Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)

1973-08-11 / 210. szám

2 DUN ANTOLI NAPLÓ 1973. augusztus ti. 24 ora a nagyvilágban Elfogadták hazánk csatlakozását a GATT-hoz Pénteken Prágában befejeződtek a csehszlovák—nyugatnémet tárgyalások. Jiri Götz csehszlovák külügyminiszter-helyettes és dr. Paul Frank nyugatnémet külügyi államtitkár szakértői küldöttség élén megvitatta a két ország viszonyának az államközi szerződés szeptemberi prágai aláírásá­ig még megoldásra váró néhány részletprobléjámát. Ezek sorában mindenekelőtt foglalkoztak a hu­manitárius kérdésekről, vagyis a családegyesítésről szóló levél tartalmával, valamint a konzuli kép­viselet kérdésével. Meavitatták ezenkívül Brandt kancellár prágai látogatásának programját és a diplomáciai kapcsolatok előkészítését. A nyugatn rmet küldöttségtől szerzett értesülések szerint o tárgyalásokat augusztus 20-án Bonnban szándékoznak folytatni. —----------------------------------------------------------------------------------------------------*-----------------------------------------------------------------.--------------------------------------­I zrael géprablása Beirut: Két izraeli harci repülőgép Li­banon légterében pénteken „el­rabolta” az iraki légitársaság egy Bagdadból Beirutba tartó Caravell-típusú utasszállító re­pülőgépét. A légikikötő fölött iz­raeli vadász gépek jelentek meg, majd a közeledő Caravell gépet dél felé kényszerítették. Az utasszállító gépen hét főnyi li­banoni személyzet és 74 több­ségében iraki illetőségű utas tartózkodik, közöttük Dzsavad Hsem, az Iraki Köztársaság ter­vezésügyi minisztere. • 4- DETROIT: A General Mo­tors Corporation augusztus 7-1 hatállyal átlagosan 7,4 száza­lékkal emelte az Opel gyárt­mányú személygépkocsik árát, 4 KAIRÓ: Csütörtökön este Kairótól 110 kilométerre Fajjum oázisváros közelében száznál több utasával csatornába zu­hant egy autóbusz. Vezetője el­vesztette uralmát a túlterhelt jármű felett, amikor az úton váratlanul elébetoppant egy szamár. Rendőrségi becslések szerint 127-en életüket vesztet­ték, 4 NYUGAT-BERLIN: Pénte­ken Nyugat-Berlinból kolerás megbetegedést jelentettek. Egy Tunéziából hazatért turista kap­ta meg a fertőzést, betegsége szerencsére enyhe lefolyású. A nyugat-berlini esettel hétre j emelkedett Európában a kolerás betegek száma. 4 HELSINKI: A „Dipoir te­remben pénteken megnyílt a kontinens nőszervezeteinek az európai biztonság és együttmű­ködés kérdéseivel foglalkozó háromnapos konferenciája, amelynek összehívását a finn nőszervezetek kezdeményezték. 4 ISLAMABAD: Fazal Elahit, a nemzetgyűlés volt elnökét, a néppárt tagját választották meg pénteken a nemzetgyűlés és a szenátus együttes ülésén a Pa­kisztáni Iszlám Köztársaság el­nökévé. Elődje, Zulfikar Ali Bhutto, a továbbiakban csak a miniszterelnöki funkciót tölti be. Az új pakisztáni alkotmány ér­telmében a tényleges hatalom a kormányfő kezében összpon­tosul, a köztársaság elnökének megbízatása tisztán reprezenta­4 ATHÉN: A görög legfelsőbb bíróság pénteken elutasította azt a ff beadványt, amelyek­ben különböző ellenzéki cso­portok a július 29-én lezajlott „népszavazás" eredményeinek megsemmisítéséi követelik, sza­bálytalanságok miatt. A legfel­sőbb bíróság ügyésze kijelentet­te hogy a benyújtott keresetek „törvényes szempontból meg- aloDOzatlanok", PÁRIZS: A Francia Kommu­nista Párt KB székházában meg­tartották az FKP és a Kam­bodzsai Nemzeti Egységfront képviselőinek találkozóját. A KNEF küldöttségének tagjai tájékoztatták a francia elvtár­sakat a kambodzsai helyzetről. Az FKP küldöttsége elismerés­sel szólt a kambodzsai népnek a KNEF vezetése alatt elért ha­talmas sikereiről és szolidaritá­sáról biztosította a kambodzsai nemzeti egységfrontot az ame­rikai agresszió ellen, az orszáq függetlenségéért, és szuvereni­tásáért vívott igazságos har­cában. 4 TEL AVIV: Hatodik napja tart az izraeli kereskedelmi flotta dolgozóinak sztrájkja. A konfliktus egyre élesebbé válik, mivel a munkáltatók e/bocsá­tották 18 hajó legénységét A kereskedelmi flotta dolgozóinak szakszervezete erélyesen tilta­kozott az önkényes akció ellen. Hétfőre rendkívüli ülésszakra hívták össze az izraeli képvi­selőházat a tengerész-sztrájk megvitatására. tív jellegű. Befejeződtek a csehszlovák - nyugatnémet tárgyalások 4 NICOSIA: A ciprusi dolgo­zók a szakszervezetek felhívá­sára pénteken délelőtt kétórás munkabeszüntetéssel nyilvánítot­ták ki támogatásukat Maka- riosz kormánya iránt. A dolgo­zók a demonstrációval egyben kifejezték az ország belső hely­zetének kiéleződése miatti ag­godalmukat. Az általános vám-és kereskedelmi egyezmény (GATT) tanácsának egyhangú határozata után az egyezmény szerződő felei formális szavazással is elfogcdták a magyar csatlakozás feltételeit. Ezeket magyar részről Nyerges János, a kormány külön megbízottja pén­teken Genfben aláírásával erősítette meg. Az előirt 30 napos határ­idő leteltével hazánk tagsága 1973. szeptember 10-én válik érvé­nyessé. Makariosz ciprusi elnök meggyilkolását előirányzó részletes ter­veket foglaltak le a hatóságok Sztavrunak, Grivasz tábornok „ve­zérkari főnökének" letartóztatásakor. A terv szerint a ciprusi elnö­köt az elnöki palotától lakhelyéig, az érseki rezidenciáig vezető, mintegy 5 kilométer hosszú úton akarta meggyilkolni egy orviövé- szekből álló csoport Párizs—Lonísn nászút előtt? A francia nukleáris robban­tás nemcsak fizikai felvillaná­sával, hanem politikailag is megvilágította Párizs külpoliti­kájának egy olyan oldalát, amely az utóbbi hetekben mind világosabban előtérbe került. A francia atomütőerő kialakítása természetesen nem most kezdő­dött. Valójában már a De Gaulle előtti „IV. Köztársaság” kormányai megkezdték szerve­zését. Politikai profiljának kiala­kítása mégis a De Gaulle idő­szakra esik. Az akkori világhelyzetben De Gaulle tábornok rendkívül összetett külpolitikájának fő iránya az amerikai hegemóniá­val való szembenállás volt. A francia atomfegyverkezéshez való ragaszkodás azonban en­nek az alapjában pozitív politi­kának egy negatív, bírálható oldalát jelentette. Franciaor­szág akkori Európa-politikájá­ban is szerepet játszott az atomütőerő. Akkor a Közös Piac egyetlen atomhatalma Franciaország volt. De Gau’le orra törekedett, hogy egy, az amerikai hegemon törekvések­kel szemben álló, de politikai­lag egyértelműen konzervatív nyugat-európai kontinentális fcbkkot hozzon létre. Ennek alapja a francia—nyugatnémet szövetség lett volna — persze a franciáknak az atomhatalom által biztosított egyértelmű po­litikai felsőbbségével. Azóta nagyot fordult a vilóg. Igaz: a francia politika számos vonatkozásban őrzi a De Gaulle-korszak pozitív hagyo­mányait. így továbbra is nagy gondot fordít a Szovjetunióval és a szocialista országokkal fennálló kapcsolatok megőrzé­sére és erősítésére. Nem titok azonban, hogy Párizs — s ez is a De Gaulle-féle nagyhatal­mi koncepció utóhatásának te­kinthető — az Egyesült Államok és a Szovjetunió kibontakozó közeledését nem fogadta azzal az egyértelmű megértéssel, amelyet ez a világbéke szem­pontjából nagyjelentőségű fo­lyamat megérdemelne. A legutóbbi hetekben — mint­egy válaszképpen — olyan fran­cia elképzelés kezd kibontakoz­ni, hogy Nyugat-Európában az új helyzetben „új atomhatal­mat" kell létrehozni, amely — új keretek között ugyan, de — a korábbi francia nagyhatalmi elgondolásokat valósítaná meg. Áz európai változások követ­keztében ez a hatalom termé­szetszerűleg nem épülhet többé a francia—nyugatnémet szövet­ségre. Részben azért nem, mert a Brandt-kormány keleti politi­kája, az NSZK és a szocialista országok között létrejött egyez­mények sora, valamint az eu­rópai biztonsági konferencia előrehaladása megszüntette Franciaország korábbi különle­ges helyzetét az úgynevezett „keleti politika” vonatkozásá­ban. A másik ok természetszerűleg az, hogy a Közös Piac kibővült Anglia csatlakozásával az in­tegrációnak immár két atomha­talma van. A francia politiká­ban így a korábbi Bonn—Párizs tengely koncepcióját kezdi fel­váltani egy Párizs—London ten­gely létrehozására irányuló tö­rekvés. Politikailag ezt az adott pillanatban alátámasztja, hogy a brit konzervatív kormány — és ezen belül különösen Doug­las Home külügyminiszter meg­lehetősen hűvösen áll szemben az európai kollektív biztonság gondolatával. Ugyanakkor más forrásból fakadó, de a franciá­kénál nem kevésbé hangsúlyo­zott fenntartásai vannak az amerikai—szovjet közeledés táv­lataival és esetleges politikai következményeivel szemben. A változásokból mind Párizs, mind London azt a következte­tést vonta le, hogy amennyiben a formálódó új helyzetben Nyu- gat-Európa még törekedhet vi­lágméretű politikai és straté­giai szerep eljátszására - ak­kor ennek alapja csakis az an­gol-francia szövetség lehet, olyan atomütőerővel párosulva, amely a francia és angol atom­kapacitás valamiféle összehan­golására épül. Szinte „vegytisz­ta” formában ezt a törekvést a Le Monde vezércikke így fe­jezte ki: „A nyugat-európai szövetség csak akkor játszhat világméretű szerepet, ha Ang­lia Franciaországgal közösen eléri azt, amit Franciaország a Német Szövetségi Köztársaság­gal hiába kísérelt meg”. A valóságban természetesen távolról sincs szó ilyen „vegy­tiszta" politikai vonalról. Már csak azért sem, mert — mint említettük — a francia reálpo­litika gondosan őrzi a szocialis­ta országokkal fenntartott kap­csolatokat Emellett Franciaor­szágot és Angliát a Közös Pia­con belül gazdasági ellentétek állítják szembe. Végül az sem elhanyagolható szempont, hogy a brit atomütőerő technológiai­lag továbbra is függ az ame­rikai atom-információktól, ame­lyeket — a korábbi szerződések alapján — egyelőre nem adhat tovább a franciáknak. így tehát egy politikai-stra­tégiai törekvés kezdeteiről van szó. De olyan kezdetről, amely kiteljesedése esetén számotte­vően bonyolíthatja az európai kollektív biztonság megteremté­sének folyamatát (—I —«) Egyiptom—Líbia Újabb egyesülési tárgyalás A jövő héten Kairóban foly­tatódnak a tárgyalások Egyip­tom és Líbia szeptember else­jére tervezett egyesítéséről. A MENA közel-keleti hírügynökség jelentése szerint e célból az egyiptomi fővárosba utazik Dzsallud miniszterelnök, aki a líbiai kormányküldöttséget ve­zette a Tripolíban csütörtökön véget ért kétoldalú tárgyalóso kon. A kairói jelentések kiemelik, hogy a Tripolíban folytatott tár­gyalások alapja az a múlt év augusztusában közzétett beng- házi nyilatkozat volt, amely sze­rint Szódat és Kadhafi megál­lapodott a két ország teljes egyesítésében, s ennek határ­idejét 1973. szeptember elsejé­re tűzte ki. A tripoli tárgyalá­sok a bengházi elhatározás megvalósítását készítették elő. Bár a Tripolíban felmerült vi­tás kérdésekről, nézeteltérések­ről eddig nem adtak ki hivata­los tájékoztatást, kairói megfi­gyelők bizonyosra veszik, hogy ezek többsége a tervezett unió formájával, illetve az egyesítés végrehajtásának módjával füg­gött össze. Az egyiptomi fél to­vábbra is a fokozatos egyesü­lés híve, mert ebben látja az unió feltétlen sikerének bizto­sítékát. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az unió esetleges kudar­ca, hosszabb-rövidebb időn be­lül bekövetkező felbomlása mérhetetlen károkat okozna az arab egység ügyének és hosszú évekre, évtizedekre megpecsé­telné a hasonló kezdeményezé­sek sorsát. Tajvant? Nem! Egy politika két oldala Washington : Az amerikai kongresszus kép­viselőházának az ázsiai és csen­desóceáni országokkal foglalko­zó albizottságában megvitatták az Egyesült Államok Tajvannal kapcsolatos politikáját. A képviselők felszólalásukban rámutattak: azoknak a lépések­nek, amelyeket az Egyesült Álla­mok kormányát a Kínai Népköz- társasággal való viszony rende­zése irányában tett, nem sza­bad az amerikai—tajvani katonai és politikai kapcsolatok gyen­güléséhez vezetniük. Azzal érvel­tek, hogy ha Tajvan visszatérne Kínához, ez megingathatná az Egyesült Álamok pozícióit Ázsiának ebben a körzetében. A felszólalók hangsúlyozták, hogy Tajvan stratégiai szempont­ból az Egyesült Államok számá­ra fontos terület, éppen ezért a Kínával való kapcsolatoktól füg­getlenül meg kell őrizni az itte­ni amerikai pozíciókat. Neues Deutschland Emberkereskedők A Neues Deutschland pénteki száma kommentár­ban foglalkozik a két német állam közötti tranzitmegálla­podás sorozatos megsérté­seinek következményeivel. Tizennégy hónap telt el az NDK és az NSZK között létrejött tranzitmegállopodás életbe lépése óta. Ez alatt az idő alatt összesen mint­egy 14 millió nyugatnémet és nyugat-berlini lakos saját tapasztalatai alapján győ­ződhetett meg a megálla­podás előnyeiről. 1973 janu­ár elsejétől augusztus 8-ig 7 251 585 személy és 2 993 761 gépkocsi vette igénybe a tranzitutakat. Mindebből világosan látszik, hogy a megállapodás na­gyon hasznos az NSZK és Nyugat-Berlin lakosai szá­mára. Mégsem lehet maradékta lanui kedvezőnek ítélni a tranzitmegállapodás ered­ményeit Éppen az NSZK- ban és Nyugat-Berlinben — amelynek lakosai közvetle­nül élvezhetik a tranzitmeg­állapodás előnyeit — van­nak olyan erők, amelyek a megállapodás meghiúsításá­ra törnek. Egyes személyek, üzletet szimatolva, visszaél­nek a megállapodással. Az NSZK-ban és Nyugat-Berlin­ben bűnöző bandák működ­nek, amelyek fejenként 40— 80 ezer nyugati márkát kér­nek azért, hogy a megálla­podást durván megsértve embereket csempésszenek ki a határon, olyan embereket ■— köztük tudósokat, orvoso­kat és más szakembereket — akiknek odaát hivatalos helyekről is busásan jövedel­mező állásokat ígérnek. A piszkos üzlet annyira el­terjedt, hogy szervezői nyu­gatnémet és nyugat-berlini lapokban nyíltan hirdetik szolgálataikat. Az NDK ille­tékes szervei 1973. első felé­ben 77 emberkereskedőt vol­tak kénytelenek letartóztat­ni. Ezek a bűnözők a két német állam, az NDK és Nyugat-Berlin közötti kap­csolatok normalizálását pró­bálják megakadályozni. .A nemzetközi jogot, az NDK törvényeit sértő, elné­zett, sőt támogatott banda­tevékenységnek a következ­ményei nem kerülhették el a nyugatnémet és a nyugat­berlini felelősök figyelmét. Az NSZK bon és Nyugat- Berlinben egy idő óta élénk vita folyik arról, valóban okos dolog-e tovább tűrni, sőt támogatni az NDK és a tranzitmegállapodások el­len irányuló bűnös emberke­reskedelmet A megállapo­dások végrehajtása nem le­het vita tárgya. Az NDK már bebizonyítot­ta, hogy maradékatlanul ele­get tesz a tranzitmegállapo­dás szellemének és betűjé­nek egyaránt. Továbbra is ezt kívánja tenni, de termé­szetesen megvédi szuverén jogait és törvényes érdekeit — hangsúlyozza a Neues Deutschland. Houstoni tömeggyilkosság Tizenkilenc holttestet talált a rendőrség A houstoni szörnyű tömeggyll- kosság méretei tovább dagad­nak: a rendőrség immár 19 fia­tal holttestét találta meg. Csü­törtökön a hírügynökségek még csak nyolc áldozatról számoltak be, azóta azonban a nyomozók további holttestekre bukkantak Houstonban, illetve a várostól 193 kilométerre, egy fenyőerdő közepén. A rendőröket ugyanaz az em­ber, Wayne Henley vezette az újabb nyomra, aki csütörtökön azt vallotta, hogy egy nappal korábban végzett a 33 éves Dean Allen Corll-lal, a csütörtö­kön megtalált nyolc, 13—17 év közötti fiatal gyilkosával. Idő közben a 17 éves Henley beis­merte, hogy ő és Davis Brooks nevű, 18 éves barátja immár három éve segédkezett a bete­ges hajlamú Corll-nak, a fiata­lok meggyilkolásában és elföl- delésében. A rendőrség folytatja a kuta­tást, minthogy Henley és Brooks azt vallotta, hogy összesen 25— 30 fiatalt tettek el láb alól.

Next

/
Thumbnails
Contents