Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)

1973-08-09 / 208. szám

1973, augusztus 9. DUNANTOL! NAPI© > Közös vállalati szervezésben 619 munkáslakás épülhetne Pécsett — állami támogatással az építési területet a MÉV-nek Biztosították A legfrisebb: o Mecseki ** Ércbányászati Vállalat 200 lakásos akciója megvaló­sulhat, a legfőbb akadály el­hárult. Július 15-én megírtuk, hogy a vállalat 1971-es kezdemé­nyezésének útjában milyen — elháríthatatlannak tűnő — akadályok vannak. Közülük a ,,legrázósabb”: a 200 lakást magában foglaló három to­ronyház helyéül a Baranya megyei Építőipari Vállalat te­lephelyének az Építők úti is­kolával szomszédos területré­szét szemelték ki. A MÉV jog­gal ragaszkodott a terület­hez, amelynek közművesítése még a nagy lakásberuházás idején történt meg. A BÉV saját érdekeire hivatkozott: segédüzemeit hatalmas költ­séggel hozta létre itt, s mi­ért adja fel most akár egy részét is, amíg nincs meg az új komplex telepe? Az álláspontokat egyeztetni kellett, hiszen rendkívüli jelen­tőségű ügyről van szó. A Köz­ponti Bizottság novemberi állás­foglalását követő januári kor­mányhatározat a munkások la­kásépítésének állami támogatá­sáról intézkedett, s ennek elő­feltételeként a legalább 20 szá­zalékos vállalati kölcsöntámo- oatást jelölte meg. Nos, ez eset­ben az első pécsi kezdeménye­zés sikeréről, s természetesen 200 bányászcsalád új otthoná­ról van szó. A minap dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság első titká­ra személyesen kereste fel a vi­tatott területet, s az érdekeltek a helyszíni meobeszélésen meg­egyeztek: a MÉV megkapja a szükséges területet, hogy a há­zak mielőbb felépüljenek. * Nem véletlenül foglalkoztunk Ilyen részletesen ennek az építkezésnek a sorsával. Pécsett ugyanis — látszólag — még ke­vés határozott lépés történt a párt állásfoglalásának és a kor­mány határozatának realizálá­sáért, s a kevés közül is maga­san kiemelkedik a MÉV példa­mutató kezdeményezése. Mi is történt hát eddig? Mielőtt a kérdésre válaszol­nánk, lássuk az előzményeket A város lokásépítési, lakás­ellátási nehézségeiről már ír­tunk, nem árt azonban néhány fontos körülményre ismét emlé­keztetni: © Pécs az általa tervezettnél jóval kevesebb lakás építésére kapott a most folyó tervidőszak­ra állami pénzeszközöket. In­dok: túlzónak tartották a város feilődésének becsült mértékét. © A város a pécsiek által becsült mértékben fejlődik, a kevés lakásról már két év után bebizonyosodott, hogy csak a gondok enyhítéséhez elegendő. A vidéki városok között Pécsett a legnagyobb a feszültség, a lakásigénylők száma minden képzeletet felülmúl. ® Csakhogy a kevés lakás­nál is kevesebb épülhet meg az építöanyagipari árak emelkedé­se miatt. Ennek ellensúlyozásá­ra legutóbb minisztertanácsi döntés alapján 350 lakás meg­építéséhez elegendő többletjut­tatást kap a város a központi költségvetésből. A gondokat azonban ez sem oldja meg. Ne feledjük: Pécsett 6000-nél töb­ben várakoznak lakásra! * Ha most azt mondjuk, hogy a munkások lakásépítésének állami támogatása soha jobb­kor nem jöhetett volna, aligha túlozunk. Azonban fél eszten­dővel a kormányhatározat meg­jelenése után még nem sokat tudunk — a MÉV 200 lakásán kívül. Ezekután lássuk hát, mit is lehet mondani az imént vá- laszolatlanul hagyott kérdésre. Február