Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)

1973-09-25 / 254. szám

1973. szeptember 23. DUNÄNT01I NAPI© 3 Bemutatjuk a Sopiana Gépgyár új gazdáját A Tungsram Pécs felett i Meghalt s Sopiana, féltő- i értelmében az élelmiszeripari madt a Sopiana. A nyáron már beszámoltunk a változásokról: megszűnt az Élelmiszeripari Be­rendezés- és Gépgyártó Válla­lat, három gyáregységét — köz­tük a pécsi Sopiana Gépgyárat — beolvasztották az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt- be. A minisztertanácsi határozat gépgyártás átkerült a MÉM-tár- cáboz, a Sopiana tehát fokoza­tosan leépíti az élelmiszeripari gépgyártást, a későbbiekben vá­kuumtechnikai gépek gyártásá­val foglalkozik. Kilátásait nagy­jából már körvonalaztuk. Most bemutatjuk az új gazdát, az EIV Rt-t, ismertetjük elképzelé­seit Ami jó a General Motorsnak... Idehaza és külföldön, ki ne ismerné a Tungsram márkát? Az EIV Rt. egyik legpatinásabb gyáróriósunk — alapításának éve: 1896 —, amely részvény- társasági formában működik, kilenc különböző országban rendelkezik külföldi érdekeltség­gel. A foglalkoztatottak számát tekintve a magyar gépipar leg­nagyobb vállalata, évi termelési értéke négymilliárd forint, any- nyi, mint egy kisebb megye ipa­ri termelése. Az óceánon túl van egy szállóige: Ami jó a Ge­neral Motorsnak, az jó az Egyesült Államoknak. Nos, né­mi túlzással esetünkre is alkal­mazhatnánk. Az Egyesült Izzó törzsgyára Budapesten, a Váci út 77. szám alatt található, innen irányítják a területileg különálló három budapesti és hat vidéki — a gyöngyösi, a miskolci, a hajdú- böszörményi, a váci, a nagy- kanizsai és a kaposvári — gyá­rat. A széttagolt üzemek terme­lő munkája szorosan kapcsoló­dik egymáshoz, a vállalat ugyanis technológiailag vertiká­lisan felépített, vagyis a gyárt­mányokhoz szükséges speciális anyagok és alkatrészek zömét az Egyesült Izzó maga állítja elő, majd éoíti be késztermé­be. Fussuk ót a termelési ága­zatokat: fényforrásgyártás (izzó­lámpák, fénycsövek, higanygőz- lámpák stb.), elektroncsögyár- tás (adó- és vevő-rádiócső, mik- rocső, katódsugárcső, tévékép­cső), félvezetőgyártás (tranzisz­torok, diódák, integrált áram­körök), gépgyártás (vákuum­technikai géoek és berendezé­sek, saját célra és exportra), s végül az alapanyag- és alkat- részayártó ágazat. Élenjáró, rendkívül értékes ipar ez! Miért kellett beolvasztani? Az Egyesült Izzó világszínvo­nalú gépipori és vákuumtech­nikai termékeivel részben a ha­zai, nagyobb részben a külföldi piacokat látja el. Termelésének több mint hatvan százalékát ex­portálja, kiviteléből fele-fele részben részesedik a szocialista és a tőkés piac. Devizakiterme­lése mind o dollár, mind a ru­bel viszonylatban kedvezőbb az országos és az iparági szintnél. Valutabevételei és befizetései a költségvetésbe az egész gép­iparon belül jelentős mértékű. Az Egyesült Izzó évről évre növeli termelését és értékesíté­sét — a termelés 1972-ben 40 százalékkal volt magasabb, mint 1968-ban —, különösen a külföldi értékesítés növekszik. Ez a dinamikus fejlődés a gép­gyártásra is vonatkozik. Az ötö­dik ötéves terv időszakában kétszeresére kell növelni az ex­portot. A gépgyártó kapacitás, fejlesztése tehát nem tűrhet ha­lasztást, hiszen már az idén is százmilliós nagyságrendben kel­lett külföldi igényeket visszauta­sítani. Óriási megrendelésekkel jelentkezik oéldóul a Szovjet­unió, nemrég pedig az Egyesült Államokba menesztettek egy próbaszállítmányt, amelyet nagy tetszéssel fogadtak. „Ilyen lehetőségek mellett — mondják az EIV Rt-ben — nem lehet arra várni, hogy először felépítsünk egy új gyárat, amely­ben csak évek múlva kezdőd­hetne meg a termelés. Ha ilyen üzletpolitikát folytatnánk, külföl­di vevőink mind itthagynának bennünket, mert a világpiacon óriási a verseny.” Végül is en­nek figyelembe vételével szüle­tett meg a Minisztertanács, majd a kohó- és gépipari "mi­niszter határozata az ÉBGV be­olvasztásáról. Ebben a helyzet­ben csak az volt a megoldás, hogy az Egyesült Izzó magas műszaki-szellemi kapacitással és jól felkészült szakmunkás gár­dával rendelkező, már működő gyárakat kapjon, ahol eddig egyszerűbb, egyszersmind ala­csonyabb nyereségtartalmú ter­mékeket állítottak elő, s ame­lyek aránylag rövid idő alatt átállíthatok vákuumtechnikai gépek gyártására. Lapos a pénztárca íme, az új gazda. A bemuta­tás után természetesen további kérdésekkel ostromoltuk beszél­gető partnerünket: Lippach Zoltánt, az EIV Rt. gazdasági igazgatóhelyettesét. Milyen sze­repet is szánnak a Sopiana Gépgyárnak? . Azt tudjuk, vá­kuumtechnikai gépgyárat tervez­nek építeni Pécsett, a helye is megvan, a műszergyár mellett. De mikor? És mekkorát? Vajon tényleg olyan tőkeerős az EIV Rt., ahogyan mi azt hisszük? Pénz. A gazdasági igazgató- helyettes itt rögtön felszisszent. — Az Egyesült Izzó az elmúlt években Gyöngyösön, Kaposvá­rott és Nagykanizsán fejezett be igen nagy beruházásokat — emlékeztetett Lipoach Zoltán. — Ezeket a hatalmas beruházáso­kat kizárólag vállalati erőből megvalósítani nem lehetett, ezért az Egyesült Izzónak hite­leket kellett felvennie, még azon az áron is, hogy átmenetileg — idézőjelben — eladósodik. A fejlesztési alapban képződő ösz- szegeket 1979 végéig a hitelek visszafizetésére kötöttük le. Az elmondottakból következik, hogy az új pécsi gyárunkban sem lehet úgy kezdeni az életet, hogy azonnal nekiállunk egy új gyár építésének. Ehhez egyrészt hiányzik — a Dunántúli Napló augusztusi cikkében említett — „vastag pénztárca", másrészt szükség van arra, hogy a pécsi gyár perspektivikus fejlődéséhez szükséges pénzügyi fedezet egy részét a következő években ma­ga a gyár is kitermelje, vákuum- technikai gépek gyártása alap­ján. A Sopiana kilátásai — Mégis, mikor lesz ebből új gyár? — Bár a pécsi tanácsi veze­tők az ez év áprilisában folyta­tott megbeszéléseink során kije­lentették, a Sopiana Gépgyár központi telephelye a jelenlegi területén 1983—85-ig üzemel­het, mi nem kívánjuk megvárni a pécsi gyárfejlesztés megkez­désével az ötéves terv végét — szögezte le a gazdasági igaz­gatóhelyettes. — Hetvenkilencig azonban, mint mondottam, le vagyunk kötve, csak utána épít­kezhetünk. Arról van itt tehát szó, hogy be kell várni a meg­felelő pénzügyi fedezet képző­dését, és akkor nekifoghatunk a szerintünk is feltétlen szükséges pécsi gyárfejlesztéshez. Ez így világos. A Sopiana, ré­gi helyén, miközben egyelőre megtartja a legnagyobb nyere­séget hozó élelmiszeripari gé­peit, fokozatosan áttér a még nagyobb nyereséget, lehetőleg tőkés devizabevételeket hozó vákuumtechnikai gépek gyártá­sára. Ha pedig megtel 'ő alap gyűlik össze, erre már hiteleket is lehet felvenni, jöhet az új gyár, az 1000—2000, talán még 3000 új munkahely is, jöhetnek a hihetetlenül szép műszaki fel­adatok. — Végül is mit vár az EIV Rt. Pécstől? — A magam részéről — mondotta befejezésül a gazda­sági igazgatóhelyettes — azt várom, hogy a népgazdasági, a helyi, tehát a városi és a válla­lat összérdekeinek megfelelő te­vékenységünkhöz a helyi ható­ságoktól megkapjuk ugyanazt a támogatást, mint amiben más , vidéki gyártelepítéseink alkal­mával részesültünk. Tervezzük, a Sooiana Gépgyár jövőjével kap­csolatos kérdések tisztázására minél előbb leülünk a Városi Tanács vezetőivel. Miklósvári Zoltán Rekordszámú fiatal utazik az NDK-ba Tájékoztatót tartottak tegnap i a Pécsi Járási Tanácshivatal j nagytermében azoknak a ba- | ranyai fiataloknak, akik október elején a Német Demokratikus | Köztársaságba utaznak szak- j mai gyakorlatszerzésre. A két j állam között fennálló egyez- J mény értelmében megyénkből 182 fiú és 52 lány utazhat a J Drezdában, Karl-Marx-Stadt- j ban, Bitterteldben, Lipcsében, llmenauban és Frotschrittben lévő ipari létesítményekbe. Az idén villanyszerelő, laka­tos, forgácsoló, bádogos, gép­munkás, esztergályos, marós, köszörűs, csőszerelő, kőműves és hegesztő szakmákra jelentkez­tek a fiúk, a lányok pedig az igen kedvelt kerámiafestő és díszítőnek. Ebben az évben is a fiatalok többsége betanított munkásnak jelentkezett, bár a szakmunkások száma is emel­kedett. A kiutazók mór több hónap óta alapfokú nyelvtanfolyamon vettek részt, ahol elsajátították azt az alapvető szókészletet, amely használatával az idegen környezetben már kielégítően eligazodnak. A tájékoztatón elmondták azt is, hogy az idei évben a leg­magasabb az NDK-ba utazók száma, és hogy a jövőben ha­zánk is fogad keletnémet ifjú szakmunkásokat. Évente ezer hallgató A vezetést is tanulni kell Termelésirányítás és munkahelyi légkör A Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság Baranya megyei csoportja tavaly októ­berben — a kormányhatározatot követően — hozzálátott a mun­kahelyi vezetők továbbképzésé­nek megszervezeséhez. A fel­adat elvégzésére megalakult az oktatási szakosztály, amely se­gítséget nyújt a vállalatoknak a kötelezően előírt vezetőképzés­ben. Eszerint a 'vállalat ren­delkezésére bocsátja a kért te­matikát, és biztosítja az elő­adót. Országosan — egy átfogó fel. mérés szerint — mintegy 260 ezer munkahelyi vezetőt érint ez a rendelkezés, illetve ennek nyomán a tanfolyamokon való részvétel. Besze László, az ok­tatási bizottság szervező titkára szerint a pécsi üzemek, válla­latok jól kihasználják a kapott lehetőségeket. A mezőgazdasá- qi termelőszövetkezetek kivéte­lével mintegy ötezerre tehető a megye továbbképzésre köte­lezett vezetőinek száma, Miután a rendelet ötévenkénti tovább­képzést ír elő, az ideális szám évi ezer hallgató. Ezt — a ta­pasztalatok szerint sikerült meg­valósítani. Ebben az évben, ja­nuár végén hét tanfolyam in­dult, ezek már be is fejeződ­Naponto tízezer bejáró A megye mágneses Pécs Akar egy hatalmas tátott száj, úgy szippantja be Dunántúl leg­nagyobb városa nap, mint nap a munkába indulókat. Baranya, Somogy és Tolna megye kisebb- nagyobb községeiből, városai­ból ezrével özönlenek Pécsre reggelente a bejárók, ingázók. A mágnes: a nagyobb kereseti lehetőség, illetve a képzett­ségüknek megfelelő munka- alkalom. A Városi Tanács átfogó fel­mérést készít arról, hogy hon­nan, milyen üzemekhez, vállala­tokhoz érkeznek Pécsre. Most készül csak a részletes statiszti­ka, néhány érdekes adat azon­ban már elgondolkodtató képet adhat. Pécsett, mintegy 250 üzem, vállalat, intézmény fog­lalkoztat bejárókat. Legnagyobb vonzóerőt jelentenek az ipori üzemek: számuk mintegy ötven- re tehető. Baranya nagyobb községei, városai adják a legtöbb „ven­dégmunkást” Pécsnek. Már a sorrend is érdekes. Komló viszi el a pálmát, minden reggel, egy híján ötszázan jönnek Pécsre dolgozni. A második Szentlőrinc 322 bejáróval. Pécsváradról 235 dolgozó utazik Pécsre. Talán a Szigetvárról eljárók száma a legmegdöbbentőbb, A dina­mikusan fejlődő, és Pécstől har­mincnégy kilométerre levő város lakói közül 181-en teszik meg naponta ezt az utat, oda-vissza. Hogy miért megdöbbentő? Elég, ha csak azt említjük, hogy a szigetvári téglagyár létszámhi­ánnyal küzd, a konzervgyár ka­puja előtt sem tolonganak a munkát keresők, de ugyanígy megemlíthetjük a cipőgyárat is, Mohács középfokú központ patinás városa a megyének ipara közepesnek mondható Baranya egészét tekintve, nincs túlságosan közel Pécshez, a be járók száma mégis 114. Ez ön magában nem tűnik nagyn-.k de csak úgy értékelhetjük reá­lisan, ha figyelembe vesszük, hogy a mohácsi járásból össze­sen 1651 a bejárók létszáma. A járás központja tehát olyany- nyira nem tud munkát adni a hozzátartozó kisközségek lakói­nak, hogy még onnan is, a me­gyeszékhelyre szivárognak el, vállalva az utazgatás kényel­metlenségét, az időveszteséget. Valószínűleg az 1975 nyarára felépülő bútorgyár másfélezer alá csökkenti a járásból Pécsre járók számát. Nagyon érdekes a sásdi sta­tisztika. Ebből a községből, il­letve járásból még annyi be­járó sincs, mint ahányat egye­dül Szentlőrinc ad. Mágocsról például egyetlen férfi szakmun­kás jár Pécsre. A mezőgazda­ság fejlődése következtében itt is egyre több ember szabadul fel, de a helyi ipartelepítés eredményeképpen egyelőre szinte mindenki talál a falujá is biztosnak látszik: nemesok azért marad otthon több asz- szony, hogy q háztartást el tud­ja látni, vagy mert a gyermek- nevelés gondjai odakötik — bár ez egyik lényeges szempont le­het —, hanem főleg azért, mert lényegesen kisebb az igény p női munkaerőre. Ha azt vesszük, hogy a női szakmunkások szá­ma csak töredéke a férfiakénak, akkor a felmérés eredményei sok mindent megmagyaráznak. A legtöbb bejáró ugyanis a szakmunkások közül kerül ki. Őket követik a segédmunkások, majd a betanított munkások, végül a szellemi dolgozók. Pécsre naponta tízezer-tizen- négy dolgozó érkezik reggelen­te, munkaidő után pedig haza­utaznak. Természetesen olyanok is vannak, akik innen mennek a környező községekbe, város­ba. Számuk azonban megköze­ban munkát. A komlói Carbon ütőén csak ezerre tehető. Pécs Vállalat kihelyezett üzeme 150 nőnek biztosított munkalehető­séget. A bejáró nők aránya is érde­kesen alakul. A részletes statisz­tika igen beszédes számokkal bizonyítja majd, hogy milyen munkalehetőségek vonzzák, il­letve tartják otthon a nőket, egyelőre azonban csak összesí­tett adatok állnak rendelkezé­sünkre. Eszerint Baranya me­gyéből közel ötször, a másik két megyéből, Somogybái és Tolná­ból hússzor több férfi jár Pécs­re dolgozni, mint nő. Egy dolog azonban már statisztika nélkül munkaerőigényéről élénk képet fest egyetlen adat: az eljárók­nak mintegy kilencven százalé­ka szellemi dolgozó, nagy ré­szük pedagógus. A Városi Tanács munkaügyi osztályának tapasztalata szerint 1970 óta elenyésző növekedés tapasztalható a bejárók számá­nál: amely 1975-re, várhatóén csak mintegy kétszázzal növek­szik. Ez talán azt is mutatja, hogy jó úton jár a megye ipar- politikája, továbbá azt is, hogy növekszik a mezőgazda­ság vonzereje. Kurucz Gyula tek. Hét tanfolyam jelenleg is tart, kettő pedig októberben in­dul. Ebben az évben tehát 17 tanfolyamon, mintegy ezer ve­zető részesül továbbképzésben. Ez a szám azonban még nem teljes, az érdeklődés alapján fel. tételezhető, hogy 20—25 tanfo­lyamot irányít az oktatási bi­zottság. A számok nem hazudnak ugyan, de nem mondanak el pontosan mindent. Például azt, hogy az ezer résztvevő túl­nyomó többsége kisüzemekben, szövetkezeteknél dolgozik. Az egyetlen nagyvállalat, amely szükségét érezte a továbbkép­zésnek, az a Volán. A pécsiek közül élenjár a Faipari Szövet­kezet: négy kurzust is indított. Követendő példaként áll mö­götte a Komlói Carbon. Ezek a tanfolyamok a műve­zetők, csoportvezetők, vagy ki­sebb osztályok vezetőinek to­vábbképzését tűzik ki célul. A témák részletesebb ismertetésé­re nincs helyünk, azonban a tágabb témacsoportok is bi­zonyíthatják. hogy milyen szé­leskörű ismeretekre van szük- séq annak is. aki egy viszony­lag kisebb munkacsoportot ve­zet, Az üzemirányítási ismere­tek, a szervezés és gazdálko­dás és nem utolsó sorban a termelésirányítás emberi ténye­zői igen fontos tudnivalók. A termelést közvetlenül irányító vezetők szempontjából az utóbbi különösen lényeges, hiszen a dolgozók munkahelyi beilleszke­dése, a különböző munka­pszichológiai tényezők, a veze­tési módszerek (közismerteb­ben: megtalálni a megfelelő hangot) — ezen a szinten je­lentkeznek a legélesebben. Saj­nos, sok vállalatnál éppen ez iránt a témakör iránt a legki­sebb az érdeklődés. Pedig ré­gen bebizonyosodott, hogy nem lényegtelen a munkahelyi lég­kör, (Másképp miért lenne égi- re több üzemi pszichológus?) Jó példa azért itt is akad: a Ba­ranya megyei Élelmiszerkeres­kedelmi Vállalat kizárólag ilyen „emberközpontú” témákat kért, sőt, ezenkívül retorikai előadá­sokat is igényelt. Úgy gondol­ták — s nincs ebben semmi mosolyogni való — a mindig megfelelő hang használata a kereskedelemben minden posz­ton nagyon fontos. Közgaz­dászok, orvosok, jogászok, pszichológusok, a szakma leg­jobb ismerői tartanak előadáso­kat. A tanfolyamot indító vál­lalatok vezetői és az oktatók október második felében talál­koznak és kicserélik tapaszta­lataikat. Az eddiq befejezett kurzusokról készített jelenté­sek elért célokról tanúskodnak. Részlet a Pécsi Vízmű értékelé­séből: „az elhangzott nyolc előadás elérte célját, sikerült a témákat úgy megvilágítani, hogy a munkahelyi vezetők a minden­napos gyakorlat során hatéko- konyan alkalmazhassák”. AlLAM! GAZDASAGOK, TSZ-EK, FIGYELEM!!! i 3 darab új állapotban levő, módosított kivitelű SZK-4 gabonakombájn, kukoríeaadapterrel eladó. „Közös Űt” Mg, Tsz, Kémes, Telefon; 18, A pécsi autóbusz-pályaudvar. Ezrek érkeznek naponta Pécsre. >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents