tejipari Vállalat hosszú éveken át ab­ban a szerencsés helyzetben volt hogy szinte korlátlan mennyiségű tejet fogadhatott feldolgozó üzemeiben. A nyár végére azonban egycsapásra minden megváltozott. A megye tehénállománya ugyan nem nö­vekedett számottevően, mégis több lett a tej: a vállalat fel­vásárlóhelyeire a bázishoz vi­szonyítva hétmillió liter tejjel vittek többet a termelők szep­tember végéig. Mi az oka a megugrott tej­kínálatnak? Az elsődlegesen a felvásárlási árak növelésében keresendő, a rendeletek hatá­sára megszűnt a szarvasmarha­tartás veszteséges vplta. ötmillió literrel több tej A háztáji idén ötmillió liter tejjel adott többet, mint tavoly az első háromnegyed évben. A kínálat főleg a nyári hónapok óta ugrott meg. A Baranya me­gyei Tejipari Vállalat, mint a legnagyobb felvásárló szep­tember végéig 51 millió liter tejet vett át S hogyan alakult a fogyasz­tás? A pasztőrözött tejfogyasztás visszaesett, még szeptember végén sem érte el a bázisidő­szakban eladott mennyiséget: Tartós fogyasztási cikkek szakosítása Magyar—NDK együttműködés attól 3,7 százalékban maradt el. A falusi csarnokok értékesí­tése is jelentősen csökkent: kö­vetkezésképpen kisebb az ön- fogyasztás. Túróból 10, vajból 27, tejfölből 8—9, sajtból átla­gosan 8 százalékkal vásárolt kevesebbet a lakosság. Az em­lített termékekkel ellentétben a savanyított áruk iránt viszont nőtt a kereslet. Kefirből, jog­hurtból 84 százalékkal emelke­dett a forgalom. Kakaóból pe­dig a tavalyi 65 000 literrel szemben 178 000 litert adtak el, Baranyában évente 51,5 liter tejet fogyaszt egy lakos, ez el­marad az országos átlagtól. Pécsett kedvezőbb a helyzet. A megyeszékhely a 118,6 literes tejfogyasztásával a hetedik he­lyen áll a vidéki városok kö­zött. Kiút a tejpor A tartós fogyasztási cikkek gyártása szakosításának fejlesz­tésére a közelmúltban szakmai kiállítást rendezett a Kohó- és Gépipari Minisztérium magyar és NDK-szakemberek részére. A két ország kereskedelmi és együttműködési kapcsolataiban új módszer, hogy a szakmai és gyártás-szakosítási vitás kérdés eldöntéséhez rögtön megvizs­gálták, elemezték a párhuza­mosan kiállított termékeket. A két ország szakembereiből I hot munkacsoport alakult, ame­lyek egy-egy árucsoportot vizs­gáltak. Az NDK 324 terméket állított ki, a magyar vállalatok 414-et, amelyeknek döntő több­sége kifejezetten a lakosság el­látását szolgálja. A háztartási eszközök és készülékek, az elektromos háztartási gépek, a rádiók és televíziók közvetlenül, a vendéglátó- és üzletberende­zések, a különféle szerelési anyagok közvetve javítják a fo­gyasztók ellátását. Mit tehet a jelenlegi helyzet­ben a Baranya megyei Tejipari Vállalat? Két megoldás látszik kézenfekvőnek: növelni a tej­termékek gyártását, vagy a fe­lesleges tejből tejport kell ké­szíteni. A felvásárlás, a gyártás és a piaci kereslet között megbom­lott egyensúly következtében ma a Tejipari Vállalat raktárai­ban húsz vagonnyi sajt vár ki­szállításra: a készlet az utóbbi hónapokban nem növekedett, de nem is csökkent. Annak ér­dekében, hogy a készletek ne emelkedjenek túlzottan, egy szeptember elseje óta érvénybe lépett rendelet alapján növel­ték a tej- és tejtermékek zsír­tartalmát. Mindezt természete­sen a gondok enyhítésére és a fogyasztó előnyére. Ez tehát a jelenlegi helyzet A tejipari szakemberek még a tavasszal is úgy ítélték meg, hogy a feldolgozó kapacitás legalább két évig elegendő s csak 1975 után kell gondos­kodni annak bővítéséről. Az élet azonban mást produkált. A „tejesek" mindennel számol­tak, csak egyet nem vettek fi­gyelembe* azt, hogy a háztáji gazdaságok ilyen kedvezően fo­gadják-a tejár-rendeleteket. A kapacitásbővítés tehát napjaink gondjává vált. így került elő-' térbe, hogy a gyulai, a berety- tyóújfalusi, a nyíregyházi és a csornai tejporgyár építése után Pécs is a porító mielőbbi be­ruházásában látja a megol­dást. A tejporgyár anyagi fedezete még nincs meg. Ehhez a bank segítségét kéri a Baranya me­gyei Tejipari Vállalat. Az éaí- tendó gyár naponta 200 000 li­ter tej és savó porítására lesz képes. Ugyanis a savót termér szetes formában már alig hasz­nálják takarmányozásra. Az üzem tehát két „legyet ütne" egycsapásra. Sőt egy harmadikat is. A tejporgyár üzembe lépésével ugyanis nem kell többé a szennyvízcsatorná­ba engedni az oly fontos savót, hanem azt a készített tejporai együtt az állatok takarmányo­zására használhatnák fel. Az sem elhanyagolható szempont, hogy Baranya ezzel jelentős ál­lati fehérje importtól mentesül­hetne. Csak példaképpen említ­jük, hogy tavaly a Gabonafel­vásárló és Feldolgozó Vállalat 150 vagon takarmányt volt kénytelen külföldről behozni. A 2500 tonna tejpor és 1500 ton­na porított savó (ennyi lesz az üzem éves kapacitása) bizonyá­ra erőteljesen csökkentené az importot. Dán Yagy svéd A könnyűszerkezetes épület­ben elhelyezendő sűrítő- és po- rítótorony üzemeléséhez a meg­felelő energia rendelkezésre áll. A tervek szerint Anhidro vagy Alfa-Laval típusú beren­dezést vásárolnak. A hitelkére­lem kedvező elbírálása esetér», már a jövő év júniusára meg­érkezik a komplett üzemépület és berendezés. Ez esetben a dán vagy svéd cég szerelői év végére befejezhetik a gyár sze­relését. Hogy melyik céggel lép üzleti kapcsolatba a Baranya megyei Tejipari Vállalat, az a versenytárgyalások eredményé­től függ. Az automatizált be­rendezések kezeléséhez addigra biztosítani lehet a szakmunkás- gárdát Is. Salamon Gyula Nehéz ufat választottak, de elhatározásuk sziklaszilárd Érettségi az egyetemre felsőiskoiai Ha ... tanulmányoknak. Hendinger Ferenc Ki gondolta volna a Zala me­gyei Nagybakónak község osz­tott iskolájába járó Takács Já­nosról, hogy egyszer még mér­nök lesz? — Az alsó. tagozat egyben volt — meséli a felső tagozatot pedig két részre osztották, az ötödik-hatodik és hetedik-nyol­cadik járt együtt. Tömören a továbbiak: roko­noknál Kaposvárott a szakmun­kásképzőben, ahol 1968-ban át­vette a szakmunkáslevelet. Vil­lanyszerelő lett. És - a család vándorlását követve — a Bara­nya megyei Állami Építőipari Vállalathoz került. — Édesapjának mi a foglalko­zása? f — Kovács. Zalában patkolóko­vács volt, aztán községi kovács­mester, most itt van a vállalat­nál. El kellett menni, a munka után. — Vályogházban lakunk Sző­kéden — mondja —, onnan járok be mindennap. Reggel ötkor in­dulás, este fél hétre már otthon is vagyok. Takács János eqyike a két­száznak, aki a Minisztertanács határozata jóvoltából — érettsé­gi nélkül nekirugaszkodhat a A sok „ha" akkor kezdődött, amikor jelentkeztek. A határozat megjelenése és a határidő kö­zött mindössze egy hét maradt, a vállalatnál valamennyi fiatalt nem is tudták értesíteni. így is • negyvennégyen jelentkeztek. Megszorítások, persze, voltak. Az első fórum, ahol a jelöltek­nek meg kellett jelermiök, a ké­pességvizsgálat volt Nyolcat küldhetett a BÁÉV. (Kilencet küldtek végül.) Az első „ha" tehát az volt, hogy vajon meg­felelnek-e ezen a vizsgálaton? — írjon számoszlopot, öt per­cig írhat. Először egyet, aztán kettőt, majd hármat adjon min­dig a számokhoz. Rajta! Egy, három, hat, hét, kilenc... Aki többet ír, jobban tud kon­centrálni. — Itt egy hatsoros vers, tanul­ja meg. Ha készen van, szóljon. Ez már másodpercek kérdése. A szöveg egyszerű. — Felmondhatom? — Nem, itt ezen a papíron szavak vannak. Húzza alá azo­kat, amelyek a versben is sze­repelnek. Aztán. — Nézze ezt a képet három percig. Erre az üres papírra je­gyezze fel utána mindazt, amit látott. Majd. — Foglalkozásokat írtunk fel ide. Húzza alá a rokonszenvese­ket. Amit szívesen űzne maga is. — Újságcímeket lát, mondja meg, melyiket járatná, olvasná szívesen? Kilencen mentek el a képes­ségvizsgálatra. És tudták, hogy csak négyen jutnak tovább. Takács János villanyszerelő, Hendinger Ferenc lakatos. Streit István és Fischer János kőmű­vesek bizonyultak az Építőipari Vállalattól a legjobbaknak. Sor­ban: Takács János most Jelent­kezett a gépipariba, Hendinger Feri egy évet járt gimnáziumba, a két kőműves pedig emelt szin­tű szakmunkásképzőbe járt, és elvégezték már a harmadikat az építőipari technikumban. Most mentek volna negyedikbe. — És a második „ha"? Hendinger Ferenc válaszol. — Ha az egyéves tanfolyamon megfelelünk. Itt, a Műszaki Főiskolán szer­vezték meg a baranyaiak stú­diumát. Tízen vannak, hárman- hárman még a DÉDÁSZ-tól, il­letve a Mecseki Szénbányáktól. A tanfolyam végén újabb vizs­ga. az már a Műszaki Egyete­men ... — Otthon mit szóltak? Feri Szajkról jár a vállalathoz dolgozni. — Beletörődtek ... Korábban is mindig tanultam valamit. Hi­vatásos jogosítványt szereztem, bújom a könyveket. — Most aztán lehet is könyve­ket bújni. — Tanáraink megmondták: a jegyzetekre nem elég támasz­kodni. Ok a legtöbbet nyújtják, kipótolják mindazzal, amire szükségünk lesz. A többi már rajtunk múlik. Ö is reggel öttől este hatig, hétig elfoglalt. . * Miért pont ők? Miért jelent­keztek? Csupa kérdés. A vála­szokat megkaptam rájuk — nem is volt nehéz. Megvolt a vágy a magasabb tudásra, ismeretek szerzésére, valahol az egyetem is ott bújkált a távoli tervekben. Hót ezért jelentkeztek. És a vál­lalati választás azért esett rá­juk, mert munkájukat kitűnően végzik, magatartásuk kifogásta­lan és sokat tesznek pluszban az asztalra. (Nemrég mondták nekem: „Azokat a kommunistá­kat kellene megnézni, akik ren­geteget dolgoznak, tesznek az asztalra társadalmi munkában, egy fitying juttatás, anyagi meg­becsülés nélkül..Nézem hát Hendinger Ferencet és Takács Jánost, együtt negyvennégy éve­sek, és lassan azonosulnak ben­nem ezek a fogalmak. Nincsenek magukra hagyva. Borzasztó nehéz utat választot­tak, meg kell járniok. Elhatáro­zásuk sziklaszilárd. Tanáraik ke­mények, szinte kegyetlenek hoz­zájuk - jó elv, így jóval több az esély. A segítség meg szinte esőstől jön. A Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa tagjai hetenként egy alkalommal fog­lalkoznak velük. A vállalat bár­mikor a rendelkezésükre bocsát a munkásszállón egy szobát, né­gyüknek, hogy ne kelljen a ha­zautazgatással bajlódni. (Egye­lőre még nem kérték ezt, haza­járnak. Később meglátják . . .) <5k pedig ezt a sok jó szán­dékot meg is becsüllik. — Milyen egyetemre készül? Takács János így válaszol: Gondolom, a vállalatnak az lenne a megfelelő, ha az erős­áramú villamos szakra jelent­keznék. Hendinger Ferenc: — Gépész ... Hozzám az ÓH közelebb. Hogy milyen gépész? Azt hiszem, épületgépész le­szek. Azt itt jól tudnám kama­toztatni. Pedig — szabadon választ­hatják meg, hová igyekeznek. Valamelyik műszaki pályára. Ta­kács Jánost érdekli a híradás­Takács János technika, Hendinger Ferencnek is biztosan megvan, a titkos óhaja ... Ők inkább visszaad­ják a vállalatnak a szép gesztust / * — A beszélgetésen faggatták magukat hogy mivel töltik szí­vesen a szabad idejüket? — Igen... A magam részé­ről fotózok és futballozok. A szajki csapatban vagyok közép­hátvéd. Felelősségteljes poszt. Ke­ménynek kell lenni. Ez jó tulaj­donság az elkövetkező idők­höz. Nehéz dolguk lesz a kétel­kedő emberekkel, egyetemi kol- 'égákkal, netán professzorok­kal. — Én pedig rádiót bütykölök naphosszat. A magunkét. — És szól? — Muszáj neki. A válasz határozott Takács János utazgatni is szeret a rá- dióamatőrködésen kívül. Leg­utóbb Zalában járt. Odaláto­gatott, ahonnan jött. Csapi, Nagybakónak, Dióskál. Csak akkor is menjen el, ha mérnök lesz! Kampis Péter 1 I á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents