Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)
1973-09-04 / 233. szám
1973, szeptember 4, DUNÄNT01J NAPIÓ 3 öLhiiäii a nők szakképzéséről és a tennivalókról Válaszol: Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes Az égetés legyen jó, a többi engem nem érdekel Két évtized a gázkemence mellett KÉRDÉS: Jelenleg minden száz fizikai munkát végző nő közül mindössze 14 rendelkezik szakmával. Hogyan alakulhatott nálunk ilyen kedvezőtlenül a szakképzett nők aránya? VÁLASZ: Magyarországon az utóbbi két évtizedben a keresők száma egymillióval, ezen belül a dolgozó nők száma kilenc- százezerrel növekedett. A nők munkavállalása minden nép- gazdasági ágban jelentős volt; legnagyobb arányú az iparban, az építőiparban és a kereskedelemben. Korábban a mező- gazdaságban és a Háztartásban dolgozó nők e nagyarányú munkába lépése eredményezte, hogy a munkavállalók 42 százaléka nő, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a munkaképes korú nők foglalkoztatása már közelesik a lehetőségek felső határához. A nők létszámnövekedése túlnyomórészt a szakképzetlen munkaerőt igénylő területeken történt. Ez a körülmény a nők továbbképzésének fontosságára hívja fel a figyelmet. Jelentősen növekedett viszont a szakmunkásképzésben résztvevő lányok aránya. A szakmai megoszlás azonban arra mutat, hogy a leányok változatlanul a hagyományos női szakmák iránt mutatnak érdeklődést. A leánytanulók 80 százaléka a kereskedelmi és vendéglátóipari, valamint a könnyűipari szakmákat választja. KÉRDÉS: A pályairányítás javítása Jói irányba terelheti-e a fiatal nők szakmaválasztását? VÁLASZ: Igen. Sokat segíthetnek az iskolai pályaválasztási felelősök, az osztályfőnökök, a pályaválasztási tanácsadó intézetek, ha időben felhívják a figyelmet olyan, nem hagyományos női szakmákra is, amelyekre — különösen vidéken — a szülők, ismeretek hiányában esetleg nem is gondolnak, vagy amelyektől ma még idegenkednek. Szakmatanulásukat elősegítené, ha többen jelentkeznének az elektrotechnika, a híradástechnika. a posta, a programozás, a papírfeldolgozás, a bőrdíszműves, a porcelánfestő és a keramikus szakmákra. E területen nagy igény van a női munkaerőre. Sokat jelentene, ha a vállalatok az üzemeken belüli munkamegosztásban nagyobb mértékben vennék figyelembe a nők adottságait és mind több munkakört tennének szabaddá és elfogadhatóvá számukra. Ha ez megvalósul, a nők bátrabban mernek majd választani nem hagyományos női munkaterületeket is. KÉRDÉS: A Munkaügyi Minisztérium milyen intézkedéseket tett a nők szakképzése érdekében; hogyan alakul a leányok kollégiumi elhelyezése? VÁLASZ: Tavaly széleskörű felmérést végeztünk a nők szakképzésének helyzetéről, s a tapasztalatok alapján a megtett és tervezett intézkedések közül a következőket említem meg: A pályairányítási tanácsadók kiemelten foglalkoznak a leányok részére javasolt ötvenhárom szakma propagálásával. A szakmunkásképzés felvételi létszámának tervezése során 30 százalékra növeltük a leányok arányát. A megyei tanácsok munkaügyi osztályai lehetőséget kaptak arra is, hogy az ipari szakmákban felvételüket a kiadott keretszámukon felül emelhetik. A kollégiumi ellátottság növelése érdekében leányok részére alakítottunk át 500 férőhelyet nyolc városban. Ezen túl, a IV. ötéves terv során, 1820 leánykollégiumi férőhely épül. A „szakmunkásképzési alapot” az idén osztottuk fel először. A vállalatoknál országosan 254 millió forint szolgálja a szakmunkásképzés feltételeinek javítását. A felhasználásra vonatkozó utasításunk kiemeli a leányok oktatási feltételeinek megteremtését, javítását, fejlesztését. KÉRDÉS: A vállalatoknak kötelezően el kell-e készíteniük a nők szakképzésének, illetve továbbképzésének tervezetét, vagy belátásukra bizzák, hogy tesznek-e valamit? VÁLASZ: Az ágazati minisztériumokat kormányhatározat kötelezi, hogy az irányításuk aló tartozó vállalatokat utasítsák a továbbképzési tervek kidolgozásában a nők arányának növelésére. Tapasztalataink szerint egyre több történik a munkásnők szakmai képzése és továbbképzése érdekében. Erről legutóbb a könnyűipari miniszter- asszonynak a nők helyzetével foglalkozó beszámolójából is meggyőződhettünk. Az eredmények fokozása azonban megkívánja a társadalmi és állami szervek, a vállalatok és szövetkezetek további következetes es összehangolt munkáját. KÉRDÉS: A Minisztertanács a közelmúltban a munkaügyi miniszter előterjesztése alapján fontos határozatokat hozott a nők szakmai képzéséről és továbbképzéséről. Mi ennek a lényege? VÁLASZ: A Minisztertanács megállapította, hogy bár a nők foglalkoztatottsága gyorsan növekedett, a női szakmunkások aránya lényegében változatlan maradt. Viszont jelentős mértékben nőtt a betanított és segédmunkás nők aránya (10,4 illetve 10 százalékkal). Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet nem állandósítható. A Minisztertanács ezért a következőkben jelölte meg a főbb tennivalókat; A továbbtanulni szándékozó leányok száma lehetővé, a népgazdaság szakmunkásigénye pedig szükségessé teszi fokozottabb bekapcsolásukat a szakképzésbe. Ennek megfelelően tovább kell fejleszteni körükben a pályaválasztási tanácsadást. Az eddiqieknél nagyobb gondot kell fordítani a felnőtt korú nők szakmunkásképzésére is. A továbbképzés útján el kell érni azt is, hogy a nők helye a társadalmi munkamegosztásban kedvezőbb legyen. Miután a nők — különösen a családosok — nem rendelkeznek annyi szabad idővel, hogy a munka mellett könnyűszerrel tanuljanak, olyan állami és vállalati intézkedésekkel kell segítségükre sietni, mint például a továbbtanulási kedvezmények újraszabályozása, vagy a nők elfoglaltságához igazodó oktatási formák alkalmazása. A Minisztertanács határozata lényegében az 1970. évi nőpolitikái, határozatok végrehajtását szorgalmazza a nők szakmai képzése és továbbképzése terén. k. e. Háromnegyed kettő után két perccel ér a portára, megmutatja a táskáját, aztán néhány perc múlva felszáll a 37-esre... Ilyenkor még kevesen vannak a donátusi járaton, mindenki a maga ügyeivel foglalkozik. A megszokottságból csak az zökkenti ki, hogy a gépkocsivezető továbbhajt, nem fordul be a Rókus utcán (ma jár először a vonalon). A donátusi templomig jó negyedórás az út, utána nyolc perc míg hazaér. Ha délelőttös ez a menetrendje. * A kisdaindoli útról alig látszik a ház, a bokrok erősen takarják. A városi smoghoz szokott tüdőnek erős ez a levegő. A ház mögött húzódó szőlőből idelátszonak Égervölgy öreg fái, s a Jakabhegy furcsa állásban tárulkozik: mintha északkelet felé húzódna a gerince. A le- | bukó nap valószínűtlenül mérgeszölddé változtatja a szemközti dombokat: hunyorogva vehetők ki a tisztások, nagyobb fák. Alattunk a ház, „befut” a partba. Abranov István égetőnek nyugodtságot ad ez a vidék. Ahogy ; mondta, korábban nyilvántartott : hypertoniás (magas vérnyomás) volt, de mióta — egy éve — ide kiköltözött feleségével, kitörölték a listáról. Ha hazaér, elsőként egyhaj- tásra megiszik egy üveg sört. Nem tud pohárból inni és olyan helyre be sem megy, ahol korsós sört mérnek. Hiába műszak alatt, a kemencéknél kiszárad az ember ... Pályázat A Beremendi Cement- és Mészmű pályázatot hirdet jogtanácsosi MUNKAKOR BETÖLTÉSÉRE, Szükség esetén lakást is biztosítunk. Jelentkezés a BCM Igazgatási személyesen. Osztályán Hibátlan 1,1/2 és 1|4 literes tejesüvegek nagy mennyiségben kaphatók 50 filléres darabonkénti áron PÉCSI TEJÜZEMBEN Pécs, Tüzér utca 13, szám, Felvilágosítás: a 13-237-es telefenszámon A veszprémi Bakony Művek híressége Zsiguli és Polski Fiat 126 • Alkofrész 300 ezer személygépkocsihoz • Jelszó a VAZ-program • Az ablaktörlő márkát jelent (Tudósitónktól.) Amikor az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron Alexander Kopec lengyel kohó- és gépipari miniszterhelyettes felkereste a veszprémi Bakony Művek külön-pavilonjót, már előkészítették a magyar—lengyel együttműködést a kisautó-gyártásban. A miniszterhelyettes azzal búcsúzott, hogy a „Viszontlátásra!” és íme július 7-én már ismét asztalhoz ültek. Most már miniszterhelyettesi szinten és aláírták az ipari együttműködés továbbfejlesztését tartalmazó államközi szerződést. Benne a veszprémi Bakony Művek elsők között szerepelt — név szerint is! Veszprém — Togliatti Jellemző, milyen gyorsan múlik az idő. Most, amikor gyűjtik a 35 éve alakult gyár történetéhez a dokumentumokat, már azok is múltba vesző, nehezen fellelhető adatok, amelyek a VAZ-programról szólnak. Tulajdonképpen a veszprémi Bakony Művek — a megye egyik legnagyobb ipari munkásbázisa — ott volt a szovjet személyautógyár születésénél, Togliattiban. A Fiat-cég licence alapján induló gépkocsigyártás nem nélkülözhette azokat az alkatrészeket, amelyeket a Bakony Művek gyárt. A gyújtáskapcsoló fontos része az autó idegrendszerének. A kürtök — szakemberek vallják — sokszor féket helyettesítenek, ha időben, jól szólnak. Az ablaktörlő hasznát nem kell külön hangsúlyoznunk. A megszakító pedig amolyan agyrendszer abban a bonyolult berendezésben, amely működteti a motort. Mindezt a veszprémi Bakony Művek szállítja a távoli VÁZ Autógyárba. Innen kapta nevét a program, amit a Művekben évről évre megvalósítanak és az a hatalmas csarnok is, amelyben csakis Togliatti számára dolgoznak. így azután a Zsiguli gépkocsi Magyarországon hazai alkatrészekkel fut az országutakon. De — áttételesen — gépkocsit is „gyárt" a Bakony Művek, hiszen a nálunk előállított alkatrészekért, nem rubelt, forintot, hanem évente 5200 Zsigulit kapunk. Jelenleg 300 ezer gépkocsihoz elegendő alkatrész indul útnak gondos ellenőrzés után a Szovjetunióba, de ez kevés. A mostani mennyiséget még legalább százezerrel növelnünk kell. Újabb megrendelés A veszprémi „autógyár" a Zsigulin kívül „előállít” még 3300 lengyel kisautót 1978-tól, és a VAZ-program bővítésével együtt az évtized végén már tízezer gépkocsit kapunk a Ellenőrzik a gyűlfáskapcsotókat csomagolás előtt. Főtér Zwicker Tamás Az alkatrészgyártó üzemrész szálautomata gépsora. Szovjetuniótól a veszprémi Bakony Művekben készített gépkocsi-alkatrészekért. Lengyel kiskocsi? Kit ne érdekelne a szaklapokban már alaposan bemutatott, tévében propagált Polski Fiat 126-os személyautó. Mondják, hogy ez lesz a Trabant utóda, vagy legalábbis a versenytársa. A veszprémi Bakony Művek számára megérkezett a megrendelés Bielsko Bialából, ahol a lengyel kisautógyártás központját alakítják ki ezekben az években. Miközben magunk is felkészülünk, hogy eleget tehessünk a lengyel partner igényének, mór jövőre hozzáfogunk az alkatrészek szállításához. Az ütem évenként gyorsul és 1978-ban már 150 ezer kisautóhoz járulunk hozzá magyar termékekkel. Jellemző a Bakony Művek