Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)

1973-09-30 / 259. szám

I T973, szeptember JO. \ \ DUNÄNTOLI NAPLÖ 3 A Széchenyi téri pincék r- közműalagút szerepben Távfűtés a belvárosban Mi lesz Pécs lakásépítési programjával? Pécs központjában számos olyan Intézmény van, amelyok hőeflótósót helyi - többnyire széntüzelésű - kazánok biztosit jak. A város tervbe vette e le­vegőszennyező gócok megszün­tetését azáltal, hogy a Széche­nyi térre is behoznak egy táv­fűtő gerincvezetéket A távhó- ellátásra természetesen a Hő­erőmű hőtérmeló-kapacitásbő- Wtó beruházásának befejezése után kerülhet sor. Hőeflátést kell biztosítani a Postaigazgatóságnak, a Citrom Utcában építendő házaknak, o Konzum Aruháznak, a két klini­kának, a városi és- a megyei ta­nácsháznak. oz Asztalos János kollégiumnak... Ez a felsorolás nagyjából meghatározza az út­vonalat Is. A Jókai utcai HK-2 hőközponttól új, nagy átmérőjű vezetéket kell kiépíteni, s őzt át­vinni a Rákóczi út alatt, majd a Bem utcán, a Kossuth téren. Ezek is sok bonyodalommal járnak majd, de mindnél több gondot okoznának a Széchenyi téri munkák, ha azokat a ha­gyományos módon végeznék. Ezért támadt az az ötlet, hogy a tér alatti pincerendszert kel­lene közműalagútként haszno­sítani. E célra műszaki állapo­tuknál fogva megfelelnek, a pin­cék, egyik ismert vége a Zsol- nay-kút alatt van, s a Jókai tér és a Perczel utca között ágaz­nak el a Városi Tanács épülete és az Elefántos-tömb alá. A ve­zetékrendszer elhelyezésének tervezésére most kapott megbí­zást a MÉLYÉPTERV, amely a Pécsi Tervező Vállalat legfris­sebb pincekutatási eredményei­nek felhasználásával kezdi el ezt a munkát, megvizsgálva an­nak lehetőségét is, hogy a ki­jelölt nyomvonalon vannak-e még e célra hasznosítható pin­cék. A dolog tanulmányozása azért is érdemes, mert a belvá­ros területén egy méternyi táv­fűtővezeték-csatorna építési költsége — q bonyolult közmű- hálózat miatt — megközelítené az 5 ezer forintot, nem számít­va a közlekedési problémák gazdasági kihatását. A pincék hasznosítása ennél mindenkép­pen olcsóbb. Az új vezetékrendszer kiépí­tése 1975-76-ra várható. Cél­szerű lenne, ha a környéken működő intézmények már ennek figyelembevételével terveznék saját hőellátásuk korszerűsíté­sét Elavult szabályozók hátráltatják a szanálások gyors, rugalmas lebonyolítását Ha Pécs az ezredfordulóig 25 ezer lakást meg akar építeni (a város fejlődéséhez annyira minimálison szükség van), a kor­szerű városszerkezet kialakítása érdekében óvatoson számítva is 11 000 régi, felújításra semmiképpen sem alkalmas lakást kell megszüntetni. Ez azt jelenti, hogy tervidőszakonként kétezernél több régi lakást kellene felszámolni és pótolni az újból. A jelen tervidőszakban 1300-ra kapott keretet Pécs, de a csökkentett lakásépítés következtében kérdéses ennek a telje­sítése. Két dolog között fehet választani időszaki programnak csaknem a fele. Ebből is látható, hogy nehéz két esztendő előtt áll a város. Pedig ezt a tervet telje­síteni kell, mert a lakásmeg­szüntetésekhez olyan városfej­lesztési beruházások folytatása, illetve—megkezdése kötődik, amelyeknek hátráltatása a kö­vetkező tervidőszak célkitűzése­it veszélyeztetheti. i 1. Lakást építeni tömegmére­tekben úgy, hogy a régit hagy­juk: ennek következményeként az elavult „óváros” kiáltó ellen­tétként áll a köréje épülő mo­dern város gyűrűjében, 2. Vállalni kell a költsége­sebb, de a város érdekeinek jobban megfelelő megoldás terhét és módszeresen felszá­molni, rekonstrukcióba vonni az elavult városrészeket. Pécs az utóbbit választotta, ezért a tömeges szanálások évek óta a tömeges lakásépítés feltételeinek megteremtését szolgálják. Olyan városrészek helyén kell újat építeni, ame­lyeknek állapota minden más megoldást kizár. Hiába költe­né a város súlyos milliókat pl. a Budai városrész közműháló­zatának felújítására, ettől a rendkívül rossz állagú lakásál­lomány minősége mit sem vál­tozna, mert nem ösztönözne senkit a roppant költséges la­kóház-felújításra. I legfőbb akadály Hogyan áll Pécs jelenleg a szanálással? Mielőtt erre vá­laszolnánk, szögezzük le: az ötödik ötéves lakásépítési terv jó indításának egyik záloga az, hogy tud-e a város 1975 végé­ig építési területeket biztosíta­ni, azaz a lakásépítés folyama­tossága törésmentes lesz-e 1975-től 1976-ra „virradóan”. Ezután a válasz: a tervidő­szak 30 százalékos keretét az eddigi éves ütemezésekben nem sikerült tartani. 1971-ben 23, 1972-ben 22, idén várha­tóan 28 százalék az épülő la­kásszámhoz viszonyítva. Ez azt jelenti tehát, hogy 1974-ben és 75-ben kell „ráhajtani”. Egyéb­ként pedig az 1972-es adósság még ezen belül is 36 lakás volt, idén pedig augusztus kö­zepéig a tervezett 187 megszün­tetésre szánt lakásból mindösz- sze kettőnek a szanálását sike­rült lebonyolítani. A százalékos lemaradás indoka: a város a lakásigények hallatlan mértékű növekedése miatt kénytelen volt az önmaga által megsza­bott programot csökkenteni. A számszerűséqben mutatkozó le­maradás közvetlen indoka, hogy a magánszemélyekkel szemben lefolytatott kártalaní­tási eljárások szinte a végte­lenségig elhúzódnak. A Szigeti várni közlekedési csomópont szanálása 1972-es téma volt, de idén augusztusban lehetett csak hozzáfogni a pereskedé­sek miatt. Még szerencse, hogy az útépítést nem erre az évre tervezték. Nem lehet azonban ilyen könnyedén elintézni a Szi­geti városrész dolgát. Itt 109 lakás elhúzódó szanálása hát­ráltatja a lakáséDités soron kö­vetkező ütemének indításét. Feltételezhető, hoqy az idei program jórésze 1974-re húzó­dik át, ez pedig a jövő évi 39 százalékos arány teljesítését te­szi feszitettebbé. Pedig a vá­ros célia egyébként is oz, hogy az eddigi lemaradásokat a kö­vetkező két évben behozza, így aztán a tervidőszak szaná­lási tervének súlya 1975-öt nyomja majd, amikor 462 la­kást kellene lebontani. A Városi Tanács tervosztá­lya által kidolgozott ütemezés a következő két évben össze­sen 683 lakás megszüntetésével számol, ez pedig a teljes terv­Hol szanálnak? 1974-ben a Szigeti városrész­ben 63 lakás szűnik meg, a Bajcsy-Zsilinszky utca nyugati oldalán 42 lakást bontanak le. A Szabadság út és a Rét utca közötti tömbben 25, a Budai városrészben 12' lakást szanál­nak. 1975-ben 126 lakással el­ső helyre kerül a Budai város­rész a Zsolnay utca és az Ady Endre utca közötti sávon, hogy mielőbb elkezdődjék az új közműrendszer elhelyezése, majd ennek nyomán legkésőbb 1977-ben a lakásépítés is. A Szigeti városrészben 110 lakás szűnik meg, s felszámolják a Landler Jenő és Sánc utca kö­zötti tömböt 70 lakással, l\z Aradi vértanúk útjának déli ol­dalán 1974-ben és 1975-ben összesen 58 lakás lebontásával a Hunyadi útig szabaddá te­szik a terepet a nagyszabású közműrekonstrukció és az Észa­ki körút építése céljára. Tovább kell lépni az új városközpont építésében is, 1975-ben a Baj­csy-Zsilinszky út Rákóczi út és Szalai András utca közötti sza­kaszán 51 lakást bontanak le, helyükön pedig középmagas, vagy magashózak épülnek. Az utóbbi lenne a célszerűbb, mért az hozná a nagyobb la­kásnyereséget A szanálásra kiszemelt terü­leteken — csakúgy, mint az ed­digieken — a személyi tulajdo­nú kis házacskák vannak túl­súlyban, és az igen hátráltatja az eljárások gyors, rugalmas lebonyolítását, mert az elavult szabályozók miatt szinte min­den esetben pereskedni kell. Hársfai István Akik a hírekben szerepelnek Csanádi Béla A Mecseki Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság élére a mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter Csanádi Bélát, a Pécsi Erdőrendező­ség volt igazgatóját nevezte ki 1973. szeptember 16-i ha­tállyal. Az Erdőgazdaság modem Rét utcai székháza esztétikusán il­leszkedik a városképbe s egyik legszebb mai középületünk. Csu­pa üveg és beton falai kört az új igazgató mégsem érzi kifeje­zetten jól magát: hiányzik be­lőle a fa, ez az ősi és még ma is utolérhetetlenül szép éDÍtő- anyag, ami egy ilyen erdészeti székház igazi stílusát megad­hatná. A gazdaságnak 61 ezer hek­tár erdeje van Baranya terüle­tén és 2100 dolgozója, akik ezt az erdőt ültetik, művelik, kiter­melik és feldolgozzák. E terme­lés értéke éves szinten megkö­zelíti a 300 millió forintot. Az ezzel járó gondok már az új iqazqató. Csanádi Béla vállát nyomják. Fiatal, 41 éves. Bács menvei, tompái születésű, és eb­be a megyébe került vissza a karaoancsai erdészethez, amikor 1957-ben a Soproni Erdőmérnö- ki Főiskolát elvéaezte. Az ő év­folyama volt az első, amely már öt év alatt végezte el az egye­temet.- Karapancsán lakást kap­tam, s mint nős embernek ne­kem ez nagyon fontos volt. Más­fél év múlva Mohácsra helyez­tek munkavezetőnek. Mohács a Bajai ErdőaazdasághoZ tarto­zott. Eqy év múlva erdészeti ve­zető lettem, gyökeret .vertem. Beválasztottak a Járási Tanács­ba. majd a véqrehajtó bizott­ságba. Aztán 1968-ban, amikor megalakultak az állami erdő­rendezőségek, a minisztérium kinevezett a Pécsi Erdőrendező­ség vezetőjévé. Két megye tar­tozott hozzám — Tolna, Baranya sőt Bács megyéből a bajai és kalocsai járás, s ilyen minőség­ben elláttam a Mecseki Erdő- gazdaság felügyeletét is. — Milyennek ismerte meg azt az üzemet, amit most átvett? — Jó adottságú, jól szervezett gazdaságot vettem át. Egy több­szörös élüzemet átvenni hálás és hálátlan feladat is, mert az ember telve ambíciókkal, produ­kálni akar, pedig itt megtartani is nehéz az elért színvonalat. A legfontosabb terület, amiben előreléphetünk, a műszaki fej­lesztés. Gépesíteni kell, mert fogy a munkáskéz, nehéz fizikai munkáról van szó, s nagy a kon- kurrencia. Nekünk a bányával, a jó tsz-ek és állami gazdasá­gok kedvezőbb bérével, egyre javuló szociális helyzetével kell versenyeznünk az emberekért. Ma már nemcsak a munkabér számit, az embereket autóbusz- szol kell az erdőbe is kivinni és onnan haza. Ez korkövetelmény. Az elmúlt 25- évben o Mecseki Erdőgazdaság 120 kilométer hosszú kövesútrendszert épített ki üzemi célokra, ezek feltáró utak, de ma már jó részük köz­forgalmi út lett. — Miben látja az elkövetkező évek legfőbb teendőit? — Hangsúlyozom, jó gazdasá­got vettem át, mégis tele va­gyunk problémákkal. Fejlesztési lehetőségeink igen behatárol­tak. Jó természeti adottságaink miatt magas, évi 50 milliós ősz- szeget fizetünk be erdőfenntar­tás címén a közös kasszába, s ebből csak 20 milliót kapunk vissza — a többit a gyengébb adottságú nyírségi, kecskeméti stb. erdőgazdaságok támogatá­sára fordítják —, ami az egysze­rű újratermelést teszi csak lehe­tővé. A műszaki fejlesztés vi­szont pénzigényes. Egyetlen nemrég vásárolt kanadai kikö- zelitő gép 2,5 millió forintba ke­rült. A jövőben a jóval olcsóbb csehszlovák kiközelítőket fogjuk megvásárolni, amelyek most már kaphatók. Tovább kell lépnünk c| fafeldolgozásban. Jövőre ad­juk át a most 15 milliós beruhá­zással épülő, évi 20 ezer köb­méter kapacitású hosszúhetényi faüzemiinket, amely mellé par­ketta-szárítót és üzemi konyhát, fürdőt építünk. Le kell cserélni rrunkásszállitó autóbuszainkat, korszerűsíteni a munkásszálláso­kat. Néhány társgazdasággal közösen szeretnénk egy növény­védő helikoptert vásárolni. Évi eqymillió forinttal járulunk hoz­zá a Mohácsi Farostlemezgyár most folyó, 460 millió forintos bővítéséhez. Egyetlen előnyünk ebből, hogy a gyár soronkívül veszi át alapanyagunkat. A pénzt csak 1985 után kapjuk vissza a gyártól. Nem hoznak a vállalatnak egy fillér hasznot sem az úgynevezett közjóléti fá­sítások, a parkerdő kialakítása, a rossz erdők átalakítása. Még­is mindez kötelességünk. — Annál is inkább, mert az erdő közjóléti szerepe fonto­sabb mindennét. — így van. Az erdő természe­tes környezetünk része, az erdő üdít, regenerál. Meggyőződé­sem, hogy a természetes környe­zetben élő ember iával edzet­tebb, s jobban viseli a változá­sokat, meooróbáltatásokat, szer­vezete alkalmazkodóbb, mint a sivár, elgépiesedett városi kör­nyezetben élő ember. Fontos terveim közé tartozik, hogy he­tente legalább két napot a jö­vőben is az erdőben töltsék. A múlt héten erre nem volt időm, most azonban máris indulok. El­ső igazgatói látogatásom szín­helye az árpádtetői erdészet. — Rné — Egy helyben topogunk? Talán nem. P* mind*n'-----------— keppen las­san haladunk a párt és kormány munka- és üzemszervezésről szóló : határozatának végrehajtásával. Valahányszor erről beszélgetünk, felrémlik egy tíz esztendővel ko­rábbi esemény: akkoriban meg néhány helyen lóval bonyolítot­ták a szállítást a bányában. Az egyik vágatban két ló dolgozott — az egyik oz üres csilléket von­tatta a munkahelyekre, a má­sik a telit húzta oz aknához. ! Félúton volt egy kitérő, néhány perces késéssel ott szoktak ta­lálkozni, kerülni egymást. A munkahelyeken azonban min­dig kevés volt az üres csille, az aknán viszont már-már a teli csillék kiadását veszélyeztettek a váltókon veszteglő vonatok. A bányamester nap mint nap „fejét vette" a szállítási felvi­gyázónak — eredmény nélkül. Egyszer aztán saját maga vette kézbe a vak-aknai szállítás irá­nyítását: még két lovat hoza­tott, újabb szállítási felvigyázót állított be, az egyik a munka­helyeken, a másik az aknánál, ó maga pedig a kitérőnél no­szogatta a „lovasokat". Szer­vezett. A műszak felénél meg­bénult a szállítás. A teli csil­lékkel a munkahelyeken akad­tak, az üres csillék az aknánál tornyosultak. Hiába volt kétsze­res szállítási kapacitás, a kerü­lőben egyszerre csak két vonat tudott kitérni, a következők már egymásba szaladtak. Nincs Baranyában egyetlen ipari, mezőgazdasági vagy ke­reskedelmi egység sem, ahol ne lennének tervek, elképzelések, ne történtek volna látványos intézkedések tucatjai, s ne tud­nának kilónyi aktacsomagot előszedni: íme a mi üzem- és munkaszervezésünk. Az eredmé­nyekről azonban a statisztikai adatok könyörtelenül negatív képet festenek: Baranyában — az iparban — az év első fe­lében a termelékenység csak egészen minimálisan javult az, elmúlt esztendőhöz viszonyítva. A munka- és üzemszervezés ha­tékonyságának egyik fontos mérőszáma pedig éppen ez le­hetne. A másik, még a terme­lékenységi mutatónál is fonto­sabb, — bár számszerűen en­nek jó és rossz oldalai is a ter­melékenységi és eredményessé­gi rovatokban mutathatók ki —, hogy az emberek jól érezzék magukat munkahelyeiken, egyet­len munkás se érezze magát fe­leslegesnek. A munkapadok mellett, a földeken minden moz­dulatnál tudatában legyenek: ezt így a legkönnyebb, legész- szerűbb, a leggyorsabb megcsi­nálni. Melyik vezető merné egy­értelmű határozottsággal kije­lenteni; hogy akár a legkisebb kollektívánál is sikerült ezt meg­valósítani? Mégsem az elmondottak mi­att kell a munka- és üzemszer­vezéssel kapcsolatban egy kis­sé drámaian fogalmazni. Na­gyobb baj, hogy sokan még ma sem tudják, mit kezdjenek a párt- és kormányhatározattal. Nemrégiben az egyik tanácsko­zást követő összefoglalóban ta­lálóan jegyezte' meg a témát jól ismerő, felelős pártvezető: van, aki beletalólt, de sajnos sokan vannak, akik melléfog­tak ... Nagyon sokan. Az elmúlt he­tekben jónéhány vezetőt hallot­tam megnyilatkozni eredménye­ikről, elképzeléseikről... Oj gé­pek kellenének — mondja egyi­kük — akár száz munkást is megtakaríthatnánk. Ugyaneb­ben a gyárban talán az anyag- mozgatás ésszerűsítésével is kezdhetnénk a szervezést: egyetlen munkafolyamat köz­ben tucatszor is átrak iák az anyagot. Kérdem: a pártszer­vezet milyen segítséget od önöknél, miként ösztönri az üzem- és munkaszervezést? Béla, állj már neki — mondotta a titkár o minap is — mert a Járásnál állandóan molesztál­nak .. . Egy másik vállalatnál a munka- és üzemszervezés egyik fontos lépéseként nyolc­vanmilliós beruházást szeretné­nek megvalósítani. Termékeik értékesítését csak így látják biz­tosítottnak. Megint mások a szocialista munkaverseny szer­vezését tévesztik össze a mun­ka- és üzemszervezéssel: ....... végr e nálunk is megszűnt az a szemlélet — mondta a közel­múltban a vállalat igazgatója, amikor a határozat végrehajtá­sáról érdeklődtem —, hogy csak szervezzük a szocialista brigá­dokat, a srámszerű eredménye­ket tartjuk fontosnak, ugyanak­kor a tartalmi munkát cihowy góljuk.” (?) Más. Az egyik Ifjúsági vezető a KISZ üzem- és munkaszerve­zéssel foglalkozó akciójaként — több más, a témát csak szintén periférikusán érintő elképzel mellett - megemlítette, hogy a fiatal szakembereket kötetlen beszélgetés keretében össze­ismertetik a KISZ-vezetőkkel. (?) Bizonyára emlékeznek azokra az időkre, amikor o társadalmi munkák összegezésekor a szo­cialista brigádok, a szakszerve­zet, a KISZ, a Nőtanács a .. „ egyszóval valamennyi kollektíva 100 óra társadalmi munkaórát dolgozott a köz javára. A szer­vezők boldogan adták ország­világ tudtára, hogy náluk ezer óra ... Mert való igaz, hogy. a lányok, fiatalasszonyok egyaránt tagjai voltak az ifjúsági szerve­zetnek, a Vöröskeresztnek, a Nőtanácsnak, s hát a társadal­mi tevékenységük nyilvántartá­sát valamennyi szervezet jogo­san vallotta magáénak, csakhát a 200 órát igénylő parkositás- nak mindössze fele készült el.. . Valahogy az üzem- és murv ka szervezéssel is így vagyunk: felelősök, új beosztások, szer­vezési csoportok ezrei, tervek tonnái születtek. A munka- és üzemszervezéssel foglalkozik az óvónő, a társadalmi aktíva, a tudományos munkatárs, az új-' ságíró. Tervek, elképzelések, — jók és rosszak — szervezkedé­sek ... Az elmúlt esztendő nya­rán — “fél esztendővel a pártha­tározatot követően — a munka­ügyi miniszterhelyettes tartott tájékoztatást az országos hely­zetről. Nos az akkori helyzet- felmérés, az „eredmények" kí­sértetiesen hasonlítanak mind­ahhoz, amit most egy esztendő­vel később mondunk, jelen­tünk. Baranya termelési, terme- lékenységi gazdálkodásra vo­natkozó adatait már rég félre­tettem — olcsó módszer lenne topogásunk, nagyon lassú ha­ladásunk bizonyítására. Sokkal inkább érdemes fel­idézni a zalaegerszegi példát: néhány svájci szakember Irányí­tásával egy esztendő alatt, ki­zárólag szervezéssel 30 száza­lékkal növelték a termelést. A zalaegerszegi ruhagyárban a munkásnők elég nagy ellenér­zéssel fogadták, hogy tőkés or­szág képviselői a tőkés terme­lési viszonyok módszereit is al­kalmazva racionalizálják a ter­melést. A szalagok mellett dol­gozó asszonyok minden mozdu­latát a legésszerűbb keretek közé szorították. Az ellenérzést az váltotta ki, hogy a régi mun­kaszervezésben mintegy harminc százalékban meddő mozdulatok, az asszonyok szerint pihenést jelentettek, megakadályozták ez elgépiesedést, a munkától való elidegenedést. A debreceni ru­hagyárban magyar szakemberek szervezték át a termelést, alkal­mazták a svájci kollegáik vala­mennyi jól bevált módszerét^ hasonló eredményt Is értek el, s a munkásnők között járva nem ébresztettek olyan ellenér­zéseket, hogy: kapitalista min­tára gépekké tesznek bennün­ket. Az előbbi példákat nem .....................kizárólag an­nak illusztrálására mondtam el, hogy Baranyában mennyire ke­veset tettünké mert különösen ezt kell mondanunk, ha a tár­sadalmi igényekhez, a szerve­zéssel feltárható tartalékaink le­hetőségeihez mérjük. Ma na­gyon sokan még úgy gondol­ják: pénz kell, gépeket kell ven­nünk, utakat kell építenünk, a régi körülmények között nem ésszerű szervezni. Ezt mór tíz esztendeje a bányamester is kipróbálta, de hát a meglevő pályákhoz kell a szervezésünket alakítani. 5 még egy: napjaink­ban sajnos csak a párt- és gazdasági vezetők, valamint a szervezéssel megbízott szakem­berek körében forog o munka- és üzemszervezés. Pedig a mű­helyekben, raktárakban, istállók­ban, munkacsarnokokban . .. kellene megkezdeni: a fejek­ben és a tettekben. A munkások akarata nélkül uqyanis a leg­szebb elképzelések is csak ma­ga-magát mutogató tanulmá­nyok maradnak, legfeljebb di­cséretet lehet kapni a szaksze­rű jelentések határidőre történt felterjesztésre, tetszetős külcsíne miatt, de qazdasági mutatóin­kon egy századnyit sem leszünk képesek változtatni. lom bos! Jenő \

Next

/
Thumbnails
Contents