Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)

1973-08-12 / 211. szám

♦ DUNANTOLI NAPLÓ Csökkent a közlekedési balesetek száma, a halálos áldozatoké viszont nőtt Az első félév fekete krónikája a közutakról 1973. első félévében oz or­szágban 8254 olyan közúti köz­lekedési baleset történt, amely személyi sérüléssel járt, s ez 5,2 százalékkal kevesebb az elmúlt év első felében bekövetkezett 8710 hasonló balesetnél. A köz­lekedési balesetek halálos áldo­zatainak száma viszont ugyan­ezeket az időszakokat össze­hasonlítva — 590-ről 597-re emelkedett. Ezek a leglényege­sebb adatpárok abból az össze­sítésből, amely most készült el a Belügyminisztérium közleke­dési csoportfőnökségénél, a személyi sérüléses közúti közle­kedési balesetek első félévi alakulásé ról. összehasonlítva az idei első félévet a tavalyival: a súlyos kimenetelű balesetek aránya majdnem azonos, ugyanis most a balesetek 6,4 százalékánál halt meg egy vagy több sze­mély, tavaly ez az arány 6,2 volt; súlyos sérülés történt oz idén a balesetek 41,7 tavaly 41,4 százalékánál, könnyebb sérülé­seket okozott most a karambo­lok 52,1 az elmúlt évben 52,2 százaléka. Emelkedett a bal­esetek száma Bács-Kiskun, He­ves, Pest és Vas megyében, az országos átlagnál nagyobb mér­tékben csökkent Hajdú, Zala, N6n-ád. Szolnok, Veszprém, Tol­na, Somogy, Fejér és Komárom megyében. A személyi sérüléses balese­tek 69 százaléka vidéken, 31 százaléka Budapesten történt A főváros részaránya — a két em­lített félév adatai alapján, 1,4 százalékkal csökkent. Ezzel szemben a halált okozó bal­esetek száma Budapesten az idén 5,7 százalékkal nagyobb volt mint tavaly. A balesetek halálos áldoza­tainak, illetve súlyos és köny- nyebb sérülést szenvedett kár­vallottjainak a száma 1973-ban 11 517: ami azt jelenti. Hogy 525-tel (4,4 százalékkal) keve­sebb, mint az előző év hasonló időszakában volt. A halálos ál­dozatok számának emelkedésé­vel szemben csökkenést mutat a statisztika: a súlyos sérülteknél 4237-ről 4089-re, a könnyen sé­rülteknél 7215-ről 6831-re. Érzé­kelhetően közrejátszik a statisz­tikában, hogy néhány olyan baleset is történt az idén, ahol tömegesen haltak meg: ilyen volt például Kecskeméten a vasút—közúti kereszteződésben történt közlekedési baleset A személyi sérüléssel járó bal­esetek túlnyomó részét ponto­san 76,9 százalékát járműve­zetők okozták, 19,5 százalékban terhelte a felelősség a gyalogo­sokat és utasokat. A balesetek túlnyomó hányada (96,4 száza­léka!) az idei első félévben is valamilyen helytelen emberi ma­gatartás, gondatlan vagy tuda­tos szabályszegés, fepyelmezet­lensé-----tehát szubjektív ok — m iatt következett be. A jármű­vezetők által előidézett szemé­lyi sérüléses baleseteknek csak­nem a fele (49 százaléka) két ok miatt következett be: gyors­hajtás történt 1737 esetben, 1375 alkalommal pedig meg­szegték az áthaladási elsőbb­ség szabályait. További hasonló baleseti okok: a szabálytalan kanyarodás, az előzés szabá­lyainak megsértése (az előbbi 716, az utóbbi 449 balesetet okozott). Az ittasan okozott bal­esetek száma — országosan — 5,3 százalékkal csökkent. A közlekedési morálban ta­pasztalható bizonyos javulásban közrejátszott az is, hogy 1972 februárjától folyamatosan foko­zott rendőri ellenőrzések tör­téntek a közutakon. A Belügy- min'T-téri'um közlekedési cso­portfőnöksége által idén indí­tott „látni és látszani" elneve­zésű orszáqos ellenőrzési akciót a rendőrfőkapitányságok rend­szeressé tették és a szomszédos megyékkel közösen szervezték kerékpár és lovaskocsik kivilá­gításának fokozott ellenőrzését karöltve más állami és társa­dalmi szervekkel. szervezőmérnök-képzés indul Veszprémben A Veszprémi Vegyipari Egye­tem tanácsának határozata alapján a művelődésügyi és a pénzügyminiszterrel egyetértés­ben a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával meg­alakult Veszprémben a Vegy­ipari Rendszertani intézet. Az üzemszervezés és vezetés legkorszerűbb módszereit kell alkalmazni a széleskörű auto­matizálástól egészen a számí­tástechnikáig. Ezek megvalósí­tásához a szakemberek oktatá­sára és átfogó kutatásokra van szükség. Az oktatásra már korábban határozat született, amelynek értelmében szeptem­berben meqkezdik Veszorémben a vegyipari szervezőmérnök­képzést. Ennek az oktatásnak, valamint a mór végzett mér­nökök továbbképzésének lesz szellemi bázisa, kutatási hát­tere az új intézet Családi kirándulás Ingyen sztriptíz — De jó lenne egy kilátói Horgászok és kajakosok Jubilál a Miskolci tiemzeti Színház Hazánk első magyar nyelvű kőszínháza — a Miskolci Nem­zeti Színház — augusztus 24-én ünneli fennállásának 150. évfor­dulóját Ezen a napon avatja fel Bárczi Béla, Miskolc megyei Város Tanácsának elnöke a színház nézőtéri társalgójában a jubileumot hirdető márványtáb­lát és nyitja meg a másfél év- századoz színház emlékeit be­mutató kiállítást. Este a százöt­ven esztendős Miskolci Nemze­ti Színházban díszelőadáson mu­tatják be Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde című színjá­tékát. Sátorexport egymillió dollárért A Somogy megyei Tabon mű­ködő Kempingcikk Vállalat ter­mékei igen népszerűek nemcsak Európában, de a tengerentúlon is. Ezt bizonyítja, hogy a mint­egy 12 típusban készített sát­raik eljutnak Ausztráliába, Ka­nadába, Líbiába. A kényelmes kempingsátrakka! a vállalat o hazai és külföldi kiállításokon egyaránt nagy sikert aratott és újabb vevők jelentkeznek. Most fejeződtek be a tárgyalások egy nagyobb üzletkötésről: több mint egymillió dollár értékben 160 ezer darab sátrat készíte­nek exportra. Családi kirándulás a szom­széd üdülőhelyre. A buszból ki­szállva ámulattal szegeződött a tekintetünk a nagyszerű új gyógyszállóra. Be is óvatoskod­tunk a rácsos kapun, s egy tíz év előtti nyaralás emlékeit, ar­cait idézve sétáltunk végig a kempingen. Lent a park a vízre boruló fűzfákkal elbűvölő, a tó csábítóan vonzza az embert Német turistacsoport vonul előttünk a parton, hangosan- vidáman. A sor eleje megtor­pan, valamit keresnek, ahol vet­kőzni lehet. Amott a lepketetős épület, de már messziről lát­szik, hogy inkább raktár, mint öltöző, s az egyetlen használ­ható ajtó előtt hosszú sor áll­dogál. A németek nem sokat teketóriáznak. Ha nincs fülke, hót nincs! És máris kezdődik az Ingyen sztriptíz. Lassan az egész társaság megszabadult göncei­től és mindannyian rohannak a vízbe. Sivítozás, pancsolás, lab- dázás, fényképezés, úszás, na­pozás, majd minden megismét­lődött — fordítva. Mi, magyarok kevésbé találékonyak és sze­mérmesebbek voltunk. Ml áll­tunk sorba az egyetlen ajtónál. Ja Igen, Abaligeten történt mindez... Délutáni séta az Orfűl hegy­re. Szőlők között, alig járható ösvényeken vezet felfelé az út, s amikor már a tető felé közele­dünk, egyre kilátástalanabb minden. Kis telkekre parcellá­zott szőlők, szigorú kerítések, a magántulajdonú kilátást birtpk- ló tulajdonosok ... Megkerül­tük az egész mindenséget és a szőlőkön túl egy kaszáló köze­pén letelepedtünk. Igazán pom­pás a kilátás. Előttünk a Pécsi tó a maga teljes pompájában, mögötte a Herman Ottó tó ka­réja; balra az abaligeti víkend- telep látszik; mögöttünk a Ja- kabhegy hajlatában a petőci aknatorony integet, jobbra .., Jobbra láthatnánk az orfűl ta­vat, a szemközti bokros, erdő- koszorúzta hegyoldalt, de ehe­lyett csak a bekerített szőlőket látni. Milyen kár! A panorámá­ban gyönyörködve — messze, nagyon messze ellátni innen körbe - eszembe jut, hogy az orfűi terület fejlesztése hajna­lán a szemközti Kalaphegyre kilátót terveztek. Hanem az jó­val alacsonyabb ennél, innen kényelmesen látom a Kalaphegy tetejét. Azon tűnődöm, miért kerülte el eddig a figyelmet ez a pompás hegytető? Persze, ké­ső már keseregni, a tetőt kipar­cellázták, s most attól rettegek, nehogy valakinek eszébe jus­son tovább mérni a földeket, hiszen a szép lankás oldal szinte kínálja magát. Pécsre gondolok, a Mecsekoldal közel­múltban elkészített rendezési tervére, ami néhány kitűnő ki­látópontra hívja fel az illetéke­sek figyelmét. Hanem ezek mind művelt telkeken vannak, s kisajátításuk horribilis pénzekbe kerülne, így aztán jó pár esz­tendő beletelik, míg a mecsek- oldali kilátópantok közhasznú kilátóhelyekké válnak. Itt ennek elejét kellene venni, a tető még szabad részét most kellene a köz részére igénybe venni. A tavon apró pontokként ka­jakok siklónak, a víz tükrét fol­tokban fodrozza az augusztusi szellő - ezt a képet őrzöm ma­gamban, amikor megyünk le­felé a kaszálón, át a cserjésen (helyenként nadrágfékkel, amit a gyerekek módfelett élveznek), aztán be az erdőbe. Nagyokat kiáltozunk. Tehetjük, hisz ma­gunk vagyunk. A gombázók haj­nali ittjórtát a szertedobált ha­talmas keserűgombák jelzik. Közben ismét az iménti gondo­latok foglalkoztatnak. Kilátó a hegyen! Jó turistaút is kellene ehhez, méghozzá kettő. Az egyik Orfű felől, a „régi” víkendte- lepről, a másik a nagy tótól, persze jelzésekkel, táblákkal. S még a végére sem érek a gon­dolatnak, az erdő szélén, a rit­kuló fák között vérvörös tűzcsík villog át A Kalaphegynél most készül lefelé a Nap, aranyló hídjának visszfénye ragyog a fák közt. Csodálnám a látványt de a láb elé is kell nézni, kike­rülni az „ezt” meg „azt”. Hát igen, valahol kell... De pont itt, az úton? és a szemetet Is? Már lent megyünk az úton, az egyik hangulatos völgy szája előtt (sötét mélyének oldalában a hajdani tengerben élt kagy­lók hevernek milliószámra) el­viselhetetlen bűz vág mellbe. Iáén, hatalmas szemétteleppé züllött a völgy, s itt rothad a táborozások ezernyi maradvá­nya. Sajnálom a szép völgyet! Valamikor a hat-hét év előtti „hőskorban", amikor a parcel­lázások kezdeteit éltük, a haj­dani „kukoricás" kellős kö­zepén négy teleknyi helyet el­adatlanul hagytak. Azzal, hogy ott üzletház épül. Majd. A „majd" ma Is érvényes, a te­rület pedig így üresen a kör­nyék réme. Itt termelődik hábo­rítatlanul az a töméntelen gaz, aminek magja mindent eláraszt, s évekre biztosítja az emberek aktív pihenését — gyomirtás formájában. Közben az utcákon zajlik az élet. Sokan ott tollas­labdáznak állandó életveszély­ben, hiszen ezeken az utcács­kákon komoly autóforgalom van. A pár teleknyi „grundon" némi földmunka árán valamifé­le felnőtt-játszóteret lehetne csinálni. Bizonyára kerülne hoz­zá társadalmi munka is ... Kajakozni indulok. Legutóbb már - menvallom — vegyes ér­zelmekkel ültem kis hajómba. Minduntalan az izlandi tőkehal­háború járt az eszemben. No nem, itt nincs lövöldözés, diplo­máciai jegyzékváltásra sem ke­rül sor, hanem finoman, vagy kevésbé finoman adják érté­semre: megsértettem a parti vizek felségjogait. Gyanútlanul evezek, az égvilágon semmit nem látok magam előtt, amikor egy ordító hang süvít felém a partról: „Nem látja a zsinórt? Menjen arrébb!..." Másutt mutogatnak: túl közel vagyok a parthoz, tűnjek beljebb. A Pécsi tavon végigeveznék a horgász- tanyák előtt (szárazon próbál­tam már, majd kinéztek onnan a parti tulajok), de eltessékel­nek. Hobby? Tiszteletben tartandó szenvedély? Feltétlenül! De ha én meg azt mondom: nekem a csónakázás a hobbym és azt is tartsák tiszteletben. Jó volna rendezni ezeket a dolgokat a tavakon, minthogy a horgász- paradicsomban nem csak hor­gászok vannak. A legnagyobb csalódó?. Van már két esztendeje, hogy a Víz­főnél jártam. A forrás érintet­len szépsége minden alkalom­mal megragadott Most ismét elmentem, de bár ne tettem volna. A várható lát­ványra már felkészítettek, de hogy ennyire betette ide az ember a lábát azt nem hittem volna. A hajdani varázsnak a nyomát sem leltem. A Vízfő előtti erdő egy része kiirtva, fé­nyes-ezüstre mázolt villanyosz­lopok energiát visznek be, a forrás maga megközelíthetet­len. Építési terület A patakhoz nagy üggyel-bajjal lehet eljut­ni, de ott Is egy „objektum”, egy beépített szerkezet a vízho­zam mérésére. Vigasztalom magamat: Kt építik a kivételi művet, ami Komlóra juttatja a Vízfő vizét, az építkezés pedig — jól tudjuk - mindenütt bizonyos rombolás­sal jár. A Vízfő clvllizálódott Egy valaminek örülök csupán, bár ez csak számomra öröm. Annak, hogy évekkel ezelőtt még olyannak láthattam a Víz­főt, amilyen évezredekig volt Hársfai István II mezőgazdasági ős élelmezésügyi miniszter köszöneté a gabonabelakarításUn résztvevő dolgozóknak Az idei gazdag kalászos ga­bonatermés betakarítása az or­szág egész területén sikeresen befejeződött. A jó kalászos gabonatermés biztosítja az ország jövő évi kenyerét, a megfelelő tartalé­kolást, a növekvő állatállomány takarmányellátásának javítását és exportkötelezettségünk ma­radéktalan teljesítését. Újabb bizonyítéka ez annak, hogy mi­lyen tartalékok vannak a szo­cialista nagyüzemi gazdálko­dásban, ha megfelelő össz­hangban érvényesül a műszaki­anyagi fejlesztés, párosulva a tudomány eredményeivel, az emberi hozzáértéssel, szorga­lommal és felelősségérzettel. Az összehangolt, szervezett munka jól érvényesült a gabo­nabetakarítás előkészítésében és elvégzésében. A munkában érdekelt gazdaságok, vállalatok és irányító szervek jól haszno­sították az előző évek tapaszta­latait. örvendetes, hogy jelen­tősen javult a termelőszövetke­zetek és állami gazdaságok, a szolgáltató, felvásárló és fel­dolgozó vállalatok együttműkö­dése. Ez a munkák során a jobb műszaki-anyagi ellátás­ban, a terményátvétel zavarta­lanságában jól érvényesült Tovább növekedett a terme­lőszövetkezetekben és állami gazdaságokban az előkészítés és a végrehajtás szervezettsé­ge. A mezőgazdasági üzemek vezetői az anyagellátás, a munkaszervezés, az emberekből való gondoskodás javításával nagymértékben megalapozták a gabonabetakarítás sikerét Külön ki kell emelni a kom- bájnosok nagyszerű, fáradságot nem ismerő munkáját Ebben a munkában élen jártak a szo­cialista brigádok, amelyek ki­váló eredményeikkel, lelkesedé­sükkel és fegyelmezettségükkel példát mutattak és ösztönzést adtak a gabonabetakarításban részt vevő minden dolgozónak. Az Idei gabonabetakarítás nagyszerűen bizonyította a nagyüzemek kölcsönös segítő készségét azzal, hogy a gabo­nabetakarítást korábban befe­jező termelőszövetkezetek és állami gazdaságok gépeikkel a szomszédos gazdaságok segít­ségére siettek. Ez nagymérték­ben hozzájárult a gabonobeta­karítás gyors elvégzéséhez, a termés biztonságba helyezésé­hez. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, valamint a vállalatok munkáját hatékonyan segítették a társadalmi, az ál­lami és az érdekképviseleti szer­vek, a közlekedés, a vasút, a rendészet dolgozói. Az összehangolt szervező, ki­vitelező munka és társadalmi összefogás eredményezte m idei gabonabetakarítás sike­rét. Az idei gazdag kalászos gabo­natermésért, a betakarítás gyors és sikeres elvégzéséért elismeré­semet és köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik hozzáér­tő, áldozatkész, szorgalmas munkájukkal hozzájárultak a jó eredmények eléréséhez. A gabonabetakarítás szerve­zett, gyors és jó minőségű el­végzése jelentős időelőnyt biz­tosít a következő mezőgazda- sági munkákhoz. Ennek az idő­előnynek a jó kihasználása a további munkasikerek fontos feltétele. A gabonabetakarítás befeje­ző munkái közül a szalmabeto- karítást és a tarlóhántást, illet­ve az időszerű nyári talajmun­kákat és az istállótrágyázást még jelentős területen kell el­végezni. Ezek gyors elvégzésé­hez most megfelelő gépierő áll rendelkezésre, így az őszi mun­kák megkezdéséig befejezltetők. Ez alapozza meg a jövő évi nagy termést. A gabonabetakarítós során elért időelőny jól felhasználha­tó a küszöbön álló őszi munkák szervezett, előrelátó előkészíté- tésére is. Ebben a munkában indokolt továbbfejleszteni azt a szervezettséget, amely a terme­lő, a feldolgozó, felvásárló, szolgáltató vállalatok és az ál­lami Irányító szervek között W- a lakúit. Az erő- és munkagé­pek, a szárítóberendezések üzemképessé tétele, az üzem­anyag, alkatrész, a vetőmag és egyéb anyagi eszközök Időbeni biztosítása, oz emberek felké­szítése és a róluk való gondos­kodás feltételeinek megterem­tése oz eddiginél Is szervezet­tebb együttműködést és össze­hangolt munkát Igényel az Sdí mezőgazdasági munkák elvég­zésében érdekelt termelőszövet­kezetektől, állami gazdaságok­tól, vállalatoktól és állami szervektől. Meggyőződésem, hogy a ter­melőszövetkezetek és állami gazdaságok, a felvásárló, fel­dolgozó ellátó és szolgáltató vállalatok, az állami irányítás és az érdekképviseleti szervek dol­gozói a gabonabetakarítós si­kereire alapozva előrelátóim szervezetten készülnek fel m mezőgazdaságnak nagyobb fel­adatot jelentő őszi munkákra. Az őszi feladatok maradékta­lan elvégzésével is biztosítják oz élelmiszergazdaság Idei tes- vének teljesítését. Budapest, 1973. augusztus 12, Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter A tapasztalatokat a közeli KGST-tanácskozáson is hasznosítják Mohácson zárult a II. fagazdasági műszaki napok programija A Mohácsi Farostlemezgyár­ban szombaton üzemlátogatás­sal és értékelő megbeszéléssel zárult a II. Fazgazdasági Mű­szaki Napok eseménysorozata, amelyen mintegy ezer ember vett részt az ágazat különböző területeiről, valamint nyolc or­szág képviseletében külföldi vendégek. Dr. Madas András MÉM mi­niszterhelyettes a helyszínen adott nyilatkozatában rendkívül hasznosnak ítélte a háromna­pos rendezvényt, amelyhez ha­sonló még nem volt hazánk­ban. Mint elmondotta, most első­ízben szervezték együttesen az Erdészeti Egyesület Vándorgyű­lését és a tavaly kezdeménye­zett Fagazdasági Műszaki Na­pokat annak érdekében, hogy az erdészetben dolgozók minél szélesebb köre és minden ré­tege személyesen megismerked­jen a fagazdaságban folyó mű­szaki fejlesztés legújabb ered­te hányáival, a fej­lesztési és munkaszervezési fel­adatok megoldását elősegítő új módszerekkel, a gyors ütemben fejlődő hazai és külföldi erdő­gazdasági gépekkel, technoló­giákkal s ily módon elősegítsék a külföldi és hazai szakembe­rek tapasztalatcseréjét. A múlt évben a csemeteter­melés korszerű eljárásait mu­tatták be Szombathely térségé­ben. Most, a Gyulaji Állami Er­dő- és Vadgazdaságban, vala­mint a mohácsi Farostlemez- gyárban az erdősítési technika és a fafeldolgozás volt a mű­szaki napok fő témája. Dr. Madas András nagy Je­lentőséget tulajdonított többek között annak, hogy nem egyes gépeket hanem egész folyamo­tokat technológiai sorokat Is­merhettek meg a résztvevők. A Magyarországon mo mér kísér­letnek, a következő évtizedben viszont mór általános gyakor­latnak ígérkező szovjet fákitev­müködésétől Európa legnagyobb farostlemez gyáróig nagyon sokat láthatott a szakkőzőnség. Elmondta gazdasági Műszóid Napokról Ing. Augustin MIstrfk erdészet) miniszterhelyettes, a 9 tagé csehszlovák delegáció vezetője is. Nagy elismeréssel szólt e rendkívül nagylétszámú rendez, vényről, a széleskörű látnivaló« ról. Mint mondotta, a bemuta­tott gépek te módszerek a jóvá technológiáját jelentik. A közel) napokban kerül sor Mongóliá­ban a KGST Mezőgazdaság) Állandó Bizottság erdészeti ói- iondó munkacsoportjának Hó-' •tere, ahol az erdőgazdasági gépgyártás szakosításáról dön­tenek. Az Itt látottakat, tapasz-’ ta ltokat a tanácskozásán Is hasznosítani tudják. A jövőben évente rendszere­sen megtartják a Fagazdaság) Műszaki Napokat, i. I *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents