Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)

1973-09-13 / 242. szám

1973. szeptember 13. DUNANTOll NAPLÓ i „Légi híd" a Dráva felett A jugoszláv hídépítők megkezdték a vázszerkezetek w beemelését — Uj híd a Fekete-vízen Közel tíztonnás vasszerkezetek j szállnak a folyó felett: a jugosz­láv hídépítő vállalatok meg- j kezdték a Dráva két partját ősz- I szekötő kábelhídon a vasszerke- j zetek szállítását. Mint arról ko- rábban már beszámoltunk, a j határfolyó mindkét oldalán fel­állítottak egy-egy 40 méter ma­gas kóbeldarut, melyeket most acélsodronyok kötnek össze, mintegy 400 méteres hidat ké­pezve a két ország között. A lé­gi szállítópálya üzembehelyezé­se az 1971. októbere óta folyó hídépítési munkálatok egyik leg­jelentősebb eseménye. Az UVATERV tervei alapján a | magyar Hídépítő Vállalat a j Dráva mindkét partján elkészí- I tette az alépítményeket. A süt- I tői mészkővel borított pillérekre . — a kormányszervek által kötött egyezménynek megfelelően —, a jugoszláv vállalatok építik rá j az ugyancsak jugoszláv cégek által gyártott vasszerkezeteket. A légi szállítópálya kiépítése e munkálatok előfeltétele volt. A j hidat 11 méter hosszú szerke­zeti elemekből állítják össze, j melyeket a helyszínen szege­cselnek. Jugoszláv oldalon az első I szerkezeti elemek .már a- helyű- | kön vannak, a legizgalmasabb munkaszakasz — a folyó köze- ■ pének átívelése —, azonban még hátra van. Magyar olda- ■ Ion is folyik a munka, bár közel ' sem ilyen látványosan. A Feke- te-vizen a réginél háromszor szélesebb híd épül, s új hidakat kap a drávaszabolcs—harkányi út is. A határátkelő állomásra vezető úton két kisebb hidat építenek. A 316,5 méter hosszú új Drá- va-híd szerelését a horvát Bü­ro Dakovic vállalat brigádiai végzik, de ha ők végeztek, is­mét egy magyar periódus követ- i kezik, az út burkolása, a gya- ! logjárdák megépítése, a korlá­tok elkészítése és e'helyezése, valamint a festés és a világítási rendszer meqépítése a magyar vállalatok feladata lesz. B. S. Milyen a tömegköz'ekedés helyzete? Számos közérdekű téma Amivel a Baranya megyei Tanács bizottságai foglalkoznak Az utóbbi időben megélén­kült a tanácsi bizottságok munkája. Ezt az is mutatja, hogy számos közérdekű téma foglalkoztatja őket, s egy-egy ülésen érdekes viták, véle­ménykülönbségek alakulnak ki. A nyári „uborkaszezon” után nemsokára kezdődnek a har­madik negyedévi bizottsági ülések. Az Igazgatási és Jog- politikai Bizottság következő ülésén például napirendre tűzi a helyi tanácsok működési szabályzatait, tevékenységük tapasztalatait. Megbeszélik a Megyei Tanács rendeletéinek betartását, a felülvizsgálat eredményét. Végül — időszerű és igazán érdekes témaként — a szövetkezetek állami felügye­letének ügyes-bajos gondjait vitatják meg. A Gazdaságpolitikai Bizott­ság a második félévben a szarvasmarha-tenyészéssel fog­lalkozott, most a nők helyzeté- ! vei kapcsolatos tanácsi hatá­rozat végrehajtását vizsgálják meg, és napirendre tűzik — örökzöld téma! — a tömegköz­lekedés helyzetét Baranyában, különös tekintettel Pécs váro­sára. Az utolsó negyedévben szintén érdekes napirendi pon­kialakult bérarányaival. A Mű­velődéspolitikai Bizottság szin­tén közérdekű kérdésekkel | foglalkozik. A közművelődés területéről való — és vitára al­kalmas — téma a Pécsi Nem­zeti Színház ama tevékenysége, amely a munkásosztály és az ifjúság színházkultúráját hiva­tott emelni. Milyen szerepet tölt be Baranya közművelődé­sében a Mecseki Kultúrpark? Ez egy másik időszerű téma. A gyermek és ifjúságvédelem területéről két érdekes napi­rendi pont: mekkora szerepe van a megelőzésnek az ifjúkori bűnözés kialakulásában? És szintén egy éles vitára alkal­mat adó gond: az általános is­kolát végzett állami gondozot­tak továbbtanulása, illetve munkábaállása. Megvizsgálják Komló testnevelési és sport- mozgalmának helyzetét is. A bizottság nagyszerűen dolgozik a műemlékek ügyében — napi­rendre is tűzték a műemlékek védelmét, valamint a bara­nyai kastélyok és udvarházak helyzetét ismertető előadást is. A Tervgazdasági Bizottság az építőipari kapacitás hely­zetét, a lakossági szolgáltatás eddigi célkitűzéseinek meg­valósulását, valamint az V. öt­éves tervi lakásépítkezések elő­készületeit tűzte napirendre. Itt ejtenek szót a társadalmi mun­ka jelenlegi gondjairól is. Szőlőkoüi^áin | a balaton joglárí j sző.öskerteHben > Az állami gazdaságokban i > tavaly próbálták ki az Egye- ) 5 sült Államoktól vásárolt, kor- í < szerű szőlőkombójnokat. A | legjobban bevált Chisholm- j i Rydet OW mintájú gép úgy- J ) nevezett rázólécekkel műkö­< dik. Ezek a tőke termőfelüle- <5 s tét megmozgatják, és a szó J ) szoros értelmében lerázzák a > ? szőlőbogyókat. A kombájn l természetesen nem alkalmas < s csemegeszőlő szedésére, \ > csakis borszőlőt szüretelnek > í vele. A lerázott szőlőszemek > < a gépre szerelt gyűjtőasztal 5 £ ra hullanak, innen a termés í j a hátrafelé mozgó szállító­) szalagokra kerül, amelyek í í szállítótartályba továbbítják ? a szőlőt. A hulladékot két j | ventillátorral lefúvatják, s így j i a tartályba csakis szőlősze- > í mek juthatnak. A kombájn £ j évente 600—650 órát dolgo- f | zik, és 170—240 hektárnyi í í szőlő szüretelését „bízhatják ] ) rá". Ezzel 200 dolgozó kézi í munkáját helyettesíthetik, j Ilyen kombájnok kezdik meg \ S most a munkát a balaton- i ? bogiári szőlóskertekben. I Uj javítóműhely, korszerű szociális létesílmény Készül a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat új telepe A Köztisztosági Vállalat új székhaza mór befejezés előtt áH, előtte pedig bontják a régi épületeket Fató: Erb János A felüljáró építése miatt a I Rózsa Ferenc utcában levő la­kások és vállalati épületek nagy részét már lebontották. Az utolsó „kiköltözködők" között van a Pécsi Köztisztasági- és Útkarbantartó Vállalat. A jelenlegi helyett ugyanis a vállalat új központját a Bolgár Néphadsereg útján alakítják ki. Áz itt folyó munkák közül a jelenlegi legnagyobb beru­házásnak tekinthető az új köz- i ponti iroda és szociális épület, j melynek befejező munkáinál tartanak az építők. A négyszin­tes, modern épület alapvetően megváltoztatja majd a dolgo­zók helyzetét, hiszen a régi központban égető probléma volt már a szociális helyiségek hiánya és a zsúfoltság. Az új helyen úgy tűnjk mindennek lesz helye. Az épület földszint­jén fürdőket, férfi és női öltö­zőket, valamint a hőközpontot helyezik el. Az első emeletre kerül a korszerű, kétszáz sze­mélyes étterem és a hozzá- csatlákozó melegítőkonyha, míg a második és harmadik emeletet az irodahelyiségek foglalják el. A hatmillió 340 ezer forintos beruházás a kivi­telező —, a Tolna megyei Ál­lami Építőipari Vállalat — ígérete szerint a következő hónap végére készül el. Az új telep kialakítása azon­ban ezzel nem fejeződik be. Az év elején adták át a nagy­méretű szerelőcsarnokot és ja­vítóműhelyt, jelenleg pedig egy lakatos- és gépkocsifénye­ző műhely épül. Kongresszus előtt a nemzetiségi szövetségek Ez év őszén tartják kongresz- szusukat a magyarországi nem­zetiségi szövetségek. Elsőnek október 26—27-én a Magyaror­szági Románok Demokratikus Szövetsége tartja tanácskozását, ezt november 8-9-én a hazai német-ajkúak konferenciája kö- . veti. A Szlovákok Demokratikus | Szövetsége november 21—22-én j ülésezik. A kongresszusok sorát november 26—27-én a hazai délszlávok országos megbeszé­lése zárja. Az őszi eseménysorozat elő- ] készületei során készült felméré­sek — mind a szövetségek tevé­kenységét, mind a szocialista f internacionalizmus elvein alapu­ló nemzetiségi politika érvénye­sülését illetően számottevő fej­lődésről tanúskodnak. Nemzeti­ségeink kulturális kapcsolatai tovább erősödtek Szlovákiával, Jugoszláviával, az NDK-val és Romániával. Az érintett orszá­gok működése és segítsége a magyarországi délszláv, szlovák, német és román lakosság okta­tásának és kulturális tevékeny­sége színvonalának emelésében olyan igény, amelynek — a köl­csönös megértés szellemében történő — kielégítése számorte- vően segíti nemzetiségi műve- I lődéspolitikánkat. „Lányokat is, lányokat is../ „Kokét" kitüntették tot találhatunk a munkaterv­ben: az ipari szövetkezetek la­kossági szolgáltatásait. Mi a helyzet a nemzetiségi pedagógusok továbbképzésé­vel? Többek között ezt a kér­dést is felvetik a Nemzetiség- politikai Bizottság következő ülésén, ahol ismertetik a Ma­gyar Rádió Pécsi Stúdiója nemzetiségi adósainak munká­ját, szólnak a nemzetiségi könyvtárak feladatairól, a nem­zetiségi honismereti munkáról és a helytörténetírás helyzeté­ről is. Nagyon érdekesnek bi­zonyul a nemzetiségek demog­ráfiai helyzetéről szóló napi­rend. Munkaerő-utánpótlás, ifjúsá­gi munkaerőgondok — a Fog- lalkoztatáspoltikai Bizottság napirendjén szereplő téma. De foglalkoznak mással is: a tanácsi ipari és építőipari munkások bérrendezés után Szállítási szakembert felsőfokú képesítéssel és nagy gyakorlattal, szílliiásszervezési inunk jkörben alkalmazunk. Jelentkezést: „Nagykereskedelem" jeligére a Hunyodi úti hirdetőbe kérünk. A magas kitüntetés viselője szőke, mosolyog és kedvesen fesztelen. Az iskolaköpeny zse­béből veszi elő a medáliát és félszeg-büszkén mutatja az igaz­gatónőnek: „ezt kaptam..." — A barátnőmmel megyek az utcán, jön szembe egy ismerős srác. Rögtön azt kérdi, te is ott voltál azon a nógrádverőcei marhaságon? Rögtön felszaladt a pumpa, elmagyaráztam neki hol voltam... Erre azt mondja: csak nem te vagy az a lány, akit kitüntettek? Azután egy szót sem szólt, csak gratulált. — Sokszor kap megjegyzése­ket a fiúktól? — Előfordul. Végignéznek, art mondják: na nézd csak, egy ifjú gárdista. Mi is az ifjúgárda? '— És ilyenkor mit mond? — Azt, hogy gyertek el egy- egy foglalkozásunkra, gyakorló tunkra, majd meglátjátok. De néha egyszerűbb azt mondani a szemtelen hosszú hajúaknak: majd megtudod, ha katona le­szel ... — Nehéz a katonai jellegű kiképzés? — A, dehogy. Ezt csak a fiúk mondják . . . Ö a „kisparancsnok", a lá­nyoknak pedig egész egyszerű en csak „Kokó”. így ismerik a pécsi Janus Pannonius Gimná­ziumban s nekik akkor is csak „Kokó" marad, ha éppen pa­rancsol. Már pedig az ifjúgár­da foglalkozásokon a legtöbb­ször az övé az utolsó szó: sza­kaszparancsnok és a vezénysza­vának 25 ifjúgárdista lány en­gedelmeskedik. Már amikor. Mert évközben meg lehet en­gedni némi lazítást, olyankor még fesztelen diáknak is sza­bad lenni —, csak akkor nem, ha rajtuk az egyenruha, ha tú­rán, szemlén, vagy csak egysze­rű gyakorlat közben bizonyítani kell: mi is vagyunk annyira ka­tonásak, mint a fiúk . . . Ért a heccet soha sem hagy­hatják ki: ha bárhol is felvonul a pécsi Janus Pannonius Gim­názium ifjúgárdista leányszaka­sza, mindig, mindenki előtt el- éneklik az üzenet Kun Bélának című dalt, amelyiknek egyik so­ra így szól, „lányokat is, lányo­kat is sorozzanak bakának . . .” Persze nemcsak a „szájuk jár”: az ifjúgárda augusztusi országos szemléjén a pécsi gim­názium leánycsapata szálas le­gények előtt szerezte meg a har­madik helyet. • — Mióta ifjúgárdista? — Négy éve. Először közkato eo voltam, aztán rajparancsnok és most a leányszakaszt veze­tem. — Nehéz a lányoknak paran­csolni? — Néha igen. De mi megért­jük egymást, legtöbben egy osz­tályba járunk, így könnyebb. — A legtöbb középiskolás lánynak még a „diákegyenru­ha", a matrózblúz, sötét szok­nya is nyűg. És az ifjúgárdista egyenruha? — Az más. Szép és mi így vagyunk igazán gárdisták. Civil­ben még diákcsínyeket is meg­engedhet magának az ember, de az egyenruha kötelez. — És ez mit jelent? — Hűha... sok mindent. Egyszer majdnem verekedni kel­lett ... A szőke 17 éves iánynak 3,7 a tanulmányi átlaga, szereti a szaktárgyakat, a gyermekgondo­zást és mindent, ami ezzel ösz- szefügg és nem nagyon szereti a reált: a matekot, meg a fizi­kát. Kaposvárra készül tanító­képzőbe, de addig is rengeteg dolga van — persze a tanulá­son kívül — például még nálá­nál is ifjabb tagokat toborozni az ifjúgárdába. Továbbra is a measzokott aktivitással dolgozni a KISZ-ben, ahol eddig iskolai szervező titkár volt, nemsokára kezdődik az űj kiképzési év . . . — Melyik a kedvenc zeneka­ra? — A Bergendi és az Illés. Egyformán. — Mit csinál szabad idejé­ben? — Olvasok, zenét hallgatok, szeretek táncolni és szórakozni. — Mit csinálnak az osztály- társnői ugyanez idő alatt? — Olvasnak, zenét hallgat­nak, szeretnek táncolni és szó­rakozni . . . (Kovácsevics Mártát a pécsi Janus Pannonius Gimnázium IV/ A. osztályos tanulóját az ifjú­gárdisták országos szemléje al­kalmából a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatával tüntették ki.) D. Kónya Jegyzet Hiába a „fellebbezés“ „Jól érzik-e magukat Pécsvá- radon az emberek lényegé­ben azon is múlik, hogy ki­elégítő-e vagy sem a szolgál­tatás" - mondják a tanács ve­zetői. A szolgáltatás „témakö­rét" különböző „kisebb” kér­désekre lehet bontani: elromlik a televízió, vagy a háztartási gép, - hova vihetem megja­vítani, mikor lesz kész? Javít­tatni akarom a cipőmet, — van-e cipész? Ruhát akarok varratni, — találok-e szabót, varrónőt? Tataroztatni akarom a házamat, — ki vállalja?... A kérdéseket úgyszólván na­ponta teszi fel Pécsvárad és a hozzátartozó társközségek mintegy 6000 lakója. Ha a vá­lasz megfelelő, akkor a la­kosság közérzete nyugodt, — jól érzi magát. A tanács veze­tői elmondták a válaszokat: „A GELKÁNÁL gyorsult az át­futási határidő, az átszervezés után javult az alkatrészellátás. Most azon fáradoznak, hogy megoldják az alkatrész-tárolás gondjait. Mert erre a szolgál­tatásra mind nagyobb az igény: csak Pécsváradon 805 rádiót, 705 televíziót tartanak nyilván, — és a számok egyre nőnek. Ami a cipőjavítást ille­ti, van lehetőség. Jól működik a férfi, női fodrászat is. Nincs gond a ruhavarratással sem, Gázcseretelep kettő is van Pécsváradon”. Az eredmények mellett szót ejtenek a feladatokról. „Van néhány gondunk” — mondják. A ház körüli apróbb javítások- lakatosmunkák, vízvezeték­szerelés stb. — iránti igény is mindennapi. Ennek fokozott ki­elégítésében — mint mondják- sokat segíthetne, ha a köz­ségben lakó különböző szak­emberek a vállalatoktól hozzá­járulást kaphatnának a „má­sodállásos munkaengedéllyel rendelkező kisiparos” — címen’ folytatott tevékenységhez. Mert most az a helyzet, hogy' „kon­tárokként" dolgoznak munka­idő után. Gond van a fuvarral is. baz, hogy a helyi szállítást a Jß iszek” fuvarosok megoldják " nincs panasz munkájukra. De a távolsági szállítás már „döcög”. Például az építkezé­sekhez szükséges anyagokat — évente átlag 25-30 új ház épül.- átépítik, bővítik a régieket, a tanács évente mintegy 100 épí­tési engedélyt ad ki, - általá­ban jelentősebb távolságról kell hozatni. Erre nem mindig alkalmas a lovaskocsi. Az el­múlt évben a Volán megszün­tette Pécsváradon a teherautó kirendeltségét. Mint mondják, kár, mert a 8-10 teherautónak állandóan volt munkája. öregek napközije! Igaz, hogy beszélgetésünk témája a szol­gáltatás, de nem tudjuk kike­rülni (miért is akarnánk?) az öregek napközijének problémá­ját. „Szolgáltatás az öregek részére" - így is fogalmazhat­nánk. A tanács elhatározta: öregek napközijét létesít. A szükséges pénz rendelkezésre áll. A helyét is kijelölték: a megszűnő gimnáziumi leány- kollégium épületét. Huszonöt- harminc egyedülálló idős em­bernek tudnának második ott­hont adni,- ahol részükre ét­kezési lehetőséget is teremte­nének. Csakhogy ennek a „szolgáltatásnak" megvalósí­tásánál — pillanatnyilag leg­alábbis úgy tűnik, — leküzdhe­tetlen akadályba ütköztek. Az akadály pedig: a mezőgazda- sági szakmunkásképző iskola. A tanács vezetői így mond­ják: „A szakmunkásképző isko­lának 240 férőhellyel három épület áll rendelkezésére. A be­iskolázott gyermekek száma. 198. Hely tehát a három épü­letben még bőven van. De 18 tanulót — számunkra kevésbé érthető módon — éppen az öre­gek napközijének kijelölt épii letbe helyeztek el. Hiába „fel­lebbeztünk”. Most ott állunk, hogy az öregek napközijét nem tudjuk megvalósítani. Pedig az igény nagy, — és szeretnénk ezeknek az öregeknek nyu godt, kulturált körülményeket teremteni". Valóban megoldhatatlan? A „fellebbezést” intézők ha újra elővennék az „aktát” — talán jobbon látnák mögötte az idős embereket... (Goroy)

Next

/
Thumbnails
Contents