Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)
1973-09-22 / 251. szám
1973. szeptember 22. DUNANTOll NAPIO S Elfogták a parancsnok helyettest... Muszorgszkij popzenével, a bábszínpadon Ifjúgárdisták táboroztak Sikondán Ui bemulató előtt a Bóbita együttes A többszörösen kitüntetett pécsi Bóbita Bábegyüttes sokfele feladatot ellát, amióta több. mint 12 éve megalakult. Erről nemegyszer a tv-képernyőn is meggyőződhettünk: a ntmikus kézjátékoktól útkereső művészi törekvéseken át a kellemes, felüdítő paródiákig, c ,,show"-mű- sorokig számtalan bemutat juknak, sikerüknek lehettünk már tanúi. Ugyanakkor színié minden évben maradt erejük hogy új törekvéseik között egy- egy klasszikus vagy modern zenemű, opera bábszínpadi ősbemutatójára vállalkozzanak. Több Bartók-mű - köztük a vet éve látott A kékszaká'lú herceg vára — bábszínpadi bemutatód után most úiabb izgalmas feladat előtt áll a pécsi Bóbita együttes. Kísérletező útkeresésük jegyében elevenítik meg Muszorgszkij Egy kiállítás képei című szvitjének képeit, illetve a zenemű részleteit — a báD- színpadon. A piros karszalagos fiatalember meg sem rezdül, — Soós István táborügyeletes jelentkezem! Hát ebben a pillanatban nem látszunk túlzottan katonásnak . . , Morgunk valami köszönésfélét és követjük a karszalagost. — Parancsnok elvtárs, kérek engedélyt két személlyel belépni ! — Gyertek, — mondja Németh Csaba, a KISZ megyei Bizottságának munkatársa, a sikondai ifjúgárdista tábor vezetője. A táborügyeletes szabályszerűen távozik. — Kicsit katonás a rend nálunk, — mondja Németh Csaba, — sokszor még nekünk kell inteni a gyerekeket, hogy ne legyenek olyan mereven előirásszerűek ... * Az ifjú gárda megyei P°- roncsnokhelyettese csütörtökön hajnalban felcsapott „diverzáns- nak", s ott kószált a sikondai táborral szemközti erdőben. Hajnali öt órakor riadó verte fel a táborlakókat, robbanások, lövések tették hihetőbbé a diverzáns jelenlétét és nekik az volt a feladatuk, hogy módszeresen — ahogy tanulták — elkapják a bujkáló ellenséget... Némi nyomozás, és meglehetősen fáradtságos utánajárás utón el is kapták, — legfeljebb az volt a furcsa a dologban, |iogy az ügyesen rejtőzködő .jellenség” örült ennek. Vagyis, a Sikondán táborozó ifjúgárdista parancsnok, és leendő parancsnokok igen jól hajtották végre a feladatot... Ha minden napjuk azért nem is volt ilyen izgalmas, mindig vidáman, tevékenyen folyt a táborélet. Az egyik este vendégeket fogadtak: Szalai Józsefet és Búzás Ernőt, két egykori partizánt, akiket millió kérdéssel ostromoltak meg. má$ alkalommal a lányok focimeccsre hívták a táborvezetőséget, ha meg végképp mozdulni sem hagyta őket az idő, énekeltek, beszélgettek. Természetesen a rendes napi programon felül, mert az idő nagy részét komoly foglalkozások kötötték le: előadásokat hallgattak, módszertani foglalkozásokon vettek részt. Megtanulták, hogyan kell parancsnokolni, miként a legcélszerűbb végrehajtani az előírt kiképzési feladatokat... Mindezt katonás fegyelemmel, és — milyen jól megférnek így együtt — fiatalos hangulatban és lelkesedéssel. — Reggelente, a parancskihirdetéskor mindig csak dicsérni kellett, fenyíteni egyszer sem — mondja Tóth Szilárd, az ifjú gárda megyei parancsnoka. Pénteken este a tábortűz mellett búcsúztak, és jól odamondogattak a táborvezetőség tagjainak, akik érre az alkalomra „lemondtak rangjukról"... * Egy hetet töltött eqyütt hetven megyei fiatal. Fiúk, lányók, középiskolások, munkások, tsz- dolgozók, alkalmazottak, — kék-egyenruhások ..,- d. k, j. 30 éves a Dunántúli Tudományos Intézet A 30 éves Dunántúli Tudományos Intézet — a Magyar Tudományos Akadémia Pécsett működő regionális kutatóintézete egy-egy régióra kiterjedően vizsgálja a természeti és társadalmi-gazdasági jelenségeket, feltárja és elemzi a területfejlesztés szempontjából fontos folyamatokat. A Duna mentén, Paks és Mohács térségében történő komplex vizsgálat például e terület fejlesztéséhez — elsősorban iparfejlesztéséhez — szolgáltat adatokat. A Baranya —Tolna határán levő völgységben azt kutatták a pécsi szakemberek, hogy a bányaipar megszűnése után milyen új profilt lehet kialakítani e tájegységben. Dunántúl négy főbb geológiai-felszíni típusán — a hegyvidéken, a futóhomokon, az árterületen és a löszháton — megvizsgálják egy-egy termelő- szövetkezet természeti viszonyait a gazdálkodás továbbfejlesztése érdekében. Elsőként a hegyvidéken fekvő Bükkösdön végeztek agrobiológiai kutatást, majd a futóhomokon levő Szedresen folytatták a munkát. Pécs tanácsa megbízta a Dunántúli Tudományos Intézetet, hogy dolgozza ki a város hosszútávú — 1990-iq szóló — fejlesztési koncepcióját. Az orszáqban először került sor ilyen jellegű megbízatásra. A tudományos megalapozottsággal készült fejlesztési koncepció alapján határozza majd meg a tanács Pécs következő ötéves tervének javaslatát. Holnap rendezik a Vili. Tenkes túrát A KISZ Siklósi Járási Bizottsága, az MHSZ, valamint a Határőrség holnap nyolcadszor rendezi meg a Tenkes Túrát. Baranya üzemeiből közel ötszáz fiatal nevezett a mór hagyományos túrára. Az egésznapos program reggel nyolc órakor kezdődik a Határőrség siklósi laktanyájában, ahol Vértes József, az MHSZ megyei titkára köszönti a verseny résztvevőit. Ugyanitt kiállítást rendeznek az MHSZ munkájáról, a VIT-ről, továbbá fegyver, és nyomozókutya-bemutatót tekinthetnek meg az érdeklődők. Kilenc órakor a negyven versenyző csapat egy-egy tagja, a Bolgár Nagykövetség képviselője, valamint a Bolgár és Magyar Néphadsereg és a társadalmi szervek képviselői megkoszorúzzák a harkányi Bolgár Hősi Emlékművet. A siklósi határőr laktanyából ugyanekkor indulnak útnak a csapatok, hogy végrehajtsák az előírt gyakorlati és elméleti feladatokat: a programban lövészet, kézigránáthajítás, kötélmászás szerepel. A tízkilométeres túra főzőversennyel ér véget, majd a járás két VIT-küldötte, Czégény László és Gyuricza László tart , élménybeszámolót a berlini VIT-ről. A délután néqy órakor rendezendő eredményhirdetés előtt műrepülő bemutatót és ejtőernyős ugrást tekinthetnek meg a csapatok tagjai. Az új bemutató érdekessége az, hogy a zene nem a közismert Ravel-hangszereléssel, tehát nem szimfonikus zenekari előadásban csendül fel, hanem egy új nagysikerű popzenei feldolgozásban. Ez a stílus természetesen meghatározza a báb- színpadi megjelenítés stílusát is. Erről így nyilatkozott az együttes vezetője, Kós Lajos, aki Muszorgszkij zeneművének popzenei átiratát bábszínpadra alkalmazta, tervezte és rendezte:- Legalább tíz éve foglalkoztat a mű bábszínpada állítása. Többféle elgondolásom is volt, mindaddig, amíg egy éve nem találkoztam ezzel az angol popzenei feldolgozással. Korábbi elképzeléseimet elvetettem, érezve, hogy ez a muzsika fejezi ki mindazt, amit a bábszínpadon mi is szeretnénk megvalósítani. Ez a muzsika újat ad, új lehetőségek forrása, miszerint a programzenéi mű, tehát a Muszorgszkij-olkotós képi megjelenítése már nem illusztratív jellegű itt. a bábszínpo- don — mint a korábbi hasonló törekvéseink — hanem önálló játék lehetősége. A zenemű tehát sok vonatkozásban új megvilágításba kerül, kiemelve a zenei kifejezés és a valóság kapcsolatát, aktualizálható vonatkozásait. — Számomra nagyon megkapó ennek az új muzsikának az érzelmi telítettsége, a képek, a kiállítás képeinek mély béiső ellentétei. A színpadi áttételben az alaptörténetektől - képektől — elszakadó, szabad fantáziával létrehozott képsor születik. Ahogyan alcíme is jeizi: „Szituációk és víziók a zenemű részleteire." Gondolatokat szeretnénk kelteni. Vagyis: ezt a popzenei átdolgozást hallgatva mi jut eszünkbe — a képekről, amelyek tudatosan társadalmi kérdésekre szeretnének képzet- társításokat kelteni. Konkrétan a világot, az emberiséget foglalkoztató nagy kérdésekre ... A színpadi játék ugyanakkor improvizatfv jellegű, ahagyón a zenei átdolgozás is a tételek (képek) többségében teljesen szabadon bánik a zenei anyaggal; több képet is összezsúfol egy tételbe. Itt aligha lehetne kielemezni Muszorgszkij zenei Szajkó János 22 éves pécsi fakos tegnap, pénteken délután vizsga néíkül vezeteti elektromos targoncával Pécsett, a Zsolnay gyárból a 6-os úton akart keresztülmenni, és összeütkö'ött egy motorkerékpárral, amelyet Juhos Mihály 42 éves nagykozári lakos vezetett. A baleset következtében juhos Mihály és a motorkerékpár utasa, Glajbár Mihólyné 39 éves pécsi lakos 8 napon túl gyógyuló súlyos sérülést szenyedett. A kár 3009 forint gondolatait. Ugyanakkor az első (A gnóm) és az utolsó IA kijevi nagy városkapu) tétel szinte taktusra megegyezik oz eredeti művel, csak éppen a hangszerelése más, mint Ravelé ... Kós Lajos azt is elmondotta, hogy a zenei átdolgozás szerzőjéről vajmi keveset tudunk. Emersonnak hívják, a nyugati popzenei stílus kiválósága, akinek Bartók Allegro barbaro ts Bach V. brandenburgi verseny átírása után ez a harmadik átdolgozása. A bábszínpadi mű képei'51, elgondolásáról, részleteiről — azon túl. hogy 14 szereplője lesz - azonban nem árult el semmit. „Legyen ez a bemutg- tóig titok” — mondotta. Ilyen előzmények utón különös kíváncsisággal várjuk a Bóbitd Báb- együttes új ősbemutatóját, amelyet szeptember 25-én délután és este két nyilvános főpróba előz meg. Az érdeklődő pécsi közönség ezen tekintheti meg az Egy kiállítás képei-nek báb- színpadi megjelenését. (w. e.) HALASZOK H agyomány szerint, akár vízre se szálljon az a halász, akitől indulás előtt megkérdik, hová igyekszik? Állítólag szerencsétlenséget hoz. Ezúttal senki sem tett fel ilyen bosszantó kérdést, így a mohácsi Halászati Szövetkezet négy fős brigádja bizakodva indult el az éjszakai halászatra. Felberreg a motor, és néhány perc múlva már csak gyér fényként remeg a vizen az egyre távolodó Mohács. A potyohalász elfelejti, hogy miért is jött. Nézi a túloldal messzeségbe vesző fáit, a folyó vizén hintázó holdfényt, és a felvillanó zseblámpa fényében táncoló bogarak mil- liórdjait. A halászok ezt már észre sem veszik, szemük egy- egy magasabb fát kutat, a „tájékozódási pontokat”. — Aztán, tud-e hallgatni — kérdi András bácsi, a legidősebb — mert, ha bent a háló, akkor egy szót sem! Mi, halászok szeretünk mesélni, de munka közben kukák vagyunk. Kiss András bácsi negyven éve halász. Télen-nyáron a vízen van, de beteg csak egyszer volt. még fiatal korában. Köny- nyen áll szóra a szója: — Nagyon nehéz mesterség ez, majd meglátja. Nem csoda, hogy egyre kevesebben vállalkoznak rá.‘ Éjszaka dolgozunk, merthogy akkor jobb a fogós, nappal pedig alszunk, így aztán alig vagyunk a csalóddal. Meg ha nálunk nincs összetartás, akkor vagy egyikünk, vagy másikunk biztosan megszakad. Dehát az emberek olyanok, mint az ujjaim: min- denik különbözik a másiktól. Teljes a sötétség mire megérkezünk a Böki gátőrházhoz. Leállítják a motort. Tovább evezőkkel haladunk, hogy ne csapjunk zajt, csendben ereszkedünk a haltanyára. így nevezik azt a helyet, ahol gyakrabban megfordul a hal. Bodnál Imre száll ki a csónakból, ő tartja majd a kötél végét, a többiek gyors mozdulatokkal eresztik a vízbe a csaknem háromszáz méteres hálót. A parafa, amely fenntartja a hálót, úgy ring a nyugodt folyón, mint egy óriás gyöngysor. Csendben várunk, csak időnként csobban valami. — Balin-gyerek ugrál — magyarázza Lajos bácsi — rabol az úrfi. Mindannyian óvatosan kiszállunk a csónakból. Most kezdődik a munka neheze. — Máma megszakadunk, András bátyám, kilenc hálót fűztünk össze! — suttogja valaki a sötétben. Ügy feszülnek az elnehezült háló kötelének, hogy szinte a földön csúszik a testük. Száz méterrel arrébb Imre bácsi tartja a kötelet, és hozza mind közelebb a háló végét. Lassan lekerülnek a meleg kabátok és pulóverek, pedig a hideg szél is feltámad. — Huja, huja — kiabálja Lajos bácsi. Ami annyit jelent, hogy kibukkant a háló vége a vízből. — Ugrálni kéne már a pontynak, meg az amúrnak, ha volna benne. Mindent tönkre tesz a szennyes víz;.. Mégis szerencsénk volt, sűrűn csillannak meg a pikkelyes hátú keszegek, dévérek és popte- tűk. Valami villámgyorsan kígyózik a hálószemek között., — Vigyázz, ott szökik az angolna, a csuda vigye el. Már késő, az ügyes állat megmenekült. Az összeszűkült hálóban vergődnek a halak. Merítővei rakják őket a bárkába. Fura, kardhalra emlékeztető állat is zsákmányul esik. — De satnya kis kecsege ez. Az apja kéne ide! — mustrál- gatia András bácsi. Parton a háló. A fogós talán egy mázsa lehet. Tűrhető eredménynek tartják. Miután rendbeszedték a hálókat, ismét csónakba ülünk. Az idő hirtelen rosszra fordul, előkerülnek a kabátok, mert megered az eső, hólyagos buborékokat csap a ladik körül. Iszonyú hangra leszek figyelmes, mintha ölnének valakit. — Riaszt a gém, valami veszélyt érez, — nyugtatnak — vagy az is lehet, hogy beszorult a lába — fogják tréfára a dolgot Az eső kitartóan áztat, de mégegyszer elölről kezdik a hálóvetést, talán csak fáradtabban dőlnek a köteleknek. Ezúttal kevés a hal. Csak itt-ott ficánkol valami, alig ígér többét tíz kilónál. I ndulnánk visszafelé, de megfeneklik a csónakunk. Egyenes szál karókkal tolják odább. A Duna közepén alig van másfél méternyi víz. Hirtelen fényszóró ciap a szemünkbe. Eay osztrák vohtó közeledik. Erősen figyelnek bennünket, nehogy összeütközzünk. Elnehezül a motor hangja az árral szemben, és alaposan megtréfál bennünket a hajócsavar hulláma. A fák koronái fölött már a város fényei látszanak, lóval éjfél után érünk a kikötőbe. Nye- kereqnek az eresztélrek, amint mellé állunk. — No, megérte az átvirrasztott éjszakát — néz rám kérdőn András bácsi —. Hal ugyan nincs sok, de talán maid legközelebb. ,.Ha ió a fogás, akkor nincs nygfogás", tartja a hálászrigmus, Füzes Janó* ) i