végén — tehát jó egy hónappal a kormányhatározat után — levelet kapott mintegy 100 pécsi vállalat igazgatója. A levél aláírói, Ambrus Jenő, a Városi Pártbizottság első titká­ra és Wieder Béla, a Városi Ta­nács elnöke arra kértek tájé­koztatást: lehetőségeik szerint hány munkás lakásépítéséhez tudnak vállalati támogatást nyújtani. Közülük mintegy 60 válaszolt (a többi — tételezzük fel — nem rendelkezik a szük­séges erőforrással). Az összesí­tésből az derült ki, hogy 1973- ban 327 (ebből 200 a MÉV-é), 1974-ben 141, 1975-ben pedig 151 munkás lakásépítését tá­mogatnák vállalati eszközökből. A 600-nál több lakás, ha meg­épül — láthatjuk — sokat segít­het a pécsi lakáshelyzeten, leg­alábbis az állami lakásépítés­ben várható lemaradás ki­egyenlítését illetően. Ne tévesz- szük azonban szem elől a fel­tételes módot, jelenleg ugyanis ezen van a hangsúly. * Az eddigi tapasztalatok nem biztatóak. Szervezettség nélkül ugyanis aligha lesz a szándék­ból, a tervből lakás. Az OTP legutóbb arról tájékoztatta a Városi Pártbizottságot, hogy ed­dig mindössze 5 (!) munkással kötötték meg Pécsett o szerző­dést (ezek a vállalati támoga­tást is „hozták"), s további 3- ról van még szó. Ez elképesz­tően kevés, ez semmit nem old meg, ez nem jelenti a párt szándékának valóraváltását. Az mindenesetre világos, hogy o tanácsnak elsőbbséget kell biztosítania az OTP-lakások vevőinek kijelölésénél a fizikai dolgozóknak. Idén a visszalépők helyére - kész névjegyzékről lé­vén szó — munkások kerülnek, a következő években az elsőbb­ség biztosított. De ez még min­dig kevés. A járható utat a MÉV példá­ja mutatja. A vállalat elkészíti a beruházási programot, vállal­ja a beruházás bonyolítását is, ezek a költségek tehát nem ter­helik az építtetőket, így o mun­kásoknak előnyös a vállalat te­vékeny közreműködése. Hanem csak kevés az olyan vállalat, amelyik rendelkezik az ehhez szükséges szervezettel. A Me­cseki -Szénbányák rendelkezik, a Baranya megyei Építőipari Vállalat rendelkezik — ezek meg is csinálják. De mit tegyenek azok a vállalatok, amelyek csu­pán néhány lakás építését tá­mogatnák? Közös vállalati szer­vezést tudunk csak elképzelni, esetleg az UNIBER bonyolításá­ban. Errefelé kell megtalálni a meooldást, az elvont tervezge- tésböl kivezető utat. * No és hol? Ez talán a leg: fogasabb kérdés mindezek után. Ha ugyanis a 600 lakás meg­épülhet (és legyünk derűlátónk — miért ne épülhetne meg?), azokat a nagy állami lakásépít­kezésekhez kapcsolódóan cél­szerű megépíteni. Egyrészt azért, mert nem ajánlatos szét­aprózni d kivitelező kapacitást, másrészt azért, mert a közrnű- költségek így talán olcsóbbak. Jelenleg az egy lakásra jutó összes közműköltség (víz,. csa­torna. villany, gáz. távfűtés, út, járda) meghaladja a 100 ezer forintot, ez pedig a jelentős állami támogatás ellenére is súlyos teher, amit vclami nő dón mérsékelni kell. Ez o tö­meges állami lakásépítkezések­kel együtt elképzelhető, azok­tól távol, elhatárolva egyáltalán nem, vagy éppen ellenkezőleg, magasabb költségek várhatók. * A MÉV munkáslakás-építési akciója tehát kimozdult a holt­pontról, s ezt úgy is vehetjük, hogy a párt elhatározásának valóraváltásóro az első lépest megtették Pécsett. A többi bi­zonyára jön ez után. Hársfai István és mit csináljon az az ember...?" Kétszáz éves Persze, persze, senki sem is­meri . . . Szóval ez az intézmény ott van a pécsi Kossuth Lajos utca és a Kazinczy utca sar­kán, hivatalosan úgy híviák, hogy a BÁV 32-es zálogfiókja, és kevésbé hivatalosan — be­vallva, vagy mélyséaesen titkol­va — a „pécsi zaci” . .. Tessék csak nyugodtan úgy belépni, mint egy múzeumba — mert a pillanatnyi pénzszer­zésnek ezt a módját már ele­ink is meglehetősen jól ismer­ték. íme bizonyság: „Mi, Mária Terézia, Isten kegyelméből. . mindenkihez és egyenként el kívánjuk juttatni királynői és onvai gondoskodásunk jelen különös bizonyítékát . . ." Nos ez a „jelen külön bizo­nyíték" az alapítólevél szerint, a mai értelemben vett zálogház negalaoítását jelenti, s 1773- ban kelt... . . . Vagyis most éppen két­száz esztendős a „zaci". * A zálogházat igazán öröm­mel ünnepelni körülbelül any- nyi lenne, mint azt mondani: X. Y.-tól éppen most kértem kétszázadszor kölcsön . . . Nem az a kimondottan nagy ünnep — de azért az embernek eszé be jut: jó hogy van az az X, Y. ... Már annak az embernek, nki odajár. És ki jár oda? A zálog­ház működésének egyik alap- feltétele a diszkréció, annyit azonban mégis el lehet árulni, hogy jÓ5zerint mindenki oda­jár, akinek gyorsan, lehetőleg bonyodalmak, kínos magyaráz­kodások nélkül pénzre van szüksége. És persze van vala­mije, amit pénzzé tehet. Ügy látszik, van . . .- Bármilyen furcsa, az élet- színvonal emelkedését nálunk is le lehet mérni — mondja Sze­keres Györgyné pécsi fiókveze­tő —, a zálogházba már nem azért Jönnek az emberek, hogy holnap legyen mit enni ... A pécsi fiók, műszaki cikkekben például a legerősebb az or­szágban, de az aranytárgyak, ékszerek mennyiségére sem panaszkodhatunk. Átlagosan ötmillió forint a kifizetett köl­csönérték — ennél természete­sen jóval nagyobb értéket ér­zünk a raktárakban és a tre­zorokban . . . Van, aki óvatosan körülnéz s úgy lopakodik be. van aki egye­nesen és céltudatosan oda tart . . . Van, aki elmondja, hogy „kérem Spanyolországba utazunk, azért kell ez a néhány ezer torint", vagy „éppen most jött meg a kocsi-kiutalás, ugye tetszik érteni?" — van aki csak' lecsapja a karóráját és várjG. mit mond a becsüs . .. Az utóbbiak vannak keveseb­ben. Az ezres, tízezres tétel sokkal gyakoribb, mint a száz- forintos. Őriznek itt olyan brilli- áns nyakéket, amelyért szeré­nyen csak tizenkétezer forin*ot kért a tulajdonos, pedig húsz­ezret is megér „zálogházi áron" — és kifizetnek olykor nyolcvan forintot is, ho valaki­nek akkor éppen ennyire van szüksége . . . A „zaciba" tett tárgyak sok­félesége telsorolhatatlan: őriz­nek hűtőszekrényt, mosógépet, televíziót, magnetofonok soka­ságát, ruhát, bundát, bakan­csot és még ki tudja mit . . Az áruházak szezonját ők is megérzik: ha nagy­arányú árleszállítás van, a „ra- ciban" nő a forgalom. Olyan­kor azok jönnek elsősorban, akik csak elsejéig, másodikáig kérik a pénzt, mert most van s Évi 650 000 pár kesztyű „Nőuralom“ a siklósi üzemben A címben idézőjelbe tettem a nőuralom szót, de korántsem azért, mintha valami más „hangsúlyt" akartam volna adni jelen­tésének, hanem, mert beszélgető partnereimnek az volt az első mondatuk, amikor az üzemben asztalhoz ültünk: „Nőuralom van nálunk". Akik beszélgetünk: Voss Józsefné párttitkár, Szita Ká- rolyné, az szb nőfelelőse, Tolnai Dezsőné szb-titkár, Sípos József­né vezető-könyvelő. Ha még hozzáteszem, hogy az üzem két KISZ-titkáro és a csúcsvezetöség titkára is nő, — akkor valóban minden idézőjel nélkül Írhatom a nőuralmat. A „másik nemet” itt az asztalnál mindössze ketten képviseljük: Kréth Károly műszaki vezető és jómagam. A kérdés pedig amit boncolgatunk: hogyan érzik magukat a nők itt, a Pécsi Kesztyűgyár siklósi üzemében? Első téma: a bér Az 1959 végén létesített üzem Siklós és környéke női munka­erő foglalkoztatását volt hivat­va megoldani. Alig 200 fővel „indultak" — most a 900 dolgo­zóból 750 a nő. Évente 650 Ó00 pár kesztyűt készítenek — a tavalyi termelési érték 57 millió forint volt. Az 57 millió forint döntő többségét szorgos női kezek állították elő . . . Talán mondani sem kell: a beszélgetés első témája: a bér. Nagyszerűen jött a márciusi központi intézkedés — 140—150 forinttal nőtt az átlaakereset. A darabbérben dolgozók most megkeresik az átlag 1600 forin­tot. Már 14 éves kortól felve­szik a jelentkezőket — korábban a korhatár 16 év volt. Lányo­kat, fiúkat szívesen látnak itt — jöjjenek. Hirtelenjében még vagy 40 fiatalt tudnának fog­lalkoztatni . .. Ezzel már azt is jeleztük: a női munkaerő fog­lalkoztatása Siklóson és kör­nyékén lényegében megoldott­nak tekinthető. Munkaalkalc-m van. A munkaalkalom és a kere­set azonban — bár a közérzet szempontjából sokat jelent de nem minden^. Máris a kér­dés második témájánál vagyunk: óvoda, bölcsőde! Az elmúlt két évben 120 ezer, ebben az év­ben pedig 90 ezer forintot utaltak át, mint üzemi hozzájá­rulást, a siklósi tanácsnak óvo­da, bölcsőde építésére, bővíté­sére. Dicsérik a tanácsot: „Valóban mindent megtesznek, hogy a község óvodai és böl­csődei gondjain enyhítsenek. Üj is épül, a régit pedig bővítik. De így is még mintegy 20—25 hely kellene a mi legfiatalabb- jainknak." Az üzem kismamái közül jelentős számban marad­nak otthon — élnek a gyermek­gondozási segély adta lehető­séggel. De talán többen visz- szajönnének dolgozni, ha lenne a gyereket, hol elhelyezni. Az üzem is segíti ezeket a szülő­ket: ha igénylik, varrógépet vi­hetnek haza és darabbérben dolgozhatnak. Élnek is a lehe­tőséggel. Bágyasztó a hőség itt a szo­bában is — alig győzzük ma­gunkat legyezgetni. „Az előbb mértük, 36 fok van a műhe­lyekben ...” — mondják. Ért­hető a 36 fok — a műhelyek la­pos teteje szívja magába a meleget. Mintegy válaszként — vagy a beszélgetés folytatása­ként — említik: mindeh műhely hűtőgépet kapott a fejlesztési alapból! Ezekben tárolhatják a tízórait, uzsonnát, üdítőitalt. . Az üzemi büfében vásárolhat­nak. Munkakezdéskor műhely­részenként összeírják, ki mit kí­ván itt venni - aztán helyébe hozzák. tartani" - mondják, és nevet­ve teszik hozzá: ....... itt a női üz emben a rendszeres sportot a kézilabdacsapat jelenti. Férfi­csapat! Volt női kézilabda, röplabdacsapat is egy ideig, aztán megszűnt!” De mindjárt pozitívummal folytatják: „Az önkéntes női tűzoltó-csapatunk viszont megyei első lett — in- dúlnak az országos versenyen is.” A nőkről való gondoskodás­nak számos bizonyítékát adják a párt, a társadalmi szervek és a vállalat együttes tervében foglaltak. Közeleg a tanítási évad kezdete - a beiskolázás költségeihez hozzájárul a gyár. Például az egyedülálló gyerme­kes anyáknak 400 forint segélyt adnak szeptemberben. Itt esik szó a lakásépítési kölcsönről is: a fiatal házasokat 10 ezer lo- rint kamatmentes kölcsönnel segítik otthonuk megalapozásá­ban. A kölcsönt havi 200 forin­tos részletekben törleszthel’k. Évente átlag öt-hat dolgozó igényli és kapja ezt a támoga­tást. De a gondoskodás egy fajtáját jelenti az is, hogy a nyugdíj előtt állókat olyan munkakörbe helyezik, amelyben átlagkeresetük nem csökken. Továbbképzés Most egy jelentős gond eny. hítésén fáradoznak. Probléma ugyanis a szakmunkás bizonyít­vány megszerzése. A kesztyű­varrónők betanított munkás „státusban” szerepelnek. Tény az, hogy a béremeléskor „igye­keztünk, hogy lehetőségeink szerint a varrónők bérét emel­jük, itt szorított leqjobban a cipő” — mondják. De arra is gondoltak: aki szeretné meg­szerezni a szakmunkásbizonyít­ványt - lehetősége legyen. Akiknek öt évi gyakorlatuk von — jelentkezhetnek toVdŐJJ'- képzésre. Eddig már 160 an iratkoztak be az ősszel kcíddtíd tanfolyamra. Amikor azt kérdem, hogy mi­lyen feladat megoldását látják legfontosabbnak a soron lévők közül — a következő válaszokat kapom: „Több gépet adhas­sunk ki a gyermekgondozási segélyt igénybevevő kismamák­nak” — „Továbbra is szorgal­mazni az óvodai-bölcsődei el­Országos versenyre készül a női tűzoifócsapat Sok a bejáró. Vajszló, Sellye, Beremend környékéről jönnek — a múlt évben 330 ezer forin­tot fizetett az üzem hozzáiá- rulást az utazási költséghez. De nemcsak így segítik a be­járókat. KISZ-klubot hoztak létre — ezt nyitották meg a vo- natraváró fiataloknak és termé­szetesen a klub jó lehetőséget nyújt a szórakozásra, művelő­désre. Egy tablót látok a szobában, fényképek, a felirata: Bőrkon­fekcióipari technikum 1969— 1973. A most végzett nyo/c lány és nyolc fiú képe a tablón. Csak az „arány" miatt számo­lom meg . . . „Ami az arányo­kat illeti, egyetlen területen, a sportban nem tudunk lépést helyezés lehetőségét" - „A túl­órázások csökkentését, bár igaz, hogy pillanatnyilag nincs sok." A beszélgetésből — úgy ér­zem - választ is koptunk az eredeti kérdésre: hogyan értik itt magukat a nők? Garoy Ferenc Szekeres Györgyné, o „pécsi specialitásokat" a Zsolnay porcelán zálogtárgyakat rendezi. jó alkalom, és a „zaci” előtt nem kell megalázkodni. A „za ci” fizet, leszámítja a kamatot, kezelési költséget, és mélysége­sen hallgat arról, hogy kinek, mijét őrzik rövidebb-hosszabb időre, több-kevesebb kölcsö­nért ... — Szégyen ide járni? — Mái nem. Volt idő. amikor a zálogházai a szocializmustól idegennek tartották — de mi­ért? Mi köicsönt adunk, ka­matra. és egyre értékesebb tár­gyakért, egyre nagyobb köl­csönt. Én az ismerőseimnek 's ajánlom, kaptam már hálálko­dó levelet Varsóból, sőt olykor a zálogház dolgozói is a saját cégtől kérnek kölcsön, persze sokkal szigorúbb feltételek kö­zött — mondja Szekeres Györgyné. ^ Az már csak ráadás, hogy ebben o „szocializmustól ide­gen” intézményben igen jó eredményeket elért szocialista brigád dolgozik ... A pécsi fióknak egyébként van egy or­szágosan egyedülálló speciali­tása: itt művészi porcelán-tár­gyakra is folyósítanak kölcsönt, „mert a pécsiek szeretik a vá­rosukat, szeretik a város termé­keit, féltik és értékelik ar itte­ni értékeket, mint mondjuk a Zsolnay porcelánt . . ," — D, Kónya —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents