Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)
1973-09-09 / 238. szám
Közönség és műsorpolitika Beszélgetés Nógrádi Róberttei, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójával Körkép a tanév Az új évacfban tizennégy bemutatót rendeznek a Pécsi Nemzeti Színházban: hat prózai müvet, két operát, egy balettestet, három könnyűzenei és két gyermekdarabot. Ezek között több új magyar dráma ősbemutatóját tartják majd meg. Erről a műsortervről beszélgettünk Nógrádi Róbert igazgatóval, — Korszerűség, népszerűség, eredetiség — ez a Pécsi Nemzeti Szinház műsorpolitikájánck hármas jelszava, elvi törekvése. Hogyan kapcsolódik ez a hármas elv minden művészet éltető eleméhez, a közönséghez. — Az eltelt 12 év alatt, amióta Pécsett vagyok, és amióta a Színháznak ez a vezetősége együtt dolgozik, nagyon sok dologban változott az álláspontunk. A színház és a közönség viszonyában azonban nem változott. Nemcsak pécsi vonatkozásban, hanem általában: a színház' bárhol a földkerekén azért van, hogy a közönséget szolgálja. Az előadás önmagában, ha üres nézőtér előtt játsz- szák el — nem előadás. Akkor válik azzá, ha közönség ül a nézőtéren, a közönségnek szól. A színházi munka minden egyes szakasza a közönségért van. Valljuk, hogy o jó színház egyben mindig látogatott színház is. Nem lehet egy színház valamilyen elvont értelemben jó úgy, hogy a közönségnek viszont nem kell. — A hármas elv változatlanul érvényben marad. Mi tulajdonképpen hosszú évek óta következetesen a korszerű népszínháznak, a mi éveink színházának a modelljét kutatjuk. Változatlanul állítjuk, hogy ennek a népszínházmodellnek a jellemzője az, hogy népszerű, hogy korszerű, hogy eredeti. Nemigen lehet arról beszélni, hogy közülük most melyik kerül elő- lérbe. Ez egymásmellettiség. Számomra rendkívül ellenszenvesek azok a viták, azok a „nagy szomorkodások" — amelyek egyes művészkörökben divatosak, hogy tudniillik minél színvonalasabbak vagyunk, annál kevésbé kell az előadásunk a közönségnek. Ez nem igaz, ez nagyon nagy tévedés. Tudom, hogy nem egyszerű kérdés a színvonal és a közönség érdeklődése. Sem úgy, hogy ha a művészet úttörő, akkor a közönség azt azonnal felismeri. Ez ugyanis nem így van. De úgy sem, hogy minél úttörőbb egy művészet, annál keveset ben pártolják. A művészet meg a közönség közötti viszonynak kiegyensúlyozottnak kell lennie. Hogy egy színház életében, programjában mi szükséges a kiegyensúlyozottsághoz, azt helye, ideje, alkalma válogatja De ezek a konfliktusok álkonfliktusok. Hovatovább egyes művészkörök már arra büszkék, hogy őket senki sem látogatja, mert ők annál színvonalasabbak. Nem hiszen, hogy a színvonal meg a közönség konfliktusban állna. Ezek mindig olyan elméletek, amelyeknek az a végük, hogy a közönség érzéketlen a színházhoz. Ez pedig sem történetileg, sem ma nem igaz. — A Pécsi Nemzeti Szinház hogyan közeliti egymáshoz a műsorpolitikát és a közönséget? — Lényegében a mi említett hármas jelszavunkkal. De a népszerűség érdekében arra nem vagyunk hajlandók, hogy maszlaggal csalogassuk közönségünket, hogy bárgyú és színvonaltalan bulvárt játsszunk neki. A legfontosabb: tapasztalatunk, hogy minél időszerűbb kérdéseket vetünk fel a színházban, annál inkább támogat minket a közönség. — Mi a véleménye a színházi látogatottság csökkenését je'zö statisztikai jelentésekről? — Lényegében valótlanságok. Statisztikát ugyanis nemcsak összeállítani kell tudni, hanem olvasni is. Észre kell venni, hogy a közönség abszolút számban csökkent ugyan, de jelentékenyen csökkent az előadások száma is. Ha például ma egy színházban kevesebb előadás van, mint 10 évvel ezelőtt, — o közönség abszolút száma ennek folytán csökkent. De a látogatás sűrűsége kiegyenlített, az egyes előadások nézőtere nagyon sokszor zsúfolt. Tehát akik esetleg azzal vádolnak minket, hogy az új magyar drámák mondanivalója elvonja a színháztól a közönség érdeklődését, azok egyrészt nem mondanak igazat, különösen hogyha statisztikai adatokra hivct- koznak. Másrészt állítom — és ezt be is tudjuk bizonyítani, éppen az eladott jegyekről készült statisztikával — hogy a legizgalmasabb mondanivalójú darabjaink váltják ki a legnagyobb érdeklődést. Mondhatnák azt, hogy ez csupán rétegérdeklődés, például csak az értelmiség érdeklődése. Ezzel szemben elég sok üzemlátogatást szerveztünk tavaly és azokon azt tapasztaltuk, hogy a színházba járó fizikai dolgozók is élvezni tudják ezeket a darabokat. Hogy miért, az nagyon egyszerű: mert róluk van szó, mert aktuális, időszerű. De olyan koncepció, hogy a nép érzéketlen a színház iránt, — enyhén szólva téves.- Miért nincs változás a műsor műfaji arányában?- A műfaji megoszlás évek óta kialakult és bevált. Legfeljebb csak két operettet mutatunk be és a harmadik operett helyett egy musicalt. Miért? - Mert azt érezzük, hogy különösen az ifjúság, de nemcsak az ifjúság, a szórakoztató zenének a mai ritmus- és dallam képletei iránt fogékony. Nem arról van tehát szó, hogy bezárkózunk hanem kitárulkozunk, még a köny- nyűműfajban is tovább lépünk. Tudom, hogy a kultúra helyzete nagyon bonyolult. Amíg egy ember eljut az olvasásig, a színházig, a múzeumig, — addig néha hosszú az út. De akkor tagadnánk meg elveinket, ha nem számolnánk ennek a bonyolultságával. Mégsem a színvonalat szállítjuk le, hanem a színházat igyekszünk minél érdekesebbé és izgalmasabbá tenni.- Az új, színházi darabot még nem irt szerzők műveinek bemutatása nem kockázatos vállalkozás-e?- A színházban a Csárdáskirálynő bemutatása, meg a Hamlet előadása is kockázatos, mert a színházban minden állandóan kockázat. De vajon az iparban nem így vagyunk? Vagy az élet valamennyi területén-? A kockázat a színház természetes eleme, legalábbis a jó színházé, mint ahogy az élet természetes eleme is. Földessy Dénes Takács Dezső: „Sikátor" Az új tanév fontos változásokat hozott, új rendtartás lépett életbe az iskolákban, s napvilágot látott egy miniszteri utasítás, amelynek legfontosabb tudnivalóit mi is ismertettük lapunkban. Hogyan látják a tanév első hetében a feladatokat lehetőségeket és a megvalósítás módjait az iskolákban? Ezzel a kérdéssel fordultunk három iskolaigazgatóhoz. A korszerű oktatás eszközigényes! Jakab László, az Építők úti Általános Iskola igazgatója: — Legfontosabb kétségkívül az, hogy az új tennivalók az egész általános iskola korszerűsítését szolgálják. Ehhez egyik feltétel a tanulók túlterhelésének megszüntetése, amelynek eszköze a most életbe léptetett tananyagcsökkentés is. Ez azonban önmagában nem oldja meg a kérdést. Csak ha a tanórákat korszerűsítjük, az oktatás módszereit tesszük modernebbé, akkor érhetjük el a célt. A tanulókat eselekedtet- ni kell, ez a korszerű oktatás egyik alapelve. A cselekedtető óra viszont megfelelő mennyiségű szemléltető- és munkaeszközt igényel. Többek között feladatlapokat. Ezzel nagy gondjaink vannak. Egész sor feladatlap-gyűjtemény hiányzik, nem készültek el, központilag nincsenek biztosítva. Mit tehetnek a tanárok? Este, éjszaka gyártják otthon a feladatlapokat. Ez önmagában is nagy megterhelés. Ráadásul ezeket a „házilag” készült feladatlapokat nem tudjuk sokszorosítani. Erre lehetőségünk nincs. Más eszközökben is nagy a hiány, pedig a mi iskolánk jól felszerelt iskolának számít. A kabinetrendszerű oktatás például sok tekintetben névleges, mert még sokhelyütt nincsenek meg például a vetítóberendezések. Abban bízhatunk csak, hogy a központi tervek szerint néhány éven belül komolyabb összegeket fordítanak az általános iskolákra ... — Ügy is, mint tankönyviró, milyennek látja a tananyag- csökkentés konkrét megvalósítását? — Altalábon jónak, átgondoltnak. A hetedikes és nyolcadikos kémia könyvben viszont olyan változtatásokat eszközöltek, amivel nem lehet egyetérteni. Logikai ellentmondások keletkeztek az egyes részek felcserélésével, illetve elhagyásával. Van olyan is, hogy hiányzik az anyagból a kísérlet, de bentmaradt a kísérlet eredménye mint megtanulandó anyag ... — Hogyan tudják megoldani a tantervbe oktatott heti harmadik testnevelési órát? — Mint testnevelési tagozatos iskola, talán valamivel jobb helyzetben vagyunk más iskoláknál. A harmadik órát is órarendbe állítottuk úgy, hogy annak is megvan a konkrét helye. Bár a tornatermünket most két részre osztjuk, s ezzel megszűnik az a probléma, ami tavaly még megvolt, hogy az alsósok időnként nem jutottak teremhez, a harmadik óra így sem lérne a tornaterembe. Építettünk a hátsó udvarban egy akadálypályát, van néhány sportpályánk is, itt tartjuk meg a harmadik órákat. Egyébként sem a testnevelés tantervi anyagának elsajátítására, hanem a gyerekek mozgásigényének kielégítésére, játékos testmozgásra állították be ezt az órát. Helyet az itjúsági mozgalomnak Gábriel József, a Jókai utcai Általános Iskola igazgatója: — Legfontosabb újdonságnak azt látom ebben a tanévben, hogy az intézkedések nyo~mán nagy lehetőség van a pedagógusok szabadságának, képességeinek, leleményének maximális kifejtésére. A tanmenet fokozatosan, az élet gyakorlatában megedződve áll össze az év folyamán, s így valóban lehetővé válik a legjobb megoldások kikísérletezése. — A tananyag-csökkentéssel kapcsolatban nincsenek problémák? — Kissé későn kaptuk oz irányelveket, de azért még időben. Részleteiben jónak látszik a csökkentés, bár kétségtelen, hogy egyes esetekben kissé szabadon kell kezelnünk az irányelveket. Mondok egy példát. Az ötödikes földrajz anyagban Szeged városa bent maradt, Debrecen kimaradt, a „néhány más jelentős településünk” címszóval viszont élni lehet és kell is, attól függően, hogy hol működik az iskola. A Mecsek-hegy- ség és vidéke is kikerült az anyagból, szemben o Zalai dombsággal. De nyilvánvaló, hogy egy pécsi iskolában a Mecseket meg kell tanulni... — Milyen ponton látják a legnagyobb gondot? — Az ifjúsági mozgalom céljait nem tudjuk addig közelíteni sem, míg erre nincsenek meg a lehetőségeink. Az iskola délutánonként is teljesen zsúfolt, az úttörő-foglalkozásokat alig- alig lehet megtartani. Egy ifjúsági traktus tervén dolgozunk most, amelyben játékszoba, műhely, könyvtár, az úttörőmozgalom egyéb foglalkozásai kapnának helyet A traktust kitűnően be tudnánk kapcsolni az oktatási munkába is. Széles társadalmi alapon jövőre kezdenénk ehhez a nagy feladathoz ... Egyébként az iskola a tizedik tanévét kezdte, így ezt az évet a jubileum jegyében rendezzük, nem nagy ünnepségekkel, hanem sok házi versennyel, vetélkedővel, az úttörőcsapat éves tervébe ágyazva. Ellenőrzés, aktivitás Erhardt Imre, a Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója: — Hogy irányító tanmeneteket adott ki a minisztérium, több variációban és ráadásul időben, ez jó dolog. Hogy viszont ö rendtartás szövegét kevés elején példányban és az utolsó pillanatban kaptuk meg, az rossz. Jó az is, hogy az új irányelvekben korábbi viták, szakmai megbeszélések, széleskörű kezdeményezések sűrűsödtek, s hogy ilyenformán a tanárok fel- készülten, az új elvek szellemében láthatnak munkához. Hogy ezt tovább erősítsük, kidolgoztuk a tanárok célprémium-rendszerét, amelynek egyes pontjai az oktató-, nevelőmunka korszerűsítésére, színvonalasabbá tételére ösztönöznek. — Mit tart a legfontosabb feladatnak? — Az új rendelkezések végre a gyakorlatban ösztönöznek o nevelésközpontú iskola megvalósítására. Ezt a lehetőséget maximálisan ki kell használni. A rendtartás alapján új iskolai házirendet, az iskola jutalmazási rendszerét és a magatartás értékelésének pontos normáit dolgozzuk ki. Az önállóságra nevelés érdekében 32 feladatpontból álló versenyt hirdettünk meg a tanulóközösségek között, ezenfelül egész évben a legkülönfélébb iskolaszintű versenyeket, vetélkedőket rendezzük. Arra törekszünk, hogy az iskolában minden gyerek szorosan tartozzon egy közösséghez, mindenkinek legyen valami elfoglaltsága, dolga, feladata, megbízása, olyan terület, ahol képességeit kifejtheti. — A tananyagcsökkentés milyen új feladatokat ró a tanárokra? — Mivel például a házi feladat lecsökkent, az ellenőrzésnek nagyon változatos módszereit kell kidolgozni. A tanárok máris egész sor kitűnő ötletet valósítottak meg, a matematika-termet például táblákkal rakták körbe, hogy egyidejűleg több feladaton dolgozhassanak a tanulók, biológiából, történelemből olyan könyvsorozatokat vettek, amelyeknek elolvasása a tananyag világosabb megértését szolgálja. A tananyag-csökkentésnek csak akkor van értelme, ha a tanulók a megmaradt anyagot sokkal mélyebben, maradandóbban sajátítják el, ehhez kell a korszerű módszereket széleskörűen és megfelelő szinten alkalmazni Sok erőfeszítés, munka van máris az eszközök gyarapításában, így például azt a rendkívül hasznos oktatófalat, amelyet a faddi tsz állít elő 35 ezer forintért, oz iskola gyakorlati tanárai és a diákok még két példányban elkészítették, feleannyi összegért Ezek a falak vetítővásznat, diavetítőt, magnót, írásvetítőt és az eszközök tárolására szolgáló fióksorokat foglalnak magukba. Hogy ezt a régóta hangoztatott, de nagyon lassan megvalósuló célt a korszerűbb oktatási módszerek elterjedését siettessük, a már említett módok mellett úgy is segíteni akarjuk, hogy a félévi értekezletünkön maguk a tanári munkaközösségek számolnak majd be, s értékelik az év folyamán sikerrel alkalmazott új oktatási módszereket H, i. Tudományos szenzáció! Beszélnek a növények ? Siorjn tüdősök olyan múszart eh kották, amellyel lel lehet lógni a fák és a bokrok „elektromos hangjait". B arátaink, a növények és a fák, amelyeket mindig némáknak tekintettünk, nemcsak „beszélni” tudnak, hanem „kiabálni” is, a szó szoros értelmében. Nem nehéz meggyőződni erről, ha ellátogatunk a moszkvai „Tyimirja- zev" mezőgazdasági akadémio növényfiziológiaí laboratóriumába. A fiatal almafa „felkiáltott”, amikor a laboránsnő forró vízbe merítette gyökereit. Természetesen semmiféle hangot nem lehetett hallani, a növény „kiáltását” egy érzékeny elektronikus műszer fogta tel, amely a hangot széles papírszalagra rögzítve pontosan tolmácsolta a jajkiáltást: a műszer írókészüléke görcsösen rángatózva száguldott a fehér papíron. Ugyanakkor a növényt figyelve nem észleltük szenvedésének semmilyen külső jelét Érdekes kísérleteket végzett egy fiatal szovjet tudós is. A tök kocsányábál áramvezető „érnyalábokat” választott ki, és mikroelektrodákat csatlakoztatott hozzájuk. Ezután különböző módon ingerelte a növény gyökérzetét, pl. kissé bevágott néhány gyökeret Az ingerlés helyétől 30—40 cm-nyi távolságra néhány másodperc múlva elektromos impulzus jelentkezett, — az oszcillográf képernyője felvillant Eddig általános volt a vélemény, hogy a növényeknek nincs idegrendszerük és nincsenek érzékszerveik. Akkor hát milyen módon reagálnak a környezetre? Hogyan hatnak rájuk a fizikai ingerek? Egy igen érzékeny műszer lehetővé tette, hogy a tudósok észleljék a növényeket — a ók és a bokrok — elektromos „hangját”. A laboratóriumokban végzett kísérletek százai igazolták, hogy a növényben olyan elektromos impulzusok keletkeznek, amelyek hasonlítanak az állatok és az ember idegimpulzusaira. Emellett a belső folyamcftok koordinálása, külső környezettel egyensúlyba hozása bonyolult ingerelhető rendszer révén valósul meg, amely a növény egész élettevékenységét ellenőrzi. A Kazan Állami Egyetemen a tudósok vizsgálataik során megállapították, hogy e növények még a mellettük álló ember pszichikai állapotától függően is változtatják elektromos paramétereiket A házban levő növények érzékenyen reagálnak gazdájuk betegségére, hangulatának változására — ezt számos kísérlettel kimutatták. Korábbon ismeretes volt, hogyha pl. túlságosan meghosszabbodik a nappal, akkor a növény „elfárad", tehát a növénynek ugyanúgy, mint at állatnak, pontosan meghatározott életritmusai vannak. De talán az a legmeglepőbb, hogy a növénynek tartós és rövid időtartamú memóriaelemei is vannak. Amikor a bab gyökerét nulla hőmérséklet után szobahőmérsékletű vízbe merítették, az öníró műszer papírszalagján az ingadozások nem szűntek meg azonnal — a növény még „emlékezett” a hidegre és óvatosan viselkedett. Az is kiderült, hogy az uborka, a bab, a búza, a burgonya nagyon jól emlékezik a xenonhid- rogen-lámpa felgyulladásának gyakoriságára. Sajátságos „tanítás” — fényimpulzus-sorozat — után a növények rendkívüli pontossággal reprodukálják a megadott ritmust A kísérlet során kiderült, hogy az emlékezés időtartama mindegyik növénynél különböző. Ennek tisztázása után s twdósok Igyekeztek feltételes reflexeket kidolgozni a növényekben. A filodendron körül valamilyen ásványi anyagot helyeztek el és áramütéssel „büntették" a virágot. Ezután az ásványt elvitték és a filodendron egy ideig nyugodtan élt magában. Ezután a leckét megismételték. Nemsokára a filodendron „szenvedni” kezdett, amikor az ásványt a közelébe helyezték, bár a növény akkor már nem kapott áramütést Ha sikerül teljesen megfejteni a növények „idegrendszeri tevékenységének” mechanizmusát, akkor remélni lehet, hogy előbb-utóbb meg lehet valósítani a növekedésük és fejlődésük mesterséges irányítását DM 5 k
