Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)

1973-09-21 / 250. szám

/ 1973. szeptmber 21. DUNANTOtl NAPtO Megkezdődött a Vili. magyar békekongresszus (Folytatás az 1. oldalról) véleményét meggyőzte ezeknek a céloknak a Helyességéről, A mai világhelyzet ismeretében meggyőződéssel mondhatjuk, hogy múlhatatlan érdemeik van­nak azoknak a szellemi nagy­ságoknak, akik 25 évvel ezelőtt, a wroclawi értelmiségi világ- kongresszuson — a szocializ­musért, a haladásért küzdő erőkre támaszkodva — elindí­tották az emberiség legna­gyobb mozgalmát. A továbbiakban rámutatott: az elmúlt hónapok eseményei arra figyelmeztetnek, hogy van­nak méq befolyásos csoportok Washingtontól Bonnig, amelyek torlaszokat emelnek az európai kibontakozás, a csúcsdiplomá- *ia, a kelet—nyugati kapcsola­tok, a nemzeti felszabadító mozgalmak érvényesülése, a ve­zető tőkés államok és a fejlődő országok kapcsolatai normali­zálása elé. Ezt jelzik a drámai chilei események is. A fasiszta katonai junta és a nemzetközi imperializmus szö­vetsége — úqy tűnik — átme­netileg hatalomra jutott Chilé­ben. A chilei haladó rendszer megdöntése, a belső és külső imperialista erők támadása nemcsak a chilei nép, hanem az enyhülés politikája, o békés egymás mellett élés ellen is irányult, A chilei ellenforradal­mi puccs azonban nem gátol­hatja egy világfolyamat érvé­nyesülését. A kongresszust előkészítő hazai eseménysorozaton is megnyilvánult politikai aktivi­tást. cselekvő békeakaratot mél­tatta ezután a főtitkári referá­tum. Majd o békemozgalmi munka két kongresszus közötti eredményeiről szólt. Kiemelte, hogy népünk szolidaritása a Vietnam melletti akciókban ka­matozott a leggazdagabban. A vietnami szolidaritási mozgalom a legékesebb szónál is többet mond népünk proletárinterna- cionatizmusóről. A „Veled va­gyunk Vietnam!" — jelszó egész népünk jelszava lett, s a mozgalom résztvevőinek áldo­zatkészségét bizonyítja az a csaknem 250 millió forintnyi tá­mogatás, amely az indokínai népek megsegítésére gyűlt ösz- sze. — A magyar békemozgalom döntően és alapvetően két ok miatt válhatott az egész népet átfogó tömegmozgalommá. Az egyik az, hogy a párt és a kor­mány külpolitikája az egész nép a béke érdekeit fejezi ki; a bé­kemozgalom a nemzetközi mun­kában sikeresen épített a párt és a kormány békepolitikájára. A másik, hogy belpolitikai moz­galomként is vállalta a reá há­ruló feladatokat. Ez a két ok szo­ros kölcsönhatásban áll egy­mással. Mindez azt a felisme­rést támasztja alá, hogy a bé­ke ügye hazánkban is elválaszt­hatatlan a szocializmus iránti hűségtől és odaadó munkától. Éoitőmunkónk kimagasló ered­ményei, életszínvonalunk biztos ütemű emelkedése, szocialista I nemzeti egységünk megszilár­dulása módot nyújt hazánknak arra, hogy még cselekvőbben vehessen részt a pozitív világ­folyamatok előmozdításában. — Kormányunk eqyértelmű békeoolitikóia, állásfoglalásai növekvő tekintélyt biztosítanak hazánknak a nemzetközi béke­mozgalomban is. E politikára támaszkodva hazánk határain túl, nemzetközi tanácskozáso­kon és baráti találkozók alkal­mával népünk véleményének, akaratának következetes képvi­seletével. hű tolmácsolásával bizonyítottuk, hogy támogatunk minden igazságos törekvést. A békemozgalmunk előtt álló új feladatokról szólva az OBT főtitkára a többi között hangsú­lyozta : — A békés egymás mellett élés politikája valóravóltásával némileg módosulnak a béke­mozgalom feladatai. Előtérbe kerülnek a nemzetközi együtt­működést elősegítő társadalmi akciók. Az új helyzetben az ed­diginél szélesebb lehetőséq nví- lik a békemozqalmi tevékenység kibontakoztatásához is. — A nemzetközi agitációban árnyaltabb, rugalmasabb és „bátrabb" formák alkalmazása válik lehetővé, sőt, kötelezővé bel- és külpolitikai munkánk­ban egyaránt. Továbbra is leg fontosabb tudatosítani, hogy a I jelenlegi helyzetben a béke- I harc legeredményesebb formó- i ja a szocializmus teljes felépi- I téséért kifejtett gazdasági, tór- i sadalmi, politikai és kulturális tevékenység, amely szocialista építömunkánkat távolról sem szűkíti le annak gazdasági ve- tületére. — Békemozgalmunknak az eddiginél is nagyobb gondot kell fordítania a politikailag még nem aktív tömegek, réte­gek mozgósítására és a fiatalok megnyerésére. E békemozga­lomnak éppen ezért rendkívül fontos feladata, hogy kerülje el a kényelmes megoldásokat, s új módszerek, formák alkalmazá­sával erősítse a fiatalságban a hazaszeretetet, az internaciona­lizmus érzését, a békeszerete­tet. Az ifjúságot az igazság szeretetére, az ember megbe­csülésére, az elnyomás és az agresszió gyűlöletére, o világ közkincse, kulturális, szellemi, gazdasági javai védelmére ne­velni: a pedagógia általános feladata. A továbbiakban a szónok rá­mutatott: — A napi feladataink mellett az eddiginél rendszere­sebben és következetesebben kell kimunkálnunk azt a hosz- szútávú békeprogramot, amely az európai biztonsági és együtt­működési, illetve a nemzetközi biztonsági rendszer előmozdítá­sát célozza. E mozgalom fel­adatai sorában az eddiginél fontosabb helyet kell biztosíta­ni az általános és teljes lesze­relés megvalósításáért, a fegy­verzet csökkentéséért, o nukleá­ris kísérletek betiltásáért, a kü­lönböző válsággócok megszün­tetéséért folyó küzdelemnek. A cél a béke, a biztonság, és az együttműködés Európájának létrehozása. E feladatok megvalósításához kérjük a kongresszus, az egész magyar békemozgalom támo­gatását. Legyen jelszavunk — es értessük meg minden emberrel, hogy legfőbb dolgunk — tettek­kel szolgálni szocialista hazánk felvirágoztatását, az emberiség békéjét! Sebestyén Nándorné nagy tapssal fogadott szavai után megkezdődtek a hozzászólások. Takács Péter Komárom megyei, Végh Lajosné Veszprém megyei, dr. • Bognár József budapesti küldöttek felszólalása után Kál­lai Gyulának, az MSZMP Politi­kai Bizottsága tagjának, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa elnökének adta meg a szót az elnöklő Boldizsár Iván. A békemozgalom erejét a tömegek cselekvő erőfeszítései jelentik Kállai Gyula felszólalása Bevezetőben a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság kormánya és a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa nevében szeretettel üdvözölte hazánk békemozgalmának kép­viselőit, a kongresszus küldöt­teit, vendégeit, majd egyetér­tését fejezte ki azzal a megál­lapítással, hogy a mozgalom ereje megnövekedett, hangja, befolyása mind messzebbre hatol, és tekintélye , a nemzet­közi porondon ugyancsak ör­vendetesen gyarapodik. Aláhúz­ta azt az elvi-politikai követke­zetességet, amely a békemoz­galom tevékenységét jellemzi. Munkája jelentős segítséget nyújtott a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány nem­zetközi politikája megértetésé­hez, ami egyben azt is jelentet­te, hogy ez a külpolitika min­denkor a legszélesebb néptö­megek támogatására számítha­tott. A tömegek helyeslése, egyetértése nagy segítséget je­lentett mind a pártnak, mind a kormánynak külpolitikai tevé­kenységében. Ez a támogatás nem csupán helyeslésben és egyetértésben nyilvánult meg, hanem jelentős tettekben is — fűzte hozzá. A magyar békemozgalom mindig éberen és gyorsan reagált az imperializmus agresszív lépé­seire és határozotton szállt síkra a népek, az emberi hala­dás ügye mellett. Tevékenyen járult hozzá az imperialista ag­resszióval és elnyomással szem­beni szolidaritás kibontakozta­tásához, a világ békére vágyó millióinak összefogásához, a népek közötti barátság erősíté­séhez és ápolásához. Nem túl­zás, ha azt mondom: azok a si­kerek, amelyeket a szocialista tábor kontinensünk és a világ békéje és biztonsága érdeké­ben folytatott erőfeszítéseivel elért, a széles tömegek ilyen cselekvő támogatása nélkül nem lehettek volna olyan jelentősek és nagyszabásúak. — Mindezért, amit a magyar békemozgalom, a benne egye­sült társadalmi és tömegszer­vezetek, mozgalmak tíz- és száz­ezernyi aktivistája tett és tesz népünk, s az emberiség legna­gyobb kincséért — a békéért, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében, további si­kereket kívánva, őszinte köszö­netét mondok. — A mogyar békemozgalom annak a világméretű mozga­lomnak szülötte és része, amely­nek most ünnepeljük negyed- százados évfordulóját. 1948. szeptemberében a szinte földig lerombolt lengyelországi város­ban: Wroclawban gyűlt össze 45 ország ötszáz kiemelkedő személyisége, korunk legmesz- szebbre látó tudósai, írói, poli­tikusai és kiáltványban Jelen­tették ki: a népek nem akarnak hóborút, s elég erejük van ah­hoz, hogy o békét, a kultúrát megvédjék. 1949. áprilisában az első béke-világkongresszus de­legátusainak egy részétől a francia hatóságok megtagad­ták a vízumot, s azok a párizsi tanácskozással párhuzamoson Prágában üléseztek. Ez a ketté- osztottság már fenyegetően ér­zékeltette a hidegháború légkö­rét. Ennek ellenére, mi, , akik ott voltunk, nagyszerű történel­mi folyamat kiteljesedésének le­hettünk tanúi: a népek, a világ lelkiismeretének és felelősségé­nek a honqja szólalt meg, sok nyelven, de közös akarattal, eay célért — a béke megőrzé­séért — Ezzel egyidőben új erők je­lentek meg a világpolitika front­ján: a fasizmus felett győzedel­meskedő Szovjetunió és az ak­kor születő és viharos gyorsa­sággal fejlődő szocialista or­szágok képében. A szocialista tábor ereje és az induló tömeg- mozgalom elválaszthatatlan egységbe kovácsolódott. Ahogy a szocialista világrendszer erő­södött, úgy terebélyesedett a nemzetközi békemozgalom is. Európa volt a mozgalom böl­csője; a két világrendszer fő erővonalai itt húzódtak, az im­perializmus itt kezdte a hideg­háborút, ami mögött egy új, minden eddiginél pusztítóbb vi- I lágégés kirobbantásón mester­kedett. Kontinensünk fennmara- | dósának szükséglete hívta élet­re, s innen indult el a mozga- j lom azon az úton, amely ma már az egész földet átfogja. Benne egységben küzdenek Af­rika, Amerika, Asztrólia, Ázs:a és Európa dolgozó, alkotó né­A béke erőinek előretörése változtatta meg a nemzetközi politika irányát Ezután arról beszélt, hogy a világhelyzetben az elmúlt négy esztendő során döntő változá­sok történtek. Ma a nemzetközi békemozgalom is más körülmé­nyek között dolgozhat, mint akárcsak néhány évvel ezelőtt. Az emberiség előtt megnyílt a lehetősége annak, hogy a vitás kérdések megoldásának eszköz­tárából véglegesen kiiktathat­juk a háborút. Nyilván nem or­ról van rtt szó, hogy megvótto­1 zott az imperializmus természe- I te. A Szovjetunió, a szocialista | világrendszer megszilárdulása, gazdasági, katonai, politikai erejének, befolyásának és te­kintélyének erőteljes növekedé­se: a gyarmatbirodalmak szét­esésé, a nemzeti függetlensé­gért vívott harc sikerei, a béke- szerető, antiimperialista erők világméretű előretörése váloz- tatta meg a nemzetközi politika alakulásának Irányát és mére­[ teit. A burzsoázia politikusai a | felsorolt megmásíthatatlan té- I nyekkel és realitásokkal számol­va kezdik elfogadni a két rend­szer békés egymás mellett élé­se alapján álló kapcsolatokat. Ez segíti a nemzetközi feszü't- ség csökkenését, jelentős mér­tékben hozzájárul a nemzetközi légkör javításához, elősegíti a békeszerető erők harcát és ne­hezíti a reakciós erők provoká­ciós kísérleteit a nemzetközi helyzet élezésére. A nukleáris háború megakadályozásáról a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok között létrejött egyezménvt joggal- tekinthetjük történelmi jelentőségű eseménynek. A megsokszorozódott, szünte­lenül gyaraDodó és a Szovjet­unióra támaszkodó erőnek kö­szönhető, hogy nem lebeg a fe­jünk felett a termonukleáris há­ború közvetlen veszélye, s mind­azok, akik ezt az egységet akár­milyen oldalról gyengítik, vég­sősoron a háborúellenes, az emberi haladás élvonalában küzdő erők ellen lépnek fel, s önmaguknak, népüknek is árta­nak vele. — Sajnálatos: vannak ilyen erők azok között is, akik magu­kat a népek szabadsága, s a haladás bajnokainak tüntetik fel. A kínai vezetés szakadár te­vékenysége már eddig is súlyos károkat okozott minden hábo­j rúellenes mozgalomnak, anti­imperialista erőnek. Meggyőző­désünk, hoqy a Szovjetunió és a vele szövetséges szocialista országok — a szakadár akciók ellenére is — teljesítik történel­mi küldetésüket. — Óriási jelentőségű törté­nelmi tettnek voltunk szemtanúi és részesei, amikor a hosszú és ]• kegyetlen vietnami háború be­fejeződött. Egy kis ' nép fényes diadalt aratott a világ legha­talmasabb, legjobban felfegy­verzett, leggazdagabb imperia­lista hatalma felett. E csodála­tos győzelem titkát mindany- nyian jól ismerjük. A hős viet­nami nép közvetlenül a saját szabadságáért, földiének füg­getlenségéért harcolt, s ugyan­akkor az eaész haladó emberi­ségért. Ezt ismerték fel a hala­dás, a béke és a szabadság hí­vei világszerte. Ezért támogat­ták a hazájukat yédő hős néoet szóval, tettel, munkával, s ha kellett, feayverrel is. Kimozdult a holtpontról és komolyan előrehaladt az euró­pai béke, biztonság, a gazda­sági, tudományos, művelődési, kulturális együttműködés ügye. Aláírták a Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársaság, Lengyelország és a Német Szö­vetségi Köztársaság közötti szer. ződéseket. Elismerték az önálló, szuverén Német Demokratikus Köztársaság állami létét. A négy nagyhatalom megállapodott Nyugat-Berlin kérdésében. Ezzel elhárultak a legfőbb akadályok az európai biztonsággal és együttműködéssel foglalkozó ta­nácskozások elől. Bár a vissza­húzó erők méq hátráltatják a Csehszlovák Szocialista Köztár­sasággal való végleges meg­egyezést, Európa biztonságáért a harc eredményesen folyik to­vább. A Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi pozí­ciója jelentősen megerősödött, bekövetkezett világméretű elis­merése. A két német államot felvették az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A békés egymás mellett élés korunk egyik fő jellegzetességévé kezd válni pei. Ezért lehetett és lehet a je­lenkor legátfogóbb, leghatáso­sabb tömegmozgalma. A világ népei, a dolgozó, al­kotó emberek mindig irtóztak a hódító, rabló háborútól és arra törekedtek, hogy elkerüljék azt, mert nekik okozták a legtöbb szenvedést, közülük szedték ál­dozataikat. Az emberiség leg­nagyobb gondolkodói — Marx, Engels, Lenin — világosan lát­ták és tudományosan be is bi­zonyították, hogy a háború az osztólytársadalmak korában a kapitalizmus szükségszerű vele­járója. E rendszer osztatlan vi­láguralma idején csupán elér­hetetlen ábránd maradt a tar­tós béke. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelmével pz embe­riség történetében először jött létre olyan társadalmi rendszer, amelynek lételeme a béke. En­nek az államnak a vezetője, Le­nin fogalmazta meg elsőként a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvét, s kezdte meg a harcot gyakorlati valóraváltásc- ] ért. A szónok ezután méltatta a j Szovjetunió Kommunista, Pártja I XXIV. kongresszusának kidolgo- j zott békeproqramot, amely vi- J lágosan megfogalmazta a Szov­jetunió terveit, törekvéseit, ame­lyek egyben a földkerekseg minden békére vágyó, jószár- dékú emberének a vágyait is kifejezik. — A békés egymás mellett élés politikája korunk egyik fő jellegzetességévé kezd válni. A békés eqymás mellett élés nor­mái, amelyekre a nemzetközi kapcsolatoknak épülniök kell, csak akkor érvényesülhetnek, ha mindkét oldalon tiszteletben tartják azokat. — A békés egymás mellett élésért állhatatosan küzdve ma még erőteljesebben hangsúlyoz­zuk, hogy oz ideológiában nincs és nem is lehet békés egymás mellett élés. Az ideológiai harc, a vita és a párbeszéd azonban soha nem lehet a fegyveres konfrontáció előkészítésének fe­dőszerve, sem pediq az ellen- forradalmi fasiszta erők 5. had­oszlopa. Eszméket nem fegyverrel, hanem csak az igazsáq erejé­vel lehet terjeszteni és győze­lemre vinni. Az imperializmus védelmezői az eszmék és infor­mációk szabad áramlásáról be­szélnek. De a vitát csak addig vállalják, amíg le nem teple- ződik igazi arculatuk. A szép jelszavak mögött azonnal jelent­kezik az ideológiai diverzió, az uszító propaganda. Vereség ér­zetükben pediq az ideológiai fegyvereket azonnal valóságos, csöretöltött fegyverekkel cseré­lik fel, felrúgják a demokráciát, a törvényességet, mint ahogy ezt tegnapelőtt Indonéziában, tegnap Görögországban tették, ma pedig Chilében teszik. A nemzetközi monopóliumok ál­tal támogatott chilei reakció sem merte vállalni az osztály­küzdelmet, a törvényesség kere­tei között, hanem mindent fél­redobva, a fegyverek erejét ve­tette be — az ó szavaikat idé­zem: 4- „a marxista eszme ki­irtásáról" A haladás és a de­mokrácia veszélybe került, a ha­zafiak százai és ezrei életüket vesztették. De bárhogy alakuljon is, a helyzet, az elmúlt három esz­tendő kitörölhetetlen nyomot hagyott Chile történelmében. — A nemzetközi politika po­zitív változásai örömmel és bi­zakodással töltik el a világ né­peit. A Szovjetunió, a szocia­lista országok most arra törek­szenek, hoqy az elért sikereket megszilárdítsák. A magyar békemozgalom to­vábbi feladatairól szólva han­goztatta : a maqyar békemoz­galom kezdettől fogva arra tö­rekedett, hoqy minél nagyobb tömegeket állítson céljai szol­gálatába. Felismerte, hogy a diplomáciai tevékenyséa seqíté- sében döntő szerepet játszik a tömegek egységes vélemény­nyilvánítása és aktív tevékeny­sége. A tömegmozgalom ma már ismeri erejét. Az egyes em­ber az elmúlt negyedszázad alatt megízlelte a nemzetközt politika, a világ széles porond­ján aratott győzelem örömét és' nem kételkedik többé sem PrP- jében, sem ügye igazában, sem abban, hogy a történelem me­netét nem tudja visszafordítani senki. — Tisztelt kongresszus! A Maqyar Szocialista Mun­káspárt X. kongresszusa olyan célokat tűzött a magyar nép elé, amelyen szívesen munkál­kodik minden ember, hiszen szebb, kulturáltabb jövőjén dol­gozik. Kérjük a magyar béke­harcosoktól, mindenekelőtt azok­tól, akiket most a mozgalom vezető testületébe megválaszta­nak, hogy továbbra is minden erejükkel és tehetségükkel se­gítsék valóra váltani a szocia-. lista építés programját, pártunk békeszerető politikáját. Erősít­sék dolgozó népünkben a szo­cialista építés sikerei felett ér­zett jogos nemzeti büszkeség érzését. Ápolják és erősítsék a népek közötti barátság eszméit Sokoldalúan ismertessék a világ népei előtt a magyar dolgozók­nak a gazdaság, a tudomány, a kultúra építésében, a népiólét emelésében, a szocialista Ma­gyarország felvirágoztatásában elért sikereit. Kérjük a békeszerető erők moszkvai kongresszusán részt­vevő magyar küldöttség tagjai­tól, hogy tolmácsolják népünk őszinte békevágyát tenniaka- rását és harckészségét. Képvi­seljék a Vili. mogyar békekong­resszuson kialakított programot — mondotta, majd befeiezésül sok sikprt kívánt az újonnan megválasztásra kerülő országos béketanácsnak, a békeprogram valóra váltásán dolgozó akti­vistáknak, a békeharcosoknak, egész dolgozó népünknek. Kállai Gyula beszéde irtán Romesh Csandra, a Béke Világ- tanács főtitkára, a békeerök vi­lágkongresszusa nemzetközi elő­készítő bizottságának elnöke üdvözölte a Vili. maayar béke- konaresszust, és szólt azokról a feladatokról, amelyek a bé­kemozgalom előtt állnak. A további felszólalók között M. I. Kotov, a szoviet békebi­zottság főtitkára szólt a kong­resszus küldötteihez, maid az ebédszünet után hat szekcióban folytatta munkáját a kongresz- szus. Pénteken reggel a Vili. ma­gyar békekongresszus plenáris üléssel folytatja munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents