Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)
1973-09-20 / 249. szám
DUNÄNTOtl NAPtö 1973. szeptember W. Somberek Mókás kedvében teremtette ezt a világot a jóisten annakidején. Csupa izgalom, girbegurba vonal minden. Még szőke a táj, aranvbarnán világít a simára művelt föld, kukoricatábla zörög a napsütötte szeptemberi szélben. Aztán házak, egy, kettő. s ott mögötte is. hat, nyolc, egy új utca, új transzformátor, egy egész új telep . . . Hosszú o sombereki főutca A templom tornya ezüst-úi, nemrég állították helyre, mert leégett. Mellette hatalmas, méq habarcs szaqú éoület: az ABC áruház. Amöaött kanyarodik eqy út a kastélyhoz — most szociális otthon, rengeteg rózsával és feketeruhás öreoael az udvarán. Sauska és Mirboch-féle birtok volt ez régen, s a Mattva- sovszkvoknak is vo!t eav darab fö’diük a sombereki határban. 4100 hektár ez a határ, beletelne egy nap, míg körbejárná az ember. Hej, de sokszor körbeiárták a sombereki parasztemberek I Hajtották az állatot, művelték a ^ö'det, s szívták a jó, tehénszo gú levegőt, amit most sem okad tele füsttel egyetlen qvár'-émAny sem . . . Ipar igaz nincs Somberekén, de hát itt a mezőqazda- sáa a fő. S akinek a szövetkezet nem tetszik, hót az el iá r valahová, iparba, építőkhöz, vasúthoz . . . A munkaképes korú lakosság egyhatoda, mintegy 200 ember. * A kapu nvitva, a veranda előtt néhány tőke szőlő. Pedárs rend az udvaron. Három takaros ház, a hátsó udvaron hófehéren virít a két ól, s a góré. Csoboth Antal, minden áldott nan Szekszárda jár. Kubikos az építőknél. De ért ám mindenhez: betont önt. zsaluz, a ház körül maga csinálja az építéseket. s el is hívják: ,,Gyere már, seníts betenni ezt a gerendát, felhúzni ezt a falat . . .” A minden áldott nap korán kezdődik. — Mikor kel? — ötkor. Mecetetem a baromfiakat, disznókat. . . Két szép hosszúkásra termett coca fülel az egyik ólban, a mellettük levőben tizenhárom kacsa lefetyel. Van tón ötven csibe is. — Utazás? — Háromnegyed hatkor megy e busz a kocsma elől. — Ez egy hajtósnyi pálinkát Jelent. .. — Ha van rá pénzem, iszom egy stampedlit, ha nincs, hót nem. — Mit csinálnak a buszban? — Van, aki olvas, van, aki beszélget, van, aki alszik. — Miről beszélgetnek? — Eseményekről, politikáról, televizióró! . . . — Mióta jár el a faluból dolgozni? Felnéz, számolaat. — ötvenhétben tsz-tao lettem, hatvanhóromban otthagytam őket. azóta. — Ha megkérdezem, miért hagyta ott a szövetkezetét, megmondja? — Nem. A válasz, mint a puskalövés. Akkor nézem meg: zömök ember, erős kézzel és erős indulatokkal. Bukovinai székely, Hc- dikfalván született 39 éve ... A második háború után sodródtak Ide. — Folytassuk — mondom. — Hétre érünk Szekszárdra. Az ebédlőben megreggelizünk, megesszük a zsíroskenyeret, tejet. szalonnát, ki hogyan, okkor átöltözünk. Félnyolckor kezdünk. — Mit dolqoznak? — Ponelházakat építünk. Alapozunk, panelt állítunk . .. — Ebéd? — Tizenkettőtől félegyíg. — Jó, elég? — l ehetne jobb is, több is . , Megfelel. — Hányiq dolqoznak? — Délután ötiq. Akkor lemo- sakszunk, megyünk a buszhoz. Félhatkor indulunk hazafelé, háromnegyed hétre érkezünk haza. — Itthon mi várja? — Kisöprök a kacsák alól, előkészítek a regaeli etetéshez, a kertben gyomlálok, kapálok. Most lesz maid dióverés, kuko- (Icotörés .. . Van ebben a kertben a hétszáz ölön mindenfé'e, ami kell nekünk. — Mikor hagyja abba? — Amikor mór nem látok. Nyáridőben tehát legalább