Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)
1973-09-18 / 247. szám
/ 1973. szeptember 18. DUNANTOtl NAPLÓ Küzdelem az olajért Szénhidrogénnyomok Baranyában A jövőben több földtani fúrási végeznek megyénkben Lassan, csendben népte- lenedö falucska a göcseji dombok között Pusztaapáti. 1960-ban még 261-en lakták, 1970-ben már csak 155-en, s e szám azóta is csökkent. Ez a falucska másfél hónapja beverekedte magát az ország köztudatába. Neves vendégek fordultak meg határában, hogy saját szemükkel is lássák azt, amiért korunkban olyan kitartó küzdelmet vív az ember szerte a világon, s ami Pusztaapátit is a hirnév szárnyára kapta. 3ön az ólai! A történet . jó pár hónapja kezdődött. Akkor, amikor az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt Dunántúli Kutató és Feltáró üzemének geológusai a zalai olaj keletkezéséről alkotott új elmélet igazolására Pusztaapáti határában kitűzték a P-1 fúrási pontot, s odatelepítették az üzem legkorszerűbb fúróberendezését, az R—53-at. Ezzel 6000 méterig lehet vallatni a föld mélyét, itt azonban „csak" 4800 méter volt a cél. Július utolsó napjaiban már túl voltak a fúrósok a 2500 méteren, amikor a furadékban — dolomitot hozott fel éppen a fúróiszap — olajnyomokat figyeltek meg. A „sima" fúrásból nyomban magfúrás lett, s a kiemelt mag — olajos dolomit volt. 2661 és 2718 méter között olajtestet harántolt a fúró. Jöttek a szokásos vizsgálatok. Talpnyomás 251 atmoszféra — az évmilliók óta lent szunnyadó olaj ilyen nyomással készült a felszínre törni. Izgalmas órák. At kellett szerelni a lyukfejet. Ha a kutatási célra elhelyezett berendezés marad, az nem tud ellenállni a feltörő olajnak — akkor még nem tudták, hogyan ér fel - és elviheti a tornyot mindenestől. Kovács Zoltán és Kiss Győző fúrómesterek irányításával sikerült elhelyezni a közel 40 mázsás hidraulikus kitörésgátlót, utána a 2700 méternyi termelőcsövet. Mikor ezzel megvoltak, átöblítették a fúrólyukat, lovászi olajat nyomtak le, ez pedig megindította a pusztaapáti olajat a felszínre. Nagyszerű és ritka pillanat, amikor egy új mező első kút- ján megjelenik az olaj. (Mesélik, hogy valamikor — most már bizony több mint 30 éve — amikor Budafán egy új területen megjelent az első olaj, az akkori MAORT teljes vezérkara a szó igazi értelmében amúgy ruhástól megfürdött benne. Ma már higgadtabbon fogadják az ilyesmit, s Kovács Zoltán, Kiss Győző, Tanai István, Bölecz Sándor, Fitos László, Tóth József meg a többiek, akik végigcsinálták ezt a néhány izgalmas napot, megilletődötten bámulták a 10 milliméteres fúvókén előtörő olajat. Óránként 8,5—9 köbméterrel kezdődött 12 atmoszféra nyomáson. És milyen olaj? Hát nem az a fajta, amit olaj néven elképzelünk. Nem az a mézszerűen csordogáló, kékes-sárgán csillogó folyadék, hanem sűrű, vastag, csaknem fekete matéria, ami a szabad levegőn hamar megdermed. A zalai olajosok ezzel a fajtával akkor találkoztak először, amikor a felszabadulás utáni első új mező, Nagylengyel befutott, s erre a fajta olajra éoült meg Zalaegerszegen a Zalai Kőolajfinomftó. Egyetlen ,,sapka” vagy mező? Hót szóval Pusztaapáti is befutott. A P—1 azóta „lehiggadt" és nyugodt, egyenletes tempóban 200 köbméter körül ad naponta. Most készülnek a folytatáshoz, mert azért még kíváncsiak arra, hogy a megtalált clatt nem rejtőzik-e másik, esetleg több és vastagabb réteg . .. És arra is, hogy milyen kiterjedésű a „mező". Ebből az egy fúrásból ugyanis nem tudni még, hogy valóban olajmezőt tolóitok-e vagy csak egyetlen „sapkába” fúrtak bele. Sapka alatt az olajosok azt a felbol- tozódást értik, amiben mintegy csapdában helyezkedik el az olaj. Nos, ez a sapka igen változatos méretű lehet, s a földtani viszonyoktól függ, hogy társtalanul van-e a mélyben, vagy egy nagyobb rendszer része. A P—1-nél most az a nagy kérdés, hogy a sapka közepébe, vagy szélébe találtak-e bele, s hogy egyáltalán milyen kiterjedésű ez az olajtest. Akkora-e, hogy minden túlzás nélkül mezőnek nevezhetik? Két újabb -fúrási pont kitűzése, majd a fúrások lemélyítése adhat erre választ, s csak az újabb adatok birtokában lehet szó az újonnan talált olajkincs mennyiségének becsléséről is. Az eddigiek alapján az biztos, hogy ez az olaj más, mint a közelben lévő Szilvágy—33-ason talált. A pusztaapáti triászkori dolomitban van, és a karsztvíz felhajtóereje hozta fel, a szilvágyi pedig alsó-krétakori törmelékes mészkőben helyezkedik el, ahonnan gáz emeli a felszínre. Harc a fiatalításért * I Pusztaapáti sikere most ismét a zalai olajra irányította a közfigyelmet. Amióta Szeged közelében oly gazdag mezőre leltek, Zala mintha háttérbe szorult volna, s úgy véljük, hogy a budafai és a lovászi mezők — amelyek pedig három évtizednél hosszabb ideje adják az olajat — elöregedtek. Az igaz, hogy régen megszűnt az a világ, amikor az olaj magától, azaz a rétegenergiától jött a felszínre. A háborús idők rabló- gazdálkodása nagyban felelős ezért. Bár ez csak meggyorsí- | tptta az egyébként elkerülhetetlen folyamatot. Akkoriban a földgáz fölösleges melléktermék volt, fűtőenergiának is csak egy elenyésző töredékét használták. Csaknem az egészet kieresztették, a levegőbe, igaz, elégetve. A földgáz-fáklyák fénye messzire világított, s aki ebben a látványban gyönyörködött, nem is sejtette, hogy a láng a mező haldoklásának li- dércfénye. A rétegenergia kimerült, az olajat mesterséges eszközökkel kellett a felszínre hozni. Szorgalmasan bólogató mélyszivatyI tyúk százai pótolták az energiát. Aztán jöttek a különböző másodlagos termelési módszerek — gázvisszanyomás, majd a vízbesajtolás ... És mindezen erőfeszítések ellenére is az olaj 30—35 százalékát sikerült csupán kitermelni. Gondoljunk csak bele: a 30-as évek közepe óta a föld mélyén rejtőző olajnak mindössze az egyharmadát sikerült kihozni! A „maradék" j kétharmadról — sok millió tonnáról - le kell mondani? A technika mai állása szerint — igen. Illetve - némileg szépíteni lehet még a dolgot, de az 50 százalékon túl aligha lehet jutni. A „szépítésre" jelentős kísérletbe kezdtek a zalai olajosok. Néhány éve kutató mélyfúrások során a budafai mezőben, a termelő rétegek alatt 3500 méter körüli mélységben gazdag széndioxid-mezőt találtak, ami alkalmasnak látszott az újfajta másodlagos termelési mód bevezetésére. Széndioxidos kezelést mór azelőtt is alkalmaztak, de a „hajtóanyagot" távolról, tartályban szállították a helyszínre, s úgy sajtolták le a kiszemelt kutakba. Az új módszer lényege az, hogy a hatalmas saját energiával feltörő széndioxidot vízzel keverik — tehát valami fantasztikusan erős szódavizet csinálnak —, s azt eresz- ; tik le az olajtartó rétegekbe. A saját energia még mindig olyan nagy, hogy nincs szükség kompresszorozásra, „sajtolásra”. A nagynyomású széndioxid új, fiatal energiát ad a rétegeknek, s ez hozza fel a lent maradt olaj egy részét. A budafai mezőben ezzel a módszerrel ezekben a hetekben 70 kutat állítanak ismét termelésbe és előkészületben van az ugyancsak elöregedettnek mondott lovászi mező kútjainak a megfiatalítása is. De valóban elöregedtek-e a zalai olajmezők? Az erről folytatott beszélgetésben dr. Biró Ernő főgeológus, a DFKÜ igazgatóhelyettese és Barabás László főmérnök voltak a partnereink. Kutatási irány- A kérdést így kellene pontosítani: felkutattunk-e minden olajat Zalában? - mondta dr. Biró Ernő. — A válasz erre egyértelműen: nem. Az eddig lefúrt kutak többsége lényegében három nagyobb területen sűrűsödik, ezeken kívül csak elvétve vannak kutatófúrások. Ez nem mondható alapos megku- tatottságnak. A fúrási üzem kutatási területének hatalmas térképét nézzük. Zola a térkép egyik sarkában van, s a bejelölt fúrási pontok nagy többsége Bázo- kerettye, Lovászi és Nagylengyel térségében található, a megye területének nagy részén, s azon kívül, Vasban, Veszprémben, Somoayban és Baranyában elszórtan összesen talán száz.- Számunkra létkérdés —veszi át a szót Barabás László —, hogy itt olaj legyen. Csökkent a dolgozó fúróberendezések száma, s ezzel a kutatásra fordítható keretösszeg is. A berendezés-csökkenés a kutatást, és főleg a dunántúli kutatást sújtotta. A kutatás súlypontja átcsúszott az Alföldre, ahol kedvezőbb földtani viszonyok mellett gyorsabban lehet eredményt elérni.- A Dunántúl megkutatott- ságáról nem beszélhetünk, kutatni tehát szükséges. Mi történik ennek érdekében?- Néhány éve megkezdődött a mélységi kutatás — válaszol dr. Biró Ernő. — Országos hírt keltett fúrásokat mélyítettünk 4000 méter alá. Ilyen fúrás eredménye volt egyébként a budafai széndioxidmező. A program akkoriban megszakadt. A kutatók optimizmusát tulajdonképpen Pusztaapáti igazolta, hiszen az eredmény elméleti alapjai már megvoltak.- Mi volt ez az elmélet?- Az, hogy az olaj mélybeli útját nem kelet felé, hanem Nagylengyeltől nyugatra, délnyugatra kell követni — gyakorlatilag szűz területen. Ortahá- za, Szilváay és most Pusztaapáti bizonyította, hogy a kutatás iránya helyes volt. Erre kell tovább haladnunk a nagyobb mélységek felé.- Tehát a megkutatottnak, talán már elöregedettnek is vélt Zalát olaj szempontjából még perspektivikusnak tartja?- Feltétlenül! Es Baranyában?- S mi a helyzet Zalán kívül?- Északra — a Kisalföld felé — és délre, délkeletre további kutatási feladataink vannak. A fiatal pannon üledékek, illetve az idősebb képződmények sok gazdag olajcsapdát rejthetnek. A geológiai adatok értékelése alapján kijelölhetők a leginkább perspektivikus területrészek, amelyeken a geofizikai előkutatást követően határoz- j hatók meg a fúrásos kutatásra legérdemesebb pontok.- Ilyennek tekinthetjük a Mecsek délnyugati előterét is? Baranyában egy idő óta kutatásokat végeznek.- Az eddig lefúrt kutakban szénhidrogén-nyomokat találtunk. Ez így önmagában még nem jelent semmit, de ha meggondoljuk, hogy a Dráva túlsó ■ oldalán a jugoszlávok gazdag szénhidrogén előfordulásokra j bukkantak, mi sem hagyhatjuk ! megkutatlanul ezt a területet. Az igazság kedvéért azonban j hozzáteszem: a mi oldalunkon I a somogyi, baranyai területen I mások a földtani viszonyok, j mint odaát.- Tehát Baranyát hagyják?...- Nem. A következő tervidőszakban több földtani alapfú- , rás várható még Baranyában. Végeredményben ezek döntik majd el, érdemes-e tovább ku- I tatnunk orrafelé. Hársfai fstvőw I Megnyílt az Expressz cipőüzlet Már jóval a nyitás előtt nagy sor állt a pécsi Sallai utca három előtt, ahol — s ez nem mindennapi esemény — a nagykereskedelem, a Dunántúli Cipő-nagykereskedel- mi Vállalat saját költségén nyitott elegáns cipöüzletet. Az Expressz önkiszolgáló cipőüzletet, amely az olcsó, de divatos cipők boltja akar lenni, tegnap délelőtt adta át Molnár György igazgató a személyzetet adó és a boltot üzemelő kiskereskedelmi vállalat, a MERUKER képviselőinek. Százféle fazonú és színű férfi, női és gyermekcipőt árusítanak itt, egyik ára sem haladja meg a 3C0 forintot, az átlagár 150 forint. Évi 8—10 millió forint forgalomra számítanak. Az Expressz nem egyedüli színfoltja a majdani üzletutcának, szemben vele a nagykereskedelmi vállalat saját költségén egy reprezentatív cipöszalont hoz létre, ahol exkluzív igényeket elégítenek ki. Már a nyitás előtt nagy tömeg érdeklődött a boltban kapható áruk iránt. Párizs után Nem megy ki a divatból a bőrruha A kereskedők a hideg időt várják — Villáminterjú két igazgatóval A nyárvégi párizsi bőrhét a börszakma legfontosabb világ- eseménye és iránytűje. Itt találkoznak a bőr előállítói és felhasználói, hogy üzleteket kössenek és tájékozódjanak a piac, a termelés, a technikai haladás és a divat jelenbeli és várható irányzatairól. Mindebben Baranya könnyűipara felettébb érdekelt, tekintve két legnagyobb exportőrét, a Pécsi Kesztyűgyárat és o Pécsi Bőrgyárat. Különösen a Bőrgyár tekintett nagy várakozással az esemény elé, hiszen a bőrhéttől várta: mi lesz az utóbbi időben megcsappant keresletű ruházati sertésvelúr bőrökkel? A külkereskedők társaságában természetesen mindkét gyár vezetője és vezető szakembere megfordult. Hazaérkezésük után mindkét gyár igazgatójával interjút készítettünk. Megdrágultak a kesztyűbőrök GULYÁS JÓZSEF, a Pécsi Kesztyűgyár igazgatója a jövő évi kesztyűbőr szükségletek lekötésén fáradozott. — Évről évre a párizsi bőrhéten találkozunk régi szállítóinkkal és keresünk újabb szállítókat. A jövő évi import szükségleteink biztosítottak, a svéd, a spanyol, a francia és a nyugatnémet piacról. Az olasz piacon is történtek kötések, de ezt még a párizsi bőrhét előtt tárgyalta a TANNIMPEX. Itt érdekes eltolódás figyelhető meg. Két évvel ezelőtt még nem dolgoztunk olasz bőrökkel, jövőre viszont már szükségletünk egynegyedét szerezzük be Olaszországból. Kesztyűbőrökből hiány van a világpiacon, ezért mentünk Olaszországba, ott még kapható. Felveszünk két jól képzett ívhegesztőt és automatahegesztőt — legalább 10 éves szakmai gyakorlattal — Német nyelvtudással előnyben. Jelentkezni lehet: A PROSPERITÁS KTSZ munkaügyi osztályán. Bp., (X., Viola u, 45. — Mi a helyzet az árakkal? — Továbbra is emelkednek a bőrárak, a nyersbőr árak emelkedésére való hivatkozással. A drágulás 10—15 százalékos, s ezt a tőkés eladásainknál természetesen mi is érvényesíteni fogjuk a kesztyű árában. Hogy miért kevesebb a kesztyűbőr, annak az is magyarázata, hogy az exportáló országokban a nagyobb testű juhok tenyésztésére ösztönöznek, hogy több legyen a hús, a nagyobb testű juhok bőrét viszont inkább már ruházati bőrökké készíti ki, s nem kesztyűbőrökké. Együttműködés a finnekkel — A bőrruházat keresletében a Kesztyűgyár is érdekelt, hiszen az idén bőrruházati üzemet hoztak létre. Mivel kecsegtetett Párizs? — Tartja magát a bőrruházat. Sok bőrruhát és sok szép divat- bemutatót láttunk, nem helytállóak tehát azok a jelzések, hogy a bőrruha divatja leáldozóban van. Előretörnek a sima nappa bőrök, de ez nem azt jelenti, hogy a ruházati sertésvelúr nem kell, legfeljebb a részaránya csökken. A kereskedők azt mondják, ha hűl az idő, ismét élénk lesz a kereslet. — Találkoztak-e valamilyen gépújdonsággal? — Nem. Viszont egy finn bőrruhagyárral ötéves együttműködési megállapodás kereteit körvonalaztuk. Ezzel a céggel már korábban is leveleztünk. A megállapodás értelmében ők adnák a modelleket és a gyártási ismereteket, mi pedig az alapanyag nagy részét és a munkát. Egyetlen tárgyalás ke—• vés volt a megállapodáshoz, abban maradtunk tehát, hogy a finnek képviselője októberben Budapestre jön és leülünk tárgyalni. Nem rózsás a helyzet, de a velúr marad CSENDES LÁSZLÓTÓL, a Pécsi Bőrgyár igazgatójától először azt kérdeztük, derűlátóbb-e a párizsi bőrhét utón, mint előtte? A válasz az, hogy egészében igen. De ... — Egyáltalán nem rózsás a helyzet. A korábbi párizsi bőr- heteken sorban álltak a vevők, hogy kapjanak ruházati velúrjainkból. Ilyen érdeklődés most nem nyilvánult meg. Régi, nagyobb vevőinkkel, a svédekkel, a nyugatnémetekkel folytatott tárgyalásaink azonban arra engednek következtetni, divat marad a velúr. Csak az időjárás is kedvezzen. Hiszen végeredményben a múlt évi enyhe tél vetette vissza a ruházati velúrok keresletét. — És az árak? — Sajnos visszaestek az árak, nem lehet olyan magas árakat elérni, mint az év első felében, — Milyen érdeklődést keltettek a Pécsi Bőrgyár legújabb termékei? — Bemutattuk cipővelúrjainkat. Tetszett, tetszett, de megrendelést egyelőre nem kaptunk. Mintatételeket kértek. Egyébként ezen a párizsi bőrhéten semmi olyan különlegessel nem találkoztunk, ami iqazán új lenne, ami igazán sláger lehetre. Csak egy a biztos: a bőröknek- sohasem fog bealkonyulni, a bőr örök. Kevesebb a külpiacokra — Végűt is hogyan alakút az idén a Pécsi Bőrgyár eddig töretlenül felfelé ívelő tőkés exportja? — Számítunk arra, hogy a visszaesés után, ha nem is a korábbi magaslatokra, de fellendül a bőrök kereslete. Most már jönnek vevőinktől a színlehívások, s most az a legfontosabb, hogy a határidőket pontosan teljesítsük. Mindennek ellenére az idei évre tervezett exportot a Pécsi Bőrgyár nem tudja hozni — mondotta végezetül Csendes László igazgató. Miklósvári Zoltán A \ 4
