Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)
1973-09-16 / 245. szám
Közös dolgainkról elvtárs, mérnök úr... — Gazdagok vagyunk mi leélem, nagyon gazdagok! Itt a mérnök a legolcsóbb, a mérnök a tedd-ide tedd-oda ember... — Tudja, mi van itt? Diploma-imádat, mérnök-istenités, technokrata uralom! o A tudományos-technikai forradalom „órát éljük, az elektronikus számítógépek korát, s ezzel együtt a még mindig élő manufaktúrák, barkács módszerek, ösztönös megoldások időszakát. A mérnök a nagy lehetőség, s egyben az ütközőpont. Ha akarom munkás, ha akarom fehér köpenyes értelmiségi - „tojásfejű", sajátos szemlélettel és érdekekkel. Politika és tudomány, szakma és elkötelezettség — ezek a fogalmak sokak fejében rögtön ellentétpárokká válnak —, ha mérnökökről esik szó, mások pedig éppen ellenkezőleg vélekednek, valahogy így: a szaktudás ma egyet jelent a politikával, A mérnök egyszer elvtárs, másszor úr. A mérnökök között van a legtöbb sorsával elégedetlen ember, s a mérnökök között találhatjuk talán a legtöbb olyan embert is, aki nem ismeri ezt a szót: munkaidő. Beszélgessünk tehát a mérnökökről I Első beszélgetésünk célja úgy ahogy pontosítani a képet, s ezzel együtt vázlatosan válaszolni arra a kérdésre: vajon miért olyan, amilyen? o U. E. vegyész, tudományos kutató. ötkilós kopott aktatáska — ötkilónyi könyv, jegyzet, folyóirat. A táska mellett hálószatyorban karfiol: ez a kedvence, vacsorára lesz. Nem elegáns, nem választékos — nem hasonlít mérnökre, pláne tudósra nem. Pedig az. Doktor, tudományos fokozata van, az Akadémia több bizottságának tagja. A szakmában országszerte ismerik — Pesten talán többen köszönnek rá előre, mint itt, ahol él és dolgozik. Nem szereti a protokollt, nem szívleli a köntörfalazást. Kezdjük tehát mi is a közepén! — ön szerint van-e mérnök- ellenesség? — Mindig is volt, amióta csak diplomát osztanak... — Miért? — Ez már látja bonyolult dolog. A válasz minden korban és minden esetben más és más. Régen a munkás azért volt mérnökellenes, mert a mérnököt a kizsákmányolok közé sorolta; ma mindenekelőtt azért, mert úgy érzi: a mérnök is csak egy fehéringes, egy valaki az íróasztalok mögött ülő ezrek közül, tehát hivatalnok, aki helyett dolgoznia kell, s aki mégis általában jóval több nyereséget kap, mint ő... Ez persze így rettenetesen leegyszerűsített dolog, de a lényegre azért rámutat, s ez a mérnöki munka hatékonyságának kérdése. Sok mérnökünk van — az emberek azonban csak kevés helyen érzik saját munkájuk vonatkozásában ennek előnyeit. .. — Ez csak részben a mérnökök vétke... — Igaz. Ha egy gép áll. vagy csak egy-két műszakban termel, már verjük a vészharangot — de ha egy mérnök technikusi munkát végez, vagy még azt se — csend van. Tehát a szemlélettel van a legnagyobb baj. — A gazdasági vezetés szemléletével.., — Nemcsak! Mert az érintett mérnökök jelentős része is hallgat. Az íróasztal, a csendes és elegáns iroda tekintélye nagyon sokak szemében nagyobb a műhely, a gyártócsarnok tekintélyénél, s bizony, ha mód van a választásra, többen választják a fehér köpenyt a kéknél . . . Tucatnvi példát mondhatnék arra, hogy friss diplomával szívesen vállalta a termelés közvetlen irányításában való részvételt, az messzebbre jutott rangban, tekintélyben, fizetésben is — mégsem ez az út a divatos. — ön szerint mi a mérnöki tekintély alapja? — A végzett munka, természetesen, Hogy ki, milyen feladatokat vállal, s azt hogy lát- jc el. Szerintem igazi tekintélye csak annak van az emberek Mérnök szemében, aki semmilyen vonatkozásban sem hivatalnok, s nem igénytelen. Aki nem gépies, aki nem lesi ar órát, aki nem bástyázza maaát körül saját kis problémái falaival. Hangerővel nem lehet tekintélyt szerezni, makulátlanul villogó fehér köpennyel sem, s természetesen kedveskedő, leereszkedő vállveregetéssel sem ... — És mi árt a legtöbbet ennek a tekintélynek? — Sok minden árt, de legjobban az intrika. Ez egy betegség nálunk, valóságos ragály. Félszavak, fintorok, legyintések rombolják egymás tekintélyét, a nyílt, átgondolt, hadműveleti szintű rágalmazásról, fúrásról nem is beszélve. S ez megint a szemlélet torz voltára utal, hisz emögött az áll, hogy nagyon sokak szemében az előrelépés kizárólag rangbani előrelépést, tehát státusz-problémát jelent... o P. I. építész. Azok közé a mérnökök közé tartozik, akikre azt mondják az ismerőseik: szakmája fanatikusa. — Kering önről egy anekdota ,.. — Miszerint dossziéval bújtam a feleségem mellé az ágyba ... — Telyit igaz? — Jobb, ha azt mondom ..' — ön sokat dolgozik, sokan ismerik, s nagyon sok tisztelője van— Való igaz, mindenütt akad ismerős és megértő támogató is. — Ha egy pályája elején állá fiatalember tanácsot kérne öntől, hogy miképpen éljen, hogy elismerjék és szeressék — mit mondana? — Mindenekelőtt azt mondonám: gondold át mégegyszer, hogy az lettél-e, ami lenni akartál, van-e kedved ehhez a munkához, mert ez mindennek az alapja. — Tehát a hivatástudat — Pontosan. — Beszéljünk erről! — Ügy gondolom, errő! az egyetemeken is többet kellene beszélni, vagy még inkább a középiskolákban. Nagyon sok gyerek csak körvonalakat lát, ha a jövőjére gondol — vagy egyszerűen csak külsőségeket. Aztán itt van az egyetemi évek komolyságának kérdése. Érdemes lenne elemezni, miért morzsolódik le olyan sok ember, miért ilyen ijesztően nagy a bukottak aránya? Nehéz az anyag? - Nem hinném,.. — ön szerint sok a mérnökünk, vagy kevés? — Azt semmiképpen sem mondanám, hogy kevés. — Tehát nem jól gazdálkodunk szellemi kapacitásunkkal? — így is lehet mondani. De az is egy kérdés, biztos-e, hogy a szellemi kapacitás nagysága egyenes arányban van a mérnökök számával? Nagyón sok mérnök diplomáját lepi a por, azaz nagyon sok olyan ember van, aki az utolsó vizsgával befejezte a tanulást, s ebben az esetben egy évtized után már csak statisztikai tény a diploma ... — Tanulni, de mikor? — Szerintem folyamatosan, s mindennap. — Az ön módszere? — Mindennap olvasok. Ami a legszűkebb szakterületemről szól, azt részletesen, alaposan áttanulmányozom, ami csak érinti, art átnézem, hogy tudjam, hol keressem majd, ha kell. — Egy mérnök lehet elégedett ember? — Lehet. — Akkor is, ha irigvei vannak, ha bizonyos körökből kimarad... — Az önbecsülés és elégedettség alapja a teljesítmény. Amit fontosnak tartok, az szép lassan mind megvalósul. Bármerre is nézek, látom, hogy él, hat, amit csináltam — s ez nagy érzés. — Térjünk vissza a pályakezdő fiatalhoz... A kérés után mi lenne a tanácsa? — Ne azt nézd, hogy más mit csinál... o S. B. fiatal mérnök, s egyben ifjúsági vezető. Elegáns hivatalában fogod, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy hivatalnok. Fesztelen, egyszerű, magával ragadóon őszinte. Nyugodtan megkérdezhetem tehát, amit a háta mögött szinte mindenki megkérdezett: — Itt több a pénz? — Kevesebb. — Hát akkor miért? Nevet: — Nem volt könnyű lépés, az biztos, de logikus lépés volt, mert mindig is az ember érdekelt a legjobban. Nem mentek rosszul a dolgaim a vállalatnál szakmai szempontból, sőt azt mondhatom; szép jövő előtt .álltam, s bármilyen furcsa is, ez is segített abban, hogy így döntsék. Eljövetelem nem volt menekülés, ezt nem mondhatta senki. Mérnök vagyok, s ifjúsági vezető lettem — de hát miért zárná ki e két dolog egymást? Az az igazság, hogy már az is sok mindent elárul, hogy ez a lépésem ilyen szenzáció lett. .. Számomra sohasem volt a szakma és a politika két ellentétes dolog, így aztán a visszafelé vezető utat sem érzem lezártnak. — De az idő közben rohan. — Hát kutatómérnöknek négyöt év után már tényleg nemigen mehetnék vissro, de végül is van más lehetőség is .., Szakmai szempontból vesztek, ez nem vitás, de ezt pótolja az a sokminden más, amit a laboratóriumból sohasem ismerhettem volna meg. A