Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)

1973-09-19 / 248. szám

/ t9T9. szeptember 19. DUNÁMTÓL! NAPLÓ Nemzetközi összefogással a gázkitörések ellen! A bányászokat fenyegető ter­mészeti veszélyek közül kiemel­kednek a váratlan szén- és gáz­kitörések, amelyek tragikus hir­telenséggel lepik meg a dolgo­zókat és sokszor életüket köve­telik. Gázkitörésnek azt a jelen­séget nevezzük, amelynél a szénben tárolt nagymennyiségű gáz hirtelen szabadul fel es többszáz tonna szenet ragadva magával áramlik a bányaterek­be. A szörnyű erővel kitörő gáz- és széntömeg tönkreteszi az áramlását akadályozó bányabiz­tosítást, jelentős hosszban meg­tölti a bányatereket, maga alá temeti az ott tartózkodókat és olyan gázkeverékkel tölti meg az elvonuló légáramot, amely gyújtás esetében a teljes bá­nyára kiterjedő, mindent elpusz­tító sujtólégrobbanásba mehet át. A mecseki szénbányákban kö­zel nyolcvan éve fordulnak elő gázkitörések. Ezek sok bányász halálát okozták. A felszabadu­lást követő években a termelés növekedésével a kitörések szá­ma aggasztóan megnővekedett. Kormányzatunk a veszély csök­kentésére rendelte el, hogy a Mecseki Szénbányák kebelében működő kutatási osztály keresse a veszély csökkentésének lehe­tőségeit. Az erre vonatkozó ku­tatások nagy nemzetközi elisme­rést váltottak ki, mivel ezek so­rán kifejlesztett védekezési eljá­rásokkal a kitörések túlnyomó részét megszüntették. Ma már a húsz év előtti helyzethez vi­szonyítva a termelésre vonatkoz­tatott kitörési gyakoriság 90 százalékkal csökkent. Ennek vi­lágszintű elismerése volt az, hogy 1969-ben Harkányban rendezte meq az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága a szén­ás gázkitörésekkel foglalkozó szimpozionát. Az eredményekhez jelentős mértékben járult hozzá az a több mint 10 éve folyó nemzet­közi együttműködés, amelyet a magyar, német és lengyel kuta­tók alakítottak ki. Ennek az együttműködésnek a keretében az egyes kutatóhelyek szakértői rendszeresen táiékoztatiók eqy- mást terveikről, kutatási célkitű­zéseikről és eredményeikről. Több esetben közös kutatásokat is végeztek. Mindhárom ország az elmúlt években jelentős eredményeket ért el a kitörés- "eszéiv csökkentésében és ez a bánvászok biztonságának növe­kedéséhez, az üzemmenet kitö­résekből eredő zavarainak meg­szüntetéséhez vezetett. Az eavüttműködés ielentős ál­lomásának színtere lesz a szep­tember 19-20-án, a Pécsi Aka­démiai Bizottsáq székhazában megrendezésre kerülő VII. kol­lokvium. Itt a lengyel, német és maavar kutatók nvolc előadás keretében ismertetik elmúlt két- é”i eredményeiket. A mecseki bánvászok naav várakozással tekintenek e találkozás felé ab­ban a reménvben, hogy er to­vábbi lépés lesz a váratlan szén- és gázkitörések megszün­tetésében. Dr. Szirtes Lajos Áktívaülés a Hegyei Pártbizottságon FELVÉTELRE KERESÜNK HEGESZTŐ és CSŐSZERELŐ szakmunkásokat vidéki munkahelyeinkre MINŐSÍTETT HEGESZTŐK és csőszerelők esetében külföldi kiküldetés is lehetséges. Szállást biztosítunk. Jelentkezés: ORSZÁGOS BANYAGÉPGYARTO VALL Budapest IV. kér, Baross u 91—95. Munkaerőgazdálkodás (Folytatás az 1. oldalról.) sait, s mindezekkel összefüggés­ben, komolyan tanulmányoz­zák a munkaverseny, illetve szo­cialista brigádmozgalom to­vábbfejlesztésében rejlő lehető­ségeket. A mezőgazdaság területén szerzett tapasztalatokról szólva Koós László leszögezte: néhány állami gazdaságban és termelő- szövetkezetben — például a bi- kali, a pécsi, a bólyi állami gaz­daságokban, valamint az új- petrei és boksái termelőszövet­kezetekben —, tudományos igé­nyű munkaszervezési tervek ké­szültek, az ágazat egészére azonban a lemaradás a jellem­ző. Vannak gazdaságok, ahol még a legelemibb hatásköri kérdések sem tisztázottak. A jó példák ugyanakkor rend­kívül előremutatóak. Általános törekvés a termelés szerkezeté­nek egyszerűsítése, a szakoso­dási folyamat gyorsítása, az élőmunka arányának csökkenté­se, s az önálló ágazati rendszer kifejlesztése. A Megyei Pártbizottság hely­zetelemzése azzal a következte­téssel zárul, hogy az iparban, a mezőgazdaságban, s az építő­iparban dolgozó kommunisták­nak továbbra is kiemelt feladat­nak kell tekinteniük a határo­zat végrehajtásának segítését. A közeljövő legfontosabb fel­adata a jó vállalati tervek ma­radéktalan megvalósítása, illet­ve a legjobb tapasztalatok és módszerek hatékony adaptálá­sa. Koós László előadását köve­tően a meghívottak vették át a szót: az aktívaülés szervezői ugyanis a rendezvény egyik alapvető céljának a közvetlen tapasztalatcsere segítését tekin­tették. Nos törekvéseikben nem csa­lódtak, élénk vita követte az előadást, amelyet találóan fog­lalt össze a tanácskozás végez­tével Czégény József: voltak, akik pontosan beletaláltak a témába, s voltak olyanok is, akik mellékfogtak. Végső ered­ményét tekintve azonban vala­mennyi résztvevőnek hasznos, tanulságos volt a rendezvény, egyértelműen bebizonyosodott, hogy Baranya gazdasági fejlő­désének — országos érvényű igazság is — nincs más lehető­sége, mint a rendelkezésre álló eszközökkel és munkaerővel szervezetten gazdálkodni. Baranya gazdasági életének számos vezető állású munkása néhány mondatban illusztrálta, hogy az irányítása alatt álló eaységben mit sikerült megva'ó- sítani a párt- és kormányhatá­rozatból, ugyanakkor ezek az apró referátumok ezt is elárul­ták, hogy bizony sok helyen még ma sem tudnak mit kezde­ni a munka- és üzemszervezés­sel, annak szellemét, törekvéseit nem értették meg. Az elmon­dottakból a határozat számos béklyójára is fény derült. A Szi­getvári Konzervgyár igazgatója például arról beszélt, hogy a gyár termékeinek 80 százaléka exportra kerül, a piacok isme­rete nélkül a munka- és üzem­szervezés fabatkát sem ér. Szemléletes példát mondott ar­ról, hogy kezdetben a munka- és üzemszervezéstől remélték valamennyi problémájuk megol­dását, olyannyira a részletekbe mentek, hogy azt is számolni kezdték, hogy egy munkósnőnek hányszor kell a kezét műszakon­ként felemelnie. Ugyanakkor minden kiló anyagot tízszer kell megmozgatniuk — ennek megol­dása sokkal égetőbb feladat. Bácskai Frigyes, az Élelmiszer- kereskedelmi Vállalat igazgató­ja találóan jegyezte meg: igaz, hogy a munka- és üzemszerve­zés hosszú esztendők programja kell, hogy legyen, nem lehet kampányfeladat, de óva intett attól, hogy ez amolyan, hát ak­kor ráérünk szemléletet eredmé­nyezzen. Szikszói Tibor, a BCM igazgatója elmondotta, hogy ők nem vártak az ágazati és nagyvállalati irányelvek megér­kezésére, sokkal korábban hoz­zákezdtek a munkához. Ezt az öntevékenységet azonban nem fogadták egyértelmű lelkesedés­sel. Felvetette, hogy az üzem- szervezéssel megbízott öt fős csoport, melyben három közgaz­dász dolgozik, náluk közvetlenül a gyár legfelső irányítása alá tartozik. Magyarázatában egy­ben a szervezet fontosságáról is véleményt nyilvánított: „ . .. ha erről lemondunk - mondotta — lemondunk arról is, hogy a vál­lalat munkáját hatékonyan irá­nyítsuk. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat képviselője gyakori hiányosságokra hívta fel a résztvevők figyelmét, amikor a saját vállalatuk problémáiról szólt: ők is várták, hogy gomb­nyomásra, felsőbb utasításra, csalhatatlan módszerek alapján megindul a munka- és üzem- szervezés. Ez késett, így termé­szetesen ők is késtek. Ennek el­lenére azonban tettek néhány olyan szervezési intézkedést, amely nélkül a mostani re­konstrukciós gondjaik: közepette a vállalat a teljes zűrzavar kö­zépette, működne. Sokszor szóltunk mór az új- petrei termelőszövetkezet nagy­szerű eredményéről, a tegnapi tanácskozáson az elnök javasla­tot tett a mezőgazdasági üze­mek közötti együttműködések megszervezésére, a termelöszö vetkezetek önfinanszírozási le hetőségeinek kidolgozására, a szakosított telepek komplettíra- zására. Figyelemreméltó volt a megállapítása, miszerint az új telepék beindításakor sokkal nagyobb türelmet kellene tanú sítani, hiszen az iparban 1-2 esztendő is elmúlik, mire a gé pezet tökéletesen működik, az állattenyésztési telepektől meg már „holnapután" várják az eredményt. A Kesztyűgyár kép viselője elmondotta, hogy a piac és a munkaerőhiány kény szerítő hatása közepette kezd­tek hozzá a munkaszervezéshez és az ezzel foglalkozó hatékony szervezet létrehozásához, munka- és üzemszervezés azon­ban nem kizárólag az ő felada­tuk, valamennyi gazdasági ve­zető kötelessége. Az MSZMP Szigetvári járási Bizottságának képviselője párt koordináló és ellenőző munkájáról beszélt. Végezetül Schwarcz József, a Mecseki Szénbányák pártbizottságának titkára ismertette a szénbányá­szok munka- és üzemszervezés­ről alkotott véleményét, tevé­kenységét.- Nem lehet a munka- és üzemszervezés cél — mondotta —, csak eszköz, módszer a vá lalati hatékonyság növelésére. Természetesen megyei, vagy népgazdasági szinten ez némi képpen másként van, azonban általános érvényű igazság, hogy a gazdaságpolitikai munka szerves része, hatékony eszköze. A Mecseki Szénbányák törekvé se, hogy széleskörű szervezéssel ésszerűsíti a munkafolyamato­kat, munka- és üzemszervezéssel segíti a tervfeladatok mennyisé gi és minőségi mutatóinak tel jesítését, a termelő kapacitások jobb kihasználását, a gazdasá­gos termelést a nehéz fizikai munka megszüntetését. Ugyan­csak szervezési intézkedésektől várják a vállalati irányító szer­vezet tökéletesítését, az üresjá­ratok, a párhuzamosság kikü­szöbölését, a vállalat óriási szellemi kapacitásának haté­kony kihasználását. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a munka- és üzemszervezés rangját az adja meg igazán, amit a munkások közvetlen környezetükben vég- hezvisznek, a párt- és kormány­határozatot ugyanis, a közép­szintű vezetők és munkások ak­tív közreműködése nélkül, még csak nagy vonalaiban sem le­hetséges végrehajtani, s az iga­zán hatékony szervezés náluk is csak a bányában, a fejtésekben, vagy a munkapadok mellett old­ható meg. Békés Sándor Lombosi Jenő Megkezdődött a SZOT országos nőkonferenciája Több mint 250 dolgozó nő, szocialista brigádvezető, mun­kásasszony és a szakszervezeti nőmozgalom vezetői részvételé­vel kedden megkezdődött a SZOT titkárságának országos nőkonferenciája a szaktanács székházában. A tanácskozáson részt vett Baranyai Tibor, az MSZMP KB pórt- és tömegszer­vezeti osztályának helyettes ve­zetője és Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Taná­csának elnöke is. A konferenciát Gól László 5ZOT-titkár nyitotta meg. A két­napos tanácskozás céljáról szól­va hangsúlyozta, hogy egyetlen központi kérdés — a munka- vállalás és az anyai hivatás — köré csoportosítva lényegében a nőpolitikái határozatokkal kap­csolatos feladatok eqészét át­tekintik, s megvizsgálják, mi­ként lehetne a szakszervezetek erejét méq céltudatosabban fel­használni a nömunka feltételei- nek további javítására, a nő­politikái határozatok végrehaj fásának gyorsítására. A konfe­rencia egyik feladata, hoqy a tapasztalatok alapján további javaslatokat, még kedvezőbb megoldásokat keressen és ala­kítson ki. A megnyitó után Crerván Mártonná dr., a SZOT nőbizott ságának elnöke tartott vitain­dító előadást a munkavállalás és az. anyai hivatás egyezteté­sének időszerű kérdéseiről. A nőbizottsáq elnöke részle­tesen összegezte a dolgozó nők, az anyák érdekében hozott köz­ponti és helyi intézkedéseket, hangsúlyozta: a dolgozó nő számára kulcskérdés a bizton­ságos, örömet nyújtó munka. A legjobb szociális intézkedés is csak mérsékelheti a gondokat, ha a nők munkafeltételei nem javulnak, ha feladatait csak ne­hézségek árán tudja elvégezni. A tapasztalatok alapján meg­állapítható, hogy az anyákat védő rendelkezések jók, végre­hajtásuk, ellenőrzésük a mun­kavédelmi gyakorlatban azon­ban méq nem eléq következe­tes. Még sokféle fizikai, er­kölcsi és pszichikai sérelem éri, érheti az anyát a munkahe­lyén. A kollektíváknak megér­tőén és felelősen támogatniuk kell a gyermeket váró, nevelő anyákat. Az elmúlt tíz év alatt 250 | ezer fővel nőtt a férfi és csak I 34 ezerrel a női szakmunkások száma, ugyanakkor 47 ezerrel emelkedett a férfi, és 139 ezer fővel a női betanított mUnkáso ké. Ez art mutatja, hogy a segédmunka terhe lassan át­kerül a nők vállára. A munka­helyet kereső nők — ha dol­gozni akarnak — kapnak mun­kaalkalmat, de ezt a fejlődést nem követte a nők megfelelő szintű szakmai képzése. Változ­tatni kell az ifjúkori képzésen is. Nagy gond, hogy m lánygyer­meket a csalód, sőt az iskola is csak részben vagy sehogyan sem tájékoztatja az ipari pó­lyákról, viszont befolyásolják a munkát vállalókat a hagyomá­nyok, s jelen van a mielőbbi pénzkeresés szándéka is. Úgy ítéljük meg — hangsúlyozta a beszámoló, hogy a nők szak­képzésének helyzete ma az a terület, ahol újratermelődhet, megcsontosodhat a nemek kö­zötti egyenlőtlenség. A szakszer­vezetek számára a munkásnők képzésének, továbbképzésének segítése politikai kérdés. A konferencián ezenkívül há­rom korreferátum hangzott el a női munkavállalás jelenlegi helyzetéről és problémáiról, a mai család problémáiról, és a dolgozó nő társadalmi, politikai tevékenységéről, majd ezeknek megfelelően három szekcióban a vitával folytatta munkáját a SZOT nökonferenciója, ★ A Szakszervezetek Országos Tanácsa országos nőkonferen­ciáján Rameisl Ferencné, a Szakszervezetek Baranya me gyei Tanácsának titkára, Nagy Sándorné, a Szakszervezeti Ok­tatási Központ vezetője, és Ki­szeli Béláné, az SZMT nőbizott- ságónak tagja képviseli me­gyénket, A tegnap kezdődött kétnapos konferencián a mun­kavállalás és az anyai hivatás időszerű kérdéseiről tanácskoz­nak « réjztvevőfc. Vályi Péter 1919 -1973 Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Vályi Pé- tér elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese baleset során szen­vedett súlyos sérülés következtében, szeptember 18-án elhunyt. Vályi Péter elvtárs temetése szeptember 24-én (hétfőn) 15 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjá­ban. Vályi Péter elvtárs munkatársai, elvtársai és barátai 14 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA, A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA Vályi Péter Szombathelyen született 1919. december 25- én. Szülei és testvérei 1945 óta tagjai vol­tak a pártnak. Szombathelyen kitüntetéssel érettségizett, majd 1942-ben ti o Budapesti Műegyetemen vegyészmérnöki oklevelet szer­zett. 1944. őszéig o si- montornyai bőrgyárban lo- boratóriumve- zetö volt — ezt követően a szekszárdi munko- szolgálatos századhoz hívták be. 1945 januárjában letartóz­tatták, azzal a váddal, hogy kommunista propagandát foly­tat. Szüleit a nyilasok internál­ták. Nyomban a felszabadulás után, 1945. áprilisában Szom­bathelyen lépett a Kommunis­ta Párt tagjai közé. Korábbi munkahelyén, a simontornyai bőrgyárban bekapcsolódott a termelés megindításának mun­kájába s részt vett a helyi kom­munista pártszervezet megala­kításában. Hamarosan o párt- szervezet vezetőségének és a gyár üzemi bizottságának tag­jaként is aktív politikai tevé­kenységet folytatott. 1947-ben vállalatvezetővé nevezték ki, 1948 januárjában pedig az Országos Tervhivatal­ba került előadóként. Itt később osztályvezetővé nevezték ki, a Tervhivatal pártszervezetének vezetőségi tagja lett. Más tár­sadalmi megbízatásoknak is eleget tett: tagja lett a vállala­ti szakszervezeti bizottságnak, továbbá a Bőripari Munkások Szakszervezete Központi Veze­tőségének. 1948—1952 között a Közgazdasági Egyetemen dol­gozott: a tervgözdaságtani, il­letve az ipargazdaságtani tan­széken adjunktusként, majd docensként tevékenykedett Vályi Péter halálával fájdal­mas veszteség érte az országot az államférfi üzemi szeren­csétlenségének híre őszintén megrendítette a magyar közvé­leményt, százezrek figyelték aggódva az állapotáról kiadott újabb orvosi jelentéseket. A riasztó közlemények után most mégis nehéz tudomásul venni, hogy nincs többé. Ismert politikus volt, tiszteké, becsülte a közvéleményt. Gyak­ran talált alkalmat, hogy széles körben, a sajtó, a televízió esz­közeivel tájékoztasson az ország, a világ dolgairól. Sokan már szinte személyes ismerősnek te­kintették, mert úgy' érezték, hogy az őket izgató lényeges kérdésekre válaszol logikusan, szuggesztíven, kellemes humor­ral. A „kényes" kérdések éle nála megtört a szókimondó, szellemes válaszokon. Akik személyesen is találkoz­tak vele, kiváló előadói képes­ségén túl arról is meggyőződ­hettek, hogy hallgatni, figyelni is tud. Őszintén akart és tudott tájékozódni, tanulni másoktól. Valamennyi ízében bktív, min­den iránt érdeklődő szakember és a kis ügyek iránt is fogé­kony politikus volt. Ebből táplál­kozott embersége, közvetlensé­ge, intellektusa. Figyelmességgel és biralmá val tüntette ki mindazokat, akik vele együtt dolgoztak. Szerették 1950-től (t pártapparátus­ban, 1953-tól pedig az ipar­irányítás fontos állami poszt­jain fejtette ki tevékenységét, tilt 1954-ben lett az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese; 1967-ig a Terv­hivatal első el­nök-helyettesé­nek tisztét töl­tötte be. Ezt követően pénz­ügyminiszter­ként, a Köz­ponti Bizottság gazdaságpoli­tikai bizottságának tagjaként végzett eredményes, kiemelke­dő munkát. 1971. májusában nevezték ki o Minisztertanács elnökhelyet­tesévé. Jelentős szerepe volt hazánk nemzetközi gazdasági kapcsolatainak elmélyítésében. Elnöke volt a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok bizottságá­nak, s miniszterelnök-helyettesi kinevezésétől kezdve ellátta a Magyar Népköztársaság képvi­seletét a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában. Elnöke volt a magyar—szovjet, a ma­gyar—lengyel és a magyar—ro­mán kormányközi gazdasági együttműködési bizottság ma­gyar tagozatának. Az MSZMP X. kongresszusán a Központi Bizottság tagjává választották. Kiemelkedő munkásságának odaadó, fáradhatatlan tevé­kenységének elismeréseként számos magas kitüntetésben ré­szesült Tulajdonosa volt a Népköztársasági Érdemrend arany fokozatának, két ízben tüntették ki a Munka Érdem, renddel, s megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát is. Munkásságával hazánk határain túl is őszinte elismerést és meg­becsülést vívott ki; tulajdonosa volt több magas külföldi kitün­tetésnek is. őt mint pártmunkást, mint gyár­igazgatót, lelkesedtek érte mint előadóért a Közgazdasági Egye­tem immár húsz éve végzett hallgatói. Egykori munkatársai az Országos Tervhivatalban, a Pénzügyminisztériumban, s azok, akik külföldi útjai és gyakori üzemi látogatásai során kerül­tek vele kapcsolatba, most mind-mind megrendülést, fáj­dalmat éreznek. Eltávozott kö­zülünk egy kommunista poli­tikus, egy hivatásának élő naqy- szerű ember. Legutóbbi beosztásában mint miniszterelnök-helyettes, hazánk állandó KGST képviselője volt. Kormányunk, orszáqunk gyászá­ban osztoznak a Kölcsönös Gaz­dasági Segitséq Tanácsa tagál­lamai is. A tagországok képvise. lói — valamint a KGST-szérve- zet munkatársai a megmond; hatói, hogy Vályi Péter velük együttműködve elévülhetetlen érdemeket szerzett az integrá­ciót hosszú távon szervező komplex program kidolgozásá­ban és a végrehajtás kezdeti lépéseinek megszervezésében. Búcsúzni míndiq nagyon nehéz. Most különösen az. mert nagy feladatokra hivatott politikus életét, alkotó ereje teljében ra­gadta el a véletlen üzemi tra­gédia. Derűs, közvetlen lényét újra és újra felidézzük, emléke erőt, emberséget sugároz.

Next

/
Thumbnails
Contents