Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)
1973-08-11 / 210. szám
6 DUNANTOLI NAPLÓ 1973. augusztus ti Iparos legények élete a XVIII—XIX. században a Oé.-Dunantélon Az ipar- és technikatörténet hosszú ideig elég mostoha gyereke volt történetírásunknak, és iskolai történelem-tanításunkban még ma is igen hiányosan szerepel. Tanulóinknak igen sekélyes a képe arról, hogy milyen volt az élete az elmúlt évszázadok emberének és talán még ma is többet hallanak hadvezérekről, mint a történelmet alkotó dolgozó nép életéről. Néhány mondatban szeretném bemutatni az elmúlt századok iparoslegényeinek sokszor nehéz, sokszor vidám életét. A XVIII. században már Ma- ayarorszáaon is kezdetét veszi az iparfejlődésnek a manufaktúra szakasza. Ez a fe 'löd és pedig feltétlenül maqával hozza az iparosok évszázados céhes rendszerének a bomlását. A céh családiasabb formában, emberibb módon foglalta egységbe az azonos ipart folytatókat, a manufaktúrában már nyersen megjelenik az a szemlélet, amely csak munkaerőt lát a dolgozóban. Iparoslegény szón a továbbiakban a még meglevő — és a XIX. század végéig fennmaradó - céhes legényeket értem elsősorban. A manufaktúrával szemben - omelyeknek jelentős része külföldi tőkés kezében volt — a magyar céhes ipar nem tudott versenyezni, súlyos helyzetbe került. Ennek hatosa alatt c mesterek zöme úgy próbált menekülni a tönkremenéstől, hogy fenyomta a munkabéreket, felemelte a munkaidőt. A rendelkezésre álló adatok csak igen szűk körű vizsgálatot tesznek lehetővé az iparban dolgozók életviszonyairól. Nem ismerjük az akkori árakat sem: menynyibe került a kocsmában kimért bor, a hús, a kenyér, a csizma stb. így csak következtetni tudunk életviszonyaikra A nem céhes iparban ebből az időszakból a gyermekmunkáról vannak megbízható adataink. így a pesti Vateró-féle selyemmanufaktúra állami támogatást kért és kapott — gyermekmunkásokat. Tudjuk, hogy 1789. január 20-án az invalidus hivatallal megállapodtam" abban, hogy negyven 12 évat betöltött katonagyereket vesznek fel, fiút, lányt veayesen. A feltételek a következők vol- talc: Csak ép gyerekekről lehet SZÓ. akik testi hibájukkal nem akadályozzák az üzem munká- ját. Az invalidus hivatalnak a gyerekeket el kell látnia a leg- szükségesebb ruhákkal. Az tartási költséghez az invalidus hivatal 2-4 forintot fizet fejenként. ,, , A gyermekeket jegyzek kitekében adják át, amelyen az cpa neve, csapatteste, a gyermek neve és kora szerepel. A hivatal kötelezi magát, hogy a qyermek távozása esetén" a hiányt! másik gyerekkel pótolja. A tanulási idő alatt a gyermeket nem szabad elvenni az üzemből és a felszabadulásuk után is még hat évig kötelesek ez üzemben dolgozni. Az üzem köteles elégséges és élvezhető élelmet adni,^ és minden gyermeknek külön éayat biztosítani ... Az üzemi feayelmet sértő gyermekek büntetését mindig az üzemtu- tajdonos szabja ki a gyermek testi éoségére tekintettel. A tanulási idő öt év. A szerződéspontok igen sokat mondanak. Annyit megállapíthatunk elemzés nélkül is. hogy ez üzemben dolgozó fiatalok sorsa sokkal keservesebb volt, mint a céhes mesternél dolgozóké, ahol — különösen vidéken — a legtöbb helyen még patriarchális viszony volt a mester és a legénye között. A céhekben még éltek az igen szigorú előírások, és a le- génvek fölött a céh egyik — többnyire idősebb — mestere, az atyamester külön felügyeletet is gyakorolt. A céh előírta, hogy a legények — inaséveik letöltése utón — vándorolni kötelesek, és szakrtiai tudásukat így kötelesek növelni. így kezdődik egy vándorló legény élete egy helységben. „Ha vándorló legény találkozik az becsületes vásárunkban, tartozJk az otyames tér házához menni, az atyamesternek pedig szorgalmatos gondja legyen, hogy azon bef csületes ifjúnak mívet kerestessen. Történet szerint ha hirtelen mív nem találkozik, tartozik,az atyamester harmadnapig a szállásán böcsületesen tartani. Ha mív ez alatt sem találkozik. az atyamester adjon neki mívet (munkát)” — írja az egykori legényszabályzat. A napi munkavégzést is pontosan előírják. „M’nden mester legény tartozik egy nap két pár asszonycsizmát összetolda- ni és bélelni, úgy össze is varrni bétaloalni és a szegre emberül feltenni” — írja egy mezővárosi céhszabálvzat. „Szokás szerént szent Mihály nap után (május 8) három órakor tartozék felkelni a mesterlegény. Este pedig kilenc óráig fent lenni)ymíp el nem végzi a kiszabott munkát." Meqengedi o rendelkezés a „fusizást” is mondván „Ha nem restell! vagy magának munkája vagyon kilenc óra után is dolgozhatok, de a gyertya, a fonala és a viasszá a magáé legyen.” Szigorúan ügyelnek arra, hogy a legény a céh tekintélyének megfelelő módon viselkedjék. „Mester legény hajlékon kívül süvegeden, mezítláb, dol- mónyozatlan és pálca nélkül ne járjon, kivált ünnepnapon, templomban vagy piacon”. A kocsmákban való dorbézolások, csapságoknak az ifjak békén hagyjanak, hanem egy itze borig, de böcsületpsen fent adván ihatnak a kocsmákban. De leülni nem szabad." „A mester embereket hites társaikkal együtt megbecsüljék, úgyhogy távolról is nemcsak közelről süveg vetéssel és böcsületes köszöntéssel tartoznak az ifjak az öregeknek mindenekben engedni." Amíg a mesterlegény már „úr” a maga portáján, keserű a helyzete a kis inasnak. Míh- denre neki kell, hogy gondja legyen, és minden hibáért őt fenyítették. Míg a legényt a céhládába teendő pénzzel büntetik, a kisinas fenyítésénél csak a testi épségre kell figyelemmel lenni. Mi mindenre kell ügyelnie a kisinasnak: „Az inasoknak gondja legyen, hogy midőn a mester fölöstököm idején a legény elejibe kenyeret tenni elfelejt, azt odategye. A legény I ágyvetésére is szorgalmatos i gondja legyen." „Ha pedig az j inas az isteni szolgálatokat elfelejtve elmulatná, köteles a legény megdorgálni az inast, és még kezét is reá bocsátani.” A mester házának napirendjét, a mesternéasszony utasításait is kötelesek tiszteletben tartani. „Az előírt időben vasárnap is a szállásán minden legény otthon legyen, mert ha az ebéd vagy vacsora nélküle találna elkelni, a legény magára vegye, ha éhesen, étel nélkül marad.” Gondoskodik a céhszabályzat a beteg legények ellátásáról, sőt a helységben csak átutazóban levő, és ott hirtelen megbetegedő vándorlegényről is. „Ha városunkban valamely vándorló mester legények nyavalyája miatt betegségbe esend, nappal egy, éjszaka pedig két leqény verrassza. Ha pedig halála után rokonsága nem maradna, illetve az nem találtatnék, az ifjak tartoznak át becsületesen eltemetni. Ha az ifjak ládájában becsületes eltemetéshez elegendő pénz nem volna, akkor a céh köteles a legény eltemetésének költségeit viselni.” Látjuk tehát, hogy a céhes legény léte szigorú szabályok szerint, mai szemmel igen súlyos munkafeltételekkel, de viszonylag emberséges körülmények között folyt le, A gyakori egyházi ünnepeken kívül eg y- egy helység gyakori fogadott ünnepei lehetővé tették, hogy cf legénynek megfelelő idő jusson a pihenésre is. Érthető tehát, hogy az iparba kerülő fiatalok inkább a céhes keretet választották, mintsem a már csírájában embertelen nagyüzemeket. A fejlődést azonban megállítani nem lehetett. Dr. Rajczi Péter Uira felépül a dorozsmai szélmalom j Az Országos Műemléki Felügye- ! löség döntéseként újra felépitik : a híres kiskundorozsmai szél- I malmot. A messzeföldön híres szélmalom 1974, közepén már üzemképes állapotban várja a látogatóit. Képen: Az épülő ú] I dorozsmai szélmalom a fal végleges befejezése előtt. Hég csak „tréfából" sem szabad lopni Döntött a Legfelsőbb Bíróság Egt mezögazdtsági termelőszövetkezet főkönyvelőjét, mivel az illetékes pénzügyi hatáság a munkájában számos hibát talált, o szövetkezet közgyűlése kártérítésre kötelezte. A főkönyvelő a döntés ellen bírósághoz fordult. A járásbíróság o panasznak helyt adott. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvásro a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: — 1973. január elseje óta a területi munkaügyi döntőbizottságok már nem működnek, mert hatáskörüket o munkaügyi bíróságok vették ót. A korábbi jogszabályok értelmében az ügyben a területi munkaügyi bizottságnak és nem a járásbíróságnak kellett volna döntenie, tehát, az ügy most a munkaügyi bíróságra tartozik. Ezért o Legfelsőbb Bíróság a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az ügyet áttette az illetékes munkaügyi bírósághoz azzal, hogy folytasson le új eljárást és hozzon új ítéletet. Rrányhan az elkövetett cselekménnyel —•- Csak meglréfálni akartam o Margitkát — jelentette ki zavartan egy vállalati alkalmazott, amikor tettenérték, hogy kolléganője fiókjából nagyobb összeget tartalmazó borítékot kiemelt. Védekezését nem fogadták el, s fegyelmiieg elbocsátották. A határozat ellen a vállalati döntő bizottsághoz for#l 0 m o | v t « I er R rolni TOGOBAN A FERENCVÁROS. „Togoban szerepelt a Ferencváros labdarúgó-csapata és első mérkőzését Loméban játszotta. A zöld-fehérek o többségben togoi válogatottakból álló La Modelle csapattál 3:2 (1:1) arányú vereséget szenvedtek." Idézet egyik újságból. Előttem ebben semmi meglepő nincs, bár voltak akik csodálkoztak. Gondolják el, majdnem a teljes togoi válogatott! Márpedig egy o'yon válogatott, mint a togoi, amelyikről a világlapok gyakorta cikkeznek, feltétlenül hatalmas játékerőt képvisel. Nem különösen jó a sportmemórí- ám (a másik sem), de úgy rémlik, hogy az igazán nagy csapatok nem is mernek Togoba elmenni. Nem iárt ott sem az Ajax, sem a Véméndi Postás, sem a Szederkényi Egyetértés. Azután az is vigasztaló, hogy a zöld-fehérek nem adták meg köny- nyen magúkat, mert a félidőben még 1 :1-re álltak. Pedig úgy emlékszem, hooy Máté még nem is játszott. Gondot okozott a cipő is. A nagy melegben a lábuk megdagadt és szorított a cioő, A togoi válogatott meq o cipőből nem csinál nagy ügyet. Remélem, hogy a Ferencváros átmegy Dohomeybe is és talán a Fel- sö-Voltai Köztársaságba is (lehet ugyan, hoay méq királysági. Ideie újabb fegyvertényekkel öregbíteni a magyar futball világszerte megismert tekintélyét. Hairfftlé remélem, hogy hoznak o f*»nti államokból néhány kedves emléket. szerecsendiót, kákusznáfmát, zebrát, vagy lajhárt. Mindezt vámmentesen. vaav r-sempézve, ahogy a he'ví szokás előírja. F-*ent is*en! Mod jut estembe, o la'hár nom odavaló. nz dél-amerikai állam. Oda is el kell menni és o l^'há-ok között is Öregbíteni lt®H irvdt+.rimott már megtépázott tekintélyünket. Mg valaki nem tudná, hoay ért előbb említett államok hol vannak, az vegye elő az atlas'd — éc*n úay, mint én — és megtgfgün ők^t, hoay a Ferenváros hoav kerül* oda, azt ne kérdezzék, mert azt én nem tudom. ^«tségkívül ők is megnézték a térképet, IDEGENBEN GYŐZÖTT A PMSC. Az imász^rvezett PMSC Becsben /«v-T,8tt a. Vienna ellen, méghozzá * Q-rrj, Ft ket+őt jelent. Vagy ol’ao ió o PMcr. yc-' ofyan rossz a Vi- onm. Tessék elhinni, hoav mind a jc ro meavnn o lehetőség. A bécsiek uavanis Májában bíznak, mi me-, a aazdgg ét tnvn'i lövőben, tehát a színvonal fcb. egyforma. De nem akarok gonosz lenni, elolvastam a mérkőzésről szóló tudósításokat- Ilyenek vannak benn®* Sanda képek a sporfvilágból „Majd ismét feljavult a PMSC és különösen a hajrá körül játszott jól'’, „A 75. percben a labda Farkas elé került, aki nem hibázott”, „Bencsik két védőt kicselezve, beívelt a baloldalról és Zombori fejéről védhe- tetlenül vágódott a labda a kapuba" (3:0). Nem ehhez vagyok hozzászokva! Ilyen szövegekkel a Newcastle óta nem találkoztam. Fogok én még PMSC meccsre járni? ügy tűnik I BOB3Y FISCHER EGYMILLIÓÉRT REVANSOT ADNA. Mindjárt a tévedések elkerülése végett megemlítem, hogy nem a jó stabil forintról, hanem az ingadozó dollárról van szó. De azért nz És pénz. Ezt csak azért vetem előre, hogy azért nem nézem le a dollárt sem, meg hogy tisztázzam a körülményeket Egyébként teljesen le vagyok tőrve. Valamikor én is lelkesen sakkoztam és teljesen potyán adtam a revansb- kat. Valamit azért én is kereshettem volna, hiszen én is amatőr voltam. Én is játszani szeretnék, mégpedig pénzért. Kétségtelen, hogy nem tudok annyit, mint Fischer. Kapjak kevesebbet. Milyen szép l^nne, mondjuk: „Szőllősy Kálmán hajlandó leülni Portisch Lajossal tízezerért.” Tehát most itt ünnepélyesen kijelentem, hogy ha megkapom a tízezret ‘vagy legalább ötszáz forintot), akkor létrejöhet ez c nagy találkozás. Valószínűleg Portisch nyer, ha csak közbe nem üti meg a guta. De nem szégyellem. A jótól kikapni nem szégyen. Mindketten amatőrök vagyunk, én különösképpen, mert egyáltalán nem játszom, de a sport kedvéért hajlandó vagyok minden más elvemen változtatni az ingyenességet kivéve. Ml LEGYEN A VÁLOGATOTT CSAPATTAL? Ezt a kérdést teszi fel a Népsport. Valóban majd elfeledkezünk róla, pedig evekig csak ezzel bajmolódtunk. De jön az ősz és ismét időszerű ez a kérdés. Szerencsére a fenti lapban a legilletékesebbek nyilatkoztak. Nyilván « mindenkihez nem jutott el és az én olvasótáborom (ha ugyan kitesz egy táborra valót) is tanácstalan ebben a kérdésben. Most tehát rövidítve közlőm e véleményüket. SEBES GUSZTÁV: Csak akarat kell, nincs ok a esüggedésre, GÉLÉI JÓZSEF: Ne a válogatottat aktivizáljuk most, hanem a klubokban kell dolgozni. SZABÓ PÁL: A zalaegerszegi példát említi,, mint követendőt. VILEZSAL OSZKÁR; A grafikonokban bízik, amelyek a technikát és erőnlétet ábrázolják. SZÖCS JANOS: Az edzőket kell összehívni és őke» kell egységes szemléletre bírni, MÉSZÁROS JÓZSEF; A bundákba», meg az igazságtalan juttatásokban látja a hibát VARHIDI PÁL: A többség nem elég kemény, fegyelmezett, heesfiletes fel- készültségét hibáztatja. KOLTAI ISTVÁN: Olyan fegyelmet kell teremteni, mint a munkahelyen, KOVÁCS IMRE: Olyan vezetőknek kell a válogatottal foglalkozni, akik értenek hozzá. Az ellenőrzést is kevesli. BOZSIK JÓZSEF: Néhány évig nem az eredmény e fontos., hanem egy áj csapat kialakítása. BUNDZSAK DEZSŐ: Mindig az átlagteljesítmény legyen a mérce, ORCZIFALV! ISTVÁN; lobban megmarkolni a játékosok lelkivilágét, akik nem odavalók, arrébiükní. Na, most legalább tudjuk, hogy mit kell csinálni. Tisztázódott a zűrzavar. SZÖUÖSY KÁLMÁN dúlt, amely elutasította, mire a munkaügyi bíróságnál élt panasszal. Hangoztatta, hogy délelőtt nagyobb mennyiségű italt fogyasztott és kapatos állapotban követte el a meggondolatlan „viccet”. Szavainak a munkaügyi bíróság hitelt adott, munkakörébe visszahelyezte, de fegyelmi büntetésül egy év tartamára fizetését csökkentette. Az ítélet ellen a legfőbb ügyész | törvényességi óvással élt, amely- ; nek a Legfelsőbb Bíróság helyt í adott. | — Ebben az esetben — hangzik a határozat — a bíróságnak tisztáznia kellett volna a cse- | lekmény belsp indítékát. A bizonyításnak koncentráltan erre kellett volna irányulnia. Ezzel szemben a munkaügyi bíróság csak a beszerzett iratok alapján hozta meg döntését, és ezzel megsértette a közvetlenség elvét. — A fegyelmi eljárásban az egyik tanú vallotta, hogy felperes a boríték eltűnésének felfedezése után ismételt kérdésekre is tagadta a pénz eltulajdonítását, s csak akkor adta elő, amikor inge alatt megtalálták. Ezt a tényt a felperes sem a fegyelmi eljárásban, sem a döntőbizottság előtt nem tagadta. A munkaügyi bíróság azonban ezt a lényeges körülményt a tényállás megállapítá- tásánál figyelmen kívül hagyta. Ezenkívül elmulasztotta a cselekmény sértettjének, valamint az ügyről közvetlen tudomással bíró tanúknak a kihallgatását, a nyomozati iratok beszerzését. Csak e részletes bizonyítás lefolytatása után lehet a kérdésben megalapozottan dönteni. Amennyiben a bizonyítási eljárás során kiderül, hogy az eltu- lajdonítási szándék fennállott, a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása az elkövetett cselekménnyel arányban áll. 11 tisztviselő hüniiödése Egy vállalatnál különböző visszaéléseket, a bizonylati fegyelem megsértését és a társadalmi (Julajdon megkárosítását állapították meg. A szabálytalanságok elkövetésében részt vett az egyik tisztviselő is, aki kollégáit rábírta, hogy engedely nélkül, más vállalat részére dolgozzanak és a kapott honorárium leplezésére hamis bizonylatokat írjanak alá. Az illetőt az igazgató fegyelmiieg elbocsátotta. és ezt a büntetést a vállalati munkaügyi döntőbizottság helybenhagyta. A tisztviselő a munkaügyi bírósághoz fordult, amely o fegyelmi elbocsátás büntetés kiszabását túl súlyosnak találta, az igazgatói határozatot meqváltoztatva, a tisztviselőt k|sebb fizetéssel, alacsonyabb beosztásba helyezte. A leqfőbb ügyész törvénvességi óvására a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elbocsátást kimondó fegyelmi büntetést helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a fegyelmi jogkör gyakorlójának o büntetést az összes körülmények gondos mérlegelésével kell kiszabnia, az eljáró bíróságnak pedig a büntetés arányosságát kell vizsgálnia. Amennyiben a kötelezettség megszegése súlyos, az a vállalat dolgozóinak munkafegyelmére is erősen kihat, tehát a viszonylag enyhébb büntetés kiszabása nem tartja őket vissza hasonló cselekmény elkövetésé-1 tői. A felperes több munkatársát bírta rá szabálytalanságra, noha eljárásának jogellenességével tisztában volt. Éppen ezért, cselekményének leplezése érdekében, állított ki hamis bizonylatokat és ebbe több munkatársát is bevonta. Cselekményeit hosszú ideig folytatta, lényegében addig, ameddig rájöttek. Ezért sem az egyéni, sem az általános nevelési célok nem indokolják a vállalat igazgatója által kiszabott fegyelmi büntetés enyhítését. Ellenkezőleg, ebben az esetben a célok elérését az elbocsátás segíti elő, ez áll arányban az elkövetett fegyelmi vétséggel. A munkaügyi bíróságnak ezzel ellentétes álláspontja jogszabályt sértő. H. E. Felvételre keresünk közép-, vagy felsőfokú ÉPÜLETGÉPÉSZ- TECHNIKUST és MŰSZAKI ELŐKÉSZÍTŐI MUNKAKORBF lehetőleg kivitelezői gyakorlattal rendelkezőt Jelentkezés: Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat Szerelőipari Pöépitésvezetőségén, Szekszórd, Tárcsát V. » 10.