járművillamossági cikkeinek népszerűségére, hogy a budapesti bemutatótermet és szaküzletet sok külföldi autós is felkeresi és nálunk szerzi be tartalék-alkatrészeit az általa használt Zsigulinak. Most ott tartunk, hogy a Bakony Művek műszaki szakemberei a közelmúltban vették át Bielsko-Bialában az új gyártmányokhoz szükséges tervdokumentációkat és azonnal hozzáláttak megvalósításukhoz, „Autógyár“ a Bakony alján így nem túlzás, ha kimondjuk: nekünk is van személyautó- gyárunk, mégpedig a Bakony alján, a kétezeréves múltú Veszprém határában. Sőt, kiskocsink is nemsokára a veszprémi Bakony Művek munkásainak jóvoltából , ,. 9. h, ' Az egyes és kettes gázkemen- cén megy keresztül a Porcelán- gyár termelésének hetven százaléka. A nagyobban szigetelőket égetnek, a kisebbet az edények hagyják el. Ez a munkahelye húsz éve, ő az egyetlen égető, aki ennyi időt húzott le egy helyen. Munkatársai Szőrösnek hívják. A kempingnadrág hasa alá csúszik, ingje kigombolva a nadrágon kívül, szandálja sincs bekapcsolva. Száz kilónál biztos, hogy többet nyom, mégis amikor a kemencéket kerüljük, győzöm követni. — Statisztikus lehettem volna itt a gyárban kilencszázhatva- nért. Kinek kell ez —* gondoltam? Inkább a kemencék mellett döntöttem. Az l-es és a lles akkor mór rég üzemelt, még a franciák építették, de nem tudom, hogy mikor. Többször átépítették őket, legutoljára hetven telén lengyel munkások szerelték be az új égőfejeket meg az automatikát. — Hát az első műszakra nagyon emlékszem. Szombati nap volt, délután kezdtem. A Szépíró János mellé kerültem, azóta már meghalt. Ö tanított a szakmára. Eltelt vagy három év, mire azt éreztem, hogy valameny- nyire értem a munkámat, De tudja, szakmailag itt nem lehet okos senki, mert mindig más problémák adódnak. Másnap tudja meg, hogy jól dolgozott vagy sem, amikor kihúzzák a kocsikat. Az egyes kemencébe ötvenöt percenként tolnak be, a kettesbe háromnegyed óránként megy be, illetve jön ki egy kocsi. Nyolcán vannak a két kemencénél: akkor is üzemelnek, amikor áll a gyár. Párban dolgoznak, a segédégető rakja föl a kocsikra kétoldalt a Seger gúlákat, zsírozza a kerekeket, végzi a kocsik be és kihúzását, ő a műszereket figyeli, de a jó szem ettől függetlenül sokat számít. A szemet semmilyen műszer sem pótolhatja. A kemencén annyi kémlelőnyílós, ahány égőfej (jobb és bal oldalt lóié helyen). Kollégái szerint 10— 15 fokot sem téved, ha bekémlel a tűztérbe.(!) Azt mondta az első műszakon: — na Pista, ha te itt meg. maradsz, művész leszel. Abranov István ott maradt a kemencék mellett, művész ugyan nem lett, de ez a két évtized megtanította a pontosságra, a szakmára. — A szám miatt sokszor volt kellemetlenséqem. Minek ezt tagadni. Jónéhány éve volt egy selejtezési ügyünk. Legalább ezer forintot vontak el tőlünk fejenként. Hát nem hagytuk annyiban, mert annak nem mi voltunk az oka, hogy nem volt gőz és az égőfejeken kirakodott a grafit, így aztán tökéletlen lett az égetés. Fellebbeztünk, mea is kaptuk a pénzt. A legtöbb prémiumot 1956 nyarán adták: három hónapon át olyan kétezer-kétezerötszáz körül vittem haza csak prémiumot. Most meg nyolcunkra iut ezer Ft.(l?) Ennyit ér a vállalatnál a munkánk? Azelőtt «tacsony volt oz alapunk, és magas a prémium, most fordított a helyzet: júliusban 3145 forintot kaptam, ebből 132 forint a prémium. Hát ha az összeqet nézzük, nem ösztönöz a jó munkára. De én nem ezt nézem. Az égetés legyen jó, a többi engem nem érdekel: májusban, júniusban 0.75 százalék volt a selejt. A gyári gondokról meg keveset tudok,(?) Salamon Gyula