este kilenciq. Az tizenhat óra munka, két teljes műszak. —• Felesége tsz-tag? — Nem. Kézbesítő a postán — Gyerek? — Az Anti autó-motorszerelő a Volánnál. Csaba mégc,ck második elemibe jár. Ök este jönnek sorba: mi volt ma, kivel verekedtek? Van-e ötös, piros pont? Netán valami rossz jegy? Aztán vacsora, újságolvasás, ha jó a tv-műsor, megnézem, ha nem, hót lefekszem. — Mennyit keresnek ketten? — Három és félezret. — Elég? — A pénzből sosem. — Mire kellene és mennyi? Feltolja a svájcisapkát, nevet. — Sokmindenre, sok. — Tagja a takarékszövetkezetnek? — Igen. — Betétkönyve? — Az nincs. — Törlesztés? — Az van. — Beköltözne a városba? — Be. — Miért nem mennek? — Nincs rá pénz. Drága a házhely Szekszárdon. Tehát a cél: családi ház. Kerttel, baromfival, disznóval. sV Ügy harminc esztendeje 390 ház volt Somberekén. Most — májusi adat szerint — 480. De május óta legalább 20 ház készült, vagy készül. Talán 15 olyan épület van, amely eredeti állapotában maradt, a töbeit mind átépítették, tataroztak, vagy lerombolták és gjat építettek o helyére. A mezőgazdasággal jó foglalkozni, ha valaki szorgalommal és erővel győzi .. . A somberekieknek van szorgalmuk is, erejük is. Tizenhatmillió forint van a takarékban. * Ipar egyelőre nem települ Somberekén, a fiatalok nem vágyódnak a mezőgazdaságba. Elmennek szakmát tanulni, s ha végeztek beköltöznek a városba. A szülők megveszik a lakcst és hétről hétre küldik a jóféle ennivalót. így hót könnyű. Tavaly 26 nyolcadikos végzett Somberekén. Négyen gimnáziumban, hatan szakközépiskolában tanulnak tovább. Tizenket- ten szakmunkástanulónak mentek. E tizenkettőből nyolc ipari, kettő kereskedelmi és kettő mezőgazdasági szakmát választott. Négyen mindjárt munkába álltak — hárman az iparba járnak el, egyetlen egy gyerek maradt otthon a tsz-nél. Az idén 35-en végeztek, Heten jelentkeztek gimnáziumba, öten szakközépiskolába, huszonhármán szakmunkástanulók lettek — mindenki tovább tanul. Volt egy jelentkező a pécsvá- radi mezőgazdasági szakmunkásképzőbe is az állattenyésztési szakra. De visszalépett. Azt mondta: mindenki csodálkozva kérdezte, csak nem akarsz „te- henes” lenni? Hát ő inkább eljár akkor dolgozni Mohácsra . . — Jól jönne egy kisüzem - mondja a tanácselnök —, kialakulna egy munkásréteg a faluban. Akkor talán törődnének egy kicsit a közös gondokkal is. Most még ... Hót igen. Somberekén is mindenki a saját gesztenyéjét sütögeti, lehetőleg más parazsán. Sokfelé van ám így, ez nemcsak a somberekiek „erénye”. De kisüzem — bár a távlati terv alsófokú központtá emeli a községet - nem települ. A jövő képe azt mutatja, hogy egyre többen járnak majd el a faluból. Jó-e ez? — A községnek? Nem. Az idejüket máshol töltik, egyre kevesebb pénzt hoznak haza. Az igényeikkel viszont itt jelentkeznek. Gyerekeik itt laknak, itt járnak óvodába, iskolába, asz- szonyaik itt iárnok a boltba . . Ök maguk? Követelik az utat, vizet, nem értik, hogy miért kell fizetniük érte? „Én is vagyok olyan munkásember, mint a városi — mondogatják — és annak sem kell fizetni” . .. ♦ — Mikor volt utoljára idegorvosnál? Nagy dorab, mosolygós ember Görföl Mihály. Az újtelepen épített egy szép házat, öt éve fejezte be. Felvidékiek. A kérdésre válaszul nevet. — Még sose. De én nem is kerülök oda. Én már nyugodt vagyok. Kész a házam, van egy szép kertem, láthatja, ez az én birodalmam. — Hová jár dolgozni? — A Farostba. Segédmunkás vagyok. — A kereset? — Háromezer mindiq van. — Felesége is dolgozik? — Tsz-tag. — Jószág? — Három disznó. — Sosem vágyott a mezőgaz- ságba? — Nézze — magyarázza —, az én apámnak csak hét holdja volt. Minket már a föld nem húzott. Én nem panaszkodom. Most sokkal jobb, hogy emeltek a munkásnak. Kellett is, mert el voltunk maradva. Én fikizai munkás vagyok, megbecsülnek, keresek 120—130 forintot naponta. — Beköltözne a városba? — Minek? - kérdez vissza. - Jó buszjárat van, eljuthatok mindenhová. — Szórakozás? — Von televíziónk. Nagyon szeretem a híreket ... De nekem az igazi szórakozás a kert. Nem megyek én el sehová. A kocsmában mindenki egyszerre beszél, füst van. Én szeretem a csöndet és nem dohányzom. Családias vagyok. — Gyerek? — A nagyobbik most végez a Gépipariban, lehet, hogy egyetemre megy. Örülnék neki, hiszen még bírom. A kisebbik idejár hatodik általánosba. Én megmaradok itt a falun, a fiaimat szeretném taníttatni . , * Elfeledik-e az elszármazott fiák paraszt-, vagy segédmunkás apjukat? - Ismertem egy egyetemistát, aki minden tavasszal megőrült, ha megérezte a Duna illatát. Sokat szenvedett Budapesten, vissza is költözött vidékre, mór mint tanárember, hogy minél közelebb legyen a szülőfaluhoz, Somberek költő fia, Kalász Márton, nem- | rég vett egy házhelyet a szülői j ház mellett.. . Nem szabad és nem is lehet | felejteni. * Millich János alszik. Éjszakás volt. Felesége az udvaron dolgozik — ő is éjszakás volt. — Nem érek én rá aludni — méltatlankodik. Aztán tiltakozik. Nem, ő nem beszél, még talál mondani valamit. Aztán mégis. — Mindketten eljárnak a faluból? — Igen. Az uram az építőknél villanyszerelő, én a Farostban szivattyút kezelek. — Tényleg, miért nem alszik? — Nincs az embernek nyugta. Tesz-vesz. .. Két szőke, kéktekintetű gyerek hajkurósz madzagostorral [ egy kutyaköh'köt az udvaron. | — Maguké'? — Nem. Az én lányom 14 éves, a fiam 12. — Tanulnak? — A ló'nv egészségügyi szak- j középiskolába jelentkezett, a fiam még kicsi, hatodikos. — Mié-t nem költöznek be a vó rosba? — Ha a fiam végez, elme- , gyünk. — És miért? Széttárja a kezét, — Földünk, jószágunk nincs... ; Itt éppúgy a piacról kell meg- j vennem mindent. — Hová költöznek? — Talán Kaposvárra. De az méa soká lesz. Ki kell nézni a házhelyet. — Családi ház épül? — Igen. Külön van, megszoktuk. Jó a kert is, egy kis otthoni valami megterem. — Miért nem Pécsre költöz- I nek? — Ott közelebb leszünk a j fonyódligeti házhoz . . . Ja, persze. — Nem lesz nehezebb o városban? — Á, nem. Könnyen leszünk. A7 öregek itthon maradnak, nevelik a hízót. .. * Szeretnek eljárni. Volt, aki | évekig mokacskodott: se a tsz, j se a pendlizés . . . Aztán vala- I hogy bekerült Mohácsra. Otthon kérdezték tőle: „Na, Péró, hogy ízlik a gyár?” „Jól — mondta — ha ezt tudom, hogy ennyi pénzt fizetnek, már korábban is elmentem volna". A reggeli buszok nap, mint nap viszik az embereket, ötvenegyet az építőkhöz, tizennégyet Szekszárdra, huszonegyet a Farostba, másik ötvenegyet a mohácsi vállalatok várnak, Palotabo- zsokra is mennek hatan, két vasutas is akad. Görcsönydobo- káról — csatolt községe Sombereknek — ötvenen járnak el, zöme az építőkhöz. Párásak már a hajnalok, de jól látszanak a faluszéli házak, ahogy a munkásbusz kifelé kanyarog, a csupa izgalom tájba. Itt, balra fehérük az új út, magasodik az új telep transzformátora, pirosodnak a házak tetői: nyolc, hat, kettő, egy, aztán a szőke táj marad, az aranybarna, simára művelt föld, s zör- qő kukoricatáblák a szeptemberi szélben Xompis Péter Tíz „kirándulás" Magyarországon Érdekes, 1840-ben, Lipcsében megjelent mü került a közelmúltban a kezembe. Ungarn durchreiset, eurtheilet und beschrieben. Szerzője I. G. Eisner, a maga korában jól ismert közgazdasági író, sziléziai lakos, ki tíz „kirándulásban” járta be az 1830-as években úgyszólván az egész akkori Magyarországot. 1839 őszén Baranyá- oon is megfordult. (Dr. Páva István.) H osszú darabon az út enyhén emelkedik Siklós felé. Vitathatatlanul e magaslatról látszik Pécs a legkedvezőbben, különösen ha a reggeli nap bearanyozza. Mindaz, ami csak szép a városban, a legkedvezőbb fényben tündököl, a szemközti hegyvonulatra támaszkodva, szép házai, templomai, villái, szőlőhegyei kiemelkedve a legszebb panorámát mutatják. Erről a pontról tekintve még nagyobbnak is látszik, mint a valóságbon, könnyen 30—40 000 lakosra becsülhetjük, pedig távolról sincs ekkora. Mindenekelőtt a dóm uralja teljes ragyogásában a képet. Mégegyszer figyelmes szemmel néztem végig, s eleven képet raktároztam el róla emlékemben. Váratlanul gyorsan jutottam el az Eszékre vivő út első állomására, Szalántára, Itt a lakosság már horvát és valódi horvát bort kaptam reggelire, mely kemény, mint a kovakő, de olyan tüzes is, mint a szikra, melyet a kovából csiholnak, Különösen szép táj bontakozik ki, ha erdők és dombok közül kibukkanva a siklósi vár tűnik fel előttünk. Mindaz, ami csak gyönyörködteti a szemet, megtalálható itt. Balra a szőlőhegyek láncolatából néhány csillogó torony emelkedik ki, e dombokhoz kapcsolódik a magas harsányi hegy, jobbra termékeny síkság terül el, melynek végpontján magasodik a siklósi vár... Itt volt Zsigmond király eqy ideig (1400) orszá- qa rendjéinek a foglya, Még ma is láthatók szobájának falán saját kezeírásával rótt megjegyzései, melyek tiszta fényt vetnek lelki állapotára .., Nem sok ideig tartózkodtam Siklóson, de e rövid idő alatt is sok megfigyelésre volt lehetőségem. A mise éppen végétért, s nagy meglepetésemre a templomból kiáramló hölgyek a legújabb bécsi divat szerint voltak öltözködve. Hivatalnokok, orvosok, kereskedők hitvesei voltak. Az ember rendkívül meglepődik, ha ilyesmit lát olyan vidéken, ahol a köznép soraiban vajmi kevés árulkodik az európai civilizációról. Ha a ruhadivat nem is azonos a magas szellemi kultúrával, de mégis ónnak egyik előfeltétele, mert a példa utánzásra serkent, s végül átjárja még a legalsóbb néposztályokat is. — Egy vándorszínész csoport is felütötte itt sátorfáját, újabb eszköz a civilizáció terjesztésére és előmozdító sóra. Tovább a Dráva felé a vidék már mocsaras és kietlen, az út egészen kihalt. Csak balra a harsányi hegy érdekes. A lábától kezdve talán a teljes magasság negyedrészéig szőlő ko- szorúzza, minél magasabban van, annál ritkább, de annál jobb minőségű a bora. Egyike a legjobb és legfinomabb magyar vörösboroknak, a villányi, itt terem, és aki megízielte, teljes mértékben meg is becsüli. Én egy 1834-es évjáratúból ittam és biztosíthatok \ mindenkit, hoay kevés vörösbor van, mely felülmúlná ... A harsányi hegyet kőgörgeteg borítja és messziről olyan, mintha fel volna szántva. Ezért a néphagyomány azt tartja, hogy az ördög szántotta volt fel. Ezenkívül még egy jellegzetességét is megfigyeltem. mintha állandóan nap- ínyben fürödne, még akkor is, ha felhők árnyékolják be. Körülötte a tájék felhősen sötét volt, a hegy körül a légkör olyan tiszta, mintha tűző napfény sütné . . Magassága is felülmúlja a környező dombokat és íqy messzire látható útjelző. egészen Eszékiq világosan kivehető volt. Bolmányba érkeztem, abba a faluba, melyből a templomrabló Abendhauser származik, ki a pécsi székesegyház ezüst csillárját ellopta s ezáltal szomorú nevezetesséqe lett a községnek. Ottjártamkor éppen a házát és ingóságait árverezték el. Nagy sokadalom gyűlt egybe, eqymást szinte nevetséges módon túllicitálták és sok holmit messze áron felül adtak el ... Abend- hauser itt volt mészáros, ezenkívül méq vendégfogadókat is bérelt. Mindez tehetőséget nyújtott számára, hogy kétszeresen is latorkodjék. Egyrészről orqaz- da volt és bizonyára nem hagyta kihasználatlanul azon lehetőségeket sem, amelyeket a ven- dégfogadóssóq nyújt, másfelől mint mészáros a lopott jószágon hamar túl tudott adni. Korábban szerencsésen megúszott több vizsgálatot s így mindig merészebb lett. Lélektanilag jellemző azon vallomása, hogy a betörésnél azért járt pórul, mert a dómban röhögött egy szent szobrának a vállára. A nagy szellemek gyakran babonásak, miért ne lehetnének g nagy gazemberek is? Megnéztem a rejtekhelyét is, ahová a csillárt elhelyezte, nem győztem csodálkozni a merészségen és ügyességen, melyet az egész művelet során tanúsított. Mint ismeretes egy húsz fontnyira tehető darabot már letört belőle és beolvasztotta, hogy eladhassa. Minden ilyen akció során a kincset ki kellett ásnia a disznóólból és utána ismét eltüntetnie. Terme- szetesen a szomszédja szintén részes volt, íqy legalább er- oldalról nem kellett feljelentéstől tartania. E szék messze lévén mai napi célom Dárda volt. Egy horvátos külsejű fogadóba tértem be. örömömre a vendéglős és felesége németül is beszélt és biztosítottak arról, hogy minden kívánságomat teljesíteni fogják. Azért nem éreztem magam valami túlságosan, jól, mert az egész házban a tisztaság nem tartozott a sarkalatos erények közé . . . Reggel az istállóban a lovam után nézve az egyik sarokban a legnagyobb nyomorúságban lévő nőt találtam egy köteg szalmán feküdve rongyos takaró alatt. Egy kolozsvári színésznő volt, ki — úgymond — hazo- felé útjában belázasodott.., Szemmelláthatólag a halál mór kinyújtotta feléje a kezét... A láz különösen AI só-Magyarországon egyike az utasokra leselkedő legnagyobb kínoknak és veszélyeknek. A gyakran és gyorsan változó hőmérséklet, az egészségtelen víz és a rossz bor a legfőbb oka ennek. Különösen a gyalogos vándoroknak nehéz, mert nagy hőségben hosszú szakaszon nem lelnek egyetlen lakóhelyre sem, így szomjúságukban a rossz vízfolyásokra kényszerülnek, melyet szegénységükben nem tudnak borral fűszerezni. Az idegeneket, kik nem szoktak hozzá az itteni éghajlathoz, különösen megviseli a láz. Több mint 3000 diók Rekordszüret Villányban A Villányi Állami Gazdaságban az idei négy-öt hetes szüreti időszakban a villányi és a környékbeli, valamint a pécsi iskolákból több, mint 3000 diók vesz részt a' szüretelésben. A termés rendkívül jónak ígérkezik, A hét végére 460 vagon szőlőt szüretelnek le, az idény végére azonban rekordmennyiségre, 1000 vagon szőlőtermésre számítanak. Ez a gazdaság fennállása óta a legnagyobb szőlőtermés. Tavaly. amikor ugyancsak jónak mondható szüret volt, 767 vagon szólót szüreteltek Villányban. V 0 Ahol minden nap korán kezdődik