szó legszorosabb értelmében kitágult előttem a világ, szélesebb lett a horizont, új összefüggéseket ismertem fel és értettem meg — s ez a továbbfejlődés szempontjából se kis dolog ... — Műszaki körökben gyakran legyintenek a politikusokra, s úgy látom, fordítva se ritka az ilyesmi... — Van ilyen, s ez a lehető legrosszabb dolog. Az értelmi- ség-ellenesség néhány helyen valóban sikk, mint ahogy sokak szemében a politikamentesség egyet jelent a színvonallal... — És ez a fiatalokra is igaz ... — Jónéhány helyen. — Egy pályakezdő fiatal jelleme, jövője szempontjából mi a legdöntőbb tényező? — Természetesen az, hogy mit lát, illetve, hogy mit bíznak rá. Általános tapasztalat: az egyetem után törés következik be szinte minden fiatal életében. Az egyetem egy kicsit még mindig melegágy. A gyár pedig sokhelyütt harctér. A beilleszkedés még a legjobban szervezett, illetve vezetett helyen se könnyű, de különösen nehéz olyan vállalatnál, ahol taktikázni kell, ahol láthatatlanok az erővonalak. Ez nagyon sok keserűséget okozhat, s nagyon sok energiát emészt el. Aztán jön a másik probléma — a foglalkoztatottság. Egy fiatalember nagy dolgokról álmodik, komoly feladatokról - s túlnyomó többségük egyáltalán nem akkor boldog, ha semmit sem kell csinálnia. Ilyen fiatalok is vannak, de félő, hogy ezek sem mind ilyenek voltak, amikor beléptek a gyárkapun... Egyszóval: aki kijön az egyetemről, az többnyire dolgozni akar, produkálni, s persze keresni... — Ami szintén ritkán sikerül ... — Ez is gond. A tekintély szempontjából is, s abban a tekintetben is, hogy kiből milyen szemléletű ember lesz. Ahol túl keveset keres a fiatal mérnök, ott egyrészt a tekintélye kerül veszélybe, másrészt az ambíciói, hisz a pályakezdés legtöbbször a családalapítással is egybeesik, ehhez pedig pénz kell. Kezdődik tehát az ügyeskedés, a fusizás ... — A tv-javítás - mérnöki diplomával. — Például. — Mit tehet a KISZ? — Sokat, pontosabban: alapvető érdekühk, hogy a lehető legtöbbet tegye. Most nem a pénzre gondolok persze, hanem arra, hogy a légkör, a lehetőségek megfelelők legyenek. Arra, hogy előbb-utóbb minden fiatal megtalálja helyét, fontosságát, s felismerje a távlatait is. Sok nemes energiát kötnek le pályázataink, melyek egy része valóban jelentős hasznot hozott mind a fiataloknak, mind a vállalatoknak. A pályázat azért is jó, mert átlépi a szervezeti kereteket. Nyílt a téma, mindenki hozzászólhat, nemcsak az illetékes osztály dolgozói, s ez mór önmagában izgaimassá teszi a dolgot. A pályázat ugyanakkor egyben ön-, illetve továbbképzés is — méghozzá a legolcsóbb formában. Pesze, ott nem lehet sikerre számítani, ahol a pályázatok szinte ol- vasatlanul kerülnek a fiókba, vagy ahol elfogadnak valamit megvalósításra, fizetnek, s aztán azonnal el is felejtik a témát... — Megint a közönynél vagyunk. — A legnagyobb ellenségünk. Fellelkesíteni nem nehéz az embereket, még a legfósultabbak- ban is van valami produkólni- akarás, az igazán nehéz ezzel az akarással, lelkesedéssel jól gazdálkodni .. . — Ezt a KISZ-titkár mondja, vagy a mérnök? — Mindkettő, természetesen. o K, D. nem is tagadja, hogy fásult, hogy tulajdonképpen semmi sem érdekli. Mint mindig, most is a Nádorban találkozunk: ritka nap, hogy be ne nézne. Bányász, voltak újításai pénzt is keresett - úgy érzem nem is keveset, most mégis csők elvétve akad megelégedett szava. Kérdezem, de nem válaszol komolyan, mígnem hirtelen azt mondja — ha én kérdezhetnék, tudnám, mit kérdezzek! — Na, mit? Papírt tolok elé, írja.- írjam? — kérdez félreérthetetlen mosollyal.- Igen.- És közli? — Miért ne — mondom. — No, akkor lássuk I 1. Meddig tart még a technikusok uralma? 2. Meddig megy az még úgy, hogy ha valami rosszul sikerül, okkor leváltunk egy mérnöi:öt? Más szóval: miért a mérnök mindig az áldozati bárány? 3. És azt mikor érjük meg, hogy ha készítünk egy tervet, akkor az szent, s meghatározza ténylegesen a főbb irányokat hosszú távra? Terv, operatív terv, módosított terv, átdolgozott terv, kibővített terv, szűkített terv s ez nemcsak a termelés területén, hanem a fejlesztés vonatkozásában is így van. De hát meddig? o Ezek a portrék, s ezek a beszélgetések túlmutatnak egy réteg belügyeinek határain, magától értetődő tehát a vélemény és ellenvélemény. Következő beszélgetéseink egyrészt a most felvetett kérdések kibontását célozzák majd, másrészt megpróbálnak válaszolni a vitában elhangzó kérdésekre, érvekre. Az emberék' eredményesen akafnak dolgozni, de ehhez egyebek mellett az kell, hogy jól érezzék magukat munkahelyükön. Ennek meg egyebek mellett az az előfeltétele, hogy jól érezzék magukat, s eredményesen dolgozzanak a mérnökök is. Nem túloz tehát a cím. Beszélgessünk közös dolgainkról. Békés Sándor Bárdosi Németh János Nyárfák árnya Lefogva jó csikóim gyeplőt a szélbe dobva 6c vágtatni nem tudok már, tempósan sétálgatni ez itt a jelszó egyre, hol van az ifjú vágta, virágos árokparton nyárfákat nézni messze. Szaladó jó csikóim mérföldek útporában emlék a régi tájról, s rímeim könnyű röpte elakadt, mintha úszna, foszlánya fent a fákon csöng, de a csöndülése síró harangok gyásza. Galambosi László Táltos-király Uraml Uraml Táltos-királyi Vadásztam' a fiaidnál. Ölelkeztem lányaiddal. Szikrázott a kamra, pitvar. Hajoltak rám nyírfaágról. Dübörgőit az ezüst sátor. Ezüst sátor borulása, nászi kendők suhogása sugarával felébresztett. Sárkánylóra ringó nyerget varázsoltam fehér1 sásból. Vágtattam az éjszakából. Uram! Uram! Táltos-királyi Meddig él a vándor sirály IT Meddig csattog szárnya, tolla? Hajladozol. Zekéd fodra érinti csak arcom, kezem. Lángok fölé emelkedem. Lángok fölé magasodva imbdlyog a Sorsok tornya. Uram! Uraml Táltos-királyi Meddig él a vándor sirály I? Hasogatnak sarlós szarvak. A jég-bikák megtipornak. Mélybe nyomnak a fagy-lovak. Adjatok egy égi lovatI Nyújtsatok egy égi ágat. Hadd tátsam föl deres számat. Dér a számon megolvadjon. Boruljon rám Hattyú-asszony. Hattyú-asszony jázmin-inge a szívemet melegítse. Uiam! Uraml Táltos-királyi Meddig él a vándor sirályt? Hajladozol. Zekéd fodra érinti csak arcom, kezem. Csillag-völgyben, gyémánt tetőn az ősökre emlékezem. Dühöng a víz. All a kerék. Lazítaná nyurga derék. Dühöng a víz. Kong a fejsze. Sújt a kisebb kerekekre, lendítenék a nagyobbatI Dühöng a víz. A test roskad. Drága molnár megmérettél. A hináros habba estél. Kö-lombok a kőmalomnál. Kőoltáron kő-gyertyaszál. Kő-búza a kőgaraton. Kő-tajtékon kő-hal-halom. Kő-árva már a kőmalom. Uraml Uraml Táltos-királyi Meddig él a vándor sirály!? Jajongott a molnár-asszony. Nem várta, hogy megvirradjon. Várta már, hogy mennybe szálljon hívogató rózsaágon. Hívogató rózsaágon fölizzik az égi lábnyom. Uram! Uraml Táltos-királyi Meddig él a vándor sirályI? Hajladozol. Zekéd fodra villog, mint a pitypang bolyha. Pitypang bolyha hova röppen? Ki bukdácsol köd-özönben? Magasodjál édesapám. Rádborulna édesanyám. Édesanyám, kelj föl gyorsan I Magasodj az iharosban. Hadd lássam, hogy újra láttok. Cipelem a teli zsákot. Teli zsákból leng a virág. Nárciszok és petúniák kavarognak körülöttem. Forog a táj gyöngy-tükörben. Uraml Uraml Táltos-királyi Meddig él a vándor sirály!? Sáspalástom kiterítve, hogy a szirom hosszan hintse. Feleségem, szárnyas fiam, lengnek a fény titkaiban. Visz a vihar, mint a vadat. Szunnyadunk a szirtek alatt. Káldi János Fúdd el, jó szél, fúdd el Fúdd el, jó szél, fúdd el a röpke levelet, virágszép hazámat kerüljék a telek. A nagyvilág fölül hessentsd el a varjat, tépd el a szárnyait bajnak, zivatarnak. Teríts derűt, békét városra, tanyára, nőjön óriásra a csönd aranyága. Mintha anyám lennél, avagy édestestvér, elvesző utamon nekem is segítsél. Fúdd el, jó szél, fúdd el egemről az árnyat — ahova indultam, végül eltaláljak. DnMM 7
